Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-24 / 43. szám

2004. OKTÓBER 24. - 3. oldal Evangélikus Élet Villámcsapásra A kávai templom új élete Felújítani vagy ú jat építeni? - vetődhet fel a kérdés egy leromlott állagú templom kapcsán. A karvastagságú rések, a hulló vakolat, a nedvesedő falak kiábrándító látványt nyújtanak. Az újnak számtalan előnye lehet: kényelmesebb, korszerűbb, praktikusabb, mint a régi; alkalmazkodik az adott közösség létszámához stb, Ez­zel szemben egy régi templomépületnek vitathatatlan sajátossága, hogy őseink emelték, padjait dédapáink koptatták, s ugyanott hallgatták Isten igéjét, és néz­tek az oltárképre, ahol mi is mindannyiszor. A régihez való ragaszkodás oly erő­sen él a Bényéhez tartozó kávai fília gyülekezetében, hogy október 17-én, délután D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke nein égy ú jonnan felépült temp­lomot vagy gyülekezeti termet szentelt, hanem a márt-már lebontásra ítéljg|régi templom teljes megújulásáért adott hálát a környék j&ttííélikusságával eg A jó néhány évvel ezelőtt villámcsapás sújtotta templom állapota rohamosan romlani kezdett. Ezt a templomtesthez egykor szakszerűtlen módon hozzáépí­tett templomtorony leválása csak tovább fokozta. Az egy évvel ezelőtt elkezdett munkálatokért és a templom megmetiíé- séért hálás minden gyülekezeti tag. Szebik Imre igehirdetésében 3 lelki aen megújulásról szólt. Miután újjá lett a templom, a gyülekezetnek is újjá kell lennie - mondta. A Pest megye legki- gibb települései közéjtótozó Káván élő Tusoknak ipost újra lehetőségük nyílik egyflSRBSmi az Istennel, m|*ün- nepelni az úrvacsorát, és egymáss1a|kö- zösségben lenni. A legnagyobb öröm az volna, ha a megújult templomba meg­újult életek születnének - fejtette ki a püspök. Az istentisztelet liturgiájában szolgált Koczor Tamás, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese, valamint a gyü­lekezet fiatal lelkésze, Btfday Zsolt. Az ünnepi alkalmon részt \eit~Benczúr László, az Északi Evangélikus Egyház- kerület felügyelője, aki a munkálatok és a közös gondolkodás kezdetétől szakmai Sütött a nap az Alpokaljára Lelkésziktatás Nemescsóban A Vasi Egyházmegyéhez tartozó evangélikusok tekintélyes részét gondozzák az osztrák határ közelében fekvő Nemescsó mindenkori lelkészei. A nagyszámú szolgálat ellátásának érdekében a püspökök az elmúlt évtizedekben főként lel­kész házaspárokat helyeztek ide, akik azonban a lelkészvizsga letétele (avagy a családalapítás) után többnyire továbbálltak. Reménység szerint most huzamo­sabb időre megoldódik a helyzet, hiszen - hetvenegy év után - újra lelkészikta­tásra került sor Nemescsón. Múlt vasárnap Kalincsák Balázst és feleségét, Varga Katalint iktatták be a Nemescsó-Meszlen-Acsád-Kőszegdoroszlói Társult Evan­gélikus Egyházközség lelkészi állásába. Mint arról lapunk korábbi számaiban már beszámoltunk, Kalincsák Balázs a bakonycsemyei, Varga Katalin pedig a csurgói gyülekezetből került a teológiá­ra. A képzés hatodik évét a pápai gyüle­kezetben töltötték, ahol Ittzés János püs­pök 2002 júliusában ordinálta őket. Miu­tán ez év júniusában - a Magyarországi Evangélikus Egyház újkori történetében elsőkéht - parókusi alkalmassági vizsgát is tettek, a segédlelkészek választhatók, illetve „meghívhatok” lettek. Első szol­gálati helyük Nemescsóba vezetett, ahol október 17-én délután - másfél napi fo­lyamatos esőzés után - végre kisütött a nap. Mintha ez is jelezni szerette volna, hogy hosszú évek után végre tartósan egymásra talál pásztor és nyáj. Az ünnepi alkalom igehirdetésében Ittzés János püspök Lk 9,62-10,2 alap­ján arról szólt, hogy Jézus is kettesével küldte ki tanítványait. Ez nemcsak azért van így, mert egyedül társtalan az em­ber, hanem azért is, mert Jézus korában minden fontos híradást, így az evangéli­um jó hírét is két tanúnak kellett meg­erősítenie. A házaspár együtt hordozza a terheket, így megosztottá lesz a gond. Egyébként a hetvenkét tanítvány kikül­dése sem elírás az Újszövetségben, mert ez a szám az egész földkerekséget szim­bolizálta, az ókori ismeretek szerinti „minden nemzetséget” jelentette. Az egész világ benne van Isten szereteté- ben. Számunkra ez azt jelenti, hogy Is­ten nem ír le egyetlen embert sem. Min­denki rátok van bízva, nem csak a hűsé­gesek - osztotta meg szívszorító gondját a püspök. Vető István esperes - Keveházi László nyugalmazott lelkész liturgikus közre­működésével - iktatta be hivatalába a lelkész házaspárt, akik rendhagyó mó­don dialógus-prédikációval, azaz párbe­szédes formában foglalták össze mind­azt, ami a szívükön volt. Vezérigéjük, Ézs 40,31 alapján elsősorban a szolgálat szépségeiről kívántak szólni, de nem hallgathatták el a nehézségeit sem. A lelkészi élettempót is gyakran jellemző szó szerinti rohanás közepette olykor el­siklunk a felénk nyújtott kezek mellett, s ami a legnagyobb baj: előfordul, hogy olykor saját kezünket is elfelejtjük imá­ra kulcsolni. Pedig Jézust segítségül hí­va nem kell harcolnunk az idővel, mert ő legyőzte a mulandót, és kinyitotta felénk az időtlenbe vezető kaput - zárta gondo­latait a beiktatott lelkész házaspár. Az istentisztelet utáni közgyűlést Sztrókay Attila nemescsói felügyelő ve­zette, aki megemlékezett az egyházköz­ségben szolgált segédlelkészekről, vala­mint köszönetét mondott Keveházi Lász­ló nyugalmazott esperesnek, aki az átme­neti időszakban tett sokat a gyülekezetért. Dr. Nagy János egyházmegyei fel­ügyelő utalt arra, hogy Kalincsák Balázs - pályázatok révén - komoly anyagi tá­mogatásokat tudott szerezni a gyüleke­zetnek. Mezmer Ottó a burgenlandi ma­gyar gyülekezetek nevében kért szót. Köszöntésében elmondta, hogy szolgá­latának tizenhárom éve alatt azért nem vehették fel a kapcsolatot a határ menti evangélikussággal, mert nem tudták kö­vetni az itt szolgáló lelkészek érkezését és távozását... Reménység szerint ezen a szép őszi napon új időszámítás kezdődött a kis va­si gyülekezetekben, és új helyén otthon­ra talált a fiatal lelkész házaspár. Menyes Gyula A 12. ülésszak Iskolapadban „zsinatolt” a bombariadóval fogadott testület Bombariadó miatt késve kezdődött, egy gimnáziumi ünnepség miatt félbeszakadt, majd egy osztályteremben folytatódott - mindezek ellenére egyházunk zsinata az elmúlt hét végén kifejezetten eredményes munkát végzett. A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozó testületé október 15-16-án tartotta 12. ülésszakát. Sűrű és érdekes programra volt kilátás, a helyszín pedig egyéb izgalmakról is gondoskodott. Ami­kor a zsinati gazda - az ülésszakot előké­szítendő - pénteken reggel nyolc órakor belépett a fasori gimnázium kapuján, egy bombariadó „kellős közepére” érkezett. Sajnos nem először fordult elő, hogy nagy hírű gimnáziumunkban ilyen okból kellett félbeszakítani a tanítást. A tűzsze­részek ezúttal sem találtak semmit, és - lapzártánkig - a rendőrségnek sem sike­rült a telefonáló nyomára bukkannia, ám ilyesformán a zsinat körülbelül egyórás késéssel tudta csak elkezdeni a munkáját. (Még az ülésszak megnyitása előtt a gim­názium igazgatója elnézést kért - nem a bombariadóért, hanem azért, mert az ese­mény ütközött egy délutáni ünnepséggel. Ugyanis néhány nappal azelőtt derült csak ki, hogy az év elején lekötött zsinati időpontra a gimnázium vezetői ugyanab­ba a díszterembe szervezték a diákok ün­nepi kiállításának a megnyitóját is.) A zsinati munkát Bozorády Zoltán nyíregyházi püspökhelyettes áhítata ve­zette be, majd az előző ülésszak jegyző­könyvének és a napirendnek az elfoga­dása után megkezdődhetett a javaslatok tárgyalása. Ezúttal három téma szerepelt a napirenden: az oktatási törvény módo­sítása (részletes tárgyalás), az új intéz­ményi törvény javaslata (általános vita) és az úgynevezett „soproni anyag” elő­terjesztése (előzetes vita). A lelkészek szolgálatáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását a zsinat elnapolta. Az oktatási törvény két okból került a plénum elé: egyrészről a kapcsolódó ál­lami jogszabályok változása miatt szük­ség volt az egyházi jogszabály pontosí­tására, másrészről az intézményvezető választásának szabályait kellett újra megfogalmazni. Tavasszal hat evangéli­kus gimnáziumban kell új igazgatót vá­lasztani, és a legutóbbi fasori igazgató- választás körül felcsapó hullámok arra késztették a grémiumot, hogy legalább törvényalkotási szinten tegye könnyeb­bé és egyértelműbbé az eljárás szabálya­it. Az elfogadott törvényben (előterjesz­tő: Schulek Mátyás) a nyilvános pedagó­gusi pályázatokról, a szavazati joggal bí­rók köréről és az eljárás közbeni tájé­koztatási kötelezettségekről szóló parag­rafusok változtak meg lényegesen. Az új intézményi törvény tervezetét több ülésen is tárgyalta a zsinat. A min­den intézménytípusra vonatkozó általá­nos rendelkezések szövege már harma­dik alkalommal került a plenáris ülés elé. Néhány fontos kérdésben (például az igazgatótanácsok elnökének megválasz­tása, illetve az intézményvezetőktől megkövetelt feltételek ügyében) hozott döntéssel most lezárult az általános vita. Ezekre a témákra már csak a részletes vi­tában tér vissza a testület. A különböző intézménytípusokra vo­natkozó speciális szabályozási elképze­léseket Ittzés András, Szarka István és Muntag András terjesztette elő. A gyűj­temények, a szociális, missziói, tájékoz­tatási, oktatási és egyéb intézmények működésével kapcsolatban is több fon­tos kérdésben történt előrelépés, de eze­ken a területeken további komoly bizott­sági előkészítő munkára van szükség. A szombati tárgyalási nap nagy ér­deklődéssel várt témája az úgynevezett „soproni anyag” volt. Egyházunk veze­tői még januárban megbíztak egy hatta­gú bizottságot azzal, hogy tekintse át az egyházunk működésével kapcsolatban 2001. óta összegyűlt tapasztalatokat, és tegyen javaslatot a szükséges törvényi módosításokra. A bizottság Sopronban ült össze, és fogalmazta meg javaslatait - e dokumentumot nevezik „soproni anyagnak”. Szerzői arra törekedtek, hogy egyszerűsítsék a testületi rend­szert, kiszűrjék a hatásköri átfedéseket és keveredéseket, tegyék arányosabbá a képviseleti rendszert, továbbá hogy újra­fogalmazzák a püspöki hatáskört. A téma előterjesztője Lackner Pál és dr. Hidas János volt. A testületi munka jellegéről és feltételeiről hosszas polé­mia bontakozott ki. A testület tagjai arra keresték a választ, hogy a kis létszámú operatív bizottságok munkáját miként lehetne felügyelni, illetőleg ellenőrizni annak érdekében, hogy ne sajátítsanak ki a szükségesnél több hatalmat. A na­gyobb képviseleti testületek létszámát ugyan nem lehet túl kicsire szabni, ám sokszor óhatatlanul egyfajta „bólogató- jános” szerepet töltenek be. Ennek elke­rülése is megoldandó feladat. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a zsinat és az országos közgyűlés egyesí­tésével kell létrehozni egyházunk leg­főbb döntéshozó testületét. Kibontakoz­tak a megegyezés körvonalai az Orszá­gos Presbitérium és az Országos Elnök­ség létszámát és feladatait illetően is. Mivel későre járt az idő, a munka a jog­szolgáltatási rendszer tárgyalása közben félbeszakadt. Az elmaradt vagy be nem fejezett napirendi pontok tárgyalását a testület november 19-20-án folytatja. Ezt követően a zsinat legközelebb 2005 februárjában ülésezik majd. A törvényalkotó munka nyomon kö­vetésére bármely e-mail címmel rendel­kező egyháztagunk számára lehetőséget biztosít az úgynevezett ZsiNet levelező- listához való csatlakozás (zsinet-subse- ribe@lutheran. hu). Muntag András MEGHÍVÓ AZ ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYRE Az országos reformációi emlékünnepélyre október 31-én 18 órakor a Budapest Kálvin téri református templomban kerül sor. Igét hirdet Gáncs Péter evangélikus pülpök, előadást tart dr. Szabó István református püspök. Közreműködik a Debreceni Kollégiumi Kántus. Az emlékünnepélyre minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. és testvéri figyelemmel kísérte a kávai templom sorsát. A felügyelő örömét fe­jezte ki afelett, hogy a gyülekezet ottho­nná immáron egy szépen megújult temp- ’^jgt lehet. \\ kávai fília a templom iránt érzett szeretet és megbecsülés, valamint az összefogás ékes példája. Kevés olyan ki­tartó, terveihez hű és következetes kö­zösséggel találkoztam, mint a kávai - hangzott el a kivitelező, Baksa Attila kö­szöntésében, aki elismerő szavakkal il­lette a gyülekezetét. A szentelésen jelen volt Kálmán Jó­zsef, a falu polgármestere és Czerván György országgyűlési képviselő. Az is­kolában tartott közgyűlést a kávai fel­ügyelő asszony, Vészelik Sándorné ve­zette,, akinek állhatatos munkája nélkü­lözhetetlen volt az építkezés során. Itt került sor a rendbehozatal munkálatait bemutató, digitalizált képekkel illusztrált vetítésre, melynek fcsjönhetően min­denki láthatta, hogy müven volt eredeti­leg. mait! hogyan újult meg a templom. Horváth-Hegyi Olivér , / .VK,

Next

/
Oldalképek
Tartalom