Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-01 / 1. szám

* * AZ UR kedves esztendeje Amikor megvalósul az örömhír a „szegényeknek”, amikor meg­szabadulnak a foglyok és megkín- zottak a bűntől és szenvedéstől, és amikor megnyílt szemmel, színről színre láthatunk, akkor mondhatjuk, hogy itt van „az Ür kedves esztendeje”. VÉGLEGESEN ÉS TELJESEN JÉZUS KRISZTUS VISSZAJÖ- VETELÉVEL érkezik meg népe számára a „kedves esztendő”. Ezt maga Jézus Krisztus ígérte meg tanítványainak, és az Újszövetség számtalan bizonyságtétele meg­erősítette. Ezért várták a tanítvá­nyok és az egyház népe mind a mai napig reménységgel Jézus vissza jövetelét, és ez a remény­séggel való várakozás a keresz­tyén ember egyik legjellemzőbb magatartásává lett. Mi is ilyen bizakodó hittel vágyódunk az Űr „kedves esztendejé”-re, s ez meg­határozza egész keresztyén éle­tünket. Nem csüggedünk a jelen bajaiban, mert reménységünk megvigasztal és erőt ad.'Nem bi­zonytalankodunk céltalan, szét­szórt-lelkű kapkodással, mert ha­tározott ígéretet kaptunk, és ez az alapja a reménységünknek. A várakozásban nem fáradunk meg, mert a biztos reménység „szár­nyakat ad”. De nem is bizako­dunk el, mert tudjuk, hogy „ad­dig” még sokat kell küzdenünk és szolgálnunk. „Amit pedig szóltok vagy cse- lekesztek, mind az Űr Jézus ne­vében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kol 3, 17). VASÄRNAP. — „Jézus Krisz­tus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13, 8 — 2 Sám 22, 3 — Lk 2, 21 — Zsolt 149, 1—5). Jézus Krisztus a , most kezdődő esztendőben sem váltózik. Ugyan­úgy kínálja szeretetét, bűnbocsá­natát mint eddig. Ugyanúgy szol­gál, mint eddig. — De ugyanúgy hív szolgáló életre is, hogy a Tő­le kapott szeretetet, bűnbocsána­tot ne őrizgessük, hanem azzal éljünk embertársaink között. HÉTFŐ. — „Miért pereltek ve­lem? Hiszen ti hagytatok el hűt­lenül, így szól az Ür” (Jer 2, 29 — Jn 20, 27 — Lk 4, 16—21 — Jn 2, 1—12). A hétköznapi és gyüle­kezeti élet kapcsán sokszor vá­dolnánk az Istent, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt elképzeljük, vagy egyéni, önző érdekből szeretnénk. Közben arra nem szeretünk gondolni, hogy sa­ját hűtlenségünk, mulasztásaink, hitetlenségünk, engedetlenségünk az oka annak, hogy nem látjuk meg Isten hűségét* és szeretetét. KEDD. — „Én világosságul jöt­tem a világba, hogy aki hisz én- bennem, ne maradjon a sötétség­ben” (Jn 12, 46 — Dán 2, 21 — Ézs 43, 16—19 — Jn 2, 13—22). Jézus utat mutat azon az úton, mely a fény felé vezet, mely találkozik az Istennel és megtalálja helyét a hétköznapokban a másikért végzett odaadó szolgálatban. SZERDA. — „Isten a mi oltal­munk és erősségünk, mindig biz­tos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk” (Zsolt 46, 2—3 — Jn 10, 28 — Józs 1, 1—2, 5—9 — Jn 2, 23—25). Olyan oltalom és erős vár Istenünk, akihez min­dig alázattal menekülhetünk. Ö nem akar kiemelni egy „várba” ebből a világból, hanem itt eb­ben a világban akar megtartani, hogy itt éljünk akarata szerint. CSÜTÖRTÖK. — „örülhetek szabad ításodnak” (1 Sám 2, 1 — Jn 4, 25—26 — Jak 4, 13—17 — Jn 3, 1—13). A keresztyén élet sza­bad élet. Szabad a bűntől, szabad a halál félelmétől. Isten ajándé­ka ez, joggal alapja a keresztyén örömnek. De ezt az örömöt meg is kell osztani, különben haszonta­lan. Szolgálnom kell a másik em­bert a családban, és mindenütt az emberek közt úgy, hogy örömmel segítek. PÉNTEK. — Vízkereszt. — Ezért mindenben hasonlóvá kel­lett lennie a testvéreihez, hogy UGYANAKKOR, AMIKOR ILYEN JÖVŐBE NÉZŐ VÁRA­KOZÁSSAL éljük keresztyén éle­tünket, tisztában kell lennünk az­zal is, hogy „az Ür kedves esz­tendeje” mégsem csak a jövő ígé­rete. Ezt is maga Jézus adta tud­tára mindazoknak, akik a názá­reti zsinagógában hallgatták sza­vait: „Ma teljesedett be ez az írás ...” Jézussal új korszak kez­dődött a világ számára, cseleke­detei ezt az új korszakot igazol­ták. Az evangéliumot hirdette a szegényeknek, szabadulást hozott a bűn és szenvedés rabságából a megkínzottaknak stb. Betelje­sedett a prófécia. Ma is jelen van Szentlelke által, cselekszik és „kedves esztendővé” teszi a je­lent. Kegyelmének jeleit láthattuk az elmúlt esztendőben is: hallhat­tuk igéjét, élhettünk szentségei­vel, élvezhettük és tovább adhat­tuk szolgáló szeretetét, kaptunk és nyújthattunk vigasztalást és segítséget egymásnak. És így fog beletartozni „kedves esztendejé­be az 1978-as esztendő is. Ezért nem tehetünk mást, mint őszinte hálaadással fogadjuk a jelenben valósuló, örök kegyelmét. A reménység mellett ez a cse­lekvő hálaadás a másik jellem­zője a keresztyén embernek. Az igében nekünk ajándékozott erőt, útmutatást, bocsánatot nem kó­tyavetyélhetjük el, hanem minden irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelési szerezzen a nép bű­neiért” (Zsid 2, 17 — Zsolt 130, 4 — Mt 2, 1—12 — Jn 3, 14—21). Jézus itt élt, itt járt, azono­sult az emberi élet gondjaival, bajaival és kísértéseivel. Ezért ér­ti a mai ember gondjait, életét is. SZOMBAT. — „Tudom, Iste­nem, hogy a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteség­ben” (1 Krón 29, 17 — Jn 2, 24— 25 — 1 Jn 2, 12—17 — Jn 22— 30). Sok bajt, félreértést és tra­gédiát eredményezett már az őszinteség hiánya. Ugyanezt tesz- szük sokszor Istennel szemben is főleg akkor, ha rólunk, a mi mu­lasztásainkról, a mi bűneinkről van szó. Isten előtt nincs, nem is lehet titok. Az őszinteségben gyö­nyörködik. Nem öncélúan, hanem a mi érdekünkben. Ifj. Kendeh György — PORROGSZENTKIRÁLY. 1977. december 2-án ádventi es­tet tartottak a gyülekezetben. Igét hirdetett Pintér János zala­egerszegi lelkész, egyházmegyei sajtó-előadó, aki egyben ismer­tette egyházunk sajtószolgálatát, több kiadványunkat bemutatta és különösen is az Evangélikus Élet olvasására buzdította a nagy számban megjelent híveket. Az ádventi estet szép keretbe foglal­ta orgonajátékával özv. Lágler Béláné. A kedves alkalmat a gyülekezet gondozásával megbí­zott Szekeres Elemér csurgói lel­kész készítette elő. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vm, Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.3718 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató tőlünk telhető módon meg kell becsülnünk. Nem tarthatjuk ter­mészetesnek a napról napra meg­újuló szeretetet, hanem valljuk, hogy minden ajándék és minden kegyelem. Tudatosabban kellene hinnünk „az Ür kedves esztende- jé”-nek jelenidejűségét, akkor gyakrabban hálálnánk az Isten­nek tetsző, szent élettel. A JÖVŐBE NÉZŐ REMÉNY­SÉG ÉS A JELENÉRT VALÓ HÁLAADÁS nem lehet csupán a „bensőnk” ügye. Ha őszintén ész­revettük és elfogadtuk Isten sze­retetét, akkor azt közvetítenünk kell embertársaink részére is. „Az Ür kedves 'esztendejét” hozó Krisztus eszközeiként továbbad­juk tehát Krisztusnak az „öröm­hírben” valósuló ajándékait. Ez­zel, miközben engedelmeskedni igyekszünk Krisztus parancsának, valóságos segítséget nyújtunk em­bertársainknak, a világnak, s mi magunk is boldogabbak leszünk. Bárány Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. december 31-én Óév este Deák tér du. 6. (úrv.) Káldy Zoltán. Fasor du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. du. 6. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 7. Rákóczi út 57/b. du. 5. rhaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kőbánya du 6. Veöreös Imre. Vajda Péter u. du. 5. Veöreös Imre. Zugló du. 6. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. du. 5. Benczúr László. Váci út 129. du. 5. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pest­erzsébet du. 5. Virágh Gyula. Pestlő­rinc du. 6. Matuz László. Pestújhely du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom du. 6. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály du. 5. Rákoshegy du. 5. Ferenczi Zoltán. Rákosliget du. 4. Kosa László. Rákoskeresztúr du. 6. Kosa László. Bécsikapu tér du. 6. Koren Emil. To- rockó tér du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Óbu­da du. 5. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. du. fél 7. Takács József. Pestliidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. du. 5. Turcsányi Károly. Kelenföld du. 6. (úrv.) Bencze Imre. Németvölgyi út 138. du. 5. (úrv.) Missura Tibor. Kelenvölgy du. fél 4. Budafok du. fél 6. Csepel du. 5. (úrv.). Budapesten, 1978. január 1-én, újévkor Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. H. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. H. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter ti. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal­va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr Lászió. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kós^ Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, de. fél 11. (német-úrv.), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Xakács József. Bu­dakeszi de. 8. 'Takács József. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Mo­dori u. 6. de. 10. (úrv.) Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. ll. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 1. Budapesten, 1978. január 6-án, vízkereszt ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag An­dorné. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 6. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr Lászió. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- te.mplom de. lt). Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoske­resztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 11, du. 6. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vil­mos u. 11. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Ke­lenföld de. ll. Bencze Imre, du. 6. Ben­cze Imre. Csepel de. fél 11. Az Ür KEDVES ESZTENDEJE MENNYI IS EGY ESZTENDŐ? Sokféleképpen lehet számolni azt a háromszázhatvanöt napot, ami reánik vár. Élethelyzetünktől füg­gően lesznek a napok benne rövi­dek vagy hosszúak, hiszen vizsgá­dra készülve a napok túl gyorsan, betegágyon pedig túl lassan tel­nek, néha szeretnénk siettetni, néha pedig marasztalni a pillana­tokat. Mennyi is az 1978. eszten­dő? Számoljunk most úgy együtt, hogy átlagban negyvenmillió szívdobbanást jelent. Az orvosok azt szokták monda­ni, addig jó, amíg nem is érezzük, hogy van szívünk. Mihelyt figyel­ni kell a működését, erősíteni vagy nyugtatni, az már rendelle­nességet takar. Az újévre szóló terveinket, elképzeléseinket most erre a negyvenmillió szívdobba­násra számítsuk át, figyeljünk és tervezzünk előre. KIÉRT VAGY MIÉRT DOBOG A SZIVÜNK? Természetesen el­sősorban életünk motorja, ma­gunknak szól az a negyvenmillió. Mégis vannak emberek, akikért, akik mellett hevesebben dobog és vannak ügyek, helyzetek, amelyek közelebb vannak hozzánk. Azaz nem csupán önmagunkért élünk, dolgozunk, tevékenykedünk, ha­nem korunk, környezetünk, em­bertársaink életéhez kapcsoló­dunk. Ebben a viszonyban lehet rontani vagy javítani környeze­tünket. AMIKOR JÉZUS FÖLLÉPÉSE­KOR MEGHIRDETTE az Ür ked­ves esztendejét, ez azt jelentette, hogy segíteni akart az ember­nek. Másokért, mások javára do­bogott a-szíve. Tanítványaira bíz­ta, hogy áldozatos élete példáját kövessék. Az 1978. évben az a Krisztustól kapott feladatunk, hogy fölismerjük, hogyan és hol segíthetünk egyes embereknek, családoknak, közösségeknek, az egész világnak. Van néhány olyan kérdés, ame­lyik az 1978. év folyamán újra és újra előkerül. Így elsősorban kell megemlítenünk a béke ügyét, en­nek az egész világra, a nemzet­közi kapcsolatokra, a népek éle­tére terjedő összefüggéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az előttünk álló évet a nemzetközi békét akaró erők örömére a le­szerelés kérdésének kívánja szen­telni. A világ népeinek rá kell döbbenniük arra, hogy egymás élete és halála van a kezükben a mai modern tömegpusztító fegy­verek birtokában. Egy módon le­het csak megállítani az esztelen fegyverkezési hajszát, ha a népek megállapodnak a kölcsönös lesze­relésben. ALIG TÖBB, MINT NYOLC­EZER NAP és belépünk a hu­szonegyedik századba. Mennyi re­ménység, mennyi elvárás, mennyi jóslat foglalkozott korunk lehető­ségeivel! A múlt század végének vagy századunk elejének maga­biztos hangulatát derékba törték a világháborúk borzalmai, sok ponton ma reálisabban látunk, mint apáink. A körülményeink mások lettek, előbbre haladt az emberiség és sok ponton le tud­tuk győzni a természetet, betegsé­geket. A világon kereken egymil- liárdot számláló keresztyénségnek óriási felelőssége, fölismeri-e fel­adatát és maga és mások számára kedves esztendővé tudja-e változ­tatni az előttünk állót. Az élet védelmezése nem áll meg a háború és a fegyverek el­ítélésénél. Olyan nemzetközi Jég­kört, egyéni, családi, nemzeti életstílust vár a világ, amelyik­ben kevesebb az agresszió, a ha­rag és bosszú, amelyikben az em­ber figyelme kiterjed a környe­zete, a természet védelmétől kezd­ve az anyagi javaknak világszin­ten történő igazságosabb elosztá­sáig. AZ 1978-AS ESZTENDŐ NEGY­VENMILLIÓ SZÍVDOBBANÁSA számos szolgálati alkalmat jelent. Nézzünk körül, hol van ránk szükség. Az Ür kedves esztende­jét úgy hirdette meg Jézus, hogy mindnyájunkat munkatársaivá hív, szolgálatra buzdít. Harmati Béla A vándor „ajándéka” Messziről jöttem Uram! Még talán fel sem ragyogott él­tem napja, csak szemed intésére dobban elsőt a szívem, s felsír­tam, amikor megérintett a világ hidege, de már öntudatlanul feléd nyújtottam a kezem. Megfogtad és elindítottál. Sok utat jártam be azóta. Hosszút és rövidét, könnyűt és nehezet, virágosat és köveset, mosollyal gazdagot és könnyeset, Idegent és hazait, földeset és betonozottat. Nélküled és Veled, párosán és egyedül, ba­rátokkal és ellenségekkel, büsz­kén és alázattal, gondtalanul és problémákkal terhelten. De akár­hogyan, bárhová sodort sorsom, Karácsonykor, bűnbánattal és re­ménykedőn, elfáradt nemzetek fiaival és ébredő kontinensek gyermekeivel együtt elzarándo­koltam oda, ahová a csillag ve­zet, a Te bölcsödhöz. Messzi útról jöttem, Uram! Elmúlt ifjúságom. Már nem fe­lejtelek el gyakran, mint gyer­mekkorom idején. Megtanultam, hogy a sötétség is csak azért van, hogy hatalmad tisztábban ra­gyogjon, hogy egyetlen drága mo­soly hosszú téli hónapokat fel tud melegíteni, hogy minden időben szeret az igaz barát és segítségül van a nyomorúság idején, hogy a fa ereje nem az ágaiban, hanem a gyökereiben van, hogy mindab­ból, amit magaménak mondhatok csak az maradt meg, amit elaján­dékoztam, hogy a szeretet a türe­lemben teljesedik ki és hogy Is­ten nem siet és nem késik, sza-, vának megvan az ideje és a csendje és hogy nem kell messzi útra kelni ahhoz, hogy a boldog­ságot megfoghassuk, a fény egy­formán beragyog mindent. Messziről jöttem, Uram! Elfáradtam. Időben indultam, hogy lassúbb lépteim is elvigye­nek Hozzád. Rohanó világunkban mindent siettetünk. Az ünnepein­ket, a munkánkat, a szórakozá­sainkat, a vásárlásainkat, a sze­relmeinket, az életünket. Félünk, hogy lekésünk és minden elfut elölünk. Időben indultam én is. Lassan, megfontoltan jöttem, örültem minden lépésnek, amely közelebb visz Hozzád. Nem siet­tem, élveztem ezt az utat, ame­lyen egyforma ütemben, kiegyen­súlyozott ritmusban, törhetetlen hittel haladva, Hozzád jutok. „Ajándékot” hoztam Uram! Ezt gyűjtöttem. Neked! Meleg­séget és megértést, a múltat és a jelent, emlékeket és élő tényeket, szeretetet és imádságot, jóindula­tot és áldást, tavaszi rügyeket s a virágok illatát, reményt és hűsé­get, a nyelvem zenéjét, az írá­saim értelmét, versek csengő rím­harangjait, a lelkem egyensúlyát. Érett gyümölcs zamatét, a tenger harmonikus - mozgását, a naple­menték ragyogását, az égbolt csil­lagainak álmát, megnyert és vesz­tett próbákat, nyugodt éjszakák titkait, a hitemet és ragaszkodá­somat Hozzád életem végéig. Kérlek, fogadd el őket tőlem. Tu­dom mindezt Te adtad nekem. Messzi útra indulunk, Uram! Üj év közeleg. A kapuja előtt állunk. Mint életünk hajnalán, fe­léd nyújtjuk a kezünket. Kérlek indíts el és vezess bennünket az új év útjain is! „ w . Gyarmathy íren — BEZI. Isten iránti hálából és elhalt fivéreire való kegyele- tes emlékezésből négy darabból álló zöld bársony templomi terí- tő-készletet adományozott a gyü­lekezetnek Farkas Mária, aki sú­lyos betegségéből most van gyó- gyulóban. — AJKA. 1977. december 4-én Tóth Sándor mezőlaki lelkész szolgált a gyülekezetben. Délelőtt Ajkán, délután pedig a puszta- miskei templomban, amelyet a kis szórványgyülekezet tagjai igen nagy áldozatkészséggel kí- vül-belül teljesen megújítottak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom