Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-06 / 45. szám
Evangélikus Élet 1994. november 6. 33 JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK Jg, A FIATALOKNAK Az előadásnak már rég vége volt. A terem lassan kiürült, s csak ő maradt ott, egyedül. Az ember azt hinné, akkor lett magányos, amikor a többiek elhagyták a termet. Pedig nem! ő már akkor is magányos volt, mikor körülötte kilencvenkilencen ültek. Hisz senki nem szólt hozzá, nem kérdezték hogy van, vagy az előadás tetszik-e neki. Istenem, hány ilyen magányos ember ül nap mint nap közöttünk, s mi észre sem vesszük?! Most érte imádkozom! Hogy megérezhesse, mennyire fontos ő Neked. A tömegben az az egy: a magányos századik. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA A fa és a gyümölcse Emlékszem, milyen meglepetten hallgattuk osztálytársaimmal tanítónkat, aki biológia órán a szemzés rejtelmeiről mesélt nekünk. Hitetlenkedve hallgattuk, hogyan lehetséges az, hogy az ember almafárol akár körtét, vagy netán cseresznyefáról meggyet is szedjen. A kertészek mai szaktudása mindezt elképzelhetővé teszi. Ezzel a módszerrel szaporíthatok például egyes jól bevált gyümölcsfa fajták. A nemes szemet beojtják a fába, s az új hajtáson a szaporítani kívánt jó fajta gyümölcsei teremnek. így a rosszabb, ízetlenebb, csúnyább gyümölcsöt termő fák is nemes szemmel beojt- vg. teremhetnek jó, ízletes gyümölcsöket* Ezt az eljárást még nem ismerték Jézus korában. A fákat is magról szaporították. Ez a módszer viszont sok türelmet igéüyelt. Hisz csak akkor derült ki, hogy megérte-e az ültetés, gondoskodás, egyáltalán a fának szánt hely a kertben, amikor a fa hosszú idő elteltével először gyümölcsöt termett. Ekkor derült ki ugyanis, hogy mely tulajdonságok öröklődtek tovább. Hogy olyan szép és édes gyümölcsöket terem-e, mint az a fa, amelyről az elültetett mag származik, vagy gyümölcse fanyar, csúnya, értéktelen. riyen háttérre kell gondoljunk, amikor olvassuk Jézus következő szavait: „Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, bz rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt.” Tehát mindaz a jó gyümölcs, amit Jézus tettei jelentettek: hogy gyógyított, fájdalmakat enyhített, könnyeket törölt és háborgó szíveket nyugtatott meg, annak köszönhető, hogy jó a Fa. A Fa, amely mindezeket a gyümölcsöket megteremtheti az ember életében, nem más, mint a Mennyei Atya. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kakukktojás Ebben a játékban összetartozó dolgok között kell rábukkanni arra az egyre, ami nem tartozik közéjük. A. sorozatban négy alkalommal kell megtalálnotok, mindig négy dologból, hogy melyik az, amelyik nem illik a másik három közé. A három másikat az köti össze, hogy mindhárom egyazon bibliai történetben vagy példázatban szerepel. Á megoldáshoz nagy segítséget nyújt Márk evangéliuma negyedik részének alapos ismerete! Beküldendő hétről hétre a kakukktojás, vagyis az a negyedik szó, amely nem illik (Mk 4 alapján) a másik három közé. De ez még nem minden! A kakukktojások alapján ugyanis rá lehet bukkanni egy olyan történetre, melyből a négy hét folyamán megtalált „kakukktojás-szavakat” vettem. Ez a történet - annyit elárulok - János evangéliuma első fejezeteinek egyikében található. (A másik három evangéliumban is olvashatjuk, de a legkönnyebben Jánosnál ismerhettek rá.) A kakukktojások megtalálásáért felkínálok hétről hétre egy-egy pontot. A plusz történet kitalálásáért pedig annál több pont jár, minél hamarabb bukkantatok rá. Lássuk most a második forduló négy szavát, melyekből az egyik kakukktojás. De melyik? A választ Márk 4-ben keressétek! A megfejtést legyetek szívesek keddig postára adni! asztal lámpás véka ágy „Ha a cipőm beszélni tudna.. A feladvány megfejtéseit már közöltem, de a megfejtők neveivel és pontszámúkkal most ismerkedhettek meg. 'Az elért pontszámot ez alkalommal részletezem. Az első szám a főkérdés megoldásának gyorsaságát, a második pedig a plusz kérdésekért kapott pontokat jelzi. 7 pontos: (4+3) Bánki Renáta (Inota) és a Fancsali Ifjúsági Kör. 6 pontos: (3 + 3) ülés Adél (Egyházasdengeleg) és Magyarosi Henrietta (Várpalota), valamint (4+2) Mersva Ildikó (Vác- egres). 5 pontos: (egyaránt 2 + 3) Donáth Ferkó (Ózd), Németh Anita (Jánosháza) és Zalán Péter (Budapest) 4 pontos: (3 +1) Tóth Kálmán és Katalin (Budapest) és (1 + 3) Világi Dávid (Győr). 2 pontos: (1 + 1) Mészáros Szilvia (Homokbödöge). Mindnyájatoknak gratulálok! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Én vagyok a szőlőtő Benned maradni - erre hívtad tanítványaid, erre biztatsz most minket is. Akkor, két évezreddel ezelőtt már tudtad előre, hogy el fognak hagyni. Mégis kérlelted Pétert, Jánost, Jakabot, Andrást és a többieket is mind: maradjatok meg énbennem, ne hagyjatok el, ne rettenjetek meg tőlük, nincs hatalmuk rajtam! Akkor mind elfutottak, egyedül maradtál. Most sincs ez másként. Maradjatok énbennem - mondod. És mi a magunk útjait járjuk. Nem figyelünk a szavadra. Nem Benned, magunkban maradunk. És így magunkra maradunk... Egyedül. Magányosan. Én vagyok a szőlőtő - hirdeted a világnak. Én vagyok. A világ pedig azt mondja: nem, az én vagyok. Egyedül maradsz ma is. Elutasítanak, Téged, az igazit, az egyetlen szőlőtőt, amely egyedül adhat gyümölcsöt. így válik minden lassan-lassan terméketlenné, sivárrá ezen a földön. A száraz, semmire sem való szőlővesszők beborítják a világot. Ott hevernek mindenfelé, élettelenül, halott sejtekkel és száraz rostokkal a földön. Kísérteties a kép: mintha temető lenne. Csontvázzá száradt szőlővesszők - feltámadásra várva. Én vagyok a szőlővessző - mondod nekem is, ma is. Engedd elhinnem ezt! Add, hogy megértsem, nélküled én is csak halálraítélt, száraz ág vagyok. Nélküled semmi sem vagyok. Magamra maradok, ha nem vagyok Benned és Veled. Szeretnék levelet hozni, sok-sok zöld hajtást, Uram. Aztán szeretnék teremni. Hogy értelme legyen annak, hogy vagyok. Élessz újjá engem! Hadd keringjen végre kiszáradt rostjaimban a szereteted életnedve, tégy velem csodát! „Tudom, a szőlő töve Te vagy, Tőled árad a nedvesség. Tudom, az élet forrása vagy, nélküled nincsen semmi, mi él. Hadd kérjelek, hogy hasznos legyek! Gyümölcsöt szépet, és illatozót, értelmes életet adj nekem!" Már nem menekülök előled. Hisz nincs hova futni. Inkább hozzád futok. Hozzád akarok tartozni. Benned, a Te szeretetedből élni, éltetni másokat is. Mert ezt akarod. Tudom, hiszem. Uram, legyen meg a Te akaratod! Érzem, hogy éledek. Rügyek, apró, zöld hajtások pattannak ágaimon, megtelek élettel, örömmel. Köszönöm! Mert hozzád tartozni: öröm! Igazi boldogság. Már nem gyökér- telen, nem tő-telen az életem. Te tartasz, Te táplálsz. Belőled növekszem. Megtisztítottál, megmetszettél, hogy termő életem lehessen. Belőled élek, és Te bennem élsz. Csodálatos ez, Uram! Te életté lettél a világ számára, életté váltál nekem is. Életünkért nagy árat fizettél. A szőlőtő keresztfává nőtt a Golgotán. Aztán feltámadtál! Reményzöld hajtások, levelek sarjadtak a világ fölé magasodó, száraz fából. Élsz! És életet adsz. Nekem is. Hogy boldog lehessek, és az öröm bora teremhessen ágaimon. Hogy vigasztaljak, megvi- dámítsak szomorkodó, magányos embereket, embereket, akik halott, száraz-rostú szőlővesszőként mit sem tudnak az igazi örömről - Tebenned. Benned maradni - erre hívtad egykor tanítványaid. Ma is erre biztatsz, erre indítasz embereket. Engem is, másokat is. Olyan csodálatos az ígéret, amit adsz nekünk: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." Te vagy az igazi Élet, a szőlőtő. Tőled kaptam az életem. „Tudom, hogy Tőled kaptam ezt Jézus, Tőled, a tőtől Van, ami jó. Belőled élve, hozzád, a tőhöz, örök kapoccsal ragaszkodom." így legyen! V. GY. MOLNÁR BÉLA JÓZSEF: Nigra, séd formosa utad érthetetlen nem a fehérekhez indultál, akik bemosakodtak az utcasarkon és tereken szemed elcsúszott a bojtrázogatók fölött füled nem vette be kürtöltetésüket te abba a tálba nyúlkáltál, amelyet a vámosok pénzszagú keze fogdosott illegálisan tisztult poklosokkal heveredtél le a külvárosokban, \m kitetted arcod, szemed füstölgő olajmécs kormának bűzlő odúkban piszkos kezekkel mosattad lábadat görnyedtél szedett-vedett csapatod tagjai előtt épp a Széder-Estén a jóltáplált, az egészséges hiányzott mellőled, nem lehetett volna valamivel okosabban? a sebeket kerested kezed azokba illik hideg, párnázott kezek így kerülték el kezedet- e sok botrányt szavakba formáztad egy Hegyen: ők fehérre mosták magukat felöltöztek imaszíjaikba aki fehér, a feketét feketének látja akit szíjak őriznek, ahhoz hogy férhet a Mindenható? akit burkol tisztaság formaruhája nem tudja, hogy van mezítelen, aki izzasztja magát betűkkel, szabállyal egyszer elhiszi, hogy sohasem volt fekete, ha jön az a hívás, hangosan, csendben, tereken, fülbesúgva, már mit kezdjen azzal a vakító ruhával, amit küldesz neki? bár nyüzsögni fog a lakodalmas nép, ül magához kötötten, egy-nyelvű ének szól, mégsem érti, ha saját nyelvét fújta, saját ruháját cipelte mindig add neveznünk magunkat rongyosoknak, kifosztot-t^te-öltöztess ,fel minket *; adttiieveznütllt magunkat betegeknek, -■ > —í nagy lázban szomjazó, te gyógyítasz minket - add, bénának neveznünk magunkat, cövekhez kötözött, te oldozol minket - add, neveznünk magunkat raboknak, csókkal megkötözött, te légy a szabadság - add neveznünk magunkat elhagyottaknak, Lamma szabaktánit kiáltó, te fedezz fel minket, mit tudós pap sem értett, sejtjük, nem Illést hívod - ízleld hát azt, mi még ecet csak -, életünket. IFJÚSÁGI ISTENTISZTELETEK az Üllői úton a Józsefvárosi Gyülekezet templomában (VIII., Üllői út 24. II. emelet - udvaron át): november 8-án 19 órakor november 22-én 19 órakor december 6-án 19 órakor Kincsek a Topkapu Szeráj anyagából Kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban Csak figyelemfelkeltésnek szánom ezt a kurta írást, ismertetésnek semmiképpen nem tekinthetem. A Szu- lejmán-kor művészetét bemutató kiállítás azonban any- nyira jelentős, tartalom és látvány szempontjából any- nyira kiemelkedő, hogy mindenképpen szólnunk kell róla: Nem vitás, hogy az év egyik elsőrendű kulturális eseménye. Sajnos, katalógus nincs a kezemben: ezt a néhány mondatot emlékezetből írom; de hiba lenne tovább várni, mert a kiállítás - a terv szerint - január 8-án bezár. Az embert kétszeres jóérzés tölti el, mert- egyrészről - a török gyűjtemények valóbán elsőrangú műtárgyakat küldtek, másrészről azt is láthatjuk, hogy a magyar múzeumok aránylag értékes török. anyagot őriznek: külön is megemlítem az egri Dobó István Múzeum szép ezüstkupáját. A kiállítás szándéka az, hogy százegynéhány műtárgy segítségével teljes értékű képet adjon az iszlám művészettörténet egyik legjelentősebb fejezetéről. Az oszmán stílus virágkora - érthető módon - a 16. század, kiteljesedése I. Szulejmán idejére (1520-1566) esik. Megemlítendő, hogy a 19. század nyugati művészettörténet-írása a Tadzs Mahal és a perzsa miniatúrák bűvöletében általában kevesebbre becsülte az oszmánok teljesítményét; de az arab művészet fölfedezése is megelőzte a törökét. Századunk folyamán azonban bekövetkezett az oszmán művészet „emancipációja". Magyar részről éppen Kós Károlyt sorolhatjuk a Szulejmán-kor építészetének nagy tisztelői közé. Mint az iszlám művészet általában, a 16. századi oszmán művészet is iparművészeinek tekinthető. Jelentőségénél fogva külön áll az építészet, amely azonban- érthető módon - nem képviseltetheti magát a kiállításon. Ezenkívül a miniatúrafestészet az, amely talán meghaladja az iparművészet fogalmát. A mostani bemutatkozáson a közönség közel azonos arányban kap ízelítőt a virágzó oszmán művészet legfontosabb ágaiból: a kerámia, az ötvösség, a könyvművészet és a textilipar válogatott darabokkal képviselteti magát. Külön kell megemlíteni néhány gyönyörű korántartó állványt, ill. szekrényt: a fafaragás és az intarzia igen nagy múltra tekint vissza az iszlám világban, de a törökök elefántcsont-, gyöngyház- ill. ébenfa kombinációi sajátos, kiemelkedő értéket képeznek. Néhány megjegyzésből és a közönség eloszlásából úgy következtettem, hogy az emberekre az ötvös- és a könyvművészet emlékei vannak a legnagyobb hatással. Talán ezeken a darabokon érzékelhető leginkább a régi mesterek bámulatos ügyessége. Másrészről éppen ezekben a művészeti ágakban a keleti „kincsképző szempont", a drága anyagok használata ill. a gazdag díszítés, a horror vacui néha talán eltereli a figyelmet magukról a formákról. Ez a veszély kevésbé fenyeget - például - a három mecsetlámpa esetében, amelyek közül kettőt szultán ajándékozott szultán emlékére: I. Szelim - Szulejmán apja - helyeztette őket a nagyapa- II. Bajezid- sírépületébe. A század első felében gyártott kék-fehér festésű izniki fajansz legszebb példái közé tartoznak. Velük közös tárlóban látható egy Szo- kollu Mehmed nagyvezír - helyesebben talán a felesége- által adományozott mecsetlámpa, már az izniki fajanszgyártás fénykorából, az 1570-es évekből. Mestermunka: a felső részen látható kalligráfia önmagában is nagyon szép. Több tárgyról - hely híján - nem szólhatok, de egy- részben szubjektív - gondolatot nem hallgathatok el: Nagyon örülök annak, hogy az oszmán, de talán az egész iszlám miniatúrafestészet egyik legszebb lapját a János Zsigmond választott magyar király Szulejmán előtti tisztelettételét (1566, Zimony) bemutató képet Budapesten láthatjuk. Ez a lap sűrítetten jeleníti meg az oszmán festészet erényeit. A perzsáktól tanult színes rajzkultúra egészséges szintézist alkot a törökök realistább látásmódjával. Figyeljük csak meg az idős Szulejmán, vagy a János Zsigmond kíséretéhez tartozó ősz magyar arcát! A kompozíció is kifogástalan. Nem állíthatjuk, hogy a képzőművészet bővelkedik olyan remekművekben, amelyek magyar történelmi eseményt ábrázolnak. Ez a festmény ilyen. A vendégkönyvből úgy tűnt, hogy a közönség egy része szegényesnek találta a feliratozást. Lehet, hogy valóban így van; de az is tény, hogy általában is nehéz megtalálni a magyarázószövegek helyes arányát. Fontosabb ennél, hogy köszönetét mondjunk a kiállítást szervező ill. lehetővé tevő török és magyar intézményeknek és buzdítsuk olvasóinkat: használják ki a hátralévő két hónapot a nagyszerű anyag megtekintésére. Mányoki János Damjanich imája... - egy kiállításon Az október 6-i megemlékezések elévülhetetlen jelentőségéről, s a meghamisíthatatlan valóság ismeretének széles körű továbbadásáról beszélt a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója, Korsós László, majd Biró Béla vezérőrnagy kiállítást megnyitó beszédében idézte a 145 év előtti eseményeket, az aradi vértanúk egy országot gyászbaborító tragédiáját. ____________________________fi _______________ Kiss T ibor festménye: Török Ignác portréja Damjanich megdöbbentő imája után október 6. mártírjainak megrázó búcsúszavai hangzottak el Blaskó Péter színművész tolmácsolásában. A megrendítő búcsúszavak mára figyelmeztető felkiáltójelekké váltak. A kiállításon először kerültek bemutatásra Kiss Tibor festőművész alapos felkészültséggel és több területen végzett tudományos kutatómunka után készült olajfestményei és Bartos Endre kitűnő bronz plakettsorozata „Az aradi 13”- ról. Sebeiken Pálma A
