Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-05-13 / 19. szám
Evangélikus Élet 1990. május 13. E°] iftS GYERMEKEKNEK AZ ÉNEK A T A L 0 K N A K A Lélek teremtő fuvalma Természetesen tudnék nektek írni az istentiszteleti éneklésről, hiszen számtalan énekes formája él az istentiszteleteknek. Van olyan istentisztelet, ahol orgona szól, van olyan, ahol gitár, van olyan, ahol trombiták vagy más hangszerek. Legszebb hangszer az emberi hang. Az Istennek szóló ének nem elsősorban a hangszálakon keletkezik, hanem a szívben. Néhány nappal ezelőtt halt meg egy idős bácsi. A temetésén azonban nem kortársai, hanem sokkal inkább egészen fiatal emberek voltak a gyászolók. Ó tanított meg minket arra, hogy az éneklés a szívben kezdődik. Bizony sokat köszönhetünk neki. Talán sokan azt is, hogy ma Jézus közelében lehetünk. Mi így hívtuk: János bácsi. Jegyezd meg a nevét és légy büszke, hogy te is ahhoz az egyházhoz tartozol, amihez ól így emlékezzünk Kiss Jánosra. Azért írtam róla néhány sort, hogy rajta keresztül is értsd meg, hogy a* szívből jövő éneklés ma a gyülekezet egyik legfontosabb eseménye. Jézus is énekelt á tanítványaival. Jó lenne, ha a családban is gyakran szólna az ének. Azt mondod: „Nincs jó hangom. Hamisan énekelek." Ne hidd el magadnak sem! Sokszor ültem olyanok mellett éneklés közben, akiknek határozottan nem volt hangjuk. Mégis sokukra úgy emlékezem, mint az éneklés példaképeire, hiszen Isten dicséretébe belefeledkezve még a hamis hangjukról is el tudtak feledkezni. Biztos vagyok abban, hogy Isten ragyogó tiszta hangokat hallott a szívükből zengeni. Luther Márton szavaival fejezem be ezeket a gondolatokat: „Isten egyik legszebb és legcsodálatosabb adománya a muzsika, melynek a Sátán dühös ellensége, mert a muzsika sok rossz gondolatot és kísértést elűz, azért az ördög ót nem állhatja." Koczor Tamás 101 Kockajáték Béndek Kati és Eszköz: 1 kocka, papír, írószer Hely: asztal körül Játékosok: kb. 4-10 fó Csapatelosztás: egyénenként Játékidő: kb. 15-30 perc menetenként Szabályok: A játékosok egymás után dobnak. Egy játékos többször is dobhat. A dobásnál a számokat össze kell adni, amíg a játékos abba nem hagyja, vagy dob egy egyest, ami miatt az ebben a körben elért számokat elveszíti. A már bejegyzett összeget nem lehet elveszíteni. A bejegyzés után a követkeSólyom Anikó gyűjtéséből zó játékos dob. Az győz, aki pontosan eléri a 101-et. Aki többet dob, az azt a sorozatát elveszíti. Ha valaki pl. 56-os bejegyzett számmal indul és 102-ig vagy 100-ig dob, az ezt a sorozatot elveszíti és újra 56-nál kell kezdenie a következő körben. Pontozás: nincs, de a több körön keresztül tartó játékban föl lehet jegyezni, ki hányszor győz. Értékelés: + izgalmas + akár hosszú ideig is tarthat — csak 10-12-es létszámhatárig használható FLANELL SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZÖK KÉSZÍTÉSE Gyermekmunkánk egyik leghasznosabb segítő eszköze a flanell. Sokkal jobb, mint a diaképek, mert így a gyermek aktivizálható, a személyes kapcsolat a vezető és a csoport között élő, s nem utolsó sorban egy kis ügyességgel otthon is előállítható. (Vannak ugyan külföldről származó színes képsorozatok, de ügyes vezető egyszerű figurákkal ugyanazt a célt eléri: a gyermek figyelmének felkeltését, a történet élővé tételét.) Egyszínű flanell anyagot használjunk háttérnek: fehér, halványsárga, barna a legjobb. Kb. 80-100 cm anyagot veszünk, két fapálcára erősítjük, a felső részt akasztóval látjuk el. Azután elkészítjük a figurákat. Ezeket már nem szükséges flanellból, hanem rajzlap erősségű bármilyen fehér papírból. Olyan egyszerű alakokat készíthetünk, melyeket a gyermek is tud rajzolni. Az alakok hátoldalára keskeny flanellcsíkokat ragasztunk, így az alakok a flanellra jól odatapadnak. A rajzok sematikusak: férfi, asszony alak, király, tanítvány, írástudó, katona. Jézus alakja kiválik, ót lehet más színű filctollal rajzolni. A rajzokat Heinz Gerlach: Sprech- zeichnungen zur Bibel című könyvéből vettem. A figurákkal szinte minden bibliai történetet illusztrálni lehet. A rajzokat egyszerűen tanítás közben táblára is el lehet készíteni, a gyerekek együtt dolgozhatnak a vezetővel. A pilisi stáb Csöndes februári délelőtt volt, amikor Isten és ember akaratának kifürkészhetetlen összhangjából eljutottam Rohrauba. A határmenti kis falut hó borította, ami még akkor is szállingózott, amikor a pesti busz megérkezett egy kb. 40 fős diákcsoporttal és kísérőivel. Haydn szülőházának meglátogatása nem volt a tanulmányi kirándulás szoros programjában, számomra mégis az egynapos ausztriai út egyik csúcspontja lett. Haydn nem tartozik a legkorábbi zenei élményeim közé. 16 éves lehettem, amikor először találkoztam vele. Zenéje már akkor megfogott, de életpályáját, szolgálatát csak tanulmányaim során csodáltam egyre jobban, rendíthetetlen hite csak elmúlt éveimben keltett bennem egyre nagyobb tiszteletet. Nem vagyok utazgató típus, még Salzburgba, Mozart szülőházába sem vágyom igazán, de azt a rezidenciát, ahol Haydn 30 évet szolgált, nagyon szerettem volna látni. Ehelyett egy egyszerű kis falut kaptam ajándékba, egy parasztházikót, melynek egyik szobájában a már elismert mester kéziratai, nyomtatásban megjelent művei, díszdoktori oklevele, az eszterházi zenekari szolgálat írásos és képi dokumentumai voltak. A házikóban igen-igen halkan, inkább csak lélekkel hallhatóan, zene szólt. A bútorok között az akkoriban használatos - ma inkább mesébe illő - székek, asztalok, kazettás szekrény, csupa olyasmi, ami bármelyik falu bármelyik házában alapvető lehetett. Az egyszerű bognármester népes családjával szerény körülmények között élhetett itt. Az igazi varázs, ami napokig rabságban tartotta a telkemet, a leghétköznapibb dolog, a másik szobában ért: egy kétszemélyes ágy mellett egy bölcső. Biztosan nem csak Josephet ringatták benne, de őt is. Vajon tudták-e a szülők, hogy a vonósnégyesek, szimfóniák majdani betetőzője, a Teremtés és az Évszakok leendő komponistája sírdogál mellettük. Biztosan nem, mint ahogy azt sem sejtették, hogy öt évvel később egy másik reményteljes muzsikuspalánta lakja újra az ici-pici ágyat. A Haydn család eddig nem volt muzsikus család, bár a zene gyakran szólhatott e házban. Értesüléseim szerint az apa hárfázgatott, ha volt véletlenül ráérő ideje. (Akkoriban az amatőr házimuzsikálás olyan természetes volt, mint ma a tévénézés.) Egy bölcső, sok gyerek. Egyszerűség, hit, szeretet. Gyerek: a leendő csoda csírája, lehetősége. „A kis herceg” írójának egy idézete jutott eszembe „Az ember földje” című könyvéből: „Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.” A sokgyermekes szegény család gyermeke egészen más pályát futott be, mint Mozart. 5 éves korában mint énekesfiú került el otthonról. Bécsben egy családnál élt, ha jól tudom hatodik, nem édes gyermekként. Saját életrajzából tudjuk, hogy több verést kapott, mint ételt. Kamaszkorában mutá- lás miatt egyik napról a másikra kitették a kórusból (a Stephans- kirchéből, ahol alig 80 év múlva Schubert is énekelt.) Állásával együtt lakását is elveszti. Alkalmi szállás, alkalmi munkák. Mozarttal ellentétes életpálya. Felnőtt fejjel, autodidaktaként képezi magát zenésszé. Mozart már rég lerázta a szolgálat igáját, amikor a közel 30 éves Haydn boldogan veszi magára. 50-en túl jár, amikor az első nagyobb útra rászánja magát. A gyermek Mozart itáliai tanulmányutakon jár, és Londonban Bach legifjabb fiánál vesz zeneleckéket. Mozart tragikusan fiatalon, Haydn elismert mesterként hal meg. Életük szinte semmiben sem hasonlított. Ami közös bennük (a koron kívül), az a Lélek fuvalma. Erre a gondolatsorra egy bölcső indított. És még egy csoda, ami az egész Bécs felé vezető úton rabságban tartotta a Ielkemet, elmémet: századokat, határokat nem ismer az igazság. Exupéry egy gyermeket figyelve rendült meg. Eszmefuttatására Mozartot hozta példának. De igazsága nem személyválogató. Tér és idő fölött áll. Igaz mindenkor, mindenhol. És meggyőződésem, hogy akit ez az igazság egyszer megérintett, az belepillantott az örökkévalóságba, és megérezte egy pillanatra a végtelen Istent. Kemény Ágnes KÉPMEDITÁCIÓ Hajó a sivatagban? - szomorú, megdöbbentő, elgondolkodtató látvány. Mozdulatlanul áll a a » i I ifi ifi -»-»• > n«..A I ni: homokban. Hiába a legénység, vitorlázat, hiába fúj szél, ha a legfontosabb hiányzik - a víz! Szép a szemnek, de szánalomra méltó, mert a hajó víz nélkül nem tudja betölteni rendeltetését. És az Ember - Isten teremtménye - hit néjkül? Menyes Gyula — GYENESDIÁS —s Mint tíz éve minden nyáron, idén is a GYENES- DIÁSI KAPERNAUM várja a fiatalokat a következő időpontokban, országos ifjúsági konferenciákra: > 1. június 17-23. (1200,- Ft) 2. július 2-7. (1000,- Ft) 3. augusztus 5—11. (1200,- Ft) 4. augusztus 12-18. (1200,- Ft) 5. augusztus 19-25. (1200,- Ft) A jelentkezéseket - lehetőleg lelkészi hivatalok útján - május 24-ig kérjük a következő címre: Szabó Lajos, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. r BALATONSZÁRSZÓ -n Egyházunk idén nyáron két konferenciát rendez Balatonszárszón, az evangélikus üdülőben az érettebb ifjúság számára (18 és 30 év között). Időpontok: augusztus 19-24. és augusztus 25.-szeptember 1. Részvételi díj: 900,- Ft. Jelentkezés: Fabiny Tamásnál - 1102 Budapest, Kápolna u. 14., 1990. június 20-ig. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket I Akiben nincs meg az Isten Fia, abban nincs meg az élet sem. ggf pgg Bojtár Endre: Európa megrablása Olvasói levél Bizonyára vannak már nálunk sokan olyanok, akiknek elegük van saját közelmúltunk felszabadult kibeszélésének rettenetéiből - különösen a ma szaporodó gondjai között. Mégis nagyon ajánlom az olvasók figyelmébe ezt a kis kötetet: a többszörös sorsközösség miatt is. Három kicsi, a kommunizmus által a megsemmisülés szélére sodort balti nép nálunk alig ismert huszadik századi történelme - egy sor egyéni élet tanúbizonyságát is felvonultatva - lebilincselő olvasmány. ■ Sorsközösséget említettem, hiszen az észtek nyelvrokonaink, az észtek és a lettek többségének történelmét a protestantizmus messzemenően befolyásolta, a litvánok pedig a baráti lengyel néppel közös államiságban éltek századokon át (körükben egy kemény ellenreformációt hősiesen túlélt evangélikus és református kisebbség is él.) Korábbi - XX. század előtti történelmük a német hatalmi és kulturális, befolyás itthonról jól ismert kétarcú, egyszerre jó és rossz örökségét őrzi. Eltérés csak ott van, hogy az ő első világháború utáni függetlenségük - ellentétben velünk - valódi örömünnep volt. Még akkor is, ha az egykori „orosz gazda” nagy, szomszédos hatalma állandóan árnyékot vetett a kicsikre, nemcsak az orosz kisebbség miatt, hanem sok, önvédelemből engedett gazdasági kedvezményben is. A három kis nép - belső harcaik, egymással sem egyeztetett külpolitikája ellenére is - felvirágzott. Zömmel kiegyensúlyozott birtokos paraszti népességük szorgalma, német példákon edződött ‘fegyelme mezőgazdasági „paradicsommá” emelte a három országot (példaként említhető, hogy Litvánia egymaga több agrárterméket állított elő, mint a kollektivizálással tönkretett Ukrajna). S akkor jött Európa népeinek történelmi tragédiája: az erkölcsi gátlások nélküli bolsevizmus után a „tudományos” alapokat illetően vetély- társ, de magatartásában tejtestvér fasizmus győzött. S hamarosan osztozkodni kezdtek. A balti népek (polgári) demokráciája sem volt mentes gyarlóságoktól, politikai rendszerünkben működtek fél- diktatúrás törekvések is, de kétségtelen, hogy népeik csaknem teljessége magáénak érezte államát s nem óhajtott valamiféle „felszabadítást”. Amíg Hitler, hirdetett elvei szerint, nyílt brutalitással cselekedett az „erősebb jogainak” érvényesítésében, addig a másik szörnyetegnek, Sztálinnak szüksége volt arra, hogy a saját illetve a kommunizmus állítólagos humanizmusát bizonyítsa. Szemfényesztő, gyalázatos játszma kezdődött el azért, hogy hatalmilag eleve eldöntött végeredményt az önkéntesség látszatával, az áldozatok fokozatos beleegyezésével érjenek el. Nem volt persze az sem mellékes szempont, hogy így máig érvényesnek deklarált, aláírt szerződéseket is lehetett aláíratni. Sikeres színjáték lett: a „demokratikus forgatókönyv” - mint később sok más helyen kiderült - a kommunista hatalomátvétel alig elhagyható, egyetlen, már-már rituális menete megtévesztette a balti népek baloldalának s a nyugati értelmiség ) „haladóinak” nagy részét. A tényekkel szemben is hinni akartak a „nép” általuk hirdetett szocialista-kommunista vonzalmaiban. Ez a könyv a báránybőrbe bújt farkas garázdálkodásának a dokumentumgyűjteménye. A kiszolgáltatottság és a gyanútlanság keserves emlékműve, de egyben a hóhérok valódi leleplezése is: az erkölcstelenség egy meghatározott típusának működési mechanizmusait leírva. Mások szenvedését látva s abból tanulva el kell veszítenünk a jelszavak iránti vonzódásunkat, az emberi ígéretek és utópiák csalogató jövőjébe vetett esetleges reményeinket. Mert - sajnos - ezek a mi társadalmunkban máig mélyen gyökereznek. (Szábad Tér Kiadó) Tőkéczki László A szarvasi Ó-templomi Gyülekezetből március 30-án lelkészünk, Nobik Erzsébet vezetésével négyen elindultunk Nagylakra. Románia legnagyobb szlovák evangélikus gyülekezete a Nagylaki Egyházközség. A velünk utazó Motyan Tibor a Szlovák Szövetség Vezetőségének tagja hozta a meghívást részünkre Dusán Szaják lelkésztől, amelyben lelkészünktől szlovák isten- tiszteleti szolgálatot kért gyülekezete részére. A romániai események majdnem elriasztottak ettől az úttól, de hazafele jövet végtelen hálával gondoltunk Urunkra, aki mégis bátorságot adott ahhoz, hogy elinduljunk. Még magyar földön voltunk, amikor már messziről megláttuk a község templomtornyait, s amikor beléptünk a hatalmas, szép templomba és megláttuk benne a padjait megtöltő gyülekezetét, szóhoz sem tudtunk jutni meg- hatódottságunktól. Most már nemcsak a templom példásan rendben tartott állaga, hanem az „élő kövek temploma” volt az amiben igazán gyönyörködtünk. Mindez - hétköznap - péntek délután volt. Zengett az ének a sok száz ember ajkáról a Tranoscius-ból. A hatalmas kórus egyik oldalát megtöltötte a gyermekek különböző korosztálya. Az igehirdetés két ige alapján hangzott Ézsaiás 26.4. és Jézus szeretet- parancsa János ev. 13-ból. Az igehirdetés kitért arra, hogy ez a ma emberének is szóló parancs érvényteleníti a határokat, a nemzeti hovatartozás széthúzó erőit, és testvérekként szerethetjük és segíthetjük egymást a Krisztustól kapott erővel s Tőle tanult szeretettel. A valóságban létező határoknak bármelyik oldalán is élünk és bármilyen anyanyelven dicsőítjük Istent. Az ellentétek feloldása terén e parancs alapján Isten népének óriási feladata van. Lelkészünk anyanyelvi szinten hirdette szlovákul az igét. Ezt értékelte a gyülekezet az istentisztelet végén, meg; ragadó szeretettel körülvéve bennünket. A magyarországi szlovákok nevében Motyan Tibor köszöntötte meleg szavakkal a gyülekezetei és lelkészét. E látogatással valószínű testvér-gyüle- kezeti kapcsolat indul közöttünk. Kimondhatatlan örömmel töltött el ez az alkalom és hazafele jövet a román vámtiszt kérdésére „szép volt?” kórusban feleltük „gyönyörű”. Az üres csomagtartót látva elképedve nézett reánk, a lélek élménye részére láthatatlan, vámolhatatlan volt. Barecz Anna