Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-06 / 45. szám
KÜLMISSZIÓ A misszió nem egyirányú utca Az Alpokalja varázslatos lankáin futott buszunk a stájerországi Stainz felé, ahol a gyülekezet betakarítási hálaadó ünnepét kapcsolták össze az osztrák külmissziói egyesület (EA WM) évi missziói ünnepével és közgyűlésével. Ennek a rendezvénynek voltunk vendégei a magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület részéről. Az osztrák evangélikusok éppen olyan kisebbségben vannak hazájukban, mint mi, az ellenreformáció éppen olyan hatással volt egyháztörténelmükre, mint a mienkre - közös uralkodóink voltak! Kis templomaik szerényen húzódnak meg a nagy katedrálisok mellett, Stainzban is mindössze 200 evangélikus él. A külmisszió iránti felelősség és érdeklődés kialakulása is közös, még az Osztrák-Magyar Monarchiában kezdődött. A különbség talán az utolsó 40 évben keresendő, hiszen náluk az egyházi szolgálatokat - köztük a külmisz- szió szolgálatát - szinte megszakítás nélkül végezhették a század eleje óta. Kialakult szervezeteiket nem oszlatták fel, hagyományos munkaágaikat nem állították le. A külmissziói munkát a báseli missziói központ koordinálja. Misszionáriusaikat ők képzik, ők küldik ki őket a megfelelő állomáshelyekre. Volt orvosuk Kamerunban, Szudánban továbbtanulási ösztöndíjakkal segítenek, de most legfontosabb partnerük Ghana. Itt nők részére szerveznek továbbképzést, és fiatalok taníttatását készülnek vállalni. Egy-egy ghanai lelkész tölt Ausztriában hosszabb időt, hogy jó gyülekezetvezető válhasson belőle. A külmisszió mai hitvallása náluk is érvényesül: a misszió nem egyirányú utca. Arra törekszenek, hogy mindenütt kétirányúvá váljék a közeledés, senki sem csak adakozó és senki sem csak elfogadó. A testvéri kapcsolatok áldása, hogy személyessé lesz a misszió és mindkét fél gazdagodik. A stainzi gyülekezet tagjail'smé'-” rősként köszöntötték a missziói egyesület vezetőségével együtt érkező ghanai lelkésznőt, aki tapasztalatcserére jött Ausztriába, és ;zen az alkalmon vett búcsút, hogy átadja a helyét egy fiatal lelkésznek, aki szintén a ghanai presbite- riánus egyház küldöttje. A hideg hétvégét barátságossá tette a szeretet. A szombati sátoros vásáron a városka biokertészei állították ki termékeiket, és még diaképekkel is bizonyították szemléletük helyességét. Nem mindegy, hogy gyermekeink és az ő gyermekeik milyen földet örökölnek tőlünk - mondta meggyőződéssel a várandós fiatalasszony befejező szavaiban. Kell, hogy minél többen higgyük: ezt a földet is jobbá ás szebbé lehet tenni. A szombati közös ebéd ghanai, chilei és osztrák specialitásokat tartalmazott. De ne gondoljon senki olyan nagy lakomára, mint azt mi itthon megszoktuk. Egyszerű egytál ételek voltak és jól megkérték az árát, mert a «bevétel a misszió céljait szolgálta. Nem et- tünk-ittunk ingyen a gyülekezet terhére, még az almát és kávét is megfizettük, pedig a környék szinte illatozott az érő almától, mindenkinek van ott gyümölcse. Megfogadni való tanulság ez a mi számunkra is! A délutáni programot egy ghanai együttes színesítette népi énekekkel, tánccal. Közben a biokertészek után egy chilei agro-misz- szionárius beszélt szép munkájáról egy keresztyénnek számító ország szegénységben élő lakói között. 0 és a ghanai lelkésznő válaszolga- tott a feltett kérdésekre. Az ünnep csúcspontja a vasárnap reggeli istentisztelet volt. A kis templom oltárterét és szószékét szőlőfüzérekkel, különböző terményekkel díszítették. Közöttük afrikai dobok álltak. A 10-15 ghanai énekes; a külmissziói egyesület tagjai és a helyi hálaadó gyülekezet együtt hallgatta a ghanai lelkésznő prédikációját, melyet németül, majd - saját honfitársainak - angolul mondott el. Úrvacsorához is együtt járultunk feketék és európaiak. Isten igéje mindnyájunké, és valamennyiünknek van miért hálát adni. A hálaadás abban is kifejeződött, hogy az offertóriumot egy megégett lábú ghanai kisfiú műtétjére ajánlották fel. A ghanai együttes itt egyházi énekekkel dicsérte az Urat, s velük együtt mi is. Ritmusuk, mozgásuk Emlékplakett a jól a „A Keresztény- Zsidó Társaság 1994. október 20- án du. első ízben ^BHH adta át a „Keresz- tény-Zsidó Társa- Emlékpla- ■ kett”-eket. Az Em- K lékplakettet Re- vicky Adámnak a ii 1 "111 ^ -y Társaság első elnökének kérésére Herczeg Klára szobrász, holocausttúlélő készítette el. A Plakett a két mózesi kőtáblát ábrázolja, felső sarkaiban a Dávid Csillag és a Kereszt jelével. A kompozíciót egy ülő fejkendős nőalak tölti ki - fájdalomban és gyászban. A Plakett alján a bibliai parancsot találjuk: Ne ölj! Az ünnepi átadáson megjelentek a magyarországi zsidószervezetek és egyházak vezetői, képviselői. Horn Gyula miniszterelnök levélben fejezte ki jókívánságait, a fővárost Székely Gábor polgármester h. képviselte. Áz emlékplakettet olyan személyeknek ítéli oda évente a Társaság elnöksége, akik a keresztény-zsidó kapcsolatok munkálásában kiemelkedő érdemeket szereztek és ez valamilyen formában a Társasággal is kapcsolatos. Harmati Béla evangélikus Püspök megnyitójában többek között a követugyan először idegen volt szamunkra, de magával ragadott és meggyőzött: minden nép Istené, és mindenki saját módján dicséri igazán az Urat. Miközben a kissé barátságosabbá vált időben a gyülekezet tagjai együtt ebédeltek az udvaron beszélgetve, a missziói egyesület még megtartotta közgyűlését, megszavazta a költségvetést. Elbúcsúztak leköszönő tisztség- viselőiktől és a ghanai lelkésznőtől. Új kezdeményezést is ismertettek : szeretnék elérni, hogy minden gyülekezet ajánlja fel évi költségvetésének egy százalékát a külmisszió javára. Joggal szeretnék ezt, hiszen munkájukban komoly eredményeket tudnak felmutatni, és terveik is megalapozottak. Az áldozatkészség nem szegényebbé, hanem gazdagabbá tesz. Ez volt a második tanulság. Harmadik tanulságként azt az érdekes kezdeményezést hoztuk haza, hogy missziói munkánkat nem fontos a messzi Ázsiában vagy Afrikában végezni. Ausztriában és hazánkban is olyan sok idegenjött pogány környezetből, gyö- kértelen, nem találja a helyét. Az itt élő idegenek között is lehet evangéliumot hirdetni. Az osztrák testvérek ezt is nagyon komolyan csinálják. Dicsérjétek az Urat! Jó a mi Urunk! - hangzott énekkel, zenével a ghanaiak szolgálatában. Mi is dicsérjük Őt, mert reméljük, hogy lassan induló külmisz- sziói munkánk egyszer eredményes lesz. Bencze Imréné munkálkodóknak kezőket mondta: „Sokszor hivatkozunk arra, hogy Európa azt jelenti, van valamilyen közös európai, a tízparancsolatra és a jézusi etikára épülő humánus erkölcsiség. Ugyanakkor az agresz- szió, a gyűlölet, az ellenségeskedés mély rétegeit is tapasztaljuk... Ha történelmünkben eddig nem is gondoltuk így, a huszadik század végédr. Kékén Andrásné átveszi a kitüntetést JÁMÍM NÓRÁIM (Előző számunkban közölt cikk folytatása) Evangélikus Elet 1994. november 6. A konferenciáról szóló beszámolóhoz kapcsolom néhány felmerült gondolatomat: „Krisztus Urunk is zsidó volt!” - boldogult nagyanyám ezzel a mondattal intézte el a zsidókérdést, ha az szóba jött. Ő nem találkozott azzal a meghökkentően rövidzárlatos ellenvetéssel, amit nekem segédlelkészként volt alkalmam hallani: „Igen, de kikeresztelkedett!” Aztán magyarázhattam, hogy mikor Jézus a bűnbánók sorába állt „minden igazságot betölteni”, akkor ártatlanul vállalta a bűnáldozati bárány szerepét Ézsaiás 53. értelmében, de nem szűnt meg zsidónak lenni. - Egyébként annál a csoportnál, akik a zsidókérdést hánytorgatják, a megkeresztelt, sőt Krisztus-hitre jutott zsidó is zsidónak számít, és ritkaság, ha elismerik, hogy „egyébként rendes ember”. Viszont azt a zsidót, aki Izráel Messiásának és személyes megváltójának ismerte föl és el Jézust, zsidó testvérei úgy szokták tekinteni, hogy zsidó mivoltát veszítette el, tagadta meg, népe számára elveszett. Pedig az Ap- Csel 15. is mutatja, hogy az első Jézus-hívőknél inkább a nemzsidók zsidóvá tételébe csúszás fenyegetett, mint a messiáshívő zsidók zsidó voltának megtagadása. A norvégok szolgálata példamutatóan követi a néhai tápiószelei rabbi, Jichák Lichtenstein irányát, aki a zsidó örökséget megőrizve, fogadta el és hirdette az Újszövetség bizonyságtételét Jézusról, a Messiásról. re rá kellett döbbennie a világnak, hogy nem elég a materiális jólét, a technikai tudás, a civilizáció fejlesztése, a szociális védőháló, hanem erkölcsi védőhálóra, etikára is szükségünk van. Nemcsak az értékek rendszere és azok viszonyulása az erkölcs, hanem az etika hordozói, képviselői, az egyes emberek és a kisebb és nagyobb közösségek egymáshoz való viszonya, a helyzetek megélése, azaz a lemérhető tettek teszik az erkölcsöt... A Keresztény-Zsidó Társaság célkitűzései arra irányulnak, hogy őrizzük a megértés, a kölcsönös tisztelet, a tolerancia értékeit és ezzel Magyarországnak, Európának és az egész világnak javára legyünk.” Az Emlékplaketteket Feldmajer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Harmati Béla evangélikus püspök-elnök adták át a következő személyeknek: dr. Dömén István főrabbi, Éliás József református lelkipásztor, Karig Sára költő, műfordító. Jad Vasem kitüntetett, dr. Kékén András néhai evangélikus lelkész, Dávid Krausz, Izrael volt budapesti nagykövete, dr. Nyíri Tamás néhai katolikus teológiai professzor, Raj Tamás főrabbi, Reviczky Adám a Keresztény-Zsidó Társaság néhai ügyvezető elnöke, dr. Schweitzer József főrabbi, dr. Singer Ödön főrabbi, dr. Szentágothai János akadémikus, a Keresztény-Zsidó Társaság néhai társelA feltámadott Jézus küldő parancsa és Pál apostol Római levele szerint az evangélium jó híre először a zsidóknak szól, akikéi az atyák (az egyistenhívő Ábrahámon, a hívők atyján kezdve), a szövetség (elsősorban Mózesre és a prófétákra gondolunk), akik közül való a Krisztus (aki Izráel királyságának helyreállítása kérdésére felelve, az időpont közlésétől zárkózott el), akinek még beteljesülésre váró prófétai ígéretek szólnak. De mi arra hajiunk, az Isten ellen lázadás emberi jogát tisztelve, hogy a tanúskodásról és a mentő szeretet- ről megfeledkezve, tapintatból megtagadjuk Urunk parancsát. No, nemcsak Izraelt illetően, hanem minden nemkeresztyén, félkeresztyén, álkeresztyén és névleges keresztyén testvérünkre nézve is. Pedig az ízét vesztett só (ha van ilyen) csak kidobni való, a mérőedény alá rejtett mécs nem világít, hanem füstjébe fullad. - Egyébként az a zsidó, aki Jézust elutasítja, vagy a maga ízlése szerint átfestve tiszteli, nincs távolabb Krisztustól, mint például a hitre nem jutott, a megtérés útján el nem indult, a keresztségére igent nem mondó ,Jó evangélikus”. Ami a zsidóság ellen fölhozott vádakat illeti, amennyiben és amennyire van bennük igazság, annyiban és annyira azok egyrészt Isten kiválasztó cselekedetének tudatából fakadnak, másrészt épp a Krisztust vallók közel kétezer éves megbélyegző, üldöző magatartásánöke. Az ünnepi műsorban fellépett Fekete László, a Dohány utcai Zsinagóga főkántora, Keönch Boldizsár operaénekes, valamint Dobos Attila zeneszerző, előadóművész, aki részletet adott elő a jövőre bemutatásra kerülő „Az ember tragédiája” című operájából. Ezt követően Domán István főrabbi előzetes tájékoztatót adott a néhány héten belül magyar nyelven megjelenő „Tpjinwjt forth’ tás” című kötetéről.” nak: a mi bűnünknek és a mi atyáink bűnének következményei. - Persze a magyarság a más műveltségi csoporthoz tartozó galíciai zsidók múlt század végi bevándorlásáig viszonylag türelmes volt a zsidósághoz. Viszont Angliában és Franciaországban az újkorban azért nem volt zsidóüldözés, mert már a középkorban kürtották vagy kiűzték a zsidókat. - Ez persze éppúgy nem változtat a magunk és atyáink bűnén, mint az, hogy a „numerus clausus" (= zárt szám, a zsidók egyetemi fölvételének korlátozása) az 1920-as években a kortársak közül soknak szemében csak a nemzeti értelmiség önvédelmének tűnt (a proletárdiktatúra nemzetközi szellemű vezetői után), és nem látták benne a Duná- ba-lövéshez és gázkamrához vezető út első lépését (amiről ’44 telén szintén sok, a zsidókat nem kedvelő, de nem is gyűlölő magyarnak sejtelme sem volt). És ezt a bűnt nem teszi jóvá pl. egy Raffay Sándor püspök álláspontja, egy Kékén András életmentő kiállása, vagy a gyermekmentő Sztehló Gábor akciója, nem szólva más elhunytakról és a még élőkről. Ézsaiás 63,9 héber olvasásmódja, Luther, az angol King Jamesversion és a német katolikus Einheitsübersetzung szerint „minden szenvedésüket Ő is szenvedte”, Zak 2,12: „Aki titeket bánt, a szemem fényét bántja”, Mt 25,31-46 szerint Jézus az ítéletkor azonosítja magát a bajban voltakkal. - „Tapintatos” agyonhallgatással nem lehet elintézni napjaink egyik félelmetesen komoly égető kérdését. Következményeiben is komolyan kell vennünk, hogy Megváltónk a zsidók Messiása. Ha ezért egyfelől antiszemitának, másfelől zsidópártolónak fognak bélyegezni, valószínű, hogy az igazság ösvényén indultunk el. Zsigmondy Árpád Az 50 évvel ezelőtt épült és a jubileumi ünnepségre felújított balatonalmádi templom. A jubileumi istentiszteletről előző számunkban közöltünk beszámolót. „Ne engedj megfeledkeznem tanítóim példájáról” rfoproni temetőnk kaviccsal sűrűn betakart útjait Ü járom. Kezemben kis csokor. Néhány szál piros szegfű. Szívemben a hálás megemlékezés. A nem múló tisztelet és szeretet virágai. Hatan pihennek itt azok közül a professzoraink közül, akiknek az áldásával búcsúztunk 50 esztendővel ezelőtt. Tanítómestereink voltak négy nehéz, háborús esztendőn keresztül. Példaképeink maradtak halálukig. Nem felejtettük el őket. 4 tőlük kapott szellemi-lelki kincseket. Életük hiteles véldáját, a családi otthonaikba is befogadó atyai szere- tetüket. Nyolcon maradtunk évfolyamunkból. így most nemcsak a magam, de évfolyamtársaim mindegyikének hálás köszöneté is benne érződik ezeknek az élénk fzínű, kedves virágoknak az illatában, amelyek közül zz elsőt, a legelsőként, 64 évesen elhunyt Dr. br. Podmaniczky Pál. „Podi bácsi" sírjára helyezem. A sírkőbe vésett számok az 1885-1949 éveket ielzik, s alattuk „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség" olvasható. Ha valakinek, úgy neki egészen biztosan az élet Krisztus volt. Az 0 élete pedig élő evangélium a mi számunkra. Szóban, cselekedetben, írásaiban, a misszióért érzett lángoló szeretetében. Bátorító, kedves sorokat őrzök tőle. „Kedves Fiam", „Kedves László öcsém” megszólítással. Vékonypénzű teológus lévén komoly pénzbeli segítséget szerzett számomra volt munkaadómtól. Szívügye volt, hogy tanulmányaimat a több alkalommal érkezett katonai SAS-behívó ne szakíthassa meg. Áldott lehetőségek nyíltak a lelki feltárulko- zásra az ebéd utáni közös sétáinkon. Arcképét s könyvtárából kapott néhány könyvét féltve őrzöm. Volt családi kúriájuk homlokzatán ma is olvashatom szinte naponta 7z örök figyelmeztetést: „Ez csak szállásunk, örök otthon ránk odafönn vár!" 45 éve temettük el. Túróczy Zoltán, Budaker Oszkár, Karner Károly is Hanzmann Károly szolgálatával. A lelkészsírok sorában pihen Budaker Oszkár. Váratlan halálának híre 1952 szeptemberében, a Hűvösvölgyben tartott lelkésíkonferencián döbbentett meg bennünket. Elsőként mint soproni gyülekezeti lelkészt és kiváló igehirdetőt ismertem meg. Bibliaórái tanulságosak és vonzóak voltak. Élményszámba mentek. Nemigen maradtunk el róluk. Közelebbi kapcsolatba akkor kerültem vele, amikor 1942-ben a Teológus Otthon igazgatója s teológiai professzor lett. Korszerű igehirdetést és lelkipásztorkodást tanultunk tőle. Mindkét stúdiumra életével adott példát. Az Otthonban tartott „illemórái" hasznosak, derűsek és szükségesek is voltak. Gyógynövények gyűjtésekor több alkalommal elkísértük. Nagyon bízott a növények gyógyító erejében. El nem felejtett emlékem egy betegségemmel kapcsolatos. Tél volt. Kemény hideg. Erős meghűlés s a magas láz miatt nem utazhattam haza. Orvost hívott, akinek a tanácsára ágyban kellett maradnom. Betegségem alatt messzemenően, napról napra gondoskodott rólam. Ha másért nem is, de ezért az „alkalmas időben" való szolgálatáért hálásnak kell maradnom iránta. Haló poraiban is, amelynek síri helyét a márványba vésett név mellett az 1896-1952 számok és „Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség" páli igék jelzik. Több kedves, bizalmas tartalmú levelét őrzöm. Hogy egy 100-as Csepelt, kismotorkerékpárt tudtam venni 1951-ben a csengődi szórványaim gondozására, ahhoz nagyrészben hozzájárult az a szép összegű perselypénz is, amelyet felhívására bibliaórája résztvevői adtak ösz- sze és küldtek el számomra. Az ő fényképe is becses emlékeztető számomra. 56 éves volt amikor elhunyt. Német Károly és Beyer Pál temették. A temetőkápolnától balra, a második sor elején áll az ószövetségi tudományok s a héber nyelv tudós professzorának, dr. Deák Jánosnak a sírköve. Sajó- gömöri származását ízes magyar beszéde is elárulta. „Dages” volt tiszteletbeli beceneve. Csak így emlegettük magunk között. Ezt ő is tudta. Gyakorlati érzéke az anyagi és gazdasági dolgok iránt közismert és közhasznú volt. A gyenesdiási Kapernaum gyűjtő és indító helye volt a Sopronban kezdő teológusoknak. Itt kezdték a „Baglyok" megismerni a gyakorlati teológiát. Az ő irányításával. Szerette a rendet. Tisztelte és gyakorolta a törvényt - javunkra. írott imádsággal kellett készülnünk a szombat esti „nagykönyörgésekre". Elolvasta és véleményt mondott róla. Hangoztatta, hogy a „rendes” pap csütörtök estig elkészíti írásban prédikációját. Rajta kívül nem tudom, hányon követték. Szégyenkezve kell be vallanom, hogy e tekintetben rossz tanítványa voltam s maradtam. Az alkoholellenes, „kékkeresztes” mozgalom lelkes vezetője és propagálója volt. Szívesen adatta volna el a soproni gyülekezettel az akkori, tekintélyes kiterjedésű szőlőbirtokát, s záratta volna be a „Jünglings”-ben lévő szolid, egyházi borkimérést. Ez állandó tüske volt és maradt is a szivében. A háborús évek alatt egy alkalommal a katonaság részére tartott istentiszteleten a háború ellen prédikált. Németellenes éllel. Emiatt a jelenlévő, az istentiszteleten résztvevő magas rangú magyar katonatiszt élesen bírálta. Hallottam közvetlen közelből. Deák János nem hagyta magát. Bátorsága megdöbbentett. Otthonában bibliaórákat tartott ő is, de nem csak a teológusok számára. Részvétlevelemre (1945) adott válaszában betekintést engedett mély hitvestársi fájdalmába, amelyet szeretett felesége, Évi néni váratlan és tragikus elhunyta miatt érzett. Neki is voltak „miért?"-jei, amelyekre nem kapott életében feleletet, de hívő szívvel és nagy alázattal fogadott és viselt el. Sírkövén 1883-1961 olvasható és Máté 11,26 igéje: „Igen Atyám!" 78 évesen távozott közülünk. Temetésén a szolgálatot Beyer Pál végezte. D. dr. Prőhle Károly mészkőből faragott sírkövén az 1875-1962 évszámok mellett ezeket az igéket olvashatjuk: „Jézussal együtt” és „Nincsen senkiben másban üdvösség". ApCsel 4,12. Mint már nyugdíjas professzort ismertük meg 1940-ben. Isten csodálatos fizikai és szellemi erővel ajándékozta meg. Ennek köszönhetjük, hogy mi még négy esztendőn keresztül hallgattuk széles, hatalmas tudásról árulkodó dogmatikai és etikai előadásait, s dolgozhattunk Vele együtt a meghirdetett szemináriumokban. Előadását jegyzetek nélkül tartotta. Nem olvasta, nem artikulált, nem gesztikulált. Mozgásában igen fegyelmezett volt. Szabadon, csodálatos körmondatokban, sok oldalról világította meg a hit világába tartozó fogalmakat, a keresztyén igazságot. Síri csendben hallgattuk. Előadásaira szives örömest mentünk. Mély alázata, rendkívüli tudása és előadókészsége imponáló volt mindig és mindannyiunk számára. Csupán egyetlen alkalommal hallatott indulatos hangot, amikor egyik évfolyamtársunk, egy régebbi előadásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy azt a professzor úr már „leadta”. „Hát mi vagyok én, cséplőgép, hogy csak úgy, mint a gép leadjam az anyagot?” csattant fel kivörösödött arccal az öregúr. Idő kellett, amíg a dermedt csöndben folytatni tudta a megkezdett előadását. Nagy tisztességben volt része áz akkori világban. Tagja volt az akkori Főrendiháznak. Sok neves külföldi teológus és egyházi méltóság barátságát élvezte. Egyházi nagygyűlések delegátusai közé tartozott nem egy alkalommal. A „Hit világa" című életmű ösz- szefoglalásában, az Utóhangban igy ír: „Minden igazság foglalatja és valósága pedig: KRISZTUS. Ha az igazság meggyőz bennünket, KRISZTUS diadalmaskodik rajtunk, KRISZTUS pedig sohasem győz másképp, csak az igazság erejével". Szép kort, 87 évet ért meg. Káldy Zoltán, Weltler Rezső és Rusz- nyák Ferenc szolgáltak temetésén. (Következő számukban folytatjuk) ______________________________________________________É__________________________________________
