Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-14 / 15. szám
03 irts GYERMEKEKNEK ABRAM KISZABADÍTJA LÓTOT Amikor Lót elvált Ábrámtól, így szólt az Or Ábrámhoz: Nézz szét itt, ezen a földön. Ezt mind neked adom. A te utódjaid fogják örökölni. Annyi utódod lesz, mint a porszem a földön. Járd be ezt a földet keresztül-kasul. Itt fogsz élni. Ábrám fölszedte a sátorfáját és Hebronban, Mamré tölgyesében telepedett le. Lót ebben az időben azon a területen élt, ahol ma a Holt-tenger van. Itt a városok külön kis országot alakítottak ki maguknak. Mindegyiknek volt saját királya. Ezeket a királyokat megtámadták azok a királyok, akik Babilóniában éltek. Nagy seregükkel leigázták a városokat s arra kötelezték őket, hogy sarcot fizessenek nekik. Tizenkét évig fizettek is, de aztán fellázadtak. Tovább nem fizettek. Ebből bizony baj lett. Újra eljöttek a babilóniai királyok. Miután a környező kisebb népeket leverték, azután a Holttenger területén fekvő városok ellen indultak. A csata a Sziddim-völgyben volt. A seregek felálltak egymással szemben. A babilóniai túlerő az belső összecsapás után menekülésre kényszerítette a hűtlen városok seregét. Ezen a területen nagy gödrök voltak. Talán olajforrások. Ezek megnehezítették a menekülők útját. Sodorna és Gomora királyai belezuhantak ezekbe a gödrökbe. Csak Sodorna királyát tudták kimenteni. A seregek nagy része a hegyekbe menekült. A győztes seregek betörtek a városokba és kirabolták azokat, lakóit fogságba vitték. így fogták el Lótot is, aki ekkor Sodomában lakott. Ábrámnak hamarosan a fülébe jutott, hogy mi is történt a Sziddim-völgyben. Azt is meghallotta, hogy az unokaöccse fogságba került. Elhatározta, hogy megmenti valahogy. Összegyűjtötte katonáit. Bizony az ő serege sokkal kisebb lett, mint a nagy hódítók seregei. Éppen ezért az éjszakai támadás mellett döntöttek. A sötétben szétszóródva vették körül az ellenség táborát. A rajtaütés jól sikerült. Az ellenség nem tudta, milyen kicsi csapat támadta meg, ezért menekülni kezdtek. Ábrám kiszabadította a fogságba esett embereket, köztük Lótot is. A győztes tiszteletére kivonultak a környező városok királyai. Ott volt a gödörből kihúzott Sodorna királya is. Nagy tisztelettel vettek azonban körül egy másik uralkodót, aki egyben az Úr papja is volt. Ő közeledett Ábrámhoz elsőnek. Kezében a barátság és a vendégszeretet jeléül kenyeret és bort hozott. Megáldotta Abrámot és így szólt:- Áldott vagy Ábrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta. És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ekkor Sodorna királya állt elő. Osztozkodni akart Ábrámmal a hadizsákmányon.- Add nekem az embereket, az állatokat tartsd meg magadnak. Ábrám mindig megvetette azt a gondolkodást, amelyik lehetővé tette, hogy a győztesek embereken uralkodjanak. Felemelte a kezét. Fölemelt kézzel esküszöm, hogy semmi sem kell abból, ami a tiéd. Egy szál fonal vagy egy saruszíj sem kell nekem. Nehogy azt mondhasd később: Én tettem gazdaggá Abrámot. Csak az embereim hadd egyenek. Ábrám nem maradt a városokban, hanem visszavonult a Mamré-tölgyesébe. Ott találkozott újra Istennel. KI VAGYOK EN? Röviden újra a szabályokról. A meghatározások alapján kell kitalálni, hogy melyik bibliai személy mondhatja ezt magáról. Cél, hogy minél előbb találjátok ki, mert ez nagyobb potszámot ér, de egy személyre csak egyszer lehet tippelni. A megfejtést a lap dátuma utáni KEDDIG kell postára adni. A megfejtésre rá kell írni, hogy hányadik meghatározás után jöttetek rá. Például így: „3. személy, negyedik meghatározása után.” Összesen nyolc meghatározás lesz egy-egy személyre, de a nyolcadik már a neve. Aki a hetediknél találja ki, egy pontot kap, aki az elsőnél hét pontot kap. A másodiknál hatot lehet kapni, a harmadiknál ötöt és így tovább. Egy-egy személy kifutása után hirdetem ki a pontokat. A cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. 1. ember 1. Hosszú hajam van 2. Nyughatatlan természet vagyok 2. ember 1. Fiatal vagyok még ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK lKor 9,24 A hetedik sorozat után ért véget a verseny. Ekkor értek be a győztesek. A dobogóra került versenyzők a következők : ZALÁN ANDRÁS és ESZTER - Bp. VIII. STYECZ ISTVÁN - Szarvas KOHUTH JOLÁN - Dabas-Gyón ÖRDÖG ZSUZSANNA - Békéscsaba SZABÓ MIHÁLY - Bököd NÁDASDI GYERMEKBIBLIAKÖR Nagyon fontosnak tartom még, hogy a sok hűséges futó nevét is felsoroljam, hiszen itt valóban fontos volt a futás, talán még inkább, mint a győzelem. Hugyecz Kornél, Balassagyarmat - Fischl Anna Tuóvi, Aszód - Pityer Gabi, Sopron - Zimmermann Dániel, Szügy - Beledi hittanosok - Pathó Gyula, Csabacsüd - Szöllősi Anett, Tatabánya - Marthon Ildikó, Bököd - Dunaegyházi Ifj. Kör - Kollár Tamás, Dunaegyháza - Sinkó Laura, Tét - Donáth Ferkó, Ózd - Bánki Renáta, Várpalota - Matusch Klára, Keszthely Adél, Egyházasdengclcg - Szemenyei Krisztina, Nádasd - Hegyi Emőke, Soltvadkert - Hegedűs Márton, Nyíregyháza - Csillag Gábor, Molnaszecsöd - Cseh Krisztina, Bp. II. - Schell Ferenc, Regöly - Drenyovszki Mária, Váccgres - Mészáros Szilvia, Homokbödöge - Fancsali GYBK - Horváth Mónika, Soltvadkert - Varga Ferenc, Bakonytamási -Benke Sándor, Ajka - Gazsó Csilla, Békéscsba - Nemecz Julianna, Ácsa - Pathó Mihály, Csabacsüd - Cseni Péter, Vácegres. Mindegyikötöknek gratulálok! Szép verseny volt. Tét nélkül még a kifutó sorozat megfejtéseit is közlöm. A 3. sorozat megfejtései: 1. A parancsolat, a csapások, Jób gyermekei ... 10. 2. József ára, a templom építésének évei ... 20. 3. Júdás ezüstjei, Jézus évei ... 30. 4. A pusztai vándorlás évei, Jézus böjtjének napjai ... 40. 5. Van-e Sodomában igaz ember.. .50? 6. Emmaus Jeruzsálemtől ennyi futamra van ... 60. 7. Ennyiszer hétszer kell megbocsátani ... 70. Természetesen ezek csak példák. Sok jó megoldást küldtetek. I 0 K N K Az Úr szeretetével, kegyelmével tele van a föld - hirdeti a 33. zsoltár. Legyen hát ez a rovat is hordozója ennek a szeretetnek! így, evvel az imádsággal adom közre Csepregi András újabb cikkét a Teológiai kisszótár sorozatból, s egy - már elég rég érkezett olvasói levelet, amelyhez azért szeretnék előbb néhány szót fűzni. A múltkori számban beszéltem arról, hogy a gyülekezet tagjai - konfirmáltak - hordozzák magukon a Jézusról szóló bizonyságtétel feladatát. Örülök, hogy mindazok, akik ehhez a témához hozzászóltak, őszintén elmondták véleményüket, hitvallást tettek. Emellett azonban szeretném kifejezni ismét kérésemet a nyitottságra. Túl sok előítélet él bennünk. Bennem is. Bizalmatlanul nézek arra a fiúra, akinek fülbevalója van, a festett hajú lányokra, a fekete bőrdzsekisekre. Én sem szeretem a diszkót, a cigarettát, sőt a katonaságot sem. Néhány dolgon azonban meglepődtem. Keresztelő János nem azt mondja a katonáknak: szereljetek le (Lk 3,14). Jézus borrá változtatja a vizet Kánaánban, pedig már nem volt teljesen józan a társaság (Jn 2,10), Jézusról pedig azt mondták, falánk és részeges (Lk 7,34). És lehetne még folytatni a sort, nemcsak a Bibliából, hanem az egyháztörténetből és saját eseteinkből, amikor kiderül, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon, fülön bemegy, hanem ami a szívből kijön (Mt 15,11), amikor kiderül, nem szabad Jézus-Olvasói levél Az Úrban bízó, életét teljesen odaszánt hívő előtt nem jelenthet problémát a szórakozás szüksége és mikéntje. Jézust követő ember ebben is Jézust követi. Aki szereti az Urat, annak egy a fontos: mindig vele lenni. Életének minden percét az Ő szent közelségében kívánja eltölteni és Istennek hatalmas kegyelméből ez lehetséges is. Megváltó Urunk életünk minden pillanatában velünk van, ha kérjük, ha hívjuk. Jézus és a keresztyén ember közötti kapcsolat örökre szól. Aki egyszer befogadta szívébe Jézust az biztosan számíthat rá, hogy O hűséges lesz hozzá, mert szeretete örök és végtelen. De nézzük a másik oldalt. Mit jelent az ember számára az, hogy keresztyén? Tudunk-e úgy^ ragaszkodni az Úrhoz, ahogy Ő elvárja? Szeretjük-e Őt igazán, mindennél jobban? Ő az első az életünkben? Jézus azért támadt fel a halálból és azért van velünk ma is, hogy vezessen minket. S mi, mai keresztyének hagyjuk-e magunkat vezetni, követjük-e Őt a keskeny úton, amely az Életre visz? Jézussal együtt lenni csak úgy lehet, ha Ő vezet minket és nemjordilva. Ne akarjuk mi vezetni Ot! Ez úgy sem fog sikerülni, mert mi magunktól csak a világ dolgaiba tudnánk vezetni, ezt pedig az Ö szentsége nem viseli el, mert Őbenne nincsen semmije e világnak. Jézust nem hívhajtuk magunkkkal a világi szórakozóhelyekre, diszkóba stb., mert nemhogy kívül marad az ajtón, hanem már akkor sem vagyunk együtt Vele, amikor ez a gondolat megszületik a szívünkben. ról azt mondani: nem megy be veled a diszkóba, amikor megtapasztaljuk, az Úr szeretetével, kegyelmével valóban tele van a föld. Azon részei is, amelyekről nem is gondolnánk. Mindezzel nem diszkóba vagy kocsmába akarlak küldeni titeket, hanem ismét elétek idézni azt, amit Illés András egy hónappal ezelőtt írt: „Számomra ezért hitelesebbnek tűnik, ha szórakozásunk is emberhez méltónak nevezhető „csupán”. Ha emberségünk mértékéül is Jézust akarjuk állítani, akkor ez nem kevés.” Bencze András Nagyon komoly kérdésnek tartom a szórakozás kérdését, mivel tapasztalatom szerint a Krisztustól megszólított fiatalok számára ez jelenti a legnagyobb kötődést, csábítást a világ felé. Ne fogadjuk el a világ kínálta csalfa látszatörömöket, hanem járjunk bátran, Jézust követve a számunkra előre elkészített úton, amely ugyan keskeny és göröngyös, de az ELET RE visz. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12,1-2.) ifj. Molnár Gyula Székesfehérvár Teológiai kisszótár BŰNTUDAT Gyanúba keveredett fogalom. Egyes pszichológusok szerint a bűntudat megakadályozza, hogy szabadon kibontakoztathassuk személyiségünket. S valóban kevés kártékonyabb dolog van a hamis bűntudatnál. Lehet teher, amelyet az életével megbirkózni képtelen ember rak a másikra, követelőzésével vagy sértődött hallgatásával. Lehet vergődés egy élet- és emberellenes erkölcsiség szorításában, a mindig éber törvénykezők árgus pillantásainak kereszttüzében. Lehet menekülés, vélt bűnök miatti aggodalmaskodás, hogy ne kelljen szembesülnünk valódi vétkeinkkel. Lehet szorongás, a „minden egész összetört” érzése, homályos sejtés arról, hogy valamiképpen mi is részesei vagyunk az egyetemes romlásnak. „kuporogva csak várom a csodát, hogy jöjjön el már az, ki megbocsát és meg is mondja szépen, micsodát bocsát meg nékem e farkasveremben!" (József A.) Az Istenről tudó ember számára ez a szorongás a tékozló fiú kétségbeesése, aki hontalanságában rádöbben: „elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.” (J. A.) A bűntudat, ha Isten szerint való szomorúság, akkor valóban a bűn, a személyes bűn tudása. S ahhoz, hogy józanul és kitérők nélkül szembenézhessünk önmagunkkal, nagyon is konkrét, néven nevezhető és talán még jóvátehető bűneinkkel, tudnunk kell bízni abban, hogy az Atya kérdés és feltétel nélkül visszafogadott bennünket. „Ha bátran kiállód a próbát, hogy a magad számára kellemetlennek bizonyulj, akkor leszel Jézus számára kellemes lakóhely” (Lisieux-i Teréz). Dokumentált sorsforduló Társadalmi riport 1990. A műfaj szokatlan a hazai társadalomtudományi irodalomban. Egyfajta „vallatása” folyik a változó magyar társadalomnak, hasonlóan ahhoz, mint amikor a riporter egy érdekes embert szeretne bemutatni és ezért izgalmas és kényelmetlen kérdésekkel „körbe kérdezi” az interjúalanyt. Esetünkben az „interjúalany” a nyolcvanas évek második felének magyar társadalma, a „riporterek” szociológusok, demográfusok és társadalomstatisztikusok, többségükben olyanok, akik évtizedek óta a szakterületük neves művelői. A kötetet Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovics György szerkesztették és Budapesten a Társadalomkutatási-Informatikai Egyesülés (TÁRKI) adta ki. A könyv 1990. végén jelent meg, de ezidáig, szervezési okok miatt a kereskedelmi forgalomba csak kevés jutott. A figyelmes olvasó sok és érdekes információval találkozhat a kötet lapjain. Tudom, így együtt ez a két jelző (sok és érdekes) kissé szokatlan a száraznak minősített adatok és statisztikák hallatán. A tanulmánykötetnek az adja sajátosságát és értékét, hogy egy letűnő politikai és történelmi korszak utolsó éveit örökítette meg. Különböző .megközelítésben mutatja be ezt a korszakot, kezdve az ún. kemény statisztikai és demográfiai adatokon és a társadalom szerkezetét bemutató elemzéseken keresztül egészen a szociálpolitika alakulásáig, a szegények és hajléktalanok helyzetének a bemutatásáig, valamint más újabban kutatott jelenségek során kapott eredmények elemzéséig, mint pl. a vallásosság alakulása vagy a születő demokráciáról és intézményrendszeréről kialakított vélemények társadalmi rétegek szerinti elemzéséig bezárólag. Kaleidoszkóp a nyolcvanas évek végi Magyarországról, ez a műfaji sajátosságának a lényege. A szerkesztők két nagy fejezetbe osztották a tanulmányokat. Az első „Magyarország az adatok tükrében”, a második „Társadalmi folyamatok” címet viseli. Az első fejezetben ún. társadalmi jelzőszámokat és azok elemzését tartalmazó tanulmányok kerültek. Andorka Rudolf és Harcsa István dolgozta ki az elmúlt két évtizedben a magyar társadalom modernizációját mérő és követő társadalmi jelzőszámokat. A kötet első fejezetének tizenkét tanulmánya közül nyolcat az Andorka- Harcsa szerzőpáros írt. A társadalmi jelzőszámok módszerének megvan az az előnye is, hogy a magyar társadalom összevethetővé vált más nemzetek társadalmával. E fejezetben szó van a népesedésről, az oktatásról, a gazdaságról, a foglalkoztatásról, a lakossági jövedelmekről, a fogyasztásról, a lakáshelyzetről, egészségügyi állapotról, időfelhasználásról és életmódról, művelődésről, környezetvédelemről és deviáns viselkedésről. A második fejezetben húsz tanulmányt talál az olvasó. A tanulmányok egy része igyekezett a nyolcvanas évek második felében végzett legfontosabb kutatások eredményeit bemutatni, a többi részében arra törekedtek a szerkesztők és a szerzők, hogy minél teljesebb képet adjanak a magyar társadalomról. A tanulmányok első csoportja a társadalom gazdasági összefüggéseivel foglalkozik, majd sorra kerülnek a társadalom szerkezete, az életkörülmények és életszínvonal alakulása. További fontos tematikus tanulmányok foglalkoznak a baráti és a családi kapcsolattal, az egészségi állapottal és a vallásossággal. E sorba nem illeszkedik témájával az erdélyi menekülteket vizsgáló kutatás itt közölt beszámolója. Az utolsó három tanulmány foglalkozik a politikai struktúra átformálódásával, a párt és politikusi népszerűségi listákkal és a parlamenti választási eredmények elemzésével. A társadalom kutatói nem egészen úgy látják a magyar társadalmat, mint az átlagember, és főleg nem úgy, mint az átlag újságolvasó. Az életszínvonal esett ugyan ’88-ban és ’89-ben, de nem úgy és nem annyit, amennyit és ahogy a közvélemény ezt gondolja, mert pl. az élelmiszerfogyasztás szerkezete nem a piaci árviszonyokkal párhuzamosan változott (kivéve a zöldség és gyümölcsfogyasztást), mert a hús és tejtermékek fogyasztása, ha lassan is, de komótosan emelkedett az áremelkedések ellenére. A következő ilyen probléma (amikor a közvélemény és a szakvélemény eltér) a szegénység megítélése és a szegények száma. Arra a kérdésre, hogy ki miért szegény, a közvélemény által felsorolt okok közül az ún. önhibájából szegény (elisszák, felelőtlenek, nem dolgoznak) csoport egyes indoklásai nagyon magas választási százalékponttal szerepelnek (mindegyiknél a megkérdezettek 2/3-a választotta) és ezzel az oklistán az első három helyet el is foglalják. A szegények száma ’89-ben a közvélemény szerint 35-36%-a a lakosságnak. Ezzel szemben a kutatók vizsgálatai szerint a szegénység nem olyan rohamos mértékben növekedett, mint ahogy a közvélemény erről vélekedik és a számarányuk ’87-ben a 14—15%-ot nem haladja meg (azoknak az aránya, akiknek a jövedelme a létminimumot nem éri el). Másrészt a kutatók a szegénység okait kutatva, a társadalom folyamatainak diszfunkcióit találják magyarázatul. Egyébként is - ha elfogadnánk a közvélemény fent említett indokait -, nehéz lenne érvényesen megmagyarázni azt, hogy szinte az utolsó időkig (a hetvenes évek vége) az idős nyugdíjasok tették ki a szegények zömét. A nyolcvanas években némiképp átrétegződött a szegénytársadalom. A 30-40 év közötti fiatalok (és családtagjaik) akik nagyiparban dolgoznak, alacsony iskolai végzettségűek, betanított vagy segédmunkások és akik leromlott lakóövezetekben laknak és sok gyerekük van, ezek a fiatalok és családtagjaik az igazán veszélyeztetettek. A munkanélküliség is őket sújtja leghamarabb, mert a szocialista nagyüzemek adtak eddig kenyeret számukra, de mostanra ezek a csőd szélén állnak. A végén még kiemelnék egy-két gondolatot a társadalom vallásosságát illetően. Az elmúlt évtizedekben már olvashattunk a hazai vallásosság alakulásáról, ezért az általános tendenciákról csak néhány megállapítást emelnék ki. A vallásosak aránya (öt válaszlehetőség esetén) 1979-ben lépte át az 50%os küszöböt és azóta egyenletesen emelkedik, úgy 1988-89. táján átlépte a 60%-ot is. Vidéken, kis településeken jóval magasabb (közel kétszer) a vallásosok aránya, mint a nagyvárosokban, érvényes ez az összes korosztályra. Budapesten a 18-19 éves kortól csökken a vallásosak aránya, és úgy 39-40 éves korig eléri újra a 18-19 éves szintet, a 40%-ot, azután tovább emelkedik, kistelepüléseken egyik korosztályban sem esik 50% alá. A másik ilyen megállapítás, hogy az iskolai végzettség emelkedésével fordított arányban csökken a vallásosak száma, bár az értelmiség Budapesten és a nagyvárosokban vallásosabb, mint a kisebb településeken. Ha a fenti statisztikákat csak egy válasz esetén nézzük, akkor „az egyház tanítása szerint” vallásosak aránya már minden korcsoportban és iskolai kvalifikáció mellett lényegesen alacsonyabb. Vannak evangélikus vonatkozású adatok is, ezek szerint a vallásos-nem vallásos arány az evangélikusnak kereszteltek között 38-62% (ue. katolikus: 42-58%, református: 32-68%). Egyéb más mutatók mentén is nagyjából ez a tendencia mutatható ki: az evangélikus felekezet szekularizációja, a református és a katolikus felekezetek szekularizációja közé helyezhető el. Bárdossy György Andorka Rudolf profeszort, Deák téri gyülekezetünk hűséges prebiterét a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező tagjai közé választotta. Ez év márciusában tartotta meg nagy érdeklődéssel kisért székfoglalóját „A közgazdaságtudomány és szociológia emberképe" címmel. Sok szeretettel köszöntjük e megtisztelő alkalomból. Erőt, egészséget és további szép eredményeket kívánunk a hatvanadik életévébe lépő akadémikusunknak. Isten áldását kérjük életére és családja életére.
