Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-24 / 8. szám

Jézus Krisztus a méríéise Szimbólumok világa — formák hitvallása a szolgáié szerelőinek Lelkésziktatás Körmenden, ‘ harangszentelés Kemenesmihályfán A barátságosan melegítő, kora alatt is szolgálatra képesítő erő őszi verőfénynél csak a hatalmas legyen számára, körmendi templomot megtoló A jelenlevő lelkészek egy-egy gyülekezet volt szebb, amikor D. igevers és a „Confirma” áldó dr. Ottlyk Ernő püspök igehirde- imádságával vettek részt a beik- tésével és Benkö Béla esperes tatásban. szolgálatával beiktatták Szerdahe- Szerdahelyi Pál János 13, 34—35. lyi Pál volt csöngei lelkészt a alapján tartotta beköszöntő ige- körmendi gyülekezet pásztorává, hirdetését. A szeretet nagyon ré- Vasárnap délelőtt volt, mégis szá- gi parancsa azért új mindig, mert mos lelkész is lehetőséget terem- ismételten át kell törnie a meg­tett arra, hogy jelenlétével kife- szokott és megromlott természe- jezze a gyülekezeti és szolgálati tünk diktálta régit. A teljesítés­közösséget. hez Jézus szeretete kimeríthetet­len forrását kínálja, példájával együtt. Más lehetőségünk nem adatott, és másra nincs is szük­ség, mint élni a hitvallást: nem magunkéi, hanem a Krisztuséi va­gyunk. A közgyűlésen Ottlyk Ernő püs­pök utalt arra, hogy a szeretet kölcsönös gyakorlásának az együttélés és együtt szolgálás hétköznapjai lesznek a próbái. A köszöntések hosszú sorát dr. Czvitkovics Ignác, a HNF városi­elnöke meleghangú köszöntése nyitotta meg. Fekete Sándor, a Vas-Zalai Református Egyházme­gye esperese az évszázados sors- és szolgálati közösség lelkületével kívánt áldást. Verő Mihály római katolikus kanonok-plébános. Her­mann Tibor hódmezővásárhelyi református lelkész a család, S"o- koray Miklós ny. lelkész a szülő­föld, Rác Miklós nádasdi lelkész az LMK, a búcsúztató csöngei gyülekezet nevében Németh János gondnok, a fogadó gyülekezet ne­vében pedig Rácz Aladár felügye­lő kívánt erőt és áldást a pászto­ri munkához. A BEIKTATÁST Ottlyk Ernő DÉLUTÁN HÁROM ÓRAKOR püspök Zsíd. 4, 12. v. alapján tar- a Vasi Egyházmegye másik szé- tott igehirdetése vezette be. A lén, Kemenesmihályfán harang- szép templom nagy gyülekezete szentelésre várták a püspököt. A megragadó élmény, mégis Isten családias méretű gerendás temp- igéje álljon a gyülekezet érdeklő- lom zsúfolásig megtelt a gyüleke- dése középpontjában. Ez élteti a zettel és a vendégekkel. Ottlyk gyülekezetét. Az,ige azt a Jézust Ernő püspök igehirdetésében a hirdeti, Akit Isten értünk áldozott nagy vacsorára való hívogatás oda. Ez az evangélium az igehir- szolgálatához hasonlította a ha- dető személyiségének és hittapasz rangok szolgálatát. Ez a hasonlat talatának a csatornáján érkezik, most valósággá is vált, mert a fel- A Szentlélek csodája, hogy az élet szentelő imádság és áldás után kenyere mégsem morzsolódik szét, megszólalt az újjáöntött harang és hanem az egész keresztyénség kö- nagyon sokan térdelték körül az zös kenyere marad. Örök ez az oltárt. A közgyűlésen Ambrus Gé- Ige, éppen ezért égető és örök, za felügyelő köszönte meg a személyes és korkérdésekben is felszentelés szolgálatát és is- útmutaiást ad. Hatékonysága fe- mertette az újjáöntés történe- leít a Magvető bőkezű szeretete tét, megköszönve a gyüleke- őrködik. Ahol befogadják, ereje a zet és a gyülekezettel együtt- halálon keresztül is megtart. Az érzők áldozatát. Megragadó él­örök evangéliumot a lelkész „fór- mény volt együtt látni az újjá- dítja” a ma embere nyelvére és öntés munkáját kezdeményező hozza kapcsolatba életével, kér- Mesterházy Sándor ny. lelkészt és déseivel. A gyülekezet ezért be- Tekus András segédlelkészt egy­esülje meg új lelkészét is. Ember más mellett. Berzsenyi J. Miklós ő is, de elhívott szolgálattevő. A egyházmegyei felügyelő az egy- megbecsülésnek az a legszebb je- házmegye nevében fejezte ki örö- le, ha igénylik szolgálatát. Jézus mét, dr. Koltay Jenő bobai római Krisztus maga a mértéke a szol- katolikus plébános köszöntötte gáló szeretetnek. Az örök evan- még az ünneplő gyülekezetét. Mi- gélium az új lelkész szolgálatán közben a hatalmas gyülekezet keresztül is hordozza, s formálja lassan elhagyta a templomot, az > s egészen a célig vezesse a kör- újjáöntött harang azokra emlé- mendi gyülekezetei, hogy az ma- kezve kondult meg, akiket a köz- „a is a szeretet szolgálatában élő beeső időben harangszó nélkül ki- tanúja lehessen Jézus Krisztus élő sértek ki a temetőbe, és ható evangéliumának. A gyülekezet vendégszeretettel megterített asztala alkalmat adott AZ IGEHIRDETÉS UTÁN az együtt örülő közösségének a Benkö Béla esperes végezte a be- megélésére, de arra is, hogy a püs_ iktatás szolgálatát. Igehirdetésé- pök és a lelkészek, a gyülekeze- ben a Szentlélek elevenítő ajándé- tek képviselőivel együtt megbe- kát kérte az új lelkész számára, szélhessék a további tennivalói- hogy az ezerféle feladat terhe kát. Fehér Károly A körmendi templom EGYHÁZI EGYÜTTMŰKÖDÉS KÍNÁBAN „A kínai egyházak válasza a ke­resztyén egyházi vezetők nyári országos összejövetelével kapcso­latosan felülmúlta várakozásain­kat” — mondotta K. H. Ting püs- pük az Asia Lutheran News-nek adott nyilatkozatában. Mintegy 150 keresztyén vezető és a Kínai Népköztársaság különböző tarto­mányainak és területeinek egyhá­zi vezetője gyűltek össze július közepén két hétre Pekingben, ahol számos témát megtárgyaltak, első­sorban a kínai egyházak lelki­pásztori feladataival kapcsolato­san. Ting püspök elmondta, hogy több egyházban a hívők megtár­gyalták a kiküldött meghívóleve­let. Foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy az egyházi vezetők ré­szére bizonyos gyakorlati képzést nyújtsanak abból a. célból, hogy a ielkigondozói igényeknek eleget tudjanak, tenni. Ez a képzés leve­lezőoktatást, valamint olvasás-ta­nítást is magába foglalna, mon­dotta Ting püspök. Jelenleg azon­ban még számos problémát kell megoldani, melyek a megfelelő személyek és tanulmányi anyagok hiányából adódik. „Reméljük, hogy 1981 tavaszi félévéig a nankingi egyetem val­lási tanulmányokkal foglalkozó,in­tézetében a szükséges berendezé­sek rendelkezésre fognak állni ahhoz, hogy az első hallgatók megkezdhessék tanulmányaikat” — mondotta a püspök. A templom lépcsői A lépcsőkre úgy szoktunk gon­dolni — ha egyáltalán gondolunk rájuk — amik jelentőség nélküli, kényszerű emberi szükségletet ki­fejező és kielégítő építészeti egy­ségek, s csupán közlekedési szem­pontból szükségesek, hogy az em­ber aránylag rövid távon magas­ra tudjon menni, célját meg tudja közelíteni. Emeletes bérházaknál, irodaházaknál, gyáraknál, a típus­terv és futószalagépítkezések épü­leteinél általában így is van. Az igényesebb épületeknél azonban — akár a jelenben, akár a múlt­ban — melyek elkendőzötten vagy hivalkodóan, de reprezentatív szándékkal is épültek, már látha­tóan többre „becsülik” a lépcsőt, legalább azon a szinten, hogy a szükségből erényt kovácsolnak. A funkción túl (mely kétségtelenül mindig meghatározó marad) szá­molnak a lépcsővel, mint dekorá­ciós, díszítő és díszítést hordozó plasztikus építészeti taggal, sőt, mint térosztó és formáló lehető­séggel is. (Pl. kastélyok külső vagy belső több karú díszlépcsői stb.) A SZAKRÁLIS ÉPÍTŐMŰVÉ­SZET AZONBAN nem ezen az úton halad a lépcsők értelmezé­sében és használatában. Nem a lépcsők művészeti lehetőségeinek a kiaknázására koncentrál (plasz- ticitás, dekorativitás), hanem azok szimbolikus jelentésére és jelentő­ségére. Határozottan a lépcső tér­elválasztó szerepét hangsúlyozza, valamint azt az adottságából is következő tartalmát, hogy miköz­ben összeköt két teret, egyben mi­nősíti is azokat, éspedig egymás­hoz való viszonyukban: az alá­ás fölérendelés értelmében. A templomoknál ebben az értelem­ben, hangsúlyosan két helyen je­lenik meg a lépcső: a templomon kívül, a templomkapu (kapuk) előtt, mint „templomlépcső”, és a templomhajó és a szentély között, mint „szentélylépcső”. A TEMPLOMLÉPCSÖ a külvi­lág és a templom, mint kiemelt szent hely közti különbséget hiva­tott demonstrálni, utalva arra á ma is uralkodó képzetre, elképze­lésre, hogy Isten, Isten országa e világhoz képest valahol „fönt” van. Ez úgy jelenik meg, hogy legalább pár, de inkább több lép­csőn kell felmenni a templomkü­szöb és padlószintjéig, hogy a templomba, a szent helyre bejut­hassunk. De ugyanakkor ezt a mondanivalót, van mikor — ahol csak van rá lehetőség — még az­zal is kiemelik, hogy eleve vala­milyen magaslatra, dombra, hegy­re építik a templomot, melyre ren­desen hosszú lépcső vezet fel. Ezek a hosszú lépcsők unprakti- kusnak, fárasztónak tűnnek, & épp ezért riasztóak a ma kényelmes embere számára. De ebben a fá­rasztó voltukban is van mondani­valójuk. Az, hogy az Istenhez kö­zel kerülésért „meg kell dolgoz­ni”. A középkori, s még a mai ró­mai katolikus egyháznak temp­lomlépcsőkhöz kötődő zarándok­lati. bűnbánati előírásai ebben az értelemben fogantak. Evangéli- kusságunk számára ez a „munka” a hit vállalása a templom és Is­ten szeretetében. A SZENTÉLYLÉPCSÖK ha­sonló. vonatkozású,. de njás j.e.lleg^ szimbolikus tartalmat hordoznak.’ Ezek a szent helyen belül á'még szentebb szentély, a. „szentek szentje” magasabbrendűségét, az emberi, gyülekezeti szint föltötti- ségét emelik ki az előbbi képzet­körben maradva, hogy ti. Isten fönt van. Ide, az oltárhoz, Isten elé is „fel” megy a pap, és az ol­tártól „le” hangzik Isten igéje, s így kapjuk a szentségek ajándékát is. Honnan ered ez a természetes­nek tartott gondolat és elképze­lés, hogy Isten és a „szent” össze­kapcsolódik bennünk a „fönt”-tel? Kétségtelen, hogy már a több ezer éves sumér, óegyiptomi, görög stb. hitvilágban is meglevő „át­öröklött” képzet ez. Ök is az iste­neiket valahol a bolygók, felhők, megközelíthetetlen hegycsúcsok világában képzelték el. Számunk­ra azonban világosabban követke­zik a Biblia vallástételéből, amely következetesen hegyekhez, ma­gaslatokhoz kapcsolja Isten nagy, történelmi jelentőségű tetteit. így jelenik meg pl. az Ararát hegye, hol Isten megesküszik: nem pusz­títja el többé a világot az ember bűne miatt (1 Móz 8, 1—22). Ilyen a Sinai hegy, a Tízparancsolat, a törvényadás helye (2 Móz 31, 18) Jézussal kapcsolatban az előbbi képzetet támogatja, hogy Máté evangéliuma szerint a nagy prédi­kációját hegyen mondta (Hegyi Beszéd: Mt 5—7. fej.). Hegyhez fűződik a megdicsőülése is (Mt 17, 1—7.). Végül Isten legnagyobb tet­te, a megváltásunk is hegyhez, hegyoldalhoz, a Golgota helyéhez kapcsolódik. * Uram! Oly bosszantó, hogy templomunkat magasra építették. Túl nyilvános, hivalkodó a bejá­rata. Még megláthatnak, mikor bemegyek, s megmosolyognak az emberek. Én azt szeretném, hogy észrevétlenül lehessek gyermeked. Am most mégis arra gondolok, hogy Te nem riadtál vissza nyil­vánosságtól és népszerűtlenségtől sem, mikor a megváltásunkról volt szó. Még azt is engedted, hogy megkínéottan és keresztre feszítve kirakatba tegyenek a Gol­gotán. Add ezt a bátorságot ne­kem is, hogy drága embertár­saimért váltani tudjak mindent a Te szolgálatodban. S ne észrevét­lenül akarjak a Te gyermeked lenni... if j. Foltin Brúnó Örülünk a harmóniának Mesősiné Tóth Ágota kiállítása Csepelen HA EZT A SZÓT HALLJUK: CSEPEL — hatalmas üzemek, gyárkémények jutnak eszünkbe, a felszabadulás óta gombamódra nőtt emeletes házakból kialakult új városrészre gondolunk, a gyors- vasútra, amint ide-oda áramlik sínéin a lakosság akárcsak érben a vér. Pedig Csepel a szellemi élet bölcsője is. Képzőművészei is van­nak. Alkotásaikat rendszeresen állítják ki a „Csepel Galéria” ke­retében a Vasmunkás téri ifjúsági klubház egyik helyiségében. Re­mélik, hamarosan teljesül vágyuk és megfelelőbb, tágas kiállítóte­remhez jutnak. Ennek a művészi közösségnek aktív részese Mezősi György csepeli evangélikus lel­kész felesége, Tóth Ágota is. Személye nem ismeretlen la­punk olvasói előtt. Illusztrációival gyakran találkozunk az Evangé­likus Életben és az Evangélikus Naptár lapjain. Hogy kicsoda és mire képes, azt október 21-én megnyílt kiállításán láthattuk. SZERSZÁMA A TOLL, A KRÉ­TA S A LINÓLEUM sima lapját felhasító éles kés. Rajzlap vagy annál kisebb méretű papírlap ke­retei közé fogja amit elles a vi­lágból s amit másokkal is meg akar láttatni. Grafikus. Kifejező- eszköze a vonal. Képein nincse­nek elmosódott kontúrok. Nem szakad el a szemünkkel látott vi­lágtól. A láthatót, a hétköznapit pl. egy bogáncsot, egy alvó gyer­mek arcát, Ágit, amint könyvét olvassa, a 'furulyásókat, de még az ismeretlen virágot is a közvet­lenül láthatóan túli szépség felis­merésével teszi látvánnyá. Képei­ből meghitt harmónia árad. Titká­ra egyik linómetszete utal. Asz­talra tett kenyér, kancsó és pohár mögött szék karfájára hajló sze­líd, nyugodt női alak. Szinte lát­ható a csend. A belső csend. A kép címe: Meditáció. A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSÁ­NAK DÉLUTÁNJÁN alig fértünk el a teremben. Kis általános is­kolások több szólamú, kedves, tisztán csengő furulyajátéka után dr. Majsay László művészettörté­nész, a művésznő volt tanára, köz­vetlen, lényegre mutató szavai nyitották meg a kiállítást. Érde­mes idézni szavaiból. Elmondotta, hogy sok tanítvá­nya kallódott el évek múltán, Tóth Ágota élete kiteljesedett. Első in­dítását egy kitűnő pedagógustól, Farkas András festőművésztől kapta Balassagyarmaton. A Kép­zőművészeti Főiskolán Kmetty János és Ék Sándor tanítványa, grafika -szakon. Tanári diplomát szerez. 1967-től rajztanár egy cse­peli általános iskolában. Nem ha­sonlít egyik mesterére sem. ön­álló. Egyéniségének kibontakozá­sához sokban járult hozzá környe­zete. Magas színvonalon alkot. Nem a lelki egyensúly elvesztése készteti alkotásra, mint sok szo­morú sorsú művészt, hanem bel­ső harmóniája. Ebben az elmé­lyült érzésben akarja részesíteni képeinek szemlélőit is. Ma szinte félünk a disszonáns, a diszharmo­nikus élmények állandó feltárá­sától. Mezősiné Tóth Ágota képei­nek láttán örülünk a harmóniá­nak. Ö a bogáncsban is megmu­tatja a szépséget. Nagy Emma verssorával lehetne jellemezni művészetét: „A versek karok. Megölelem azt akit akarok.” A megnyitón néhány kérdéssel fordultam Mezősinéhez. Elmondta, hogy érzelmi beállítottságú. Amit megérez, azt rajzolja meg. A ki­állítás ízléses meghívójának cím­lapjára egy majdnem veréb sze- rénységű kis stilizált baglyot he­lyezett, Okos, nagy szemei mint­ha kérdeznék: miért féltek a va­lóságtól, miért menekültök előle rémképekbe, miért gyötritek ma­gatokat meddő gondolatokkai ? Vegyétek észre, hogy nemcsak fe­jetek, szívetek is van. _ CSEPEL-SZIGET. A Nagy-Duna és a soroksári Duna-ág fogja kö­rül. Nagy sziget, mégsincs elszi­getelve. Szigeten él Mező*te Tóth Ágota is. Családja körében, iskolájában, gyülekezetében. Ö sincs elszigetelve. Beszédes példa ő. Csak papnék számára? Benczúr László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom