Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-18 / 33. szám
ORSZÁGOS E VANG B„l I K U S XXXIX. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1974. augusztus 18. Ara: 2,— Forint A nép alkotmánya A HELYES KERESZTYÉN ÉLETHEZ mindig hozzátartozott a tisztes hazafiság. Magyar evangélikus népünk ezt mindig így vallotta és így cselekedte. Történelmünk számos bizonyítékot őriz afelől, hogyan találták meg lelkészeink igehirdető és lelkipásztori szolgálatuk során a nemzet haladásának és előmenetelének segítését. EZEKNEK A JÖ HAGYOMÁNYOKNAK AZ ÚTJÁN járunk ma. amikor együtt ünnepeljük népünkkel a béke és szabadság alkotmányát. Ahogy osztoztunk népünk múltbeli szenvedésében és elnyonnott sorsában, úgy osztozunk most örömében és szabadságában. A MAGYAR NÉP BÜSZKE ALKOTMÁNY ARA, mert benne birtoklevelet lát arról, hogy ebben az országban a dolgozó nép a haza teljes jogú gazdája. A nép szabadságáért harcoltak történelmünk legjobbjai, ezt énekelték meg költőink, erről álmodoztak az egyszerű emberek milliói. Nem ment könnyen a megszerzése. Sok évszázad vére, könnye, szenvedése készítette elő, míg eljött a felszabadulás éve és nyomában sok küzdelem és munka közt a nép állama alapjainak lerakása, amit alkotmányunk igy fejez ki: „A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája éllen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre.]’ SZABADSAGUNK SZILARD ERKÖLCSI ALAPRA ÉPÜL. Törvényeink valóságos és gyakorlati biztosítékot nyújtanak a szabadság megvalósítására. Alkotmányunk biztosítja minden állampoigái számáxa a jogot a munkához. Országunkban nincs létbizonytalanság, munkanélküliség. „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék” — mondja alkotmányunk. A munkaerkölcs magasra emelése mindnyájunk állandó feladata. A munka minősége és mennyisége adja meg nálunk az ember értékét és megbecsülését. Alkotmányunk ugyanakkor biztosítja a pihenés és üdülés jogát. Szabadságunk erkölcsi alapjához tartozik a házasság, a család, a gyermek, az egyéni és a társadalmi tulajdon védelme. AZ EMBERRŐL VALÓ GONDOSKODÁS jegyében ment végbe alkotmányunk 1972-es bővítése. „A Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberjogokat” — hangzik az 19’Í2. évi módosított alkotmányunk szövege. Államunk az emberi jogokat elsősorban nem nemzetközi kötelezettségénél fogva iktatta alkotmányába, hanem a szocialista társadalmi rend viszonyaiból következően. Államunk demokratikus rendjét fejezik ki az emberi jogok. Ugyanakkor az alkotmányos szabályozás megfelel a nemzetközi igényeknek is, sőt ezeket a követelményeket meg is haladja. Alkotmányunk egyik fontos vonása az állampolgári egyenlőség. Államunk, a Magyar Népköz- társaság, minden polgára számára egyenlő jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket ír elő a politikai jogoktól kezdve a szociális biztonságig. Alkotmányunk magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartását. A jogoknak a társadalom érdekeivel összhangban való gyakorlását. A jogok és a kötelességek elválaszthatatlanságát. A közügyekben való részvétel biztosítását. Kiterjeszti az egész talrsadalomra, állampolgári joggá teszi a szocialista társadalom érdekeit szolgáló egyesülési jogot. A pihenéshez, az élet, a testi épség és az egészség védelméhez, a társadalombiztosításhoz, a művelődéshez való jogot. A VALLÁSSZABADSÁGOT, amelyet alkotmányunk minden vallásfelekezet számára biztosít. Isten iránti hálával éljük és gyakoroljuk. Senki sem kíván tőlünk „ideológiai megalkuvást”, templomainkban rendszeresen hangzó igehirdetések bizonyítják a prédikáció szabadságát. Egyházunk legdrágább kincsét, az evangéliumot semmi áron sem alkudjuk el. de erre nem is tart igényt senki. Az egyházhoz való hűség és a hazához való hűség éppen ezért vannak harmóniában egymással, ezért tudjuk élni a hagyományos evangélikus patriotizmust, ezért tudunk együttműködni hazánk más világnézetű fiaival az ország javáért es felvirágzásáért. SZÉLES KÖRŰ ÖSSZEFOGÁSRA ad biztatást alkotmányunk mind a nemzeti egység irányában, mind a szocializmust építő népek nagy családjába való beilleszkedés tekintetében. Alkotmányunk kizár minden sovinizmust, amely magyar népünket bármely nép fölé akarná emelni, ugyanakkor olyan irányba lendít, amelyben népünk sajátos értékének megtartásaival és továbbfejlesztésével gazdagítja a szocializmust építő népek nagy családját, sót az egész emberiséget. AZZAL KÖSZÖNTJÜK MÉLTÓKÉPPEN alkotmányunk ünnepét, ha hitbeli őseink hazaszeretetével, a keresztyén ember lelkiismeretes és becsületes munkájával segítjük mindazt, ami hazánknak, a testvéri országoknak és a világ békéjének az előmenetelére vonatkozik. Népünket a múltban tépő annyi balsors és szenvedés után. ma szabad, független hazában, a béke országában élhetünk. Dolgozzunk úgy. hogy amit népünk legjobbjai egykor megálmodtak, az a mi életünkben és utódaink életében gyönyörű valósággá váljék! D. dr. Ottlyk Ernő Számadás az egyházmegyékben Egyházi törvényeink értelmében az egyházmegyék három évenként tartják közgyűléseiket. Ezekben a hetekben, hónapokban jönnek össze a gyülekezetek küldöttei, hogy számba vegyék egyházmegyéjük dolgait. Az egyházmegyei közgyűlésekről folyamatosan adunk tájékoztatót munkatársaink jelentései alapján. Az irgalmasság mérlegén A Fejér-Komáromi Egyházmegye közgyűlése Hazánk egyik legiparibb vidékén, Fejér és Komárom megyében egyházunk 21 anyagyülekezetben végzi szolgálatát. A gyülekezetek vezetői és küldöttei június 18-án a festői szépségű Tatán, a gyülekezet családi légkört árasztó templomában egyházmegyei közgyűlésre gyülekeztek össze, hogy kiértékeljék az egyházmegye elmúlt háromévi munkáját és megvitassák az előttünk álló feladatokat. A közgyűlést megnyitó istentisztelet igehirdetését D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Igehirdetésében hangsúlyozta: „Isten az emberiség együttélésének rendjét a szeretet, a béke és irgalmasság alapjára helyezte. Ha ezt a rendet felborítják, akkor következik a háború, a könny, a nyomor és pusztulás. A történelem legszebb lapjai viszont akkor íródtak, amikor az emberiség a szeretet evangéliumát a szívébe zárta.” A továbbiakban arról szólt a püspök, hogy az egyház feladata Jézus irgalmas szeretetének a továbbadása, az irgalmas sa- maritánus szolgálatának alázatos végzése. Végül hangsúlyozta: „Az egyházmegyei közgyűlés a számadás alkalma. Az irgalmasság mérlegén kell megvizsgálnunk, mi tudott érvényesülni Jézus programjából az egyházmegye gyülekezeteinek és híveinek életében a legutóbbi közgyűlés óta.” A közgyűlést dr. Szelényi Gusztáv egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Köszöntötte a közgyűlés vendégeit: D. dr. Ottlyk Ernő püspököt és dr. Selmeczi Jánost, a Teológus Otthon igazgatóját. Dr. Nagy István esperesi jelentésében a gyülekezetekben végzett látogatásai, valamint a lelkészi jelentések alapján nemcsak az elmúlt három évet értékelte ki, hanem visszatekintett egyházunknak a felszabadulás óta megtett 30 éves útjára. Ezt az utat így foglalta össze: „Egyházunk felismerte: nem lehet a világ feletti magasságban az uralkodó egyház trónján ülni. Az egyház Urát kell kö-* vetni, aki szereti ezt a világot és munkálkodik a világ javáért Istennek köszönjük a békés fejlődést népünk életében. Istennek köszönjük vezetőinket, bölcsességüket, hogy gyülekezeteink a diakóniai útján végezhetik az Isten dicsőségét és embertársaink megelégedett, békés életét szolgáló munkájukat.” A továbbiakban az esperesi jelentés rámutatott egyházunk és az állam között kötött Egyezmény jelentőségére, majd hangsúlyozta, milyen jelentős volt egyházunk útján a diakóniai teológia felismerése. E teológia lényegét így foglalta össze: „A keresztyén embernek józan esze alapján, a Krisztusban megmutatott isteni szeretetre figyelve kell részt venni a társadalom életében, hozzájárulva mindannak építéséhez és munkálásá- hoz, ami jó és az embertárs javát munkálja.” Az esperes jelentésében a jövő feladatai közül elsősorban az igehirdetés megújulásának szükségességét emelte ki: „Igehirdetéseinknek az élet kenyerét kell adni. Csak ott hirdetik tisztán és igazán az evangéliumot, ahol a világban ma is cselekvő Istent hirdetik meg. Azt az Istent, aki mindig Isten marad és engedi a világot világnak és az embert embernek lenni, de olyan világnak és embernek, amelyik teljesen Hozzá tartozik, hiszen teremtménye az.” Az ilyen igehirdetésből mindig kicsendül a világ békéjéért és jövendőjéért érzett felelősség is — hangsúlyozta a jelentés. A másik nagyon fontos feladat, amelyre az esperes jelentésében rámutatott, a felügyelők és presbiterek egyházpolitikai nevelése. „Azon leszek, hogy egyházmegyénk valamennyi tisztségviselője, gyülekezeti felügyelője és presbitere diakóniai teológiánk alapján állva végezze szolgálatát szocializmust építő hazánkban élő gyülekezeteinkben.” Hogy ez konkrétan mit jelent, az esperesi jelentés így foglalta össze: „Az ilyen presbiter benne él a közegyházi gondolkodásban, anyagi felelősséget érez gyülekezetéért és a közegyházért és minden szolgálatát úgy végzi, hogy a holnap gyülekezetét tartja szem előtt.” A közgyűlés meghallgatta és megvitatta a különböző munkaágakról szóló jelentéseket és köszöntötte dr. Nagy István esperest abból az alkalomból, hbgy éppen a közgyűlés napján a magyar békemozgalom kitüntetésében részesült. Dr. Selmeczi János Közös felelősség- közös munka A Vasi Egyházmegye közgyűlése Az egyházat nem csupán a lelkészek alkotják, sőt az irányítás feladatát és az elvégzendő munkát sem tehetik egyedül. Egyházunk szervezeti felépítése megfelel ennek a felfogásnak, hiszen a papi vezetők mellett minden szinten ott vannak a nem lelkészi vezetők: a felügyelők, a különböző tisztségviselők és ott van a presbitérium. A közgyűlések pedig valóban minden gyülekezeti tagot bevonnak a felelősségbe és a munkába. A Vasi Egyházmegye június 26-án Szombathelyen tartotta közgyűlését. Az együttlét fő célkitűzése a közös felelősség ébresztése és a közös munka kitűzése volt. A templomban tartott megnyitó istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Kerület püspöke igehirdetésében az előttünk álló feladatokra irányította a figyelmet. Pál apostolnak Fü 3,14-ben leírt programját a mi számunkra megvalósítandó feladatként vázolta föl és mintegy jelszót tűzte elénk: „Célegyenest előre a szolgálat, a szeretet útján!” A közgyűlés résztvevői az istentisztelet után a tágas, napsütötte gyülekezeti terembe mentek át, ahol Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő nyitotta meg a gyűlést. Bevezetőjében szólt a felügyelő a belső béke és a világbéke összetartozásáról. Elmondta, hogy egyházunk megtalálta helyét a társadalmunkban a szolgálat életformájában és az állammal való jó kapcsolat, kölcsönös megértésén alapszik. A közgyűlés fő programpontját, az esperesi jelentést Szabó Lajos esperes azzal kezdte, hogy egyházunk és szolgálatunk ma elénk kerülő alapvető Kérdéseit vizsgálta. „Az egyház létét a feladatából kell értelmezni”, mondta. A feladatot pedig Jézus Krisztus szolgálata határozza meg. A szolgálat életformája ellentétben áll az uralkodásra törekvő magatartással, de nem egyeztethető össze a beszűküléssel és az öncélúsággal sem. Gondolkodásunknak és szolgálatunknak ki kell terjednie a, társadalom és a világ kérdéseire. Ki is tágította az esperes a látóhatárt, amikor megemlékezett a Lutheránus Világszövetség 25 éves évfordulójáról, az államunkkal kötött Egyezményről, a hazai és nemzetközi békemozgalom jubileumáról. A széles perspektíva mellett a gyülekezetek életének eseményei sem maradtak ki az esperesi jelentésből. Sőt az esperesi látogatások ( tapasztalatai és a lelkészi jelentések sokszor szószerinti idézése által az esperes egészen közeli és részletes képet rajzolt a gyülekezetekről. A továbbiakban a közös felelősséaről és munkáról szólt többek között az esperes: „A gyülekezet álljon oda a lelkész mellé és a lelkész nyújtsa ki kezét a gyülekezeti tagok felé.” Köszönetét mondott Szabó Lajos esperes egyházi és világi vezetőinknek, munkatársainak, búcsúzott a nyugdíjba ment lelkészektől, az egyházmegye területéről eltávozottaktól, köszöntötte azokat, akik újonnan kerültek közénk. Végül a népmozgalmi adatok felolvasásával zárta beszámolóját. D. dr. Ottlyk Ernő püspök hozzászólásában a szép számmal egybegyűlt résztvevők fölötti örömének adott kifejezést. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos a nagy perspektíva szem előtt tartása. Ébresztette a felelősséget a lelkészek anyagi megbecsüléséért. Végül az apostol szavával intette a lelkészeket és a nem lelkészi vezetőket: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett...” Az egyházmegye különböző munkaterületeiről, azok megbízottjai referáltak. A közgyűlés végén gyüleke- zettársítási kérdésben döntött. Jóváhagyta az őriszentpéteri és szentgotthárdi gyülekezet ösz- szevonását. Joób Olivér Belső összetartozás A Nógrádi Egyházmegye közgyűlése Ugye, megdobbant a szíved fordult felém D. dr. Ottlyk Ernő püspök, amikor Vác után gépkocsink elérte a nógrádi hegyek erdőkoszorúit. Június 28-án, nyári verőfényben Balassagyarmatra, a nógrádi egyházmegye közgyűlésére igyekeztünk. A nap folyamán a régi emlékek hatására valóban nemcsak megdobbant a szívem, hanem a jó barátokkal, ismerősökkel és testvérekkel való találkozás során össze is dobbant drága szülőföldemmel, Nógráddal. Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát Csel 4,32—34 alapján D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. A „hivök sokaságának szíve, lelke egy volt — kezdte igehirdetését a püspök. Belső összetartozás köteléke ez. Nem veszítettünk el valamit ennek a belső összetartozásnak a teljességéből? Pedig miénk lehetne az összetartozás magasabb foka is: az emberekkel, gyülekezetekkel és a közegyházzal átélt belső összetartozás közössége is. Nem volt könnyű ezt elérni az első gyülekezetnek. Milyen különbözőek voltak a tanítványok! Mennyi vita, mennyi versengés volt közöttük. Hosszú folyamat volt, amíg átformálta őket Jézus példája és szolgálata. De lassan gyülekezetté kovácsolód- tak. A szív és a lélek egy volt. A szeretet és az összetartozás volt a programjuk.” A püspök a továbbiakban arról szólt, hogy a nógrádi gyülekezetek országszerte híresek testvéri szeretetükről, egymást támogató magatartásukról. E közgyűlésen mégis meg kell vizsgálni, nem léphetnének-e még előbbre e téren, hogy azután a világért érzett felelősség vállalásában is jobban tudjanak osztozni. A közgyűlést Szvoboda Sándor egyházmegyei másodfelügyelő nyitotta meg és Isten áldását kérte a közgyűlés munkájára. Gartai István esperes jelentésében a három év munkáját összefoglalva arról szólt, milyen hatással van a diakóniai teológia a gyülekezetek életére. értékelte a három év folyamán megünnepelt évfordulókat, majd a gyülekezetek életét elemezve összefoglalta a nógrádi gyülekezetekre jellemző kegyességet: ..Ha a gyülekezeti tagok foglalkozása szempontjából osztályozzuk a gyülekezeteket. akkor meg kell állapítanunk, hogy gyülekezeteink többsége agrár jellegű. Ezek a gyülekezetek mind ósí gyülekezetek, amelyek leginkább őrzik a hagyományos nógrádi kegyességet. Az egyik jellemzője ennek a kegyességnek, hogy nagyon szeretik egyházi énekeinket és az istentiszteleteken igen sokat és szépen énekelnek. Nagyon ragaszkodnak templomaikhoz, megbecsülik lelkészeiket és úgyszólván minden vasár- és ünnepnapon tele vannak a templomok padsorai. A templomban való ülésrend terén is őrzik hagyományaikat. Minden nemnek és korosztálynak megvan a maga helye, ami nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szép éneklés mellett még ékesebben és fegyelmezettebb gyülekezet jelenlétében történjék Isten igéjének hirdetése.” A jelentés szól arról is, hogy néhány agrár jellegű gyülekezet arculata — mivel nagy ipari centrumok vonzókörébe kerültek — átalakulóban van, de ez a gyülekezethez való kapcsolatban nem érződik. Az esperesi jelentés a továbbiakban felsorolta a gyülekezetek életének jelentősebb eseményeit, amelyek közül a csesztvei filia templomépítését emelte ki: „A kis filia százesztendős, vályogfalú temploma annyira megrongálódott, hogy azt szakértői vélemény szerint le kellett bontani. Az alig 200 lelket számláló kis gyülekezet nem riadt vissza az új templom építésének gondjától és az azzal járó áldozatvállalástól. A hit bátorságával láttak a templom építéséhez. A szép, új templom Ipzegyházi segélyből, néhány nógrádi gyülekezet segítő támogatásából, de elsősorban a gyülekezet tagjainak jelentős áldozatvállalásából — nyolc hónap alatt félmillió forintos költséggel épült fel 1973-ban. Az új templom „Az ember tragédiája” írójának falujában a maga szépségével és egyszerűségével egy lelkes kis gyülekezet Isten igéje iránti szeretetét és a jövőbe vetett rendíthetetlen bizodalmát hirdeti.” A közgyűlés az esperest jelentés és az azt követő munkaágakról szóló jelentések alaoján megvitatta az egyes gyülekezetek gondjait s feladatait. s elhatározta, hogy a gyülekezetek a jövőben több gondot fognak fordítani a lelkészutánpótlás kérdésére. Dr. Selmeczi János
