Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-25 / 39. szám

ÍGY LÁTJUK Püspöki látogatás a nemescsói és a kőszegdoroszló-cáki gyülekezetekben A TÖRÖK HÁBORÚKBÓL híres-nevezetes Kőszegen az ellenreformáció idején tilos volt evangélikus istentisztele­teket tartani. Ezért a kőszegi és a környéki evangélikusok hosszú időn keresztül a kö­zeli Nemescsón gyülekeztek össze az ige hallgatására és tanulására. Nemescsó ősi tele­pülés. A régi rómaiaknak is volt már itt valamiféle váro­suk. Azon a helyen pedig, ahol a reformáció elterjedése óta, tehát a XVi. századtól fogva emelkedik evangélikus templom, korábban is voltak templomok. A kőszegi német lutheránusok is kénytelenek voltak ebbe a színmagyar fa­luba járni istentiszteletre az ellenreformáció idején, mivel a környéken csak Nemescsó volt „artikuláris hely”, vagyis csak itt biztosította az akkori törvényhozás az evangéliku­sok szabad vallásgyakorlatát. Ök azonban a mostani temp­lom mögött külön fatemplo­mot építettek maguknak, s ott tartották istentiszteleteiket. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK szeptember 18-án megtekin­tette a nemescsói templomot' és parókiát, s az évszázadok során összegyűlt érdekes egy­házi emléktárgyakat. Majd Baráth Pál lelkész és a helyi egyházi vezetőség világi tag­jainak kíséretében a nemes­csói anyagyülekezet kőszeg­doroszló-cáki egyesített leány­egyházközségének a templomát kereste fel. Ezt a templomot az ottani evangélikusok a vasi egyházmegye jelentős anyagi segítségével most ki- tataroztatták. Ellentétben a nemescsói „artikuláris mére­tű” templommal — ahová messze környékről jártak az evangélikusok — a doroszlói templom belül a tatarozás után modern, de mindeneset­re nagyon jó ízléssel kifes­tett mai templom benyomását kelti. Pedig ez a templomunk is igen régi. Itt is már a re­formáció korában az egész lakosság csatlakozott a luthe­ri reformációhoz, de az ellen- reformáció idején elvették a templomukat s csak 1792-ben építhettek maguknak isten- tiszteleti célokat is szolgáló iskolai maházat. 1828-ban azon­ban külön iskolát és tanítói lakást építettek, 1839-ben az imaházhoz tornyot emeltek, s •az épületet 1861-ben temp­lommá építették, majd 1909- ben megnagyobbították. Püs­pöki látogatást 1871-ben Kar- say Sándor, 1919-ben pedig Kapi Béla végzett. Most pe­dig az egyházközség vezetősé­ge dr. Vető Lajos püspököt kérte fel az újjáépítés alkal­mából tartandó hálaadó isten­tiszteleten az Isten igéjének hirdetésére. A kívül-belül vi­rággal díszített templomnál történt ünnepélyes fogadtatás után a hittestvérek nagy se­regének a püspök Máté evan­géliumának 10. fejezete 29— 31. versei alapján prédikált. RÁMUTATOTT ARRA, nogy milyen öröm az az egy­házi vezetőség számára is, ha a hívek rendbehozzák s rend­ben tartják egyházi épületei­ket. Öröm tapasztalni azt is, hogy a környék evangélikusai, az egyházmegye népe is a se­gítségükre sietett. A gondvi­selő Isten szeretetét kell lát­nunk mindebben. Jézus azt ■: Slllllffil A nemescsói evangélikus templom akarja, hogy mi olyan min­dennapi tényt lássunk az Is­ten gondviselő szeretetében, mint amilyen közönséges va­lami a szürke veréb. Isten az égi madarakról és a mezők liliomairól is gondot visel. „Hajunknak kihulló szála Fel­jegyzett bú nála” — ahogyan Ady Endre írta. Az élet szent az Isten előtt. De különösen értékes előtte az emberi élet. Az ember Isten teremtménye, képe és hasonlatossága, gyer­meke. Esze és munkája az embert feladatainak megoldá­sához segíti v Nem igaz az, hogy amikor kevés volt az ember a földön, jobban élt. Inkább minél több az ember, annál nagyszerűbb erednié- nyeket ér el munkája és tu­dása révén. Az ember éppen azért különb a verébnél és a mezők liliomainál, mivel oko­san dolgozni, szőni-fonni, szántani, vetni, aratni tud. Ebben különösen hasonlít a mennyei Atyára, aki szünte­lenül munkálkodik (Ján. 5, 17.). Küzdeni kell a békéért. De munkálkodni kell egyéb­ként is az életért, az egész­séges, jobb lakásokért, a több kenyérért, egyáltalán a jólé­tért. Ez is összhangban van az élet szeretetével, amire minket Isten gondviselő sze- retete különösképpen is buz­dít. A HÁLAADÓ ISTENTISZ­TELETET díszközgyűlés kö­vette. Baráth Pál lelkész sze­retettel köszöntötte a püspö­köt, akivel 39 esztendeje együtt tanult, s akit tudá­sáért, népünk és a békénk, egyházunk és államunk jóvi- szonya érdekében kifejtett munkájáért különösen is be­csül. A templomtatarozás tör­ténetének ismertetése után az örvendező gyülekezetei a vasi egyházmegye nevében Szabó Lajos kőszegi espereslelkész, Baráth József uraiújfalui lel­kész, Bánfy Béla meszleni lelkész köszöntötte. A közgyűlés végeztével a püspök tájékoztatta a presbi­tereket s a jelenlevő lelké­szeket egyházunk legfrissebb eseményeiről, s szívélyesen el­beszélgetett velük, különösen a gyülekezet gondnokaival, s a gyülekezet nyolcvanhárom éves, de most is lelkesen munkálkodó kántorával. Bánó Ádám ny. ig. tanítóval, aki va­lóságos élő helyi egyháztörté­nelem. itiiiiiiiiniiiiriitiiiPiiiiiiiiiinmiiiiiiiPfiiiiftiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniifiiiitiiiiiiiiiititiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiHitimiiiiiiiiiimiiiiiifflfiniiirmiiitiiHfiiiimniiitiiiiiiimitiimrtmimB A keresztyén ember életprogramja Kolossá 3,5—14. Lapunk egyik utóbbi számá­ban olvashattunk arról, hogy a falu csendjében és a város zsongásában élő lelkipásztorok az új munkaév kezdetén lá­zas ritmusú tervezgetésbe kez­denek es az egész évet beháló­zó új „őszi” programot dol­goznak ki. Űj formákat, más módszereket keresnek, hogy az örök evangéliumot közel vigyék a ma emberének szívé­hez, értelméhez, leikéhez. Igénk a keresztyén ember ,,őszi programjáról beszél. Mert ilyen is van. Jellemzője és lé­nyege pedig a növekedés, a fejlődés, az előrehaladás. A fejlődés azt jelenti, hogy nem maradhatunk mindig az ele­jén, első szakaszában a ke­resztyén életútnak, nem élhe­tünk mindig az első alapigaz­ságok tején, nem vívódhatunk mindig csak az első nehézsé­gekkel. Istennek az egész gaz­dag kegyelmi világa vár ránk, hogy felfedezzük csodálatos új igazságait, szépségeit, gyö­IMÁDKOZZUNK Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk ! Áldunk és magasztalunk szüntelen hangzó igédért, melyben Lelked áital megszólítasz és irányítani akarod életünket. Valahány­szor igédben halljuk szavadat, azt érezhetjük, hogy életünket j akarod megmenteni a hűn romboló hatalmától az üdvösség számára. Te jól ismered Atyánk a mi életünket, Te ismered minden nyomorúságunkat. Te tudod ezért megmutatni az utat is, mely megszabadíthat minket a bűneinktől. Kérünk erősíts meg minket Lelked által, hogy Krisztus lakozzék a hit által szívünkben. Megváltó Urunk, légy életünk formálója és adj erőt mindnyájunknak ahhoz, hogy szeretet- ben meggazdagodjék életünk és az legyen minden cselekede­tünk rugója. Te töltsd be Urunk minden gondolatunkat és Te irányítsd minden cselekedetünket. Szeretnénk ha életünk há­lásan tudna bizonyságot tenni kegyelmed és szereteted nagy­ságáról. Kérünk tisztítsd meg életünket a képmutatástól és a hiú dicsőségvágytól. Adj erőt ahhoz, hogy tudjunk jó szívvel/se­gíteni a rászorulókon úgy, hogy ne tudja a bal kezünk, mit cselekszik a jobb. Segíts Istenünk, hogy életünk és szolgála­tunk az őszinte hála kifejezése lehessen a Te kegyelmedért. Taníts minket újra és újra helyesen imádkozni, hogy a kö­nyörgés szava ne haljon el soha ajkunkon és az kedves le­hessen előtted. Add meg nekünk imádságainkon keresztül a veled való közösség boldog lehetőségét. Eléd hozzuk ma is Atyánk családunkat és otthonunkat. Kérünk áldd meg kedveseinket és őrizd meg otthonunk békés életét. Könyörgiink evangélikus egyházunkért és annak né­péért. Segítsd hűséges szolgálatra a jelenvaló világban. Áldd meg hazánkat és annak vezetőit. Adj békés életet mindnyá­junknak. Könyörgünk az egész emberiségért. Uram vess véget minden háborúskodásnak és viszálykodásnak és adj békessé­get. Urunk maradj velünk a Te Fiad a Jézus Krisztus által Ámen. zelmét. Mihelyt keresztyén éle­tünkben elakad a fejlődés, nö­vekedés, megérdemeljük a Krisztus szemrehányó tekinte­tét és az ítéletét. A keresztyén ember élet­programjának első konkrét pontja: Megtisztulni a bűntől. A bűn egyik foltjának a má­sik után, egyik fajtájának a másik után kell eltűnnie éle­tünkből. Hiszen annyi■ minden torzítja bennünk azt a képet, amelyre Isten teremtett. A bűn ellen különböző képpen lehet harcolni. Néha egy csa­pásra legyőzhető, levethető, mint a szennyesruha. Gondol­junk csak Pál apostol megté­résére. Máskor meg öldökölni kell, mint valami lassan ki­múló „kígyófajzatot”. Álljon előttünk Péter hosszadalmas és küzdelmes új élete. A bűn elleni harc módszerei lehet­nek változatosak, ki-ki vá­laszthatja magának jellemé­hez, egyéniségéhez és adottsá­gaihoz mérten a „testhezál­lóbb” módszert. Mindegy. A módszer különbözhet. A lé-, nyeges az, hogy a bűn nem maradhat életünkben, le kell győzni. A keresztyén ember életé­nek másik jellemzője: betel­jesedni mindazzal, ami isteni, János levelében olvashatunk arról, hogy Isten szeretet. Ne­künk napról napra ki kell áb­rázolni valamit az Isten jósá­gából az emberek között. S erre annyi alkalom van. A meleg, részvétteljes, megértő emberi szóban, a mindenkire kiterjedő szeretetben a szíves szolgálatban és a mindenkire sugárzó türelemben kell kiáb­rázolnunk és megmutatnunk az Istent az emberek között. Ezeken a pontokon szinte vég­telen skálája és lehetősége tá­rul fel •előttünk az előrehala­dásnak és a növekedésnek. S hogyan valósítható meg ez a két életprogram? Hiszen ezt a célt keresztyén életünk fo­lyamán már megszámlálhatat­lanul sokszor kitűztük ma­gunk elé és mégsem értünk célba. Megvalósítatlanul ma­radtak a legragyogóbb szándé­kok és céltalanok lettek a legszebb célok, őszinte vallo­másunk csak a csőd beismeré­se lehet. Jézus Krisztussal kell mind bensőbb és bensőbb ismeret ségbe és kapcsolatba kerülni, aki a maga „hasonlatossága szerint” napról napra meg­újítja övéinek életét. Nem ti­lalmakkal és parancsokkal van tehát dolgunk, hanem az élő Űrral, akinek közelében nem élhet meg a bűn és nem maradhat szegény az emberi szív. Az élő Krisztussal való ben­sőséges kapcsolat az alapja és a biztosítéka a keresztyén em­ber életprogramja megvalósu lásának. Matuz László A vietnami probléma a Pugwash-konferencia napirendjén Sopotban szeptember 11-én kezdődött el a 16. Pugwash- konferencia, amely a vietna­mi problémával, a leszerelés és az európai megbékélés kér­déseivel foglalkozott. Megvi­tatták azt a javaslatot is, hogy a NATO és a Varsói Szerző­dés tagállamai kössenek meg­nemtámadási szerződést, hogy í. .esítsenek atommentes öve­zetet Közép-Euróbában, kös­sek meg a német békeszerző­dést, és szürtessék meg a má­sodik világháború maradvá­nyait Európában. Rotb.at professzornak. a konferencia angol főtitkárá­nak a nyilatkozata szerint megvitatták azt a kérdést is, hogy hogyan lehetne a föld­alatti kísérletekre is kiterjesz­teni az atomkísérletek eltiltá­sáról szóló moszkvai egyez' ménvt. TILTAKOZNAK AZ ATHOS-HEGY SZERZETESEI A görög kormány rendeletet bocsátott ki, amely régészeti területnek nyilvánítja az At- hos-hegyet. Az athosi ortodox kolostorok szerzetesei élesen tiltakoznak ez ellen a kor­mányrendelet ellen, mert sze­rintük elveszíti a hegy eddigi elevenségét és kisugárzó ere­jét mint az ortodoxia eleven központja. De Gaulle utazásáról Több mint negyvenezer kilométert utazott szárazföldön, vízen és levegőben. Megtartott beszédeinek számát a serény statisztikusok, tartalmát fürge újságíró kezek rögzítették, s tv-, rádióriporterek kommentálva adták tovább a nagyérdemű hallgatónak, nézőnek. — Lelkesen tapsoló tömeg fogadta egy- helyütt, míg másutt elzárták tőle a nem éppen ünnepi han­gulatban várakozó sokaságot. Szavai hallatán voltak, akik bosszankodtak és még többen akadtak, akik egy pillanatra fel­lélegeztek és csöndesen vagy hangosabban helyeselni kezdtek. Szóval: néhány napig ő volt az igazi szenzáció, az az ember, aki mindenkit lesöpört az újságok első oldaláról a képes ma­gazinok színes lapjairól és a televíziókészülékek képernyőjé­ről. Hát persze: De Gaulleról van szó, a Francia Köztársaság tábornok-elnökéről. Ő az, aki rövid néhány nap leforgása alatt ilyen, különböző irányú és nemegyszer ellentmondásos hatású feltűnést keltve száguldottá, rohanta, beszélte, látogatta végig az Egyenlítő kerületénél is nagyobb távolságot, a több mint negyvenezer kilométert. Ő az, akinek eleinte olyan sokak szá­mára meghökkentő szavaira, tetteire, egész politikai magatar­tására olyan sokan voltak kiváncsiak az elmúló szeptemberi hónapban. A kíváncsiságból kivette a maga részét a mi hazai közvé­leményünk is és a hírközlés orgánumai nálunk is megkülön­böztetett figyelemmel kísérték a francia elnök „maratoninak” elkeresztelt útját. És tegyük hozzá, hogy ez a figyelem nem­csak a kívülállók érdeklődése volt, hanem annál valamivel többet takart. Tudjuk ennek a többnek, ennek az érdeklődés­többletnek az okát is, nemcsak a magyarázatát. Ez az ok pe­dig az, hogy bennünket is érdekel mindaz, ami a világban végbemegy és különösen is az, ami a „világszenzáción” túl hasznára is van az emberiségnek és benne a mi népünknek. De Gaulle elnök magatartásának pedig sok olyan vonása van, ami valóban nem csak szenzáció, hanem hasznos az egész világ, annak olyan nehezen munkálható békéje számára is. Ilyennek látjuk azt a szándékát, hogy a szocialista államokkal rendezni óhajtja a politikai és gazdasági viszonyokat, hogy „útilaput” kötött a NATO fegyveres kötelékeinek talpára s függetlenítette magát ettől a nagyon veszélyes, háborús terve­ket szövögető szervezettől és nem utolsósorban az a beszéd, amit éppen a mostani utazása alatt mondott a vietnami há­borúról, az Egyesült Államok agresszív és embertelen politi­kájáról Igen, ilyen vonásai miatt rokonszenves a mi hazai közvéle­ményünk előtt is a francia elnök személye s politikája, (amit csak az tesz némileg népszerűtlenné, hogy ebbe a politikába — sajnos — beletartozik az atombomba kísérlet hajszolása is) és ezért fordítunk továbbra is megkülönböztetett figyelmet az elnök minden olyan tettére és mondatára, ami az emberiség javát, békéjét szolgálja Evangélikus Ikadémia — Berlinben Amióta hazajöttem berlini tanulmányutamról, számta­lanszor hangzott el az érdek­lődők kérdése, miben hason­lít, vagy miben különbözik budapesti akadémiánk a ber­linitől? Ugyanennyiszer hang­zott a válaszom: nem azo­nos a kettő! Minden tartományi egyház­nak van egy akadémiája. Én a Berlin-Brandenburgi Tar­tományi Egyház Akadémiá­ján végeztem munkámat, így módomban állt közelebbről megismernem az intézet munkáját, s annak kulissza- titkait. Az Akadémia nem teológus intézet, amihez Teológus Ott­hon is tartozik, mint nálunk, hanem üléseket szervező és rendező szerv, aminek az élén dr. Gerhard Bassarak igazgató lelkész áll, aki a prágai békekonferencia nem­zetközi titkára is. Így sze­mélyében nagyszerűen talál­kozik a német egyház útke­resése a prágai gondolattal. Nem egyszerű az Akadé­mia munkája a „két-világ” küszöbén, s mégsem az ütkö­ző szerepét tölti be, hanem a nevelését. „Ahol beszélge­tések létrejönnek, akár az ENSZ-ben, az ökumenében, vagy bármely tudományos kongresszuson, ott mindig re­mélni lehet” — mondotta Bassarak. Ez a reménység hozta létre ezt az Akadé­miát, hogy ebben a remény­ben dolgozék. Mit végez az Akadémia? Nem egyszerűen megemléke­zik valamilyen évfordulóról, vagy gratulál egy ilyen al­kalomból (Barth Károly 80 éves), hanem „Föl kell fedez­nünk, mit jelent keresztyén­nek lenni a világméretű táv­latokban. A világ új gon­dolkodást követel, sőt új embert és úgy együttélést” — ahogy az Akadémia éves programjának előszavában ol­vashatjuk. S mindezt hogyan? Sokakat elkápráztat a világ, hiszen ma többet változik 1 év alatt', mint korábban 10, vagy akár száz év alatt is. Viszont, nem lehet ezt a világot úgy nézni, | mint a kirakatot, passzívan, I nmmimim miimmm hanem meg kell értenünk. Sőt ez is kevés, tovább kell men­nünk: felelősséget kell erez­nünk érte! Ezeket a gondolato­kat támasztják alá ezek a hét­végi ülések, amelyeknek csak a címeit említem meg: Gand­hitól Martin Luther Kingig; a felelősségteljes társadalom alapjai; képzettség a jövőért; világprobléma — táplálkozás; a közösség új típusa, az egy­ház Kopernikusz után; hit a párbeszédben, vita a Biblia körül... És a teológia? Forradalmi korban élünk, amikor a jelen egyre nagyobb követelmények elé állít. A teológia sem áll­hat meg, még akkor sem, ha vannak olyanok, akik a régi, kedves igék pufogtatásábói megéltek. Ezek fölött előbb- utóbb elszáll az idő, A mai társadalom alapeleme a tájé­koztatás és a beszélgetés. Mindkettőhöz időre van szük­ség, de elsősorban az egyház feladata az, hogy maga tájé­kozódjék a teológiában, s a beszélgetésben tájékoztatni tudjon. Sok minden az ember ha­táskörébe került, aminek bir­tokában jövőt tud tervezni, akár a 2000 évig előre (Fritz Baade). Újra és újra felfedezé­sek, nagy események tartják izgalomban az újságolvasót, a gyülekezeti tagot. Az ember építi házát, gyarapítja otthonát, formálja a jelenben jövőjét, gyermekét tanítja és taníttat­ja. Ebben az egészséges alko­tólázban hangzik, hogy Isten gyermekei vagyunk, s Isten cselekszik a világban. A teoló­giának a feladata újra átgon­dolni, s majd tájékoztatni, mit is jelent „Hiszek egy Isten­ben . ..”, mint Teremtőmben Megváltómban és Megtartóm­ban. A pillanatkép csak az ese­ménynek, vagy eseménysoro­zatnak egy pillanatát tárja elénk. Még akkor sem tudunk meg sokkal többet, ha több ilyet teszünk egymás mellé. Én most csak ezt tettem, de ha sejtetni tudtam azt a munkát, amit az Evangélikus Akadémia Berlinben végez, akkor ered­ményt értem el. Káposzta Lajos ..............................................1 Ök umenikus párbeszéd ökumenikus megbeszélést folytatott egymással a Német- országi Evangélikus Egyház külügyi hivatalának elnöke, dr, Adolf Wischmann (Frank­furt) és Nikodim metropolita, az Orosz Ortodox Egyház kü­lügyi hivatalának vezetője. Ä megbeszélésre Genfben került sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom