Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-24 / 47. szám

pPHIill ! h mm iiMnlÉníiK Váratlanul Máté 24, 37—51 Vannak vendégek, akik váratlanul toppannak be a házunk­ba, otthonunkba, s vannak események, amelyek meglepetés­szerűen rohannak meg bennünket. Sokszor még a várva várt vendég is szokatlan időben érkezik, s az előre kiszámítható esemény is rendkívüli módon következik be. így életünk so rán sokszor ér bennünket meglepetés. Ami ezek közül kelle nies, azt örömmel vesszük, de a kellemetleneket szeretnénk elkerülni. Helyes is, ha megfelelő felkészüléssel igyekszünk elérni azt, hogy ne legyenek váratlanul ránk törő problémák életünkben, amelyekre józan számítással előre is gondolha­tunk. KÉSZÜLJÜNK FEL AZ ŰR ÉRKEZÉSÉRE! Aki vendég érkezesét várja, az lesz valamit a vendég fogadása érdekében. Ilyenkor általában alaposabban szoktak takarítani, sütni-föz ni kezdenek. A mindennpi élet megszokott menetébe valam rendkívüli sürgés-forgás vegyül. Ha ez a készülődés nem előz né meg a vendég fógadását, akkor a váratlanul érkező zavar­ba hozná a ház népét. Az ige azért beszél az Ür eljöveteléről hogy felkészítsen bennünket erre az eseményre, s ne érjen az bennünket váratlanul. A megszokott mindennapi munkánk végzése mellett számítsunk arra, hogy „amint Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának eljövetele is”. Isten szavának komolyanvétele józan előretekintésre tanít, arra, hogy ne szektás rajongással csak az égre nézzünk az Urat várva, ha­nem napi feladataink teljesítése közben számoljunk az Űr érkezésével. AKI AZ URAT VÁRJA. VIGYÁZ MAGÁRA. Krisztus íté­letre való eljövetelének hirdetése semmiképpen sem történ hét meg úgy, hogy az mindig csak a rajtunk kívülállók meg ítéltetését jelentse. Az igét nem azért adja nekünk Isten, hogy másokat próbáljunk ijesztgetni vele. Nekünk kell nagyon ko­molyan vennünk, hogy az Űr eljövetelének hirdetése minket figyelmeztet. A „vigyázzatok!” nekünk szól. Saját életünket kell lemérnünk, megvizsgálnunk, hogy az megfelel-e Isten igé­je mértékének. Pál apostolhoz hasonlóan arra kell ügyelnünk, hogy míg másoknak prédikálunk, mi magunk méltatlanná ne legyünk. Az az üzenet, hogy mm mindenki „vétetik fel”, arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk magunkra, úgy éljünk, hogy amikor Urunk eljön, felvegyen bennünket országába. AZ ÜR ÉRKEZÉSÉRE SZÁMÍTÓ EMBER HŰSÉGESEN VÉGZI SZOLGÁLATÁT. Másokra tehát úgy kell tekintenünk, hogy azok iránt szolgálatra vagyunk elkötelezve. Isten gyer­mekének tudnia kell. hogy szolgálatot kapott Urától. A szol­gálata az. hogy mások boldogulásáért fáradozzon. Munkálkod­ni azért, hogy mindenki megkapja idejében azt az eledelt, ami megilleti, a legszebb emberi feladat. A családban gyermekei­ért szolgálatot végző szülő, a társadalomban a szebb és boldogabb életért küzdő munkás és a világ békéjéért, az erő­szakosan hatalmaskodók megfékezéséért küzdő ember a leg­nagyszerűbb feladatot teljesíti. Aki az ítéletet tartó Urat vár­ja, az csak ilyen szolgálatban állhat. AKKOR HALLJUK MEG HELYESEN ISTEN IGÉJÉNEK ÜZENETET, ha abból ezt a szolgálatra való ösztönzést halljuk kicsendülni. Az Ür ítéletre való visszajövetelének hirdetése sohasem állít meg a munkában, hanem inkább még buzgóbb XRUJikálkodásra serkent. Luther Márton mondta egyízben azt, hogy ha tudná, hogy a következő napon visszajön az Ür, ak­kor is elvégezné a mai feladatát, „Ha bizonyos lennék abban, hogy holnap eljön az Űr, ma még akkor is elültetném ezt az almafát.” — mondta. Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük, hogy visszatérésedet hirdető igéddel szün­telenül ébresztgeted embertársaink iránti felelősségünket. Ne engedd, hogy az ítélet hirdetésével másokat igyekezzünk meg­félemlíteni. Szolgálatunk hűséges elvégzésére indíts üzeneted által, s erre adj erőt Szentlelked ajándékozásával. Ámen. Deák tér de 9. (úrv.) Trajtle Gábor. de. 11. (úrv.) dr. Hafen scher Károly, du. 6. Bízik Lászlc Fasor de. 11. du. 6. Dózsa Györg: út 7. de. fél 9. üllői út 24. de. fé 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de 9. Rákóczi út 57, b. de. 10. (szlovák Cselovszky Ferenc. Thaly Kálinál u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Köbá nya de. 10. Vajda Péter u. de. fé 12. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Ká roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo ros Károly. Kassák Lajos út 22. de 11. Benczúr László, du. 5. Szeretet vendégség. Váci út 129. de. 8. Iver tesz Géza. Frangepán u. de. fél 10 Kertész Géza. "Üjpcst de. 10. Blúz? Lajos. du. 5. szeretetvendégség Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjte lep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Fábi án Ferenc. Kispest de. 10. Kispest AVekerletelep de. 8. Pestújhely de 10. Balicza Iván teol. (szuppl.). Rá kospalota-MAV-telep de. 8. BalicZi Iván teol. (szuppl.). Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Mik­lós, öu. 3. dr. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá- koshegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D Koren Emil, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv) D. Koren Emil, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de, fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. fél 7. Csengödy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél ll. Muncz Fri­gyes. Modori u. 6*. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Turchányi Sándor, de. ll. (úrv.) Turchányi Sándor, du. b‘. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. ll. Vison­tai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. Egyedül- és mosolygott. Volt a mosolyá k ban valami megnyugtató, va- lami biztató, hogy ne félj, nin a csen semmi baj, valami melef * szeretetteljes. Visszamosolyog l tam rá. — Köszönöm — mondtam ahogy anyámtól tanultam. A következő táncnál má biztos voltam, hogy velem sen 5 ki nem akar táncolni. Talán < s kis rózsaszín, fodros ruha, < 7 fekete cipő? Nem tudtam. c . — Istenem segíts! — sóhaj- tottam és hirtelen felálltam nyugodtan végigmentem a tér ’ men és befordultam az egyil • folyosóra, onnan a szobámba 1 Magamra zártam az ajtót ét _ keservesen sírtam. De csal ott, a zárt ajtó mögött. Ha c ■ nagy bálteremben teszem, méí i feltűnést keltek, de nem akar- tam, hogy bárki sírni lásson Ezt a keserű magányt, magam- . nak kellett legyűrni, egyedül : támasz nélkül. És sikerült. Azóta is sokszor Mert az élet nagy pillanataiban mindig egyedül kell dönteni. Senki földi ember nem segít­het. Bárhogy szeretne. Még ha fel is kérnek egy táncra. A döntés a kezünkben van. Fel­állni, végigmenni a termen egészen a szobánk ajtajáig, — magunknak kell. De Isten ott áll mellettünk. Csak szólni kell. És már nem vagyok egyedül. A döntés könnyűvé válik. így tettem én is akkor 16 éves koromban és így teszem ma is. Mindig. Évek múlva levelet kaptam „táncpartnerem" feleségétől. Elhunyt férje fényképét küld­te el. „Emlékül” — írja, mert magát nagyon szerette. Mi, tudja sohasem lakhattunk a kastélyban, apánk nem enged­te, mert a férjem „csak" hajós- kapitány volt. Magam elé tettem a fényké­pet. Ez az ember akkor belém- látott, gondoltam. Ö is magá­nyos volt akkor, ott, abban az előkelő társaságban? A napok­ban kezembe került a régi fel­vétel. És ahogy elnéztem, mint­ha mosolygott volna rám sze­retettel, megértőén. Megsimo­gattam a halványuló arcot és hálásan visszamosolyogtam rá. Gyarmathy Irén — TEMPLOMI orgona, hiányta­lan, eladó. Cim a kiadóhivatalban. Telelőn: 484—499. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarorszás! Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 518—20.412—VTII Előfizetési ár: esv évre 90 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 (J) 74.3404 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. november 24-én Először akkor éreztem, ami kor 16 éves voltam. Az egyil gazdag földbirtokos 18 éves le. ányát vezette be a társaságbe és erre az alkalomra házibáli rendezett nagy vendégsereggel cigánnyal. Az ünnepelt leány­kát nyelvekre tanítottam, ba­rátságunk innen adódott. Így kerültem én is a meghí­vottak közé. Ez volt életemben az első alkolom, hogy ilyen díszes nagy társaságba hívtak. Em­lékszem szegény anyámnak nagy gondot okozott a ruhám. Nekiült és saját leánykori ró­zsaszín vászonruhájából fod­ros ruhácskát varrt nekem, nagyanyámtól fehér harisnyát, fekete lapossarkú cipőt kaptam hozzá. Mikor először felvettem és tükörbe néztem, csodála­tosan szépnek találtam magam. Ha hagynak, órákig elgyönyör­ködöm magamban. Számoltam a napokat és a ruhát minden este titokban felpróbáltam. Édesanyámnak nem volt al­kalmi új ruhája, így idegenek vittek el a házibálba. Elsők között érkeztünk. A nagy kastély három szobáját kiürítették. A legnagyobb te­remben voltak a cigányok. A vendégek lassan, úgy egyórás késéssel szállingóztak. A cigá­nyok hangoltak és állandóan rámmosolyogtak. Jólesett ez a mosoly, akkor még nem is­mertem fel benne a sajnálatot. Idegen urak és dámák jöttek, én meg csak ültem a fal mel­letti széken — ismeretlenül. Aztán belépett a házikisasz- szony gyönyörű, hófehér tüll- ruhában, csak úgy lebegett, ra­gyogott, mintha nem is a föl­dön járna. Körülvették a szmo- kingos gavallérok. Én alig mertem oda nézni, ő meg nem vett észre, nem nyelvórán vol­tunk. Akkor még nem tudtam, mi van velem. Valami nagy bi­zonytalanság fogott el. Jó lett volna, ha valaki mellém ül, szól hozzám, megfogja a keze­met. De nem jött oda senki, nem szólt hozzám senki. Egye­dül maradtam. Akkor is, ami­kor felhangzott a zene és a pá­rok táncra perdültek. Először csak bámultam a libbenő szok­nyákat, élveztem a zenét, lá­bammal ütöttem a ritmusát, de senki nem figyelt rám. Az egyik inas tálcán valami üdítőt kínált, de nem fogadtam el, mert akkor már tudtam, hogy itt valami nincs rendben. De nem értettem egészen. Hirte­len rámzuhant a magány érzé­se. Itt, a kavargó, színes, csil­logó teremben, ahol szólt a ze­ne, vidámak voltak az embe­rek, én úgy éreztem, hogy • tel­jesen egyedül vagyok, hogy mindjárt megfulladok ha nem szólhatok, hogy mindjárt elá­julok, ha valaki meg nem fog­ja a kezem. De nem mertem megmozdulni. Kezem ökölbe szorítottam úgy, hogy a kör­möm a húsomba mélyedt, eről­ködtem, hogy a könnyem ki ne csorduljon, hogy egyedülléte­met meg ne lássák. Harcgltam. Keményen, összeszorított fo­gakkal. Egyszerre valaki megszólí­tott: — Szabad? — kérdezte es mélyen meghajolt előttem. Ötvenes férfi volt. Nagyon iregnek láttam. Zavartan fel- ílltam, félénken belekaroltam. Keringőztünk. Ahogy később megtudtam, az egyik grófnő 'érje volt. Tánc után a he­gemre vezetett, kezetcsókolt — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárlc- rítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: 2 Pt 3, 3—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 24, 27—31. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet GA­RAMI LAJOS balassagyarmati lelkész. — ÚJPEST. November 24- én. vasárnap délután 5 órakor ; szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben, amelyen dr. Ha­fenscher Károly Deák-téri igazgató-lelkész tart előadást > „Mai életünk sebei” címmel. — PESTÚJHELY. December 1 1-én. vasárnap délután 5 óra­kor ádventi szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen J Madocsai Miklós budavári másodlelkész tart előadást. — KAPOSVÁR. A gyüleke- ; zet új presbitériumát refor- J máció ünnepén iktatta hivata- ' lába Dubovay Géza lelkész, a 1 Somogy-Zalai Egyházmegye j esperese. Az ünnepség után ■ Märcz Henrik új gondnok, va- ' lamint a gyülekezet látták * vendégül a szolgálatba lépőket 1 családjukkal együtt. ’ j — ACSA. A lemplomszente- t lés 222. évfordulóján a temp- \ lomot zsúfolásig megtöltő ün- 1 neplő gyülekezet színe előtt | iktatta be tisztségükbe Marót! , János lelkész az ősi gyüleke­zet 19 új presbiterét: Babka Mihályt. Babka Jánost, Babka Pált, Cziczka Mihályt, ifj. Gás­pár Mihályt, Gregus Mihályt, Gimesi Mihályt, Haraszti Pált, Kollár Istvánt. Králik Jánost, Králik Mihályt, Lajtos Pált, Lajtos Mihályt, Laczkó Mi­hályt, Nemecz Mihály M-t, Nemecz Pút B-t, Ondrik Pált, Petrik Pált és Varga Pált. — SZARVAS-ÖTEMPLOM. A reformáció heti előadásso­rozat november 3-án templomi ünnepéllyel zárult. Előadással szolgált Pásztor Pál miskolci esperes-lelkész „Az egyház és s reformáció” címmel. Orgo­náit Regős Imre. Elhangzott: Bach g-dúr preludium és Men- ielssohn VI. Orgonaszonáta Id-moll). Énekelt Fest Attila, verset mondtak Li.ska Anna és Klimaj Pál.” — VÁC-RÁD. A gyülekezet rádi filiája a templomszentelé­si évfordulóra harangjait vil­lany meghajtásúra alakíttatta át és felújították az orgonát s. A november 10-i ünnepi is­tentiszteleten ifj. Harmati Bé- 'a teológiai előadó hirdette az gét, az orgonát pedig Trajtler 3ábor Deák téri lelkész, orgo- lamüvész szólaltatta meg. A áci és a rádi gyülekezet tag- iai ezen a vasárnapon köszön- ütték lelkészüket, Bachát Ist- :ánt, aki 10 éve szolgál a gyü- ekezetben. i „Övezzétek fel a derekato­kat és lámpásotok égjen.” (Lk 12, 35) VASÁRNAP. — „Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam teljeseknek a te cselekedeteidet az én Istenem előtt.” (Jel 3, 2 — Ézs 27, 3 — 2 Pt 3, 3—14 — Zsolt 150) Ho­gyan tud másokat erősíteni, aki maga is pislákoló, gyen­gehitű keresztyén? Jézus sza­vai mégis ezt a furcsa, szá­munkra érthetetlennek látszó utat jelöli ki hitünk megúju­lására Ügy erősödünk meg, úgy újul meg a hitünk, ha má­sokat erősítünk. Nem kellene-e kimozdulnunk önmagunkat féltő, magunk körül forgó ke­gyességünkből, hogy megújul­jon a hitünk? HÉTFŐ. — „Uram, könyö­rülj rajtam! Téged várunk; légy karunk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás ide­jén.” (Ézs 33, 2 — 1 Jn 4. 4 — 1 Ts 5, 1—11 — Jel 21, 1—8) Mint a félbemaradt telefonbe­szélgetés. olyan a keresztyén életünk imádság nélkül. Miért nem tudunk válaszolni Isten szavára? Nincsenek szavaink? Nincs gyakorlatunk? Nem vé­letlenül tanítja Jézus a tanít­ványait imádkozni. Aki imád­kozni akar. annak tanulni, gyakorolni kell az imádságot. Az Ószövetség népe is ezt tet­te, mikor istentiszteleti rendjé­ben (liturgiájában) elmondta úira és úira ezt az imádságot. Aki gyakorolja az imádságot, megtapasztalja: érdemes imád­kozni. KEDD. — „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát: a te orcádnak világosságánál jár ez ” (Zsolt 89. 16.— Jel 22, 14 — Zsid 12. 12—17 — Jel 21, 9—14) „Örvendezni tud az, Uram. aki a te orcád világos­ságában jár.” így fordítja Luther ezt a zsoltárverset. Ta­lán a mai ember számára is érthetőbb ez a fordítás. Hogy Isten szeretetében jó élni, örömet jelent az ember szá­mára — ezt meg kell tapasz­talni. át kell élni. Isten minket is arra buzdít: próbáljuk ki a zsoltárvers igazságát! SZERDA. — „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek vi­rága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé.” (Zsolt 103, 15—16 — Jn 6, 40 — Mk 1 13, 31—37 — Jel 21, 15—27) ' Évtizedek múltával egyre gyakrabban mondjuk: rövid ; az élet! Költői képeivel ezek a ' zsoltárversek is erről beszél­nek. Mégse a múlandóságra akarnak figyelmeztetni csupán. ' Ha az egész zsoltárt elolvas- ' suk, látjuk, hogy nemazelmú­lásról, panaszkodik, hanem Is­tennek a múlandó életünk fölé hajló irgalmas és megbocsátó örök szeretetét dicséri. Éveink múltával felfedezzük-e éle­tünkben Isten irgalmas szere- tetének egyre sokasodó jeleit? CSÜTÖRTÖK. — „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy meg­tarthassátok az Úrnak, a ti Is­teneteknek parancsolatait.” (5 Móz 4, 2 — Jel 2, 25 — Mt 25, 14—30 — Jel 22, 1—5) Mit kí­ván tőlünk ez az ige? A Szent­írás betűihez való szolgai ra­gaszkodást? Értelmet kizáró vak engedelmességet? Nem. Hűséget Isten kijelentett igé­jéhez. Hűséget, mellyel Izrael népe, az apostolok, az előttünk élt keresztyének őrizték a leírt és hallott igét. Ezt kell nekünk is hűségesen megőrizni a szí­vünkben. Vajon őrizzü-e úgy, mint legdrágább kin­csünket? PÉNTEK. — „Láttam a ha­lottakat, nagyokat és kicsinye­ket a királyi szék előtt állani, és könyvek nyittattak fel; az­után másik könyv nyittatott fel, amely az életnek könyve. A halottak pedig cselekedeteik szerint azokból ítéltettek meg, amik a könvvbe be voltak ír­va ” (Jel 20. 12 — Zsolt 19. 13 — Zsid 10, 32—39 — Jel 22. 6— 15) Ez az ige egyszerre figyel­meztet számadásra és remény­ségre. Számadásra: életünkkel, cselekedeteinkkel egyszer Isten előtt kell elszámolnunk. Meg­határozza-e ez a felelősség mindennapi életünket és cse­lekedeteinket? De reménység­re is szólít: az élet könyvében fel van jegyezve Jézus meg- váltottainak neve. Ezzel a re­ménységgel élhetünk. SZOMBAT. — „Meglátoga- \ tód a földet és elárasztod: na-1 gyón meggazdagítod azt. Isten­nek folvóia tele van vizekkel.” (Zsolt 65. 10 — Jn 4, 14 — Zsid 12. 22—29 — Jel 22. 16—21) A szárazságsújlotta közép-afrikai országokról készült dokumen­tumképek megsejtetnek ve­lünk is valamit abból, hogy mit jelent a víz egy-egy víz­ben szegény, forró égövi ország számára. Azt hiszem, a zsol­táríró is az élet tapasztalatai­ból kiindulva mondja ki ezt a számára és népe számára szemléletességével sokat mon­dó kéöet: Istennek folvója tele van vizekkel. Isten áldása, sze- retete nem anad ki soha, mint a sivatagi folvó. hanem szün­telenül meaaiándékoz minket. Olyan Istenünk van, aki min­den időben körülvesz minket éltető szeretetével. Sárkány Tiborné — KÉTBODONY. A kis nógrádi faluban eltöltött negy­venhárom évi szolgálat után október 20-án köszönt el a gyülekezet lelkészétől, Csővá­ri Dezsőtől. A búcsúzó lelkész­nek az istentisztelet végén Barna János gyülekezeti felü­gyelő mondott köszönetét. A gyülekezet nem feledkezett meg arról a szolgálatról sem, amit a lelkész felesége peda­gógusként végzett a faluban. Az ezzel kapcsolatos köszöne­tét Dénes János gondnok és felesége juttatták kifejezésre. Az istentiszteleten részt vett Gartai István esperes és Kö- szeghy Tamás püspöki titkár is, akik egyrészt az egyházme­gye és az egyházkerület kö­szönetét mondták el a távozó lelkészházaspár felé. másrészt a lelkészi szolgálat további biztosításáról folytattak meg­beszélést a jelenlevő gyüleke­zeti tagokkal. — IPOLYVÉCE. Október 27-én a gyülekezetbe látoga­tott el a Teológiai Akadémia néhány hallgatója ifj. Harmati Béla tanár vezetésével. A Nógrádi Egyházmegye északi részén, "közvetlenül a csehszlo- 1 vákiai határ mellet fekvő gvülekezetben ez volt az első i teológus-nap. Délelőtt a zsúfolt 1 templom, délután a gvermek- 1 istentiszteleten a gyermekek kérdései, este a gvülekezeti esten a sok figvelő arc mutat­ta az érdeklődést. Böröcz Eni­kő. Deine Dávid. Knháry Fe­renc és Smidéliusz Katalin te- ilógiai hallgatók szavalattal, z Ének- és zeneszámnkka!. a ^ eológus életről, a szolsálatra /aló felkészülésről szóló be- a számolókkal, igehirdetéssel ti i szolgáltak. Harmati Béla vé- • gezte a délelőtti istentisztele­ten az igehirdetést, este pedig előadást tartott „A reformáció nyomában öt kontinensen” cí­men. Az alig 280 lelket szám­láló kis gyülekezet Rezessy Miklós, a teológiáról alig né­hány éve kikerült fiatal lel­kész vezetésével nagy gyüle­kezeteket is megszégyenítő eredménnyel 4500 forintot adományozott készpénzben a teológus-képzés javára és ter­mészetbenieket is fölajánlott. — VÁC — RÁD. November 3-án teológusnap keretében az anyagyülekezetben dr. Vá­mos József dékán hirdette az igét, Szemerei Mária, Deme Károly és Gyarmati István teológusok beszámoltak arról, hogyan készülnek a szolgálat­ra. A rádi illában dr. Sel- meczi János otthon igazgató vezetésével a halgatók „Isten fegyverzetében” címmel tar­tottak énekekkel és szavala­tokkal színessé tett műsort, a délutáni istentiszteleten Deme Károly hallgató prédikált. — SEGÉDLELKÉSZ ÁT­HELYEZÉS. D. Dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke Turchányi Sándor se­gédlelkészt a kelenföldi gyü­lekezetbe osztotta be szolgá­lattételre. ' ANGLIA Az Anglikán Egyház új ve­zetője november 15-től Donald Coggan eddigi yorki érsek, akit canterbury érsekké nevez­tek ki. (öpd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom