Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-13 / 19. szám

Evangélikus Élet 1990. május 13 Virágvasárnapi hálaadás „BÉKÍTS KI MAGADDAL S MAGAMMAL” Sikátor, 1988. augusztus 3. So­káig emlékezetes lesz a sikátoriak számára ez a nap. A Dunántúl felett hatalmas vihar vonul át és kettős villámcsapás éri a kis gyülekezet templomának tornyát. Perceken belül kigyullad a toronysisak, égnek a gerendák és siet a falu apraja- nagyja oltani. Mert a vihar a kör­nyéken annyi tüzet okozott, hogy nincs tűzoltóság, mely meghallja a hívást és segítségre siessen. A falu népe oltaná a tüzet, de leginkább csak arra futja erejükből, hogy véd­jék a templom tetőzetét és a szoros közelben lévő parókiát a tűz tovább terjedésétől. Virágvasárnap délutánján ün­neplőbe öltöztek a gyülekezet tag­jai, várva Szebik Imre püspököt és feleségét, akiket a hálaadás alkal­mára hívtak meg. A püspök az ün­nep episztoláját, a filippiekhez írt levél gyönyörű Krisztus-himnu­szát választotta a hálaadás textu­sának (Fii 2,5-11) és aligha lehe­tett volna méltóbb hálaadás ebben a gyülekezetben, mint a csodálatos Krisztus-magasztalás. Krisztus tiszta emberségének egyes vonásait emelte ki a himnuszból. Hálát ad­va a templomért, újra elkötelezi magát a gyülekezet Jézushoz, aki ma ide jön. A hatalomátvétel dön­tő módon mégtörtént, amikor Jé­zus eljött és feláldozta magát. A sors, a jószerencse felett és e Világ hatalmas urai felett egy vala­ki van, akinek adatott a hatalom, aki Úr, ha minden összedől is. A szükségszerű többé nem tör­vényszerű. Lehet szabadulni, lehet Krisztus szerint élni. Lehet a legel­ső Jézus az életemben. Úgy, ahogy ő élte a tiszta emberséget alázattal és engedelmességgel. A sikátori gyülekezet a Dunán­túl kicsiny gyülekezetei közé tarto­zik, de gazdag múltja van. Selme- czi Lajos lelkész szavaiból hallot­tuk, hogy már 1357-ben említik a krónikák. Csesznek ura ekkor fog­lalja el Varsány (ma Veszprémvar- sány) és Sikátor nevű jobbágyfal­vakat. 1530-tól fogva már azok között a falvak között emlegetik, ahol a reformációhoz csatlakoz­tak. Ez minden bizonnyal a földes­úrnak, Enyingi Török Bálintnak köszönhető. 1669-ben Mezey Ger­gely püspök a gondozott gyüleke­zetek között sorolja fel, innen is­merjük első lelkészüket: Szudovsz- ki Mihályt. Első templomukról csak a szájhagyomány tud. 1787 január elsején indul újra a gyüleke­zet élete a Türelmi Rendelet követ­keztében. Templomot építenek, mely azonban zsúpfedéssel, torony nélkül készül és száz év múltán életveszélyesnek nyilvánítják. Le kell bontani. Az új templomot Gyurátz-Ferenc püspök szenteli fel 1896. október 31-én. A templomot külsejét és belsejét, többször fel­újítják, orgonát építenek, villamo­sítanak. Az augusztusi vihar és villám- csapás újra nagy feladat elé állítot­ta a sikátoriakat. Azonnal gyűjtést indítottak, megkapták az Állami Biztosítótól a tisztes kártérítést (750 ezert Ft), a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat és közegyházi se­Sajtótájékoztató a pápalátogatásról Keresztes Szilárd püspök, a pápalátogatás szervezésével meg­bízott püspök adott tájékozta­tást az 1991-ben megvalósuló lá­togatás eddig ismeretes részletei-’ ről. A korábbi időpont 1991. szeptember lett volna. Az új vég­leges időpont 1991. augusztus 16-20. Ebben az időben több helyen lesz találkozása a katoli­kus egyházfőnek magyar hívei­vel. A megérkezés napján Buda­pestről Esztergomba megy, szombaton a pécsi repülőtéren, vasárnap délelőtt Máriapócson misézik. Vasárnap, 18-án dél­után Debrecenben, a nagytemp­lomban lesz. ökumenikus isten- tisztelet és találkozás a testvér­egyházakkal. Hétfőn Szombathe­lyen, augusztus 20-án Budapesten lesz folytatása és befejezése a láto­gatásnak^ A látogatás jelmondata: Életünk Krisztus. Ezzel a jelmon­dattal ökumenikus jelleget biztosí­tottak az eseménynek. HÍDÉPÍTŐ VOLT 91 éves korában elhunyt Köberle professzor Csak mély hálával tudok vissza­gondolni D. Dr. Adolf Köberle tü- bingeni professzorra, akinek 1931-32-ben, bázeli tanulmány- utam alkalmával - a boldog emlé­kű Urbán Ernővel együtt - tanít­ványa lehettem és akivel élete vé­géig sok-sok levelet válthattam. Tág horizontú tudásával és lelki­pásztori magatartásának melegé­vel eszméltetően hatott életemre, gondolkodásomra és lelkészi szol­gálatomra. 1930-ban a lipcsei Missziói Inté­zetből - az ott végzett figyelemre­méltó teológiai munkássága alap­ján - a bázeli egyetemre hívták meg tanárnak. 1939-től Karl Heim professzor utódaként a tübingeni egyetem rendszeres teológiai tan­székén tanított. Egyszerre volt mo­dern és konzervatív. Korának lük­tetését mindig áteresztette szívén. tanítványaként fipyplpmmpl fordult a természettudományok ál­tal felvetett kérdések felé. Hidat akart építeni a válságba került em­berekhez. „A kereszt etikája”, a „Megigazulás és megszentelődés” kérdéseivel foglalkozó nagyobb művei mellett több könyve és számtalan kisebb tanulmánya és cikke tanúskodik erről. - Konzer­vatív volt, mert értékeket akart megőrizni egy olyan korban, ami­kor azok veszélybe kerültek. Fel­adatának tekintette, hogy a lutheri reformáció hagyományaihoz ra­gaszkodva értékelje a würtenbergi pietizmust és bibíicizmust s azok helyét az egyházi szolgálatban megkeresse. A keresztyén új élet kérdése mel­lett behatóan foglalkozott egy so­kat vitatott kérdés, a kinyilatkoz­tatás és a vallás fogalma között támadt feszültséggel. Itt is hídépí­tésre törekedett. Barth nézetével ellentétben, aki a „vallásban” vala­mi prométheuszit látott, a misszió területe felől érkező Köberle a val­lás jelenségében az emberi szív nyugtalanságára, Ady kifejezésé­vel élve: „Isten-kereső lármájára” figyelt. Tudósként is lelkipásztor volt. Tekintetéből, lényéből hallatlan melegség sugárzott. Valahogyan a keresztyénséget mélyen megélő, nagy felkészültségű, székesfehér­vári hitoktatómra, Gáncs Aladár­ra emlékeztetett. így érthető, hogy Bázelben jó volt Köberle közelébe kerülni. Elhunyta alkalmából a gyászis­tentiszteletet március 27-én tartot­ták Münchenben. Gyászjelentésé­re ez az ige került: „Nálad van az élet forrása. A Te világosságod ál­tal látunk világosságot.” Zsolt. 36 1 0 T ohal ITmmiíw a gyermekek énekeltek, Takács Ferencné saját, Kovács Sándorné Reményik Sándor versét szavalta. A Tatai Reformátusok Rézfúvósai pedig önálló számokkal és a gyüle­kezet énekének az orgona mellett való kísérésével emelték a hálaadás lelkületét. Az üdvözlések sorát Varga György esperes nyitotta meg, majd Farkasházi Ferenc kerületi felügye­lő, Lővey Félix a Pannonhalmi Fő­apátság nevében, Kiss Attila egy­házmegyei felügyelő, Pócza Zoltán győr-soproni egyházmegyei fel­ügyelő, Bátky Miklós református lelkész és a püspök szólt az ünnep­lőkhöz. Teszéri Ferenc felügyelő köszönő szavaival zárult a hála­adás alkalma. tszm szervezésében Feyér Zoltán, a Televízió szerkesztője. Amit a nagy gonddal váloga­tott műsor összeállítója, Ódor László bevezetőként mondott, azt érdemes szószerint idézni: „A hit legbennsőbb dol­gunk : valóságunk. Hajtóka alatt hordjuk, mint rejtett jel­vényt. Dadogunk, pirulunk, ha szólnunk kell róla: csak tenni tudjuk, ha megadatik: a hitet, a hívést. Imát mormolunk, ha elönti szívünket az öröm, vagy ha elfacsarítja a bánat. - Es töredékekre: hadd mutatkoz­zék meg együtt 12 évszázad ihle­tett szöveg-vallomása és muzsi­kája. Szép, szellemi, lelki együtt- létben kinyíló délutánt kívánok önöknek, magunknak.” Kívánsága teljesült! A nagy érdeklődéssel fogadott műsor maradandó élményt jelentett a különböző korosztályú hallga­tóságnak, s diákjaink etikai, er­kölcsi nevelésében - az érzelmi, értelmi hatásokon kívül - sem marad nyom nélkül. Sebeiken Pálma gély meltett komoly segítséget adott a Tanács, a Termelőszövet­kezet és a Takarékszövetkezet is. A helyi összefogáshoz kell sorolni a 80 ezer forintot kitevő társadalmi munkát, de hálás a gyülekezet a közeli Pannonhalmi Főapátság állványzat-anyag segítségéért is. Kedves volt az ünnepséghez kapcsolódó kis műsor is, melyben Fotók. Kinczler Gyula A Magyar Protestáns Köz- művelődési Egyesület szervezé­sében olyan műsor hallgatói le­hettünk április 21-én délután az Evangélikus Gimnázium dísz­termében, amely zilált, rohanó életünkben - ha csak egy-két órára is - a nyugalmat, a szép­séget, a harmóniát hozta: a művészi szépet, tartalmat szó­ban, zenében. Tizenkét évszázad költőinek, gondolkodóinak mély értelmű, hitet erősítő sorai Balassi Bá­linttól a 90 éve született Szabó Lőrincig, a Wessenbrunni imádságtól Luther „Asztali be- szélgetéses” gondolatáig, Ka­zinczy elavulhatatlan írásáig. Elhangzott a CXXII. és a XC. zsoltár, Táncsics Mihály imád­sága, részlet Madách művéből, Arany János, Reményik Sán­dor, Pilinszky János, Gyóni Géza, Ady, Nagy Zoltán, Sza­bó Endre, Kosztolányi, Áprily Lajos, József Attila verse és he­kételkedünk. Ahogy a spontán, gravitatív ima a lélek tisztulása, a kétely, a kételkedés a szellem föltámadása - a hit magasába. Tudjuk: hit kétely nélkül - dogma gyakorlása. Tartalom­tól és iránytól függetlenül - hit útvesztése, ima hitelvesztése: program, propaganda. S tud­juk, a vakhit többet tud rom­bolni, mint Lucifer minden ta­gadása. Katarzis nélkül csak eufória lehetséges: ideig-óráig tartó megbékélés. Mint ahogy kinek-kinek megvan a maga vallás- és hittörténete, olyan­képpen kinek-kinek végig kell járnia - ha hinni akar - a maga Golgotáját. Az írói-költői szó, amely ma itt felhangzik, ide visz el: a hit­béli létezésnek, az emberi léte­zésnek ebbe a harmadik tarto­mányába: a tevőleges, az er- nyedetlen hithez. Hinni kell, akarni, hogy hinni tudjunk: ez véres, őrült századunk végső parancsolata: ott kuporogva - vagy ülve büszkén -saz Isten balján, Ady szavával - szí­vünkben, agyunkban, kérve őt, hogy engedjen megbékélni ben­nünket magával és magunkkal. Hit, kétely és bizonyosság triptichonját nyitjuk ki most önök előtt: kérjük, ne tapsolják lyet kapott Szép Ernő, Gellért Oszkár és Kurt Marti írása is. Sok-sok olyan irodalmi érték, mely az elmúlt négy és fél évti­zedben alig-alig, vagy egyálta­lán nem volt hallható, és ame­lyek hazai irodalmunk legérté­kesebb művei, vagy éppen ki­egészítői. A versek, prózai szö­vegek értő, kitűnő tolmácsolói neves művészeink: Bánffy György, Bitskey Tibor, Hege­dűs D. Géza, Hűvösvölgyi Ildi­kó, Juhász Jácint, Kubik An­na, Papp János voltak. Bach zenéjének megszólaltatói Cse- tényi Gyula és Peskó György. Fontos szerepet vállalt a műsor /--------------------------------------------------------------------------------------------------\ ÖKUMENIKUS EVANGELIZÁCIÓ PÜNKÖSD ELŐTTI HÉTEN MÁJUS 28 .-JÚNIUS 2. BUDAPEST HAT TEMPLOMÁBAN a BUDÁHEGVVIDÉKI református' a BUDAVÁRI evangélikus, a KELENFÖLDI református, a DEÁK TÉRI evangélikus, a FASORI református, a KISPESTI evangélikus templomokban. SOK KÉRDÉS - EGY VÁLASZ Csöbörből vödörbe? - Jézus az úti Fejjel a falnak? - Jézus az ajtó! Jóllakottan is éhezve - Jézus az élet kenyere! Mindenki hazudik? - Jézus az igazság! Hol az alagút vége? - Jézus a világosság! Csak a halál biztos? - Jézus az élet! V_______________________________________________ ___________) Em lékezés a régi eperjesi főgimnáziumra „Tarcaparti Athén” - így nevez­ték sokan Eperjest századunk ele­jén. Méltán hívták így, mert isko­láját messze földön ismerték. Ez a több, mint háromszáz éve, 1667-ben alapított evangélikus is­kola főgimnáziummal, kollégium­mal, teológiai és jogakadémiával rendelkezett. (A múlt században egy ideig itt működött a magyar, szlovák és német diákok társasága, mintegy jelképezve a város több- nyelvűségét.) Az evangélikus főgimnázium régi épülete a XX. század elején már kicsinek bizonyult a megnövekedett diáksereg számára. Ezért újat építet­tek, amit 1911-ben avattak fel. 1903-tól Gömöry János lett az Evangélikus Főgimnázium igazga­tója. (Évtizedekkel később, 1963- ban ezeket irta volt tanítványának, Dr. Merényi Oszkárnak: „Karrie­rista sohasem voltam. Önzetlen munkása voltam - a legnehezebb körülmények között - a magyar tanügynek és kultúrának.”) Gömöry igazgató kitűnően ve­zette az iskolát. Kollégáival igen jó Qnr\niffmiíl/X/4óot 1 C\£L A ben megjelent memoárjában így emlékezett vissza a tantestületre: „Tanári kara hivatása magaslatán állt. Sokan közülük társadalmi és kulturális téren is értékes munkát végeznek; többen díszei a tudomá­nyos irodalomnak. De csodálatos az a törhetetlen energia is, amely arra ösztönzi, hajtja e lelkes tanári gárdát, hogy a Kollégiumot egye­temi rangra emelje.” Gömöry János ez utóbbi megál­lapítása nem túlzás. A század ele­jén komoly formában vetődött fel az a gondolat, hogy Eperjesen evangélikus egyetemet hozzanak létre, jogi és teológiai karral. Ezt azonban - különböző okok miatt - nem sikerült elérni. A főgimnázium kiváló tanárok­kal rendelkezett. Két nevet érde­mes kiemelni. Ludmann Ottó latint és görögöt tanított; európai hírű klasszika-filológusnak számított. Csengey Gusztáv pedig neves költő volt. (Március 15-i ünnepélyeken a diákok büszkék lehettek arra, hogy saját tanáruk verseit szaval­hatták !) legszebb az 1908. június 11-i volt. Ekkor avatták fel az iskola külső falán az eperjesi vértanúk emlék­művét. Az ünnepség fénypontja az volt, amikor elszavalták Csengey Gusztáv ez alkalomra írt ódáját, Az első világháború nehéz évei­ben az evangélikus iskola tanárai és diákjai becsülettel álltak helyt. Vöröskeresztes és egyéb szociális tevékenységet fejtettek ki a lakos­ság érdekében. Többen a harctéren haltak hősi halált. Az államfordulat után a cseh­szlovák hatóságok közölték, hogy az iskola szlovák nyelvű lesz. A til­takozásnak csak annyi eredménye volt, hogy hozzájárultak a fokoza­tos elhaláshoz. 1919/20-ban az I. osztály már szlovák nyelvű volt, míg a felső osztályokban még ma­gyarul tanítottak. A következő években fokozatosan szlovákoso- dott el az intézmény. Az utolsó magyar osztály a 1926/27 tanév végén érettségizett. A volt tanári kar szétszóródott. A következő évtizedekben legtöb­ben elhunytak. „Tanártársaim — - j _______1. . w _ i- »•________• . , Já nos már idézett 1963-as levelé­ben. A volt igazgató a két világháború között -a csehszlovákiai magyar kulturális élet egyik szervezője volt. 1945 után kitelepítették. 1964-ben Budapesten jelentek meg emlékira­tai „Emlékeim egy letűnt világból” címmel. Ekkor írta róla Szalatnai Rezső: „Gömöry János csodálato­san él ma is, élő század ő, mint egy óriás bükk.” Két évvel később, ki- lencvenhét évesen halt meg. Ma már kevés emléke van Eper­jesen az egykori evangélikus ma­gyar iskolának. 1966-ban Gömöry Jánosról és Frenyó Lajos egykori tanárról sokszorosított füzet jelent meg szlovákul (Mindkettőt J. Rep- cak állította össze.) Az 1967-es ju­bileum során pedig emléktáblát ál­lítottak Ludmann Ottónak - latin nyelven (!). Az evangélikus egyház büszke lehet egykori eperjesi intézményei­re. A XX. század elején az eperjesi főgimnázium volt az ország egyik legszínvonalasabb iskolája. Meg­szűnése nagy veszteség a magyar tanügy számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom