Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-16 / 29. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. július l6. 9 Korrekció félidőben Évente egyszer, talán leginkább júliusban, megéri kicsit közelebbről foglalkoznunk a nyárral. Közhelyként hat, mégis azt gondolom, sokan vagyunk, akik szívesen elismételgetjük magunkban a mondatot: szeretjük a nyarat. Idén talán azért is, mert az időjárás furcsaságai, szeszélyei teljesen új klímaszemléletre tanítanak minket, és így automatikusan megszépítik a gyerekkori forró nyarak tökéletesnek hitt világát. Szeretjük ezt az évszakot, talán azért is, mert nyáron mégiscsak lelassul az élet, sőt a munka ritmusa is, és szeretnénk, ha jutna idő másra is, mint permanens küzdelemre, hajszára vagy az állandó feszültségre. A média világa is kíméletesebb hozzánk ilyenkor, mint tavasszal vagy télen, amikor eláraszt bennünket erőszakos jelenlétével, amely kikezdi az idegeinket és az érzéseinket, félelmet kelt, és stresszhelyzetet teremt. Feltűnésre vágyó, bőbeszédű és rámenős útitársaink is kissé visszavonulnak a forróság, a rendkívül magas páratartalom nehezebben elviselhető napjaiban. Szükségünk van a szünetre, erre a küzdelmesfélidők közötti, nyugalmasabb időszakra. Ahogyan ezt megtapasztaltuk az év talán legtöbb embert összefogó, egységesítő eseményének, afutball-világbajnokságnak néhány sorsdöntő mérkőzésén is. A pár perces leállás kijavíthat még szarvashibákat is. A külső szemlélő a szünetben mondhatja el észrevételeit, a belülről aligha érzékelhető hiányosságokat. A tribünön a nézők, akik eddig idegenek voltak, a szünetben már úgy közelednek egymáshoz, mintha régi ismerősök volnának A szakemberek gyors helyzetértékelése lelket önthet a második félidőre a játékosokba. Maguk a küzdők pedig tetőtől talpig felfrissülhetnek, ha engedik hogy szakemberek vegyék gondozásba őket. Van a júliusnak ilyen semmivel össze nem téveszthető, félidei szünetre emlékeztető hangulata minden esztendőben. Vigyázzunk rá, hogy el ne vesszen! Tudjunk örülni a korrekció nyári lehetőségének! Az egyházi közéletnek és benne a legfontosabbnak, a gyülekezetek életének is szüksége van erre a félidei szünetre. Természetesen tudom, hogy nem áll le minden munka, de júliusban mégis jobban lehet értékelni eseményeket. Egymás véleményére türelmesebben és oda- adóbban tudunk figyelni akár a nyáresti tóparton, akár egy hegyvidéki falu hűvösebb, de ugyanannyira pihentető, szabad ég alatti estéjén. Lehet a feszélyező, hivatalos megbeszélések vagy túlzottan is kemény ütközetek helyett most könnyedebb, baráti társalgást is folytatni. Indulatok és visszavonhatatlannak hitt kemény vélekedések merev világát felválthatja egy lazább kommunikáció légköre. Nem is azzal a sűrűn hangoztatott, mindenáron meggyőzni akaró mentalitással kell most társalogni egymással, ahogyan szoktunk, hanem másképp. Lazábban, nyitottan és kedvesen. A nyári szünet szépségének színei szerint. Eszközt a gyermekek világából is kölcsönözhetünk, felfedezhetjük a mese, a játék és a séta világát. Egy boldogabb nyári arcra kölcsönösen szükségünk van az idén is. Nagy kísértés, hogy bár ezt tudjuk, mégis inkább mindig másoktól várjuk a kezdeményezést, mi nehezen szánjuk rá magunkat a stílusváltásra. Pedig a nyári szünetben átélhetjük, hogy nem a tét, a győzelem, a harc vagy az érdekérvényesítés ideje van, hanem a pihenésé, az erőgyűjtésé és a másik életének a könnyebbé vagy szebbé tételéé. A naptári év első felének eltelte után felkészülhetünk a következő félév küzdelmeire. A nyári gyülekezetépítésnek is van néhány sajátos szabálya. Az istentisztelet előtt és után jólesik a beszélgetés: ez most fontosabb, mint máskor. A nyitott templom - főleg az üdülőhelyeken - kiváló esélyt ad arra, hogy a helyi gyülekezetükben ritkábban templomba járók is betérjenek, és erőt gyűjtsenek. Ehhez persze nagy segítség, ha vannak információs táblák a templom körül. Ha az iratterjesztési asztalon, jól látható helyen néhány könnyebb stílusú meditáció és imádság is várja a betérőt. Egy rövid meghívólevél a nyári vasárnapi alkalmakra pedig felér a legkomolyabb templomi hirdetéssel is. Felüdülés, ha nem gyomnövény és rozsda, hanem friss virágok veszik körül a templomot. Bizony, előresétálunk egy nyári templom oltárához még hétköznap is, ha szép virágok vannak rajta ízléses elrendezésben! A nyáresti orgona- vagy gitármuzsika is megszólító erejű lehet. Mindig kicsiben kezdődik el a vonzó egyházi élet. Néhány ember figyelmes, ízléses és kitartó kezdeményezése sokakat mozgathat meg később. Észre kell vennünk, hogy a templomainkba betérőknek és nekünk magunknak is csendre, áhítatra és a templombelső atmoszférájára van szükségünk. A templomépületnek az életünket segítő üzenete van. Az egyházban mégoly aktívan tevékenykedő, elkötelezett embereknek is ez a templomainkban megteremtett nyugalom segíthet abban, hogy közelebb kerüljenek másokhoz, és hangot találjanak a környezetükkel. Feszültségből, támadásból és hangos szóból kiapadhatatlan áradat vesz körül bennünket. Az evangélikus templom lehetne egy csendes, nyári korrekció helyszíne, lehetne otthonos, nyugodt és gyógyító légkörű hely hazánkban is. Vajon elmozdítanak-e ebbe az irányba a nyári találkozók és konferenciák? A nyári igehirdetések szólnak-e az ismeretlenül betévedt turisták nyelvén? Tudunk-e, merünk-e olyan könnyű és gyorsan megjegyezhető énekeket énekelni, amelyek napokon keresztül a fülünkben maradnak, és amelyeket még a következő hétvégén is dúdolgatunk? Az imádságaink megemlékeznek-e autósokról, biciklizőkről, kirándulókról, akik az egyre fegyelmezetlenebb és erőszakosabb közlekedésben szó szerint az életüket kockáztatják? Weöres Sándor szépen énekelte meg a nyári időszak teológiáját egyik versében: „Sápadtan állnak a bozótok, / Megrezzennek a rigóhangra. H Ércből van öntve, aki boldog, / Hirdeti a falu harangja. // Fölmagasúl a nyári égbolt, / csillagai kiülnek rája. // Aki meghalt, életre vágyik / És az élő a föld porába." Biztos, hogy nem lesz hiábavaló egy kis időre megállni és felfelé nézni a költővel együtt. Ebben a testtartásban lehet igazán felfedezni a szépséget, az Isten teremtett világában elrejtett nyári nyugalmat, amely nélkül kár lenne tovább indulni a második félidőre, a folytatásra. Bárcsak megtapasztalhatnánk a nyári korrekció örömét és erejét ebben az évben is! Ha másoknak is juttatunk belőle, akkor felettünk is „fölmagasúl a nyári égbolt". ■ Szabó Lajos Háló Gyula Fohász Tüzedbe vonj, Uram! Ne bánd, ha fáj nekem, de inkább perzselő közelléted legyen, inkább, mint ez a kín, mit hiányod teremt! Ne hagyj magamra, ne! Arcod fényét ne rejtsd! Ne! Nem kell száj a beszédhez; Nem kell kéz a jótetthez; Nem kell szem a csodálkozáshoz; Nem kell láb a küldetéshez. Csak szív. Egy szót se, Egy mosolyt se, Egy nahát-ot se, Egy igét se adj semmi vagyonért! Ne add el a szíved! Háló Gyula Mindenki éljen Azt akarom, hogy mindenki éljen, azt akarom, hogy mindenki higgyen, azt akarom, hogy mindenki lássa, amire vágyik, az övé ingyen. Azért küzdők, hogy ne legyen gyáva, azért küzdők, hogy senki ne féljen, azért küzdők, hogy mindenki tudja, nincs mitől félni már nagyon régen. Annak élek, hogy legyünk már bátrak, annak élek, hogy legyünk szabadok, annak élek, hogy mindenki vágyjon szabadon élni, hol jót adhatok. Az az imám, hogy megértsük Istent, az az imám, hogy országa álljon, az az imám, hogy mindenki tegye, hogy Krisztus világa valóra váljon. Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 6. Két esztendő telt el. József még mindig a börtönben volt. Egy éjszaka a fáraó különös álmot látott. A Nílus partján állt. Egyszer csak a folyóból hét szép, kövér tehén jött ki, és a sás között legelt. Utánuk másik hét tehén is kijött, amelyek azonban soványak és csúnyák voltak. Ezek a rút tehenek megették a hét szép, kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó. Kis idő múlva újból elaludt, és egy másik álmot látott. Egy száron hét kövér, szép kalász nőtt. De utánuk hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt. A sovány kalászok elnyelték a telt kalászokat. Reggel, amikor felkelt, nagyon nyugtalanította őt ez a két álom. Ezért összehívta Egyiptom minden jósát és bölcsét, és elmesélte nekik. De nem tudtak rájönni, mi lehet a jelentésük. Ekkor a főpohárnok azt mondta urának:- Be kell vallanom, hogy vétkes vagyok. Amikor két évvel ezelőtt a fősütőmesterrel börtönbe vetettél, egy éjszaka mindkettőnknek furcsa álmunk volt. A börtönben volt egy héber ifjú is, aki a testőrparancsnok szolgája. Ő megfejtette álmainkat, és úgy is történt minden, ahogyan mondta. A fáraó ekkor tüstént hívatta Józsefet. Amikor elmesélte neki álmait, József így szólt:- Nem én fejtem meg ezeket, hanem GYERMEKVÁR Isten adja meg a választ. A két álom ugyanaz. A fáraónak ezáltal mutatta meg Isten, hogy mit fog tenni. Tanácsolom, hogy nevezz ki egy okos és bölcs embert. Ő legyen az ország élén, és az ő irányításával építsenek Egyiptomban hatalmas gabonaraktárakat. Ide gyűjtsék a gabonát, amelyet majd a szűk esztendőkben lehet enni. így az ország nem fog elpusztulni. A fáraó, amikor ezt meghallotta, azt mondta:- Mivel Isten mindezt neked adta tudtuk nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Téged nevezlek ki az ország felügyelőjévé, és csak én leszek magasabb rangú nálad. A titkosírást megfejtve olvassátok el, mi volt a fáraó álmainak a megfejtése! #=A Ö =É Q = s z 11 ^ = G Q II £ f = sz < < CŰ II II X & =T z-6 II a 0 =1 & II O ""ti 11 C RAJZ: . G> = E Ví 0=R > 11 HETI ÚTRAVALÓ Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8) Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéi tanítvánnyá lételünk érdekében Isten bűnös szolgáit állítják elénk példaként a teljes Szentírásból, akik megtapasztalták az Úr ingyen kegyelmét, bizonyságtételre hívattak el, és akiknek az Úr szavára megváltozott az életük. Fényes nappal a mélyben halat fogni? Emberileg lehetetlen vállalkozás! Péter mégsem örül a „mégis” kivetett hálókkal fogott sok halnak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Jézus így hívja el tanítványául: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,5.8.10) S az így bűnbocsánatot nyert apostol később ezt is el tudta mondani: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) Példája bátorítson: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!" (Zsolt 27,7; LK) Miként végezzük az „élve fogás” embermentő, tanítványi szolgálatát? Csak a keresztről szóló ige hirdetésével tehetjük mi is ezt, hiszen úgy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (íKor 1,21). A tizenkét tanítvány kiválasztása előtt Jézus az „Istenhez imádkozva vir- rasztotta át az éjszakát" (Lk 6,12). Mi sem magunk választottuk őt, hanem Jézus Urunk hívott el bennünket az ő követésére! A mindenható Isten Jákobnak Bételben (az Isten házában) adott új nevet, miután az elásta háza népe minden idegen bálványistenét. „Jákob a te neved. De nem neveznek többé Jákobnak, hanem Izrael lesz a neved.” S „nép, sőt népek gyülekezete származik tőled...” (iMóz 35,10.11) Ezékielhez - egy ószövetségi emberhalászhoz - a Kebár folyó mellett szólt az ő Ura, emberfiának nevezve: „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez!" (Ez 2,7) Az apostoli gyűlésen az újszövetségi emberhalász így szólt a pogányokból lett keresztények körülmetélésének elhordozhatatlan igájáról: ....abban hiszünk, hogy mi is az Úr jézu s kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." (ApCsel 15,11) S heti igénkben a pogányok apostola is ugyanezt vallja:....nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,9) Re formátorunk így összegez: „A fundamentum maradjon megingathatatlan. Hogy a hit engesztel ki Istennel s igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül!” Mai tanítványainak is - neked és nekem is - elmondta Jézus: „...de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiáit.” (Lk 22,32) Érted és hiszed-é ezt? S el tudod-e - Pállal együtt - mondani a választ is: „.. .igyekszem, hogy meg is ragadjam (az üdvösséget), mert engem is megragadott a Krisztus jézus”? Tehát „futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fii 3,12.14)! „Ezért az újjászületett hívő egész életében ezt esdekli: mindhalálig napról napra lehessen megigazult.” (Luther) S hittel vallja: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk." (EÉ 475,1) ■ Garai András
