Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-06 / 10. szám

IX. és X. parancsolat • IVE KÍVÁND! Imádság. „Méfinyéi Atyárh! A parancsolatok terhe alatt, a mulasztások vádolása közbén, elkövetett bűnök sötétségében kérlek Téged: teremts ben­nem tiszta szivet. Tiszta szív­vel lehessek mások javára, öröméré, megelégedésére, Ne­ked pedig dicsőségedre Jézus Krisztus érdeme által. Ámen.” * A két utolsó parancsolatra nézve az Ótestámentumban két megrázó történetet olvas­hatunk. Az egyik Dávid ki­rályé (Sámuel 2. könyve, 11— 12. fejezet — továbbá 51. zsol­tár), a másik Áháb királyé (Királyok 1. könyve, 21. feje­zet). Dávid kegyes király volt, Áháb hitetlen, mégsem kerül­hette el egyik sem a kisértést és a bűnt. Sem akkor, sem ma, sem ők, se mi. 1. Az Űr ismeri az emberek gondolatait. 94. zsoltár, 11. vers. Ez az Ige félelmetes. Hisz- szük, hogy Isten megítéli cse­lekedeteinket, hogy felelősek vagyunk szavainkért is, de most az tárul fel előttünk, Hogy a gondolataink sincse­nek előtte elrejtve. Hányszor mondtuk már: „a gondolataim szabadok”, „azt gondolom, amit akarok”, „az emberek előtt elrejtett belső világom s milyen jó ez” és így tovább. Tényleg, az emberek nem lát­nak bele gondolataink mély­ségébe. De Isten! A két utolsó parancsolattal arra figyelmez­tet, hogy minden gonosz, irigy, tisztátalan gondolatunk nyitott előtte. Egy német vers így szól erről: „Ha minden ember homlokán (Üvegből len­ne ablak). S lehetne látni, ahogyan (Gondolatink kavarg- nak), Elfogna majd a félélem (S rohannánk szerteszéjjel): Kérek matt üveget nekem...” Kérdés azonban: tudunk-e nrálkodni a gondolataink bű­nein? Hiszen csupán pillanat műve és már átcikkázik va­lami rajtunk, ami, ha azonnal megelevenednék, talán mások számára halálos lenne. Aho­gyan a cselekedetek és sza­vak, azt megelőzően a gondo­latok is bűntől mérgezettek... Valóban így van s ezért nem sokat használ az sem, ha a szokásos gondolataink közé ünnepnapon belekeverünk né­hány vallásos gondolatot, mint egy sötétszínű képen pár élénk foltot, mert a változást csak a megváltozás hozhatja, az a tény, hogy Isten a Szent­lélek által vész lakozást ben­nünk. Jel. könyve 3,20. 2 2. Az irigység — csontok rothadása. Példabeszédek könyve 14, 30. A Biblia ilyen drasztikusan fejezi ki azt, hogy mennyire kínt-okozó lehet az irigység. Az emberi boldogság egyik feltétele a — megelégedés s a boldogtalanság állandó for­rása, de milyen keserű forrá­sa az — irigység. Mennyi öröm vált már ürömmé, mert a másik embernek szebb a lakása, több a barátja, jobbak az összeköttetései, megfelelőb­bek a körülményéi. Vagy pe­dig: mért a másik asszony elegánsabb, a más gyereke jobb tanuló, vagy egyáltalán, mert a másik ember boldo­gabb, megelégedetebb és nincs tele folytonosan panasszal. A régi rómaiak szólásmon­dása így hangzik: Principiis obsta! Állj ellent a kezdődé- seknek, azaz a kísértéseknek! Csák á Szentlélek fegyelmező ereje segíthet abban, hogy a gondolataink mellett az érzé­seink gonoszsága se uralkod­jék rajtunk. Egy idős keresz­tyén erről úgy tanított egy fiatalt, hogy rámutatott egy kicsi fára: Rántsd ki és törd el! Az ifjú ember játszi köny- nyedséggel megtette. Akkor rámutatott egy vástag derekú fára: Ezt húzd ki és törd el! — Képtelen vagyok rá, mond­ta a fiatalember, mert már mélyek a gyökerei és erős a törzsé... Látod, mondta az idős keresztyén, így vagyunk a gondolatainkkal és érzé­seinkkel . /. Csak akkor bí­runk még velük, amikór nincs még erős gyökerük ... Igen ám, mondjuk mi, de hiszen gondolatok és érzések ismét visszatérnek. Ez is igaz. Azért szükséges oly any- nyira a megtérés, mert a hivő ember azt is tudja, hogy hol az érő, mielőtt éljön a kísér­tés perce, hol az erő, amikör már szorongat a bűn és hol a bűnbocsánat, az újrakezdés lehetősége az elbukás után. Ez az érő mindig Jézus Krisz­tus. 3. Mindenben hálát adjatok! 1. Thessz 5, 18. Sokak számára a 9. és 10. parancsolattal kapcsolatos ta­nácsok és intések érthetetle­nek, elfogadhatatlanok, idő­szerűtlenek. De a hitben já­rók ismerik a 23. zsoltár sza­vait: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm... Ha az Ür qz én pásztorom, akié minden hatalom mennyen és földön, akkor Ö mindent meg­ad nékem, amire szükségem van. Amit pedig nem akar megadni, arra nyilvánvalóan nincsen szükségem. Miért le­gyen tele a szívem kívánsá­gokkal, irigységgel az után, ami nem az enyém? Mert hi­szen minden ilyen gondolat abból a számításból szárma­(Fotytatás az 1. oldalról) 1848. július 19-i tiszai egyház­kerületi közgyűlésen történt beiktatásakor a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap be­számolója szerint „Az új püs­pök a’ roppant számmal egy­begyűlt hívekre mondott ál­dást.“ A nagy lelkesedéssel megválasztott új püspök a szabadságharc eseményei kö­zött biztos kézzel mutatta az utat a lelkészek és hívek szá­mára a szabadság és függet­lenség oldalán. HAZAFIAS HELYTÁLLÁ­SA akkor mutatkozott meg teljes nagyságában, amikor nehézre fordult a szabadság- harc ügye. Mikor eljött az az idő, hogy hazánk kénytelen volt elért vívmányai és sza­badsága védelmére fegyvert ragadni, Pákh felserdült fiai is ott álltak a haza védelme­zőinek sorában. Windisch- grütz téli előnyomulása ide­jén a Felvidéken Vogel csá­szári tábornok garázdálkodott. Amint Iglót elérte, első dolga Volt Pákh Mihály püspök le­tartóztatása, akit a császári főhadiszállásra akart vinni. Terve meghiúsult, mert hon­védségünk dicsőséges 1849-és tavaszi hadjárata során Rozs­nyónál úgy megugrasztották a császáriakat, hogy siettük- ben Pákh Mihályt Sem vi­hették magukkal. Pákh sza­bad lett s újból ótt állott a szószéken s hirdette Isten igéjét. A császáriak fogságá­ban töltött idő nemcsak, hogy ném törte meg, hanem megacélozta a további felada­tok elvégzésére. KÖZBEN NAGY ESEMÉ­NYEK TÖRTÉNTEK. 1849 április 14-én a debreceni nagytemplomban az ország­gyűlés kimondta azt, amit a hazafiák régóta vártak: Magyarország önálló, füg­getlen ország, trónfosz­tottnak nyilvánítja a Habsburg-házat s vele együtt leszámol a hódító német törekvésekkel. „Európa irányában — hangzott a Függetlenségi Nyilatkozat — a békét és barátságot óhajtjuk, es tisztelni fogjuk minden nemzetnek a jogát, de zik, amely szerint nekem ke­vesebb jutott, mint másnak, pedig én többet érdemiek meg, a másiknak nincs is reá szüksége és így tovább. Ez a hitetlenség, amelyből minden bűn támad. A hit Jézusra tekint! Reá, akit Is­ten mint legnagyobb ajándé­kot, ingyen és kegyelemből adott a világnak, neked is, nekem is. Ha pedig Ő a leg­nagyobbat megadta, akkor va­jon miért lenne szűkmarkú életünk kicsiny, hétköznapi dolgaiban? Éppen ezért kell megtelnie szívünknek hála­adással! Ha imádságunk, éle­tünk, minden szolgálatunk egyetlen hálaadássá változik, akkor nem lesz időnk és ked­vünk ahhoz, hogy még töb­bet kívánjunk. Az a több, amit sokszor szükségtelenül kívánunk, milyen sokszor vál­tozott át már teherré! A kegyelemmel megtisztí­tott, hálaadó szív az első pa­rancsolat erejéből, Ígéretéből és áldásából él! Várady Lajos megkívánjuk, hogy a miénket is tiszteljék." Májusban Szepes megye is nagy ünnepélyességgel készült a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésére. A megye szék­helyén, Lőcsén, az evangé­likus* és a katolikus templom­ban tartandó istentisztelettel volt egybekapcsolva. A lőcséi evangélikus lelkész betegsége folytán az istentiszteletet Pákh Mihály püspök tartottá a megyeszékhelyen. Pákh nagyhatású alkalmi beszéd­ben mutatta meg az új ma­gyar államban, Kossuth köz­társaságában az evangelists keresztyének által követendő Utat. Híres beszéde elveszett, mert amikor a császáriak házkutatást tartottak Pákh- nál, legidősebb leánya ezt a különösen keresett beszédet egy alkalmas pillanatban a tűzbe dobta. EGY JOBB KORBAN VALÓ HITE TÖRETLEN MARADT a Szabadságharc bukása után is. A császári haditörvényszék halálra ítélte Pákh Mihályt, ezt korára és főpapi méltóságára való te­kintettel, 4 évi várfogságra változtatták. A csehországi Josefstadt börtönéből 1854. április 24-én szabadult ki. Lelkészi állást csak 1856-ban Vállalhatott szülőföldjén, Dob- sinán, ahol aztán másfél évi szélütésés állapot után, 1853- ban meghalt. A császáriak börtönéből szabadult, megtört, beteg, öreg Pákh Mihály püspök alakja a hazáját szerető jó keresztyén példaképévé vált, s ahol csak megjelent, a ha­zafiak viharos éljenzése és őszinte tiszteleté fogadta. Ha­lála után jelkép lett Pákh Mihály neve. Az 1859-i híres tiszai egyházkerüléti gyűlésen, amelyen ünnepélyesen visz- szautasították a császári pá­tenst, amely önkényesen új alkotmányt akart adni egyhá­zunknak, a közgyűlés jegyző­könyvének első pontjában örökítették meg Pákh Mihály emlékét. Neve a császári ön­kénnyel való szembeszállás zászlajává vált egyházunkban. Dr. Ottlyk Ernő HÍREK ' Böjt első vásárnapján az oltárterítő színe: lila. Á va­sárnap oltári igéje: Mt 16, 21—26, szószéki igéje: Zsid 4, 14-16. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petöfi-rádióban március 6-án reggel 8 órakor. Igét hirdet: Gádor András Budapest-angy alföldi lelkész. — DIÓSGYÖR-VASGYAR. A gyülekezetben február 28-án, ötvened vasárnapján a gyülekezetét a böjtre felké­szítő gyülekezeti napot tar­tottak. A délelőtti szolgálato­kat Pintér Károly fancsali lelkész végezte. Istentisztelet után a presbiterekkel tartot­tak megbeszélést. Délután szeretetvendégség volt, melyen előadást tartott Pintér Ká­roly fancsali lelkész, a vas­gyári egyházközség történetét Moravcsik Sándor diósgyőri lelkész ismertette, befejező írásmagyarázatot Pásztor Pál lelkész tartott. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lel­kész! munkaközössége már­cius 2-án tartotta Balassa­gyarmaton ezévi második munkaülését. Szende Miklós írásmagyarázata és úrvacso­raosztás után lelkészeink idő­szerű szolgálati kérdéseit Gar- tai István esperes ismertette. Ifj. Harmati Béla és Sztehló Mátyás tartottak előadást. — ACSÁD. Február 21-én a gyülekezetben részleges tisztújítás volt. Az acsádi leánygyülekezet (filia) új gondnokot és négy új presbi­tert választott. Az újonnan beiktatott tisztségviselők Rácz Sándor lelkész szolgálatával letették a hivatalos esküt. HALÁLOZÁS. Dr. Pinkóczy Gusztávné, szül. Török Ilona nyu­galmazott református lelkipásztor felesége 1960. február 23-án Hód­mezővásárhelyen elhunyt. — Karnisokat, képkereteket ki­zárólag vallásos képekhez és nagy tükrökhöz készít, javít (nem Blon- del) Cziger képkeretműhely, Bp., XIII., Lőportár u. Z. Telefon.: 424—147. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. MÁRCIUS 6-ÁN Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Ké­kén András de. 11 (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6 (böjti est) Koren Emil. Dózsa Gy. út (úrv.) de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Karácsony Sándor u. de. 10 Grünvadszky Károly. Rákóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromne­gyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Rédey Pál. Külső Üllői út du. 5 Dre- nyovszky János. Kőbánya de. 10 (úrV.) Veöreös Imre. Utász u. (úrv.) de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Ta­kács József. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Doros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Rákosfalva de. fél 12. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. (úrv.) de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy La.iós. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár-Üjtel«P de. 9. Rákospalota, MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota-nagy- templom de. 10. Rákospalota-kis- tcmplom du. 3. Pestújhely de. 10. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, este 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Toroekó tér de. 8 (úrv.) de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Barcza Béla de. 10 (úrv.) V*mos József, du. 5 Barcza Béla. Tarcsay V. u. 11. de. 9 (úrv.) Zoltai Gyula, de. 11 (úrv.) Zoltai Gyula, este fél 7 Szirmai Zoltán teológus. Pest- hidegkűt de. fél 11 (úrv.) Rutt- kay Elemén Budakeszi de. 9 (úrV.) Futtkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendéh György, de. fél 10 (gyerm.) Kendeh György, de. 11' (úrv.) Kendéh György, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út 138. de. 9 dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visohtai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontái Róbert. Budafok de 11 Visontái Róbert. Nagytétény du. 3 Visóntal Róbert.. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11 és du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő* D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest* VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.4251/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest TILOS ÉS SZABAD Egy tábla állt a kastélykert felett: „Idegeneknek tilos a bemenet!“ S ha vándor koldult éjjeli tanyát, Elűzték durván, mint kóbor kutyát. ...Ma ott, a kertben víg gyermeksereg Kergeti egymást, hangja csicsereg. Ha arra jársz, a szemedbe nevét: Jertek! Jertek! Szabad a bemenet! Egyszer mindnyájan odaérkezünk, Kik itt a földön annyit vétkezünk, Egy fényes hajlék, tárt kapu elé. Jézus mutat a csodakert felé. A kapun ott is egy tábla vagyon, Hogy nem mindenki mehet be azon. Csák az, ki itt lent szeretetben járt, Találja ott meg boldog otthonát! Palotay Gyula Pákh Mihály püspök Alkalmas időben való segítség „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az isten Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mért nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságain­kon, hanem aki mindenüett mégkísértététt, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyeimet találjunk, al­kalmas időben való segítségül.” Zsid. 4, 14—16. Nem könnyű pontosan meghatározni, hogyan születik még a bizalom. Hogy tárul fel a szív és nyílik még a száj a másik előtt. Miképpen törnek felszínre az egyébként rejtett titkok, gondolatok és érzések. Hogyan válik az ember a másikkal szemben bizakodóvá a megértés és segítség reményében. Az azonban kétségtelen, hogy ehhez nemcsak a bizalomra ébredt ember lelkében kell valaminek történnie, hanem annak a magatartásában, cselekvésében is meg kell lenniük a szüksé­ges feltételeknek, aki felé a bizalom irányul. így van ez em- oer és ember között. Az isteni szeretet csodája, hogy ilyen emberi módon éb­reszt bizalmat bennünk önmaga irár\,t is. — Jézus emberré lett. Isten áz Ö Fiában idejött közénk és égéSzeh hasonlóvá lett hozzánk. Kilépett megközelíthetetlenségéből, fenségéből, szentségéből. S míg Izrael népe is, melynek a kinyilatkozta­tásokból tiszta fogalma volt Istenről — félt áz Istennel szembetalálkozni és még az Istenhez tartozó dolgokat (Szentek szentje, szövetség ládája) is rettegett megközelíteni, — addig most ez a félelmetes élő Isten maga jött egészen közel az emberhez és besorolta magát a földön élő teremtményei közé Jézus Krisztusban. Emberré lett s mindent megízlelt, ami hozzátartozik emberségünkhöz születéstől halálig. Örömöt és bánatot, fáradtságot és pihenést, éhséget és megelégíttetést. Ha csak ennyit tett volna is Isten, hogy „kipróbálta”, mit jelent embernek lenni, — ez is bizalmat kelthetné bennünk iránta. Mert lám, olyan Istenünk Van, aki érti emberi életünk kérdéseit, hisz maga is szembetalálkozott azokkal. S ha így van, akkor mi egészen természetesen beszélhetünk véle em­beri életünk dolgairól s számíthatunk megértésére. De Jézusnak a földönjárta még énnél is szilárdabb alapót teremtett az Isten iránti bizalomnak. — Ember voltában „min­denben megkísértetett”. — Nagyon jelentős az, hogy az igé­ben benne van ez a szó is: „mindenben”. — Mert éz azt je­lenti, hogy a bűn összes gyökerével szembetalálta magát. Minden olyan lehetőséggel, külsőkkel és belsőkkel egyaránt, amiből bűn születhetik, aminek uralomrajutásával Istertnel- emberrel szembekerülhetünk,meg kellett birkóznia. Azért jelentős ez, mert Jézus így nemcsak emberi életünk „külső­ségeivel” ismerkedett meg, hanem az emberi szív mélységei­vel, kísértésnek és bűnnek kitettségével is. Amiről Reménylk így írt „Ne ítélj” című versében: „Mii tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétele’, azt „egy ember”, az emberré lett Jézus KrlsüWsjs tudja. Em­beri életünk Sok buktatóját, az indulatoknak és vágyaknak roppant feszültségét jól ismeri és látja. S ezért meg tud indulni gyarlóságainkon. Jézus ,,megindulása” gyarlóságainkon azonban nem puszta részvét. Nem akarok a szavakkal játszani, de Jézust ez a gyarlóságainkon való megindulása indította el a keresztre vivő útra. Feláldozta önmagát a szeretett és egészen meg­ismert emberért. Amit az ember bűnei ismeretében megpró­bált és megpróbál ma is, hogy áldözathozatallal kiengesz­telje Istent, azt Jézus, — aki megbirkózott és győzött a kísér­tések felett, — egyedül maradva, az emberek közül bűntelen — egyszer és mindenkorra elvégezte. Testével felfogta a bűn büntetését. Az egész emberiség bűnének büntetését. Kegyel­met és irgalmat szerzett így a megkísértett és bűnbekerült embernek az Atyától. S feltámadása óta az Atya jobbján azóta -is ebben fárad szüntelen. Ez az, amiért Jézus elé lehet járulni szüntelen, teljes bizalommal. Egyéni életünk minden ügyével, kísértéseinkkel és bűneinkkel is, — közösségi életünk bajaival és terveivel is. az egész emberiség kérdéseivel is, háború kísértésével és béke reménységével is. Jézus hát nemcsak ismeri emberségünk dolgait, nemcsak együttérez velünk, hanem segítségre is kész. Még pedig úgy, hogy a segítség mindig alkalmas időbért érkezzék meg. A leg­nagyobb segítsége az, hogy amikor bűneinkkel viaskodunk, amikor bűnnek ellenállni s attól szabadulni akarunk, akkor emberi erőnkön felül ott van az Ő teljes isteni segítségé, hogy a kísértésből ne legyen bűn, a bűnből halál, s a ha­lálból kárhozat. Mezősi György NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZAK. 10, 12. - Isten erőt ád a mégfáradott- nak, s az erőtlen erejét megsokasítja. Vele győzhetünk a kí­sértésben, s megérkezhetünk örökkévaló hazánkba. Zsolt. 91., 15. I. Jn. 3, 8. II. Kor. 12, 10. Mt. 4, 1-11. Mk. 10, 17-31. HÉTFŐ: ÉZS. 63, 1. — Isten minden szava igaz! Egyedül Ö tarthat meg a kísértésben. Egyedül Ő áldhat meg aláza­tosan szolgáló lélekkel. Csak ő üdvözíthet — a Krisztusban adott — örökkévaló, ingyen kegyelmével. II. Tim. 1, 9—10. Jak. 4, 1-10. Mk. 10, 32-45. KEDD: II. MÓZ. 15, 13. — Isten megváltott népe vagyunk. AZ ö szent lakóhelyé örök" otthonunk. Oda tartunk. Míg a célhoz érünk, hatalmas tetteit hirdetjük. I. Pét. 2, 9. Jak. 1, 13-18. Mk. 10, 46-52. SZERDA: ÉZS. 26, 8. — Istenhez az utat Krisztus nyitotta meg. /C sóvárgó lélek céljához érhet. Adjunk hálát ezért áz Istennek! Rm. 16, 27. Zsid. 4, 14-16. Mk. 11, 1-10. CSÜTÖRTÖK: ZAK. 8, 13. — Isten közelében nincs okunk a félelemre. G hatalmas! Megtisztít bűneinkből, s szolgála­tába hív. Lk. 1, 74-75. Zsid. 12, 1-7. Mt. 11, 11-14., 20-26. PÉNTEK: ÉZS. 30, 26. — Isten az övéit nem kíméli a szenvedéstől. Keresztet ád nekik, de nem hagyja el őket. Se­beiket begyógyítja, szenvedésüket örömre fordítja. Jel. 7, 17. Mt. 16, 21-28. Mk. 11, 15-19. SZOMBAT: HŐS. 10, 12. — Isten jósága és kegyelme nyi­latkozik meg abban, hogy kereshetjük őt. Akik szorgalmasan keresik, meg is találják. Az Ö kegyelme az is, hogy Vele új életet kezdhetünk. Kezdjünk új, szent életet az ö erejével. Jak, 5, 7. Mt. 12, 38-42. Mk. 11, 27-33. II. Móz. 33, 17-23. Táborszky László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom