Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
10. oldal 2003. FEBRUÁR 9. Evangélikus Élet Rokonok Móricz Zsigmondi már megírta. Kora kis magyar valóságát tükrözve mutatta be a rokoni szálak össze(-vissza) fonódását. Azt, hogy milyen visszás lehet, ha egy ország, egy település, egy közösség életében a sógor-komaság a dolgok működésének az alapja. Az egyházban is lehetne családregényeket írni. Szépeket is, furcsaságokat megjelenítőket is. Áldott és áldást hozó famíliákról és tragikus nepotizmusról. Volt itt már minden. Nagy az Úristen kegyelme: akkor is, amikor ad, akkor is, amikor megbocsát... A minap egy jeles egyházi gyűlésen kérdezték meg egy jelölttől: nem tartja-e ösz- szeférhetetlennek azt, hogy van rokona az egyházvezetésben. Elgondolkodtam. Magam is lelkészcsaládból származom. Nem egy rokonom szolgál az egyházban, a legkülönbözőbb helyeken. Számomra áldás, hogy szüleim, testvérem, unokatestvérem itt vannak. Úgy hiszem, ugyanazt az Urat szolgáljuk mi, családtagok az egyház nagyobb családjában. Nem egymást neveztük ki, protezsáltuk ebbe vagy abba a székbe, hanem mindannyian meghallottuk ugyannak a hívó Úrnak a szavát. Emlékszem olyan papgyerekekre, akik menekültek az egyházból. Amit láttak, tapasztaltak, nem vonzotta őket. De tudok emberekről, akiknek az édesapjuk egyben lelkipásztoruk volt, a testvérük lelki vezetőjük, és nem tudtak más életcélt, pályát elképzelni, mint ezt: átvenni a stafétabotot, vinni tovább az ügyet, együtt vállalni a szent szolgálatot. Mivel hiteles volt a munka, a hozzáállás, áldás nyugodott az elődök szolgálatán. Áldást kapni, áldást örökölni. Ez az igazi családi örökség. Ez az, ami az egyház számára is áldást jelenthet. Ezért én nem féltem az egyházat - néhány rossz tapasztalat ellenére sem - a szolgáló családoktól. Sőt hálát adok az Úristennek azért, hogy családokat is felhasznált eszközéül. Ma - emberileg nézve - nem lenne Magyarországi Evangélikus Egyház, ha nem szolgáltak volna évszázadokon át nagy lelkészdinasztiák. A puszta, rideg adatokat tekintve pedig ma talán „ be lehetne csukni a kaput ”, ha minden szolgáló családból csak egy ember maradna e pályán. Tudom, létezik összeférhetetlenség. Jogilag és egyházjogilag is. Ezt komolyan is kell vennünk. Tiszta viszonyokra vágyik a magyar evangélikusság szervezete is. Csak az nem jó, ha a jog válik fontossá, olyan fontossá, hogy reá való hivatkozással - áldás helyett áldatlan állapotot élünk meg. Legyenek áldottak a szolgáló családok. Ami pedig az összefonódást illeti, az egy vonatkozásban mindenképp „engedélyezett": Krisztussal. Összefonódni Vele. Ez az egyház, a családok, a szolgálók igazi lehetősége. És igazi küldetése. -roly MEGHÍVÓ EBBE-kerekasztalok 2003 tavaszán Minden hó második csütörtökén 16.30-17.00: Áhítat, közös imádkozás Kerekasztal: 17.00-19.00 Az összejövetelek célja a teológiai dialógus elősegítése egyházunk különböző irányzatai között Február 13.: A lelkészképzés helyzete Áhítat: Tamásy Tamás Kerekasztal: Fabiny Tamás, id. Zászkaliczky Pál Március 13.: Az egyházak és a politika Áhítat: Marschalkó Gyula Kerékasztal: Bogárdi Szabó István ref. püspök, ifj' Hafenscher Károly Április 10.: A Szentírás és értelmezése Áhítat: Kapi Zoltán Kerekasztal: Széli Bulcsú, Takácsné Kovácsházi Zelma Május 8.: Egyházi iskolák és hittanoktatás Áhítat: Isó Zoltán Kerékasztal: Tölli Balázs, Isó Dorottya Június 12.: Egyházvezetés és teológia Áhítat: Baranka György Kerekasztal: Ittzés János és D. Szebik Imre püspökök EBBE-csendeshét: Piliscsaba, 2003. június 23-28. Téma: A kereszt bolondsága. Az 1. Korinthusi levél folyamatos tanulmányozása Az időpontokat a naptárainkba érdemes feljegyezni! Az egyházunk megújulását és az egymással való kiengesztelődést kereső, minden érdeklődő testvérünket sok szeretettel várjuk ezekre az alkalmakra! Az EBBE vezetősége. Evangélikus ifjúsági pályázat 2003 Kiíró: A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Bizottsága. Pályázhatnak: Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, gyülekezeti ifjúságok és evangélikus oktatási intézmények, evangélikus cserkészcsapatok. Egy egyházközség csak egy pályázatot nyújthat be (pl. nem pályázhat külön az ifjúsági csoport és a gyülekezet). Pályázat célja: Gyermek- és ifjúsági programok rendezvények támogatása. Gyermek- és ifjúsági alkalmak megrendezéséhez szükséges anyagok, kellékek, felszerelések beszerzésének támogatása. Továbbá evangélikus ifjúsági és gyermekkiadványok megjelentetésének támogatása. A pályázatok támogatásának pénzkerete: 4 000 000 forint + az országos ifjúsági offertórium összege. A pályázaton igényelhető legmagasabb összeg 100 000 forint. A benyújtott pályázatokat a Gyermekbizottság és az Ifjúsági Bizottság által felkért szakértők bírálják el. A pályázat eredményéről mindenkit levélben értesítünk, a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik. A pályázatok postára adási határideje: 2003. február 28. Az elbírálás időpontja: 2003. március 20. A kifizetés határideje: 2003. április 25. Az elszámolás határideje: 2003. november 15. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amely megtalálható az Evangélikus Közlönyben, illetve az Ifjúsági Osztályon lehet kérni levélben vagy telefonon, illetve e-mailben. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: (06-1) 429-20-37 E-mail: ifjusag@lutheran.hu A kiírt határidőn túl beérkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Abban az esetben, ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott határidőn belül, a következő évben nem pályázhat, illetve a pályázaton nyert összeget köteles visszafizetni. A pályázatot gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnökség egy tagjának, egyházmegyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnökség egy tagjának kell aláírnia és lepecsételnie. Mindenkinek sikeres pályázást kíván az Ifjúsági és Gyermekosztály A Délkelet-Ázsiából szabadságon itthon tartózkodó Csépe Andrea, a Wycliffe Bibliafordító Társaság misszionáriusa tartott beszámolót élményeiről és tapasztalatairól február 3-án a kelenföldi gyülekezet tanácstermében. (Természetesen a két Indiában készült felvételt is az Evangélikus Külmisz- sziói Egyesület szervezésében tartott összejövetel illusztrációi közül „kölcsönöztük".) Rekviem dr. Kardos Ernőért A budahegyvidéki gyülekezet temploma január 25-én a családtagokon kívül megtelt a helybeli és a budavári evangélikus, illetve az újpesti református gyülekezetek, valamint a vegyész szakma képviselőivel, hogy Isten iránti hálával, köszönettel és reménységgel emlékezzenek Ernő bácsi csaknem egy évszázadot átívelő keresztény életútjának élő emlékeiről, a nagyszerű Krisztus-hordozó felügyelőről, az énekkari és gyülekezeti tagról, a munkatársról,«tudósról, édesapáról, nagyapáról és dédapáról,.. Dr. Kardos Ernő 1907-ben Pozsonyban született. Evangélikus családban nevelkedett - s mint elmesélte -, felejthetetlen volt számára, ahogyan szülei példát mutattak mindenre, ami szép, jó, tiszta, hitből és szeretetből fakadó. Trianon után a család Budapestre költözött, és Ernő bácsi itt szerzett kémiatanári diplomát, majd 1933-ban doktori oklevelet. 1940-ben kötött házasságot Görög Tedával, akivel 63 boldog évet töltöttek együtt 5 gyermekük és azok családjai körében. Az embert próbáló háborús évek után egy nagytarcsai evangélizációs konferencián találkozott személyesen Jézus Krisztussal Danhauser László szolgálata során. így kötődött élete Krisztushoz és a budahegyvidéki gyülekezethez. Itt lett élete Krisztus-hordozóvá a családban, a munkahelyén és élete minden területén. Ernő bácsi 95. születésnapján egy volt munkatársa így foglalta össze szakmai munkásságát: „Aktív korodban sokat dolgoztál, hatalmasat alkottál, de nagyon keveset kaptál. Aztán talán kárpótolt némileg a Széchenyi-díj 1994-ben, amit csak a rendszerváltozás után kaphattál meg, hiszen mély meggyőződésen alapuló és nyíltan vállalt keresztény hited miatt korábban erre nem volt lehetőség.” A nagy szakmai teljesítmény részleteiről és a nyitott, segítőkész tanítómesterről, tudósról a vegyész szakma képviselője emlékezett a rekviemen. Mint gyülekezetünk első felügyelője t .mindenben támogatta, segítette Danhauser László lelkész gyülekezetépítő, evangé- lizáló munkásságát, és kiállt mellette akkor is, amikor az ÁEH nyomására egyházvezetésünk Bakonycsemyére száműzte lelkipásztorunkat. Felügyelői tisztéről 1960-ban mondott le, amikor anyagi-erkölcsi okok miatt lehetetlenné vált az együttműködése az új lelkésszel. Gyülekezeti és énekkari tagságát megtartva az újpesti református egyházközségben dr. Gyökössy Endre lelkész mellett vállalt szolgálatot. Erre dr. Gyökössy Endréné emlékezett vissza, méltatva néhai férje keresztény barátjának és felségének érdemeit abban, hogy írásban rögzítették, terjesztették, és így megőrizték férje előadásait és evangélizációs szolgálatait. Ernő bácsi ebben az időben is támogatott mindenkit, aki az emberek, az egyház megújulásáért munkálkodott. így részt vett a Testvéri Szó létrejöttében és terjesztésében is. Utolsó 15 évében a budahegyvidéki gyülekezet presbitériumában, istentiszteletein, az Értelmiségi Fórum munkájában és a bibliaórákon mindenben segítette a gyülekezetépítő munkát. Nagy öröm volt számára, hogy megérhette és egy éven át élvezhette az új templomot és orgonát. A rekviemen Madocsai Miklós lelkész hirdette az igét a Zsolt 100,4—5 alapján: „Adjatok hálát Istennek, és áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre! ” Az ige tolmácsolt üzenetére a gyülekezet „Hálát adunk, mert jó az Úr, öröké tart szeretete” szöveggel válaszolt. Bácskai Károly lelkész imádsága után Ernő bácsi lánya és unokája emlékezett a felejthetetlen, segítőkész, nehéz helyzetekben irányt mutató édesapára, nagyapára. „Porból vétettél, és porrá leszel” szavakkal bocsátotta el dr. Kardos Ernő hamvait Bácskai Károly lelkész. A fel- emelően szép és hitmélyítő rekviemen a budavári és budahegyvidéki gyülekezet egyesített énekkara elénekelte a „Szelíd szemed, Úr Jézus” kezdetű éneket, és az ároni áldás reménységet, Isten-közelséget sugárzó szavaival ért véget a gyászistentisztelet. Istennek legyen hála, Ernő bácsinak pedig köszönet, hogy Krisztus-hordozó élete egy fél évszázadon át példa és útmutatás lehetett. Azzal az igével zárjuk emlékezésünket, amelyet Krisztussal való találkozásakor kapott, és amit hivatali szobája falára is kifüggesztett 1950-ben: „Ne félj, csak higgy!” Dr. Müller Miklós, a budahegyvidéki gyülekezet felügyelője RMOS INTÉZET EGESZSEGUGYI ALAPÍTVÁNY Makacs fejfájás Az elmúlt hetekben indult sorozatunkat folytatva ismét az Ormos Intézet egyik figyelemre méltó esetéről számolunk be. Mária, a negyvenes évei elején járó nyelvtanámő egy Veszprém környéki általános iskolában tanít diplomája megszerzése óta. Két évvel ezelőtt influenzás megbetegedésen esett át. Azóta küszködött vissza-visszatérő, migrén- szerű fejfájással. Először nem sok figyelmet fordított panaszaira. Munkája és otthoni tennivalói - mint minden dolgozó családanyát - őt is nagyon igénybe vették. Saját két gyermekén kívül még 32 diák „mamájának” érezte magát. Ahogy a pedagógusok általában, Mária is sokszor vitte haza a munkája egy részét. Fejfájásai a dolgozatjavítások és a tesztfeladatok ellenőrzése közben még erősebben jelentkeztek. Gyakran hajnalig íróasztalánál görnyedt, és csak nagyon lassan- tudott haladni munkájával. A kevés alvás egyre jobban kimerítette. Vízszintes testhelyzetben a lüktető fájdalmat még erősebbnek érezte. Lefogyott jó néhány kilót, pedig ahhoz a típushoz tartozott, aki már attól is meghízott, ha ránézett egy süteményre. Mária fejfájásai többnyire szédüléssel és hányingerrel együtt jelentkeztek. Egyik óráján őszintén elmondta a gyerekeknek, hogy azért nem tudta kijavítani az aznapra ígért témazáró dolgozatokat, mert az elmúlt hétvégén már annyira kimerült és gyenge volt, hogy nem tudott megbirkózni a „papírhegyek- kel”. Hiába vett be fájdalomcsillapítókat, nem enyhült a kínzó érzés. Egyik diákja, aki korábban a hasonló problémákkal küzdő édesanyjával már járt az Ormos Intézetben, azt ajánlotta tanárnőjének, keresse fel ő is az intézetet. Mária megfogadta a tanácsot. A panaszok elmondása után íriszdiagnosztikai vizsgálat következett, amelynek eredménye alapján Máriának 14 napos, akupunktúrás kezeléssel egybekötött alternatív terápiát írt elő az orvos. A kezelés alatt - mesélte a tanárnő - szinte újjászületett. A nyugodt környezetben feltöltődött energiával, és újra régi önmagára talált, már nem volt fáradt, kimerült, s fejfájásai is teljesen megszűntek. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 4 I* é 4 4 Fotó: Bottá Dénes
