Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-13 / 7. szám

Egy budapesti A hosszú sziget Pitká saari — fordították an­nak idején finn barátaink ami­kor annak a gyülekezetnek te­rületéről beszéltünk, amely a csepeli anyagyülekezethez tar­tozik. — Valóban hosszú. Ta­lán úgy érzékeltethetjük, hogy .inig az ember a sziget északi csúcsától a déliig ér, azalatt elérhet Tatabányára, Eszter­gomba vagy Kuns^ntmiklósra is, s a déli csúccsal átélienben Dunaújváros kohói füstölög­nek. A 12 SZÓRVÁNYBÓL (tele­pülésből) néhány közvetlenül a főváros XXI. kerületét ma­gába foglaló anyagyülekezet; alá esik, illetve részben köz­igazgatásilag oda is tartozik, így az alföldi tanyavilágra emlékeztető Háros, a leadóál­lomásáról ismert nevű Laki­hegy és a lassan faluvá érlelődő Halásztelek. A többi, közigaz­gatásilag Pest megyéhez tarto­zó helység, mint gyöngyszem a láncon, fűződik fel a Budapest- Vágóhid—Ráckeve helyiérde­kű vasút vonalára. Míg a köze­lebbieket autóbuszjáratok kö­tik össze Csepellel, a távolab- biak csak hosszas kerülővel Pesterzsébeten, Soroksáron és Dunaharasztin keresztül köze­líthetők meg, ahogy a HÉV Dunaharaszti után betér a Cse­pel-szigetre. A KÖZSÉGEK NEVEI sok múltbeli érdekességet takar­hatnak. Maga a sziget is állí­tólag Árpád főlovászáról, Se- pelről kapta a nevét Talán még abból az időből őrzi ne­vét a sziget déli csúcsában le­vő Lorei' és Makád is. Ráckeve és környékén még ma is szép számmal beszélnek rácul és ré­szükre rác nyelvű misét is tar­tanak. A szigetszentmiklósi te­mető gondnoki hivatala valósá­gos kis temetői múzeum, ahol a gondnok hivatalos jóváha­gyással gyűjti egybe és rend­szerezi az ősi temetőhely föld­jéből előkerülő és a temetés történetéhez érdekes adaléko­kokat szolgáltató leleteket. A REFORMÁCIÓ IS mara­dandó nyomokat hagyott a szi­geten. Ráckeve és Szigetszent- müilós nagy létszámú reformá­tus gyülekezetéi ilyen messzi­ről veszik eredetüket és egyko­ri segédlelkészünk, Barcza Bé­la szíves szeretettel keresgette e régi reformációi nyomokat. Az evangélikusságnak azonban nincsen múltja a szigeten. Az őslakosság református magyar és római katolikus német, il­letve rác. Evangélikusok csak az utóbbi száz éven belül te­lepedtek a szigetre az ország különböző részeiből. Gyárkémények árnyékában A Csepel-sziget életének, s így a gyülekezetnek a súly­pontja is az északi csücsökben elhelyezkedő gyárváros, az or­szág egyik legnagyobb ipari centruma. A község, később budapesti kerület, az elmúlt háromnegyed évszázad alatt együtt nőtt az egykori Weiss Manfréd, ma Csepel Művek­kel, amelyhez később újabb gyárak és szaküzemek sora­koztak fel, mint a papírgyár, posztógyár, szőrmegyár, a szi­gethalmi Csepel Autógyár. Itt terül el a talán legnagyobb du­nai átmenő forgalmat lebonyo­lító szabadkikötő magába fog­lalva a Mirelité hatalmas rak­tárait és az Afort központi el­osztó telepét, mellette pedig az egykori bolgár kertészeteket összefogó Duna Tsz hatalmas területről szállítja legfrissebb termékeit a főváros lakosságá­nak. HATALMAS VONZÓERŐT jelentett részben a megélhetést keresők, részben a városi élet­től csodát remélő nyugtalanok számára az ipari központ. A naponta, az 50-es években épült és egyre korszerűsített gyorsvasúton és autóbuszokon utazó tíz és tízezrek és az évenként ide és elköltöző ezrek mellett, sokan kerestek kezdet­től fogva itt állandó letelepü­lést. A gyár közelében lévő, egyre inkább elérhetetlen árú telkek mellett az egyszerű munkások tömege inkább hú­zódott a Kis-Duna partján hosszan elnyúló Királyerdő ho­mokdombjai közé, ahol olcsón jutott néhány négyszögölhöz s arra felépíthette sokszor na­gyot! szegényes és nyomorúsá­gos kis otthonát AZ EGYRE ERŐSÖDŐ ÉS ÖNTUDATOSODÓ MUNKÁS- MOZGALOM természetes mó­don találta meg itt fellegvárát. S azóta, hogy az 1919-es forra­dalom győzelmének táviratje­lei a ma már muzeális épület­ből vittek jelentést Leninnek, Csepel sokszor volt elindítója, „Az utón menni kell!* Az álra hívni kell! AHOGY A CÍM ADÓ VERS­SOR Írója, az evangélikus hát­terű Váczi Mihály, mi is moz­gósítani szeretnénk ezekkel a szavakkal. Mozgósítani hitbeni felismeréseink mindennapi gyakorlatára, az egyház szol­gáló életformájára. Szent nyugtalanságba és lázba sze­retnénk hozni mindazokat, akiknek . drága egyházunk ügye. Cselekvésre bírni tár­sainkat, akiket hozzánk hason­lóan hívott el Valaki a hitre is, meg a szolgálatra is. Moz­gásba lendíteni azokat, akik ma már látják az evangélikus hivő nép új útját, amint az a szocializmust építő Magyaror­szág adottságai között vezet. Megerősíteni elhivatottságuk­ban mindazokat, akiknek a jó ügy érdekében már eddig is megmozdult szíve-keze-lába. Ez a ma igénye: utunkra a töb­bieket is hívogatni kell! AZT MONDTA ERRE a fel­hívásra a közgyűlés után egy nagyon hűséges presbiter test­vérünk: Miért téma ez ma, amikor egyházunk még soha ennyire nem volt egységes lá­tásban és akarásban?! Azok­ra az egyesekre gondolunk most, akikkel gyülekezetben és családban, munkahelyen és társaságban naponta együtt vagyunk — de még mindig ném értik, vagy nem érzik utunkat. És akik közülünk va­lók, de még sincsenek velünk. — Vagy „megfeneklettek”, vagy „stallumokba belehíz­tak”, esetleg régi sebek és sé­relmek fájlalói, és ki tudja, tán „Idegenben legelésző juhok”. OLYANOK SZÓLÍTANAK szép, biztos utunkra, akik pró­fétai módon láttak és láttat­tak, útmutatóként elöl jártak, kockázatot vállalva vezettek és most utódokat várnak eb­ben a szolgálatban. A hit be­csületéért szólítanak, hogy egyéni úttéveszt <3k ne kockáz­tassák keresztyén bizonyságté­telünk hitelességét. A PÁSZTORI SZOLGALA­TOT végző lelkészek, híveink között forgolódó gyülekezeti munkások, akiknek ajkán most felerősödik és terjed az útra hívó szó, elgondolkoztató ese­tekről számolnak be. Temetés után mondotta egy résztvevő a lelkésznek: Ettől az egyháztól már én sem idegenkedem ... Egy lelkipásztori beszélgetés eredményét összegezte így va­laki: megértettem, hogy mind­annyiunk ügyét szolgáló egy­ház tagja vagyok. Ezt tudom vállalni és így meg is tudok annak maradni... Valaki é szavakkal kér csekket az „Evangélikus Élet” előfizetésé­nek beküldésére: Szeretem, hogy olyan természetesen Van benne együtt közös ügyeink támogatása és a magát nem mutogató hit. NEM ANDALÍTAS CÉLJÁ­RA idézem ezeket, inkább riasztásul. Olyan „ütemeltoló­dást” sejtet a mai életben for­golódó híveink és az apák nemzedékével gondolkodók között, ami csak meg nem ér­tésbe. elidegenedésbe torkoll­hat. Nem szabad, hogy ez az ügy akár a kényelmen, akár a megrögzött gondolkodási for­mákon elakadjon. A gyüleke­zeti lelkészek mellett körzet­látogató presbiterek, adomány- begyűjtők, bibliaórás „hűsége­sek”: rajtatok móst az idősze­rű feladat súlya. A MINDENNAPI ÉLET SZAVÁT értette és fogalmaz­ta így Goethe lángelméje: „Kö­telesség az. amit az adott idő megkövetel.” Mi Isten szavát figyeljük, hogy mit üzen a Lé­lek a gyülekezeteknek. Virágh Gyula szórványban de mindig bázisa a munkás nép állama megszületéséért és megerősödéséért vívott küzde­lemnek. A kerület, a gyár, a társadalmi szervek, a párt ve­zetői, akik közül sokan itt nőt­tek fel a szegényes munkás- otthonokban a felszabadulás óta, de különösen az utóbbi években, sokat tesznek azért, hogy az új műszaki értelmiség és a sok idősebb és fiatalabb szakmunkás méltó otthont ta­láljon munkahelye közelében, otthon érezze magát a kerület­ben. Ezt a szándékot erősíti a kormány és a főváros is, ami­kor a régi belső városrész he­lyére egy új, modern, hatalmas várost épít fel. A régi Csepel évről évre eltűnik a szemünk elől. hogy helyet adjon a fővá­roshoz méltó XXI. kerületnek, körülvéve Királyerdő szépülő munkáskertvárosával. Változó gyülekezet A gyülekezet történetét (60 év) is le lehet olvasni a fen­tiekből. Elsősorban a mai Szlo­vákiából ide települt műszaki értelmiségiek érdeme a gyü­lekezeti élet megindulása. Öle hívták meg a Budapesten nyu­galomban élő id. Masznyik Gyula erdélyi vallástanárt az 1911-es évtől kezdve házi is­tentiszteletek tartására és erre meghívták a Duna—Tisza kö­zéről (főleg Hartáról), a Keme­nesaljáról és Békésből betele­pült néhány evangélikus csa­ládot is. Ók lettek hosszú idő­re a gyülekezeti élet szervezői és irányítói, kiegészülve ké­sőbb néhány Németországból alkalmazott mérnökkel és gyá­ri vezetővel. A PESTERZSÉBETHEZ TARTOZÓ, szórvány, illetve fiókegyházközség Oláh Károly vallástanár intenzív munkás­sága következtében szervező­dött önálló egyháztestté és épí­tette meg a később kétszer is súlyos háborús károkat szen­vedett, ma sok gondot okozó, különös stílusú templomát (1937). Majd a nemrég elhunyt, sokat tevékenykedő Várady Lajos 17 évi itteni működése alatt önállósulva igyekezett elérni a peremvárosokban egy­re erősödő és építkező gyüleke­zetek szintjét. A sok megpró­báltatást átélt gyülekezet azonban csak az ötvenes évek végén Vágott bele a parókia­építésbe Gáláth György lel­készsége idején, és fejezte be azt nagy közegyházi és külföl­di segítséggel a mostani lel­kész, Mezősi György szolgála­tának kezdetén. A szigeti római katolikus és református háttér miatt az or­szágosnál egyébként is alacso­nyabb százalékú kis gyüleke­zet az évtizedek során sokszor változtatta arcát. A háború, majd a felszabadult ország ha­talmas társadalmi átalakulá­sa elsodorta a gyülekezet ve­zető és fenntartó rétegének je­lentős részét. A vezetést las­san a hátsó padokban ülők vették át, a gyülekezet vala­mikori egyszerű tagjai. (Ta­lán ezért van, hogy ebben a templomban a presbiterek a hátsó sorokban ütnek ma is, más gyülekezetekkel ellentét­ben, megszokott helyükön.) A munkásmozgalomban fel­nőtt fiatalabb nemzedék tag­jai közül sokan idegenül te­kintettek az egyház felé és nem igényelték annak szolgá­latát. A háború utáni nehéz körülmények (lebombázott gyár, házak, élelmiszerhiány) sokakat késztettek régi falu­jukba való visszatérésre. A ké­sőbb felözönlött újak között nehéz volt rálelni hittestvé­reinkre. Ma a város egyébként hálára kötelező, örvendetes rekonstrukciója állítja nehéz feladat elé a gyülekezet veze­tőit. A több évtizede itt lakók közül sokan kapnak új lakóhe­lyet a főváros más részein s a gyors változás alatt ritkán kapunk hírt új hittestverefc ideérkezéséről. A szórvány sem maradt érintetlen a nagy vál­tozástól. Egy részé Csepel függvényeként tükrözi kisebb mértékben az ottani változáso­kat. Élni akaró gyülekezet A nagy változások között élő gyülekezet rövid története alatt sokszor adta tanúságát élni akarásának. Az időnként állandósuló kis közösség nagy áldozatokat hozott temploma megépüléséért, a sok külső se­gítség mellett megépülő paró­kiáért, legutóbb templomában leválasztott fűthető gyülekeze­ti terméért. Kétkezi munkával is készek mindig részt venni a fenntartás feladataiban. S ha néha kicsit irigykedve gondol­nak is a belső városrészek ál­landósult és kiegyensúlyozott gyülekezeti életére, a fűtött templomokra, sok lehetőséget kínáló gyülekezeti termekre, jól berendezett hivatali helyi­ségekre. orgonákra stb., sze­retik templomukat és ragasz­kodnak hozzá. Reménykednek benne, hogy o felnövő, meg­szépült várossal együtt meg­újul és megerősödik a sokat változott gyülekezet is. Egyre többen akadnak olyanok is, akik készek a szétszórtság és változás gondjait az egyház ve­zetőivel megosztani. Püspök a szórványban Különösen az utóbbi évtized­ben megnőtt a gyülekezet köz­egyházi érdeklődése. Szívesen várják egyházunk vezetőinek szolgálatát és készek a na­gyobb összefüggésben elhang­zó tanítások és útmutatások elfogadására. Püspökeink, teo­lógiai tanáraink, egy-egy mun­kaág vezetői gyakran fordul­tak meg közöttünk. A helybeli protestánsokkal kialakult test­véri jó viszony eredményeként ismertek előttünk a hazai Öku­mene jeles vezetői. MOST AZ ÉV KEZDETÉN az egyházkerület püspökét kö­szönthette újfa a gyülekezet. A püspök ez alkalommal az anyagyülekezeten kívül bejár­ta a főváros és az ország egyik nagy szórványának az „északi sarkát” is. Halásztelek, Sziget­halom, Tököl evangélikussága meleg szeretettel fogadta D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgá­latát, akit elkísért útjára fele­sége, és szolgálatában részt vett Kőszeghy Tamás egyház­kerületi lelkész, püspöki tit­kár is. A püspököt útján a gyü­lekezet felügyelője és lelkésze kalauzolta. — Meleg köszön­tésben részesítette a főpászto­ri szolgálattevőt az ezen a te­rületen istentiszteleti helyet biztosító református testvér­gyülekezet is Faragó Tibor lel­kipásztorral az élen. akit a püspök otthonában is felkere­sett. A TÖKÖLI PROTESTÁNS IMAHÁZBAN kiperdült köny- nyek arról tanúskodtak, mi­lyen felejthetetlen ünnepi ese­mény marad a kis gyülekezet részére az első ízben átélt püs­pöki látogatás. A hosszú évti­zedeken keresztül a szórvány szervezésében, összetartásában hűséges beteg szolgatárs, Bla- hó néni meglátogatása arról tanúskodott, hogy egyházunk legfelsőbb vezetése nagyra ér­tékeli és megbecsüli a gyüle­kezetek egyszerű tagjainak gyülekezetépítö munkáját, A KORA REGGELTŐL KÉ­SŐ ESTIG tartó fárasztó szol­gálati út tapasztalatait egy­részt a csepeli anyagyülekezet presbitériumával való beszél­getésben, másrészt Tárnái Jó­zsef tököli presbiter vendég­látó asztala mellett összegezte a püspök a gyülekezet vezetői­vel. M. Gy. JERUZSÁLEM A legújabb izraeli építkezé­si tervek kofnólyan veszélyez­tetik a szent helyekre vonat­kozó eddigi zsidó, mohamedán és keresztyén kölcsönös békés együttműködést. Az izraeli kormány ugyánis Jeruzsále­met kizárólagosan zsidó jelle­gűnek akarja kiépíteni és az új építkezési tervek a város történelmi városképe megvál­toztatását tűzik ki célul. Az anglikán egyház feje. dr. Michael Ramsey canter- buryi érsek, akit az izraeli kormány hivatalosan meghí- I vott az építési tervek tanulmá­nyozására, röviddel karácsony előtt a tervekét „valóban elré- mítőnek” nevezte. Jeruzsálem anglikán érseke, George Appletón kérte a hatóságokat, hogy tekintsenek el a tervezett építkezésektől, amelyek a bé- ketárgyalásókat is súlyosan megnehezítenék. Az anglikán egyházi vezető ugyanakkor he­lyeselte azt az izraeli tervet, hogy a várost közigazgatásilag „nemzetközivé” tegyék és von­ják be annak kormányzásába az ottani vallási és népi közös­ségeket. (epd) Tengerentúli magyarnyelvű gyülekezetek hírei Többször adtunk már hírt az Észak-amerikai Egyesült Ál­lamokban élő magyar-nyelvű evangélikus gyülekezetek éle­téről. Most végiglapoztuk az „Erős vár” című havonta meg­jelenő egyházi lap 1971. évfo­lyamát, hogy abból átvegyünk néhány olyan hírt. amely ér­deklődésünkre tarthat számot. Ezeket adjuk közre: ROCHESTER. — A kis gyü­lekezetben angol anyanyelvű amerikai iskolásgyerekekből álló 32 tagú énekkar régi ma­gyar egyházi énekeket adott elő magyar nyelven. Az ének­kart Marcona Vincentné zene- tanárnő tanította be, a helyes magyar kiejtés elsajátításában Botos Lászlóné nyelvtanár-nő segédkezett. CLEVELAND-NYUGAT. — 1970-ben 50 angol, 55 magyar és 2 közös istentiszteletet tar­tottak a gyülekezetben. Átla­gos látogatottság: angol 18, magyar 54. Megkereszteltek 3 gyermeket, esketés 3 alkalom­mal volt. Eltemették 6 egyház­tagot Megünnepelték a gyü­lekezet fennállásának 35. év­fordulóját. Szép gyermek bib­liaköri munka folyik magyar nyelven. A gyülekezet lelké­sze: Juhász Imre. CLEVELAND-ELSÖ. — A gyülekezet 1971-ben ünnepelte megalakulásának 65. évforduló­ját. Ebből az alkalomból Brachna Gábor főesperes, a gyülekezet lelkésze cikket írt az „Erős Vár”-ban. A cikkben megemlékezik lelkészelődjéről, Rúzsa Istvánról. Rúzsa Lász­lóról és dr. Leffler Andorról. Majd ezt írja: „Egyike a nehéz lelkipásztori szolgálatoknak az, amikor a gyülekezeti élet túl jutott zenitjén és a lefelé futó nap egyre jobban figyel­meztet bíbor fényével a közel­gő estre. A mi magyar gyüle­kezeteink emberi meglátás sze­rint szerte Amerikában az öre­gedés vagy az elamerikaiasodás útjára léptek. Pedig talán so­hasem állott olyan közel a gyü­lekezet népe éá lelkésze, mint ebben az alkonyuló gyülekeze­ti együttélésben ... De a nagy törzsek tövében mindig van új hajtás is. Messzire költözött és már angolul beszélő fiataljain­kat mégis idevonzza az ősi örökséghez az anyaölben tanult magyar Miatyánk. Meglepett az idei konfirmandusok nagy száma (18), kiket két éven át rendszeresen hoztak be a má­sodgenerációs szülök az okta­tásra.” A jubileumi ünnepélyt október 3-án tartották. NEW BRUNSWICK. - Rie­ker György lelkész közli: „Áp­rilis hóban (1971) az idősebb magyar egyházalapító generá­ció ismét szép bizonyságot tett hűségéről, melyet a templom­látogatási statisztika tükrében is láthatunk: 4-én 49-en. 11-én 52-en, 18-án 33-an voltak a magyar istentiszteleten, nagy­pénteken 80 (!).” Négy gyer­meket konfirmáltak. Elhatá­rozták, hogy új orgonát vásá­rolnak. PITTSBURGH. — A gyüle­kezet Markovits Pál lelkész le­mondása után több mint egy éve lelkész nélkül van. A szol­gálatokat dr. Vietorisz József és Zerinváry Miklós gondno­kok és Szebedinszky Jenő jegyző végzik. Pünkösdvasár­nap ünnepelték a gyülekezet 46. évfordulóját. DETROIT. — A gyülekezet­ben Asbóth Gyula lelkész szol­gál. Minden vasárnap van ma­gyar nyelvű istentisztelet, a hónap 2. és utolsó vasárnapján angolul hirdetik az igét. TORONTO. — Minden hó­napban kétszer tartanak ma­gyar nyelvű istentiszteletet. A szolgálatot Láng Ferenc levita végzi. A MAGYAR KONFEREN­CIA - amely magába öleli az észak-amerikai magyar evan­gélikus gyülekezeteket — szo­kásos évi közgyűlését 1971 jú­niusában tartotta Cleveland- ben. A közgyűlésen 10 lelkész vett részt, továbbá 7 delegátus és látogató. Az elnöklést Brachna Gábor főesperes vé­gezte. A programban szerepelt dr. Lestyán János pénztárosi jelentése, Juhász Imre lelkész beszámolója az „Erős vár” cí­mű lapról és Brachna Gábor tájékoztatója 1970. évi magyar- országi útjáról. SZEMÉLYI HÍREK. — Meg­halt Bendes István lelkész 57 éves korában Clevelandben, Ormai Jánosné — a betlehemi lelkész feleségé — 76 éves ko­rában, özv. Rúzsa Istvánná (szül. Maurer Anna) 88 éves korában, özv. Pfeiffer Jánosné (szül. Koharits Ludovica) — Asbóth Gyula detroiti lelkész feleségének édesanyja — 93 éves korában. FELAVATÁS! JUBILEU­MOK. — Egyed Aladárt 55, Kiss Samut 62, Ormai Jánost 55, Varga Lászlót 52 évvel ez­előtt avatták lelkésszé. Üj otthont kaptak Teológiai Aakadómiánkon jelenleg kilenc leányhallgató készül a szolgálatra. Ez a szám az összes hallgató létszámá­nak (31) csaknem egy harmada. Az elmúlt napokban az Orszá­gos Egyház elnökségének, va­lamint a Budapest-József váro­si gyülekezetnek megértő tá­mogatása, s nem utolsósorban az Országos Egyház jelentős anyagi áldozata eredménye­ként a Karácsony Sándor ut­cai szeretetotthonban ideális körülmények között, az Aka­démiától mintegy 5 percnyi távolságban új otthont kaptak leányhallga tóink. Ebből az alkalomból január 30-án D. Káldy Zoltán püs­pök meglátogatta a józsefvá­rosi gyülekezetét és szeretet­otthont, s ünnepi istentisztele­ten szolgált. Az igehirdetés előtt megköszönte a gyüleke­zetnek, hogy a teólőgusleányo- kat a szeretetotthonba befo­gadta, s hangsúlyozta, hogy egyházunk számít a teológiát végzett nők különböző szolgá­latára. Az istentisztelet után a püspök a gyülekezet vezető­ségével megtekintette a leá­a teológus lányok nyak új otthonát, ahol a leá­nyok nevében Mátrai Mariann mondott köszönetét a megér­tő támogatásért A délutáni szeretetvendóg- ségen a leímyhallgatók ismer­kedtek az otthon lakóival és a gyülekezettel. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésé­vel „Üj otthonunk van” össze­foglaló címmel a leányhallga­tók szolgáltak. Pecsenya Anna arról szólt, hogy mi teszi az otthont igazán otthonná, Kajos Anna Mária az öregek és fia­talok közötti problémát ele­mezte, Piri Zsuzsa az együtt­élés feltételeit tárta fel, Bö- röcz Enikő befejező áhítatában pedig arról tett bizonyságot, hogy mindannyian örök ott­honunk felé haladunk. A mű­sort Kormos Anna és Varsá­nyi Vilma szavalatai, illetve orgonaszámai tették hangula­tossá. Befejezésül Grünvalszky Karoly, a gyülekezet' lelkésze a harmonikus együttélés gya­korlati feltételeiről szólt a leányhallgatókhoz és az ott­hon lakóihoz. Dr. Sclmcczi János NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG D. Fríedrich-Wilhém Krum- macher greifswaldl püspök a Neue Zeit berlini újság hasáb­jain emlékeztet az esztendő változásával kapcsolatban azokra az 1971. évi eredmé­nyekre és 1972. évi feladatok­ra, melyek az egyházra vár­nak az európai biztonsági ér­tekezlet összehívása érdeké­ben. Atlanta városa, a meggyil­kolt néger baptista lelkész har­cos, dr. Martin Luther King szülővárosa január 14-én emlé­kezett meg a Béke Nobel-díj- jas békeharcosróL A hatóságok a napot városi ünnepkent munkaszünetté nyilvánították. A baptista templomban tartott emlék istentiszteleten az el­hunyt apja prédikált, aki szin­tén baptista lelkész, (epd) egyesült Államok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom