Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-09 / 6. szám

10. oldal 2003. FEBRUÁR 9. Evangélikus Élet Rokonok Móricz Zsigmondi már megírta. Kora kis magyar valóságát tükrözve mutatta be a rokoni szálak össze(-vissza) fonódását. Azt, hogy milyen visszás lehet, ha egy or­szág, egy település, egy közösség életében a sógor-komaság a dolgok működésé­nek az alapja. Az egyházban is lehetne családregényeket írni. Szépeket is, furcsaságokat meg­jelenítőket is. Áldott és áldást hozó famíliákról és tragikus nepotizmusról. Volt itt már minden. Nagy az Úristen kegyelme: akkor is, amikor ad, akkor is, amikor megbocsát... A minap egy jeles egyházi gyűlésen kérdezték meg egy jelölttől: nem tartja-e ösz- szeférhetetlennek azt, hogy van rokona az egyházvezetésben. Elgondolkodtam. Ma­gam is lelkészcsaládból származom. Nem egy rokonom szolgál az egyházban, a leg­különbözőbb helyeken. Számomra áldás, hogy szüleim, testvérem, unokatestvérem itt vannak. Úgy hiszem, ugyanazt az Urat szolgáljuk mi, családtagok az egyház nagyobb családjában. Nem egymást neveztük ki, protezsáltuk ebbe vagy abba a székbe, hanem mindannyian meghallottuk ugyannak a hívó Úrnak a szavát. Emlékszem olyan papgyerekekre, akik menekültek az egyházból. Amit láttak, ta­pasztaltak, nem vonzotta őket. De tudok emberekről, akiknek az édesapjuk egyben lelkipásztoruk volt, a testvérük lelki vezetőjük, és nem tudtak más életcélt, pályát el­képzelni, mint ezt: átvenni a stafétabotot, vinni tovább az ügyet, együtt vállalni a szent szolgálatot. Mivel hiteles volt a munka, a hozzáállás, áldás nyugodott az elő­dök szolgálatán. Áldást kapni, áldást örökölni. Ez az igazi családi örökség. Ez az, ami az egyház számára is áldást jelenthet. Ezért én nem féltem az egyházat - néhány rossz tapasztalat ellenére sem - a szol­gáló családoktól. Sőt hálát adok az Úristennek azért, hogy családokat is felhasznált eszközéül. Ma - emberileg nézve - nem lenne Magyarországi Evangélikus Egyház, ha nem szolgáltak volna évszázadokon át nagy lelkészdinasztiák. A puszta, rideg adatokat tekintve pedig ma talán „ be lehetne csukni a kaput ”, ha minden szolgáló családból csak egy ember maradna e pályán. Tudom, létezik összeférhetetlenség. Jogilag és egyházjogilag is. Ezt komolyan is kell vennünk. Tiszta viszonyokra vágyik a magyar evangélikusság szervezete is. Csak az nem jó, ha a jog válik fontossá, olyan fontossá, hogy reá való hivatkozással - ál­dás helyett áldatlan állapotot élünk meg. Legyenek áldottak a szolgáló családok. Ami pedig az összefonódást illeti, az egy vonatkozásban mindenképp „engedélyezett": Krisztussal. Összefonódni Vele. Ez az egyház, a családok, a szolgálók igazi lehetősége. És igazi küldetése. -roly MEGHÍVÓ EBBE-kerekasztalok 2003 tavaszán Minden hó második csütörtökén 16.30-17.00: Áhítat, közös imádkozás Kerekasztal: 17.00-19.00 Az összejövetelek célja a teológiai dialógus elősegítése egyházunk különböző irányzatai között Február 13.: A lelkészképzés helyzete Áhítat: Tamásy Tamás Kerekasztal: Fabiny Tamás, id. Zászkaliczky Pál Március 13.: Az egyházak és a politika Áhítat: Marschalkó Gyula Kerékasztal: Bogárdi Szabó István ref. püspök, ifj' Hafenscher Károly Április 10.: A Szentírás és értelmezése Áhítat: Kapi Zoltán Kerekasztal: Széli Bulcsú, Takácsné Kovácsházi Zelma Május 8.: Egyházi iskolák és hittanoktatás Áhítat: Isó Zoltán Kerékasztal: Tölli Balázs, Isó Dorottya Június 12.: Egyházvezetés és teológia Áhítat: Baranka György Kerekasztal: Ittzés János és D. Szebik Imre püspökök EBBE-csendeshét: Piliscsaba, 2003. június 23-28. Téma: A kereszt bolondsága. Az 1. Korinthusi levél folyamatos tanulmányozása Az időpontokat a naptárainkba érdemes feljegyezni! Az egyházunk megújulását és az egymással való kiengesztelődést kereső, minden érdeklődő testvérünket sok szeretettel várjuk ezekre az alkalmakra! Az EBBE vezetősége. Evangélikus ifjúsági pályázat 2003 Kiíró: A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Bizottsága. Pályázhatnak: Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, gyülekezeti ifjúsá­gok és evangélikus oktatási intézmények, evangélikus cserkészcsapatok. Egy egyházközség csak egy pályázatot nyújthat be (pl. nem pályázhat külön az ifjúsági csoport és a gyülekezet). Pályázat célja: Gyermek- és ifjúsági programok rendezvények támogatása. Gyermek- és ifjúsági alkalmak megrendezéséhez szükséges anyagok, kellékek, fel­szerelések beszerzésének támogatása. Továbbá evangélikus ifjúsági és gyermekki­adványok megjelentetésének támogatása. A pályázatok támogatásának pénzkerete: 4 000 000 forint + az országos ifjúsá­gi offertórium összege. A pályázaton igényelhető legmagasabb összeg 100 000 forint. A benyújtott pályázatokat a Gyermekbizottság és az Ifjúsági Bizottság által fel­kért szakértők bírálják el. A pályázat eredményéről mindenkit levélben értesítünk, a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik. A pályázatok postára adási határideje: 2003. február 28. Az elbírálás időpontja: 2003. március 20. A kifizetés határideje: 2003. április 25. Az elszámolás határideje: 2003. november 15. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amely megtalálható az Evangélikus Közlönyben, illetve az Ifjúsági Osztályon lehet kérni levélben vagy telefonon, illetve e-mailben. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: (06-1) 429-20-37 E-mail: ifjusag@lutheran.hu A kiírt határidőn túl beérkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Abban az esetben, ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott ha­táridőn belül, a következő évben nem pályázhat, illetve a pályázaton nyert össze­get köteles visszafizetni. A pályázatot gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnökség egy tagjá­nak, egyházmegyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnökség egy tagjának kell aláírnia és lepecsételnie. Mindenkinek sikeres pályázást kíván az Ifjúsági és Gyermekosztály A Délkelet-Ázsiából szabadságon itthon tar­tózkodó Csépe Andrea, a Wycliffe Bibliafor­dító Társaság misszionáriusa tartott beszá­molót élményeiről és tapasztalatairól február 3-án a kelenföldi gyülekezet tanács­termében. (Természetesen a két Indiában készült felvételt is az Evangélikus Külmisz- sziói Egyesület szervezésében tartott össze­jövetel illusztrációi közül „kölcsönöztük".) Rekviem dr. Kardos Ernőért A budahegyvidéki gyülekezet temploma január 25-én a családtagokon kívül meg­telt a helybeli és a budavári evangélikus, illetve az újpesti református gyülekeze­tek, valamint a vegyész szakma képvise­lőivel, hogy Isten iránti hálával, köszö­nettel és reménységgel emlékezzenek Ernő bácsi csaknem egy évszázadot át­ívelő keresztény életútjának élő emléke­iről, a nagyszerű Krisztus-hordozó fel­ügyelőről, az énekkari és gyülekezeti tagról, a munkatársról,«tudósról, édes­apáról, nagyapáról és dédapáról,.. Dr. Kardos Ernő 1907-ben Pozsony­ban született. Evangélikus családban ne­velkedett - s mint elmesélte -, felejthe­tetlen volt számára, ahogyan szülei példát mutattak mindenre, ami szép, jó, tiszta, hitből és szeretetből fakadó. Tria­non után a család Budapestre költözött, és Ernő bácsi itt szerzett kémiatanári dip­lomát, majd 1933-ban doktori oklevelet. 1940-ben kötött házasságot Görög Tedával, akivel 63 boldog évet töltöttek együtt 5 gyermekük és azok családjai kö­rében. Az embert próbáló háborús évek után egy nagytarcsai evangélizációs konfe­rencián találkozott személyesen Jézus Krisztussal Danhauser László szolgálata során. így kötődött élete Krisztushoz és a budahegyvidéki gyülekezethez. Itt lett élete Krisztus-hordozóvá a családban, a munkahelyén és élete minden területén. Ernő bácsi 95. születésnapján egy volt munkatársa így foglalta össze szakmai munkásságát: „Aktív korodban sokat dolgoztál, hatalmasat alkottál, de nagyon keveset kaptál. Aztán talán kárpótolt né­mileg a Széchenyi-díj 1994-ben, amit csak a rendszerváltozás után kaphattál meg, hiszen mély meggyőződésen alapu­ló és nyíltan vállalt keresztény hited mi­att korábban erre nem volt lehetőség.” A nagy szakmai teljesítmény részleteiről és a nyitott, segítőkész tanítómesterről, tu­dósról a vegyész szakma képviselője emlékezett a rekviemen. Mint gyülekezetünk első felügyelője t .mindenben támogatta, segítette Danhauser László lelkész gyülekezetépítő, evangé- lizáló munkásságát, és kiállt mellette akkor is, amikor az ÁEH nyomására egyházve­zetésünk Bakonycsemyére száműzte lel­kipásztorunkat. Felügyelői tisztéről 1960-ban mondott le, amikor anyagi-er­kölcsi okok miatt lehetetlenné vált az együttműködése az új lelkésszel. Gyüle­kezeti és énekkari tagságát megtartva az újpesti református egyházközségben dr. Gyökössy Endre lelkész mellett vállalt szolgálatot. Erre dr. Gyökössy Endréné emlékezett vissza, méltatva néhai férje keresztény barátjának és felségének ér­demeit abban, hogy írásban rögzítették, terjesztették, és így megőrizték férje elő­adásait és evangélizációs szolgálatait. Ernő bácsi ebben az időben is támoga­tott mindenkit, aki az emberek, az egy­ház megújulásáért munkálkodott. így részt vett a Testvéri Szó létrejöttében és terjesztésében is. Utolsó 15 évében a budahegyvidéki gyülekezet presbitériumában, istentiszte­letein, az Értelmiségi Fórum munkájában és a bibliaórákon mindenben segítette a gyülekezetépítő munkát. Nagy öröm volt számára, hogy megérhette és egy éven át élvezhette az új templomot és orgonát. A rekviemen Madocsai Miklós lelkész hirdette az igét a Zsolt 100,4—5 alapján: „Adjatok hálát Istennek, és áldjátok ne­vét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre! ” Az ige tolmácsolt üzenetére a gyülekezet „Hálát adunk, mert jó az Úr, öröké tart szeretete” szöveggel válaszolt. Bácskai Károly lel­kész imádsága után Ernő bácsi lánya és unokája emlékezett a felejthetetlen, segí­tőkész, nehéz helyzetekben irányt mutató édesapára, nagyapára. „Porból vétettél, és porrá leszel” sza­vakkal bocsátotta el dr. Kardos Ernő hamvait Bácskai Károly lelkész. A fel- emelően szép és hitmélyítő rekviemen a budavári és budahegyvidéki gyülekezet egyesített énekkara elénekelte a „Szelíd szemed, Úr Jézus” kezdetű éneket, és az ároni áldás reménységet, Isten-közelsé­get sugárzó szavaival ért véget a gyászis­tentisztelet. Istennek legyen hála, Ernő bácsinak pedig köszönet, hogy Krisztus-hordozó élete egy fél évszázadon át példa és út­mutatás lehetett. Azzal az igével zárjuk emlékezésünket, amelyet Krisztussal va­ló találkozásakor kapott, és amit hivatali szobája falára is kifüggesztett 1950-ben: „Ne félj, csak higgy!” Dr. Müller Miklós, a budahegyvidéki gyülekezet felügyelője RMOS INTÉZET EGESZSEGUGYI ALAPÍTVÁNY Makacs fejfájás Az elmúlt hetekben indult sorozatunkat folytatva ismét az Ormos Intézet egyik figyelemre méltó esetéről szá­molunk be. Mária, a negyvenes évei elején járó nyelvtanámő egy Veszprém környéki általános iskolában tanít diplomája megszerzése óta. Két évvel ezelőtt influenzás megbetege­désen esett át. Azóta küszködött vissza-visszatérő, migrén- szerű fejfájással. Először nem sok figyelmet fordított pana­szaira. Munkája és otthoni tennivalói - mint minden dolgozó családanyát - őt is nagyon igénybe vették. Saját két gyermekén kívül még 32 diák „mamájának” érezte ma­gát. Ahogy a pedagógusok általában, Mária is sokszor vitte haza a munkája egy részét. Fejfájásai a dolgozatjavítások és a tesztfeladatok ellenőrzése közben még erősebben jelent­keztek. Gyakran hajnalig íróasztalánál görnyedt, és csak nagyon lassan- tudott haladni munkájával. A kevés alvás egyre jobban kimerítette. Vízszintes testhelyzetben a lükte­tő fájdalmat még erősebbnek érezte. Lefogyott jó néhány kilót, pedig ahhoz a típushoz tartozott, aki már attól is meg­hízott, ha ránézett egy süteményre. Mária fejfájásai több­nyire szédüléssel és hányingerrel együtt jelentkeztek. Egyik óráján őszintén elmondta a gyerekeknek, hogy azért nem tudta kijavítani az aznapra ígért témazáró dolgo­zatokat, mert az elmúlt hétvégén már annyira kimerült és gyenge volt, hogy nem tudott megbirkózni a „papírhegyek- kel”. Hiába vett be fájdalomcsillapítókat, nem enyhült a kínzó érzés. Egyik diákja, aki korábban a hasonló problémákkal küz­dő édesanyjával már járt az Ormos Intézetben, azt ajánlotta tanárnőjének, keresse fel ő is az intézetet. Mária megfogadta a tanácsot. A panaszok elmondása után íriszdiagnosztikai vizsgálat következett, amelynek eredménye alapján Máriának 14 napos, akupunktúrás keze­léssel egybekötött alternatív terápiát írt elő az orvos. A kezelés alatt - mesélte a tanárnő - szinte újjászületett. A nyugodt környezetben feltöltődött energiával, és újra ré­gi önmagára talált, már nem volt fáradt, kimerült, s fejfájá­sai is teljesen megszűntek. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 4 I* é 4 4 Fotó: Bottá Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom