Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-09 / 6. szám

Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 9. 11. oldal Üzenet az ArarÁílól _____ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Szivárványívemet helyezem a felhőkre „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, ez lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök (lMóz 9,13)” - mondta Isten. Szövetséget kötött az élőlények­kel, a madarakkal és a szárazföldi álla­tokkal, az emberekkel, minden létező­vel. Ebben a szövetségben örök renddé lett az, amit a bárka története megjelenít: Isten nem pusztítja el többé az élőket, megkíméli őket, ahogyan megmentette életüket az özönvíz idején. Az élőlények feladata egyszerű: élniük kell. A szövet­ség az életre s az életért jön létre, a léte­zés gazdagságáért, mely a teremtő aka­rata volt, s melyet ő nyilvánított jónak a kezdet kezdetén. Az embernek különle­ges szerepe van ebben a szövetségben: az embertől jött a rossz, a gonoszság, mely a földet a pusztulás szélére sodorta. És egy ember, Noé - vagy helyesebben egy emberközösség, Noé egész családja - lett a teremtmények megmentésében Isten munkatársává. Az ő hűségükön múlt a világ sorsa. Ez lett most az újonnan megszülető szövetségi viszony kiindulópontja. Noé története nem visz vissza az Éden har­móniájába. Az Isten kínálta szövetség a kialakult, bűntől megromlott viszonyo­kat veszi figyelembe, ahol az élőlények egymásból, sokszor egymás ellenében cinek, s ahol az ember eledelévé tette az állatokat. De Isten határokat szab ennek az uralomnak, megtiltja, hogy az állato­kat a bennük levő életet egészen birtok­ba véve - a korabeli természetismeret fogalmaival: éltető vérükkel együtt - fo­gyassza az ember, s azt is, hogy zsák­mánynak tekintse embertársait - legye­nek azok bármely népből. Amikor pedig ígéretével korlátozza saját cselekvését ­nem fogja özönvízzel elpusztítani a föl­det hatalmas felelősséget helyez Noé minden utódára: többé nem lehet az em­beri pusztítás égi, deus ex machina kor­rekciójára hagyatkozni. Az emberközös­ség kezében van a föld és minden élőlény sorsa, s a világ egészéért viselt felelősségben Isten munkatársává lehet. Ökoteológiánk, környezettudatos, te­remtésvédő gondolkodásunk egyik alap­vető textusa Útmutatónk január havi igé­je. Részesei és örökösei vagyunk a szivárványívvel megjelölt szövetségnek. Ebben a szövetségben az egyes növé­nyek és állatok, a növénytársulások és tájak sajátos értékét nem emberi mérték­kel mért hasznosságuk, hanem a teremtő Isten akarata adja meg. Erre az akaratra csodálkozhat rá az ember, amikor a te­remtményekben gyönyörködik. Ember és természet viszonya nem a használó és a használati tárgy viszonya, hanem a te­remtésbeli társaké. A bűn, haszonelvűség és erőszak rea­litásával szemközt Isten szövetsége kor­látokat, lemondást is jelent, annak felis­merését, hogy nem birtokosok, csak sáfárok vagyunk. Isten számon kéri tő­lünk az ő teremtményei életét, s számon kéri embertársaink életét is. A bibliai lo­gikában a szociális és az ökológiai szem­pont a legszorosabban összefügg - aho­gyan a mai zöldmozgalmak is egyre világosabban felismerik a kettő összetar­tozását. A világ fölötti uralom álmáról, a természeti erőforrások felelőtlenül sza­bad használatáról lemondva tehetjük le­hetővé a többi élőlény túlélését - s a még felhasználhatón testvérként kell osztoz­nunk embertársainkkal. De az Araráton kötött szövetség több annál, mint hogy élni hagyjuk a másikat: aktivitásra hív, arra, hogy a világ megóvásában munka­társaivá legyünk, legyen szó akár egy parkbeli fáról, akár egy esőerdőről, mely sok ezer élőlényt, emberközösségeket, sajátos kultúrákat éltet. Az embervilág okozta pusztulástól az Isten általunk, szövetséges társai által akarja megmen­teni a létezőket. Miért a szivárvány lett a jele ennek a szövetségnek, Isten e lenyűgözően nagylelkű hívásának? Talán mert ez jel­zi az „égiháború” végét? Vagy égre fe­szülő óriási íjként Isten félemetes hatal­mát jelképezi? A Szentírás mai olvasóiként arra is gondolhatunk: a szi­várvány mind közt a legkevesebb prak­tikus hasznot hajtó teremtmény, valami, amit sohasem ejthetünk el, sajátítha­tunk ki - mégis, nincs ember, akiből ne váltana ki gyermeki örömet, csodálatot, hálát. Erőtlen is, anyaga sincsen - még­is megakadályozhatatlanul feltűnik az égbolton. így emlékeztet a ránk bízott teremtésre, melynek létezése mögött Is­ten szépséget létrehívó akarata áll, s ar­ra, hogy aki ehhez az akarathoz csatla­kozik, az minden törékenysége ellenére is nagy erő részese lesz. Az özönvíz után megkötött szövetség világában élünk, melyet átjár a bűn okozta ellenségeskedés és a kemény ver­sengés, s ahol a rombolást csak korlátok közé szorítani van esélyünk - de az új szövetség világában is, ahol a kenyér és a bor megosztása által egy testté leszünk. Végső távlatunk nem a túlélés és túlélni segítés, hanem az idő, mikor a párduc a gödölyével hever, és a kisgyerekek kí­gyókkal játszadoznak békében. Andorka Eszter Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gyakorlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló gyülekezeti státuszra a 2003/2004-es tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végeznek, és készek egy VI. éves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelkészi szolgálatba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttműködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítása mellett elsősorban a lelkészjelölt megfelelő elhe­lyezését kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb 60 soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivá­cióját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak a hallgató részére 10 hónapon át szállást biztosítani. Egyúttal kérjük a pályázási szándék egyidejű jelzését a területileg illetékes püspöki hivatalban. A pályázatoknak 2003. március 3-áig kell az EHE rektori hivatalába megérkezniük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bővebb felvilágosítással a képzés koordinátora tud szolgálni. Budapest, 2003. január 30. Dr. Szabó Lajos rektor Dr. Fabiny Tamás a képzés koordinátora G BÉRES Az egészséges emberért Hogy ne kelljen a vényes gyógyszer Akármerre megyek, mindenütt beteg emberekkel találkozom. Ki köhög, ki a papír zsebkendőjéből nem lát ki, a szerencsét­lenebbek még a lázzal is küzdenek. A szövődményekről nem is ejtenék szót. No igen, most van az influenzás megbetege­dések szezonja. Emberek! Miért nem figyelünk eléggé magunkra? A leg­többünk úgy van, hogy csak akkor ijed meg igazán, és kap­kod fűhöz-fához, ha már ott a baj. Mert az egészség, ugye, természetes állapot. Pedig hányszor hallottuk már - és le­gyünk őszinték, tudjuk is jól -, hogy a megelőzés a leghaté­konyabb, a legegyszerűbb és a legjobb. És ha utánaszámo­lunk, még az is kiderül, hogy a legolcsóbb is. Jóllehet az egészség nem áru, nem mérhető pénzzel, ám mégiscsak van valami abban, hogy a gyógyszerek, a kezelés, a betegszabad­ság, a munkából való kiesés is drága. Akkor miért kell még­is mindig figyelmeztetni minket, hogy ügyeljünk magunkra, a környezetünkben élőkre, és előzzük meg a bajt? Néha el­töprengek ezen, hiszen a fentiek énrám is éppúgy igazak. Ugyanakkor, amikor valaki eszembe juttatja azt, hogy lehet­nék beteg is, ha példákat emlegetnek, akkor kitör rajtam is az egészségféltés, és azonnal a tettek mezejére lépek. Azt gon­dolom, sokan vagyunk így. Szükségünk van figyelmeztetés­re. Tehát tisztelt olvasóim, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy tenniük kell valamit az egészségük megóvása ér­dekében! Számtalan eszközt találhatnak ehhez. Én azt aján­lom az Önök figyelmébe, amiről hosszú-hosszú évek során győződtem meg. A betegségekkel szembeni esélyünk akkor nő meg igazán, ha immunrendszerünk kiválóan működik. En­nek karbantartásában kiváló társunk lehet a Béres Csepp. Nincs ebben semmi csoda, csupán egy csodálatos felismerés. A szervezet képes ellenállni a kórokozóknak, ha a saját ter­mészetes védelmi rendszere jól működik. A védelmi appará­tusunk működéshez pedig bizonyos életfontosságú anyagok harmonikus egyensúlyára van szükség. Amennyiben ezeket a létfontosságú anyagokat biztosít­juk, a szervezet jól működik. Béres József 30 éves zseniá­lis találmánya ezt tudja. Összetétele, a hatóanyagok aránya és formája a harmóniát, az egyensúlyt, a hatékonyságot biztosítja mellékhatás nélkül. Ezért segíthet a megelőzés­ben, és ezért alkalmazható a gyógyításban. Mert ha már nem tudtuk elkerülni a betegséget, támogassuk a szerveze­tünket abban, hogy minél könnyebben, gyorsabban túljus­son rajta. Ilyenkor azonnal kerüljön elő a Béres Csepp! Azt szoktam válaszolni a hitetlenkedő kérdésekre: én nem csu­pán hiszem, hanem tudom, hogy hat. Tudom azért, mert sok éve tapasztalom magamon és családomban, sok éve ta­núja vagyok rengeteg megtörtént esetnek, és sok éve folya­matosan megerősítenek a rendszeresen érkező beszámolók, hálálkodó levelek, telefonok. Ezek mind-mind arról adnak számot, hogy a Béres Csepp segít a bajban, segít, ha el akarjuk kerülni a makacs torokfájásokat, a náthás betegsé­geket, az influenzát, a gyengeséget, és segít a gyógyulás­ban, a gyors felépülésben is. Kívánom, hogy Önök is úgy legyenek, mint az a kedves Béres Csepp-fogyasztó, aki a napokban ezt írta nekünk: „Ha a helyi gyógyszertárba megyek, már tudják, hogy nincsen orvos által felírt receptem, csupán Béres Cseppet és C-vitamint kérek.” A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Régi ige — mai üzenet Amikor egy új esztendő elkezdődik, senki nem tudja, milyen sorsot tartogat szá­munkra: életet hoz vagy halált, háborút vagy békét. 2003 első napjaiban, a há­borús előkészületeket látva sokakat foglalkoztatott ez a - sajnos azóta is aktuá­lis - kérdés szerte a világban. Én is ilyen gondolatokkal vettem kézbe január elsején az Útmutatót. A havi ige megnyugtatott: „Ezt mondta Isten: Szivárvány­ívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet a világgal kötök. ” (lMóz 9,13) Úgy éreztem, kaptunk egy hónap haladékot... De a hírek azóta is a bevetésre váró (?) katonák, csapatok, harci eszközök szá­mának folyamatos emeléséről szólnak. Elmúlt a január. A nyilatkozatok szerint februárban mindenképpen megindulnak a harci gépek. A békepárti tömegek, tudó­sok, egyházi vezetők hangja pusztába ki­áltott szó maradt. Ki szólhat, ki tehet itt még valamit? Néma marad-e az Isten? - kérdeztem, és elolvastam a február 1-jei igét: „Minden dübörögve menetelő csiz­ma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. ” (Ézs 9,8) Úgy tűnt, nincs menekvés. Talán már ma elkezdődik. Rá­adásul kis hazánk is túl közel került ahhoz a tűzhöz. A második aznapi ige világossá tette, hogy „csak” egy erőteljes - talán utolsó - figyelmeztetést kaptunk, van még lehetőség a visszafordulásra: „ Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fog­nak, kard által vesznek el" (Mt 26,52) - szólt az üzenet. De hogyan érthetnék meg, hogyan hallhatnák meg a nyilvánvaló iste­ni intést ott, ahol a döntések születnek, hi­szen az „élet és halál urai” most nem az evangélikus Útmutatót tanulmányozzák? Valami mégis félbeszakította a háborús tárgyalásokat. A tragédia megrázta az egész világot: a Columbia űrsikló hét em­berrel a fedélzetén, 16 perccel a várható leszállás előtt darabokra hullott. Odave­szett sok nehezen pótolható érték, és oda­veszett hét pótolhatatlan élet. Miért? Nem tudom. De azt vallom, hogy minden halál­nak üzenete van. Most hét embert gyászol Amerika, Izrael és a megdöbbent töme­gek. Nem lenne elég ez a hét? „Tedd visz- sza a kardodat a helyére!” Lám, nem min­den úgy alakul, ahogyan azt a hozzáértő emberek kiszámolják. Talán mégsem mi, emberek vagyunk az élet és halál urai. Ha a háború elindul, nem hét áldozata lesz egyik oldalon sem. A hírek beszámoltak olyanokról is, akik a háztetőkön táncolva ujjongtak, mert az égiek megbüntették Amerikát. Nincs, nem lehet igazuk. A tragédiának az egész vilá­got alázatra kell indítania, el kell gondol­kodtatnia. Isten adta az életünket, csak ő veheti vissza. Bárki akarná is magáénak tudni a hatalmát, akkor is Ő az Úr. Ameri­ka fölött, Taszár fölött, Palestine fölött - így hívják a városkát, mely fölött a Colum­bia tragédiája történt -, a világ fölött. Ő pedig nem akar háborút. Egykor Fiát küld­te a földre és a halálba, hogy békességünk legyen. (Erről szólt aznap a másik útmuta­tói ige: Róm 5,6-11.) Talán most is azért engedett hét embert a halálba, hogy ne akaijunk több halált, hanem az életet, a bé­két válasszuk. És ha valaki még mindig azt monda­ná, hogy későn jött a figyelmeztetés, itt már az Isten sem segithet, az olvassa el újra a február 2-i igét a Mk 4,35—41-ből, vagy gondoljon vissza az aznapi oltár előtti igére, amely ugyanazt a történetet úja le a Mt 8,23-27-ben! Jézus aludt a hullámok között hánykolódó hajóban, de amikor a tanítványok felébresztették, le­csendesítette a tomboló vihart. A kishitű, kételkedő, félelemtől reszkető tanítvá­nyok már azt hitték, hogy elvesznek. Mégis felébresztették Jézust, és Ő segí­tett. Neki nem volt még késő. Dr. Zsednai Józsefné Német egyházak az USA háborús tervei ellen A német egyházak az elmúlt hétvégén szokatlanul éles hangon intettek óva egy Irak elleni háborútól. Az evangélikus egyház tanácsának elnöke, Manfred Kock azt vetette George Bush amerikai elnök szemére, hogy úgy viselkedik, mint egy „vallásos fundamentalista”, aki azt hiszi, hogy küldetést teljesít. Washington már meg sem próbálja komolyan, hogy diplomáciai megoldást találjon az iraki konfliktusra - fogalmazott Kock a Stuttgarter Zeitungban. Karl Lehmann bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke a Bild am Sonntagnak adott nyilatkozatában „erkölcsi szempontból megengedhetetlennek” nevezte a Washington által szorgalmazott „preventív háborút”. A bíboros szerint az olyan háború, amely zsarnoki vagy veszedelmes kormányok megdöntésére, illetve a veszély megelőzésé­re irányul, „erkölcstelen”. Mindent meg kell tenni a katonai konfrontáció elkerülése érdekében - hangoztatta Mainz püspöke. (MTI) Egyházunk honlapja az interneten: www.lutheran.hu Egyházunk hetilapja az interneten: www.evelet.hu HÍREK • ESEMÉNYEK • KÖZLEMÉNYEK Isten iránti örömmel és hálával tudat­juk, hogy a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség felújította templomtor­nyát. A 2003. február 9-én, vasárnap 10.30-kor kezdődő hálaadó istentisztele­tünkön Ittzés János, a Nyugati (Dunán­túli) Evangélikus Egyházkerület püspö­ke hirdeti Isten igéjét. Az Egyházközség Presbitériuma A kirándulók missziói összejövetelén, 2003. február 9-én du. 16 órakor a zug­lói református templom mögötti imate­remben (Budapest XIV, Limanova tér 11.) „Jézus Krisztus szabaditásai” cí­men tart előadást Balog Zoltán reformá­tus lelkész és felesége, a Református Iszákosmentő Misszió „Kék Kereszt” Alapítványának vezetői. „Az egyházak helye az Európai Unió­ban” címmel dr. Bóna Zoltán tart elő­adást szeretetvendégség keretében a De­ák téri gyülekezet nagytermében (Budapest, Deák Ferenc tér 4., I. em.) február 9-én, vasárnap 17 órától. A farkasréti ökumenikus esték keretében a XI. Németvölgyi út 138. alatti evangéli­kus-református templomban 2003. február 10-én, hétfőn 18.30-kor prof. dr. Hafenscher Károly evangélikus teológus, c. teológiai tanár tart előadást „Keresztény értékek, gyümölcsök" címmel. SZÍNIELŐADÁS KELENFÖLDÖN Bálám üdvpróféciájának történetét dolgozza fel négy képben az az előadás, amelyet a kelenföldi evangélikus ifjúság színjátszó köre mutat be február 14-én, pénteken 18 órai kezdettel a gyülekezet tanácstermében (Bp. XI., Bocskai út 10.). A „Csillag támad Jákobból...” című előadás rendezője: Abaffy Zoltán és Győri Tamás. SZIBÉRIAI PASSIÓ A közeljövőben lesz lesz 90 éves Böröcz Sándor. Ennek jegyében a Duna Tv Isten kezében című sorozatműsorá­ban bemutatják a vorkutai haláltábort is megjárt evangélikus lelkész portréját február 15-én, szombaton 12.10-től. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. A Beledi Evangélikus Egyházközség­ben 2003. február 16-án, vasárnap este 18 órakor szeretetvendégség lesz, melyen Czigány György zongoramű­vész tart orgonazenés előadást „ Rögtön­zés korái elé” címmel. (Folytatás a 12. oldalon) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom