Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-25 / 39. szám

A teljességig Ef. 3, 13—21. Pál apostolnak az efezusi gyülekezetért elmondott imád­sága — ezt foglalja ugyanis magába mai igénk — végső cél­ként azt kívánja, hogy a gyülekezet tagjai teljesedjenek be Isten egész teljességével. így is mondhatnék,’hogy egészen az övéi legyenek. Ez az imádság bizony ma is időszerű, és az is marad, mert sok a csonka, elakadt, meggyengült keresztyén élet és ha Isten nincs segítségünkre az ö Szentlelkével, egyi-. künk sem éri el a célt Isten azonban akarja, hogy elérjük, s ezért van értelme ezt az imádságot újra és újra elmondani. Imádságunkra Isten azzal felel, hogy Leikével megerősít. Megerősít bennünket három vonatkozásban: a hitben, a sze- retetben és az ismeretben. A hit akkor teljes, ha bizalommal fordul Isten felé. Ha nem kételkedik Isten szavában, hanem hiszi, hogy Isten min­den ígérete beteljesedik. Az is, amit életünk fenntartásáról, táplálásáról mond. Az is, amit a bűnbocsánat evangéliumában közöl velünk. És az is, amit a feltámadásról, örök életről, üd­vösségről megígért a benne bízóknak. A Lélek Krisztus felé fordítja tekintetünket, vele kapcsol össze, — mert Isten min­den ígérete benne lett „ámenné”. Benne mutatta meg Isten mennyire szeret bennünket. Ha őt odaadta értünk,, vele együtt hogyne adna mindent minékünk. Hogy a szeretet mikor teljes, azt az apostol két képpel is kifejezi. Egyrészt a fáéval, amely belegyökerezve a földbe, állandóan onnan szívja fel az életet adó nedvet, másrészt az épületével, amelynek minden része végső soron az alapra épül fel. Ezzel a két képpel Pál apostol úgy jellemzi a keresztyén életet, mint amelynek minden része telítődve van az Istentől kapott szeretettel. Istent az ismeri igazán, aki megértette mindeneket átfogó jóvoltát. Az Ö jósága kozmikus méretű. Kiterjed a teremtett világ minden irányába és magába foglal mindeneket. Minden embert, minden népet, minden teremtményt, — még a ma számunkra ismeretleneket is. Ebben az egész teremtettségben mindenkor és mindig teremtményei megújulását, tökéletességét és örökkévalóságát munkálja. Aki ezt tudja, az reménységgel van a világ jelene és jövője felől. Ez a reménység cselekvésre lendíti embertársaiért, a világért, a békés jelenért és a boldog jövőért. A bennünk levő erő valóban kevés a hit, szeretet és isme­ret kiteljesedéséhez, de Isten lelke képes bennünket egészen az övéivé tenni. Mezősi György JMIIÍIIIIIllllilllll!|[|llllllllll:lllllllll!llllHlllinillll!l!l!l!l!lllllllílllllllll!l!IIIIIilllllllll!lllllillllllllllllllillllil!lll!lllllilllll!lilílllllllllílilIlll — Modern, sima vonalú, műbú­tor diplomata íróasztal, háromré­szes szekrénnyel együtt, igényes­nek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefon: 138—50'4. Négy óráig. — Bundák átszabása, irhatisztl- tás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos ü. 1. az udvar­ban. — Simca, új motorral igényes­nek eladó. Cím a kiadóban. — Jíarmónium javítás, romos felújítása, zongorahangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokorny Ká­roly, Bp. Ű4*>est, Rózsa u. 59. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság j Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VTII„ Üllői út 2* Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.03198/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L HIRE K. — Szentháromság utáni 16. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 7, 11—17; az igehirdetés alap- igéje: Ef 3. 13—21; a délutáni istentisztelet alapigéje: Lk 14. 12—14. — TATABÁNYA. A tatabá­nyai egyházközség új templo­mának felszentelése szeptem­ber 25-én délelőtt 10 órakor lesz. Az istentisztelet szolgála­tát D. dr. Vető Lajos püspök végzi. Agendánk szerint a templomszentelés napján a gyülekezetek ökumenikus imádságukba foglalják az ör­vendetes eseményt. — MÉRGES. A mérgesi egyházközségben a helyettes lelkészi teendők ellátásával D. dr. Vető Lajos püspök Bárány Gyula kisbaboti lelkészt bízta meg. Bárány Gyula szolgála­tát megkezdte, a gyülekezet és Baráth József ny. lelkész, aki eddig mint nyugdíjas lel­kész, a' szolgálatot ellátta, szeretettel fogadták az új he­lyettes lelkészt. — BICSKE. A tatabányai gyülekezet által adományozott szószéket szeptember 18-án szentelte ' fel Selmeczi János fejér-komáromi esperes. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 25-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: GART AI ISTVÁN lelkész, a nógrádi egyházmegye espere­se. — KARDOSKÜT. Szeptem­ber 18-án ünnepi istentisztelet keretében emlékezett meg a kardoskúti gyülekezet gyüle­kezetté szervezése 75, és anya­egyházközséggé alakulásának 50. évfordulójáról. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A budai egyházmegye lelkészi munkaközössége szeptember 12-én a budavári gyülkezet- ben ülést tartott. Ruttkay Le­vente áhítata után a lelkészek a zsinati törvény-tervezet első részét tárgyalták meg. — A pesti egyházmegye lel­készi munkaközössége szep­tember 21-én a kőbányai gyü­lekezetben ülést tartott. Az ülésen a munkaközösség meg­tárgyalta a zsinati térvény- tervezet második részét, majd meghallgatták Veöreös Imre és Hafenscher Károly lelké­szek előadását. IIISHIHIIIIIIIÍIIIIIIlRIIIIIIIIf ülnillllllllltlIUlltllllHBtlIlllllinillinillIflItlIUllfRtniltilflIIHVIllHIHfllfKltffttlI ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. szeptember 25-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajt- ler Gábor de. 11. (úrv.) Haíen- scher Károly du. 6. dr. Kékén And­rás Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 5. Szere- tetvendégség Dózsa György út d_e. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sándorné du. 6. Bán­di Sándor Kőbánya de. io. du. 5. Szeretetvendégség: Trajtler Gábor Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfal­va de. 8. Baranyai Tamás Gyar­mat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10- Blázy Lajos Pesterzsébet de, 10 , Virágh Gyula Soroksár ÜjteSep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MAV-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rá­kospalota Kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegv de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél, 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Várady Lajos este 7. Ruttkay Levente Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de, 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Ele­mér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Csengődy László Budake­szi de. 8. Takács József Pest- hidegkút de. fél 11. Takács Jó­zsef Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Im­re Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L A GAZDASÁGI IGAZSÁGOS­SÁG KÉRDÉSE A koppelsbergi konferencián október 17—21-ig érdekes és nagyon aktuális problémát tű­zött napirendre az Egyházak Világtanácsa európai szekció­jának az ifjúsági osztálya. A gazdasági igazságosság kérdé­sét tanulmányozzák nemzet­közi szinten. HÉTRŐL—HÉTRE Kétféle buzgólkodás Lukács 14, 12—14 Jézus parancsát mai nyelven így lehetne elmondani: Törődj azokkal is, akik nincsenek a hiteden, kinn élnek a világban és akiktől semmit nem várhatsz! Törődj a szegényekkel, cson- kabonkákkal, tehát azokkal, akik segítségre szorulnak. Keresztyén életünknek két jellegzetes vonása van. Az egyik az Istennel való törődés, az Istennel való benső, kö­zösség. A másik: a külső gyakorlati szolgálat. Akkor élünk helyes keresztyén életet, ha ez a kettő összhangban, kapcsolat­ban van egymással! Nem jó úton járunk, ha van ugyan Is­tennel való, belső, boldog közösségünk, de nincsenek külső szolgálataink. Ez a gyümölcstelen élet! Isten előtt az olyan keresztyén élet kedves, amelyben a két összetevő egymást élteti, egyik a másikból folyik. Ä szolgálat erősíti a benső életet, viszont az imádkozás, a hit, erőt, buz- góságot, ösztönzést ad a szolgálatra. Sem a csak „elmélyülő”, sem a csak „agilis” keresztyének, nem egészen keresztyének. Meg kell látnunk, hogy a világban van kenyér, lakás, béke, házasság stb. kérdés. Annak a keresztyénnek, aki ezt nem látja, betokosodott a hite. Mégis nem elég csak „sónak” lenni a világban, mintha nem lenne bibliánk, templomunk, gyülekezetünk! Csak a két összetevő feszültségében élhető az újtestamen­tum szerinti keresztyén élet. Imádkozzunk és buzgólkodjunk azokért, akik szolgálatunkat nem fizethetik vissza. Tegyük ezt Isten dicsőségére! f Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 84,12 — EFEZUS 3,16 — Templom­má akarja formálni Isten a belsőnket, hogy Krisztus lakozzék ott a hit által és meggyökerezzünk a szeretetben, hogy Isten dicsőségére és embertársaink javára éljünk. Efezus 3,13—21 — Zsolt 102. — 2. Tim 1,10. HÉTFŐ: ZSOL 1,1—2 — 1. PÉTER 4,4 — Mennyei Atyánk kegyelme napról-napra megújul, mert szeretete nem személyválogató. Bízhatunk és reménykedhetünk segítségében Jer. siralmai 3,22—33 — Galata 5,1—12. KEDD: ÉZSAIAS 43,20 — JÁNOS 7,37 — Jézus megszaba­dított az ószövetségi törvények pontos betartási kötelezettsé­gétől, és összefoglalta számunkra a szeretet kettős parancsá­ban a tennivalót, hogy Lélek szerint járjunk. Zsidók 12,4—II — Galata 5,13—24. SZERDA: 1. KRÓNIKA 29,17 — CSELEKEDETEK 5,3 — Jób hite és alázatossága példa lehet előttünk. El tudja fogadni a rosszat is, mint hitpróbát, az Isten kezéből, nemcsak a jót. Jób 2,1—10 — Galata 5,25—6,10. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 145,10 — JELENÉSEK 19,1 — Pál apostol dicsekedése: Jézus Krisztus keresztjében dicsekszik, akiben megtalálta üdvösségét és akinek bélyegeit hordozza testében. Békesség és irgalmasság azok osztályrésze, akik ugyanígy élnek. Jel. 12,7—12 — Galata 6,11—18 — Zsidók 1,14. PÉNTEK: HABARÉK 3,2 — 1. KORINTHUS Iff,13 — Jé­zus fölemeltetett a földről a keresztfára, hogy az egész világ' számára üdvösség legyen. Magához akar vonni minden em­bert, hogy szeretete és megbocsátása elérje szívünket. János 12,27—33 — Dániel 2,1—26 (1. Kor 2,6). SZOMBAT: ÉZSAIÁS 9,5 — LUKÁCS 1,33 — Választott népét maga az Isten vezeti az ígéret földje felé..Olyan orszá­got készített számunkra, ahol nincs könny és fájdalom, nincs szenvedés, hanem örök békesség Istennél. 2. Mózes 23,20—26 — Dániel 2,27—49 (1. Kor 2,7—8). ifj. Harmati Béla ^jgajaajSiSicysJsrciJEisiÉyeiiiiM'SfiiuaiEraii^ DOLGOZATÍRÁS A két világháború között különösen is ne­héz volt szegény diáknak lenni. Mint min­den háború • után, most is kevesebb és ke­serűbb lett a mindennapi kenyér azoknak, akik csak a munkájukból éltek. — Mi lesz velünk, kisfiam?! — kérdezte ezekben a napokban egy fáradt édesanya a gimnazista fiától. — Nekünk nincs se há­zunk, se üzletünk. Nekünk nincs se gazdag rokonunk, se gazdag ismerősünk. Nem tudunk eladni semmit. Sem ékszert, sem szőnyeget. Se festményt, se zongorát. Nekünk semmink sincs az életünkön kívül, miből fogunk hát élni?! Ez a sivár, szomorú, szegény pillanat mégis sorsdöntő és nagyszerű jelenet lett Békés Pé­ter gimnáziumi tanuló életében. Hiszen ez a kérdés felnőtté, férfivá avatta. Igen, ő már nem gyerek többé, hanem komoly, irigyelt felnőtt, akivel lám, már megbeszélik a csa­lád sorsát, jövőjét. Véleményét és segítségét kérik.. Megosztják vele nemcsak azt a kis darab kenyeret, hanem a kenyér megszerzé­sének gondját is. Péter végignézett a szobán. Az egyik sa­rokban ott feküdt már egy éve nyugdíjas, beteg édesapja. A másik sarokban soványan és sápadtan valami könyvet olvasott Vera, a kishúga. Nézte a szegényes szobát, a rongyo­kat, az üres polcot, a félkiló kenyérrel és a szilvalekváros csészével. Aztán kihúzta ma­gát. Gyermekarcán élesebbek lettek a voná­sok, a szemében fellobbant valami ismeretlen láng és úgy állt oda a síró édesanyja elé. — Ne tessék sírni, édesanyám! Isten nem hagy el bennünket. Majd meg tetszik 1* meg lesz mindenünk. Majd én dolgozni fo­gok. Még bársony ruhát is veszek édesanyám­nak, édesapámnak pedig hozok gyógyszert és sok tejet, hogy mielőbb meggyógyuljon. A bársonyruha és a tej hallatára már fel­zokogott az édesanyja. Aztán megcsókolta a fiát a szívére szorítva hosszú öleléssel. Másnap már besötétedett, mire Péter haza érkezett. Egy tejeskannával, kis csomaggal és nagyon fényesen csillogó szemekkel. — Az Istenért, kisfiam, mit csináltál?! Honnan vetted ezt a rettentő kincset, két li­ter tejet és egy csomag friss vajat. Honnan hoztad?! Csak nem ... — Nem merte kimon­dani iszonyú gyanúját. — Tessék nyugodt lenni, anyukám, ezt én nem loptam. Ezt én megkerestem! Egész nap dolgoztam érte! — Dolgoztál?! Hol? Hogyan? Hiszen felnőtt férfiak is munka nélkül járnak. — Hát tetszik tudni — kezdte a fiú —, ami­kor tegnap beszélgettünk és én édesapa arcát néztem, akkor az jutott eszembe, hogy elő­ször is tejet kellene szerezni. Az biztosan jót tenne neki. Így kerüPtem el a Búza térre. Ot‘ van egy tejüzem lent a pincében. A tulaj­donost is ismerem. Juliska néninek hívják. Egyszer már voltunk ott mérkőzés után a fiúkkal és akkor az Ernő nekem is fizetett egy pohár tejet. Gondoltam, hogy most is elmegyek és megmondom; hogy nincs pén­zem, de adjon egy pohár tejet, majd egyszer megadom az árát. — No és?! — sürgette az anyja. — Hát a Juliska néni nem adott ugyan in­gyen tejet, dd azt mondta, hogy megbetege­dett a kocsisa. És ha az állomásról behozom a kannákat, akkor ad tejet és egy kis darab vajat is. Hát én a kétkerekű kiskocsin for­dultam vagy nyolcszor is, de behoztam az összes tejet. És most itt van a fizetség. — Édes kisfiam, hogy bírtad?! — sírta bol­dogan az édesanyja. Péter pedig ott állt és olyan boldogságot érzett, mint eddig még soha. Aztán jött a szeptember. A tejhordásból lassan lábra állt a család. Édesapa ruhájából édesanya maga varrt egy kis ruhát Péter­nek. Mert hát az iskolába nem lehet olyan rongyosan járni. Múltak a napok, hónapok. Péter pedig igyekezett betakarni szeretei- szőtte. szegényes ruháját, kis darab kenyerét szorgalommal, engedelmességgel, jósággal. El­ső diák lett az osztályban Mindenki meg­szerette. A tanár úr is, a társai is. Egy nap magyar órán dolgozatot írtak. Ez volt a jcím: — Mi szeretnék lenni?! A fel­adat izgalmas volt és érdekes. Most senki se nézte a mellette ülő irkáját. Hiszen min­denkinek volt mondanivalója a maga álmai­ról. A gyermeki lélek, tiszta, őszinte, igaz vallomásai gyorsan íródtak a füzetlapokra. Péter is írt. Pár pillanat alatt megjelent előtte a maga otthona, a mások nyomorúsá­ga, szomszédok, emberek nehéz élete, a há­ború ütötte sebek, sírások és gyorsan rótta a sorokat. — Orvos szeretnék lenni! Annyi betegség, szenvedés, nyomorúság van a világon. Any- nyi bánat és annyi sírás! Szeretnék segíteni a világon. Hogy többet örüljenek és keve­sebbet sírjanak az emberek. Hogy békében, boldogan és mosolyogva éljenek. — Orvos szeretnék lenni! És ha már nem is tudom meggyógyítani őket, szeretném leg­alább megvigasztalni.. . Két hét múlva a magyar tanár úr kihir­dette az eredményt. — Békés Péter dolgozta kitűnő — hangzott a méltatás — csak egy kis fogalmazási hiba van benne — mondta mosolyogva. — Hát ide figyelj, Péter! Az orvosnak gyó­gyítani kell ám, nem vigasztalni! Pedig Péter nem tévedett. Ö az igazat írta és az igazat kapta is meg. Úgy akart gyó­gyítani, hogy mellé álljon mindenkinek, aki­nek szomorú az arca és könny van a szemé­ben. Ö a jót, a szépet, a békés boldogságot akarta. „Hogy többet örüljenek és kevesebbet sírjanak az emberek!” Péter jót írt a dolgozatban és jót kapott az életben. Nem lett orvos belőle. Pap lett! Négy év­tizeden át hűséges hirdetője mindannak, amit a dolgozatában megálmodott. Az emberek örömére. Pap lett, mert sokat járt emberi könnyek között és ő azt akarta, hogy többet örüljenek az emberek! Friedrich Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom