Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 9. 11. oldal Üzenet az ArarÁílól _____ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Szivárványívemet helyezem a felhőkre „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, ez lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök (lMóz 9,13)” - mondta Isten. Szövetséget kötött az élőlényekkel, a madarakkal és a szárazföldi állatokkal, az emberekkel, minden létezővel. Ebben a szövetségben örök renddé lett az, amit a bárka története megjelenít: Isten nem pusztítja el többé az élőket, megkíméli őket, ahogyan megmentette életüket az özönvíz idején. Az élőlények feladata egyszerű: élniük kell. A szövetség az életre s az életért jön létre, a létezés gazdagságáért, mely a teremtő akarata volt, s melyet ő nyilvánított jónak a kezdet kezdetén. Az embernek különleges szerepe van ebben a szövetségben: az embertől jött a rossz, a gonoszság, mely a földet a pusztulás szélére sodorta. És egy ember, Noé - vagy helyesebben egy emberközösség, Noé egész családja - lett a teremtmények megmentésében Isten munkatársává. Az ő hűségükön múlt a világ sorsa. Ez lett most az újonnan megszülető szövetségi viszony kiindulópontja. Noé története nem visz vissza az Éden harmóniájába. Az Isten kínálta szövetség a kialakult, bűntől megromlott viszonyokat veszi figyelembe, ahol az élőlények egymásból, sokszor egymás ellenében cinek, s ahol az ember eledelévé tette az állatokat. De Isten határokat szab ennek az uralomnak, megtiltja, hogy az állatokat a bennük levő életet egészen birtokba véve - a korabeli természetismeret fogalmaival: éltető vérükkel együtt - fogyassza az ember, s azt is, hogy zsákmánynak tekintse embertársait - legyenek azok bármely népből. Amikor pedig ígéretével korlátozza saját cselekvését nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet hatalmas felelősséget helyez Noé minden utódára: többé nem lehet az emberi pusztítás égi, deus ex machina korrekciójára hagyatkozni. Az emberközösség kezében van a föld és minden élőlény sorsa, s a világ egészéért viselt felelősségben Isten munkatársává lehet. Ökoteológiánk, környezettudatos, teremtésvédő gondolkodásunk egyik alapvető textusa Útmutatónk január havi igéje. Részesei és örökösei vagyunk a szivárványívvel megjelölt szövetségnek. Ebben a szövetségben az egyes növények és állatok, a növénytársulások és tájak sajátos értékét nem emberi mértékkel mért hasznosságuk, hanem a teremtő Isten akarata adja meg. Erre az akaratra csodálkozhat rá az ember, amikor a teremtményekben gyönyörködik. Ember és természet viszonya nem a használó és a használati tárgy viszonya, hanem a teremtésbeli társaké. A bűn, haszonelvűség és erőszak realitásával szemközt Isten szövetsége korlátokat, lemondást is jelent, annak felismerését, hogy nem birtokosok, csak sáfárok vagyunk. Isten számon kéri tőlünk az ő teremtményei életét, s számon kéri embertársaink életét is. A bibliai logikában a szociális és az ökológiai szempont a legszorosabban összefügg - ahogyan a mai zöldmozgalmak is egyre világosabban felismerik a kettő összetartozását. A világ fölötti uralom álmáról, a természeti erőforrások felelőtlenül szabad használatáról lemondva tehetjük lehetővé a többi élőlény túlélését - s a még felhasználhatón testvérként kell osztoznunk embertársainkkal. De az Araráton kötött szövetség több annál, mint hogy élni hagyjuk a másikat: aktivitásra hív, arra, hogy a világ megóvásában munkatársaivá legyünk, legyen szó akár egy parkbeli fáról, akár egy esőerdőről, mely sok ezer élőlényt, emberközösségeket, sajátos kultúrákat éltet. Az embervilág okozta pusztulástól az Isten általunk, szövetséges társai által akarja megmenteni a létezőket. Miért a szivárvány lett a jele ennek a szövetségnek, Isten e lenyűgözően nagylelkű hívásának? Talán mert ez jelzi az „égiháború” végét? Vagy égre feszülő óriási íjként Isten félemetes hatalmát jelképezi? A Szentírás mai olvasóiként arra is gondolhatunk: a szivárvány mind közt a legkevesebb praktikus hasznot hajtó teremtmény, valami, amit sohasem ejthetünk el, sajátíthatunk ki - mégis, nincs ember, akiből ne váltana ki gyermeki örömet, csodálatot, hálát. Erőtlen is, anyaga sincsen - mégis megakadályozhatatlanul feltűnik az égbolton. így emlékeztet a ránk bízott teremtésre, melynek létezése mögött Isten szépséget létrehívó akarata áll, s arra, hogy aki ehhez az akarathoz csatlakozik, az minden törékenysége ellenére is nagy erő részese lesz. Az özönvíz után megkötött szövetség világában élünk, melyet átjár a bűn okozta ellenségeskedés és a kemény versengés, s ahol a rombolást csak korlátok közé szorítani van esélyünk - de az új szövetség világában is, ahol a kenyér és a bor megosztása által egy testté leszünk. Végső távlatunk nem a túlélés és túlélni segítés, hanem az idő, mikor a párduc a gödölyével hever, és a kisgyerekek kígyókkal játszadoznak békében. Andorka Eszter Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gyakorlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló gyülekezeti státuszra a 2003/2004-es tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végeznek, és készek egy VI. éves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelkészi szolgálatba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttműködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítása mellett elsősorban a lelkészjelölt megfelelő elhelyezését kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb 60 soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak a hallgató részére 10 hónapon át szállást biztosítani. Egyúttal kérjük a pályázási szándék egyidejű jelzését a területileg illetékes püspöki hivatalban. A pályázatoknak 2003. március 3-áig kell az EHE rektori hivatalába megérkezniük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bővebb felvilágosítással a képzés koordinátora tud szolgálni. Budapest, 2003. január 30. Dr. Szabó Lajos rektor Dr. Fabiny Tamás a képzés koordinátora G BÉRES Az egészséges emberért Hogy ne kelljen a vényes gyógyszer Akármerre megyek, mindenütt beteg emberekkel találkozom. Ki köhög, ki a papír zsebkendőjéből nem lát ki, a szerencsétlenebbek még a lázzal is küzdenek. A szövődményekről nem is ejtenék szót. No igen, most van az influenzás megbetegedések szezonja. Emberek! Miért nem figyelünk eléggé magunkra? A legtöbbünk úgy van, hogy csak akkor ijed meg igazán, és kapkod fűhöz-fához, ha már ott a baj. Mert az egészség, ugye, természetes állapot. Pedig hányszor hallottuk már - és legyünk őszinték, tudjuk is jól -, hogy a megelőzés a leghatékonyabb, a legegyszerűbb és a legjobb. És ha utánaszámolunk, még az is kiderül, hogy a legolcsóbb is. Jóllehet az egészség nem áru, nem mérhető pénzzel, ám mégiscsak van valami abban, hogy a gyógyszerek, a kezelés, a betegszabadság, a munkából való kiesés is drága. Akkor miért kell mégis mindig figyelmeztetni minket, hogy ügyeljünk magunkra, a környezetünkben élőkre, és előzzük meg a bajt? Néha eltöprengek ezen, hiszen a fentiek énrám is éppúgy igazak. Ugyanakkor, amikor valaki eszembe juttatja azt, hogy lehetnék beteg is, ha példákat emlegetnek, akkor kitör rajtam is az egészségféltés, és azonnal a tettek mezejére lépek. Azt gondolom, sokan vagyunk így. Szükségünk van figyelmeztetésre. Tehát tisztelt olvasóim, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy tenniük kell valamit az egészségük megóvása érdekében! Számtalan eszközt találhatnak ehhez. Én azt ajánlom az Önök figyelmébe, amiről hosszú-hosszú évek során győződtem meg. A betegségekkel szembeni esélyünk akkor nő meg igazán, ha immunrendszerünk kiválóan működik. Ennek karbantartásában kiváló társunk lehet a Béres Csepp. Nincs ebben semmi csoda, csupán egy csodálatos felismerés. A szervezet képes ellenállni a kórokozóknak, ha a saját természetes védelmi rendszere jól működik. A védelmi apparátusunk működéshez pedig bizonyos életfontosságú anyagok harmonikus egyensúlyára van szükség. Amennyiben ezeket a létfontosságú anyagokat biztosítjuk, a szervezet jól működik. Béres József 30 éves zseniális találmánya ezt tudja. Összetétele, a hatóanyagok aránya és formája a harmóniát, az egyensúlyt, a hatékonyságot biztosítja mellékhatás nélkül. Ezért segíthet a megelőzésben, és ezért alkalmazható a gyógyításban. Mert ha már nem tudtuk elkerülni a betegséget, támogassuk a szervezetünket abban, hogy minél könnyebben, gyorsabban túljusson rajta. Ilyenkor azonnal kerüljön elő a Béres Csepp! Azt szoktam válaszolni a hitetlenkedő kérdésekre: én nem csupán hiszem, hanem tudom, hogy hat. Tudom azért, mert sok éve tapasztalom magamon és családomban, sok éve tanúja vagyok rengeteg megtörtént esetnek, és sok éve folyamatosan megerősítenek a rendszeresen érkező beszámolók, hálálkodó levelek, telefonok. Ezek mind-mind arról adnak számot, hogy a Béres Csepp segít a bajban, segít, ha el akarjuk kerülni a makacs torokfájásokat, a náthás betegségeket, az influenzát, a gyengeséget, és segít a gyógyulásban, a gyors felépülésben is. Kívánom, hogy Önök is úgy legyenek, mint az a kedves Béres Csepp-fogyasztó, aki a napokban ezt írta nekünk: „Ha a helyi gyógyszertárba megyek, már tudják, hogy nincsen orvos által felírt receptem, csupán Béres Cseppet és C-vitamint kérek.” A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Régi ige — mai üzenet Amikor egy új esztendő elkezdődik, senki nem tudja, milyen sorsot tartogat számunkra: életet hoz vagy halált, háborút vagy békét. 2003 első napjaiban, a háborús előkészületeket látva sokakat foglalkoztatott ez a - sajnos azóta is aktuális - kérdés szerte a világban. Én is ilyen gondolatokkal vettem kézbe január elsején az Útmutatót. A havi ige megnyugtatott: „Ezt mondta Isten: Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet a világgal kötök. ” (lMóz 9,13) Úgy éreztem, kaptunk egy hónap haladékot... De a hírek azóta is a bevetésre váró (?) katonák, csapatok, harci eszközök számának folyamatos emeléséről szólnak. Elmúlt a január. A nyilatkozatok szerint februárban mindenképpen megindulnak a harci gépek. A békepárti tömegek, tudósok, egyházi vezetők hangja pusztába kiáltott szó maradt. Ki szólhat, ki tehet itt még valamit? Néma marad-e az Isten? - kérdeztem, és elolvastam a február 1-jei igét: „Minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. ” (Ézs 9,8) Úgy tűnt, nincs menekvés. Talán már ma elkezdődik. Ráadásul kis hazánk is túl közel került ahhoz a tűzhöz. A második aznapi ige világossá tette, hogy „csak” egy erőteljes - talán utolsó - figyelmeztetést kaptunk, van még lehetőség a visszafordulásra: „ Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el" (Mt 26,52) - szólt az üzenet. De hogyan érthetnék meg, hogyan hallhatnák meg a nyilvánvaló isteni intést ott, ahol a döntések születnek, hiszen az „élet és halál urai” most nem az evangélikus Útmutatót tanulmányozzák? Valami mégis félbeszakította a háborús tárgyalásokat. A tragédia megrázta az egész világot: a Columbia űrsikló hét emberrel a fedélzetén, 16 perccel a várható leszállás előtt darabokra hullott. Odaveszett sok nehezen pótolható érték, és odaveszett hét pótolhatatlan élet. Miért? Nem tudom. De azt vallom, hogy minden halálnak üzenete van. Most hét embert gyászol Amerika, Izrael és a megdöbbent tömegek. Nem lenne elég ez a hét? „Tedd visz- sza a kardodat a helyére!” Lám, nem minden úgy alakul, ahogyan azt a hozzáértő emberek kiszámolják. Talán mégsem mi, emberek vagyunk az élet és halál urai. Ha a háború elindul, nem hét áldozata lesz egyik oldalon sem. A hírek beszámoltak olyanokról is, akik a háztetőkön táncolva ujjongtak, mert az égiek megbüntették Amerikát. Nincs, nem lehet igazuk. A tragédiának az egész világot alázatra kell indítania, el kell gondolkodtatnia. Isten adta az életünket, csak ő veheti vissza. Bárki akarná is magáénak tudni a hatalmát, akkor is Ő az Úr. Amerika fölött, Taszár fölött, Palestine fölött - így hívják a városkát, mely fölött a Columbia tragédiája történt -, a világ fölött. Ő pedig nem akar háborút. Egykor Fiát küldte a földre és a halálba, hogy békességünk legyen. (Erről szólt aznap a másik útmutatói ige: Róm 5,6-11.) Talán most is azért engedett hét embert a halálba, hogy ne akaijunk több halált, hanem az életet, a békét válasszuk. És ha valaki még mindig azt mondaná, hogy későn jött a figyelmeztetés, itt már az Isten sem segithet, az olvassa el újra a február 2-i igét a Mk 4,35—41-ből, vagy gondoljon vissza az aznapi oltár előtti igére, amely ugyanazt a történetet úja le a Mt 8,23-27-ben! Jézus aludt a hullámok között hánykolódó hajóban, de amikor a tanítványok felébresztették, lecsendesítette a tomboló vihart. A kishitű, kételkedő, félelemtől reszkető tanítványok már azt hitték, hogy elvesznek. Mégis felébresztették Jézust, és Ő segített. Neki nem volt még késő. Dr. Zsednai Józsefné Német egyházak az USA háborús tervei ellen A német egyházak az elmúlt hétvégén szokatlanul éles hangon intettek óva egy Irak elleni háborútól. Az evangélikus egyház tanácsának elnöke, Manfred Kock azt vetette George Bush amerikai elnök szemére, hogy úgy viselkedik, mint egy „vallásos fundamentalista”, aki azt hiszi, hogy küldetést teljesít. Washington már meg sem próbálja komolyan, hogy diplomáciai megoldást találjon az iraki konfliktusra - fogalmazott Kock a Stuttgarter Zeitungban. Karl Lehmann bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke a Bild am Sonntagnak adott nyilatkozatában „erkölcsi szempontból megengedhetetlennek” nevezte a Washington által szorgalmazott „preventív háborút”. A bíboros szerint az olyan háború, amely zsarnoki vagy veszedelmes kormányok megdöntésére, illetve a veszély megelőzésére irányul, „erkölcstelen”. Mindent meg kell tenni a katonai konfrontáció elkerülése érdekében - hangoztatta Mainz püspöke. (MTI) Egyházunk honlapja az interneten: www.lutheran.hu Egyházunk hetilapja az interneten: www.evelet.hu HÍREK • ESEMÉNYEK • KÖZLEMÉNYEK Isten iránti örömmel és hálával tudatjuk, hogy a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség felújította templomtornyát. A 2003. február 9-én, vasárnap 10.30-kor kezdődő hálaadó istentiszteletünkön Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdeti Isten igéjét. Az Egyházközség Presbitériuma A kirándulók missziói összejövetelén, 2003. február 9-én du. 16 órakor a zuglói református templom mögötti imateremben (Budapest XIV, Limanova tér 11.) „Jézus Krisztus szabaditásai” címen tart előadást Balog Zoltán református lelkész és felesége, a Református Iszákosmentő Misszió „Kék Kereszt” Alapítványának vezetői. „Az egyházak helye az Európai Unióban” címmel dr. Bóna Zoltán tart előadást szeretetvendégség keretében a Deák téri gyülekezet nagytermében (Budapest, Deák Ferenc tér 4., I. em.) február 9-én, vasárnap 17 órától. A farkasréti ökumenikus esték keretében a XI. Németvölgyi út 138. alatti evangélikus-református templomban 2003. február 10-én, hétfőn 18.30-kor prof. dr. Hafenscher Károly evangélikus teológus, c. teológiai tanár tart előadást „Keresztény értékek, gyümölcsök" címmel. SZÍNIELŐADÁS KELENFÖLDÖN Bálám üdvpróféciájának történetét dolgozza fel négy képben az az előadás, amelyet a kelenföldi evangélikus ifjúság színjátszó köre mutat be február 14-én, pénteken 18 órai kezdettel a gyülekezet tanácstermében (Bp. XI., Bocskai út 10.). A „Csillag támad Jákobból...” című előadás rendezője: Abaffy Zoltán és Győri Tamás. SZIBÉRIAI PASSIÓ A közeljövőben lesz lesz 90 éves Böröcz Sándor. Ennek jegyében a Duna Tv Isten kezében című sorozatműsorában bemutatják a vorkutai haláltábort is megjárt evangélikus lelkész portréját február 15-én, szombaton 12.10-től. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. A Beledi Evangélikus Egyházközségben 2003. február 16-án, vasárnap este 18 órakor szeretetvendégség lesz, melyen Czigány György zongoraművész tart orgonazenés előadást „ Rögtönzés korái elé” címmel. (Folytatás a 12. oldalon) V