Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-25 / 34. szám

4. oldal 2002. AUGUSZTUS 25.

Evangélikus Élet

Wallenbergre emlékeztünk Linköpingben

Régi latin közmondás figyelmeztet:

„Sine praeteritis nulla futura” - azaz „Nincs jövőnk a múlt nélkül”! Vagyis: a jövőt építeni akaróknak komolyan figyelembe kell venniük a múltat, és keresni benne az előbbre vivőt.

Különösen is így van ez, ha a múlt, amire emlékezünk, félelmetes, kegyetlen és szörnyű. A második világháborúhoz kapcsolódó vészkorszak, a holokauszt budapesti hősére, a fiatal svéd diplomatára, Raoul Wallenbergre emlékeztünk Linköpingben. A város a mártír 90. születésnapján, augusztus 4-én emlékművet avatott a róla elnevezett téren, a XIV. században

Hvlinlng tm nao;

ugyanis Linköping evangélikus püspöke volt, és a család erről a vidékről származik.

A magyarországi zsidóság képviseletében dr. Schweitzer József főrabbi és dr. Lazarovits Ernő professzor, a vérkorszak átélői és túlélői szóltak. Az emlékművön Bottos Gergő Gábor szobrászművész 1989-ben a budapesti XIII. kerületi Wallenberg utcában elhelyezett bronz port- rédombormü-másolata került elhelyezésre. (Magyar nyelvű felirata talán kivehető az eseményről tudósító svéd újságból „kiollózott” fényképünkön.)

A szovjet bör-- Md« w ?tóWnlyck»‘

épült evangélikus katedrádban tartott ünnepi istentisztelet után. A Wallenberg-család részéről a testvér, Nina Lagergren asszony emlékezett arra, hogy az akkor 32 éves követségi titkár tízezreket mentett meg svéd útlevelek és védett házak segítségével az összegyűjtött zsidók és más üldözöttek közül. A szovjet hadsereg által elhurcolt, és ismeretlen időben, helyen és körülmények között elhunyt Wallenberg életét Björn Eriksson tartományi kormányzó és Éva Joelsson polgármester méltatta.

Miért éppen Linköpingben került sor erre a megemlékezésre Budapest mellett? Wallenberg ükapja, Marcus Wallenberg

tönökből nem olyan régen kerültek elő a diplomata személyes iratai, autóvezetői jogosítványa és zsebnotesza, benne - más telefonszámok mellett - Ordass püspök címével. Bizonyos, hogy a svédül jól beszélő püspökkel kelenföldi lelkész korában kapcsolatban állt Raoul Wallenberg.

Az emlékmű magyar vonatkozásai még inkább elmélyítik egyházunk Déli Egyházkerülete és a Linköpingi Püspökség között 1997-ben létrejött testvéregyházi kapcsolatokat. (A spirituális és teológiai tapasztalatcseréről, a kölcsönös látogatásokról részletes megállapodás van érvényben.) Az ünnepi istentiszteleten Martin Lind linköpingi és Harmati Béla budapesti püspökök szolgáltak.

A terror idején bátor helytállást mutató Wallenberg végzetében a jézusi vált- ságmüre utaló párhuzamot fedezhetjük fel: „Másokat megmentett, magát nem tudta megmenteni.” (Mt 27,42) Korunk mártírjának élete példázza a krisztusi útmutatást is: „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért!” (Jn 15,13)

A svédeknél gyakran idézett kedvenc kifejezés a „lagom”, amit nehéz egy szóval lefordítani. „Egyensúly”, a „helyes, igazságos helyzet” az, amit jelölni akarnak vele. Egyéni gondolkodás és életfelfogás, társadalmi berendezkedés, a körülöttünk levő világ kellene, hogy a „lagom”, az egyensúly, a kiegyensúlyozott nyugalom és békesség állapotában szélsőségességek nélkül legyen. Wallenberg vagy - az ugyancsak svéd diplomata - Dag Hammarskjöld munkássága ezt az egyensúlyteremtést szolgálta Európában és a világban.

A korábbi évszázadokban, Európában vallásháborúkat vívó egyházak mára a párbeszéd fontos vezér- gondolatává tették a „megbékélt különbségek” hangsúlyozását. Azaz vannak különbségek, de ezek nem állíthatják ellenségként szembe egymással az embereket, hanem a megbékélésre kell törekednünk. A Keresztyén-Zsidó Társaság hazánkban 11 éve a spirituális és teológiai párbeszéd, egymás megismerése és megbecsülése mun- kálásában fáradozik.

Raoul Wallenberg áldozatos élete beépült a magyar és a svéd, az európai egyensúlykeresés, a megbékélés, a háború és a gyűlölet elleni küzdelem legnemesebb emlékei közé. Svédek és magyarok, zsidók és keresztyének együtt tudtak hálát adni Istennek, hogy a sötét kegyetlenség idején adott messzire világító példát az áldozatos szeretetre, amelyre mai világunkban is annyira szükség van.

HB

Gondolatok a környezetvédelemhez Krisztus-hívő szempontból

Akik Istenről tudni és az egyházra hallgatni nem hajlamosak, azoknak is elmondhatjuk azt, ami környezetünk veszélyeztetettsége és érte való felelősségünk dolgában bibliai hitünkből következik, mert az a józan ésszel is felfogható, és az emberi erkölcsnek is alapvető követelménye.

Hazánkban sajnos évtizedeken át sokakban megszüntették az istenfélelmet, majd a kemény diktatúra képlékennyé válásával, ill. az államformaváltás után az erkölcsös életre késztető emberfélelem is elsorvadt.

Isten nem kényszerít az Ővele való dolgunk rendezésére, bármennyire akaija, hiszen fontos számára, és drága árat adott érte. De az örök üdvösség dolgától függetlenül is tartozunk társadalmunknak, népünknek és az emberiségnek a teremtés fölismerhető rendjének ismertetésével.

Nem igaz, hogy minden vallás és világnézet egyformán értékes és hasznos gyümölcsű. Például az emberáldozat vagy a családellenesség, mint rossz gyümölcs, elárulja a rossz fát; az ilyet termő vallás vagy világnézet leleplezi a báránybőrbe bújt farkast.

Az unokáink előtti felelősség elől az érzéketlenné és felelőtlenné fásult vagy vétkesen tudatlan ember kitérhet az „Utánam az özönvíz” jelszavával. De aki komolyan veszi az Isten előtti személyes felelősségét, azt az istenfélelem a jó út felé tereli.

Aki nemcsak Isten előtti elveszett bűnösségét ismerte föl, hanem Jézus Krisztus áldozatos megváltó szeretetét is átélte, és abból él, annál új természetként jelentkezik a meg nem érdemelt szeretet áldozatos továbbadása.

A bajt növeli, hogy sem az istenfélelem, sem a krisztusi szeretet, sem a józan ész és az erkölcsi tartás általában nem meghatározó tulajdonsága mindenkinek, akinek kezében van a kormányzó erőhatalom, a gazdasági és a tájékoztató-nevelő hatalom.

A kisember, ha látja is a fenyegető bajt és a szükséges tennivalót, általában tehetetlennek és gyengének érzi magát.

Nekünk, Krisztus-hívőknek, a kockázatvállaló igaz szó és a példamutatás mellett még egy eszközünk van: az imádság az apostoli intés (lTim 2,1-2) szerint minden emberért, államfőkért és minden hatalommal bíróért, hogy csendes és nyugalmas életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel - azaz minden a maga rendjén legyen anyagi és szellemi környezetünk védelmének megfelelően.

A felbujtást, a bűnsegédi bűnrészességet, az aljas önzésből elkövetett cselekményt vagy mulasztást, a kárt okozó és félrevezető hamis tájékoztatást a hagyományos általános joggyakorlat is büntetendőnek tartja.

Bibliai gondolkodással apokaliptikusnak kell mondanunk a törvénytelenség elburjánzását (ideértve a magukat kiválasztottnak hívő hatalmak törvény fölé emelkedni akarását) és az újszövetségi tanú-bizonyságtétel és tanítás háttérbe szorulását, csonkulását, torzulását.

Hazánkban úgy tapasztaljuk, hogy polgárjogot nyert az alattomosság, az ártani akarás, a rágalom és a hazugság.

De ha földi paradicsomra nincs is egyértelmű bibliai ígéretünk, az apostoli igehirdetés Krisztus megtörtént feltámadása és a mi leendő feltámadásunk következményeképpen mondja: „...erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkod- ván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!” (lKor 15,58)

A bátortalanoknak hadd idézzek még egy régi vasárnapi iskolás missziói éneket: „Sok kicsinyke vízcsepp tengert is betölt, / Kicsiny porszemekből áll a széles föld. /Kis hibák is gyakran megtévesztenek, / Bűn útjára térünk a hité helyett./ Kis kezecske szintén áldásos lehet, / Fölsegitve távol árva népeket!” - Viszont a gyávák helye a Jelenések könyve (21,8) szerint a kénkővel égő mocsár.

Dr. Zsigmondy Árpád

(A Budapest-Farkasréten július 12-én tartott „JET-konferencián " elmondottak utólagos írásba rendezése)

„Ezeket mind, tőletek kaptuk”

nincs elég hely” - mondja boldogan Omar (57). „A vetőmag kiváló minőségű volt, de sajnos a száraz időjárás miatt épphogy elegendő lesz a termés.”

A termésnek legalább 5 embert kell ellátnia, de a tényleges létszámot Omar nem hajlandó elárulni. „Kell, hogy jusson belőle még az unokáknak is.” „Én

tavasszal a rászorultak között, amely sárgarépa-, petrezselyem-, hagyma-, fokhagyma-, zöldborsó-, cékla-, káposzta-, uborka-, bab-, paradicsom- és paprikamagokat, valamint műtrágyát, ásót, kapát és gereblyét tartalmazott.

Három évvel a Jugoszlávia elleni NA- TO-csapások befejezése, és csaknem két évvel a demokratikus fordulat után, a 30 ezer lélekszámú Pribojban a lakosság többsége évről évre rosszabbul él. Egyetlen gyár, a FAP teherautógyár adott munkát az itt élőknek, és annak

pedig, amit lehet, lefagyasztok” - veti közbe Sára, akinek férje és mindhárom gyermeke süket.

Omar egyike annak a 100 családfőnek, akik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vetőmagcsomagjából részesedtek a szandzsáki Pribojban. Régiószerte nemzetközi együttműködés keretében a Szeretetszolgálat 400 csomagot osztott szét

bezárása után semmiféle új munkahely nem létesült.

Sokan 25-35 év után kerültek egyik napról a másikra az utcára. Omar havi nyugdíja 4000 dinár (16 000 Ft). A családban egyedül ő rendelkezik jövedelemmel.

Priboj, amely a Boszniai Szerb Köztársasággal határos, teljesen perifériává vált, és immár Szerbia legszegényebb települése. Ezt követi Tutin, ami szintén Szandzsákban található. Ott annyiban jobb a helyzet, hogy legalább három bútorgyár működik.

„Jelenleg hetente hat alkalommal, 503 kedvezményezettnek biztosítunk napi egyszeri meleg élelmet, de ismét 590-en vannak a várólistán”.- mondja Bekó, a Szeretetszolgálat szandzsáki partnerszervezetének, a Merhametnek helyi vezetője. Kérdésemre, hogy mi történne, ha a pribo- ji ingyenkonyha bezárna, elkomolyodik, majd elsápad. „Elképzelhetetlen. Akkor kedvezményezettjeink éheznének. Szinte havonta szükség lenne arra, hogy élelmiszert osszunk nekik az ebéden kívül. Legrosszabb helyzetben a koszovói menekültek vannak, a határ mellől kitelepítettek. Ők nem engedhetik meg maguknak, hogy elegendő élelmiszert vegyenek. Itt még 3-4 évig szükség lesz ingyenkonyha működtetésére. A Német Vörös- kereszt is ezzel számol.”

Szerbiában a szociális rászoruló lakosság szükségletei évről évre növekszenek. Egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá, mikor is már képtelenek ellátni magukat alapvető élelmiszerrel, nem tudják fizetni a havonta dráguló számlákat. A higiéniai és tisztítószerek pedig luxussá válnak. Immár negyedik éve, hogy mosószerre, cipőre, ruhára és tűzifára is elemi szükség van. A fokozatosán mélyülő gazdasági helyzettel párhuzamosan azonban a Jugoszláviában működő segélyszervezetek egyre kevesebb adománnyal rendelkeznek. Sokan a távozást fontolgatják. A csökkenő támogatások miatt ebben az évben már a MOSZ sem tud tűzifát osztani 600 rászoruló családnak, jövőre pedig lehet, hogy be kell zárni három ingyenkonyhánkat is, amelyek idén naponta 1 500 főnek biztosítanak meleg ebédet Növi Pazarban, Pribojban és Tutinban.

Velünk Egy Jobb Világért! Csatlakozzon hozzánk! - OTP Bank Rt.

11705008-20464565

N. E.

A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai a rászorult emberek között élve közvetlen közelről szerezhetnek tapasztalatot a gondozottjaikat sújtó nehézségek és nyomorúságok mibenlétéről. Németh Eszter, a Szeretetszolgálat humanitárius osztályának vezetője legutóbbi szandzsáki (Koszovó- tól észak nyugatra elterülő térség) útja során szerzett élményeit, gondolatait osztja meg.

E

lőször zavartan mosolyog, majd két lakat kinyitása után boldogan emeli fel az ásót és a gereblyét, hogy felénk mutassa. Közben a felesége elszalad a kapáért. „Ezeket mind tőletek kaptuk! Ez pedig az uborka, a burgonya és a bab, amit a vetőmagból vetettünk. A többi zöldség kicsit távolabb van, fenn a domboldalon, mert itt a ház körül már