Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-18 / 33. szám

r Aki tehát Istennek híven szolgálni akar, az felebarátjával cselekedjék ugyanúgy, mint Isten ővele, vagyis ne ítéjjjen, ne kárhoztasson, hanem megbocsátásra kész legyen, tehetsége szerint szívesen adjon barátságot és szívességet bármikor, s bármikor tenni kész legyen. (Luther Márton) _______________: __________________) A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsági ülése Genfben A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága ez évi rendes ülését augusztus 2&-30. között tartja Genfben dr. Káldy Zoltán püspök elnöksége alatt. Az ülésszakot megelőzően augusztus 24-26. között külön­böző bizottsági üléseket tartanak. A Végrehajtó Bizottsági ülés befejező napján augusztus 30-án kerül sor dr. Carl Mau eddigi főtitkár búcsúztatá­sára és Gunnar Stálsett új főtitkár beiktatására, úrvacso­rái istentisztelet'keretében. A szolgálatot dr. Káldy Zoltán püspök az LVSZ elnöke végzi. Nyíregyházáról - Zimbabwébe Az LVSZ Világszolgálat magyar munkatársa Dr. Bálint Zoltán magyar vízügyi mérnök az LVSZ Világszolgálat ún. „föld” programjának első kelet­európai munkatársa. A 31 éves víz­ügyi mérnök május végén kezdte kétéves szolgálatát Zimbabwéban. Az LVSZ információs szolgála­tának munkatársával folytatott beszélgetésében Bálint Zoltán kije­lentette, hogy csak pénzt és gépe­ket adni a fejlődő országoknak nem a legjobb módja~a segítésnek, ő elsőrendű feladatának azt tart­ja, hogy együtt dolgozzon a nép­pel problémáik megoldása érdeké­ben. Bálint Zoltán eddig Nyíregyhá­zán dolgozott mint a megyei víz­ügyi hatóság számítógép alkalma­zási központjának vezetője. A Bu­dapesti Műszaki Egyetemen szer­zett doktorátust, doktori értekezé­sének témája az árvízvédelem és az árvízveszély előrejelzése. Bálint mérnök azt állítja, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket a Tiszá­nál szerzett az árvízvédelmi mun­kában, segíteni fogják őt a Zim­babwéban végzendő munkájában. Szerinte az árvíz és belvíz körüli problémák minden országban ha­sonlóak. „Magyarországon/is ko­moly problémáink vannak a ma­gas talajvíz miatti károsodással, a mezőgazdasági vegyi szennyeződés miatt. Most már csak a mélyfúrás­sal szerzett ivóvizet szabad hasz­nálnunk, mivel a talajvizet erősen szennyezik a vegyszeres védekezés­ben alkalmazott szerek. Mivel Zimbabwe a mezőgazdaság fejlesz­tését tervezi, talán hasonló problé­mákkal fogunk itt is találkozni” - mondta. Bálint Zoltán, aki a nyíregyházi gyülekezet ifjúsági munkájában is aktív szolgálatot végzett, és egy­házkerülete presbitériumának tag­ja, kijelentette, hogy nagy öröm­mel és reménységgel vállalja űj szolgálatát, amelyben össze tudja kapcsolni keresztyén hitét mérnöki munkájával. Feleségével és egy­Dr. Bálint Zoltán éves kislányukkal együtt tölti -el szolgálati idejét Bulawayóban. Az LVSZ Világszolgálati Osztá­lya 18 különböző országban végez hasonló szolgálatokat. Ezt a szol­gálatot a zimbabwei Evangélikus Egyház kérésére kezdte el, mivel a nemrég felszabadult ország a víz­gazdálkodási problémák megoldá­sát most elsőrendű fontosságúnak tartja. (lwi - MA) Szerkesztőségünk a Lutheránus Világszövetség Hararei (Zimbabwe) központjából kapott üdvözletét Bálint Zoltántól. Örömmel várjuk olva­sóinknak címzett első beszámolóját. A Victoria-vízesés Zimbabwéban. ÚJ SZÍNEK A PESTLŐRINCI KÉ EGY LELKÉSZIKTATÁS MEGRAGADÓ EPIZÓDJAI , „Mindig megrendítően nagy esemény, amikor egy gyülekezetbe új lelkészt iktatnak, mert az új ige­hirdető személye szimbolizálja Is­ten szeretetét, aki megígérte, hogy nem hagyja magára a gyülekeze­tei.” így kezdte igehirdetését Káldy Zoltán püspök június 9-én a pest­lőrinci templomban Havasi Kál­mán lelkész beiktatása alkalmával. Nyilvánvalóan átérezte ezt a pest­lőrinci gyülekezet is, ami elsősor­ban abból volt látható, hogy a templom zsúfolásig megtelt. Mu­tatta ezt az a feszült figyelem is, amellyel a püspök igehirdetését, a beiktatási szolgálatot, az új lelkész beköszöntő prédikációját s az üd­vözléseket hallgatta a jelenlevők népes serege. Végeredményben ez mind egy-egy új szín volt a lőrinci­ek templomának kék boltozata alatt. Püspök sem jár gyakran egy- egy gyülekezetben. 1929-ben a gyülekezet első lelkészének, Salfer (később Sokoray) Károlynak be­iktatásán, majd a templom 1932- ben történt felszentelésén részt vett Raffay Sándor püspök. Pestlőrin- cen azonban nem gyakori a lel­késziktatás. Az első lelkész 34 évi szolgálata után Matuz László 18 évet töltött ebben a gyülekezetben, így Havasi Kálmán most harma­dik lelkészként kezdheti meg szol­gálatát. Ilyen méretű ünnep tehát ritkán adódott ennek a gyülekezet­nek az életében. A püspök igehirdetése megszólí­totta az új lelkészt is, de az egész gyülekezetnek is tanítást adott ar­ról, hogy milyen szolgálatot vár az Úr. Az Istentől megkívánt szolgá­lat nem egyéb, mint a diakonia, amibe az igehirdetés éppenúgy be­letartozik, mint a betegek megláto­gatása és a lelkészi szolgálat még sok egyéb más területe. Erre a szol­gálatra nem csupán egy gyülekezet biz meg, ezt Krisztus kezéből veszi át a lelkész, ezért neki tartozik fele­lősséggel. Ezt a szolgálatot betölte­ni nem egyszerű feladat, ez csak úgy lehetséges, ha minden szolgá­latunkat a Krisztustól kapott sze­retet hatja át. Szirmai Zoltán esperes beiktató szolgálata után az új lelkész igehir­detése következett. Havasi Kál­mán lelkésszé szentelése után hosz- szabb időt világi szolgálatban töl­tött, s most Isten eredeü hívásához ELŐ VIZ Az evangélium hódításának nincsenek korlátái „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára!” ApCsel 2, 38 .Sorozatunk összefoglaló címé­nek nagy és alapvető igazsága, ti. hogy nincsenek korlátái az evangé­lium hódításának, ebben az igénk­ben egészen személyes vonatkozás­ban hangzik el. Kell is, hogy így is meghalljuk az igazságot. Hiszen ha korlátokról hallunk, a legtöbb esetben a másokban lévő korlátok­ra gondolunk, s megfeledkezünk arról, hogy az evangéliumnak ben­nünket is meg kellett hódítania, és kell újra és újra, mert ólyan ke­mény a szívünk, s erős az ellenke­zésünk, hogy Isten szeretetének nyilvánvaló jelei is elkerülik figyel­münket. Itt van a keresztségünk is! Adná Isten, hogy ne csak Luther asztalra írt mondatát tudnánk em­legetni, ha arról kell szólnunk, mit is jelent a keresztség, hanem tud­nánk a magunk tapasztalatairól és élményeiről is szólni. Ehhez azon­ban a bennünk lévő, s általunk állí­tott korlátokat kell ledöntenie az evangélium hódító erejének. Tudnunk kell: Keresztségünk- ben Isten lépte át azt a korlátot, amely Közte és köztünk, a szent Isten és a bűnös ember között tá­madt. A hangsúly ezen van: 0 lépr te át! Ha ezt végre megértenénk, mennyivel drágább, fontosabb len­ne számunkra a magunk keresztsé- ge, s gyönyörűségesebb kicsinye­ink keresztsége. Mennyivel keve­sebb lenne a vita, harag, gyűlölkö­dés, hogy hol, ki által, kinek a ke­zén legyen megkeresztelve az, aki felé Isten akar lépni a keresztség- ben. Mert ha emberek által törté­nik is a szertartás, tudjuk, hogy Jézus Krisztusért 0 fogad gyerme­kévé, Ő ölel át, Ő tekint ránk, ő keresztel! Csak ezért omolhat az a korlát, amely elválasztott Istentől bennünket. / Keresztségünkben - Isten terve szerint - leomlik a korlát, amely a bűnben és bűnök miatt tart rab­szolgaságban bennünket. A ke­resztség a szabadulás szentsége is( „Ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézus­ban.” (Rm 6, 11) Milyen egyszerű ez a kijelentő mód! Meghaltatok a bűnnek. Tény. Valóság. De nem magától értődő mégsem! Azért le­hetséges ez, mert Jézus Krisztus áldozata, halálának bűntörlő ere­je, és feltámadásának fénye per­zselte fel „korlátáinkat”, amelyek nem engedtek volna minket Jézus nyomába eredni; a megszabadul­tak örömét ismerheti meg minden­ki, aki így is meghallja az igét. Még egy korlátnak le kell omol­nia. Ez pedig az a korlát, amely a komolyan nem vett keresztség mi­att bennünk magunkban van. A megtérésre hívó szó, a hitre hívó szó a megkereszteltek felé különö­sen is sürgetően hangzik. Legyen ténnyé, valósággá, ami Isten sze­rint már az: gyermekei vagyunk. Ez viszont naponkénti harcra hív. Isten igéje napról napra megmu­tatja bűneinket, s nekünk napról napra kell és lehet ellenük győzte­sen harcolni, - mert megkeresztel­tettünk. „A keresztyén ember élete a keresztség állandó folytatása napról napra ismétlődő bűnbánat­tal és megtéréssel.” Egyházunk, tagjainak túlnyomó többségénél a keresztség parancsá­nak a szülők és keresztszülők enge­delmessége tesz eleget. Vagyis a „meg vagyok keresztelve” majd­nem mindannyiunknál életrajzi adat, mire tudatos emberekké let­tünk. Annál inkább fontos, hogy a megtéréssel válaszoljunk annak az Istennek, „aki előbb szeretett min­ket.” (1 Jn 4, 19) Ittzés János tért vissza. Korábbi szolgálatában nyilván több alkalma volt megis­merni és megérteni a mindennapi élet forgatagában élő embert a ma­ga munkaköri és családi problé­máiban. Ez az emberért érzett fele­lőssége érződött igehirdetésében is. Az embert hitre hívó és üdvösségre vezető szándék nyilvánult meg el­sősorban a mondottakban, de bi­zonyos, hogy ezt a készséget olyan lelkészi szolgálatban érvényesíti majd a pestlőrinci gyülekezet új lelkésze, amely széles öleléssel fog­ja át az egész emberi életet. A köszöntésekben sok meleg, testvéri hang szólalt meg. Szirmai Zoltán esperes nagy szeretettel fo­gadta be a Pesti Egyházmegyébe az új lelkészt, aki őszinteségéről, nyíltságáról, ugyanakkor hűségé­ről és pontosságáról, s egyszer­smind sokoldalúságáról is közis­mert. A gyülekezet felügyelője és az egyházmegyei felügyelő szívből jövő szavai után Bodó József, a XVIII. kerületi Hazafias Népfront alelnöke köszöntötte a gyülekeze­tét és lelkészét, nagy megbecsülésé­nek adva kifejezést. A testvéregy­házak sorában baptista, reformá­tus és római katolikus lelkészek derűs, szeretetteljes hangon fejez­ték ki örömüket az ökuménikus együttmunkálkodás lehetőségéért. A köszöntések sorát Káldy Zoltán püspök zárta, aki a sok jelenlevő részvételét is megköszönte, s mele­gen búcsúzott el a gyülekezet eddi­gi lelkészétől, a nyugdíjba vonuló Matuz Lászlótól. Élénk színt adott a beiktatás ün­nepi alkalmának az a sok szép ének- és zeneszám, ami az isten­tiszteletet gazdagította. A Luthe­Balról jobbra: Matúz László ny. lelkész, Káldy Zoltán püspök, Szirmai Zoltán / esperes és Havasi Kálmán beiktatott lelkész ránia Énekkar szolgálata a hagyo­mányos templomi áhítatot mélyí­tette, ugyanígy Rónayné Sánta Jo­lán szép éneklése. Az ősagárdi evangélikus gyülekezet rézfúvós zenekara pedig egy gyülekezet ifjú­ságának bizonyságtételét, mai hángjáthozta el. Ez talán még so­kaknak szokatlan volt, de minden­képpen beleillett abba a gyüleke­zetbe is, amelynek további életét az ifjúság jelenléte, felelős gyülekezeti tagokká formálódása teszi re­ménytelivé. Minden bizonnyal em­lékezetes marad a gyülekezet szá­mára ez a sokféle szín, ami az Isten szeretetének szivárványszerű szét­hasadása során ilyen gazdagon ra­gyogta be a pestlőrinci kék temp­lom kupolája alá sereglett gyüleke­zetét. Vető Béla NEMESHANY A nemeshanyi gyülekezet nemrég renovált temploma. A gyülekezet Veszprém megyében van, Ajkához tartozik. A gyülekezet egyik jellegzetessége, hogy minden családnak játr az Evangélikus Élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom