Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-18 / 33. szám

/ A tények beszélnek ' Jo 9, 34—38 A cím valóban igaz, a tények beszélnek. Nincs szükség ar­ra, hogy magyar izgassuk azokat. Magyarázás, vagy éppen be- lemagyarázás nélkül látjuk világos, egyszerű értelműket. Egy­szer a vakon született ember is találkozott olyan tényekkel, amelyek öt Jézus követésére indították. Ma ezekről lesz szó! Tényekről, amelyeket az életben tapasztalunk és amelyek Jézus követésére indítanak. 1. VAN, AKIT A BETEGSÉGBŐL GYÓGYULÁS, vagy ne­héz helyzetből menekülés ténye győz meg és indít Jézus köve­tésébe.. A vakon született boldogan mondotta, hogy vak voltam és most látok. Meggyógyult a szemem. Jézus tette ezt velem. Hasonlóan vallják ma is ezt sokan. Jézusnak ezekről a tettei- ről szívesen beszél az ember. Beszéljünk is róluk hálás, ör­vendező szívvel, mert tűzön mentünk át, ez javunkra szol­gált. 2. LEHETSÉGES AZ IS, hogy valakit nem a fizikai gyó­gyulás, hanem a lelki gyógyulás ténye győz meg és indít Jé­zus követésére. Az életnek egy keserű pillanatában rádöbben arra, hogy az élete egészen másképpen alakult, mint ahogyan elképzelte. Azt is é ~i, hogy felesleges a mentegetőzés: arra gondolni. hogy v öOh vitték a rossz útra. Szívét összeszorító tény, hogy lehete:’ev~ é vált minden irányban az emberekkel való kapcsolata. Es akkor átélheti art. hogy Jézus nem ítéli öt el, nem kárhoztatja, hanem felmentő ítéletével megbocsát­ja bűneit. Akkor azután ez a tény megnyitja az utat egy új élet felé. 3. NEM BECSÜLENDŐ LE AZ A TÉNY SEM, amikor az ember a szeretet gyakorlásával találkozik. A vakon született esetében egyszerre szemlélhetjük a negatív és a pozitív pél­dát. Negatívan viselkednek a farizeusok. Nem örülnek a gyó­gyulásnak. Megtelik a szívük gyanakvással és rosszindulattal Azt mondják Jézusról, hogy vitatható nála az, hogy részesült-e isteni kinyilatkoztatásban. A vakon született bizonyságtétele pedig nem ér semmit, mert mindenestül bűnben született, most is a bűn hatalmában van és ezért nem is lehet igaz az, amit mcmd. A pozitív példa pedig Jézus magatartása. Megtud­ja azt, hogy emberét kitaszították a gyülekezetből. Hozzá megy, felkeresi őt és kétségtelenné teszi előtte azt, hogy Isten orszá­ga nyitva áll előtte. A szeretet ténye olyan, tény, amelyen nem tudja magát túltenni az ember. A megtapasztalt szeretet újjá formálja a bűnös embert. Gomdoijwnk azért mi is gyakran a megtapasztalt szeretet nagy hatalmára, a mindennapi életünkben. Embereket alakí­tó, formáló erő az ________ Völgyes Pál SV ÁJC A svájci református egyház .segítségével új szerb-ortodox egyházi központot létesítettek Zürichben, amelyet Lavren- tije püspök. Nyugat-Európa szerb-ortodox püspöke szentelt fel. Jelenleg mintegy 12 ezer jugoszláv vendégmunkás él Svájcban és ezek közül éppen Zürichben és környékén dol­goznak a legtöbben, epd—eh) nyugat-németorszAg A Nyugat-Németországi Evangélikus Egyház Külügyi Hivatala elnöke, D/ Adolf Wischmann június végével nyugalomba vonult. Utóda az argentínai német evangé­likus egyház eddigi elnöke. dr. Heinz Joachim Held lett Buenos Airesból. A Külügyi Hivatal hatáskörébe tartozik az egyházak ökumenikus és külföldi kapcsolatainak irá­nyítása. (lwi) EXCELSIOR! Jaakko Haavio után finnből Üt fel a hegyre. Át szakadékon, meredeken fehér csúcsok felé. Már int nekem napfényben szikrázó jégkoronájuk. Üt fel a hegyre. Vár még küzdelme, harca. Talán csak félúton járok, és ellankadva, forrón zihálok. Mégis — araszról araszra, át szakadékon, meredeken fehér csúcsok felé. Már int nekerr napfényben szikrázó jégkoronájuk. Üt fel a hegyre. Köd gomolyog fel utánam, mérgez és fojtogat engem. Ajkam kékül, görnyed a testem, szívem áléi, sajog a lábam. Elernyed-lankad a lelkem. Mégis a csúcsra igyekszem. Szédítő, szent magasságok felfelé serkentenek. Mit tesz, hogy szakadék tátong, jég födi ösvényemet, és mindenfelől mélység rémít! El akarok érni a célig: hófehér csúcsokra. Már int felém napfényben szikrázó jégkoronájuk. Odafenn vár engem Isten. Kapaszkodom, botlom esem. S felzokogok: Hiába minden? Hát a por már porrá leszen? S elnyeli -már a föld a földet? Fekete madarai a völgynek kivájják szívem, szemem?' És téged, Hatalom, Fényesség, nem láthatlak meg sohasem? De Isten kegyeimé ölel. Tudom. S ha célhoz érek az úton, békességével koronáz meg engem. Velem van, hogy vigyen, emeljen át szakadékon, meredeken fehér csúcsok felé. Már int nekem napfényben szikrázó jégkoronájuk. Vereségeken át fel a hegyre, a csúcsra visz a győzelem útja. Fordította: Turtnezei Erzsébet Szórványokban Színkép a mohácsi szórványt ükkezet életéből A HÖSVÉRTÖL PIROSULT GYÁSZTÉR” szomszédságá­ban épült kis templom szen­télyének boltívén félkörben áll az Ige: Elég néked az én kegyelmem. A gyülekezetei is és templomát valóban Isten kegyelme hozta létre és tart­ja fenn mindmáig. Ezt jelezte 1937. szeptember 12-én, a szer­vezésre kiküldött lelkész szol­gálatba lépésének napján az Útmutató aznapi Igéje is: „Nem ismert népet hívsz elő” (Ézs 55, 5). És valóban, rövid pár hónapon belül 450, nagy­részt ismeretlen lelket hívott elő a 40 km körzet több pont­ján felhangzó Ige. TEMPLOMUNK IS ISTEN AJÁNDÉKA. Altkor kaptuk, amikor a második világháború nyomán ősi székesegyházak omlottak porba és templomok százai váltak a lángok mar­talékaivá. Bizonyára sokan látták ' a •.v-ben a színesbőrű papleány, Roda Scott csodálatos dzsessz- orgona játékát. Valahogy ilyen lelkesen kell beléadnia magát egy szórványlelkésznek is a maga szolgálatába, hogy el ne némuljon gyülekezetében min­den. Mert egy ilyen nagy te­rületen szétszórtan élő híve­ket sem vérségi kapcsolat, sem a tradíció, sem a tömeg vonzása, sodrása nem érint és nem kapcsol össze. Egyedül a felhangzó Ige és a kiszolgálta­tott szentségek teremnek hitet es tartanak egybe egy gyüle­kezetét. Tehát szüntelenül vinni kell e kegyelmi ajándé­kokat mindenüvé, ami egy 1.8'■—20 felé szétszórt nyájon belül nem kis feladat. Még .sikerélménye” sem lehet egy olyan lelkigondozónak, aki a legnagyobb gonddal és sok fá­radsággal előkészített alkalma­kon is mindannyiszor csak gyü­lekezetének egy töredékét lát­ja maga előtt. Mégis, sok öröm van e szolgálatban, hisz nem egy névtelen tömeggel áll szemben a lelkész, hanem egyes emberekkel, akiket jól ismer. Ilyenkor úgy érzi, ér­demes volt évtizedeken át ki­tartani és megőszülni ebben a szép és áldozatos munkában. EGY-KÉT MOZZANATOT MÉGIS HADD VILLANT­SUNK FEL e nehézségekből és örömökből. Még 1937-ben 8 meglévő és kb. ugyanennyi feltételezetten ott élő evangélikussal átve­szünk gondozásra egy szór­ványt, ahol három hónapi ku­tató és szervező munka után 50-en jönnek össze az első is­tentiszteletre. Ez a szám a későbbiek során még emelke­dik. íme, így valósul meg az induláskor kapott Ige: „Nem ismert népet hívsz elő.” 1946. szeptember 15. — a templomavatás magasztos ün­nepe. Már két évvel korábban készen áll a templom, de „első avatását”, a város felszaba­dulásának első éjszakáján, né­met repülőkről leszórt bom­bák végzik el. A kiürített vá­rosba lassan hazaszállingózó hívek csak két év múltán tud­ják helyreállítani a károkat, így kerülhet sor aztán az igazi avatásra, melyet Kapi Béla püspök végez. De jelen van és az ünnepség délutánján nagy hatású igehirdetést tart az ak­kor még fiatal pécsi lelkész, Káldy Zoltán, mostani püspö­künk is. Részt vesz ünnepsé­günkön későbbi teológia pro­fesszorunk, dr. Nagy Gyula és még számos gyülekezeti kül­döttség és lelkész. Egy refor­mátus egyházmegyei tanácsbí­ró, aki szintén jelen volt, né­hány nappal később küldött le­velében felejthetetlennek mi­nősítette a valóban egyedülálló ünnepséget. A 90%-ban kato­likus város lakossága meg egy­re azt kérdezte: „Ugyan há­nyán lehetnek ezek az evangé­likusok (— a város 1%-át te­szik ki csupán! —), hogy temp­lomot tudtak építeni?” 1947 ÁPRILISÁNAK UTOL­SÓ NAPJAI IS emlékezetesek maradnak. A mohácsi vasűft pályaudvarra és a környék­beli állomásokra Pozsony megyei evangélikus áttelepü­lők érkeznek. Kimondhatatla­nul jólesik az új hazát és otthont keresőknek a testvéri fogadtatás és gyülekezetünk ölelésre kitárult karja. Leg­többjük később gyökeret ereszt szórványterületünkön és kis egyházi közösségekbe tö­mörül. Egy emléket hadd idéz­zünk e szórványterületen megtett sok száz és ezer szol­gálati út egyikérői: — Kora tavasz van. De a márciusi szél zordabb a téli­nél. 15 km motoron megtett út van a lelkész mögött. Előt­te a széltől felborzolt Duna. Törékeny csónakon átkelés a hullámok hátán és a 20 lélek­ből álló szórványban háznál végzett szolgálat. Utána be­szélgetés a jelenlévők testi­lelki problémáiról, lapkiosztás, majd a hívek távozása után az elmaradhatatlan vendéglá­tás. S már berreg is a kis mo­torkerékpár a dunai révátkelő felé. Majd motorostól újbóli beszállás a himbálódzó ladik­ba. Csakhogy alkonyaira már orkánná erősödik a szél. A motort lovagló ülésben, a szétterpesztett két láb, közé fogva erősen és kormányát is mereven fogva kell „kipány­vázni”, hogy fel ne dűljön, ami a csónak felborulását is eredményezné, utasaival együtt. Kire gondolhat ilyen­kor az ember? Arra, aki ha­sonló helyzetben parancsolni tudott a haboknak is. De egy másik Ige is, örök okulásul, ott motoszkál az ember szívé­ben: „Ne kísértsd a te Ura­dat, Istenedet!” Hogy mily ve­szélyes volt ez az átkelés, azt megmutatta a másnap hajnali tragikus eset, amikor is ugyanezen az átkelőhelyen egy munkásokkal megrakott csónak felborult és utasainak legtöbbje a jeges hullámok közt lelte halálát. Ilyen kiterjedi körzetben, a nyáj szétszórtsága miatt, va­lóban nincs megállás. Meg­tapasztaltuk ezt az idei nagy­hét során is, amikor több he­tes betegség próbálta gátolni a szolgálatokban való helytál­lást. Miután a 30—40 km-re élő lelkészeknek is nagy szór­ványkörzetük van, helyettesí­tésről szó sem lehetett. Ma­radt azonban egy lehetőség: attól kérni segítséget, Akinek elég lesz most is kegyelme és Kinek ereje az erőtlenségben hatékony. Ezt az erőt többen is kérik, hogy a fontos szolgála­tokban fennakadás ne legyen. És a beteg szolga erőt nyer nyolc helyi és vidéki nagyheti szolgálata elvégzéséhez. NAGY ERŐT JELENT KIS SZÖRVÁNYGYÜLEKEZE- TÜNKNEK az is, hogy maga mögött tudja egész Magyar Evangélikus Egyházunkat, tagjaival és vezetőivel együtt. Hisz temploma sem épülhetett volna meg csak saját erejéből. Isten segítő kegyelme testvér­szíveken keresztül is munkál­kodik. Hisszük, ezután is elég lesz számunkra kegyelme. Ormos Elek Babits „Jónás könyve” kézírással Akkor már nagybeteg volt a költő. De mert költp volt, „tudatos jövőbe” látott. Felsötétlik előtte a fasizmus réme és az új világháború ret­teneté. Esztergomi otthona csendjében iszonyodva hallja a vesztébe rohanó Európa sze­kérkerekeinek egyre veszet- tebb dübörgését. S a gégerákos Babits Mihály megszólal; ilyen hangvétellel először, de mindenesetre utol­jára szólal meg, mert hallga­tásával nem akart „vétkesek közt cinkos” lenni. — Jónás könyvét 1937-ben be­tegágyon irta. Bibliai foganta- tású, imádsággal záruló, meg­rendítő önvallomás, egy szép- szavú költő hattyúdala, ugyanakkor a kor közönyös fásultjait veszélyérzetre riasz­tó, gyötrődő tusakodás. — Jónás könyve 1940 óta há­romszor jelent meg külön könyv alakban. Rangos kiadók — Nyugat, Magyar Helikon — jelezték fontosságát, magas­szintű könyvművészeti törek­vés hirdette tartalmi értékét. MOST NEGYEDSZER JE­LENT MEG a Szépirodalmi Könyvkiadónál, — különleges könyvcsemegeként. A szép külsejű, ötvenolda- las könyv címlapján ez olvas­ható: Babits Mihály Jónás könyve Leírta és rajzolta Boreos Miklós Ezt a Győrből induló, most Tihanyban élő kitűnő festő-, grafikus- és szobrászművészt nem kell bemutatnunk. Meg­tette ezt 6 maga nagyszerű műveivel s nemrég megjelent „Visszanéztem félutamról” cí­mű önéletrajzában. A győri evangélikus egyház- község presbitériuma jó ráér­zessél szerezte meg annak ide­jén a nádorvárosi újtemplom számára Borsos Miklós két nagyszabású, remek alkotását: a betlehemi angyali híradás bronztablóját és a templom baptisztériumában felállított vörösmárvány keresztelő me­dencét. Ma mindegyik Győr idegenforgalmi látványossága. A keresztelő medencét a négy evangélista tartja. Borsos Miklós — művészi szabadság­gal — Mátét Kodály Zoltán, Márkot Bartók Béla, Lukácsot Egri József, a Balaton festője, a legfiatalabb evangélistát, Jánost pedig saját, egészala­kos portréjában ábrázolta ki. — Fentemlített könyvében méltán fejezte ki örömét azon, hogy e két igen jelentős alkotása épségben vészelte át a második világháború pusztí­tásait. — Boreos Miklós Babits Mi­hály négyfejezetes, könyvnyi hosszúságú Jónás-versét ele­jétől végig kézzel leírta és 21 nagyszerű rajzzal illusztrálta. A KÉZZEL ÍRT SZÖVEGŰ KÖNYV kitűnő technikai sok­szorosítása és kivitelezése a debreceni Alföldi Nyomdát di­cséri. A remek illusztrációk, Bor­sosra jellemző tömör egysze­rűséggel és kemény tárgysze­rűséggel szemléltetik a szöve­get. Nézze meg az olvasó, példá­ul, a második oldalon levő szöveg-lntonáló s a költemény egész mondanivalóját summá­zó illusztrációt: Jónás, az en­gedetlen próféta, „futván az Urat”, Isten szemének-szavá- nak éles — kemény sugárkúp­ja alól hiába akar „Tarsisba szaladni”, Isten hatalma utá­na ered s a futámodó küldött Küldője foglya marad. — Azt hiszem nem tévedünk, ha Borsos Miklós szövegírásán és illusztrációin balatoni ih­letést érzünk. Nem csoda: év­tizedek óta ott él a partján, a Balaton az ő kifogyhatatlan tématára, állandó ihletője. „Az Űr azonban szerzett nagy szelet” és „a hajó már- már töredezik ...”, Borsos ezt kétszer is úgy ábrázolja, hogy balatoni vitorlást látunk vi­harban. S mikor „megcsöndesült a tenger, a víz símán gyűrűzött, mint a márvány ...”, Borsos ezt néhány vonallal úgy tudja életesíteni, hogy a háborgásá­ból simává szelídült magyar tengert látjuk s szinte várjuk: mikor ível át a békés arany- híd Zánkától Szárszóig. MŰVÉSZIEN EGYSZERŰ ÖSBETŰI pedig úgy hatnak a szöveg tengerében, mintha a Balaton ringatna puha ölében apró kagylónaszádokat. — Babits Mihály bibliánk egyik igei remeke alapján iro­dalmi remeket alkotott; Bor­sos Miklós művész-irónja ezt most grafikai remekké alkotta. Szabó József Az üdvösség útja Minden gyerek tele van kérdéssel. A felnőttek sokszor alig győznek a sok kíváncsi „miértre” és „hogyanra” vá­laszolni. — Mai igénkben is kérdések hangzanak el. Fi­gyeljünk ezekre, de a vála­szokra is. 1. „Mit tegyek, hogy eljus­sak az örök életre?” Egyszer ezzel a kérdéssel fordult Jé­zushoz egy írástudó. Jézus válaszában rávezette őt ; az egyetlen helyes feleletre: „Szeresd az Uradat, Istene­det, és szeresd felebarátodat.” Az üdvösség útja a szeretet. Jézus mindenütt együtt szól Isten és a felebarát szerete- téről. Aki úgy akar üdvösség­re jutni, hogy Istent szereti, de elmegy felebarátja mel­lett segítés nélkül, eltévesztet­te az üdvösség útját. — De kit kell szeretnünk? 2. „Ki az én felebarátom?” Ez volt az írástudó második kérdése. Jézus egy szép példá­zattal felelt: Egy ember lement Jeruzsá­lemből Jerikóba. Rablók kezé­re került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Egy pap jött az úton, észrevette, de tovább­ment. Később arra jött egy lévita is, aki ugyancsak a templomban szolgált, de ő is kikerülte. Végül egy samáriai embernek is arra vitt az útja. Mikor meglátta, megesett raj­ta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat. Aztán föl­tette szamarára s egy vendég- fogadóba vitte, ott gondját vi­selte. Másnap, mielőtt tovább­utazott, a beteget a gazdára bízta és pénzt adott ápolására. A zsidók lenézték a samá­riai embereket, akik szerin­tük nem az egy igaz Istenben hittek. Ebben a példázatban Jézus megszégyeníti azokat a templomosokat, akik elmen­nek felebarátjuk mellett kö­zönyösen, segítés nélkül. Arra tanít, hogy gondolkozásbeli, vallási és faji különbségek sem mentenek fel a feleba­ráti szeretet alól. Minden em­bertársunkat válogatás nélkül szeretnünk és segítenünk kell. 3. „Ki az igazi felebarát?" — A harmadik kérdést már Jé­zus teszi fel. Látszólag köny- nyű a felelet: Aki könyörül a bajbajutotton. Pedig nem könnyű igazán felebaráttá lenni. Mindig érszrevenni azt, aki éppen segítségemre szo­rul, áldozni rá erőmből, időm­ből ha kell pénzemből is. Sok ember úgy gondolkozik, hogy mindenkinek elég a maga ba­ja, ki-ki segítsen önmagán. Jézus ebből az önző életből akar kiemelni és szolgáló életre vezetni. A gyermekbibliakörben egy­szer, amikor erről a példá­zatról volt szó, megkérdeztem a gyerekektől: mikor lesztek igazán felebarátok? Egy kis­gyerek felállt és így felelt: Majd, ha felnőtt leszek. — Igaz, hogy Isten azt akarja, hogy felnőttkorotokban se fe­lejtsétek el tanítását. De nem kell addig várni. Már most gyakorolhatod a szeretetet otthon, az iskolában, sőt az utcán is. A példázatot Jézus így feje­zi be, s ezt a szót vigyük el mi is magunkkal: „Eredj el, és így cselekedjél!” NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köztársaságban élő evangéli­kus tartományi egyházak egyetemes zsinata június 26— 30. között Güstrowban tartot­ta ülését. Az Egyesült Evan­gélikus Egyházhoz a szász, a mecklenburgi és a thüringiai tartományi egyházak tartoz­nak. Az egyesült egyház püs­pök-elnöke D. Ingo Braecklein thüringiai püspök, (ena) szerűsíti a régi finn egyházi énekszövegeket, s újakat is bőven ír. Legutóbb a Sión énekei c. igen régi finn ke­gyesség! énekeskönyv bővíté­sét végezte el> Hetvenedik születésnapján széles közegy­házi ' ünneplésben részesült a Turkuban nyugalomban élő finn lelkész. K. E. Jaakko Haavio a világ ■ evangélikusai előtt sokfelé is­mert név. De különösen észa­kon ismerik elterjedt evangé­liumi költészete és énekírásai \ •nyomán. Nevezhetnénk a fin- i nek Payr Sándorénak, hiszen a finn egyházi énekköltészet­ben ma azt a munkát végzi, mint a század elején nálunk Payr Sándor: revideálja, kor­/ Jaakko Haavio hetven éves

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom