Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-08 / 2. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A Déli Evangélikus Egyházkerület december 9-én, a Deák téri jvangélikus templomban tartotta láromévenként esedékes közgyű- ését. A közgyűlést Szilágyi Béla rgyházkerületi felügyelőhelyettes lyitotta meg, üdvözölte a • köz- ?yűlés alkotó tagjait és a szép számban meg.ielent érdeklődőket. Ezt követően dr. Káldy Zoltán püspök terjesztette be püspöki jelentését, melynek első felét az alábbiakban, szó szerint közöljük: Az egyház missziójának dimenziói Mindenekelőtt hangsúlyozom, nogy változatlanul a diakóniai j ton kivánunk tovább haladni. Ez azt jelenti, hogy arra a Jézus Krisztusra akarunk nézni és azt Dr, Káldy Zoltán püspök jelentést tesz a Közgyűlésnek ember viszonya, mert csak az embernek a másik emberhez való viszonyát tekinti fontosnak. Mivel ezek a gondolatok megkísérthetik lelkészeinket, presbitereinket és gyülekezeteinket is és lassíthatják előrehaladásunkat, szükségesnek tartom, hogy a diakóniai utat egyszer a misszió és evangélizáció oldaláról közelítsük meg. Már most kijelentem, hogy az egyház diakóniai útja nem kizárja, hanem magába foglalja az egyház missziói szolgálatát is, sőt enélkül vakvágány lenne a diakóniai út. Ezzel együtt ugyanló diakóniáját, a hit ébresztésében, erősítésében és a bűnbocsánatban. akkor nem fog ez a dia- kónia Jézus Krisztusra az Űrra és a Szolgára mutatni, vagyis nem lesz Róla való bizonyságtevéssé. Mindezt el lehetne mondani ugyanígy, ha a missziót akár az istentiszteletet, akár a gyülekezet közösségi élete felől vizsgáljuk. Egy azonban tény. És pedig az, amit már mondottunk, hogy a misszió komplex szolgálat, annak több dimenziója — legkevesebb négy dimenziója van és csak ebben a sok dimenzióban hiteles a szolgálata és lehet gyümölcsöző. Mindenekelőtt azt szeretném, ha a missziónak ez a komplex valósága világos lenne előttünk és ilyen értelemben végeznénk azt a missziót, amelyre Jézus küldötte a tanítványait, amikor mennybemenetelekor ezt mondotta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28, 18—20). A négydimenziójú missziói szolgálat egyes részeiről is szeretnék külön is szólni. továbbadója és gyakorlója legyen minden ember számára. Éppen a misszió összefüggésében azt is meg kell tanulnunk, hogy az a szabadítás, amit Jézus Krisztus az evangéliumon keresztül ad, az nemcsak bűnből, halálból, ördögnek hatalmából való szabadítás, hanem vonatkozik az emberi nyomorúságból, elnyomásból, éhségből és mindenféle diszkriminációból való sza- badításra is. Ehhez is „elég nagy ez az evangélium.”! Aki nemezt az evangéliumot hirdeti és nem akarja ezekben az összefüggésekben is a szabadítást prédikálni, az kicsivé teszi a nagy evangéliumot és a nagyvilág számára adott evangéliumot leszűkíti egy-egy ember lelkivilágára. Aki pedig nem akarja hallani ezt a nagy evangéliumot a világ minden bajára, hanem csak ő maga akar „lelki vigaszt” kapni.belőle, az nem valamiféle „tiszta evangélium” hirdetésének: a híve, hanem saját önző énjének az áldozata. Az evangélikus teológia egyik sajátossága, hogy különbséget tesz az evangélium és a törvény között. Ebben a teológiában a törvényt úgy szoktuk emlegetni, mint „Krisztusra vezérlő mestert”. amely megítéli bűneinket és szinte odakényszérít Krisztushoz bűnbocsánatra és szabadulásra. A törvénynek ez a teológiai funkciója nyilvánvaló. és azt nem is lehet gyengíteni. Azt azonban gyakran elfelejtettük, hogy Isten törvényének olyan még arra is, hogy megelőzzünk ilyen igazságtalanságokat. Nincs igaza azoknak, akik az evangélikus egyházban csak evangéliumot akarnak hirdetni és nem akarják szólni Istennek azt a törvényét, amely elítél minden földi igazságtalanságot. Teljesen igazat adok annak a Dar es-Sa- laamban hozott határozatnak, amely többek között ezt mondja: „Az igazságosságért való sóé az egyház missziójának lényegei és alkotó része. Ez elválaszthatatlanul hozzátartozik az igehirdetéshez”. Szeretném ismételni: Az egyház missziójához tartozili hozzá a földi igazságosságért való harc! Amikor a misszió összefüggésében az igehirdetésről beszélünk, éppen a misszió érdekében elengedhetetlenül szükséges figyelni arra a változásra, ami hazánkban, a mi társadalmi rendünkben az igehallgató gyülekezeti tagok tudatában az elmúl három évtizedben végbement Még ha nem is tudjuk elfogadni teljes egészében a materialista filozófiának azt a meghatározását, hogy a „tudat az anyag világ visszatükröződése” — hiszen mi tudunk az anyag fölött szellemi létezésről is! —, mégi: kétségtelenül igaz, hogy a társa■ dalmi tényezők erősen megható rozzák a tudatot és a környezi társadalomból érkező benyomások alakítják a gondolkodást Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogj a szocialista társadalom a hiv( emberek gondolkodását i;$ alaki tóttá és alakítja. Nem igaz az hogy nekünk ma ugyanazzal a: emberrel van dolgunk a szószé kék alatt, akivel találkoztunk i két világháború közötti félfeudá Líb- -kapitalista társadalmi rend ben. Az sem igaz, hogy „az em bér mindig ugyanaz bármily« A Közgyűlés résztvevőinek egy csoportja funkciója is van, hogy rámutasson a földi igazságtalanságokra, elnyomásra, kizsákmányolásra, faji megkülönböztetésre, megítélje azokat és arra szólítson fél, hogy számoljuk fel azokat. Sőt társadalmi rendben él”. Változott az ember tudata, még az egyházban is. Ha mi ezt nem vesszük tekintetbe és úgy prédikálunk, ahogy a két világháború (Folytatás a 2. oldalon) Templomok re, berendezésére kérj Országos Egyházunk a gyülekezetek áldozatkészségének megnyilvánulását a mai vasárnapon. — A múlt esztendő végén elhangzott egyházkormányzati és munkaági .jelentésekből sok templom és egyházi épület megújításáról hallottunk. Az ezekért hozott áldozatokban bizonyára mindenütt a helyi gyülekezetek tagjai jártak elöl. Sok segítséget jelentett külföldi hittestvérek adománya is. De a hazai gyülekezetek családjának összefogása nélkülözhetetlen templomaink fenntartásában, megújításában. Ezért ' kérjük a mai istentiszteleten a perselye- zés alkalmával minden gyülekezet és minden hittes tvérünk megértő szeretetét. i ..............- — és eg yéb, a gyülekezetek isten- tiszteleti alkalmait szolgáló épületek fenntartására, újjáépítéséAz egyház missziójának dimenziói j Dr. Káldy Zoltán püspök jelentése a Déli Egyházkerület Közgyűlésén a Jézus Krisztust qkarjuk követni, Akit egyszerre és egyidőben Ürnak és Szolgának ismertünk meg. Az, hogy Ö Űr és Szolga egyszerre és egyidőben, számunkra már nem jelent feszültséget és egymást kizáró valóságot, mert felismertük, hogy Ö Ürvoltát a szolgálatban mutatja meg. Számunkra az elmúlt évtizedekben ez olyan felismerést jelentett, amelyet nem vagyunk hajlandók feladni semmiféle teológiai érvelés hatására. Itt nem pusztán teológiai felismerésről van szó. hanem olyan, megtapasztalásról is, amellyel szemben bármilyen teológiai érvelés erőtelen. Nemcsak azt tapasztaltuk meg. hogy Jézus Krisztus az ö Ür voltát a szolgálatban gyakorolja, hanem azt is ismételten átéltük, hogy az Ö követésében a diakóniai úton járó egyházat Isten gazdagon megáldja, kapukat nyit a szolgálatok végzésére és megbecsülést ad a diakóniai úton járó egyháznak a „kívülvalók” előtt is. Ismétlem, nincs és nem is lesz semmiféle változás a tekintetben, hogy milyen úton menjünk tovább. Világos. hogy a diakónia útján. Mégis kell egyházunk diakóniai útiával foglalkoznunk, annak teljesebb és igazabb megértése céljából, mert csak így tudunk továbblépni. Sajnálatos módon ui. nemcsak a külföldi egvházakban, hanem a mi hazai evangélikus egyházunkban is még mindig vannak olyanok, akik magából a „diakónia” szóból kiindulva, a diakóniai utat rövidzárlatosan úgy értik, hogy az egy sima etikai út. szociáleti- kai kötöttségű és lényegében az egvháznak a szocialista társadalomban való erkölcsi magatartását van hivatva meghatározni. Ezért van az. hogy mind külföldön,— ahol epedig egyre népszerűbb .lesz a magyar evangélikus egvház diakóniai teológiája — mind idehaza a diakóniai teológiától a misszió, az evangélizáció háttérbe szorítását, vágy éppen elhanyagolását kérik számon. Azzal vádolják és gyanúsítják a diakóniai teológiát, hogy mellékes számára az Isten és az csak már most hangsúlyozom, hogy az egyház missziója sokkal komplexebb szolgálat, minthogy azt le lehetne egyszerűsíteni a hirdetésre, nevezetesen Jézus Krisztus evangéliumának prok- lamálására, végeredményben a „szó”, a „beszéd”, latin kifejezéssel a „sermo” eszközlésére. Ismétlem a misszió komplexebb, több mint a beszéd. A Lutheránus Világszövetség Dar es- Salaamban tartott Nagygyűlése is felismerte azt, aminek a felismerését Isten a mi egyházunknak már korábban megadta. hogy az egyház missziója legkevesebb négy-dimenziójú szolgálat: igehirdetés, diakónia, istentisztelet és az egyház közösségi élete. Ezek együtt és sohasem egymás nélkül. Az igehirdetés vezet a diakóniára, a diakó- niának szüksége van az igehirdetésre és a gyülekezet igazi közösségi életére és |i gyülekezet közösségi élete az istentiszteleten realizálódik elsősorban, a közös igehallgatásban, a közös éneklésben, imádságban ás mindenekfe- lett az úrvacsorában. Ez azt jelenti, hogy az igehirdetés is misszió, a diakónia is misszió, a gyülekezet közösségi élete is misszió és maga a liturgikus istentisztelet is misszió. De mindegyik hiányos és csonka misszió, ha nem jár vele együtt a másik három. Ha csak prédikálunk és vele együtt nem végzünk diakóniát és a gyülekezet élete nem tükrözi a Jézus Krisztussal és a gyülekezet tagjainak egymással való közösségét, továbbá. ha a liturgikus istentisztelet tartalmában és légkörében nem vonzó, tehát nem missziói jellegű. akkor hiányos a misszió és hitelét veszti" az igehirdetés. -Ugyanezt "nézhetjük a diakónia oldalától is. Ha a diakónia nem az igehirdetésből táplálkozik, ha nem a gyülekezet közösségi életéből kap újabb ösztönzést a másokért, való felelősség gyakorlására és- nem abból kap új erőt. a cselekvésre, hogy a diakóniát végzők az . Istentiszteleten elfo- iák Jézus Krisztus rajtuk vaAz igehirdetés Az előbbiek alapján talán már nem kell beszélnem arról, hogy mennyire félreértik azok uz egyház szolgálatát, akik lemezszerűén mondogatják: „Az egyház egyetlen feladata az evangélium hirdetése”. Akik még mindig itt tartanak, azok alig értettek meg valamit ,az egyház többdimenziós szolgálatából, illetőleg az Isten akaratából. Ezzel együtt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ahol az egyházban az igehirdetés szolgálatát elhanyagolják és minden mást tesznek, csak éppen nem hirdetik az örömhírt, ott az egyház önmagát számolja fel, hiszen az egyház Jézus Krisztus evangéliumából él. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy valóban örömhírt kell hirdetnünk, nem pedig bölcs mondások gyűjteményét. Az örömhír pedig asz, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból és mint élő Ür cselekszik az evangéliumon keresztül, bűnbocsánatot. új életet és üdvösséget ad. Ezt azonban nem lehet beszűkültén, kizárólag individuális jelleggel, egy-egy léleknek hirdetni. Az örömhír az egész világnak szól. Teljesen egyetértek Coggan canterbury érsekkel, , aki éppen a napokban ezt mondotta; „Nem jó szervezőt, pénzügyi szakértőt és nem jó csevegőt keresek, ha valakit pappá szentelek, hanem olyan embert akarok magam előtt látni, aki az Urat személyesen ismeri és akinek olyan evangéliuma van, amely elég nagy a világhoz és annak minden bajához.” Itt most nincs időnk arra. hogy mi is hangsúlyozzuk, aligha tud örömhírt hirdetni az a lelkész, aki „nem ismeri személyesen az Urat”, de témánk összefüggésében, igenis -hangsúlyozzuk, hogy lelkészeinknek olyan evangéliumot kell hirdetniük. amely, „elég nagy a világhoz és annak minden bajához”. Egyszer már tudomásul kell vennünk, hogy Isten az egész világot szereti és az egyház arra hívatott, hogy Isten szabadító szeretetének közvetítője.
