Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-10 / 2. szám
KP. BERM. BP« 72Egyházi vezetőink újévi koszorafese Immár hagyományossá lett egyházunkban, hogy esztendő indulásakor az egyházi intézmények vezetői és a munkatársak jókívánságaikkal köszöntik az egyházkerületek, és az Egyházegyetem vezetőségét. A Pesti Egyházmegye lelkészei és gyülekezetenként négy-öt presbiter egyházközségeik és a hívek képviseletében január 1-én felkeresték jókívánságaikkal Káldy Zoltán püspököt, a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában. Dr. Mihály Dezső szólott az egybegyűltek nevében és köszöntötte újév alkalmából Káldy Zoltán püspököt. Köszöntésében először méltatta azokat az eredményeket, amelyeket Káldy Zoltán immár több mint egyesztendős püspöki szolgálata a Déli Egyházkerület és ezen túlmenően egész magyarországi evangélikus egyházunk, népünk és külföldi útjai során nemzetközi viszonylatban is felmutat. Ezután a jövő felé fordult és kérte a püspököt, hogy hasonló buzgalommal és lelkesedéssel foglalkozzon az egyháznak nemcsak lelki, de „testi“ (anyagi) kérdéseivel is az Egyházegyetemnél végrehajtott racionalizálásnak országos méretekben való kiterjesztésével. Majd az új egyházi alkotmány szükségességéről és a Központi Alap megszilárdításáról beszélt. Káldy Zoltán püspök megköszönte a jókívánságokat és értékelte, hogy nem pusztán formális köszöntés hangzott el, hanem sok építő, előremutató, konstruktív megnyilatkozás is az üdvözlésben. Köszönetét mondott ' munkatársainak, akik támogatásukká!, jótanácsaikkal püspöki szolgálatában eddig is segítették. Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben teológiai tisztázódás alapján mentünk előre a gyakorlatban. Nem frázis az, hogy egyház akarunk lenni a szocializmusban. Ellenkezőleg. Amikor nem adtunk fel egyházi mivoltunkból egy jottányit sem, ugyanakkor elvégeztük népünk felé is azt, amit Isten ránk bízott. És nem ennek ellenére maradtunk egyház, hanem éppen, mert egyház maradtunk, végezhettük ezt a szolgálatot. Államunkkal való viszonyunk — mondotta — rendeződött. Az ellenforradalom egyházi kártevése után ez nem volt könnyű feladat. Érthető volt az ellenforradalom után velünk szemben a bizalmatlanság. Ma elvi tisztázódás alapján, kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás hitét, illetve ideológiáját. És éppen ezért, az állam és egyház viszonyát az őszinteség, egyenesség jellemzi, a viszony rendezett, becsületes és tiszta. De itt jelentette be a püspök, hogy egyházunk 1960-ban is rendkívüli államsegély folyósításával, gyakorlatban csökkentés nélkül kapja tovább a kongruát. Szólott arról a szolgálatról, amit külföldön sikerült elvégeznie, aminek eredményeit abban látja, hogy egyházunk tekintélye megnőtt Keleten és Nyugaton is. És ez úgy történt, hogy elvi magatartásunkból, hűségünkből semmit fel nem adtunk, és éppen ezért szereztünk megbecsülést egyházunknak. Előre tekintett a püspök megnyilatkozásában az 1960- as esztendő egynéhány feladatára is. Szívvel-lélekkei ki kell állnunk — mondotta — az emberiség nagy kérdései mellett: a béke, az általános leszerelés, az egymás mellett élés mellett. Presbitériumokat és gyülekezeti tagokat egyre inkább fel kell sorakoztatnunk e célok érdekében. Szólott arról a lelkészi, teológiai szolgálatról, amelyet a tsz-gazdálkodásra áttérő új falusi életforma állít lelkészeink elé. Megemlékezett evangélikus sajtónk szolgálatáról. Köszönetét mondott államunknak a lehetőségért, hogy rádióban is hirdethetjük Isten igéjét. Értékelte azt a tényt, hogy a budapesti lelkészi kar személyi összetétele az elmúlt esztendőben megváltozott. A megjelentek és gyülekezeteik jókívánságait ismételten megköszönve, a püspök szívélyesen elbeszélgetett a presbiterekkel és lelkészekkel. * Január 2-án az egyetemes székházban köszöntötték munkatársai és tisztelői egyházunk vezetőségét. Hosszú, féléves betegsége után, megjelent ez alkalommal dr. Vető Lajos püspök is. Jelen volt Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, az ugyancsak betegségéből felépült Darvas József a Déli, és Fekete Zoltán, az Északi Egyházkerület felügyelője, Szabó József püspökhelyettes, valamint az Egyházegyetem intézményeinek vezetői és a munkatársak. Az egybegyűltek és evangélikus egyházunk népének köszöntését Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke tolmácsolta. Megköszönte a gyülekezetek nevében az egyetemes felügyelőnek, az egyházkerületi felügyelőknek a munkát, a közös gondolkodást, a közös cél látást, a lankadatlan érdeklődést és sze- retetet. Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben az elvi tisztázódás alapján szilárd elvi alap, céltudatosság jellemezte egyházunk életét. Jó mederben, szilárd partok között folyt az élet. A biztonságban nagy része volt az egyetemes felügyelő, a kerületi felügyelők és dr. Vető Lajos püspök szolgálatának. A hívekben és a gyülekezetekben is kialakult az oly szükséges bizalmi légkör. Visszatekintett ezután az elmúlt esztendő fontosabb egyházi vonatkozásaira. (Amint azt a január 1-i Dáli-egy- házkerületi alkalomnál is tette.) Elismeréssel értékelte Olt Károlynál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél történt szívélyes eszmecseréi (december 30-án). Jólesően állapíthatta meg az Egyházügyi Hivatal elnöke megnyilatkozásaiból, hogy államunk értékeli egyházunknak, népünk érdekében végzett munkáját. Csak akkor tudunk igazán egyház lenni, ha népünk felé teljesítjük feladatainkat. A nemzet és az egyház ügyét együtt látjuk. Boldogok vagyunk, hogy hazánk szolgálatából mint egyház is kivehet- jük részünket. Az 1960-as esztendőre előre(Folytatás a 2. oldalon) Egyházunk vezetőinek látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal Elnökénél Az elmúlt év utolsóelőtti napján Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető Lajos és Káldy Zoltán püspökök és dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Akadémia dékánja felkeresték hivatalában Olt Károlyt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét újévi jókívánságaik kifejezése céljából. Olt Károly, az Egyházügyi Hivatal elnöke egyházunk vezetőit Miklós Imre elnökhelyettes és Grnák Károly csoportvezető jelenlétében fogadta. Az elnök örömének adott kifejezést afelett, hogy egészségi állapotának javulása lehetővé tette Vető Lai~ jós püspök nála való látogatását is, majd visszatekintve az elmúlt esztendőre, megállapította, hogy az evangélikus egyház és az állam között a viszony jól alakult. Végül az új esztendőben is sikereket, jó együttműködést és jó munkálkodást kívánt egyházunknak. Vető Lajos püspök megköszönte az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének szavait, s arra kérte az elnököt, továbbítsa egyházunk jókívánságait a forradalmi munkás-paraszt kormánynak. A püspök hangsúlyozta, hogy népünk jólétének emelkedése, s a világbéke ügyének előrehaladása az ellenforradalom óta eltelt erőteljes munkán kívül tulajdonképpen a mögöttünk levő közel 15 év munkájának az eredménye, s az ez idő alatti következetes, noha hibákat is elkövető erőfeszítések gyümölcseit kezdi most népünk és a világ élvezni. Ahogyan ebből a munkából egyházunk eddig is kivette a részét, úgy ezután is igyekszik a maga részéről támogatni államunk jó célkitűzéseinek megvalósítását. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő hangsúlyozta, hogy lelkészi karunkra most különösen szép feladat hárul a termelőszövetkezetek tagjainak lelkipásztori támogatása terén. Káldy Zoltán püspök megköszönte az Egyházügyi Hivatal elnökének és többi dolgozójának, hogy az elmúlt esztendőben mindig nyílt és őszinte tárgyalásokat tettek lehetővé, továbbá, hogy az államsegélyen túl rendkívüli építési segélyeket is nyújtott államunk egyházunknak, állami nyugdíjasaink nyugdíját folyósította, sőt ez évben felemelte, a külföldi utazásokhoz valutát bocsátott rendelkezésre, s a rádióban havonta istentiszteletek tartását engedélyezte. Ottlyk Ernő dékán az Akadémia nevében mondott köszönetét az államsegélyért, rámutatva arra, hogy Teológiai Akadémiánk egyházunk egyetlen intézménye, mely kizárólag államsegélyből tartja fenn magát. Az elmúlt tanévben voltak nehézségek Akadémiánk munkájában, de miután a tanári kar kiegészült, az új évben jó munkával igyekszik pótolni a mulasztottakat. Kölcsönös újévi jókívánságok kifejezésével, s az elmúlt évi jó munka örömében ért véget egyházunk vezetőinek az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél tett évvégi látogatása. Isten békéje erősödjék az emberi szivekben és a világ minden népe között A karácsonyi ünnepek és újév alkalmából külföldi egyházi vezető férfiaktól és intézményektől püspökeink számos üdvözlést és levelet kaptak. Az alábbiakban ezek sorából emelünk ki néhányat: NYIKOLÁJ MOSZKVAI METROPOLITA AZ ALÁBBI LEVELET KÜLDTE: „Az Űrban szeretett Testvérem! Isten kegyelme arra méltatott bennünket, hogy ebben az esztendőben is részesei legyünk Krisztus születése nagy és diadalmas ünnepének és hogy az angyalok sokaságával zengjük a csodálatos éneket: »Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat«. A Lélek örömében ünnepelve a Megváltó világba érkezésének ezt a nagy napját, Aki az emberi nem megújítását és üdvözítését határozta el kegyelmesen, dicsőítjük Istent az Ö hozzánk, bűnösökhöz való kibeszélhetetlen kegyelméért. Teljes lelkemből köszöntőm és üdvözlöm Önt e nagy ünnep és az új év alkalmából, s imádságos szívvel kívánok önnek még sok évet, hogy ünnepelhesse Krisztus születését a kívánatos egészségben és minden áldásban. Testvéri öleléssel, Krisztusban változatlan szeretettel maradok NYIKOLÁJ s. k. a Szent Szinódus tagja, Krutyicki. és Kolomenszki metropolitan Moszkva, 1959. karácsony. JÄN CHABADA SZLOVÁKIÁI EGYETEMES PÜSPÖK AZ ALÁBBI ÜDVÖZLŐ SOROKAT KÜLDTE: „Kedves Püspök Testvér! A közelgő karácsonyi ünnepek és a~ 1960. új év közeledtével élek az alkalommal, hogy köszöntselek az Hr üdvözlő »■Békesség nektek!« Egyszersmind kívánom, hogy a Te személyes közreműködésed révén is Isten békéje erősödjék, nem csupán az emberi szivekben, hanem a világ minden népe között is. Testvéri üdvözlettel az Ürban híved dr. JÁN CHABADA s. k. egyetemes püspök.” Bratislava, 1959. december 21. A KÜLFÖLDI TESTVÉREGYHAZAKTÓL ÉRKEZETT ÜDVÖZLETEK SOUÁBÖL KIEMELJÜK: Dr. Kiivit észt érsek, K. H. Ting nankingi püspök, A. Wantula lengyel püspök, G. May osztrák evangélikus püspök, dr. Katina L. szlovákiai püspök, a Németországi Evangé- Jj liumi Egyház Külügyi Hivatala, Wischmann 1 elnök és munkatársai, G. Traar bécsi szu- j perintendens, August Bach, a Keletnémet | Demokrata Unió elnöke, Li Sou Ao (Sang- a haj), Nikolainen Aimo, a Finn ökumenikus Jj Tanács elnöke, Hellstern lelkész, a Svájci j Evangéliumi Egyházak Segélyegylete igazga- fe tója, Hermann romániai püspökhelyettes, Öli- f vier Beguin, az Egyesült Bibliatársulat Ion- | doni főtitkára, Lau lipcsei professzor, a Gus- | táv Adolf Egylet elnöke, H. K. Wiesner lip- 1 csei professzor, a Csehszlovákiai Egyházak J Ökumenikus Tanácsa és a Prágai Keresztyén | Békekonferencia titkársága nevében Turnsky í professzor, az Egyházak Világtanácsa és a jj Lutheránus Világszövetség tisztségviselői, dr. | Hanfried Krüger lelkész (Frankfurt), Jouko jj Karanko finn lelkész, Gerald Götting, a Ke- I letnémet Demokrata Unió főtitkára, Kurt | Essen duisburgi lelkész, Van Dalén holland ! lelkész, Cymorek, a csehországi lengyel evangélikusok püspöke, a Svéd Béketanács, Kari Ordnung, a Neue Zeit munkatársa jókívánraMOCBEOS&'í Én, az Isten fia Az istenfiúság Isten részéről — érthetetlen, megmagyarázhatatlan, csodálatos, áldozatos szeretet. A bűnös ember részéről — sokszor konok, kitartó, szívós ellenkezés. De a szeretetben nincs több olyan konok, kitartó, szívós Atya, mint Isten. A kereszt- ségben azt hirdette, hogy a megkeresztelt, az ő fia, hasonló ahhoz a Szenthez, és Ártatlanhoz, aki a Krisztus Jé- és — ebből Ö nem enged. Tud ítélni és megpróbálni. Tud várni és megbocsátani. Elhagyni és megkeresni, addig, amíg a bűnös eljut — a bűn- bánat útján — a hithez, amellyel az istenfiúság, a vele kapcsolatos ígéret és áldás megragadható. Isten tehát kijelentette igéjében, hogy — én Isten fia vagyok. öröm ez, amelyen ujjongani lehet, de elkötelezés is. Isten Fia — tudniillik a bűnös, de megváltott ember —, fel kell öltözze Krisztust. Ügy kell járnia, élnie, szólnia és cselekednie, mintha Krisztus Jézus maga lenne az, aki így jár, él, szól és cselekszik a keresztyén emberben. Vagyis a keresztyén ember — Jézus Krisztus emberi formában, de Szentlélekkel. Ez az istenfiúság. Fölötte nehéz származás, mert — noha mindennél nagyobb rang — mégis igen nagy kicsinységet, alázatot és áldozatot jelent. Nem többet és nem kevesebbet, mint aminő volt a Jézus Krisztusé. Elfelejtettük, hogy Isten fiai vagyunk? Részben elfelejtettük. Ahogyan az új környezet, új város, új élmények reárakódnak a gyermekkor képeire, emlékeire, ajándékaira és áldásaira, úgy merül el bennünk az istenfiúság ténye, a keresztyénség és megváltás ténye, az az ígéret, hogy Isten befogadott minket Jézus Krisztusért a maga családjába. Részben pedig — el akarjuk felejteni. A szívünk nem énekel, hanem lázong arra a gondolatra, hogy az istenfiúság terhet is jelent, még akkor is, ha az a szeretet terhe. Az ember a terhet inkább másra rakja, hogy megtarthassa a maga számára mások szeretetéí. De ez a keresztyén ember zsákutcája. Isten azonban nem felejtette el, hogy mit hirdetett és mit cselekedett. Az evangélium hirdetésével ezen a vasárnapon is emlékeztet bennünket arra, hogy visszavár, mint a tékozló fiút a példázatbeli atya és a bűnbánó számára azonnal érvényesíti atyai jogát és atyai kegyelmét. Én azért vagyok Isten fia, mert Isten — Jézus Krisztusért — Atyám. szavával: ságait. Várady Lajos
