Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-09-17 / 38. szám

VASÁRNAP. -> i,Legyen;

Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk tebenned.” (Zsolt 33, 22.) Isten kelgyelme nélkül nem élhet a keresztyén ember. Erre a kegyelemre naponként szükségünk van, s ezért a kegyelemért naponként imádkoznunk kell a zsoltáríróval együtt. Isten kegyelmének, szeretetének jelei elénk tárulnak akkor, ha szétnézünk magunk körül: gondoskodik mindenről és mindenkiről. Gondoskodása megtanít minket arra, hogy ne aggodalmaskodjunk a jövendő felől, hanem bizalommal és reménységgel járjuk azt az utat, amelyre Ö indított el minket. Ő nemcsak elindított ezen az úton, hanem vezet is életünk minden napján.

HÉTFŐ. — „Veled voltam mindenütt, valahová mentél.” (2 Sám 7, 9.) Isten velünk van mindig, létünk minden percét figyelemmel kíséri. De vajon elmondhatjuk-e ezt önmagunkról is? Vajon mindig Vele vagyunk? Vajon gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket az Ö akarata szerint irányítjuk-e? Mert Ö azt várja tőlünk, hogy Vele járjunk, Neki éljünk és szolgáljunk itt a földön az emberek között. Szeretetével, Jézus Krisztusban adott megváltói munkájával számtalanszor találkoztunk már, vajon bizonyságot teszünk-e minderről? >^v .f.

KEDD. — „Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól. Az Ür, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik tiérette tek.” (5 Móz 1, 29—30.) Nem ismeretlen az az út, amelyen járunk. Isten halad előttünk ezen az úton, de Egyszülöttje is végigjárta ezt az utat. Végigjárta a megkísérlés, a szenvedés, a fájdalom, a halál útját. De ez az út a feltámadáshoz, az örök élethez vezetett. Ezen az úton kell járnunk, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus Krisztus nyomdokán haladunk. A félelem helyett az öröm, a bizonytalanság helyett a reménység töltse el a szívünket.

I' SZERDA. — „A te nevedben örvendeznek egész nap; és a :te igazságodban felmagasztal- tatnak.” (Zsolt 89, 17.) Nagy

bajunk az, hogy inkább a kétségbeesésre, a kicsinyhitűség- re vagyunk hajlamosak, mint az örvendező, újjongó életre. Pedig Isten gyermekének az öröm, a boldogság a jellemző vonása. így töltötte el az ujjongás a tanítványok szívét és egész életét, s a tanítványok újjongó élete minket is megtanít a hálaadásra, az önfeledt örvendezésre. Ügy járjunk ebben a világban, hogy az Istentől kapott örömöt továbbsugározza az életünk!

CSÜTÖRTÖK. — „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsúkat és akik a sötétségben szoktak cselekedni mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ézs 29, 15.) Isten jól ismer minket, látja minden cselekedetünket, hallja minden szavunkat. Ne akarjunk elfordulni Tőle, s elrejtőzni Előle. Inkább azon legyünk, hogy ne- csak a fülünkkel, hanem a szívünkkel, lelkűnkkel és egész életünkkel figyeljünk jóra indító és eligazító szavára. Szavaink és cselekedeteink legyenek hitünknek és szerete- tünknek jó gyümölcsei.

PÉNTEK. — „Ha igaz vagy, mit adsz neki, avagy mit kap

a te kezedből?” (Jób 35, 7.)' Mindent Istentől kaptunk ajándékba. Tőle van életünk, egészségünk, munkánk, erőnk, Tőle kaptuk szeretteinket, s ezt az egész teremtett világot. Éppen ezért Isten nem szorul arra, hogy mi adjunk Neki ajándékot. Hiszen nem is tudnánk semmit sem adni Neki, amit ne Tőle kaptunk volna! De ö mégis vár valamit tőlünk: hitet és szeretetet. Azt, hogy Neki szolgáljunk életünk minden percében. Akkor is, amikor az igét hallgatjuk és akkor is, amikor tévelygő embereket vezettünk a jó útra, vagy gyászolókat, betegeket vigasztalunk. Mindent Tőle kaptunk, szolgáljunk Neki hálaadással!

SZOMBAT. — „Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.” (Zsolt 60, 13.) Sokszor nagyon jó szolgálatot tehetnek nekünk azok az emberek, akiket Isten mellénk adott. De sokszor jut életünk olyan helyzetbe, ahol kevés minden emberi igyekezet. Ilyenkor nincs más hátra, mint Istenhez fordulni. De Isten azt akarja, hogy necsak a végső pillanatban keressük Öt, hanem szüntelenül kapcsolatban álljunk Vele. Ö kész arra, hogy segítsen. Járuljunk Hozzá bizalommal életünk minden percében!

Harkányi László

— LOVÄZSPATONA. Szeptember 10-én dr. Ottlyk Ernő püspök szolgált a gyülekezetben a délelőtti istentiszteleten, majd délután a nagydémi fiijában tartott igehirdetést.

— AZ EGYHAZAK VILÄG- TANÄCSA Heraklionban tartott központi bizottsági ülésén újabb kilenc egyházat vett föl tagjai sorába. A tagegyházak száma ezzel 231-re emelkedett.

— BELGIUM 9,4 millió lakosságából 43 000 vallja magát evangélikusnak. A belga állam 1839 óta ismeri el ezt az egyházat, amelynek összesen 43 megszervezett gyülekezete .van.

— REYKJAVIK legkiemelkedőbb részén megkezdték egy evangélikus templom építését, amelynek 1974-re kell elkészülnie. , ,

Akik hisznek majd énbennem...

Jn 17, 20—26

' ■ ■ ■ • WiV —r r

r A keresztyéniig múltját elődeink élték meg, jelenének mi vagyunk részesei. A mútról emlékeink vannak, a jelenről élményeink. A keresztyén egyház jövőjét azonban mm ismerjük. Arra a kérdésre, hogy mi lesz?, mi következik? — valljuk meg, hogy válaszolni nem tudunk. Azért van ez így, mert nagyon „emberi” szemmel tekintünk vissza a múltba, nézde- gélünk szét a jelenben és véljük látni a jövőt! Az igazság az, hogy ami a múltban az egyház életében rossz volt, megsemmisítette azt az Isten, ami a jelenben jó, arra lehetőséget ad és ezért az egyház jövendőjére jóreménységgel lehet és kell tekintenünk.

„Főpapi imádságának” befejező részében ezt teszi Jézus is. Imádsága annak bizonysága, hogy ö hitt az egyház jövőjében! Ezért könyörög azokért is, akik majd megszületnek, akik majd élni fognak, akik majd hinni fognak az evangélium által Őbenne! A ma élő egyház léte és szolgálata azt igazolja, hogy Jézus imádsága nem hangzott el hiába! Meghallgattatásra talált Istennél!

Az egyház jövőjének biztosítéka nem az emberi törekvés, nem az emberi akarat, hanem Istennek Igéje, amely örökké megmarad. Nem azt kéri Jézus Istentől, hogy biztosítsa az egyház létét a jövőben, hanem azért imádkozik, hogy akik tagjai lesznek az jövő egyházának, akik hisznek majd Őbenne, — azok milyenek legyenek?!

1. Ismerjék meg Istent abban a Jézus Krisztusban, aki ezt mondta magáról: „Én és az Atya egy vagyunk... Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam.” A jövő egyházának egysége ebben az istenismeretben mutatkozik meg.

2. Éljenek szeretetben. „Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”, — mondotta Jézus. Isten az ő szeretetét Krisztusban mutatta meg. Krisztus pedig a szeretetet soha nem igényelte, hanem mindig ajándékozta és adta mindenkinek. A jövő egyházának egysége akkor lesz valóság, amikor tagjai a szeretetet csak adni tudják!

3. Az ilyen egyháznak lesz dicsősége! így mondja ezt Jézus: „Akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek.” Miben volt Jézus dicsősége? Semmiképpen sem abban, amit a „világ”-tól kapott, hanem, amit a világért adott. Akik hisznek majd Krisztusban, eggyé kell lenniök annak tudatában, hogy nem a világ van az egyházért, hanem az egyház van a világért. így lesz dicsősége mindenkor.

Harmati György

— Szentháromság utáni 17.

vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 12, 12—26; az igehirdetés

alapigéje: Jn 17, 20—26. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 2, 1—5.

— LELKÉSZKÉPESlTÖ VIZSGA. Az Északi Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt, amely szeptember 6-án Budapesten tartotta ülését dr. Ottlyk Ernő püspök elnökletével, lelkészi vizsgát tett és lelké- szi oklevelet nyert: Bozorády Zoltán rudabányai, Fenyvesi László csákvári és Szirmai József szentendrei segédlelkész. Vizsgát tettek még: Bozorády Zoltánná sz. Lőrincsik Judit diósgyőr-vasgyári és Bándi Sándorné sz. Sághy Ildikó budapest-csepeli segédlelkész, — Német nyelvű lelkészi szolgálatra szerzett képesítést Káposzta Lajos budavári segédlelkész.

Az írásbeli tételek a következők voltak: 1. Tudományos dolgozat: „A keresztyénség és a forradalom”. 2. Előadás gyű lekezeti esten: „A reformáció 450 éves jubileuma, tekintettel egyházunk új teológiai felismeréseire”. 3. Kazuália: Es- ketési beszéd vegyes házasság esetében szabad textus alapján. ,4. Október 31-i prédikáció az idei alapige alapján. 5. Vallástanítási óravázlat. A hetedik parancsolat feldolgozása.

— A BÄCS-KISKUN EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE

lelkészi munkaközössége szeptember 6-án Budapesten tartotta ülését. Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága krétai üléséről tartott beszámolót, dr. Ottlyk Ernő püspök pedig előadást tartott „A vihartól (a kolostorba lépéstől) a 95 tételig” címen Luther életéből.

— A FEJÉR-KOMAROMI

EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 14-én Bakonyszom- bathelyen tartotta ülését. Az ülésen résztvett dr. Ottlyk Ernő püspök és este istentiszteleten szolgált a gyülekezetben.

— A BUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE presbitériuma a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadójává ifj. Dedinszky Gyula nagybörzsönyi lelkészt választotta meg. Ugyanakkor köszönetét és elismerését fejezte ki Vi- sontai Róbert budafoki lelkésznek, aki tíz éven keresztül végezte ezt a szolgálatot.

— KITÜNTETÉS. Koszorús Oszkár orosházi lelkészt, a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye esperesét az Országos Béketanács jó békemozgalmi munkájáért a Magyar Békemozgalom arany jeljelvényével tüntette ki. A kitüntetést ünnepélyes keretek között adták át augusztus 28-án Orosházán a Hazafias Népfront helyiségében;

MÉQIS.

Szép kiállítású könyv jelent meg a Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsa kiadásában. Címe: Mégis. Ez a „mégis” az isteni újrakezdő reménység jelszava.

Egy elhatározással indul az emlékirat. A negyvenes évek borzalmai között, a fasizmus idején, amikor embernek, krisztusi értelemben vett keresztyénnek lenni kockázatot jelentett nemcsak Magyarországon, hanem Hollandiában is, az írónő, — Corrie ten Boon —, elhatározta, hogy segít azokon, akik olyanok lettek, mint a jerikói úton kifosztott koldús. Ö samaritá- nusi értelemben maradt „mégis” ember az embertelenségben. És ez a „mégis” a könyv tartalma. Arról van benne szó, hogy a szeretet hogyan győzi le, űzi ki a félelmet. A mai ember nagy istenkérdése: magamra maradtam. Á sóhajunk az, ami a bethesdai nyomoréké volt: pezsdül a víz, de Uram, nincs emberünk. Ez a könyv éppen arról vall, hogyan maradhatunk emberek a másik emberért. Az a keresztyénség, amiről ez a könyv prédikál, nem az élet „hiábavalóságain” borongó magányosság, hanem mindenféle rendű és rangú emberrel épített közösség, ami az egyetlen hiteles útja Jézus követésének.

Nem kerek történeteket találunk a könyvben, hanem apró élménymozaikok elevenítik meg előttünk a fogság, a kegyetlen vallatás, a koncentrációs táborok minden borzalmával terhes szenvedés élményeit és az ezen is diadalmas szeretet, öröm és béke nagy isteni „mégis”-ét.

Szigeti Jenő

CSALÁDI HÍREK

— HALÁLOZÁS. Görög Ernő nyugalmazott evangélikus lelkész 85 éves korában csendesen elhunyt. Tizenhét évig Tésen, harminchat évig Nagy- velegen volt lelkész. Ahhoz a lelkésznemzedékhez tartozott, akiket még Gyurátz Ferenc püspök indított el a szolgálat útján. „Igen szerettem a falut, a falu népét és örömmel dolgoztam érte” — írta önéletrajzában. Egykori gyülekezeteinek nagy részvéte mellett temették el Aszódon, ahol nyugalma éveit élte családja körében. A temetés szolgálatát Koren Emil püspökhelyettes és Detre János aszódi lelkész végezték. Az elhunytban Görög Tibor kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperese édesapját gyászolja. „Jézus én bizodalmám, örök életre vezérem.”

— Mohr Henrik nyugalmazott evangélikus lelkész szeptember 4-én elhunyt. Ravatalánál Csengődy László buda- hegyvidéki lelkész hirdette Isten igéjét a Farkasréti temetőben szeptember 7-én.

— id. Klbacs Mihály Ácsa község volt bírája és az egyházközség több mint 30 esztendőn át hűségesen szolgáló presbitere 62 éves korában elhunyt. Nagy résztvét mellett temették el augusztus 29-én az acsai régi temető öreg fái alá. „Akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak és sok bizodalmát a Jézus Krisztusban való hitben.” ,

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1967. szeptember 17-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Bízik László de. 11. Keren Emil du. 6. Bízik László Dózsa György út fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bánd! Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pesthidegkút de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. du. 3. Rá— DIÁKLÁNYNAK központi fűtéses, különbejáratú, utcai szoba kiadó belterületen. Megbeszélés lehetőleg szülőkkel. Cím az Evangélikus Egyház Nyugdíjosztályán. Telefon: 138—504 munkaidőben.

— EGYEDÜLÁLLÓ, megbízható nő vállalná idős asszony gondozását lakásért. Érdeklődés a Kőbányai Evangélikus Egyházközség egyházfinéjánál. (Budapest, X., Kápolna u. 14.)

— ELADÓ angol-mechanikás. kereszthuros, páncéltőkés bécsi pianinó. Telefon: 139—124.

kosszentmihály de. fél 11. KarnegfV Ágoston Sashalom de. 9. Karner] Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés* József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. féfl 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Madocsal Miklós de. 10. (német, úrv.) Vá-; rady Lajos de. ll. dr. Ottlyk Er-t nő este 7. Madocsai Miklós To-j rockó tér de. fél 9. Káposzta La-? jós Óbuda de. 9. Fülöp Dezső d<v 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Takács Jó-^ zsef de. 11. Takács József este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11.’ Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VH1„ Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm, Előfizetési ár: egy évre 60—. Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.03598/2 — Zrínyi Nyomda, Bpestí F. V.: Bolgár Imre

(0 0 0i

NYÁRI KÉPESLAPOK

Ragasztót kér a nagyobbik lányom, képeslapokat ragaszt az albumába, nyári emlékeket. Felfedezi az enyéimet is, lecsap rájuk és szeles-lelkesen megköszöni, mielőtt kérné, Legszebb mosolyával bűvöl, ki tagadhatná meg ezután az engedelmet?

Egy óra múltán bemegyek a szobájukba. Ragad már a keze, füle, orra, de az albumban hat oldal megtelt képeslapokkal. Szépek, sőt túlszépek. Olyanok mint mi — a legszebb beállításban tetszelegnek.

Megpihen szemem a hazai tájakon. Sok barátunk van, sok képeslapot kaptunk a nyáron. Tisza, Duna, Balaton, Mátra, Bakony, Mecsek — szőke, szürke, zöld vizek, fekete, vörös sziklák, harsogón zöld hegyoldalak. De szép vagy te, áldott magyar föld! Ami a földgolyón szép, abból mind van itt valami. Hegyek, dombok, lankák, tenger, tó és kobolya, folyócska és folyam. Édes gyümölcs és acélos búza. Gyógyvizek és bőhozamú olajkutak. Vígan pipáló gyárak, óriási meddőhányók mellett fürgén gördülő csillesorok.

Négy képeslap vár még ragasztásra, ezt mi írtuk nyáron egymásnak, haza a családi fészekbe. Egyik sem különösen szép.

— Hát ezeket miért teszed el? — kérdem, ■— hiszen ezek már biztosan megvannak az albumodban.

Elnézően mosolyog Jutka: de nehéz felfogásúnk ezek a felnőttek!

— Én nemcsak szép képeket gyűjtök — magyarázza türelmesen —. hanem emlékeket is. Ez a négy kép a mi nyári naplónk.

Csodálkozom az ötleten és őszülő fejemet hozzákoccintom tisztelettel az elsős gimnazista divatosan loboncos fejéhez.

— No, hadd halljam, mit látsz rajtuk?

Az első egy balatoni tucatkép, víz, vitorlás,

fürdőzők. Jutka megvakarja fejét, elpirul, pislog, azután nekivág.

— Ezt Szárszóról írtuk anyunak haza Katival meg veled. Az első héten még velünk volt, a másodikon szalmák voltunk. Szegény anyunak rövid volt a szabadsága, nekünk több jutott a jóból. Mindennap fürödtünk, mindenkinek megvolt a bandája a nagy üdülőben...

— Mi az hogy „bandája”?

Szánakozva néz reám; ó, ezek az atyai illemtan-percek!

— Hát a társasága — mondja sietve — Milyen vidámak voltatok anyuval a nénik és a pap bácsik között! És már sorolja a neveket, minden névhez egy kedves arc tartozik, jókedvvel hallgatom. Kati, a kisebbik éppen belép a szobába, rögtön veszi a lapot és sorolja a maga „bandáját”. Jutka sem hallgathat, mondja a barátnőket, amit mi vigyorogva kiegészítünk egy-egy fiúnévvel, akik szintén a „bandába” tartoztak. Jutka a hajatövéig elpirul, replikáz, éktelen hangzavar támad, remekül szórakozunk, mintha most is a langyos Balatonban vízicsatáznánk. Aztán rámélázunk a szürke képeslapra, ki-ki a legszebbre gondol, — Kati a pingpongra, Jutka Isten tudja mire vagy kire, én meg a sok vidám tere-férére azokkal, akikkel közös a nyelvünk és a szolgálatunk. Éjszakába nyúló, komoly beszélgetések, de jók voltatok! Hogy letisztult, leegyszerűsödött minden közös probléma.

A második képeslap városkánkból ment a Balatonra. Édesanya aggódása, szeretete érkezett a hazai táj üzenetével. Vigyázzatok egymásra, hazavárlak benneteket. Kedvemre

nagy takarít ok, szép, tiszta otthon fogad titeket. Nehéz volt visszaülni a hivatali asztal mögé az egy hetes semmittevés után, de miattam ne aggódjatok, Cili cicával együtt jól vagyunk, de nagyon hiányoztok már ...

Nézzük a városka képét mind a hárman szótlanul és újból átéljük a hazaérkezés örömét, a kapkodó beszámolókat, a meghitt családi kupaktanácsokat. És még külön is eszembe jut az a szép perc, amikor éjfél előtt benyitottunk feleségemmel a gyerekszobába és lámpafénynél gyönyörködtünk a két négerbarna, egészségesen szuszogó gyermekben. Otthon, család, szeretet, — ezt őrzi a képeslap.

A harmadik képeslap a budapesti büszke Erzsébet hidat mutatja. Kati küldte haza a nyaralásból. Szépet akarok küldeni Nektek, mert szeretlek titeket. Láttam az állatkertet, ültem a hullámvasúton, sétáltam a Margit szigeten, fürödtünk is, sokat játszunk. Nagy- mamáék nagyon aranyosak, én is beküld- tem a televíziónak szavazatomat a vetélkedőre, majd megyek haza, jók legyetek, csókollak benneteket...

Kiskati nézi a képeket, mintha moziban ülne, hosszan, elmerülten, Isten tudja mi jár szöszke fejében. Gondolatban talán éppen a Halászbástya mellvédjén könyököl és nézi a szép országházat. Majd minden bevezetés nélkül mondja.

— Öt fagylaltot ettem akkor egymás után.

A képeslapok bekerülnek az albumba. Az utolsó is budapesti: a csillebérci úttörőtábor képét küldte Jutka haza. Arca büszkén fénylik, amint beragasztja, a nyári sikerekre emlékezteti. Jutalom üdülésen volt, a rajz aranyérem-jutalmaként. A táborban másfélszáz aranyérmes rajzos közül a tizedik helyezést kapta. Most tudtuk meg, hogy valóban jól rajzol. De ez még nem minden!

A mintatábor másfélezer úttörője előtt megnyerte az ötfordulós történelem-verseny egyéni első díját, ami az aranydicsőségen kívül egy kosár csokoládét eredményezett, (százan pillanatok alatt bekebelezték). A fő téma ez volt: — Ki, mit tud a Szovjetunióról? Napokon keresztül kérdések pergőtüzében álltak. A gyerek állta a sarat, fürgén váltott az esze. nem hagyta cserben humora és fantáziája sem. Ontotta az adatokat, fáradhatatlanul emelte a karját legtöbbször elsőnek a feszült csendben és másfélezer gyerek tapsolta, hurrázta a pontos és talpraesett válaszokat. Ezt már másoktól tudom, akik vele voltak és büszkén ünnepelték. No, tisztelendő apa, beiratkozhatsz a lányodhoz tanulónak egy tanévre a félszázados nagy Forradalom szemináriumára!

Megsimogatom lelkes-kócos fejét és szemem végigfut a nyár képeslap-naplóján. Történt valami rendkívüli a paróchia lakóival a nyáron? Semmi különös. Dolgoztunk, nyaraltunk, hazajöttünk — az egyik gyermekemet a hullámvasút röpítette felfelé, a másikat a szellemi torna. És számtalan emberrel ráztunk kezet levélben és valóságban. Roppant jó érzés e kézszorításokra emlékezni.

A képes naplót este megmutatjuk édesanyának. Vacsora után jókedvvel fújjuk az ismert éneket — egy szó változtatással:

. — Ez a n y á r is csendesen megint elmúlt Istenem,

Semmi bajom nem esett, szent karod védelmezett...

H. NÉMETH ISTVÁN

i

I

♦