Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-16 / 29. szám
8 2 oo 6. július i6. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS T estvérgyülekezetek Finnországban OrosházaPilis-Kontiolahti □ Tampere-Härmälän Az orosházi egyházközségnek már 1935-ben volt finn vendége az akkor ösztöndíjjal hazánkban tanuló Jouko Karanko személyében. Gyülekezetünk finnországi ösztöndíjasa néhai Csepregi Béla lelkész volt. A testvér-gyülekezeti kapcsolat megteremtésében meghatározó szerepet játszott Benkő István lelkész, aki az 1936-1937-es tanévet töltötte Finnországban. Hazatérése után sem szakadtak meg baráti kapcsolatai, ennek köszönhetően az 1970-es évek első felétől kezdődően van kapcsolat az orosházi és a tampere- härmäläi gyülekezet között. Azóta rendszeresek a kölcsönös látogatások: kétévente felváltva utaznak magyarok Tamperébe, illetve finnek Orosházára. A kapcsolatokat a finnek részéről a kezdetektől egészen a legutóbbi időkig Sakari Suutala lelkész, magyar oldalról pedig jelenleg Riba'r János esperes koordinálja. A nyelvi nehézségek leküzdését a legutóbbi években finnül jól beszélő gyülekezeti tagok, Szeme- nyei Sándor, valamint e sorok írója segítették. Az évtizedek során baráti kapcsolatok szövődtek a finn és a magyar családok között. Egy- egy eseményt vagy élményt azért nehéz kiemelni a sok közül, mert kinek-kinek az az út volt a legemlékezetesebb, amelyen maga is részt vett. ■ Révész Rita Boglárka Sárszentlőrinc- • Tampere-Kaleva □ A tamperei Kaleva gyülekezet alapítója és templomépítő lelkésze, Paavo Viljanen 1931-3 2-ben ösztöndíjasként tanult a soproni teológiai fakultáson, ott vált egész életére lelkes magyarbaráttá. Magyarország iránti szeretetét jelezte az is, hogy gyülekezetében magyar klubot, magyartanfolyamot működtetett, s neki köszönhetően Finhországban a Kale- va-templom az egyetlen, ahol naponta megszólal a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékére. Viljanen 1972-ben elhunyt, de a magyarok szeretete tovább élt a gyülekezetben. Mindeközben a sárszentlőrinci gyülekezetnek 1953 és 1985 között az a Csepregi Béla volt a lelkésze, aki finnországi ösztöndíjas éve (1938-39) alatt kötött életre szóló barátságot Paavo Viljanennal. Kettejük barátságának egyik (megkésett) gyümölcse lett a testvérgyülekezeti kapcsolat, amelynek ötletét 1981-ben az Iisalmiban megrendezett finn-magyar lelkésztalálkozón vetette fel Ulla-Sirkka Kontio, a Kaleva gyülekezet tagja Káldy Zoltán püspöknek. (A finn-magyar testvér-gyülekezeti mozgalomban ez lett az első hivatalos kapcsolat.) Az elmúlt huszonöt évben számos gyülekezeti kirándulás bizonyította, hogy milyen szeretetben tudnak együtt lenni akár még közös nyelv nélkül is a finnek és a magyarok. A lőrinciek látókörét addig soha nem tapasztalt módon tágította a finn kapcsolat. Olyan nénik és bácsik ültek repülőre, akik addig még szinte a falujuk határát sem lépték át, de sok fiatal is részt vett az utakon. Az első gyülekezeti kiránduláson szövődött egyik barátságból házasság is lett. A világjárt finnek pedig megélhették, hogy miután buszuk egyre keskenyebb és egyre zötyögősebb utakra fordul be, az út végén csoda várja őket: őszinte szeretet, nyitottság, valódi emberi kapcsolatok. Az immáron negyedszázados kapcsolat következő állomásaként idén augusztusban a sárszentlőrinci gyülekezet küldöttsége részt vesz a Kaleva-templom felszentelésének negyvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. ■ Karl Jánosné Csepregi Erzsébet Egy külföldi konferencián, még 1983-ban találkozott egymással Keveházi László, valamint Seppo Kama, Kontiolahti lelkésze. Elhatározták, hogy a két egyházközség között testvér-gyülekezeti kapcsolatot alakítanak ki. Ebből a huszonhárom évvel ezelőtti ötletből egy mind a mai napig élénk kapcsolat született. A találkozók kétévente - egyszer Konszor anyagiakkal is támogatják a pilisieket; így segédkezet nyújtottak például az ifjúsági ház felépítéséhez, továbbá számos fontos gyülekezeti terv megvalósításához. Az ifjúság körében már a nyolcvanas években elindult és a kilencvenes években még intenzívebbé vált a zenei munka passiók, zenei feldolgozások, énekek, koncertek formájában. A finnből tiolahtiban, egyszer Pilisen - zajlanak, lelkiekben mindig sokat adva a gyülekezetek tagjainak. Már a kezdetektől nemcsak a lelkészek, hanem a gyülekezeti tagok is tartják egymással a kapcsolatot; ennek bizonyítékaként egy finn-magyar házasság is köttetett. A finn testvérek nagyon sokmagyarra fordított énekek szerzője Pekka Simojoki, aki társaival, énekkarával együtt többször is járt Pilisen, és segítette az Izsóp együttes zenei munkáját, lemez- felvételeit. Az ő látogatásaik, valamint egy-egy finn csoport érkezése mindig a kedves, emlékezetes alkalmak közé tartozott. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES RákoskeresztúrRauma és Noormarkku n A ‘70-es évek elején havonta nyolc-tíz finn gyülekezeti csoport jelezte, hogy turistaként érkezik hazánkba, és szívesen részt venne istentiszteleten. A rákoskeresztúri gyülekezet azonnal jelentkezett - volt olyan hónap, amikor minden vasárnap fogadtunk vendégeket. Így kerültek hozzánk 1972-ben a raumai gyülekezet tagjai. Miután tíz évvel később hivatalosan is engedélyezték a testvér-gyülekezeti kapcsolatokat, a raumaiak minket választottak. A noormarkkuiak tizenöt évvel később éltek ezzel a lehetőséggel. A kapcsolattartás több szinten folyik. Évente felváltva látogatja egymást egy huszonöt-harminc tagú gyülekezeti csoport, s a nagyobb ünnepségeken a másik gyülekezet képviselői is jelen vannak. Készült itt a konfirmációra több konfirmanduscsoport, és van cserediák-akció is. Karácsony és húsvét táján több száz üdvözlő lapot hoz-visz a posta, a születésnapi jókívánságok és az apró kedveskedések számát pedig meg sem lehet becsülni. Ez alatt a harmincnégy év alatt, látva a finnek egyházhoz való viszonyát, nagyon sok gyülekezeti tag lett aktív résztvevője közösségünk életének. Boldogok vagyunk. Június utolsó hetében mi voltunk vendéglátói egy harmincfős finn csoportnak, amelynek tagjai július 3-án repültek haza. Ha Isten éltet, jövőre mi utazunk. ■ Kosa László Székesfehérvár- Kemi m A székesfehérvári evangélikus gyülekezet híres nyitottságáról és vendégszeretetéről. Ez megnyilvánul abban is, ahogyan testvérgyülekezeti kapcsolatait építi. 1999 táján a finnországi Kérni városának egyik evangélikus lelkésze, Heikki Koivisto szorgalmazta kapcsolatunkat. O álmodta meg, hogy a két testvérváros evangélikus gyülekezetei megismerjék egymást. Ebben sokat segítettek régi magyar barátai, Baegymás életét. Ez az ismeretség segít abban, hogy hordozzuk egymást imádságban. Legutóbb 2004 nyarán érkeztek vendégeink Kemiből. A vendéglátás természetesen saját közösségünket is megerősíti: sok jó barátság köttetett eközben, s vannak, akik ezáltal kapcsolódtak be szorosabban gyülekezetünk életébe. A kérni gyülekezet ajándéka, a gyönyörű, foltvarró technikával pt fyM .1 t ' r '' W k ranyai Tamás és Solymár Péter. Azóta több delegáció utazott egyik városból a másikba; kapcsolatunk célja, hogy megismerjük készült falvédő mindennap emlékeztet bennünket rájuk és.test- vérszeretetükre. ■ Bencze András Väc-Järvenpää eb A Järvenpääi Evangélikus Egyházközség és Vác között 1987-ben létesült testvér-gyülekezeti kapcsolat. A finn gyülekezet levelét Osmo Björk- man hozta magával, ebben Airola Mauno igazgató lelkész arról tájékoztatott, hogy június 10-én tíz egyházi képviselő kíséretében Vácra utazik a hivatalos kapcsolatfelvétel céljával; erre június 12-én került sor. Az ünnepi istentiszteleten Airola Mauno prédikált, majd ezt követően felolvasták a testvér-gyülekezeti szerződést, finnül: „Barátság kiáltványt”. Iktatásomon Jaakko Harjuvaara és Jaakko Mäkelä is részt vett. Azt javasolták, hogy tegyük rendszeressé a találkozókat, az egyik évben Vácott, a másik évben Järvenpääben tartva őket. A gyülekezetei gazdagították a találkozások és a közös kirándulások. Maradandó emlék számomra, mikor egyik utazásunkkor'egy idős asszony testvérünk egy reggel azért érkezett nagyon álmosan, mert közös nyelv hiányában ő és házigazdája - egy vele hasonló korú hölgy - hajnalig rajzolták egymásnak életük történetét. A búcsúzásnál úgy váltak el egymástól, mint a legjobb barátnők. Halálukig tartó kapcsolat alakult ki közöttük. Azóta is, valahányszor valaki a nyelvi nehézségek miatt nyugtalankodik, csak annyit mondok: semmi baj, legfeljebb rajzolni fognak! ■ Ifj. Detre János
