Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-05 / 14. szám

JLjlCrL 199*. ftrnlLIQ 9. E0 jAs gyermekeknek A I 0 K N K MINDENFELE SZÖRNYŰSÉGEK A vizek vérré váltak, a békák után szúnyogok majd bögölyök lepték el Egyiptom népét. A fá­raó azonban még mindig azt hit­te, hogy erősebb Istennél. Egy napon aztán megdöglöttek a ju­hok, a lovak, a szamarak és a marhák. A fáraó szolgája nyargalva érke­zett vissza.-Jól gondoltad, Uram - szólt térdet hajtva. - Valóban, Gósen földjén rendben van minden. A vi­zek ihatok, nem láttak hetek óta békákat, szúnyogokat vagy bögö­lyöket. Az állataik pedig rendben legelésznek.- Akkor valóban az Istenük tet­te - dörmögte a fáraó maga elé. Nem engedem el őket mégsem. I Uram 1 szólt a szolga alázato­san. - Nem lenne jobb mégis, ha engednél nekik. Nem fogja a nép kiállni, ha jön még egy csapás.- Fogd be a szád! - szólt durván az uralkodó. - Nem értesz semmit. Ha ezeknek csak egy kicsit is en­gedsz, fölfalnak. Másnap Mózes és Áron egy nagy vödör korommal mentek a fáraó udvarába. A fáraó kiállt az erkélyre, hogy hallja, mit monda­nak. A szolgálók rettegve bújtak el és csak az ablakok mögül mertek kilesni. Mózes és Áron nem szólt semmit. Mózes belemarkolt a ko­romba és a fekete port a levegőbe szórta. A szél megforgatta a fejük felett. Néhány pillanat múlva nem látszott már az egészből semmi. A fáraó erőltetett nevetéssel szólalt meg:- Na, mi az? Se legyek, se lep­kék, se bogarak? Úgy látszik vége a tudományotoknak - azzal meg­vakarta a fejét. Volt ott valami A bőrének nem olyan volt a felszí ne, mint szokott lenni. Nem na­gyon törődött vele, hiszen más már diadalt érzett. Az ablakok mögött azonban jajgatás kezdődött. Az emberek elősiettek. Mindegyikük arca sebes, fekélyes. Kínjukban va­karóztak, de ez csak azt eredmé­nyezte, hogy a sebek fölfakadtak.- Csak nem így nézek ki én is?- gondolta a fáraó és besietett a szobájába. Az, amit a tükörben látott, szörnyűséges volt.- Hívatom az udvari mágusokat- kiáltotta kétségbeesetten. A szolgák elszaladtak, de par perc múlva vissza is tértek.- Fenséges fáraó! Mágusaid nem mernek színed elé állni, ők is tele vannak fekélyekkel. A fáraó lerogyott a székébe. Ke­zébe temette az arcát.- Mi jöhet még? A szíve azonban kemény ma­radt. Még mindig azt hitte, hogy győzni fog. Szolgáltass nekem igazságot, Istenem — így kezdődik a 43. Zsoltár, böjt 5. vasárnapjának zsoltára. A Károli- fordításban még így olvastuk: ítélj meg, Istenem, és ments meg engem. De ez a fordítás ma már félreérthető: ítélj meg, Istenem - azaz mondd ki rólam, hogy bűnös vagyok, mutasd meg, miben vétettem, és ments meg engem - azaz Jézus szeretetét, a Te kegyelmedet ismertesd meg velem. Ez a mondanivaló is megtalálható a Bibliában: pl. a 139. Zsoltár 23-24. verse, de a 43. Zsoltár írója és éneklői nem a maguk bűnei miatt sínylődve kiáltanak Istenhez, hanem mások gonoszságát hordozva. Ezért mi se szégyelljük magunkat, s álljunk oda kéréseinkkel, kérdéseinkkel, kételyeinkkel Isten elé, ahogyan oda merünk állni szüléink elé is, akiket megértőknek tapasztaltunk meg. S ha a maguk helyzetével, állapotával elégedettek vagyunk, vigyük mások terheit Isten elé. KI VAGYOK ÉN? 1. ember 1. Küldetésem van. 2. Jól viselem a tengeri utazásokat. 3. Szeretem, ha Isten megteszi azt, amit ígért. 4. Ami vagyok, abban kicsi va­gyok. 5. A menetrendet tudatosan néz­tem el. 6. Élő tengeralattjárón utaztam. 2. ember 1. Nem nagyon szeretnek az embe­rek. 2. Két nevem is ismert. 3. Jézus szerint orvosra van szük­ségem. 4. Nem másztam fára. 5. Munkám az elnyomó rómaiak­hoz köt. 3. ember 1. Két testvérem van. 2. Öcsém nagy veszélyben volt. 3. Talpraesett lány voltam. 4. Szívesen szerzek szoptatós daj­kákat. 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 3. Jól ismerem az Ószövetséget is. 5. ember 1. Én születtem legelőször. 2. Van egy öcsém. 6. ember ' 1. Irtó jó trükköket ismerek. 11 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge- leg 5 pontos: Bogdán Szilvia E Sárszentlőrinc Drinóczi Réka - Sárszentlőrinc Szüsz (?) Judit - Sárszentlőrinc A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. írjátok rá a levelezőlapra azt, hogy melyik em­berre tippeltek és melyik meghatározás után. Címem: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. AZ ORSZÁG - VÁROS játék pont­jai a hajók után. Minden hajó végül csak egy pontot ért: 1137 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Du- naegyháza 921 pontos: Kohuth Jolán - Dabas-Gyón 767 pontos: Sinkó Laura - Tét 749 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 612 pontos: Soltvadkerti Ifjúsági Kör 485 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta 435 pontos: Z^lán Eszter - Budapest, VIII. 407 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 346 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 309 pontos: Bobák Attila - Bp. XVII. 306 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg 305 pontos: Mészáros Szilvia - Homokbő- dögé 285 pontos: Beke Zsuzsanna - Ajka 212 pontos: Fintha Zoltán és Attila - Ba- konycsemye 102 pontos: Bajnok Ildikó - Súr 73 pontos: Szaller Éva - Lajoskomárom 51 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsaba 50 pontos: Fridrich János - Boba 42 pontos: Rapcsák János - Dabas-Gyón 23 pontos: Farkas Edina - Sömjénmihályfa 18 pontos: Smidéliusz Örs - Surd 16 pontos: Rákospalotai kisifjúság Palányi Ildikó - Nemeskolta 12 pontos: Buthi Endre - Beled Karaba Melinda - Ácsa Szabó Mihály - Bököd 10 pontos: Mikolai László - Ácsa 8 pontos: Nemecz Julianna - Ácsa Ebben a játékban a következő pon­tok alakultak ki: Számtalan területe van - lehet imád­ságunknak : elnyomás, magány, beteg­ség, munkanélküliség, megcsalatás, re­ménytelenség, bármiféle anyagi hiány; egyszóval mindaz, ami az embert úgy sújtja, hogy nem érzi magát hibásnak benne. Ennek a gondolatnak jegyében szeretnék bemutatni egy viszonylag új folyóiratot. Idén lépett 3. évfolyamába az „Érted vagyok”, közösségi és családi folyóirat. A cím 2Móz 3,14 - „Vagyok, aki vagyok” - egyik értelmezett fordí­tásából származik, így feltétlenül szük­séges, a címhez tartozik az idézőjel, lévén nem a lap van értünk, hanem maga Isten. S ki ez az „érted” - kérde­zem, bár az előbb könnyen vágtam rá: mi. Valójában azt kell mondanunk: akik Istenéi, akik Rá szorulnak, akik kicsinynek tudják magukat. De leg­jobb, ha ez a folyóirat önmagát mutat­ja be: „ÉRTED VAGYOK" - egy lap. mely a vallások új térhódítása ide­jén, azok belső szabadságának kérdéseit feszegeti;- mely kutatja az egyház múltjának feldolgozatlan eseményeit;- mely vitatja némely egyházi vezetők hitelét; melynek terjesztését egyes egyházi körök akadályoztatják; mely összefogja azokat, akik nem jelenhetnek meg a magyar hivatalos ka­tolikus sajtóban; mely ablakot nyit a Hegyi Beszéd erkölcse alapján álló teológiára; mely keresi a keresztre vert Jézus üzenetét a mához;- mely segítséget nyújt a családok­nak, hitoktatóknak, lelkészeknek a pasztorációs munkában; mely rámutat a családok áldozat- vállalásának szükségességére;- mely felmutatja a keresztyénkiskö­zösség pótolhatatlan értékeit; mely hitet tesz az erőszakmentes­ség, szegénység, felelősség eszméi met- ■ lett; mely a teremtéssel való harmóniát hirdeti;- mely felhívja a fogyasztói szemlélet és a gazdaság mindenhatóságának kriti­kájára. Nem. megszokott - keresztyén lapot tart hát a kezében az olvasó, hanem határozott célkitűzésű, politikai és tár­sadalmi kérdésekben is konzekvensen állást foglaló, Isten országát kereső és váró újságot. Meg kell említenem, hogy ezt a határozott kiállást többször egyoldalú Biblia-értelmezéssel tá­masztják alá, s gyakran találkozunk meghökkentő kijelentésekkel és meg- tarthatatlannak tűnő tanácsokkal. Az ember ilyenkor szívesen letenné az új­ságot. Aztán azt mondja: van benne valami... Előfizetni rózsaszín postautalvá­nyon, 8003 Székesfehérvár Pf. 7. címen lehet. A szelvény értesítő, középső ré­szén az előfizető nevét és címét, a pél­dányszámot és a küldött pénz célját olvashatóan kell felírni. Előfizetési díj 1992-ben belföldre 270 Ft. Hasonlóan a 43. Zsoltár kiáltásához, szólaltatja meg a 34. Zsoltárt Emesto Cardenal, a pap-költő, a közép-ameri­kai felszabadítási teológia egyik képvi­selője: Kelj föl. Uram, azok ellen, akik fölkel­nek ellenünk, mert Te vagy a mi szövetségesünk. Gyűlölnek minket a hatalmasok, de hatalmasabb náluk a Te erőd. Mi nem támadtunk ellenük, ők mégis a vesztünkre törnek, nem vagyunk részes összeesküvésben, de ők bebörtönöznek. Gengszterek hálójában vergődöm tehe­tetlen. De Te, ó, Uram, kiragadsz minket a diktátor kezéből, megszabadítod a proletárt, a koldust a kizsákmány olóktól. Hamis tanúk álltak elő, faggatnak, noha semmit nem tudok. Vallatnak vizsgálóbírók, elém teszik a kész beismerést: konspi- ráltam, kémkedtem, szabotáltam, ordítoznak rám: nem vagyok. „írd alá!" - bár bűnös őket De saját gengszter-módszerük pusztítja el, kinyittok másokat, kinyírják őket is. Mint bohócot gúnyolnak szüntelen, karikatúrává torzítanak. Meddig vársz még. Uram? Meddig tűröd még, hogy gyalázzanak? Szabadíts meg a kínvallatástól, ragadj ki a lágerből, a szögesdrót mö­gül! Ők békét nem akarnak, propagandájuk viszályt provokál! Hallottad rádiójukat! Láttad tévé-adásukat! Ne hallgass hát! Kellj föl, segíts meg engem! Állj mellém. Istenem! Ments meg kezükből, hogy ne mondják: „Szembeszállt velünk, elnyeltük őt!" Kézdörzsölve ne hencegjenek sajtókon­ferenciájukon, ne fitogtassák pöffeszkedve vélt győzel­müket a világ előtt! Akkor barátaink majd velünk ujjonga- nak!. Téged áldalak versekkel, Uram, amíg csak élek. Neked éneklek zsoltáro­kat. 150 EVE INDULT UTJARA A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapról A lap 1842. április 7-én jelent meg először, és hosszú évtizedeken keresz­tül az evangélikus és a református egy­ház közös információs eszköze volt. Különösen Kossuth buzdított egy köz­ponti egyházi sajtóorgánum létrehozá­sára. Az induláshoz szükséges óvadé­kot, 4000 Ft-ot, Zay Károly tette le. A lap Pesten, majd Budapesten jelent meg. Megindulásakor a következő célt tűzte maga elé: „... a Lapnak czélja az, hogy a két evangéliumi felekezet egy­házi és iskolai életének orgánuma, a keresztyén vallásosság élesztője és a tu­dományosság dősKgjjqje legyen .... Tartalmát teendik: Értekezések, egy­házi és iskolai újdonságok, gyűlések, Polémia, Irodalom, Életrajzok, Vegyes közlemények...”. Jelvénye: az egymást tartó két kéz, mottója pedig ez az ige volt: „... az igazságot követvén szere- tetben ... (Ef 4,15/a). Közelebbről hármas, átfogó célkitű­zése volt a lapnak: 1. szorosabb egyházközi együttmű­ködés és a közös protestáns főiskola létrehozása; 2. a protestáns egyházalkotmány rendezése; 3. a protestáns iskolák színvonalá­nak emelése. Később ezeken az eredeti célkitűzé­seken túllépve, a lap liberális- szabadel­vű irányzat fórumává vált. A lap néhány adata. Indult: 1842. április 7-én; megszűnt: 1848. október 22-én. Újra indult: 1858. január 1-jén; meg­szűnt: 1919. március 16-án. Megjelent: hetenként egyszer; 1892. márciustól április 7-ig hetenként két­szer, majd ismét hetilappá lett. Címváltozás: 1858-1860 között Pro­testáns Egyházi ’s Iskolai Lap címmel jelent meg. Szerkesztő- kiadók: 1842-1848: Szé­kács József, Török Pál, Taubner Ká­roly; 1858-1919: Ballagi Mór, Szőts Farkas, Hamar István, B. Papp István. Melléklapja: a Protestáns Tudomá­nyos Szemle, 1869-1872 között; szin­tén Ballagi Mór szerkesztésében. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (rövidítve: PEIL) nemcsak a protes­táns sajtótörténet kiemelkedő doku­mentuma, hetilapjaink „őse”, hanem - kellő kritikával használva - értékes for­rása is a hazai egyháztörténetnek. B. B. Segítség reménytelennek tűnő élethelyzetekben Imakönyv jelent meg Görög Tibor tollából az Evan­gélikus Sajtóosztály kiadásában. A keskeny kis könyv kék borítólapján csupán ez szerepel címként: IMÁ- KÖNYV, és még két szó alatta: Istenről, Bibliáról. Két részre oszlik a könyv. Az első rész: Imádkozunk - Gondolkozunk, a második rész: Hiszünk - Gondol­kodunk címet viseli. Bárkinek és mindenkinek szól a könyv? Bárki és mindenki ajkára veheti az imádságok szavait és végig­járhatja a gondolkozásra kínált és felvázolt utakat? Igen. De mégis vannak speciális címzettjei a könyvnek. Igen, mindenki végigmeditálhatja a könyv anyagát és ajkára is veheti az imádságok szavait. Aligha van ugyanis valaki, aki reggel vagy este, az év kezdetekor vagy az év végén, nagy ünnepeken vagy új, váratlan helyzetekben s leginkább is életének keserves-tragikus fordulóin ne érezné ugyanazt, vagy valami nagyon hasonlót, mint ami ezekben az imádságokban kifeje­zésre jut. A szerző szeme előtt azonban mégis speciális hely­zetben lévő emberek voltak a könyv írása közben. Olyan emberek, akik büntetésüket töltik a börtönben. Sokat ismer közülük, rendszeresen megfordul köztük, beszélget velük, megnyilatkoznak előtte szóban, de elárulják a bensejükben lévőket kezük mozdulatával, arcuk rezdülésével, szemük pillantásával. Nagyon fontos vállalkozás imádságos könyvet és a hit alapvető kérdéseit szóba hozó könyvet írni börtön- lakók számára. Nemcsak fontos, hanem úttörő vállal­kozás is. Hiszen nincsenek hozzá példák és minták. Nemcsak fontos és nemcsak úttörő vállalkozás, ha­nem nehéz feladat elvállalása is egy ilyen könyvnek a megírása. Nem is vállalkozhat rá más, csak az, akinek van tapasztalata és élménye a foglyokkal kapcsolat­ban. Vitathatatlanul speciális helyzetben vannak a bör­tönbe zártak. De sok más ember is átéli egyrészt a magányt és a magára hagyatottságot, másrészt pedig a kényszerű összezártságot s összezsúfoltságot, a re­ménytelenséget és a kilátástalanságot. És nem kevés az olyan ember általában - akár szabadon él, akár bezártan -, akinek még sohasem beszéltek Istenről; arról, hogy az ember Istenhez tartozik, hogy az ember Istené; arról, hogy az ember találkozhat Istennel és kapcsolatban lehet vele; hogy az ember szeretheti Istent és megtapasztalhatja az Isten szeretetét és arról, hogy az ember akkor él emberhez méltó módon, ha életét abban a tudatban éli, hogy Isten színe előtt él és tetteit Isten közelségének jegyében mérlegeli. Görög Tibor olyan embereket szólít meg, akiket feltehetően első ízben szólítanak meg Isten üzenetével, és az ő számukra írta Imakönyvét. Együtt tud érezni a szerző ezekkel az emberekkel. Meg tudja fogalmazni mondanivalóját számukra, de az ő nevükben is és ajkukra tudja adni az imádság szavait. Nem egyszerű­en hívja és még kevésbé küldi őket Istenhez, hanem melléjük lép, pontosan ott, ahol ők állnak. Úgy kezdi a beszélgetést, hogy már áz első lépésektől fogva együtt tehesse meg vele a megszólított az utat. Olyan szavakkal fogalmaz, amelyek nemcsak érthetőek a számukra, hanem ismerősek is, sőt az ő szájukba is illenek. Az imádságokban és meditációkban kifejezés­re jut az aggodalom, a félelem, a szorongás és a kétely is. S ez szükséges is, hiszen csak olyan imádságot tud valaki végiggondolni és végigmondani, amiben arról van szó, ami őt foglalkoztatja. De mindez mégis an­nak a reményében jut kifejezésre, hogy bizakodásba, megbátorodásba és megbékélésbe fordulhat át. Amikor a hit dolgait hozza szóba a könyv, akkor a szerző egyenlőképpen fontosnak tartja a Bibliának és a keresztyén egyháznak a nagy igazságait és azokat az embereket, akiknek ezekről most mondani akar valamit. Szó van ebben a részében mindenről, amiről már hallhatott valamit és tudhat valamit az olvasó. Nem terheli meg azonban a könyv az olvasót kemény, nehéz, feldolgozhatatlan és megemészthetetlen tanté­telekkel. És éppen ezzel teszi lehetővé a továbbgon­dolkodást és a további beszélgetést. Jó lenne, ha kezébe venné ezt a könyvet mindenki, aki szokott beszélgetni másokkal az élet legfontosabb kérdéseiről. Akár lelkészi vagy lelkigondozói szolgá­latban élve, akár segítőkész embertársként. Jó lenne, ha kezébe venné ezt a könyvet mindenki, aki gondolkodva imádkozik és gondolkodva hisz, és eközben azt tapasztalja, hogy a gondolkodás hol aka­dályokat gördít elébe, hol pedig éppen előrevivőnek bizonyul. Jó lenne, ha kezébe venné ezt a könyvet mindenki, aki tagad, kételkedik vagy keres, de tagadásának, kételkedésének és keresésének tárgya szüntelenül fog­lalkoztatja és nem tud szabadulni tőle. És azok is, akik éppen a sorsterhek miatt nem tudnak megbékül- ni Istennel. Semmi sem fontosabb és-sürgetőbb feladatunk ma, minthogy megkíséreljünk Istenről beszélni azoknak, akik távol tudják magukat tőle, és hogy megpróbál­junk segítni azoknak, akik az imádkozásra most kez­dik hajlítani / igazítani szívüket és ajkukat. Görög Tibor könyve ezt teszi. TKZ (Kapható a Sajtóosztályon, ára 70,- Ft) „Egy költő - száz művész” Nappal fuvalmát hagyja ránk az alkony levezetvén a torlódó szorongást hogy hallható legyen az esti csönd is imára kulcsolt kézzel halld / hogy esteledik már. (XCVII.) „Franco Cajani szeretettel meghívja önt az Időlo­vag című verskötetének és az Egy költő - száz művész című kiállítás sajtótájékoztatójára.” Ennyit árult el a meghívó - a „másságot” maga a kiállítás bizonyítja. A száz kortárs művész munkáiból álló tárlat a lom­bardiai költő, irodalom és művészetkrítikus 1987-88- ban írt verseinek illusztrálása. F. Cajani különböző korú művészbarátait kérte meg versei illusztrálására.” A művész döntött, melyiket választja, természetesen lassan mindjobban szűkült a választék. Ezek nem tipikusnak nevezhető rajzok, a szöveget kellett alátá­masztani. De a több nemzetet és számtalan irányzatot képviselő művészek testvérként csatlakoztak az Idő­lovag gondolataihoz - mondta a költő tájékoztatójá­ban. Barázdába magot szór megalapozva nyári aratásod hazug eszmények nélkül egészséges bolondok öngúnyával a tűnt idő nyomában. (LXVIII.) A rajzok alján olvasható az eredeti vers olasz nyelven, a kép mellett a falon magyarul, Baranyi Ferenc költő fordításában. A vers akár a festmény a többértelműség terhével ékes szólni vagy szót se szólni szeretni nem szeretni lebegtetni az érzést elűzni a fölös szót szép és igaz szavakkal vakok szemét újból a fényre tárni. (XCII). „Ebben a morális és esztétikai légkörben született verseivel az ötvenedik évéhez közeledő költő, az Idő­lovag, a szavak buzdításával járja be a nappalokat és az éjszakákat” - írta róla kritikusa A. Sala. Szedjünk hervadt virágot haladjunk hátrafelé az időben vegyük űzőbe hangját cserben hagyott dalnokok énekének. (LXXIII.) Az antik oratóriumtól kezdve az egyházi művészet értékeit tárja az olvasó elé, - nem egyszer zenészek, festők, szobrászok vallomásaival. Négy-hat soros ver­sei, mint mozaikok állnak össze egy egésszé, harmoni­kusan egyesülve a képekkel, grafikával, akvarellel: valójában mélyreható, sokatmondó sorai szinte lebeg­nek a papíron. Bevallom, felidézve egykori nyelvtanu­lásom maradványait, jó volt olaszul olvasni dallamos sorait: A nap a gondot elringatta / vissza­húzódva bércek egykedvű ölébe a félelem a következményektől kiegyenlítődik tengernyi zöldben. (LI.) Sebeiken Pálma * (A Magyar Nemzeti Galéria gondozásában - az Edizioni GR közreműködésével megjelent kötet magyar és olasz nyel­ven közli a verseket és a kiállításon május 4-ig látható száz illusztrációt. A kiállítást Nagy I. Katalin rendezte.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom