Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-11 / 32. szám

Evangélikus Elet 1985. augusztus n. •Ö--RÓL #-RA „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Űr, az a nép, amelyet örökségül választott.” Zsolt 33,12. VASÁRNAP - „Megitatta a szomjazókat és jóltartot­ta az éhezőket.” Zsolt 107,9 (Lk 6,20-21 Lk 19,41-48 Zsolt 33) Szivszorongató képeket láttunk az éhezőkről. Hála Istennek, hogy nem kell így éhez­nünk. Jézus azt mondja: Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot. Csak tudnánk az éhe­zők és szomjuhozók égető vágyakozásával vágya­kozni az igaz életre! Az eddiginél igazabb életre! Isten örömmel és bőséggel megelégítene. Hétfő - „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” Zsolt 14,1 (ApCsel 14,17 Róm 11,1-15 ApCsel 27,1-12) Valljuk meg: Vannak kételyeink. Néha az eszünk támasztja a kételyeket: Hogyan lehet a Bib­liában igaz ez, vagy az. Máskor a szívünk támasztja a kételyeket: Ha van Isten, hogyan engedhet meg annyi szörnyűséget, fájdalmat, gyászt. - Uram, taníts meg, hogy Te nagyobb vagy az eszünknél, és nagyobb vagy a szívünknél. Taníts meg előtted meghajolni. KEDD - „Megismertetem szent nevemet népem­mel.” Ez 39,7. (ApCsel 10,43 Neh 4,1-15 ApCsel 27,13-26) Ha valami számunkra nagyon fontos ügyet kell elintézni egy hivatalban, olyan biztonsá­got ad, ha ismerjük az ügyintéző nevét és úgy indul­hatunk a hivatalba, hogy név szerint ezt és ezt kere­sem. Milyen jó, hogy Istent is néven szólíthatjuk, mert megismertette velünk a nevét. De ebb'en az igében Isten azt is ígéri, hogy megismerteti, milyen erőt jelent az ő neve a gonosz és kísértő hatalmak elleni tusakodásunkban. SZERDA - „Aki az Urat féli, annak erős oltalma van.” Péld 14,26. (ApCsel 4,13 I. Kir 21,1-16 Ap­Csel 27,27-44) Az a vonzó számunkra, amitől, vagy amiből valami hasznot remélhetünk. Ezért gazdasá­gi tényező, hogy az embereket érdekeltté kell tenni a munkájuk eredményességében. - Hát az istenféle­lemnek van-e valami haszna? Bizony van. Oltalmat jelent, mint ahogy azt tegnap Isten nevéről olvastuk. Nem is akármiféle oltalmat, hanem erős oltalmat jelent. Érdemes félni Istent! CSÜTÖRTÖK - „Ezek á harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünk­nek, az Úrnak a nevét.” Zsolt 20,8. (Fii 3,3. Jer. 7,1-15 ApCsel 28,1-10) Tudunk-e úgy bízni Isten nevében, mint mások a képességeikben, a befolyásos összeköttetéseikben, ismeretségeikben, stb. Mire építünk nehézségek, megoldatlan kérdések, problé­mák között? Mivel dicsekszünk? Tudjuk-e mások bizakodásával, dicsekvésével szemben mondani: „Mi pedig...” Mások monidjanak bármit, bízzanak bármiben, „mi pedig...” Nem fogunk csalódni! PÉNTEK - „Segíts meg bennünket Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk.” II Krón 14,10 (Jel 19,1 Jn 2,13-22 ApCsel 28,11-16) Vannak erőnket megha­ladó feladataink, erőnkön felüli nehézségekkel kerü­lünk szembe, főleg pedig kísértések között „erők és hatalmak, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei” ellen folyik a harcunk. De akkor lehet segítsé­gért kiáltani. Van, akihez kiálthatunk. Van, akire támaszkodhatunk. SZOMBAT - „Van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja.” Dán 2,28 (Kol 1,26-27 Mt 23,34-39 Ap­Csel 28,17-31) Büszkék vagyunk tudásunkra isme­reteinkre. Mennyivel többet tudunk, mennyivel tá- gabb az ismereteink köre, mint az előttünk járt nem­zedékeké. Mégis annyi titok veszi körül az életünket. A titkok, az ismeretlenség bizonytalanná tesznek, szorongással töltenek el. A legnagyobb titok az élet és a halál és az azután kérdései. Milyen jó, hogy van Isten a mennyben, aki igéjében ezeket a legszoronga- tóbb titkokat is feltárja számunkra, id. Foltin Brúnó GYARMATHY IRÉN Töltsön velem egy napot! Ma többször is imára kulcsol­tam a kezem. A szokásos, gyer­mekkorom óta belémivódott imádságokon túlmenően, ma szükségét éreztem annak, hogy megköszönjen Istenemnek azt a sok örömet, amit a mai nap is adott. Persze az örömről sokféle elkép­zelése van az embereknél# Van aki egy, új, divatos ruhának örül. És miért ne örülne! Ha fiatal meg ép­pen! Még jobban! Lehet örülni egy finom ebédnek is, egy szép, ritka ajándéknak, egy kedves, baráti lá­togatásnak vagy meghívásnak. El­söprő lehet az öröme annak, aki­nek kiutalnak egy lakást, amelyre Elhunyt Baráth Pál lelkész Mint lapunkban közöltük te­metése július 12-én volt Nemes- csőn. Sírjánál Torda Géza gyü­lekezeti felügyelő mondott be­szédet. Emlékezéséből most egy részletét idézünk. „Temetésen az ember, emberi módon a testre, most a porra és hamura néz, arra gondolva: - ez maradt abból, akit szerettünk és aki itt járt közöttünk. Azután jön az emlékezés! Emlékezni kell! Most megtesszük mi is. A nemescsói, a lukácsházi. a cá- ki és a kőszegdoroszlói evangéli­kus gyülekezet. Emlékezni kell! - és hálát kell adni az Istennek azért, hogy Baráth Pált, szere­tett lelkészünket megszólította és 1933-ben, öt évtizeddel ez­előtt elküldte gyülekezetünkbe. Isten iránti hálaadással tarto­zunk minden egyes szolgálatá­ért, az igehirdetésekért, a szere- tetért, a meleg, biztató szavak­ért, a lelkiismeretet óvó, az evangélikus hitet védő, szerető dorgálásokért, minden egyes ki­lométer útért, amelyet fáradtsá­got nem ismerve megtett az anyagyülekezet és a távoli filiák között. Köszönettel tartozunk a soha nem múló szeretetért, a ragasz­kodásért, amelyet még kilomé­terek százai sem tudtak kiolta­ni. Nyugalombavonulása után a távolból is biztatott és imád­ságaiban hordozott bennünket, mindig örömmel jött vissza kö­zénk . Bár most az Úr elszólítot­ta közülünk, s ha ebben a földi életben már nem találkozha­tunk is vele, szerető szolgálatán keresztül hűséges lelkipászto­runkat szívünkben megőriz­zük.” Torda Géza már hosszú évek óta vár. És még sorolhatnám. Az én mai napon örömeim egé­szen másfélék'voltak és ha elemzé­sükben jól elmélyülök, elcsodálko­zom azon, hogy mennyi apróság­nak is lehet naponként örülni, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy boldoggá, örömtelivé váljék minden nap, olyan kevés, hogy másoknak talán eszébe sem jut raj­tuk örülni, talán engem is túlzott­nak talál, talán titokban még meg is mosolyog. Nem bánom! Tegye!. De előbb megkérem, hogy töltsön velem egy napot és azután nyilatkozzék. * Nemrégiben cikkem jelent meg „Nyiss rám ajtót” címmel. Ez a cikk azzal a céllal Íródott, hogy több legyen a beteglátogató, a magányosok felkeresője, az elha­gyottak vigasztalója. És mi tör­téin? Rám is ajtót nyitottak, hogy elmondják, milyen jó érzés volt, amikor így tudtak valakin segíte­ni, amikor a fáradt arcok felderül­tek, kipirosodtak az örömtől, a köszönet és a hála szavai ottho­nukig kísérték őket, simogatta szí­vüket, jobb volt az álmuk, vidá­mabb az ébredésük. (Nem kell-e ezt Istennek külön is megkö­szönni!) Kolleganőm maga neveli kis­fiát, aki most készül az érettségire. A fiú eminens tanuló, sportol, olvas, nyelvtanfolyamra jár, és mert szereti a komoly zenét, ka­pott egy bérletet a Zeneakadémiá­ra. Igaz, hogy csak a karzatra, de aki zenét akar hallgatni, azt ke­vésbé érdeklik az estélyi ruhák. Bár az édesanyja törékeny, kislá- nyos alkat, az anyák ősereje van benne. Korom ellenére engem is gyermekének tekint. Leszid és megajándékoz, ellenőrzi, eszem-e tisztességesen vagy csak amolyan „Gyarmathy kosztot”, ahogy ő nevezi. A fiúnak névnapja volt ezen a napon. Közős örömmel készül­tünk rá. Én egy,könyvet vettem neki és összeállítottam egy füzetet, gazdagon illusztrálva egy napját, hozzá a szöveg versben, prózában. Egy délutánt töltöttem vele, ra- gasztgatva, összefüzögetve veszkö- lődtem, de eszembe sem jutott, hogy ez kárbaveszett idő lenne. Nem is volt! Ujjongó örömmel C nyugtázta a megajándékozott. Együtt nevettünk hármasban, mint három bohó gyerek. ~ Näg^onTsz'SfeÜek.' berfnetékeí, - mcfndtam'búcsúzáákóf .Egymás­ra néztünk és csillogó szemünkben benne tükröződött a másiknak az arca úgy, ahogy az öröm megszépí­tette. * Alig húzták be maguk mögött az ajtót, Dániából hívtak. . - Nagyon tetszett amit írtál - mondta a hívó orvosbarátaimnak is elolvastam. Soraid mindig örö­met .hoznak.- Köszönöm. Jó barát vagy! Hűséges!-Az ember sokszor elhagyja önmagát, de a barátját, soha - hangzott a válasz.- Egyetlen mondattal többet adtál most nekem, mint egy drága, pénzen vett ajándék. * Van egy iskolatársam Finnor­szágban. Fenn lakik messze, Észa­kon, ahol hosszúak a telek és rövi­dek a nyarak. Mégis a szíve nyári sugárzásra beállított. Karácsonyi levélemben panaszkodtam neki. Mivel vidíthatna fel, írta utána, amivel örömet szerezhetne?-Gondolj mindig rám, ez elég nekem! Azóta minden héten megjön a finnországi képeslap, a képen min­dig az éppen akkor nyíló virágok­kal. A lapot aláírja az egész család: a szülők, a nagyszülők és a két gyerek. A lényeget mindig ő írja. Ma például így: Drágám, örömtől énekel a szívem Veled együtt, hogy jól vagy. Gondolatban mindig ve­lünk vagy. Jövő héten újra jelent­kezünk. A képeslapon csupa nefe­lejts! Nem hagyhatom ki a felvidéki 99 éves Ludmilla nénit, aki ma Is­ten áldását kérte rám és hozzá minden szépet és jót, amit az élet adhat. Hogyne dicsérném hát az Istent azért a sok örömért is amit ez a nap adott. Szavakba önteni is ne­héz. Mert kevés a szó az érzelem mélységéhez viszonyítva. De az igazi boldogságnak amúgy sincsen szava. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. augusztus 11-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma, Fasor de. 11. Muntag Andomé, du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út 7. de. fel 9. Mun­tag Andomé. Üllői út 24. de. fel 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (ma­gyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kas­sák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Katalin. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- témé Nagy Erzsébet. Soroksár-L jtelcp de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Rónay Zoltán. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Scholz László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. Szebik Imre. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pest- hidegkút de. fél II. Kőszeghy Tamás. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Kajos János, de 11. (úrv.) Kajos János, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rozsé Ist­ván. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Tö­rökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Istentiszteletek a Balaton mellett 1985. augusztus 11-én Alsó-Dörgicse du. 3. Balatonalmádi (Baj­csy Zsilinszky u. 25.) du. 4. Balatonfüred (református templom) de. 8. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő) de. 10, (református templom) de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.) du. 2. Balatonszepeszd du. 2. Balatonvilágos (Drenyovszky villa, Zrínyi u.) du. 4. Gyenes- diás (Evangélikus Szeretetotthon) du. fél 3. Keszthely (Deák Ferenc u. 20.) de. 11. Kővá- góörs de. 11. Révfülöp de. 10. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Tapolca (Darányi u. 1.) de. 9. Szentháromság után 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 19, 41-48; az igehirdetés alapigéje: Rm 4, 2-8. EV ANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET Á RXüIÖBÁN’. Augusztus 11-én, vasárnap réggel T.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Sólyom Károly espe­res, Paks. Petermann Ádámné Legtöbben így ismerik a faluban Petermann Ádámné született Hof­mann Vilma nyugdíjas pedagó­gust: a tanító néni. Nemzedékek nőttek fel a keze alatt, hiszen öt- venhét éve él Páhin. Huszonnégy évig tanította a páhi gyermekeket az osztatlan evangélikus iskolá­ban. Hatvan-hetven gyermekkel kellett foglalkoznia egyszerre. Emellett a gyülekezetben is sokol­dalú tanító munkát végzett. Gyer­mekbibliakörbe gyűjtötte össze a gyermekeket, az ifjúsággal foglal­kozott, énekelni tanitotta a gyüle­kezetét. 1928 óta megszakítás nél­kül kántora a gyülekezetnek. A kántori szolgálatot még ma is végzi. Énekeskönyvek és istentisz­teleti rendek változtak meg a közel hat évtized alatt. „A tanító néni” a gyülekezettel együtt mindig újra kezdte a tanulást és a tanítást. Sokszor szabadkozik: nem látja már jól a kottát, ujjai sem mozog­nak a régi gyorsasággal. Friss szel­leme, erős akarata, Isten és a gyü­lekezet iránti szeretete mégis áthi­dalja a nehézségeket. Amikor a gyülekezet lelkésze megkérdezte, melyik korálkönyvből játszik az istentiszteleten, a felelet így hang­zott: „Természetesen az újból.” Petermann Ádámné, a pedagó­gus ma is tanul és tanít. Nem ijeszti el az új énekek pergőbb ritmusa. Miért ne lehetne nyofcvanhat évesen is újat tanulni? \ Még mit nem! A véletlen(?) folytán a múlt­koriban egy ismeretlen társa­ságba csöppentem. A házigaz­dát kerestem, vendégei voltak, marasztalt. Gyors bemutatko­zás, elmormolt nevek. A kis közjáték után friss erővel foly­tatódott a vita. A megemelt családi pótlékről és a gyermek- gondozási díj bevezetéséről fo­lyik a szó. Különböző vélemé­nyek hangzanak el, de a külön­bözőségük ellenére van egy kö­zös vonásuk. Szó sem lehet ar­ról, hogy maximum két gyerek­nél többet vállaljanak. Á mai időkben, ilyen árak mellett kép­telenség. Ráadásul mennyi nyűg. Arról nem is beszélve, hogy mennyi megkötöttséget jelentene. A frissen festett asz- szonyka utánozhatatlan hang­súllyal mondja:- Még mit nem! Elég nekem ez az egy, most már élni szeret­nék. A nyáron franciába meg olaszba megyünk egy hónapra. Nem engedhetnénk meg még egy gyereket. Bizony nem. A Gyes a csalá­di pótlékkal együtt sem elég a spanyol úthoz. Tűnődésem közben tovább pereg a beszél­getés fonala. - Ámíg kész nem lesz a kunyhó, szó se lehet gye­rekről. - mondja egy másik hölgy. Később hámozom ki, hogy a kunyhó négyszobás, te­raszos siófoki villa. Megint egy másik asszony:- Képzeljétek a kolléganőm, a Jutka meg van őrülve. A har­madikkal terhes és nem vetette el, pedig a nőgyógyász jó isme­rőse. Kezdem magam rosszul érezni. Mondjam, ne mond­jam? Használok vele valamit? El kell mennem - mondom kur­tán - egy őrülthöz megyek még. A feleségem a harmadikat vár­ja, már két hónapja kórházban van. De azért örülünk. Na, viszlát! Döbbent csend. Meg vagyunk őrülve? Tavaly sem voltunk „spanyolban”, idén sem megyünk, de jövőre sem, nyaralónk se lesz, ez egész biz­tos. Csak egy gyereket várunk sok kínnal, de mégis igazi örömmel. Nem, talán mégse vagyunk őrültek...! Varsányi Ferenc AI ESEMENYEK Felhívás a Lelkészi Hivatalokhoz! Új énekeskönyvünk második kiadásban 10 000 példány­ban rövidesen megjelenik. Kérjük a Lelkészi Hivatalokat, hogy igényeiket postafor- dultával'jelentsék a Sajtóosztálynak.' A Sajtóosztály az eddigi bejelentéseket tudomásul veszi. Irsa 100. születésnapját ünnepelte július 22-én özv. Honfi Jánosné, az irsai gyü­lekezet hűséges tagja. A ma is jó egész­ségnek örvendő Honti néni szerető csa­ládtagjaival és a gyülekezet köszöntést vivő tagjai vár együtt' énekeli/ imádko­zott és hallgatta az igét: „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadí- tásomban” (Zsolt 91,16). Halálozás Özv. Sass Lászlóné, néhai Sass Lász­ló evangélikus tanítóképző-intézeti ta­nár felesége, 1985. június 23-án elhunyt 91 éves korában. Hamvait 1985. július 30-án helyeztük örök nyugalomra a soproni evangélikus temetőben. Dr. Helle Ferenc vasdiplomás tanár, volt iskolaigazgató, tanügyi főtaná­csos, evangélikus lelkész 1985 július 8- án 96 éves korában elhunyt. Dr. Helle Ferenc 1926-tól nyolc éven át végezte a lelkészi szolgálatot a vecsési gyüleke­zetben, munkálkodásának egyik szép gyümölcse volt az első vecsési evangéli­kus templom. Amikor a gyülekezet lel­készt választott, dr. Helle Ferenc mint a gyülekezet felügyelője tevékenyke­dett tovább 13 esztendőn át. Budapest­re költözve később is figyelemmel kí­sérte a vecsési gyülekezet életét, jelen volt a háborúban elpusztult templom helyén felépült új templom fölszentelé­sén is. A temetésére saját maga válasz­totta 2 Tim 4,7-8 alapján - „Ama ne­mes harcot megharcoltam...” - Mar- schalkó Gyula vecsési lelkész hirdette a vígasztalás igéjét a Rákoskeresztúri temetőben július 25-én. Legyen áldott emlékezete! Snápor István 83 éves korában el­hunyt. Temetése Lukácsházán július 10-én volt Weltler Sándor lelkész szol­gálatával. Zalczer Károly nyug. vasgyári moz­donyvezető, az ózdi gyülekezet legidő­sebb híve és buzgó tagja életének 101. évében elhunyt. Temetése július 26-án volt az ózdi gyári temetőben. „Minden jó adomány onnan felülről száll alá...” Apróhirdetés Fiatal értelmiségi házaspár Budapes­ten hosszabb időre albérletet keres, le­hetőleg főbérlő nélkül. Jelige: Lelkészi Hivatal. Telefon: 68-68-93. Orgonát vennénk új templomunkba. Kecel, Újfalvi plébánia. Kalocsai u. 1. A Teológus Otthon felvételre keres takarítónőt és konyhai kisegítőt. Je­lentkezni lehet dr. Selmeczi János igaz­gatónál személyesen (Budapest, XIV., Lőcsei út 32.), vagy a 636-451 -es tele­fonszámon. Templomtornyok, tetők korrózióvé­delme, karbantartása, javítása. Villám- védelem bemérése, tervezése, kivitelezé­se, szükség szerint állványozás nélkül, ipari alpinista technológia alkalmazá­sával. Terraservice, Budapest 1021, Bognár u. 3. Tel.: 342-628 Értesítjük a Lelkészi Hivatalo­kat és megrendelőinket, hogy a Sajtóosztály JÚLIUS 1-től AUGUSZTUS 31ri0 szünetet tart. A szünet idején a készpénzért történé eladási-avar- tálán. A július 1. után érkező meg­rendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni. SAJTÓOSZTÁLY Az Evangélikus Országos Múzeum közli, hogy Szokolay Sándor: Luther Kantáta és Confessio Augustana című lemeze 70 Ft-os árban a múzeum pénztárában kapható. MEGJELENT! Balikó Zoltán: Az Efezusi levél Kapható készpénzért. Megrendelést szeptembertől fo­gadunk el. Ara: 210,- Ft A Sajtóosztály Temetői közlemény A soproni Evangélikus Gyüle­kezet Presbitériuma közti, hogy a Balti úti temető rendezés alá ke- ( rül. Kéri az érdekelteket, hogy amennyiben igénylik - a lejárt sír­helyeket 1985. december 31-ig az egyházi pénztárban (Sopron, Templom u. 10.) újítsák meg. A határidő lejárta után a meg nem váltott sírhelyek és a rajtuk levő síremlékek a temető-fenntartó tu­lajdonába kerülnek. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési -ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (857329/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51207 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom