Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-09 / 49. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1990. DECEMBER 9. Advent 2. vasárnapja t Már a 4. századtól tudunk keresztyén kórházakról. Ezekben a nyomor legkülönbözőbb formáitól sújtott emberek találtak menedékre. Itt a testi és lelkigondozás szerves összefüggésben fonódott egymásba. A keresztyén- diakóniát változatos története folyamán mind máig ez vezérelte. Hans-Christoph Piper ÍTÉLET ELŐTT - KEGYELEM ALATT A mindennapi rohanásban könnyen megfeledkezünk földi életünk igazi céljáról. A NAGY CÉL, a HAZAJUTÁS, az üdvösség, folytatni kiteljesedett állapotban a szolgálatot. MENNY és a POKOL nem idő, nem tér és nem anyag kategória! Ezek lelki-szellemi valóságok, állapotok. . Ádvent második vasárnapja rettenetes valóságot hirdet: lesz ítélet! Mindnyájan oda fogunk állni az ítélőszék elé! Ez nem ijesztgetés, hanem kijelentés. Újjászületés és szolgáló, munkálkodó élet nélkül nem egyszerűen céltalan az életünk, hanem pokoli, vagyis hiányos. A pokol nem a föld alatt van, hanem már itt elkezdődik a földön, az emberi szívekben, életekben. Pokol az életem” - hányán mondják, vagy érzik. Vagyis hiányos. Hiányzik a dicsőség, amit elveszítettünk, hiányzik a szeretet, a béke, az öröm. Ha ez így marad, az EXIT, a kilépés után kiteljesedik. A Biblia ezt mondja kárhozatnak. Jézus a legrettenetesebb képekkel akarta józanítani az embereket. DE a hangsúly nem ezen ! Advent nem csupán,ejnnyit jelent. Áz Ádvent Valakinek eljövetelét is hirdeti. Az „alászállt a poklokra”, számomra annyit is jelent, hogy alászállt életünk pokolian hiányos állapotaiba, legalsóbb bugyraiba, hogy onnan erős karjával KIHOZZON, kiragadjon! Bűnné és átokká lett az átkozott emberért. Ha Ő ezt nem vállalja, mi mindnyájan elkárhozunk! Kegyelem alatt élni nem álmos, langyos vallásoskodás. Aki az 56-os.halálraítéltek közül kegyelmet kapott, több esetben hosszú siralomházi várakozás után, soha nem felejti el, mi az, hogy ítélet és kegyelem. Ha valaki valóban meghal Jézussal együtt a bűnnek, az soha nem felejti el azt, hogy Isten honnan hozta ki. A megkegyel- mezettek tudják, hogy az ÖRÖK KÁRHOZATTOL menekültek meg! Nem hiszik, hanem tudják, a sejtjeikben, idegeikben hordozzák a kegyelem valóságát. Pál ezt így mondja: Isten szeretete kiáradt a szívünkbe. Tehát kegyelem alatt élni, azt is jelenti, hogy az evangélium által, vagyis Isten szeretete által meghatározott életet élni. A MENNY sem a felhők fölött van, hanem az.emberi szívben, mint csíra-állapot - szeretet, öröm, ' békesség -, amely az exit után szintén kiteljesedik. Jézus Zákeus házában erről beszél, amikor ezt mondja: „ma lett üdvössége ennek a háznak!” Ma kezdődött el egy örökké fejlődő csodálatos állapot. A mennyei öröm nem önző, egocentrikus. Akkor az már nem lenne mennyei. Kegyelem alatt élni annyit is jelent, hogy Isten országa, mint jó állapot bennem van, testem az Isten temploma, az Isten érzései, gondolatai és cselekedetei áradnak rajtam keresztül mások felé. Munkálkodó, cselekvő, vállalkozó, energikus, akcióképes állapot. Ezekre az Isten-fiakra sóvárogva vár a világ 1990 Ád- ventjében is. Szeverényi János Zsinati előkészületek Sokan várják már egyházunkban, sokat beszélünk róla, most elérkezett az ideje, hogy összehívjuk. Az Országos Presbitérium november 15-én tartott ülése november 30-ra hívta össze a rendkívüli országos közgyűlést és ennek a közgyűlésnek egyik feladata a zsinat előkészítése, annak meghirdetése és az országos küldöttek megválasztása volt. 1991 júniusában tartjuk legfőbb intézkedő és törvényhozó testületünknek a megnyitó ülését azon előkészítő munka után, amit régóta folytatunk. Az egyes egyházmegyék munkaközösségei voltak az előkészület műhelyei, de ezeken túl egyéni és más közösségi javaslatok is érkeztek, így például az Ordass Lajos Baráti Társaságtól, a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetségtől, sőt külföldi magyar gyülekezetektől is. Az elkövetkező hónapokban a különböző egyházi testületek közgyűlései fogják megválasztani a zsinati küldötteket, összesen hetvenegy tagja lesz a zsinatnak, harmincöt lelkész és harminchat nem-lelkész. Az egyes egyházmegyék gyülekezeteik lel- készi állásainak száma szerint kettő vagy négy, az egyházkerületek négy-négy, az országos egyház nyolc, a Teológiai Akadémia kettő és az Evangélikus Gimnázium is két tagot küldhet. A területi egyházi képviselet mindig fele-fele arányban lelkészi és nem-lelkészi képviselőt választhat. A tervek szerint a júniusi összehívási időpont azért kedvező, mert a megalakulás és a zsinati tisztikar megválasztása után sor kerülhet a bizottságok megválasztására és a munka tárgysorozati elosztása után a nyári időszak alkalmas lesz a bizottságok felkészülésére, a beérkezett javaslatok át- tanulmányozására. A rendszeres parlamenti beszámolók a törvények előkészítéséről képet mutatnak arról, mit is jelent majd a zsinat. A törvényjavaslatok sorrendje, az egyes alapkérdésekben való döntés után következhet majd a szövegezés. Mivel az egyes alapdöntések' minden törvényre kihatnak, előbb ezekkel kell foglalkozni. Ilyen alapdöntés például, ki az egyház tagja, milyen feltételek mellett lehet valakit evangélikus gyülekezeteink tagjának tekinteni. Égy másik alapvető döntés azután, hogy az egyes egyházi testületekben -gyülekezet, egyházmegye, egyházkerület és országos egyház - a közgyűlések vagy a , presbitériumok, azaz egy szűkebb vagy egy tágabb testületé a felelősség helye. A legvégén, amikor már az alulról építkező egyházi közigazgatás egységei meghatározottak, lehet eldönteni a kerületek és az országos egyházi szervezet részleteit. A jelenleg érvényes törvényben nincs szó az egyházi iskolákról, óvodákról, egyesületekről, ezért ezekről nemcsak a jelenlegi helyzetnek megfelelően, hanem a jövőbe vetett reménységgel, azaz olyan meggondolással kell szabályokat alkotni, hogy a következő években újabb iskolák és intézmények is létrejöhetnek. A zsinat által elkészített törvényjavaslatok a tervek szerint újra visszakerülhetnek az egyes már most működő, szélesebb zsinati előkészítő csoportokhoz. Természetesen most még nem lehet megjósolni, mit is fog dönteni a zsinat, és mennyi időt vesz igénybe a munkája. Egy azonban bizonyos, hogy ez év karácsonyáig minden egyháztag számára nyitva áll a hozzászólás lehetősége, a javaslattevés. A zsinát összehívása után a zsinat hetven- egy tagjának a feladata a munka. Azt reméljük, hogy az egyes törvénytervezetek folyamatosan kerülhetnek majd 1991 őszétől fogva egyházunk nyilvánossága elé. így vehet részt az új egyházi rend kialakításában nemcsak a hetvenegy zsinati tag, hanem egész egyházunk. Harmati Béla Ádvent második vasárnapján szoktunk egyházunk diakóniai szolgálatáról prédikálni, írni. Diakóniai vasárnap ez. Minden évben egy kicsit félve készültem erre a napra. Nem azért, mert nem volt szívügyem a szeretetszolgálat, hanem azért, mert mindig ott volt bennem a nem is alaptalan félsz: ezzel a vasárnappal ezt is letudjuk. Egy évig ismét nem kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ha volt ilyen gyakorlat, ezzel ma mindenképpen fel kell hagyni. Hazánk gazdasági helyzete, társadalmi valósága nem engedi az évente egy vasárnap gyakorlatot. „...amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül...” Ma ott tartunk, hogy nagyon sok - egyre 'több - „legkisebb” él közöttünk, és nemcsak egy vasárnap, hanem állandóan/ Ezeknek az ügye a mi ügyünk is. öregek, magatehetetlenek, rokkantak, szenvedélybetegek, veszélyeztetett gyermekek, létminimum alatt vergődők, hajléktalanok, fogyatékos gyermekek és felnőttek, mind-mind a „legkisebbek” közé tartoznak. Ha az ügyüket felvesszük, hordozzuk, Jézusnak szolgálunk, s ez állandó program kell hogy legyen. Nem egyszerűén program, hanem életforma. Az egyház és benne az egyes gyülekezet hivatását és küldetését tagadja meg, ha nem veszi fel ezeknek a „legkisebbeknek” az ügyét. - És itt látom egyik alapvető, mai egész egyházunkat érintő problémánkat: Jézushoz kapcsolódó életünk akkor hiteles, ha teszünk is valamit! S ha tesszük a „valamit” se időnk, se energiánk nem marad másra. Istennek hála, sok gyülekezet az elmúlt időszakokban is sokat tett, s egész sgyházunk is igyekezett tenni. Alázattal, de a tényeket ismerve, elmondhatjuk, hogy egyházunk a segítő szolgálatból arányszámát nézve igen jelentős mértékben vette ki részét. Hazánk tíz településén működnek olyan otthonok, ahol időseket, sokszor magatehetetlen öregeket és fogyatékos gyemekeket ápolnak, gondoznak odaádó szeretettel, engedelmes- kedve Krisztus parancsának. Azt is örömmel vehetjük tudomásul, hogy újabb gyülekezetek jelentkeznek azzal az igénnyel és tervvel, h&gy ők is - szervezetten, új létesítmények felépítésével - részt kívánnak vállalni ebből a szolgálatból. Hadd említsek itt néhány - a teljesség igénye nélküli - példát: Nyíregyházán új „öreg” otthon épül. Békéscsabán új, minden kényelmet kielégítő szárny épül a meglévő otthonhoz. Kiskőrösön új otthon építését kezdték meg. Hűvösvölgy új szárnyat épít. Otthonokat terveznek Orosházán, Kondoroson... Elég lesz ez? Nem, de lehetnek ezek példák is mások számára. Minden gyülekezet nem létesít- \ hét új otthont - nincs is szükség rá. De minden gyülekezetben vannak olyanok, akik segítségre szorulnak akár koruk, akár betegségük, akár veszélyeztetettségük miatt. Sok helyen a gyülekezet megszervezi ezeknek a rászorultaknak segítését, gondozását. Nagyon jó példák vannak erre is. Jó lenne, ha minden gyülekezet tehetné, tenné! Hadd szóljak néhány szót az újra induló diakonissza szolgálatról is. Egyházunk szeretetszolgálatának aktív tagjai voltak, amíg tehették. (Sőt nagyon sokan az elmúlt években, évtizedekben mint betegápolók, gondozónők végeztek nagyon hasznos szolgálatot.) Szükség van az ő szolgálatukra a jövőben is diakóniánkban, s talán most ezt a szolgálatot kellene megcélozniuk, s ebből terebélyesedne ki m,ás irányú szolgálatuk is. Rövid értékelő és figyelmet fej- hívó írásomban nem térhettem ki részletesen diakóniai szolgálatunk minden kérdésére. Befejezésül néhány tervbe vett feládatot, szolgálati lehetőséget említek: szükség van a szenvedélybetegek gondozására, s e szolgálat erősítésére. Jó lenne telefonos segélyszolgálatot létrehozni. - S jó lenne, ha minden gyülekezet, minden keresztyén hívő evangélikus komolyan venné Jézus intő, figyelmeztető szavát. if). Kendeh György Scholz László REMEGŐ KÉRDÉS ÁDVENT IDEJÉN Mi lenne, hogyha felednélek karácsony napján, Uram, téged? Vakon támolygó koldus lennék, kiből kihunyt a fény s az emlék; a gyermekkor karácsonyfája, ajándékválásnak bubája, halk csengettyűszó, zengő zsoltár, szín, hang, tűz, lélek - mind kihullt már. Nevem lenne háládatlanság, nem méltó rá, hogy elsóhajtsák. Ember sem lennék, érző, többé, magam tagadnám mindörökké. Hogy mások, Uram, sose láttak?.., De én, ha én téged kizárlak, agyamból, véremből kihagylak, bús feledésnek odaadlak - mi pótolhatná még hiányom, valamiféle új karácsony? ők is rád várnak öntudatlan, kik álmot űznek száz alakban, de nem lelik, mi megelégít - Téged keresnek és az égit! S most én inogjak meg hitemben? Régesrég szállást vettél bennem, a betlehemed vagyok, jászlad. Aki tiéd, nem tétovázhat! Szüntesd, Uram, hát remegésem, hogy mire fényes ünnep virrad s megcsap az édes fenyőillat: Nálad legyek, Nálad egészen! DIAKÓNIAI OFFERTÓRIUM Ádvent 2. vasárnapján az istentiszteletek perselypénzét a diakóniai szolgálat támogatására adjuk. Szeretetintézményeinkben testi-szellemi fogyatékos gyermekeket, magukra maradt öregeket ápolunk. Köszönjük, hogy egyházunk népe imádságban hordozza otthonainkban folyó munkát, s látogatja intézményeinket. Kéijük testvéreinket, hogy hordozzák szeretetükben és imádságaikban továbbra is egyházunk e fontos szolgálatát. KILENCVEN APRÓ ÉS EGY ÓRIÁS GYERTYA „Gazdag gyülekezet vagytok” - így kezdte igehidetését dr. Harmati Béla püspök november 11-én a rákoskeresztúri templomban. A gazdagság oka: a rákoskeresztúri gyülekezetnek négy temploma van: a központi nagytemplom, s a kis templomok a kerület többi részén: Rákoshegyen, Rákoscsabán és Rákosligeten. Ezen a vasárnapon, templomszentelési évfodulón még sem a templomokért szólt a harang, a hálaadó ének, hanem egy ötödikért, amely már nincs, amelyet 1800-ban építettek és 1945-ben bontottak le. Rákoskeresztúr a könyék többi településéhez hasonlóan Buda visszafoglalása idején elnéptelenedett. Csak néhány évtized múlva indult meg a betelepítés. Az újratelepítés következtében sok evangélikus került ide, akiknek szívében hamar megszületett a vágy: legyen Rákoskeresztúr önálló gyülekezet, saját templommal. A terület alckor Cinkotához tartozott. Odajártak a hívek templomba, vagy a cinkotai lelkész jött át időnként istentiszteletet tartani az 1783-ban megindított evangélikus iskola termébe. A gyülekezet vágya hamar teljesült. Ä földesúr özvegye megsajnálta híveit és saját pénzén templomot építtetett, amelyet 1800 hús- vétján szenteltek föl. Ä templom - hála Istennek - száz év múlva kicsinek bizonyult. Többszöri próbálkozás után felépült a gyülekezet új temploma, amelyet 1943. november 14-én szenteltek föl. Talán ez lett a régi templom veszte. „Egy egyháznak elég egy templom” - adta ki a jelszót 1945- ben a helyi Nemzeti Bizottság - s minden tiltakozás ellenére a templomot 1945. március 10. és május 6. között lebontották. Az épület anyagát felhasználták a felrobbantott vasútállomás újjáépítéséhez. A bontáskor csak a templom oltárképét és az oltár kis fakeresztjét sikerült megmenteni. Ezek ma is hirdetik a régi templom emlékét, így lett szegényebb a gyülekezet, lakóhelyünk, a magyar kultúra és az egész magyar társadalom egy ritka műemlék-templommal. A régi templomára emlékező gyülekezetnek Fii 1,3-11 alapján hirdette az igét a püspök. Igénk szól a szívnek, észnek és a kéznek - mondotta. Egy gyülekezet úgy maradhat meg, ha szíve szeretete hozzáköti Istenhez és az emberekhez. Erősödjetek meg ebben a sze- retetben. Növekedjetek az Istenismeretben, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek, hogy gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit. Meg kell vizsgálni, mi az, amit elmulasztottatok, hogy jelét adhassátok annak, hogy az Isten akaratát és szeretetét hirdetitek. Legyen olyan közösség közöttetek, amely nem csupán elhordozni képes a másikat, hanem szeretetben összekapcsol. Jelen volt az ünnepi megemlékezésen Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő, Bolla Árpád esperes. Mind a ketten köszöntötték a megjelenteket. A gyülekezet nevében Dr. Léránt István felügyelő, a XVII. kerület polgármestere üdvözölte a vendégeket. Istentisztelet után közös ünnepi ebéden mintegy 130 vendégnek adott tájékoztatást a püspök egyházunk helyzetéről. A gyülekezet gazdag, hiszen négy temploma van - éppen ezért nagyon sok a gondja, baja. - Mégis reménységgel tekint nem könnyű múltjából a jövő felé, amikoris igyekszik megismerni és teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket az egyház Ura a jelenben ró rá. . Kilencven apró és egy óriás égő gyertya jelezte az oltár mellett az elpusztított templom születésének 190. évfordulóját. Kosa László Köszöntés az istentiszteleten. Harmati Béla püspök, Kosa László leikése, Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő és Dr. Léránt István gyülekezeti felügyelő, a XVII. kér. polgármestere SZERETETSZOLGÁLAT - MA
