Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-02 / 48. szám
ffl ■i»|WW nnanri : I UJ! BE! lü • £1: I B ' |: | JfragBl^Bl ' IWUMM'Mi II mti;.n)^?!BWB»lWM!»lWIWMIWIWin Ev angélikus Élet 1990. december 2. ! NAPRÓL NAP VASÁRNAP Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek ? Ézs 51,13 (Fii 4,4-5; Mt 21,1-9; Rm 13,8-12(13-14; Zsolt 24) Vannak olyan dolgok, amelyeket úgy érezzük el kell felednünk azért, hogy gondolatban ne gyötörjenek bennünket. Ilyenek lehetnek kellemetlen élmények, kinos helyzetek, bánat vagy megaláztatás. Néha talán Istent is szeretnénk így elfelejteni. Úgy véljük jobb, ha nem gondolunk arra, hogy Ő mindenható, mindenütt jelenlevő. Erre nincs szükség! Hiszen éppen az ő segítő hatalma teremthet biztos talajt a lábunk alatt. ■ hÉTFÓ Te vagy. Uram, reménységem, te vagy Uram ■ bizodalmám ifjú korom óta. Zsolt 71,5 (2Tim 1,14; Lk I 1,67-79; Ézs 6,1-13) Jó a zsoltárírónak. Hogyhogy? - I kérdezhetné valaki. - Hiszen megöregedett, üldözik és élet- I veszélyben van. Ám a reménységet megtartotta ifjúkora I óta, minden veszedelemben. Isten mindannyiunk mellett I ott van, egész életünkben. Még akkor is, ha soha nem, vagy I csak ritkán vesszük észre. Akkor is, ha úgy érezzük minden I elhagyott és minden ellenünk fordult. A Benne való re- I ménység soha nem hiábavaló. ? KEDD Jézus mondja: Kérjetek, és adatik, keressetek, és I találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Lk 11,9 I (Zsolt34,5;Mik2,1-5.12-13;Ézs 1,1-9) Zaklatott kömye- I zetünk és belső világunk lármájában úgy érezhetjük, sza■ vünk gyenge, kiáltásunk céltalan, zörgetésünk hangja el- I vész. Nem szabad feladni! Jézus szavai kitartásra buzdíta- I nak. A keresésben legyünk állhatatosak, és fáradozásunk I nem marad hiábavaló: Rátalálunk Isten közelségére, ránk- I találó szeretetére. SZERDA Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, 1 és a házasélet legyen tiszta! Zsid 13,4 (2M 20,14; 1M { 49,8-10; Ézs 1,10-20) „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem” - írja Pál apostol. De az Űr jelenléte nem csak bennünket óv. Ereje általunk is áradhat mások felé, tiszta életen, szereteten, hűségen keresztül. Mindenki felé, idegenek de még inkább legközvetlenebb hozzátartozóink, házastársunk irányába. ^ CSÜTÖRTÖK Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága. Jn 8,12(Izs 9,1; Zsid 10,19-23; Ézs 2,1-5) Aki sötétben tapogatózik, lépten nyomon beleütközik valamibe. Hol egy tárgyba, hol egy másik botorkálóba. Még az* is lehet, hogy kárt tesz környezetében, vagy saját magában. Ne botladozzunk az életben becsukott szemmel! Nyissuk fel szemünket, és lássuk meg, hogy e „fényforrás”, a Világ Világossága mellett a legreménytelenebbnek tűnő éjszakában sem teli elcsüggednünk. 0 mindig biztos támasz a tájékozódásban. PÉNTEK Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk szabadító Istenünk. Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken... Zsolt 65,6 (Rm 3,21-22; Mt 23,34-39; Ézs 3,1-15) Sokakban talán már maga az igazság szó is félelmet kelt. Az igazság fogalmaink szerint megmérettetéssel és ítélettel párosul. Ki ne félne ettől? Mégis érezzük, hogy bízhatunk szabaddító Istenünkben, mert az Ő igazsága nem ér véget ott, ahol a mienk véget ér. Neki nem az ítélet az utolsó szava. Jézus Krisztusban felfedezhetjük megbocsátó atyai szeretetét. SZOMBAT Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassa-, tok rám és élni fogtok! Ézs 55,3 (Jn 5,24; Zof 3,14-17; Ézs 4,2-6) A hallásnak hétköznapi életünkben igen nagy jelentősége van. Fontos jelzések - dudaszó, sziréna, kiáltás - vesznek célba. Sokszor életünk múlhat azon, hogy felfigyelünk-e rájuk. Létfontosságú az is, meghalljuk-e Isten hívását. Ez mindig, mindenkinek szól. Figyeljünk Rá, menjünk Hozzá! Hallgassunk Rá, és élni fogunk! ifj. Cselovszky Ferenc ÉBRESZTŐ IGEHIRDETÉS Lássuk most az árat, a nehézségeket, melyek az ébresztő igehirdetés vállalásával járnak! 1. Hirdetnem kell Istennek azon igéit, melyeknek ellene mond a természeti ember elméje, s önzése egyaránt. Ilyen igéket a Biblia bőven tartalmaz, mint az ítéletre, mind a kegyelemre nézve. S nekem éppen ez igékre van szükségem. 2. Be kell jelentenem Isten Jgényét az ejrész életre, s késztetnem íceil a lelkeket, hogy ők maguk őszintén állapítsák meg, milyen viszonyban vannak ma az Úrral. 3. Fel kell lépnem nemcsak a világban is elítélt bűnökkel szemben, hanem a jócselekedetekre épített kegyességgel szemben, mint Koméniusz mondja: a világ egyházával szemben. Ez pedig sokszor az aránylag legbuzgóbb hivek megbotránkozását idézi elő. Ez a pont különösen nagy szerepet játszik nálunk, ahol az ébresztés nem az egyházon kívüli, hanem a falakon belül lévő telkeknek szól. 4. Az ébresztő igehirdetés témája nagyjából mindig ugyanaz. Hamar megkapja az ember azt a kritikát: „mindig ugyanazt mondja!”. A gyülekezet felébresztése nem megy záros terminussal bíró evangéüzáló hadjárattal végbe. Újra meg újra meg kell bocsátanom ugyanazon fenyegetéseket, melyek az igében vannak arra az esetre, ha valaki nem fogadja el a meghívást. 5. Az ébresztő igehirdetés egyházunk közvéleménye előtt ma még szokatlan s újszerű. Mivel bizonyos különbség van közte és aközött, amit eleddig megszoktak, különcködéssel, akarnoksággal, feltűnési vággyal, beteges hajlamokkal, egyházunktól idegen irányzatok kultuszával, esetleg szektáskodással vádolnak meg. „Nem becsülöd meg a régit, túl modern, vagy túlságosan maradi vagy!” 6. Vegyük a nehézségek közé azt is, hogy áldozatul kell hozni az igehirdetőnek a maga személyes életét. Tűrni rágalmakat, azt, hogy mindenki hozzászóljon az életéhez: értők és nem értők egyaránt! 7. Végül, ha eredményes az igehirdetés, kialakul egy kör, helyesebben egy közösség, amelynek létjogosultságát ma még kevesen ismerik, s amely a maga tökéletlenségével is szaporíthatja az amúgy is nagy számmal levő kifogások tömegét. Sokszor irigylem a vasutasokat, meg a postásokat, mert ők pontosan végezhetik munkájukat, és elkészülhetnek azzal. Az ébresztő IMAVEZÉRFONAL igehirdetés akkor is, ha eredményes, sohasem tökéletes. Maradék - hiány - kellemetlen melléktermék nélkül alig lehet elvégezni. Roppant nagyok az esélyek. Olyan az ébredés, mint Toldi Miklós nehéz köve: repül, de ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Kiszámíthatatlan. Es mégis tenni kell! Szándékosan engedtem - szabadabb, .folyat, a, neby^sógekn^k. Nincs szükség elhallgatásra! Jöjjenek csak elő ijesztő arcaikkal, s a legkülönbözőbb maszkok alatt. Ha azonban szemükbe nézünk a nehézségünk ijesztő csapatának, nincs közöttük egy sem, amellyel minden becsületes igehirdető ne találkoznék, akkor is, ha soha nem foglalkozik az ébredés terminológiájával. Nincs az ébresztő igehirdetéssel szemben egyetlen kifogás, melyet nem válthat ki bármely más őszinte, biblikus igehirdetés, sőt a legegyszerűbb Krisztus-követés! Krisztus követése mindenképp állandó feszültségben folyik. Ez a feszültség nem véletlen velejárója, hanem lényege ebben a világkorszakban Krisztus követésének. Miért akarjuk ezt a feszültséget éppen az ébresztő igehirdetésnél leszerelni? tGáncs Aladár, 1929 Még mindig az evangélizációért 1. Egy elveszettért? „...nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, míg megtalálja” Lk 15,4 Néhány mozzanat még mindig foglalkoztat a tavaszi budapesti evangélizáció beszámolóiból. Vidéki nagyvárosban már az első tárgyaláson fennakadt a terv azon, hogy pünkösd hetében úrvacsorára előkészítő bűnbánati hetet szoktak tartani. Ezt nem lehet elhagyni. 1944-ben a 32 templomos budapesti evangélizációt is pünkösd hetében tartottuk, és az alkalmasnak bizonyult úrvacsorái előkészítőnek is. - Egyik templomban a megtartott evangélizáción a helybeli, rendszeres alkalmakat látogatóknak csak 30%-a ment az evangélizáció- ra, többi részük kitartott a megszokott alkalmakon. Gondolom, másutt is előfordult, hogy a gyülekezet aktív tagjainak jelentős része nem ért rá az evangélizáció ügyével foglalkozni saját rendezvényeik miatt. Távol áll tőlem, hogy aláértékeljem a rendszeres gyülekezeti munkát. Most Jézus példázata fényében mégis úgy látom, hogy az említettek megmaradtak á kilencvenkilenc mellett, s sorsára hagyták az elveszett századikat. Nem foglalkoztat, nem fáj, nem ragad meg bennünket az elveszettek ügye. Nem megyünk utánuk. Ezért nem érdekel bennünket az evangélizáció! Pedig mai társadalmunkban van érzék másók baja, szorongatott helyzete iránt. Egy-egy életveszélyes megbetegedés gyógyítására hetek alatt összeadnak milliókat is. Mégis úgy látszik, a lélek veszedelmét, az istennélküliséget, sokféle bűn fojtogató következményeit nem tartják segítségre toborzó vészhelyzetnek. Még az egyházak, a gyülekezetek, a hívők sem. „Vessenek magukra!” - gondolják. Jézusnak is a juhok világából kell a példát venni, hogy az embert fenyegető veszély nagyságára rádöbbentsen: „...ha valakinek kö- zületek száz juha van, s elveszít közülük egyet...” Jézus egy birká- nyi kár mozgósító erejével próbálja felméretni velünk az embert fenyegető sokkal nagyobb veszteséget. Nézzünk szembe a hitetlenség, a közöny, a tagadás pusztításával, amely minden gyülekezetét, egyházat - enyhén szólva - megtizedelt, sok családot megosztott. Hol van az a pásztor, szülő, hívő testvér, akinek elég a megmaradt kilencvenkilencet őrizgetni, és nem megy az elveszett után, nem mozgósít meg minden erőt, felelősségérzőt, hívőt, az evangélizáció szolgálatára? Ki veheti magának a jogot ahhoz, hogy ne tegyen semmit az evangélizációért, ha maga már meghallotta az evangéliumot?! Imádkozzunk a gyülekezetek peremére kerültekért, a hit harcában vereséget szenvedtekért, történt légyen ez a vereség akár a maguk gyengesége, akár az ellenfél ereje, erőszakossága miatt. Vállaljuk az áldozatul esetteket a magunk hite, szolgálata hiányosságának áldozataiul. Valljuk meg harcképtelenségünket ebben a lelkekért folyó küzdelemben. Könyörögjünk az erő, a szeretet, a józanság leikéért, készségért és hűségért. Csepregi Béla v A VASÁRNAP IGÉJE I ÉBRESZTŐ! FÖL! I Rom 13,11-14 ( „Advent! Ad ven tus Domini, azaz az Úr eljövetele. Karácsony előkészületi I ideje. Első perctő fogva a felkelő napra, a világ világosságára mutat és a hozzánk alászálló mennyei Király eljöttére, az Ige csodálatos testté léteiére. Ezért jellemzi ezt az időszakot a vára- I kozás és a bűnbánat.” Jön az Úr! KeI gye lemmel és ítélettel. A vasárnap igéje olyan, mint a haj- I nal előtti sötétben hirtelen, nagy han- ■ gon megszólaló ébresztő óra. Vége az I álomnak, az álmodozásnak, elmúlt az 1 éjszaka. Új nap1 kezdődik. Ha tetszik, I ha nem, fel kell kelni. Pedig de jó lenne jj még tovább aludni, nyújtózkodni. Ami megdöbbentő: Isten népének, az I egyház népének szól az ébresztő. A mai I gyülekezetek tagjainak. Nekünk. Vagy j talán nincs új ébredésre szükségünk? Minden rendben van a házunk táján? j Egyéni, gyülekezeti, vagy egész magyar I evangélikus egyházunk életében? Meg- I kereszteltek, mert beleszülettünk egy- ■ házunkba, konfirmáltunk, mert így illik, látogatjuk az istentiszteleti alkalmakat, bibliaórákat. Ha fiatalok vagyunk, szeretjük a táborozásokat, ifjúsági együttléteket. Áldozatot is hozunk, ahogy kívánja gyülekezetünk. De ádventben - mindezek ellenére fel kell tennünk a kérdést: igazán hívőkké lettünk-e? Mert ettől függ egész jövendő reménységünk. Nem csupán arról van szó, hogy a Biblia egyik, vagy másik tanítását elfogadtuk-e vagy sem, hanem, hogy megigazultunk-e hit által, hogy megtértünk-e lelkünk pásztorához, főpapjához, az élő Jézushoz? Szívünkig engedtük-e hívogató szavát? Ha a kegyelem ideje hosszabbodott is meg ez új ádventtel, rohanó, gyorsan változó korunkban nem lehet időnk vallásos játszadozásra, mert e korszak fejlődése netán gyorsabban közeledik a vége felé, mint sem gondolnánk! Isten népének kell bűnbánatot tartani! Ha szükséges, újra és újra. Itt az ideje, hogy megszomorodjunk a tegnapban elkövetett hűtlenségeink miatt: elfordultunk Istentől, következésképpen gyülekezetünktől, egyházunktól, mert jobban bíztunk és reménykedtünk a világ által kínált lehtőségekben. Tetszetősebbnek láttuk azt az ideológiát, amely földi paradicsommal kecsegtetett, ezért teljes erőnkkel csupán vízszintes síkra koncentráltunk, evilági reményeket hajszoltunk. Az élő hit helyét a bizalmatlanság és félelem foglalta el szíVürikbéfi. Évekkel ezélőít konfirmációra hívogattam, mire* á gyermek édesanyja azt kérdezte: és az egyház adandó esetben fog nekem kenyeret adni? Most, hogy Isten meg nem érdemelt ajándékaképpen új történelmi korszak köszöntött ránk, észlelhető ugyan bizonyos visszatérés, de vajon párosul-e ez az Isten felé fordulás igazi bünbánat- tal? Ki tudjuk-e mondani: szívemből bánom, amiért hűtlen voltam, amiért az élő Isten helyett különféle „bálványokhoz” fordultam, amiért nem törődtem sem a saját, sem a rámbízottak leikével, üdvösségével, amiért az evangélium ügyénél fontosabb volt sok minden más. Isten házában hangzott el nem régen: „több mint 40 éve vettem először úrvacsorát és most meg kell követnem a gyülekezetét. Be kell valla- naom, érdemtelen voltam az úrvacsorára. Én megbocsátok az ellenem vétkezőknek. ..” Valahogy így! Isten népe számára érkezett el az új élet ideje! Ez nem más, mint Jézus Krisztus felöltözése, vagy másként szólva: nappali, jézusi életmód, amit i nem kell szégyellni, rejtegetni senki elől sem. Becsületesség, megbízhatóság, feddhetetlenség stb. Ez tehát nem csak új életformát, de új tartalmat is jelent, különösen, ha szembeállítjuk vele az ' „éjszakai életvitelt”, a különböző szenvedélyeket, mint alkohol, narkó, festett életmód, bujaság, túlhajtott testi, érzéki és nemi élet, valamint versengés, irigység, amelyek mind első renden a saját életünk, mind az együttélés meg- rontói is. Jézus érkezése és megjelenése ennyire merőben újat jelent. Nem kevesebbet, mint önmagát kínálja, őt lehet befogadni. Ő maga vesz lakozást szívünkben. Krisztus bennünk és mi őbenne. Végül nem szabad elfelejteni, hogy minden ádvent közelebb visz Jézus Krisztus visszajöveteléhez, a teljes vált- ság napjához. Ezért hát Isten népe! Ébresztő! Föl! Már csak azért is, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk! Fogadjuk be a ma még újra kegyelemmel közeledő és zörgető Jézust és új életben járva, reménységgel vátjuk a végső ádvent beköszöntőt, Krisztus Urunk dicső visszajövete- lét! Lábossá Lajos Imádkozzunk! „Jöjj, népek Megváltója! így kér a föld lakója, Jöjj lelkünk drága fénye, szivünk édes reménye! Ó, szállj közénk Kirá- lytink! 1mé,! éléi! kíállúnkV'Á sötétség etiöúljon, a hit fénye ‘ragyogjon!” 131. ének: ISTENTISZTELETI REND Budnpoatnn, 1990. deoembf 2-én I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szitás Attila, de. 10. német istentisztelet, de. 11. (úrv.) Ma- docsai Miklós, du. 6. Balicza Iván. II. Toroc- kó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. □. Modort u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg- kút, n. Báthory o. 7. de. fél 11. Takács József. Csillaghegy, Dl. Mátyás kir. üt 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, Dl. Dévai Biró M. tér de. 10. Nagy István. Újpest, IV. Leib- stiick Mária u. 36-38. Blázy Lajos: V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. családi istentisztelet: Brebovszky Éva. VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé, du. 6. Fodor Viktor. VID. Üllői ót 24. de. fél 11. Kertész Géza. VID. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VID. Rákóczi ót 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIH. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Rédey Pál. Kőbánya, I. Kápolna u. 1. de. 10. Fabiny Tamás. X. Kerepesi át 69. de. 8. Szabó Lajos. Kelenföld, XI. Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre, fel 10. családi isten- tisztelet: Ferenczy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, du. 6. Missura Tibor. XI. Németvölgyi át 138. de. 9. Missura Tibor. Budahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás, de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. XHI. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. XIII. váci át 129. de. negyed 10. ifi. Kendeh György. XHI. Frangepán n. 43. de. 8. ifi. Kendeh György. XIV. Lőcsei u. 32. de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. XIV. Gyarmat n. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Pestújhely, XV. Maxim Gorkij fér de. 10. Bizik LÁszló. Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti át 73. de. 10. Bolla Árpád. RÁkosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. Cinkota XVI. Kultárház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVI. tessedik tér 9. (úrv.) Kosa László.' Rákoscsaba XVII. Péceli át 146. de. 9. Detre János. Rákoskeresztár, XVII. PEsti át 111. de: fé 11. (úrv.) Kósa László. Rákosliget, XVII. Gázon Gy. u. de. 11. (úrv.) Detre János. Pestszentlőrinc XVU. Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII. Rákóczi át (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Baj- csy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX. Kispest, Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestszent- erzsébet, XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Pintér- né Nagy Erzsébet. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rozsé István. Ádvent első vasárnapján az oltárterítő színe Illa, a délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21,1-9: az igehirdetés alapigéje: Róm 13,11-14. Ádvent 1. AzrÓfjön - méltóan fogdád. A Király jövetelének az öröme, a méltó fogadtatás intelme, az első vasárnap üzenete. HAZAI ESEMENYEK g Jp*® b Síi IVI Seb fl Yi V A Mész len-Acsád-Nemescsói Társgyülekezetben tisztújításra került sor. Az új társgyülekezeti felügyelő Sztró- kay Attila agrármérnök lett. A pénztárosi tisztre Kiss Sándort, a jegyzői tisztre Bánó Andrást választották meg. Acsádon 6, Nemescsőn 4, Doroszlón 8 új presbiter testvérünk állt szolgálatba. Dr. Engländer Tibor: A cionizmusról címmel tart előadást december 4-én kedden 18 órakor (Bp. VIII. Tötnő u. 31. - 3-as metró Klinikák megálló). Keresztyén ökumenikus Társaság Hebraisztikai-Judaisztikai Munkacsoport rendezésében. Gulyás László EURÓPA KATED- RÁLISAI c. kiállítását 1990. december 3-án 17 órakor Dr. Reuss András teológiai professzor nyitja meg. Megtekinthető december 28-ig Budapest XIII. József Attila tér 4. alatt.- A fáraók átka- Népek és vallások: A Zen- Abortusz, vagy az élet joga- Hittérítő sors Kínában- A soltvadkerti evangélikus magyar- német óvoda.- Emlékezés Reményik Sándorra. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület irodalmi-nyelvi szakosztálya legközelebbi együttlétét december 6-án, csütörtökön este 6 órakor tartja Múzeum u. 17. fsz. 19. Fodor András költővel beszélget Albert Zsuzsa. Ádventi ökumenikus hangverseny lesz 1990. december 8-án este 6 órakor a Kálvin téri református templomban. Közreműködik az Albert Schweitzer Ének- és Zenekar, a Soli Deo Gloria Kórus, a Lutheránia Énekkar és a Praetorius Kórus. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Megjelent a HARANG c. lap novemberi száma: A tartalomból:- Kurzusideológia régen/most?- Istenmérgezés- Papi divattörténet ESZTI NÉNI A templomban sohasem üres a helye. Onnan mindig Evangélikus Élettel a kezében ballag hazafelé. Tavasszal virágokat hoz, plántál a templomkertben. Meleg nyári napokon - betegségével nem törődve - öntözőkannát cipel. És öntöz. Máskor meg kapával jelenik meg. Irtja a gazt. Gyűjtéskor tehetségét messze meghaladó módon adakozik. Újságpapír (jól vagy műanyagtasakból kicsomagolja az adományt. Ezresek sorakoznak az asztalon. Dehát ez túlzás! Eszti néni hajlíthatatlan. El kell fogadnunk adományát. Aztán Eszti néni intézetbe megy. Beteg szemével az idegen falak között is látja szeretett faluját és a nemescsői templomot. 87 év után becsukódik mögötte a földi élet ajtaja. Hisszük, hogy az a másik, kis idő múlva nyílni fog. A keze által ültetett tőzi- kék és hóvirágok mindenesetre készülődnek már. Január, február, itt a nyár! WELTLER SÁNDOR és szól a szív... alapítvány javára HANGVERSENY a Mátyás-templomban 1990. december 2-án, vasárnap este 8 órakor. A jegy ára 100 Ft, két személy belépésére jogosít. A helyszínen vásárolható. Halálozás Sárkány András Tibor nyugalmazott kertai és pusztaszentlászlói lelkész november 12-én elhunyt. Temetése hamvasztás után lesz Balikó Zoltán ny. lelkész szolgálatával. „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Hűek romániai evangélikusokról SEPSISZENTGYÖRGYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG. A reformáció ünnepére készülve, okt. 21-27 között ünnepi hetet tartottak. Értékes előadások hangzottak el a LVSZ főtitkárának üzenetéről, az egyházról, a reformációról, Luther énekeiről, Árva Bethlen Katáról, a Vizsolyi Bibliáról és Reményik Sándorról. Előadók voltak: Raduch Zsolt evangélikus esperes-lelkész, j Szép Ödön, Farkas György, Báné 5 Barna református, valamint Rudolf | Ede és Raduch György evangélikus I lelkészek és. az apácai ifjúság. Október 28-án ünnepelte meg az egy- | házközösség a brassói anyaegyháztól I való elszakadása és önállósulásának 50 éves jubileumát. Az istentiszteleten Kovács László kerületi főjegyző prédikált, 2 Kor 3,3-9 alapján. (1941—51 között a gyülekezet lelkipásztora volt.) Az istentisztelet kezdetén Radush Zsolt brassói esperes Lukács Győző felügyelő kelyhet ajándékoztak a gyülekezetnek. Bencze Imre Bpest-kelenföldi lelkész, mint a testvérgyülekezet lelkipásztora köszöntötte az ünneplő gyülekezetét és egy Misztótfalusi Kis Miklós Bibliát ajándékozott az egyházközségnek. - Szeretetvendégség zárta az ünneplést. Október 31-én este a reformátusokkal együtt ünnepeltek a sepsiszentgyörgyi református templomban. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1068 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedési Fényszedő Központ Kft. (900071/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20047 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKAS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza I k
