Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-24 / 47. szám
pPHIill ! h mm iiMnlÉníiK Váratlanul Máté 24, 37—51 Vannak vendégek, akik váratlanul toppannak be a házunkba, otthonunkba, s vannak események, amelyek meglepetésszerűen rohannak meg bennünket. Sokszor még a várva várt vendég is szokatlan időben érkezik, s az előre kiszámítható esemény is rendkívüli módon következik be. így életünk so rán sokszor ér bennünket meglepetés. Ami ezek közül kelle nies, azt örömmel vesszük, de a kellemetleneket szeretnénk elkerülni. Helyes is, ha megfelelő felkészüléssel igyekszünk elérni azt, hogy ne legyenek váratlanul ránk törő problémák életünkben, amelyekre józan számítással előre is gondolhatunk. KÉSZÜLJÜNK FEL AZ ŰR ÉRKEZÉSÉRE! Aki vendég érkezesét várja, az lesz valamit a vendég fogadása érdekében. Ilyenkor általában alaposabban szoktak takarítani, sütni-föz ni kezdenek. A mindennpi élet megszokott menetébe valam rendkívüli sürgés-forgás vegyül. Ha ez a készülődés nem előz né meg a vendég fógadását, akkor a váratlanul érkező zavarba hozná a ház népét. Az ige azért beszél az Ür eljöveteléről hogy felkészítsen bennünket erre az eseményre, s ne érjen az bennünket váratlanul. A megszokott mindennapi munkánk végzése mellett számítsunk arra, hogy „amint Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának eljövetele is”. Isten szavának komolyanvétele józan előretekintésre tanít, arra, hogy ne szektás rajongással csak az égre nézzünk az Urat várva, hanem napi feladataink teljesítése közben számoljunk az Űr érkezésével. AKI AZ URAT VÁRJA. VIGYÁZ MAGÁRA. Krisztus ítéletre való eljövetelének hirdetése semmiképpen sem történ hét meg úgy, hogy az mindig csak a rajtunk kívülállók meg ítéltetését jelentse. Az igét nem azért adja nekünk Isten, hogy másokat próbáljunk ijesztgetni vele. Nekünk kell nagyon komolyan vennünk, hogy az Űr eljövetelének hirdetése minket figyelmeztet. A „vigyázzatok!” nekünk szól. Saját életünket kell lemérnünk, megvizsgálnunk, hogy az megfelel-e Isten igéje mértékének. Pál apostolhoz hasonlóan arra kell ügyelnünk, hogy míg másoknak prédikálunk, mi magunk méltatlanná ne legyünk. Az az üzenet, hogy mm mindenki „vétetik fel”, arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk magunkra, úgy éljünk, hogy amikor Urunk eljön, felvegyen bennünket országába. AZ ÜR ÉRKEZÉSÉRE SZÁMÍTÓ EMBER HŰSÉGESEN VÉGZI SZOLGÁLATÁT. Másokra tehát úgy kell tekintenünk, hogy azok iránt szolgálatra vagyunk elkötelezve. Isten gyermekének tudnia kell. hogy szolgálatot kapott Urától. A szolgálata az. hogy mások boldogulásáért fáradozzon. Munkálkodni azért, hogy mindenki megkapja idejében azt az eledelt, ami megilleti, a legszebb emberi feladat. A családban gyermekeiért szolgálatot végző szülő, a társadalomban a szebb és boldogabb életért küzdő munkás és a világ békéjéért, az erőszakosan hatalmaskodók megfékezéséért küzdő ember a legnagyszerűbb feladatot teljesíti. Aki az ítéletet tartó Urat várja, az csak ilyen szolgálatban állhat. AKKOR HALLJUK MEG HELYESEN ISTEN IGÉJÉNEK ÜZENETET, ha abból ezt a szolgálatra való ösztönzést halljuk kicsendülni. Az Ür ítéletre való visszajövetelének hirdetése sohasem állít meg a munkában, hanem inkább még buzgóbb XRUJikálkodásra serkent. Luther Márton mondta egyízben azt, hogy ha tudná, hogy a következő napon visszajön az Ür, akkor is elvégezné a mai feladatát, „Ha bizonyos lennék abban, hogy holnap eljön az Űr, ma még akkor is elültetném ezt az almafát.” — mondta. Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük, hogy visszatérésedet hirdető igéddel szüntelenül ébresztgeted embertársaink iránti felelősségünket. Ne engedd, hogy az ítélet hirdetésével másokat igyekezzünk megfélemlíteni. Szolgálatunk hűséges elvégzésére indíts üzeneted által, s erre adj erőt Szentlelked ajándékozásával. Ámen. Deák tér de 9. (úrv.) Trajtle Gábor. de. 11. (úrv.) dr. Hafen scher Károly, du. 6. Bízik Lászlc Fasor de. 11. du. 6. Dózsa Györg: út 7. de. fél 9. üllői út 24. de. fé 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de 9. Rákóczi út 57, b. de. 10. (szlovák Cselovszky Ferenc. Thaly Kálinál u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Köbá nya de. 10. Vajda Péter u. de. fé 12. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Ká roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo ros Károly. Kassák Lajos út 22. de 11. Benczúr László, du. 5. Szeretet vendégség. Váci út 129. de. 8. Iver tesz Géza. Frangepán u. de. fél 10 Kertész Géza. "Üjpcst de. 10. Blúz? Lajos. du. 5. szeretetvendégség Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjte lep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Fábi án Ferenc. Kispest de. 10. Kispest AVekerletelep de. 8. Pestújhely de 10. Balicza Iván teol. (szuppl.). Rá kospalota-MAV-telep de. 8. BalicZi Iván teol. (szuppl.). Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, öu. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rá- koshegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D Koren Emil, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv) D. Koren Emil, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de, fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. fél 7. Csengödy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél ll. Muncz Frigyes. Modori u. 6*. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Turchányi Sándor, de. ll. (úrv.) Turchányi Sándor, du. b‘. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. ll. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. Egyedül- és mosolygott. Volt a mosolyá k ban valami megnyugtató, va- lami biztató, hogy ne félj, nin a csen semmi baj, valami melef * szeretetteljes. Visszamosolyog l tam rá. — Köszönöm — mondtam ahogy anyámtól tanultam. A következő táncnál má biztos voltam, hogy velem sen 5 ki nem akar táncolni. Talán < s kis rózsaszín, fodros ruha, < 7 fekete cipő? Nem tudtam. c . — Istenem segíts! — sóhaj- tottam és hirtelen felálltam nyugodtan végigmentem a tér ’ men és befordultam az egyil • folyosóra, onnan a szobámba 1 Magamra zártam az ajtót ét _ keservesen sírtam. De csal ott, a zárt ajtó mögött. Ha c ■ nagy bálteremben teszem, méí i feltűnést keltek, de nem akar- tam, hogy bárki sírni lásson Ezt a keserű magányt, magam- . nak kellett legyűrni, egyedül : támasz nélkül. És sikerült. Azóta is sokszor Mert az élet nagy pillanataiban mindig egyedül kell dönteni. Senki földi ember nem segíthet. Bárhogy szeretne. Még ha fel is kérnek egy táncra. A döntés a kezünkben van. Felállni, végigmenni a termen egészen a szobánk ajtajáig, — magunknak kell. De Isten ott áll mellettünk. Csak szólni kell. És már nem vagyok egyedül. A döntés könnyűvé válik. így tettem én is akkor 16 éves koromban és így teszem ma is. Mindig. Évek múlva levelet kaptam „táncpartnerem" feleségétől. Elhunyt férje fényképét küldte el. „Emlékül” — írja, mert magát nagyon szerette. Mi, tudja sohasem lakhattunk a kastélyban, apánk nem engedte, mert a férjem „csak" hajós- kapitány volt. Magam elé tettem a fényképet. Ez az ember akkor belém- látott, gondoltam. Ö is magányos volt akkor, ott, abban az előkelő társaságban? A napokban kezembe került a régi felvétel. És ahogy elnéztem, mintha mosolygott volna rám szeretettel, megértőén. Megsimogattam a halványuló arcot és hálásan visszamosolyogtam rá. Gyarmathy Irén — TEMPLOMI orgona, hiánytalan, eladó. Cim a kiadóhivatalban. Telelőn: 484—499. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarorszás! Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 518—20.412—VTII Előfizetési ár: esv évre 90 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 (J) 74.3404 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. november 24-én Először akkor éreztem, ami kor 16 éves voltam. Az egyil gazdag földbirtokos 18 éves le. ányát vezette be a társaságbe és erre az alkalomra házibáli rendezett nagy vendégsereggel cigánnyal. Az ünnepelt leánykát nyelvekre tanítottam, barátságunk innen adódott. Így kerültem én is a meghívottak közé. Ez volt életemben az első alkolom, hogy ilyen díszes nagy társaságba hívtak. Emlékszem szegény anyámnak nagy gondot okozott a ruhám. Nekiült és saját leánykori rózsaszín vászonruhájából fodros ruhácskát varrt nekem, nagyanyámtól fehér harisnyát, fekete lapossarkú cipőt kaptam hozzá. Mikor először felvettem és tükörbe néztem, csodálatosan szépnek találtam magam. Ha hagynak, órákig elgyönyörködöm magamban. Számoltam a napokat és a ruhát minden este titokban felpróbáltam. Édesanyámnak nem volt alkalmi új ruhája, így idegenek vittek el a házibálba. Elsők között érkeztünk. A nagy kastély három szobáját kiürítették. A legnagyobb teremben voltak a cigányok. A vendégek lassan, úgy egyórás késéssel szállingóztak. A cigányok hangoltak és állandóan rámmosolyogtak. Jólesett ez a mosoly, akkor még nem ismertem fel benne a sajnálatot. Idegen urak és dámák jöttek, én meg csak ültem a fal melletti széken — ismeretlenül. Aztán belépett a házikisasz- szony gyönyörű, hófehér tüll- ruhában, csak úgy lebegett, ragyogott, mintha nem is a földön járna. Körülvették a szmo- kingos gavallérok. Én alig mertem oda nézni, ő meg nem vett észre, nem nyelvórán voltunk. Akkor még nem tudtam, mi van velem. Valami nagy bizonytalanság fogott el. Jó lett volna, ha valaki mellém ül, szól hozzám, megfogja a kezemet. De nem jött oda senki, nem szólt hozzám senki. Egyedül maradtam. Akkor is, amikor felhangzott a zene és a párok táncra perdültek. Először csak bámultam a libbenő szoknyákat, élveztem a zenét, lábammal ütöttem a ritmusát, de senki nem figyelt rám. Az egyik inas tálcán valami üdítőt kínált, de nem fogadtam el, mert akkor már tudtam, hogy itt valami nincs rendben. De nem értettem egészen. Hirtelen rámzuhant a magány érzése. Itt, a kavargó, színes, csillogó teremben, ahol szólt a zene, vidámak voltak az emberek, én úgy éreztem, hogy • teljesen egyedül vagyok, hogy mindjárt megfulladok ha nem szólhatok, hogy mindjárt elájulok, ha valaki meg nem fogja a kezem. De nem mertem megmozdulni. Kezem ökölbe szorítottam úgy, hogy a körmöm a húsomba mélyedt, erőlködtem, hogy a könnyem ki ne csorduljon, hogy egyedüllétemet meg ne lássák. Harcgltam. Keményen, összeszorított fogakkal. Egyszerre valaki megszólított: — Szabad? — kérdezte es mélyen meghajolt előttem. Ötvenes férfi volt. Nagyon iregnek láttam. Zavartan fel- ílltam, félénken belekaroltam. Keringőztünk. Ahogy később megtudtam, az egyik grófnő 'érje volt. Tánc után a hegemre vezetett, kezetcsókolt — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárlc- rítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Pt 3, 3—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 24, 27—31. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet GARAMI LAJOS balassagyarmati lelkész. — ÚJPEST. November 24- én. vasárnap délután 5 órakor ; szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen dr. Hafenscher Károly Deák-téri igazgató-lelkész tart előadást > „Mai életünk sebei” címmel. — PESTÚJHELY. December 1 1-én. vasárnap délután 5 órakor ádventi szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen J Madocsai Miklós budavári másodlelkész tart előadást. — KAPOSVÁR. A gyüleke- ; zet új presbitériumát refor- J máció ünnepén iktatta hivata- ' lába Dubovay Géza lelkész, a 1 Somogy-Zalai Egyházmegye j esperese. Az ünnepség után ■ Märcz Henrik új gondnok, va- ' lamint a gyülekezet látták * vendégül a szolgálatba lépőket 1 családjukkal együtt. ’ j — ACSA. A lemplomszente- t lés 222. évfordulóján a temp- \ lomot zsúfolásig megtöltő ün- 1 neplő gyülekezet színe előtt | iktatta be tisztségükbe Marót! , János lelkész az ősi gyülekezet 19 új presbiterét: Babka Mihályt. Babka Jánost, Babka Pált, Cziczka Mihályt, ifj. Gáspár Mihályt, Gregus Mihályt, Gimesi Mihályt, Haraszti Pált, Kollár Istvánt. Králik Jánost, Králik Mihályt, Lajtos Pált, Lajtos Mihályt, Laczkó Mihályt, Nemecz Mihály M-t, Nemecz Pút B-t, Ondrik Pált, Petrik Pált és Varga Pált. — SZARVAS-ÖTEMPLOM. A reformáció heti előadássorozat november 3-án templomi ünnepéllyel zárult. Előadással szolgált Pásztor Pál miskolci esperes-lelkész „Az egyház és s reformáció” címmel. Orgonáit Regős Imre. Elhangzott: Bach g-dúr preludium és Men- ielssohn VI. Orgonaszonáta Id-moll). Énekelt Fest Attila, verset mondtak Li.ska Anna és Klimaj Pál.” — VÁC-RÁD. A gyülekezet rádi filiája a templomszentelési évfordulóra harangjait villany meghajtásúra alakíttatta át és felújították az orgonát s. A november 10-i ünnepi istentiszteleten ifj. Harmati Bé- 'a teológiai előadó hirdette az gét, az orgonát pedig Trajtler 3ábor Deák téri lelkész, orgo- lamüvész szólaltatta meg. A áci és a rádi gyülekezet tag- iai ezen a vasárnapon köszön- ütték lelkészüket, Bachát Ist- :ánt, aki 10 éve szolgál a gyü- ekezetben. i „Övezzétek fel a derekatokat és lámpásotok égjen.” (Lk 12, 35) VASÁRNAP. — „Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam teljeseknek a te cselekedeteidet az én Istenem előtt.” (Jel 3, 2 — Ézs 27, 3 — 2 Pt 3, 3—14 — Zsolt 150) Hogyan tud másokat erősíteni, aki maga is pislákoló, gyengehitű keresztyén? Jézus szavai mégis ezt a furcsa, számunkra érthetetlennek látszó utat jelöli ki hitünk megújulására Ügy erősödünk meg, úgy újul meg a hitünk, ha másokat erősítünk. Nem kellene-e kimozdulnunk önmagunkat féltő, magunk körül forgó kegyességünkből, hogy megújuljon a hitünk? HÉTFŐ. — „Uram, könyörülj rajtam! Téged várunk; légy karunk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején.” (Ézs 33, 2 — 1 Jn 4. 4 — 1 Ts 5, 1—11 — Jel 21, 1—8) Mint a félbemaradt telefonbeszélgetés. olyan a keresztyén életünk imádság nélkül. Miért nem tudunk válaszolni Isten szavára? Nincsenek szavaink? Nincs gyakorlatunk? Nem véletlenül tanítja Jézus a tanítványait imádkozni. Aki imádkozni akar. annak tanulni, gyakorolni kell az imádságot. Az Ószövetség népe is ezt tette, mikor istentiszteleti rendjében (liturgiájában) elmondta úira és úira ezt az imádságot. Aki gyakorolja az imádságot, megtapasztalja: érdemes imádkozni. KEDD. — „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát: a te orcádnak világosságánál jár ez ” (Zsolt 89. 16.— Jel 22, 14 — Zsid 12. 12—17 — Jel 21, 9—14) „Örvendezni tud az, Uram. aki a te orcád világosságában jár.” így fordítja Luther ezt a zsoltárverset. Talán a mai ember számára is érthetőbb ez a fordítás. Hogy Isten szeretetében jó élni, örömet jelent az ember számára — ezt meg kell tapasztalni. át kell élni. Isten minket is arra buzdít: próbáljuk ki a zsoltárvers igazságát! SZERDA. — „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé.” (Zsolt 103, 15—16 — Jn 6, 40 — Mk 1 13, 31—37 — Jel 21, 15—27) ' Évtizedek múltával egyre gyakrabban mondjuk: rövid ; az élet! Költői képeivel ezek a ' zsoltárversek is erről beszélnek. Mégse a múlandóságra akarnak figyelmeztetni csupán. ' Ha az egész zsoltárt elolvas- ' suk, látjuk, hogy nemazelmúlásról, panaszkodik, hanem Istennek a múlandó életünk fölé hajló irgalmas és megbocsátó örök szeretetét dicséri. Éveink múltával felfedezzük-e életünkben Isten irgalmas szere- tetének egyre sokasodó jeleit? CSÜTÖRTÖK. — „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait.” (5 Móz 4, 2 — Jel 2, 25 — Mt 25, 14—30 — Jel 22, 1—5) Mit kíván tőlünk ez az ige? A Szentírás betűihez való szolgai ragaszkodást? Értelmet kizáró vak engedelmességet? Nem. Hűséget Isten kijelentett igéjéhez. Hűséget, mellyel Izrael népe, az apostolok, az előttünk élt keresztyének őrizték a leírt és hallott igét. Ezt kell nekünk is hűségesen megőrizni a szívünkben. Vajon őrizzü-e úgy, mint legdrágább kincsünket? PÉNTEK. — „Láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket a királyi szék előtt állani, és könyvek nyittattak fel; azután másik könyv nyittatott fel, amely az életnek könyve. A halottak pedig cselekedeteik szerint azokból ítéltettek meg, amik a könvvbe be voltak írva ” (Jel 20. 12 — Zsolt 19. 13 — Zsid 10, 32—39 — Jel 22. 6— 15) Ez az ige egyszerre figyelmeztet számadásra és reménységre. Számadásra: életünkkel, cselekedeteinkkel egyszer Isten előtt kell elszámolnunk. Meghatározza-e ez a felelősség mindennapi életünket és cselekedeteinket? De reménységre is szólít: az élet könyvében fel van jegyezve Jézus meg- váltottainak neve. Ezzel a reménységgel élhetünk. SZOMBAT. — „Meglátoga- \ tód a földet és elárasztod: na-1 gyón meggazdagítod azt. Istennek folvóia tele van vizekkel.” (Zsolt 65. 10 — Jn 4, 14 — Zsid 12. 22—29 — Jel 22. 16—21) A szárazságsújlotta közép-afrikai országokról készült dokumentumképek megsejtetnek velünk is valamit abból, hogy mit jelent a víz egy-egy vízben szegény, forró égövi ország számára. Azt hiszem, a zsoltáríró is az élet tapasztalataiból kiindulva mondja ki ezt a számára és népe számára szemléletességével sokat mondó kéöet: Istennek folvója tele van vizekkel. Isten áldása, sze- retete nem anad ki soha, mint a sivatagi folvó. hanem szüntelenül meaaiándékoz minket. Olyan Istenünk van, aki minden időben körülvesz minket éltető szeretetével. Sárkány Tiborné — KÉTBODONY. A kis nógrádi faluban eltöltött negyvenhárom évi szolgálat után október 20-án köszönt el a gyülekezet lelkészétől, Csővári Dezsőtől. A búcsúzó lelkésznek az istentisztelet végén Barna János gyülekezeti felügyelő mondott köszönetét. A gyülekezet nem feledkezett meg arról a szolgálatról sem, amit a lelkész felesége pedagógusként végzett a faluban. Az ezzel kapcsolatos köszönetét Dénes János gondnok és felesége juttatták kifejezésre. Az istentiszteleten részt vett Gartai István esperes és Kö- szeghy Tamás püspöki titkár is, akik egyrészt az egyházmegye és az egyházkerület köszönetét mondták el a távozó lelkészházaspár felé. másrészt a lelkészi szolgálat további biztosításáról folytattak megbeszélést a jelenlevő gyülekezeti tagokkal. — IPOLYVÉCE. Október 27-én a gyülekezetbe látogatott el a Teológiai Akadémia néhány hallgatója ifj. Harmati Béla tanár vezetésével. A Nógrádi Egyházmegye északi részén, "közvetlenül a csehszlo- 1 vákiai határ mellet fekvő gvülekezetben ez volt az első i teológus-nap. Délelőtt a zsúfolt 1 templom, délután a gvermek- 1 istentiszteleten a gyermekek kérdései, este a gvülekezeti esten a sok figvelő arc mutatta az érdeklődést. Böröcz Enikő. Deine Dávid. Knháry Ferenc és Smidéliusz Katalin te- ilógiai hallgatók szavalattal, z Ének- és zeneszámnkka!. a ^ eológus életről, a szolsálatra /aló felkészülésről szóló be- a számolókkal, igehirdetéssel ti i szolgáltak. Harmati Béla vé- • gezte a délelőtti istentiszteleten az igehirdetést, este pedig előadást tartott „A reformáció nyomában öt kontinensen” címen. Az alig 280 lelket számláló kis gyülekezet Rezessy Miklós, a teológiáról alig néhány éve kikerült fiatal lelkész vezetésével nagy gyülekezeteket is megszégyenítő eredménnyel 4500 forintot adományozott készpénzben a teológus-képzés javára és természetbenieket is fölajánlott. — VÁC — RÁD. November 3-án teológusnap keretében az anyagyülekezetben dr. Vámos József dékán hirdette az igét, Szemerei Mária, Deme Károly és Gyarmati István teológusok beszámoltak arról, hogyan készülnek a szolgálatra. A rádi illában dr. Sel- meczi János otthon igazgató vezetésével a halgatók „Isten fegyverzetében” címmel tartottak énekekkel és szavalatokkal színessé tett műsort, a délutáni istentiszteleten Deme Károly hallgató prédikált. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉS. D. Dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke Turchányi Sándor segédlelkészt a kelenföldi gyülekezetbe osztotta be szolgálattételre. ' ANGLIA Az Anglikán Egyház új vezetője november 15-től Donald Coggan eddigi yorki érsek, akit canterbury érsekké neveztek ki. (öpd)