Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-11 / 50. szám

. GYERMEKEKNEK , Offertorium Az evangélikus istentisztelet­hez hozzátartozik a hálaáldozat, ami az adakozásban valósul meg. Az istentiszteleti adakozást latin szóval offertóriumnak nevezzük, ami magyarul annyit jelent: fel­ajánlás. AZ ISTENTISZTELETI ADA­KOZÁSNAK TÖBB FÉLE FOR­MÁJA VAN. Igen sok gyülekeze­tünkben a szószéki szolgálat után következő ének, az úgynevezett oífertóriumi ének alatt mozgó perselybe helyezik a hívek ado­mányaikat. A mozgó perselynek két formája van. Az egyik egy hosszú nyélre erősített, rendsze­rint bársony szövetből készített persely, amit az egyházfi oda tart a hívek elé, hogy tegyék bele ado­mányaikat. A mozgó perselynek egy másik formája egy kosár, vagy tálca, amit a hívek, miután beletették adományaikat, kéz- röl-kézre adnak tovább. Nagyobb templomokban több ilyen ado­mánygyűjtő kosarat indítanak út­ra. amelyeket a végén a presbite­rek az oltár elé, vagy mellé he­lyezett kis asztalra teszik. Van­nak olyan gyülekezetek is, ame­lyekben a hívek az istentisztelet végén, a templomból való távo­zás előtt megkerülik az oltárt és az oltárra helyezett tálcára te­szik le adományaikat. Más gyüle­kezetekben pedig a templom ki­járatánál egy. vagv több presbi­ter áll. s a templomból kijövő hívek a kezében tartott kosárba, vagv tálcára teszik adományai­kat. A templom bejáratánál két oldalt rögzített és lezárt persely is szokott lenni, céladományok elhelyezésére. Ezekre rendszerint rá is van írva, hogy milyen célt szolgál a beléjük helyezett ado­mány: közös országos szintű egy­házi szolgálatok segítését, a gyü­lekezet (templom, gyülekezeti egyesületek, stb.) fenntartását, a rászorulók segélyezését, vagy esetleg más gyülekezetek támo­gatását. AZ ISTENTISZTELETI ADA­KOZÁSNAK AZ AZ ÉRTELME, hogy a hívek azért a sok-sok ajándékért, amit az istentiszte­let alkalmával kapnak, Isten iránti felelősséget és részt vállal­nak Isten ügyének anyagi támo­gatásában. A templomi adako­zásnál az a legfontosabb, hogy az őszinte szívből történjék. Nem a perselybe tett adomány össze­ge a lényeges, hanem az. hogy az adomány szívünk Isten iránti hálájának kifejezője legyen. Az is igaz viszont, hogy az Isten iránti hálás ember jól tudja mennyivel tartozik Istennek. A perselybe mindig annyit tegyünk, amennyit a szívünk diktál. A TEMPLOMBAN ÖSSZE­GYŰJTÖTT ADOMÁNYOK EGY RÉSZE, mint az előzőkből láttuk, a templom és a gyülekezet fenn­tartására szolgál. A templomi adományok másik részét a gyü­lekezetek egyházunk országos pénztárába továbbítják. Ezek. a beküldött adományok támogat­ják egyházunk országos jellegű egyházi intézményeit. Vannak olyan országos egyházi feladatok, amelyekre' minden evangélikus templomban ugyanazon a vasár­napon történik az adakozás. Ezek az ún. kötelező offertóriumok, amelyekre lapunkban is minden alkalommal felhívjuk a figyel­met. Ilyen például az egyházi szeretetszolgálat, az egyházi saj­tó. a nyugdíjas lelkészek támo­gatása. Minden évben adakoznak a gyülekezetek az építkező és ta­tarozó gyülekezetek megsegítésé­re. valamint a kántorképzés és a lelkészképzés támogatására is. A GYERMEKISTENTISZTE- LETEKEN IS RENDJÉNVALÓ OFFERTÖRIUMOT TARTANI. A gyermekek ilyenkor a zsebpén­zükből megtakarított forintjaikat teszik a perselybe, hogy a maguk módján részt vegyenek a közös teherviselésben. A Zsidókhoz irt levélben így szól hozzánk Isten igéje: ..A jótékonyságról és az egymással való közösséged Hálás­ról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Is­ten.” (Zsid. 13,16) Selmeczí János Elkészültek az emléklapok Hosszú idő óta hiánycikk volt a keresztelési, a konfirmációi és az esketési emléklap. Az elmúlt évben egyházunk vezetősége pályázatot írt ki, aminek eredményeképpen a békéscsabai Kner Nyomda elké­szítette az emléklapokat. Az emléklapok árusítását a Sajtóosztály megkezdte. A keresztelési és konfirmációi emléklapból kétféle (kisebb és nagyobb, fehér, illet­ve színes) kapható, míg az esketési emléklapból egyféle. Az emlék­lapok óra egységesen: 3,— Ft. — Advent 3. vasárnapján az ol- tárteritö színe: lila. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 11,2— 10: az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 5, 7 (8) 9—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 26-án, karácsony 2. nap­ján reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — KITÜNTETÉS. Az Országos Béketanács Bárány Gyula beledi lelkészt, a Győr-Soproni Egyház­megye esperesét a békemozga­lomban végzett eredményes mun­kájáért emléklappal tüntette ki. amelyet Fördős Andrásné, a Ha­zafias Népfront megyei titkára és Horváth Antal megyei egyház­ügyi titkár adott át november 11- én Győrött. — SOPRON. A gyülekezet új lelkészének. Joób Olivérnek a be­iktatása december 10-én. szomba­ton délután 4 órakor lesz isten- tisztelet és közgyűlés keretében, A beiktatást Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye espe­rese végzi. Igét hirdet D. Dr. Ott- lyk Ernő püspök. KISKÖRÖS. November 13-án Kiss Sándor kántor és karnagy húszéves szolgálati évfordulója al­kalmából az énekkar tagjait egy- egy Irgalmadat éneklem című könyvvel, Kiss Sándor karnagyot pedig dr. Káldy Zoltán: Hanem, hogy Ö szolgáljon című könyvé­vel ajándékozták meg. — SEGÉDLELKÉSZ ELHE­LYEZÉS. Lehel László segédlel­kész november 15-i hatállyal a csepeli gyülekezetben és az Or­szágos Levéltárban végzendő munkára kapott megbízást. — DUNAEGYHÁZA. Október 30-án, a reformáció ünnepének előestéjén igehirdetéssel szolgált Deme Dávid kisapostagi lelkész ..Mit jelent Jézus Krisztust szol­gálni?” címmel. Az istentisztele­tet a gyülekezet konfirmandusai­nak szavalatai és énekszámai tet­ték emlékezetessé. Egyházzenei életünkből Jubileum Kiskőrösön „Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és meg­újul. A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, egyenesen a teo­lógia rokona!” — mondotta Luther. ÉNEKLŐ GYÜLEKEZET VA­GYUNK. A mintegy 50 tagot számláló kiskőrösi evangélikus gyülekezet vegyes kara novem­ber 13-án templomi hangverseny­re hívta a gyülekezet minden tagját. Karmesterük és egyben kántoruk: Kiss Sándor 20 éve töl­ti be a hivatását szívvel-lélekkel, hűséggel. Ez az esemény „mozgó­sította” éneklő gyülekezetünket a templomba, hogy „lelki haszon­ra” hallgassa végig az ünnepi mű­sort. Jó nyitányként hangzott el: Beethoven: Isten dicsősége... ezt követte: P. Pellegrini: Óh, jöjj le Messiásunk ... Ismeretlen szerzőtől az 1670-es évek örök­ségeként hallgathattuk meg: Jé­zus világ Megváltója... J. S. Bach c-moll orgonajátéka csen­dült fel: Nagybocskai Vilmosné előadásában. Örömmel hallgatta a gyülekezet Kapi Gyula két kompozícióját: Könyörülj Ür Is­ten rajtunk és Tehozzád óh Uram... Színesítette hangversenyünket a fiatalok szóló száma: Számos- völgyi István: Ki dolgát csak Is­tenre hagyja ... énekünket adta elő, ezt követően: Vivaldi E-dúr concertóját trombitán László Sándor és Czinkoczki János igen nagy feszültséggel interpretálták. Újszerű és nagy hatású volt Bö­bék János, Haydn: Minuette- darabja, amit harsonával adott elő. Ugyancsak nagy élmény volt Vivaldi: G-dúr concertója, amit hegedűszólón Kiss Sándor kar­mester adott elő, majd karmes­terünk szólaltatta meg Bach: Ária című darabját hegedűn, orgonán kísérte: Kecskeméti Pál, Foton végzett ifjú kántorunk! AZ ÉNEKLÉS SZERETETÉT, GYAKORLÁSÁT, mint a staféta­botot kell továbbadnunk az utá­nunk következőknek is. „Rá kell kapatni, s állandóan szoktatni az ifjúságot erre a művészetre, mert hasznavehető embereket nevel!” — mondotta reformátorunk! Ponicsán Imre Jubileum Oroszlányon Oroszlányon november 13-án a gyülekezet ének- és zenekara adott hálát az Istennek azért, hogy 15 éve alakult meg, és azóta fáradhatatlan buzgalommal gaz­dagítja az istentiszteleteket és szolgálhat a „szent muzsikával” számtalan alkalommal. — Milán Jánosnak, a gyülekezet lelkészé­nek Ismertetéséből megtudtuk, hogy 1962-ben 12 lelkes taggal in­dult az énekkari munka, amely szám hamarosan emelkedett. Ho­mofon kórusművekkel kezdték, majd fokozatosan tértek át a po­lifon kórusművekre. Ma már az énekkar repertoárja a reneszánsz kortól a mai megújult egyházi muzsikáig szinte mindent felölel. Mintegy 400 kórusmű van a „tar­solyukban”. Ezen kívül Bach János-passióját négy ízben, több kantátáját, motettáját. Händel Messiás c. oratóriumának III. ré­szét három alkalommal és Men­delssohn 95. zsoltárkantátáját is hallhattuk már. Két. Kodály mű­veiből összeállított zenés áhítat, sok zsoltárfeldolgozás, valamint Gárdonyi Zoltán és Sulyok Imre igényes művei is állandóan mű­soron vannak. A vasárnapi isten­tiszteleteken mindig elhangzik 1 —2 kórusmű, de évente több al­kalommal tartanak orgona- és zenés áhítatot, amikor is a ze­nekar kíséretével meghívott mű­vészek szólaltatják meg a barokk stílusú, szép hangú, csúszkaládás orgonát. MI A TITKA ENNEK AZ ÉNEK- ÉS ZENEKARNAK? Hosszú idő óta figyelemmel kísé­rem munkájukat, s ezért most összegezni próbálom. Hittel, szív­vel. lélekkel teszik, amit tesz­nek: próbálnak fáradhatatlanul és állanak ki a ..pódiumra” is a szolgálat örömével alkalomról-al­kalomra. — Az énekkar tagjai maguk is állandóan képezik ma­gukat. Tagjainak 75%-a zeneis­kolai növendék, öten (közülük 3 fóti, okleveles káptor) lelkesen látják el a kántori szolgálatot. — Kezdettől fogva igényelték mes­terek, művészek útmutatását és tanácsait. Nagyon jó a kapcso­latuk neves művészeinkkel: Pes- kő Györggyel és nem utolsó sor­ban egyházunk zenei életének irányítójával, Trajtler Gábor or- gonaművésszel, aki mindig kész­ségesen és szeretettel nyújt sok segítséget munkájukhoz. A GYÜLEKEZETI TEREM­BEN rendezett alkalmi kiállítá­son a 15 év sok-sok plakátját, fényképét, újságcikkét, elismerő leveleket és kritikákat, állítottak ki. Az énekkar tagjai szeretettel köszöntötték és ajándékozták meg fáradhatatlan karnagyukat, Nagy Dánielt, aki minden szabad idejét e munkának szentelte és szenteli. Meleg és elismerő han­gon köszöntötte az együttest e jubileumi hangverseny vendég- művésze: Kistétényi Melinda, a Zeneművészeti Főiskola tanára, aki avatottan szólaltatta meg az orgonán Liszt: „Weinen, Kla­gen . ..” c. művét és játszotta az orgonakontinuót a jubileum al­kalmából újra előadott Händel Messiásának Hallelujah kórusá­tól az egész III. részét. A szép számú gyülekezet lélegzetelállva hallgatta a hatalmas művet, köz­ben Mohácsi Judit és Mezöfi Ti­bor szólóját, és hiszem, még so­káig visszhangzik a szivükben: „Hallelujah! 0 az Ür, a nagy Király!” Lábossá Lajos Ahitaf és emlékezés a Fasorban Az egyházi esztendő utolsó va­sárnapja at Isten szavára figye­lő keresztyének számára mindig az elmélyedés, reménység és emlékezés alkalma. Örök élet va­sárnapnak is nevezzük és ez azt jelenti, hogy saját múlandó éle­tünket is, de Isten által elszólí­tott szeretteinket is bizalommal tudjuk Isten oltalmába és örök életet készítő szeretetében. Tud­juk azonban azt is, hogy csendes gondolataink és imádságunk újabb feladatok hű betöltésére készítenek fel, mert amíg Istentől időt kapunk az életre, minden alkalmat arra kell felhasznál­nunk. hogy megerősödjünk a helytállásban és másokért vég­zendő szolgálatunkban. A FASORI GYÜLEKEZET tagjai is így, az elcsendesedés és emlékezés utáni megerősödéssel tértek haza ezen a vasárnap es­tén szeretett templomukból, ahol lelki tartalommal és művészi él­ményben gazdag egyházzenei áhí­taton vehettek részt. A télies estén igen sokan jöt­tek el a hívó szóra. Közöttük so­kan olyanok, akiknek fülében és szívében még elevenen éltek a régi fasori zenei esték, amelyek szervezője és vezetője a tíz éve elhunyt Peskó Zoltán orgonamű- vész-karnagy volt. Ezek a hang­versenyek nemcsak egyházunk életében, de a budapesti zenei életben is eseményszámba men­tek, hírneves művészek vállaltak köreműködést. lelkes énekkar ad­ta szívét-lelkét a nem egyszer magyarországi bemutatónak szá­mító egyházzenei művek előadá­sába, Mindenekelőtt azonban an­nak a Peskó Zoltánnak művészi orgonajátéka vonzotta az embe­reket, akinek egyik életelve ez volt: „Istennek mindig a leg­szebbet kell nyújtani!” Harminc- három év szolgálata során, a ne­héz háborús évek .alatt is. ennek a szép célkitűzésnek megfelelően orgonáit, vezényelt, tanított és vállalt sokféle munkatársi szere­pet Peskó Zoltán a fasori gyüle­kezetben és gimnáziumban. MAR EZEKEN A RÉGI. MAR­MAR LEGENDÁS ZENEKARI ESTEKEN közreműködött az édesapa tehetségét öröklő és sa­ját egyéniségével tovább gazda­gító fiú, Peskó György. A fasori orgonán tanult játszani és fejlő­dött olyan művésszé, akinek ne­vét és művészetét hazánkban és határainkon túl, hangverseny- kőrútjainak helyszínein ismerik és nagyra becsülik. Most. ezen a vasárnapon délelőtt és a délutá­ni hangversenyen Peskó György ült az orgonaoadon. Húsz év telt el azóta, amikor legutóbbi kon­certjét adta p"bben a templom­ban. A gyülekezet sok tagja mégis ismerősként üdvözölte őt és köszönte meg neki a művészi és lelki átélésről tanúskodó, él­ményt adó orgona játékot. Már a műsorválasztásából kitűnt, hogy ezep az estén a fiú is emlékezik édesapjára, hiszen több olyan . darab csendült fel. amely annak • idején az édesapja hangverse­nyein is kedvelt darab volt. Nem is beszélve arról az áhítatos szer­zeményről. amelyet Peskó Zoltán az ároni áldás régi héber dalla­mának ihletésére írt, és amely most is megszólalt. De Bach, Dubois, Widor és Franck művei is úgvanúg.y hangzottak fel, hogy a régi fasoriak egy pillanatig azt hitték, megállt az idő és a múlt csodálatos hangulata tér vissza. Ezek persze csak villanásnyi ideig tartó gondolatok voltak, hogy az­után a régiek és az új hallgatók egyaránt csendes áhítattal figyel­jék a művész mai bizonyságté­telét. AZ IGEHIRDETÉSBEN Szir­mai Zoltán arról az elcsendese- désről beszélt, amelyet a feszült­ségeket hordozó embernek Isten készít azért, hogy ebben a csend­ben megismerje és megtanuljak az . Ö akaratát és felszabaduljon! az . Istenét tettekkel és hűséggel ina- gasztaló életre. Megemlékezett Peskó Zoltán fasori szolgálataiul és emberi értékeiről és hálás örömét fejezte ki Peskó György^ egésznapos művészi szolgálatáért Múlt, jelen és jövő szolgálata,- hite és reménysége kapcsolódott úgy össze, hsgy ki-ki hazatérve a masa módján építhesse tovább Istentől kapott ajándékaival az Ö országát. Sx z ^ Orgonaavatás Kondoroson A kondorosi gyülekezet számá­ra mindig emlékezetes marad az a nap. amelyen három évi kéq^ szerszünet után. mely a viharka?*' miatt következett be, újra meg- » 1 nyílt a templom kapuja és dréáf Káldy Zoltán püspök felszentelte a belsőleg helyreállított templo­mot. Ez a nap augusztus 28. volt. Ugyanakkor a lelkész két fia áll­hatott az oltár elé, hogv a püspök a szolgálat útjára elindítsa őket. November 20-án pedig újra ün-/ népéit a gyülekezet. Mekis Adóm' püspökhelvettes megáldotta és átadta a gyülekezet rendelkezésé­re a viharkár által megrongál orgonát. AZ ORGONA HELYREÁLL TÁSA a régi formában is tetemes összegbe került volna, ezért a gyülekezet presbitériuma úgy döntött, ha már egyszer teljesen le kell bontani, akkor az újjá­építést korszerűen és olyan nagy­ságban kell végrehajtani, hogy a régi 12 regiszter helyett 22 regisz­teres legyen. Az átépítés tervét Trajtler Gábor országos egyhá­zunk zenei igazgatója nagy szak­értelemmel készítette el, a Fővá­rosi Művészi Kézműves Vállalat Hangszerüzeme pedig kiváló munkával kivitelezte és felállí­totta a templomban a kibővített orgonát. Az újiáépített orgona hazán eg'űk legmodernebb orgonáiévá lett. melyhez Párosul a boltív templom kiváló akusztikába, ezért a legigényesebb művé: igényeknek is meg tud felelni UGYANAZON A VASÁRNA­PON DÉLUTÁN zenés áhítaton Trajtler Gábor orgonamüvész íze­lítőt adott abból, hogy művészi kezek mit tudnak kihozni az új orgonából. Korái előiátékokat, Bach d-moll tokkátálát. Kaoi Králik Kallelújáiát. Kodály Or- gonámisé háromtételét és Cesar Franck a-mol! korálfantáziálát adta elő. A lelkész: szolgálatot Deme Károly lelkész és fiai vé­gezték. Az ünnepi alkalomra Kisapos- taqról és Tániószele-Farmosról autóbusszal jöttek el a hívek, hogv osztozzanak Kondoros örömében. AZ ORGONA KIBŐVÍTÉSE ÉS HELYREÁLLÍTÁSA 550 000 Ft-ba került. Ugyancsak most fe­jez :dött be a templom külső re­noválása 100 000 Ft-os költséggel és a parókia központi fűtésének bevezetése is ugyancsak 100 000 Ft-os költséggel a gyülekezet adakozásából. Az egymást követő két ünnep a kondorosi gyülekezet történeté­nek minden időben hálára köte­lező emlékezetes dátuma marad. D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom