Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-05 / 45. szám

Lelkipásztori beszélgetés — a gyülekezet énekléséről Péterke az idén egy szep­temberi szép napon lépte át először az iskola küszöbét. Azóta is szinte mindennap új és friss izgalmakkal van tele számára a világ. Bizony bevallom, boldog büszkeséggel látom rajta és körülötte mindazt a sok örö- fnöt, ötletet és meglepetést, amivel az iskola ma várja és viszi előre bölcsen és kedve­sen a tudás tiszta világa felé az élet útján elinduló gyer­meket. En még palatáblával és szi­vaccsal piszkítottam be ma­gamat és kis ruhámat, Péter­ke bőr aktatáskájával már úgy száll le a villamosról, mint egy új világba érkező nagykövet. Tegnap feltárta előttem tás­kája titkait. Tankönyve — gyönyörű képeskönyv és már az első hónapban ebből ta­nulja az ábécé rejtelmeit. Mutatja a füzeteit, szépen te­leírt oldalakkal. Szinte hihe­tetlen, hogy két hónap alatt már ennyit megtanult. Meglepetésem tetőpontra pmelkedik, amikor megmutat­ja a „nyomdáját”. Szétnyíló papírtáblán egymás mellett kivágott papírbetűk. Minde­gyikből több van berakva pgy-egy helyen. Péterke szeme csillog és azt mondja: —■ Tessék mondani egy mon­datot! Gyorsan felnyitom a képes­könyvét és az első lapokról olvasom neki: « A ló állat Péterke felemel egy kisebb kartonlapot és már rakja is bele a különböző helyekről összeszedett betűket. Pár perc alatt előttem áll a kartonla­pon a mondat: „A ló állat”. Csodálatos! Megsimogatom Péterke ér­telmes, kipirult arcát és arra gondolok, hogy nemcsak a vi­lágűrben, hanem a hűvösvöl­gyi iskolában is milyen szé­pek. a csodák. És Péterke beszél. A tanító- néniről, az iskoláról, a „gye- rekek’-ről. A bábszínházról, ahová autóbuszon vitték őket és a fényképről ahol ott ül Péterke a világ térképe előtt egyedül és értelmesen a szép jövőbe nézve. A családnak bi­zonyára ez lesz a legszebb emlék. Ez a fénykép — arról a felejthetetlen szép időről, amikor Péterke elindult pz élet felé. Sok mindent elmond még Péterke, pedig a két hónap legszebb leckéje még csak ez­után következik. Péterke egy napon sírva ér­kezett meg az iskolából. Ázott volt, csapzott és felka­vart. — Mi baj, kisfiam?! — kér­dezte tőle aggódva az édes­anyja. — Elvesztettem a villamos­bérletet! — zokogta keserve­sen Péterke. — Na, akkor egy évig gya­log jársz majd az iskolába — mondta neki Anyuka a szi­gorú nevelés szavaival. Péterke könnyei azonban olyan vigasztalanul hullottak, hogy Anyuka csakhamar át­alakult nevelőből átölelő, si­mogató és könnytörlő édes­anyává. — No jó! Ne szipogj már! Gyere szépen ide és mondd el, mi történt?! — Hát az úgy volt — sze- pegte Péterke —, hogy amikor kijöttünk az iskolából, hirte­len megeredt az eső. Erre mi felhúztuk a kabátunkat a fe­jünkre és abban volt a bér­letem.-i Akkor biztosan ott esett ki az úton — magyarázta Anyuka. — Nem biztos — emlékezett vissza a nagy esetre Péterke —, mert éppen arra jött egy autó a nagy sárban és mi be­ugrottunk előle az árokba. Anyuka átlátta a helyzetet és odaszólt Péterkének: — Ne sírj már! Vedd fel ezt a száraz ruhát és aztán vissza­megyünk, hátha megtaláljuk valahol. így is történt. Elindult Anyuka, a kezén Péterkével, megkeresni az el­veszett bérletet. Odaértek. Hosszú keresés a sáros utcán, az árokban, a vi­zes bokrok között. Hiába, semmi eredmény! Anyuka még beszólt a kö­zeli boltba, majd az iskolá­ba, hátha valaki visszahozza. Megkérte a sarki rendőr bá­csit és betelefonált a villamos központba. Közben este lett és ered­mény nélkül elindultak haza­felé. — Mi lesz, ha a papa ha­zajön a munkából és meg­tudja, mi történt ■-— mondta újra kitörő sírással, remény­telenül Péterke. Aztán múltak a napok. Ne­hezen és nyomasztóan Péter­ke számára. Négy nappal az eset után vastag ajánlott levelet hozott a postás bácsi Péterke címé­re. Anyuka először csodálkoz­va nézte a feladót: az óbudai postahivatal küldte. Aztán sietve kibontotta és a sárga borítékból kivette a külde­ményt — egy szépen össze­hajtogatott sáros, fehér zseb­kendőt. — Persze, ez a Péterke zsebkendője! Ó, inkább a bérlete jött volna meg ebben a levélben. Csalódottan tette le az asz­talra a zsebkendőt. Hát ahogy leteszi, kihullik belőle — az elveszett villamos bérlet. Sehol egyetlen név, egyet­len írás, hogy ki találta meg, ki küldte. Csak ennyi van a borítékon: az óbudai posta- hivatal. Már berreg a telefon: •—■ Itt Péterke anyukája. Tessék mondani, nem tudják ki találta meg a fiam villa­mos bérletét?! *— De igen — felelte egy kedves női hang — de a kol­lega már nincs itt a hivatal­ban. Péterke akkor jött meg az iskolából. Az első, amit meg­látott: a sárga boríték az asztalon és rajta a sáros, fe­hér zsebkendőn az arcképes villamos bérlet, amit egy is­meretlen bácsi megtalált és az ö nevére és címére vissza­küldött. Péterke szemét újra elön- tötték a könnyek. De ezek már ragyogtak az örömtől. És én most ezeket a tisz­ta, boldog könnyeket ebben a kis írásban küldöm el kö­szönetül annak az ismeretlen bácsinak, aki a legszebb lec­kére tanította meg Péterkét. Arra, hogy az emberek jók és az otthon küszöbén túl is vigyáznak a Péterkék örö­mére. Mert van-e ennél szebb lec­ke, hogy néha így tartozik össze: egy sáros fehér zseb­kendő, egy villamos bérlet, egy ismeretlen bácsi szíve és egy Péterke öröme. íf^CLFÖlböM W TÖRTÉNT VATIKÁNI POLITIKA SPANYOLORSZÁGBAN Az utóbbi időben, némileg háttérbe szorult a Vatikán reakciós köreinek a befolyása a vatikáni külpolitikában. Megvannak ennek a maga tárgyi és személyi okai egy­aránt. Tárgyi okai többek kö­zött a szocialista és népide­mokratikus országok gazda­sági, politikai és katonai meg­erősödése, aminek az ismere­tében a közvélemény nyomá­sa alatt visszavonulni kény­szerülnek a nyílt vagy hideg­háború képviselői. Maguk az egyszerű katolikus emberek jönnek rá arra, hogy a pápai encyklikákban „embertelen­nek” minősített szocialista társadalmi rend mennyivel emberségesebb, az ember em­beri méltóságának a fokozá­sára törekszik sokkal inkább, mint az általuk védelmezett nyugati kapitalista rend. Ete- kintetben a meghirdetett va­tikáni egység-zsinatnak is re­vízió alá kell esetleg vennie viszonyát a nem-kapitalista rendhez. — A személyi ellen­tétek pedig a pápaválasztás óta megvannak a jelenlegi pápa és főként Ottaviani bí­boros között, akit a spanyol bíborosok Francóval egyetér­tésben pápává akartak leg­utóbb választani. Csak természetes, hogy Ot­taviani, aki a bíboros kollé­giumban. a reakciós irányzat főképviselője, azóta is a spa­nyol bíborosok között érzi legjobban magát. Most éppen Spanyolországban tartózkodik és főzi a „fekete levest”. A pamplonai egyetem körül ugyanis nézeteltérés támadt az egyházi hatóságok és a spanyol nevelésügyi minisz­ter között. A vita kimenetele az lett, hogy a miniszter hosszabb szabadságra ment, ahonnan mint miniszter alig­ha tér vissza. Ottaviani tehát jó munkát végzett a Vatikán szolgálatában s ez egyúttal lerántja a leplet a Vatikán igazi arcáról is! Róma nem változott! A DÉL-AFRIKAI FAJI POLITIKA ELLEN A világ közvéleménye és a vezető politikusok egyre ke­ményebb szavakkal ítélik el a dél-afrikai kormány fasisz­ta faji politikáját. Az ENSZ közgyűlése elsöprő többséggel támadta a kormány faji meg­különböztető törvényeit és rendelkezéseit. Annak idején megírtuk, hogy a dél-afrikai anglikán egyház püspökét, Reevet ki­utasították Dél-Afrikából, mert szembeszállt a kormány intézkedéseivel. Utóda Dr. Stradling püspök lett, aki megérkezése után kijelentette, hogy nem helyesli a dél-af- kai faji törvényeket és nem fog hallgatni, ha az erkölcsi alapelvek megsértését tapasz­talja. Beiktatásán egyébként jelen lesznek a különböző fa­jok képviselői. Ide kívánkozik 25 dél-afri­kai lelkésznek a tiltakozása is a dél-afrikai hatóságok „erkölcstelen törvénye” ellen, amely szerint magas pénzbír­sággal fenyegetik meg azokat, az európaikat, és színeseket, akik személyes kapcsolatot tartanak fenn, vagy házassá­got kötnek egymással. Az anglikán, metodista, zsinat­presbiteri, holland-református és zsidó felekezetek teológu­sai egyértelműen megállapí­tották, hogy ez a törvény el­lenkezik minden vallásos alapelwéL ANGLIA A chelmsfordi egyházkerü­letben 500 anglikán lelkész arra szólította fel a gyüleke­zeteket, hogy írjanak alá egy, a királynőhöz intézett petí­ciót. A petíció azt kéri, te­gyék lehetővé a chelmsfordi prépostnak és káptalannak, hogy a jövőben maga választ­hassa meg a kerület püspö­két. A jelenlegi módszert, mely szerint az új püspököt a miniszterelnök javaslata alapján a királynő nevezi ki, s így puszta formaság csak a kerület vezető lelkészei által történő választás, — éppen nemrégiben élesen bírálták az angol közvéleményben a lon­doni püspök megválasztása alkalmával. A lelkészt hivatal látoga­tója gyülekezeti kántor. Lel­kes ember, jó muzsikus, mo­dern gondolkodású. Szót kö­vet szó és máris gyülekeze­teink énekléséről folyik a be­széd. A KÁNTOR: Kétségtelen dolog, hogy gyülekezeteink éneklése néhány év óta ko­moly fejlődést mutat. Azt még nem mondhatjuk, hogy min­den rendben van, de általi­ban eljutottunk odáig, hogy a gyülekezetek éneklése rit- mikusabb, lendületesebb, nem olyan vontatott, mint volt. A LELKÉSZ: Azt hiszem, ahogyan tudunk példát szé­pen éneklő gyülekezetekről, éppen úgy az ellenkezőjéről. Név szerint felsorolhatnék né­hány közismert, jelentős gyü­lekezetei, amelyben a legdal­lamosabb dicséretet is úgy húzzák, mintha lassúsági ver­senyben vennének részt. En­nek bizonyos okai vannak... A KÁNTOR: Az egyik ok lehet maga a kántor. Múltko­riban részt vettem egy isten­tiszteleten, amelyen a gyüle­kezet már „túlénekelte”, meg­előzte a kántor játékát. A kántor nem vezette az ének­lést, hanem kísérte. Ez pedig szerencsés helyzet, amelyen könnyen lehetne segíteni, ha a kántor felismeri a lehető­ségeket és maga is tempósab- ban játszik. A gyülekezetnek is örömet szerezne és saját magának is megérdemelt di­cséretet. A LELKÉSZ: Valóban így van. Másutt viszont a kántor nem boldogul a gyülekezet éneklésének lassúságával. A templomba járók gyakran konzervatívok, maradiak eb­ben a tekintetben és azt mond­ják: eddig is így volt... A KÁNTOR: Ha van még ilyen eset, a kántornak vál­lalnia kell a küzdelmet akkor is, ha esetleg évekig tart. Na­gyon „öreges” gyülekezet le­het az, amelyet semmiképpen nem lehet ránevelni a szép éneklésre. A mi híveink is hallgatnak rádót, nézik a te­levíziót, részesei annak a nagyszerű nemzeti énekkultú­rának, amellyel népünk dicse­kedhetik. Huszonöt éves kor­tól lefelé már valamennyien új zenei képzést tanultak az iskolákban és az lehetetlen, AUSZTRÁLIA A Bahai-mozgalom erősíte­ni akarja tevékenységét az ausztráliai kontinensen. E célból Rabbani asszony, a mozgalom képviselője, a moz­galom világközpontjából. Hai­fából Sidneybe utazott, hogy ott az első ausztrál Bahai- tempkxmot felavassa. Ehhez csatlakozóan felkeresi a kon­tinens és a távolkelet más városait is. hogy ez előbb-utóbb «* >** Iéntkezzék a gyülekezeti ének­lésben. A LELKÉSZ: De a lelké­szeink is felelősek a gyüleke­zet énekléséért. A KÁNTOR: Bizony gyón is! Soknak nincs érzéke ehhez a kérdéshez. Nem is is­meri fel kötelességét. Ebben az esetben azonban a gyöke- rekig kell eljutni. Ügy hal­lottam, hogy az Északi Egy­házkerület tanácsa előtt szó­ba került az a levél, amely­nek írója hiányolja a Teoló­giai Akadémia hallgatóinak zenei kiképzését. Azt kéri, hogy az ott töltött öt év alatt minden hallgató tanuljon meg harmóniumon, esetleg orgo­nán játszani. Ez nem nagy igény, de annál nagyobb fon­tosságú. A hallgatókat néha el kellene vezetni olyan bu­dapesti gyülekezet templomá­ba, ahol példásan énekelnek. De olyanba is, ahol az elret­tentő példát tapasztalhatják... A LELKÉSZ: Ügy gondo­lom, hogy van összefüggés az élő igehirdetés és a gyüleke­zet éneklése között is. Ahol Isten igéjét egyszerűen, vilá­gosan, mai nyelven prédikál­ják, és ahol a hívek befogad­ják a megtérésről szóló üze­netet, ott valamiképpen az éneklés se lehet akármilyen. A KÁNTOR: Vagyis: hitből élő gyülekezet — éneklő gyü­lekezet ... A LELKÉSZ: Ezek az emlí­tett fettételek meghatározzák azt is, hogy miért mernek egyes gyülekezetekben éne­kelni az énekeskönyv Üj Ré­széből is, mások viszont miért nem ismerik még azt. A KÁNTOR: Pedig egyhá­zunk lelki egységének egyik kifejezése ez. Sokszor kínos lehet valaki számára, ha más gyülekezetbe kerül és nem is­mert énekeket hall, amelyek talán még idegenül is hatnak rá. Pedig ő igazán nem tehet erről. De akárhogyan nézem is ezt a kérdést, él bennem a reménység, hogy evangélikus egyházunk — éppen a Bibliá­hoz való ragaszkodása mellett — megfelel majd annak a szép jelzőnek, hogy — éneklő egy­ház. Feljegyezte: Horváth András Az európai mohamedánok Kopenhágában angliai, hol­land, német, svájci, spanyol és skandináv-államokbeli résztvevőkkel konferenciát tartottak. A tárgyalások kö­zéppontjában az a kérdés ál­lott, hogyan lehetne az euró­pai országokban az eddiginél erőteljesebben elterjeszteni a mohamedánizmust. Friedrich Lajos S'zent c^akai) is jQutkev ^/ÍLáttőn (Részlet Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony c. regényéből) A lőcseieknek bizonyára van okuk dicse­kedni a kathedráléjukkal, mert annak pom­páját nemcsak a művészi remeklés teszi ne­vezetessé, de még inkább azok a nagy törté­nelmi visszaemlékezések, a mik minden egyes oitárműhöz, kathedrához, az ülőpadokhoz vannak csatolva; a mai kor fia nem járhat végig közöttük, a nélkül, hogy arra ne gon­doljon, hajh ha most ebből a pádból csak ki­szállna Hollós Mátyás király, s széttekintve, gzt mondaná: „csiribili emberek!", ha a jó Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta a fejét, azt mondaná mindenre, a mi történik: „dobzse, dobzse!” Ha az a márvány­ba faragott kép, a ki két sarkával egy fekvő oroszlánt tapos, csak kinyújtaná egyszerre a karját s odamutatna az átélleni falra s el­kiáltaná magát: „hova lett onnan az a kép, a mit én odaállíttattam?” A hatalmas nagy dynasta Thurzó az a márványszobor, az az eltűnt kép pedig Luther Márton életnagyságú képe volt, a mit a lutheránussá lett püspök aranyozott bronzrámába helyeztetett el, szem­közt a templom patronusával, Szent Jakabbal. S az apostol és a reformátor szépen össze­fértek egymással, és mind azok az aranyos szent alakok megszokták régen, hogy a luthe­ránus pap prédikáljon a templomukban, még csak a fejüket sem csóválták, a midőn nagy­tiszteletű Zabeier Jób uram arról a textusról tartott hatalmas prédikücziót, hogyan verte meg Gideon az amalekitákat és filiszteuso- kat, kihozva belőle, hogy Gideon nem más, mint Rákóczy Ferencz fejedelem, az amaleki- ták és filiszteusok pedig a németek és rá­csok. Verjük mi azokat! A prédikáczió után pedig felolvasá a gyülekezetnek Bercsényi fő­vezér ö kegyelmességének hadi rendeletéit. Amen! A gyülekezet hallgatta azt nagy áhítattal, esak a senatorok padjában hangzott fel közbe a hangos prüsszentés, orrfúvás; sorba járván a prédikáczió alatt az öblös tubákos pikszis. Ez a senatorok padja leghátul van, a temp­lom mélyén, egészen az orgona karzata alatt. Akkoriban készült ez, a mikor Lőcse szabad köztársaság volt, tizek tanácsával és elnökkel. Valamennyi souverain senatornak czímerét odafaragták a pad magas támlányára, olyan hatalom volt az akkor! A prédikáczió végeztével az orgonista rá­kezdi a nagyszerű orgonán (Kramerius patri­cius készíttette azt) a művészien előadott praeludiumot, melyben összevegyülnek Jaco- poni Stabat Materének melódiái a Rákóczy- nóta busongó dallamaival, míg egyszer aztán megszólal a pedál bassus hangja, s ez isme­retes bugásra mind az egész gyülekezet talpra áll s egy szívvel és szájjal rázendíti a zsolozs­mát: „Eine feste Burg ist unser Gott!” Milyen hatása van ennek a zsolozsmának minden emberre! Hogy kiszáll a lélek min­den arczra; úgy tetszik, mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekből férfiak, a férfiakból hősök, a nőkből kíntanúk (martyr) lesznek. A lelkesedés szent tüze gyújtogat. „Erős várunk nekünk az Isten!” Benne van e dalban minden, a mi az embert a föld sará­ból felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, a jellem­erő, egészen fel az Istenimádásig! Kihívás a haragos bálványok ellen, akár e földön lak­nak, akár a túlvilágon. S mikor elvégzi a fal- rengetö strófát a közönség, az a festett kép ot­tan a rámában, Luther, maga egyedül még tovább énekli azt. (Nem miraculum ez, se nem hókusz-pókusz, hanem egy szegény süket szabómester ül ottan a kép fölötti fülkében, a ki nem hallván semmit a füleivel, egy sor­ral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa meg!) E zsolozsma éneklése alatt tizenkét senator az oltár elé járul, a hol a nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Űrvacsoráját. Úgy szokás, hogy esztendő utolsó napján a tanácsbeliek communikáljanak, s bűneikért extra feloldást kapjanak. Szükségük lehet rá. A communió- ról elmaradni senkinek nem szabad, hivatal- vesztés terhe alatt. Ez is megtörténvén, a gyülekezet kivonul a templomból, elöl a gyermekek, azután a nők, utoljára a férfiak, leghátul a tanácstagok. Azután bezárják a templomot, s szent Jakab és Luther Márton ismét egyedül maradnak egymással szemben. ISTENTISZTELETI REND ISTENTISZTELEI REND Budapesten, 1961. november 5-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor de. 11 (úrv.) dr. Kékén András du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Blázy Lajos de. 11 (úrv.) Koren Emil du. 6 (úrv.) Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly de. 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 10 Fodor Ottmár. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/f12 Fodor Ottmár. Tbaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán de. 11 Szirmai Zol­tán du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre du. 7 Takács József. Utász u. de. 9 Veöreös Im­re. vajda Péter u. de. fél 12 Veö­reös Imre. Zugló de. 11 Szabó Ist­ván. Rákosfalva de. 8 Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út 22. de. 11 Gádor András. Váci út 128. de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Üjpest: de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. So­ll. — A hajdúszabolcsi egyház­megye lelkészi munkaközös­sége kétnapos ülést tart november 13—14-én Nyíregy­házán. Megyer Lajos megnyi­tója után Endreffy János Jézus és az Ószövetség címen előadást tart, sajtótájékoz­tatót nyújt Tarján Béla. Ked­den reggel istentisztelet és úrvacsoravétel (Benkóczy Dá­niel) után Asbóth Lajos ve­zetésével előkészítő lesz a vasárnapi szolgálatra. Elő­adást tart: Balczó András: A gyarmati sorból felszabadult népek és a keresztyénség cí­men. Időszerű kérdések tár­gyalása után Rozsé István záróáhítatával fejeződik be a kétnapos együttlét. I IZLÄM roksár-Üjtelep de. fél 9. Rákos* palota MAV-telep de. 8. Rákospa* lota Nagytemplom de. 10. Rákos* pálota Kistemplom du. 3. Pestúj* hely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rá* koscsaba de. 9 Békés József. Rá* kosliget de. 10. Rákoshegy de. 9> Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kax> ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 11 (úrv.) Vá* rady Lajos, du. 7 (úrv.) Bárdossy Tibor, öbuda de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 6 Fülöp Dezső. XII^ Tarcsay Vilmos u. de. 9 Szeiényi Zoltán, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8, de. 11, du. Németvölgyi út 138. de. 9. Albert­falva de. 7 Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert- Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. =- HALÁLOZÁS. Kemény Lenke volt diakonissza testvér 56 éves korában elhunyt. Október 23-án temették el Szombathelyen nagy részvét mellett. Az igaznak emlé­kezete áldott. *— özv. Dr. Seres Kálmánná, a balassagyarmati Evangélikus Sze- retetház vezetője október 8-án, 71-ik életévében elhunyt. Nagy részvét kísérte utolsó útjára. -*r Feltámadunk! — Egyházfi szoba-konyhás ke* lenföldi lakását elcserélné meg­egyezéssel budapesti komfortos főbérleti lakásra. Egyházfi szol­gálatot vállaló evangélikus egy­háztag ajánlatát Budapest, XL* Bocskay út 10. címre kérjük. — Szífkadt, régi irhabundák új* jáalakítása legújabb modellek sze­rint. Szőrmebundák alakítása, ja­vítása, Bart szűcs, Bp. VII., Lenin körút 23. udvarban. Disznóperzselő, pásztoreszköz, kártevőcsapda Kulcsár kisiparos­nál, Bp. Rákóczi út 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom