Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-13 / 7. szám

Istent félni, embert szeretni... Péld. 9,10 ISTEN SZERET. Amíg Jézus Krisztusban Isten nem jelen­tette ki magát, csak félve és rettegve gondolhatott Istenre az ember. Arra az Istenre nézhetett, aki a bűnös felé rettenetes haragjával fordul. Aki „megemésztő tűz”, s ha emberközelbe kerül is, ebben a közelségben csak elpusztulni lehet. Az ilyen Istenről csak azt lehetett mondani: „Csodállak Isten, hatalmad, erőd földre sújt, — de nem merlek szeretni téged.” Isten Jézusban feltárta előttünk szivét. Ö a szeretet Istene. Minden ember úgy mehet hozzá, ahogyan gyermekkoromban mentem haza édesanyámhoz. — Igaz, fehér nadrágomat a lab­darúgás közben zöldre festette a fű. Arcom a verejték és por festékétől „néger-színt” játszott. A durva homoktól, salaktól horzsolt lábam, kezem sajgott. Előre „hallottam" édesanyám dorgáló szavait. Lelki szemeim „látták” vádoló, s mégis meg­bocsátó, szerető arcát, tekintetét. S mégis örömmel siettem ha­za. Tudtam, vérző lábam bekötözi, s végül is szeretettel ölel majd meg áldó-kezű édesanyám. — Ilyen az Isten szeretete is! Gyógyító és áldó dorgálása is. A szív bizodalma és a hit re­ménysége találkozik Isten szerető, atyai szívével! A hit bizo- dalmas reménységében élő embert nem a „rettenetestől” való remegés roskasztja Isten elé, hanem szeretete vonzza atyai szí­véhez. AZ ISTENT FÉLŐ ÉS SZERETŐ EMBER ISTENTŐL TA­NUL BÖLCSESSÉGET. Isten „bölcsessége” az életet szolgálja. Milyen bölcs az ember. Távcsövével a végtelent kutatja. Mik­roszkópjával a parányok világát csodálja. Gyógyszert készít sajgó sebekre. Terhes munkáját „agyából kipattant” gépekkel könnyíti. Az emberi méltóságból kivetkőztető, korhadt társa­dalmi struktúrák helyett emberi méltóságot, szabadságot, éle­tet biztosító társadalmat munkál és hoz létre. Bölcsessége és tudása az életet szolgálja. A BÖLCSESSÉG LEHET „ATKOZOTT” IS, ha nem az életet munkálja. Isten helyett a „nagy emberölőtői”, a Sátántól tanult „bölcsesség” nem ismeretlen előttünk. „Bölcs tudósok” dolgoz­ták ki a „fájdalommentes szép hálál” módszerét. Koncentráci­ós táborok lakóinak ezrei ismerkedtek meg ezzel a „bölcses­séggel”. „Bölcs és okos” szociológusok állapították meg: öre­gek, szellemi és testi fogyatékosok, gyógyíthatatlan betegek csak terhére vannak önmaguknak és a társadalomnak. Az „irgalmas halált” fecskendezték „emberszeretetből” százezrek vénájába. Napjainkban „isten-védelmi” célból, a „keresztyén- ség megóvása” érdekében napalm-bombák százai égetik fel az agresszor „bölcs utasítására” a vietnami zöldelö erdőket. Eltor­zítanak egy életre szólóan, vagy örökre gyermekek és felnőt­tek arcán mosolyt és pajkos nevetést. Atkozott bölcsesség az, amelyik — nem elpusztít, hanem — pusztításra „nevel és ki­tenyészt” baktériumokat. Szomjat oltó vizet megfertőzve vá­rosok és országrészek lakói „hörpintik be” a halálos kórt. At­kozott bölcsesség, amelyik a „hidegháború ecsetjével” a szomszédban, — talán más társadalmi formák között élő — testvért ragadozó farkasként, ellenségként fest meg. AZ IGAZI ISTENFÉLELEM, S AZ ŐSZINTE EMBERSZE­RETET ELVÁLASZTHATATLANOK EGYMÁSTÓL. S ha va­laki Isten hatalmát, nagyságát, fenségét és uralmát angyali szóval tudná is meghirdetni, de a felebarát felé gyűlölettel, s nem a szeretet éltető indulatával fordulna, hazuggá lenne min­den „bölcs szava” és frázissá istenfélelme. Ki hát a bölcs ember? S mi a bölcsesség kezdete? Bölcs az, aki mer Isten szeretetéből örvendező boldog keresztyén életet élni, s a velünk számoló Istenre tekintve önzetlenül szeretni. Nagy István IMÁDKOZZUNK Atyánk, szívünk szeretete nyitja magasztalásra ajkunk. Cso­dálatos szereteted és bölcsességed! Az örök életet nyitottad meg előttünk Jézus Urunk szeretete által, amely a golgotái ke­reszten át húsvét hajnaláig tanúskodott atyai szívedről. Ta­níts minket veled számoló bölcs szívhez jutni, amely utolsó dobbanásig szeret Téged és szolgál a felebarátnak. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. február 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- seher Károly, du. 5. dr. Hafenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. 11. iíj. Görög Tibor, du. 6. Szizmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. ifj. Gö­rög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Soly­már János, de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10., de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly, du. 4. Szeretetvendégség: Bol- la Árpád. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Ta­más. Frangepán u. de. fél 10. Bara­nyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-te!ep de. 8. Rákospa­lota Kistemplom de. 10., du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. 5. Sze­retetvendégség. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. A 8. zsoltár — mai nyelven (Ahogyan egy lelkészi munkaközösség értelmezte) Milyen nagy vagy, ember! Hatalmad van az atomon. Lábad már a csillagokra vetetted. Piramisokat és rakétákat építesz. Nappallá teszed az éjszakát, termőfölddé a pusztaságot. Milyen kicsiny vagy, ember! Egyetlen parányi kerék üzemedben. Hetenként negyven órára felhúzod ugyanazt a csavart Meghalsz, és az élet megy tovább. Ezer mással lakói egy födél alatt, de senki sem ismer. Mérhetetlen erőket kezelsz, de nem tudod, hova vezetnek. Ki adta dicsőségedet? Ki aláz alacsonyságodba? Kinek jelentesz valamit, ha a magad szemében is olyan jelentéktelennek látszol? Ember, ne bízd el magad — lásd meg, milyen kicsiny vagy! Ember, ne essél kétségbe — lásd meg, milyen dicsőséges vagy! Így dicséred Teremtődet Így bízol Abban, Aki szeret téged. így szolgálsz teremtett világában Istennek. Németből fordította: Túrmezei Erzsébet —• ötvened vasárnapon az én vagyok Isten, és nincsen oltárterítő színe: zöld. A dél- több: Isten vagyok, és nincs előtti istentisztelet oltári igéje: hozzám hasonlatos”. Lk. 18, 31—43; az igehirdetés alapigéje: Péld. 9, 10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 20-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet MEKIS ÁDÁM bé­késcsabai esperes, püspökhe­lyettes. — OROSHÁZA, A gyüleke­zet szeretetvendégségén Tá- borszky László kondorosi lel­kész tartott előadást „A refor­máció földjén — Luther nyom­dokában” cimmel. — házassági évfor­duló. Weyse Sámuel arany­diplomás pedagógus és felesé­ge, sz. Magassy Ida, a vasasi gyülekezet tagjai január 16-án adtak hálát Istennek házasság- kötésük 50 éves évfordulója al­kalmából. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy A LUTHERÄNIA február 20-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet . keretében a Deák téri templomban SCHÜTZ, BACH, GÁRDONYI műveiből egyházzenei áhítatot tart. Közreműködnek: Sándor Judit, Faragó Laura, Iglódy Károly, Berczelli István, Jánossy Péter és Mező fi Tibor. Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: D. KÄLDY ZOLTÁN püspök A templomot fűtjük! „És maga mellé vette a ti­zenkettőt és így szólt nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálem­be és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.” (Lk 18, 31) , VASÁRNAP. —• „Ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mivel erre szükség kényszierít engem.” (I Kor 9, 16) Az embereket ál­talában — de önmagunkat is —, ha jól megfigyeljük, mindig arról beszélünk, amivel tele van a szívünk. Senki sem cso­dálkozik aizon, hogy a teli po­hár kicsordul. Pál sem tudott hallgatni Jézusról, az evangé­liumról, mert valami belső kényszer hajtotta, valami belső tűz szétfeszítette volna szívét. Vajon bennünket kényszerít-e ez a szükség? Ez a „szükség” pedig nem nyűg, nem teher, hanem magától értődő. Hirdes­sük a névtelenek, a szegények, a betegek, a bűnösök barátjá­ról szóló örömhírt! HÉTFŐ. — „Jézus mondja tanítványainak: Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6, 50) Félelem: Sajnos vén belőle elég. Az atomlkatasztrófa ve­szélye, a háború réme meg­mérgezi életünket. A félelem megrontja emberi kapcsolata­inkat. Küzdjünk és könyörög­jünk a félelmek megszűnésé­ért. S nem utolsósorban mer­jünk bízni bátran Jézusban, a minden félelmek eloszlafójá- ban; nem feledkezve meg fel­adatainkról, kötelességei-nikről! KEDD. — „Azok pedig el­mentek, mindenütt hirdették az igét, és az Űr együtt mun­kálkodott velük és megerősí­tette az igét azokkal a jelekkel, amelyek kísérték azt.” (Mk 16, 20) Az Űr nem hagyta magára az embert. Nem feledkezik meg' sohasem róla. Csak az a kérdés, hogy hirdetjük-e a tel­jes üzenetet, s igazi követői va­gyunk-e? Együtt jár velünk is vándorutunkon. Ahol a szeretet uralkodik, ahol a bé­kéért küzdenek, ahol a jogfosz­tottak jogaiért harcolnak, s ahol az igazság győzedelmeske­dik, s ahol az egymásért való szolgálat az éltető erő, ott ma is együttmunkálkodik velünk, s megerősíti jelekkel életünket. SZERDA. —- „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgal­mat nyerjünk és cegyelmet találjunk, alkalmas időben va­ló segítségül.” (Zsid 4, 16) A szinte megmagyarázhatatlan, s felfoghatatlan csoda: a meg­megbotló, az újra és újra vét­kező, bűnbe esett embernek mindig van hová menekülnie. Olyan Űrünk van, aki megin­dul gyarlóságainkon. Nincs az életnek olyan mélypontja, amelyből nincs kiút Vele mindig lehet újra kezdeni! Forduljunk hozzá bizalommal, s legyünk irgalmat és kegyel­met nyert, szolgáló élettel megáldott követőt CSÜTÖRTÖK. — „Végezet­re imádkozzatok érettünk, alyámfiai, hogy az Űr beszéde terjedjen és dicsőíttessék, mint közöttetek is.” (2 Ts 3, 1) Elengedhetetlen követelmény a hívők közösségének, a gyüleke­zet tagjainak fonró imádsága a lelkipásztorokért, az igehir­detés szolgálatáért. Erre buz­dít a mai napon az apostoL Állandó feladat! Imádkczz az igehirdetésért, az egyház szol­galatéért, az egész világon élő keresztyénségért, hogy hívein tudja betölteni feladatát, s az üdvösség hirdetése mellett meg ne feledkezzék az emberi élet szebb és boldogabb jövőjéért való munkálkodásról, mert az üdvösségbe e földi életen ke­resztül vezet az út! TÉNTEK — „Jézus mondja: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bű­nösöket a megértésre.” Mk 2, 17) Jézus megszégyeníti az önmagukat igaznak tartó ke­resztyéneket. Ajtaját a bűnö­sök számára nyitja, s asztalát számukra teríti meg. Isién or­szága örömüzenetét elsősorban azokhoz viszi, — s ha hű kö­vetői akarunk lenni, nekünk is ezt kell tennünk —, akik reménytelennek vélik, hogy be­juthatnak. A megtérés abból az örömhírből fakad, hogy Jé­zus világot ölelő szeretete oda­fordul a reája szorulók, a bű­nösök felé. SZOMBAT. — „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1 Tim 6,6) Gyakori kísértésünk a felfu- valkodottság, a hamis „kegyes­kedés”, vagy éppen a kegyes­ségünkkel való nyerészkedési vágy. Az igazi kegyes, keresz­tyén élet e negatívumok hom­lokegyenest ellenkezője. Az igazi kegyes ember csendesen, belesimul Isten kezébe, hogy élete az Űmak és egymásnak való szolgálatban égjen el, az emberért a világért; s így lesz számára „nyereség a kegyes­ség.” Zátony! János evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VITT. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.0684 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató * HERÉNYI FRIGYES százötven évvel ezelőtt született, 1822. január elsején, nem hagyhatjuk említetlenül. Törékeny alakja szülővárosában, Eperjesen tűnik fel elrévedező szemünknek, ott is az evangélikus kollégiumba vezet el. Ahol egy lelkes tanár, Greguss Mihály, kez­deményezésére ifjúsági magyar könyvtár és olvasó társaság jő létre, s ebből 1828-ban az eperjesi Magyar Társaság, amely országos je­lentőségűvé nő. Ebben az önképzőkörben éri a Christmann nevű ifjút, aki csak németül beszél, az a légköri varázsütés, mely a bim­bóból rózsát fakaszt: a fiú Kerényivé és köl­tővé válik magyarul. 1840-ben Irányi Dániel­lel átrándul a Kárpátokon lengyelhonba, s verseket ír a lengyel szabadságról. 1844 ta­vaszán Kerényi megjelenik Pesten, megismer­kedik Petőfivel. A szigorú ember-vizsgáztató, jellem-értékelő Petőfi megszereti Kerényit, eszméi hordozóját, magatartása mását érzi meg benne. Ismeretes a könnyű hangütésű, de nagyon komoly verse Kerényihez, mely az év júniusának végén született. „Szerelmetes barátom, jó napot!” — így kezdődik a vers, mely a boldogság szép órájaként említi új­ból való találkozásuk lehetőségét. Petőfi fel­vidéki útján elszekerezik Eperjesre is. Első sétája Kerényihez vezet, ahol találkozik Tom­pa Mihállyal. A barátság zavartalan kék ege borul rájuk. „Zöld föld felett, kék ég alatt a hangos pacsirta fütyörész” — írja egyik eperjesi versében Petőfi. Jókedvükben költői versenyt rendeznek az Erdei lakról, ők hár­man. Petőfi verse természetesen felülmúlta a másik kettőét, de Kerényi kétstrófás köl­teménye sem maradt alul poétikai értékben, sem társadalmi felismerésben. „Erdős ormok alján völgyi sík felett Siető kis csermely kuny­hóhoz vezet” — ez a Kerényi-vers első két sora. Ezt a költői hangversenyt Kerényi ren­dezte, ő vezeti él Petőfit a Magyar Társa­ságba is, ahol Petőfi elszavalja Vörösmarty Szép Ilonkáját. Petőfi híres Üti leveleit Ke- rényihez intézte, aki 1848-ban az eperjesi fia­talság vezére. Az eperjesi evangélikus kollé­gium szelleme állítja a szabadságharc eszmei és honvédi vállalói közé az eperjesi diáko­kat. Kerényi aztán tovább megy, Pesten te­rem, ahol a nemzetőrség tagja. A szabad­ságharc Után összetört szívvel, kivándorol Amerikába. Róla írta Tompa és Vachott Sán­dor a kibujdosott barát után kesergő versét. De Kerényi nem bírta az önkéntes száműze­tést, önkezével vetett véget életének pár hó­napra kivándorlása után. Megmaradtak tisz­tán csengő versei, s felejthetetlen, őszinte és becsületes magatartása. BERZEVICZY GERGELY a másik evangé­likus, akire most emlékeznünk kell, mivel­hogy éppen százötven évvel ezelőtt halt meg, 1822. február 28-án, Kakaslomnicon, a Magas- Tátra lábainál, ott van eltemetve. Aki Tát- ralomnicról lefelé néz a poprádi völgybe, lát­hatja a falut, ahol a Berzeviczyek ősi kú­riája áll. Innen indult el, ide tért vissza ez a kiemelkedő szellem, a magyar felvilágo­sodás egyik legnagyobb alakja, a magyar köz­gazdaságtudomány megalapítója. Késmárki ta­nulmányai után beutazta Európát. Hazajövet helytartótanácsi tisztviselő lett, nemsokára or­szággyűlési követ is, 1795-ben visszavonult birtokára s megírta munkáit. Hazája felvirá­goztatása lebegett szeme előtt, bátran, okosan meghirdette a korszerű gazdálkodást és ke­reskedelmet s ennek összefüggéseit a nem­zet felemelkedésével. A jobbágyság felszaba­dítása, a nemesség polgárosulása, s a pol­gárosodás vágyától fűtött kritikája vezette gondolatait. Azzal a reménységgel írt, vajha a nagy társadalmi átalakulás a nyugati pol­gárság hibái nélkül valósulna meg nálunk. „Senki sem tagadja, hogy Magyarország több lehetne, mint ami tényleg, és hogy emelked- hetésének tetőpontjától még messze áll. Ennek okait kutatni s azokat a közgazdaságtan el­méleti törvényeire visszavezetni, bölcsen és mérsékelten jobb irányzatot teremteni való­ban oly nemes feladat, melynél nemesebb alig lehet valami. Ö, drága Hazám, szere­tettel ölelve téged, táplálkozom anyai emlő­iden. De vájjon mikor, mikor fognak fiaid mindazon elhanyagolt bőségnek örvendeni, melyet a dús adományú természet Neked gaz­dagon kínál?” — írja (latinul) a De oeconomia publico-politica című könyvében. Franciák és főként angolok, Adam Smith, hatottak rá, de Berzeviczy folyvást hazai tapasztalatai szerint irányította mondanivalóját. Egy boldog Ma­gyarország tünedezett fel lelkében a Magas- Tátra alatt. Kötelességét teljesítő magyar volt puritán egyszerűséggel. Nagy erkölcsi szen­vedéllyel szolgálta egyházát is. Idézett műve utószavában majdnem szó szerint olyan mon­datott írt le, mint egyik versében Petőfi: „De én nem tetszeni, hanem használni akartam.” REXA DEZSŐ, ha élne, most volna száz éves, mert 1872. február 28-án született. Min­dig mosolygó büszkeséggel mesélte, hogy bár Nyitra megyei, csej.ei eredetű a családja, ő Pesten a Deák téren született, az evangélikus templommal összekötött házban, ahol papok laktak, elsősorban Győry Vilmos, aki a kisfiút kezén fogta s mesélt neki. Rexa Dezső meg nekünk mesélt öreg korában, melyet csodá­latot ifjúi tűzzel és törhetetlen kedéllyel cá­folt, s adta a morcosat, ha valaki öreg ko­rát emlegette. Kilencvenhárom éves korában tűnt el, halkan, finom mosollyal. Fáj valami, Dezső bácsi? — kérdezte tőle az orvos. Nem, fiam, nem fáj semmi — felelte, s hirtelen elüvegeSedett a szeme. Életművész volt. Ki­lencven éves korában filmszerepet vállalt. De író volt, művelődéstörténész, nyelvész, mű­fordító, számos nagy írónk, Petőfi, Széchenyi, Gvadányi, Fáy, Kazinczy kéziratban heverő műveinek kiadója. Sokat írt szülővárosáról, Budapestről, utolsó könyve 1959-ben jelent meg, a régi Pest—Buda képeit gyűjtötte össze. Jogot végzett, de levéltáros és könyvtáros volt foglalkozása szerint. A Nemzeti Szín­házról, a Margitszigetről, a Tabánról varázs­latos könyveket írt, olyan hangon, mint egy muzsikáló régi óra. Játékos kevélységgel em­legette evangélikus őseit, akik megszenved­tek hitükért s szabadsághoz ragaszkodó ma­gyarságukért. Ady föllépése előtt már regé­nyei jelentek meg, személyesen ismerte Jó­kait, Vajda Jánost, mindig emlegette, hogyan tréfálta meg Mikszáth Kálmánt, holott Mik­száth híres tréfacsináló volt. Mindig moso­lyogva fürgén járt-kelt a belvárosban, me­lyet mindenkinél jobban ismert. Ki ez a ked­ves öregúr? — kérdezték egymástól az em­berek, mikor fehér szakállával, szemüveg nél­kül és bot nélkül, ruganyos léptekkel feltűnt a Reáltanoda utca sarkán, amely utcában ab­ban a régi házban lakott, ahol Petőfi szillei hal­tak meg. Mikor kilencvenedik születésnapján az írószövetségben ünnepeltük, megköszönte az ajándékot s munkásságának méltatását, szép, szubjektív melegséggel szólt Istenről és szüleiről. Megvallotta, azért lett hosszú életű, mert megtartotta a parancsolatot: tisztelte ap­ját és anyját. Ez volt utolsó szava a nyilvá­nosság előtt, Szalatnaí Rezső t 7 Három miniatűr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom