Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-29 / 22. szám

Ml ATYÁNK... Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, . mint a mennyben, úgy a földön is! Amikor kezünket összekul­csoljuk, hogy az Űrtál tánult imádságot elimádkozzuk, köny- nyen esünk abba a hibába, hogy éppen az első három ké­rés felett futunk át figyelmet­lenül, gépiesen. Az ajkunk mondja ugyan a szavakat, de azok tartalma nem ér el a szívünkig. Ha a Miatyánkra általában érvényes Luther mondása, hogy „a Miatyánk az imádságok mártírja”, ak­kor különösen is érvényes ez az első három kérésre. Pedig Jézus nem véletlenül tette az első 'helyre éppen ezeket a ké­réseket! Arra akart minket ezzel megtanítani, hogy bár­milyen fontosak is életünkben az olyan értékek, mint a min­dennapi kenyér, a bűnbocsá­nat, a jó lelkiismeret és a kí­sértésben erősnek bizonyuló hit, imádságunkban mégis az első helyre mindig Istennek és áz ö ügyének kell kerül­nie. Nézzük most a kéréseket egyenként! 1. Egy keresztyén családban gondosan ügyeltek arra, hogy Isten nevét mindenki tiszte­letben tartsa. Egyszer távoli rokon érkezett, aki beszédé­ben gyakran használt átkozó­dó kifejezéseiket. Ez feltűnt a kislánynak és megkérdezte édesanyját: „Édesanyám! A nagybácsi szokta imádkozni a Miatyánkot?” A mama így válaszolt: „Ezt én nem tudom, gyermekem. Kérdezd meg tő­le magától.” A kislány meg is kérdezte. A felelet ez volt: „Hogyne, kislányom, naponta imádkozom a Miatyánkot.” Ekkor a kislány nagyon el­csodálkozva így szólt: „De hi­szen ott az ván, hogy szentel­jük meg Isten nevét, s te mégis átkozódsz?” A vendég nagyon elszégyellte magát s ez a beszélgetés eszméltette rá, hogy helytelenül cseleke­dett. Valóban vigyáznunk kell, hogy Isten nevét mindig a legnagyobb tisztelettel vegyük az ajkunkra. Hiszen a név mindig az általa megjelölt személyt jelen­ti. Aki szentségtelenül, káromló, vagy trágár sza­vak kíséretében emlegeti Isten nevét, az magát Is­tent sérti meg. De ugyan­csak öt sértjük meg ak­kor is, ha életünkkel, bű­neinkkel, engedetlensé­günkkel, gyalázatára va­gyunk nevének. Olykor előfordul, hogy tisztes­séges szülőknek haszontalan, elzüllött gyermekük van. Az ilyen gyermek szégyent hoz apja nevére. így kell nekünk is meggondolnunk, hogy min­den törvényszegésünk, képmu­tatásunk és hűtlenségünk Is­ten nevére hoz gyalázatot s akadályozza nevének meg­szentelését. Amikor a Miatyánk első kérését imádkozzuk, azt kér­jük Istentől, hogy ö maga szentelje meg nevét közöt­tünk, ragyogtassa fel isteni szentségét. Hogy sokan lás­sák Öt hitük szemével nagy­nak, szentségesnek, minden bűn felett valónak. S ugyan­akkor lássák meg azt is, hogy ez a szentséges Isten nem az ember ellen van, hanem szíve minden melegével az ember javáért, üdvösségéért száll síkra. Nekünk, keresztyének­nek, Isten neve nem úgy szent, mint az ótestámentomi zsidóknak volt, akik remegtek tőle és nem merték kimon­dani a „Nevet”. Mi bizalom­mal hívjuk édes Atyánknak az Istent, aki Krisztusban megmutatta, hogy szentsége nem égető, taszító, gyilkos szentség, hanem olyan, ame­lyik mélyen aláhajol a bű­nöshöz, hogy nagy szeretettel megtisztítsa és magához von­ja. A magunk számára azt kérjük ebben a kérésben, hogy Isten formáljon min­ket becsületes keresztyé­nekké, akik nem a ma­guk gondolatait magyaráz­zák bele egy elképzelt isten-fogalomba, hanem akik gyermeki alázattal és bizalommal borulnak le Isten valóságos szentsége előtt, s ugyanakkor nevét mindennapi engedelmes életükkel szentelik meg. X A második kérésben azt kérjük, hogy .Isten valósítsa meg közöttünk királyi ural­mát. Isten valóban Űr akar lenni életünk felett. Hasonlat­tal élve: gépkocsinkon nem pótkerék akar lenni, hanem vezető. Nem olyan tényezője akar lenni életünknek, akit csak a bajban veszünk elő, hanem uralkodni akar az életünk egészén szün­telenül. Istennek ez az igénye minduntalan ösz- szeütközik szívünk ama törekvésével, hogy nem akarjuk Öt Urunknak el­ismerni életünk felett. Mi magunk akarunk a volán­nál ülni és a magunk el­gondolásai szerint akar­juk berendezni életünket. Ahol Isten Ür lehet, ott elárad a békesség és a szeretet. Ott megszűnik az ellenségeskedés, az ön­zés és a kizsákmányolás. Ezért hitünk szerint ami­kor a második kérést aj­kunkra vesszük, azért is Hönyörgiink, hogy Isten adjon békét a földön, ke­nyeret azoknak, akik má­sok hibájából éheznek és emberi méltóságot, meg­felelő életkörülményeket azoknak, akiktől eddig ezt megtagadták. „Aki az ő tulajdon Fiának nem ked­vezett, hanem Öt mind­nyájunkért odaadta, hogy­ne ajándékozna nekünk mindent vele együtt” (Róm.t 8, 32). A magunk számára azt kér­jük ebben a kérésben, hogy Isten tegyen elsősorban min­ket hűséges alattvalóivá, en­gedelmes gyermekeivé, akik uralmát jó szívvel elismerjük és mindennapi életünkben akarata szerint járunk. 3. Vannak az emberi élet­nek szomorú alkalmai, ami­kor keresztyének rezignáltan sóhajtják; Legyen meg a Te akaratod! Temetéseken, sors­csapások alkalmával, emberi tragédiák lezajlásakor látha­tunk kezüket tördelő embe­reket, akik azzal vigasztalják önmagukat és egymást, hogy „bele kell nyugodni Isten aka­ratába". S ha ehhez még hoz­záteszik: „hiszen úgysem te­hetünk mást” — akkor ezzel teljesen hamis vágányra vi­szik a Miatyánk harmadik ké­rését. Mert Isten nem kényúr, aki­nek kegyetlen akaratába az alattvalóknak tehe­tetlenül bele kell nyu- godniok, hanem szerető édea Atyánk, aki mindig jót akar nekünk és jót végez felőlünk. Isten aka­rata az, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljus­son”. Isten azt akarja, hogy szerte a világon mi­nél többen megismerjék az Ö szeretetét és azt a boldogságot, amit nekünk, gyermekeinek készített Jé­zus Krisztus által. De akarja azt is, hogy szerte a világon az emberek sze- retetben, békességben, egyetértésben éljenek s együttélésükben az igaz­ság érvényesüljön. Nekünk nem utólag kell be­lenyugodnunk fatalista módon Isten meg nem változtatható akaratába, hanem gyermeki bizalommal kell könyörög­nünk jó, szent és tökéletes akaratának megvalósulásáért. A magunk számára azt kér­jük ebben a kérésben, hogy Isten maga tegyen minket késszé akaratának cselekvésé­re, arra, hogy terveibe enge­delmesen, örömmel belesimul­junk és elvégezzük hűségesen azt a részfeladatot, amit földi életünkben ránk bízott. * ' Ne „daráljuk le” ezentúl fi­gyelmetlenül a Miatyánk első kéréseit, hanem próbáljuk is­mételten átgondolni azok sú lyos tartalmát. Istenről van szó ezekben a kérésekben. Ne­vének megszenteléséről, ural­mának megvalósulásáról, aka­ratának teljesedéséről. Arról, hogy minden ellenkező törek­vés ellenére Isten legyen iga­zán Isten, szentséges Űr és kegyelmes Atya mindnyájunk életében. Miközben ezt kér­jük, szükséges, hogy elsősor­ban mi magunk hajoljunk meg szentséges és üdvözítő akarata előtt. Akkor lesz őszinte az imádságunk, ha engedjük, hogy amit ezekben a mondatokban kérünk, az a mi életünkben is meg­valósuljon. Van a Miatyánk első három kérésének határozottan a jö­vőbe mutató jelentése is. Mi­közben imádkozzuk őket, ör­vendező reménységgel tekin­tünk előre. Arra a „napra” amikor Isten neve igazán szent lesz mindenütt, amikor uralma maradéktalanul meg­valósul és akarata teljesedés­be megy. Ez a jövőbe tekintő reménység azonban kell, hogy egyre buzgóbb könyörgésre indítson minket azért, hogy ezeknek a kéréseknek a tar­talma már a jelenben, a mi életünkben és világunk életé­ben is megvalósuljon. Tarjáni Gyula Ax ocQtotafyUe* titkaiból Nem mindennapi esemény az orgona építése. A budavári gyülekezet is hosszú álmodás, áldozat és tervezés után ju­tott el a kivitelezésig. Egy gondolattal most az orgona­avató ünnepség mögé próbá­lunk menni s megkérdezzük az orgona tervezőjét, Paskó Zoltán orgonaművészt, hogyan születik meg egy orgona ter­ve. — .Először a terem, a temp­lom belső terét mérjük fel — mondotta —, mert attól függ az orgona mérete. Ezt tehát nem a gyülekezet óhaja, ha­nem a templom nagysága és akusztikai lehetőségei szabják meg. A légköbméter és akusz­tika alapján döntjük el, hány játéka (regisztere) legyen a hangszernek. A budavárit 24 regiszterre terveztem. Ebből 18 épült most meg. — A regiszterek száma után osztjuk el manuálokra a ter­vezett játszóasztalt. Ennek is megvan a törvényszerűsége. Minél több manuál van, an­nál jobban fokozható a hang­hatás. — Maga a hangszer szerke­zete három csoportra oszlik: főmű, redőnymű és az úgy­nevezett rückpositiv. A han­gok törzsanyagát a főmű ad­ja, a redőnymű a színezés gazdag lehetőségeit rejti ma­gában, a rückpositiv pedig el­helyezésénél és regiszterösz- szeállításánál fogva gazdagít­ja a mű hangösszetételét. — Ezután következik a sip- rendszer elhelyezésének szer­kezeti megtervezése s az or­gona homlokzatának esztétikai terve. Mindez a budavári or­gonánál, úgy érzem, maximá­lisan sikerült s ha a hiányzó rückpositiv is beépül hat re­giszterével a harmadik- ma­miéira, teljes hangszínnel fog szólni Budapest legjobb evan­gélikus orgonája. Koren Emil Egyházi hírek — A PESTI EGYHÁZME­GYE lelkészi munlcaközössé- ge május 18-án ülést tartott. Benczúr László püspöki titkár bevezető áhítata után dr. Ká­sa Pál rákoskeresztúri lelkész szólt az Ágenda-tervezetről. Bevezető előterjesztését szá­mos hozzászólás követte. Be­fejező írásmagyarázatot Ge­rencsér Zsigmond ny. lelkész tartott „így prédikáltam” címmel. Húsvét második ün­nepnapjának kijelölt alapigéje alapján készített és Rákos- szentmihályon elmondott ige­hirdetését olvasta fel. — Sajőhegyi Rezső, a budavári gyülekezet volt gondnoka, 71 éves korában elhunyt. Nagy részvét mellett a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. — Szlaky Rezső, a csepeli gyü­lekezet volt másodfelügyelője, fel­vidéki papi család sarja, hosszas betegség után 72 éves korában meghalt. A templom építésében fáradhatatlanul végezte munkáját, Csepelen temették Várady Lajos esperes és Mezősi György lelkész. — A budavári templomban má­jus 29-én vasárnap este 7 árakor Szabó László, a Baptista Egyház országos elnöke prédikál Közre­működi k a Nap utcai gyülekezet vegyeskara. Vezényel és orgonái Beharka PáL HÍREK — Húsvét utáni 6. vasárnap (Exaudi) az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igé­je: Jn. 14, 12—17; szószéki igé­je: Zsid. 6, 17-20. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban május 29-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: Virágh Gyula ózdi esperes-lelkész. — VADOSFA. Május 8-án iktatta presbiteri tisztjébe a vadosfai anyagyülekezet nagy­templomában az összgyüleke- zet 90 újonnan választott presbiterét Weltler Rezső, a győr—soproni egyházmegye esperese. Az anyagyülekezet és 6 leánygyülekezete (Mihá­lyi, Magyarkeresztúr, Kis­falud, Zsebeháza, Potyond és Gyóró) presbiterei úrvacsora­vétel után hivatali esküt tet­tek. Az istentisztelet után díszközgyűlés volt. A beikta­tott presbiterek mindegyike emlékül kapott igés lapjának igéjével indult presbiteri szol­gálatára. — NYÍREGYHÁZA. Canta- te-vasárnap alkalmából a nyíregyházi templomban ze­nés istentisztelet volt. A mű­soron a férfikar gregorián zsoltáréneke mellett a régebbi és újabb evangélikus egyházi muzsika alkotásai szerepeltek. Az est érdekessége az volt, hogy az énekkar elsőízben mutatta be a gyülekezetnek a váltakozó koráléneklést. Ke­zében nyitott énekes könyvvel hallgatta végig a gyülekezet az Énekeskönyv 10. és 737. számú énekét:, férfikar, női kar, szólóének, orgonakorái, négyszólamú vegyeskar vers- szakonként váltakozva szólal­tatta meg az énekeket. A gyü­lekezet örömmel hallgatta az énekszámokat, melyeken ke­resztül a kórusének és orgo­najáték szépsége mindern gyű lekezeti tag számára elérhető­vé válik. Igehirdetéssel szolgált End- reffy János lelkész, az orgona­számokat előadta és vezényelt Gáncs Aladár. — SAND. Május 16-án ben­sőséges ünnepe volt a gyüle­kezetnek. Az egyházi épülete­ket felmérő egyházi bizottság esti istentiszteletet tartott. Lágler Béla esperes Ef. 4, 17—24. alapján szólt a gyüle­kezet megújulásáról. Ez alka­lommal használta először a gyülekezet a templomba be­szerelt teljes villanyvilágítást. A bevezetés közel hétezer fo­rint költsége részben a gyü­lekezet pénzbeli áldozatkész­sége, részben pedig Gerencsér József felügyelő vezetésével sokak társadalmi munkájának az eredménye. Szolgáltak még: dr. Pusztay László surdi és Hegyháti János iharosberényi lelkész. — LELKÉSZIKTATÁS. Cser­háti Sándort, a páhi egyház- község hívta meg egyhangúan lelkészének. A lelkész hivata­lába történő beiktatása má­jus 31-én, kedden délután 6 órakor lesz istentisztelet és díszközgyűlés keretében. A szolgálatot Sikter András Bács-Kis-kun egyházmegyei es­peres végzi. — RÁKOSPALOTA. A rá­kospalotai gyülekezet május 29-én délután 4 órai kezdet­tel a MÁV-telepi református templom gyülekezeti termé­ben szeretetvendégséget tart Fülöp Óezsö óbudai lelkész szolgálatával.- CSEPEL. Május 15-én a tököli protestáns imateremben szeretetvendégség volt a cse­peli gyülekezethez tartozó szórványhívek részére. A per­selypénzt az imaterem belső berendezésére fordítják. A szeretetvendégségen nagy számban vettek, részt az anya­gyülekezet tagjai is. — RÁKOSPALOTA. Május 22-én, Rogate vasárnapján vá­lasztották meg az új tiszti­kart és presbitériumot. Mun­kájukra, szolgálataikra Isten áldását kérjük.- PESTLŐRINC. A pestlő­rinci gyülekezet május 15-én tartatta évadzáró szeretetven- dégségét. — A budapest—angyalföldi gyülekezet pénzbeszedőt ke­res. Jelentkezés hétköznapon­ként 9—13 óráig Budapest, XIII., Fóti út 22. számú Evan­gélikus lelkészi hivatalban. Telefon: 200-606. — Családi hírek. Részvéttel kö- z.öltük már előző számunkban, hogy Szakái Klárika, Szakái Ár­pád takácsi lelkészek 2 éves le­ánykája tragikus körülmények kö­zött elhúnyt. Május 18-án Taká­csiban temették el nagy részvét mellett. „Jézus én bLzodaknamí" A% előttünk lévő reménység Ezért is az Isten, aki még bővebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változtathatatlan voltát, esküvéssel kezeskedett, hogy két változhatatlan dolog által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, amely lelkűnk­nek mintegy biztos és erős horgonya és beljebb hatol a kár­pitnál, ahová utat nyitva bement értünk Jézus, aki örökké, való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Zsid. 6, 17—20. Nehéz lenne elképzelni a keresztyén hitet reménység nélkül. Sok apró téglácskából épül fel a keresztyén hit temploma, de a pillérek és a pilléreken nyugvó boltozat mindig a reménység. Ha a reménység, mint az egyház egyik fő motívuma hiányozna, összeomlás végzete fenyegetné az egyházat. A reménységnek az egyház életében története, sőt tör­ténelme van. Reménykedett az Ószövetség népe, mivel a törvény hálójából, gúzsbakötő láncaiból nem tudott szaba­dulni. Reménykedett abban, hogy Isten küld majd szaba- dítót, aki lefejti a hitre rakódott felesleges terhet, és majd egykor szabadon, emberi méltóságában, bűn nélkül és bűn- bocsánatban állhat az ember Isten előtt. Reménykedett az Újszövetség népe is nem egyszer* amikor a hit egét a hamis tanítás, a visszaélés, a rossz útra tévedés sötét felhői borították. Reménykedett abban, hogy Isten újra- meg újra rávezeti népét a helyes útra és hitének gyümölcseit megérleli. Reménykedik minden időben az egyház, mivel remény­ség nélkül nem lenne igazán egyház. Mindezekre a reménységekre Isten választ, feleletet adott. Nekünk keresztyéneknek a Szentírás a valóravált reménységek tárháza! Isten ebben mutatta meg, hogy ígé­rete igaz, a benne reménykedő pedig nem szégyenül meg. Az Ó- és Újszövetség, a múlt és jelen — a Zsidókhoz írt levél szerint — Isten megoldást nyújtó, emberi feszültsé­geket feloldó, reménységedet betöltő bizonyságtevése. Bűn, halál, ítélet, kárhozat nem nyomhatja lelkünket, mivel Is­ten hatalmas cselekedete alapján állunk: egyszülött Fii« által mindezektől szabadok vagyunk. Itt azonban meg kell mondanunk azt is, hogy minden hamis reménység megszégyenül. A teremtéstörténetben ha« mis reménység alapján hágta át Isten parancsát az ember* amikor vétkezett. Hamis reménység született Káinban, amikor gyilkolt és abban reménykedett, hogy gyilkossága titokban maradhat. Hamis reménység volt az özönvíz előtti emberiségben, vagy a farizeusokban, a főpapokban, írás­tudókban, Pilátusban és sorolhatnánk vég nélkül. Az egy­ház története is tele van hamis reménységekkel, amelyek­nek kudarcai Isten határozott ítéletét, megszégyenítését hordozták magukon. A hamis reménység hitetlenség, a hi­tetlenség bűn, Isten ezt számon kéri rajtunk. Az igazi reménységnek mindig voltak és vannak gyü­mölcsei. Így is mondhatnánk: a reménységnek keresztyén következményei vannak. Ilyen pl. az, hogy nincs elveszett ember, nincs elveszett világ. Nemcsak én, vagy egyházam, de senki a földön nem lehet elveszett. Az Újszövetség emberszerető Krisztusé ésr cselekedete izzik át ezen reménységen. „Azért jöttem, hogy megtartsam a világot”, (Ján. 12.47.) mondja Jézus. Ez‘ a kijelentés egész más szemléletet ad a keresztyén embernek. Nincs kétségbeesés, csüggedés, aggodalom, félelem. Aki itt tart, az sötétségben botorkál, az messze van a világos­ságtól. „Én világosságul jöttem e világra” (Ján 12.46.) ez „lelkűnknek mintegy biztos és erős horgonya.” (Zsid. 6.19.) A keresztyén ember nincs bizonytalanságban, mert Urára figyel. Természetesen reménysége sohasem passzív, tétlen va­lami. Sőt felettébb aktív. Mindenütt ott van, ahol az élet kérdései feszülnek, ahol megoldásokra van szükség. Min­dig szolgál a mosollyal és derűvel, mindig biztat és segít, amikor nehézségek merülnek fel. Nem lehúz, hanem fel­emel, nem visszatart, hanem előre visz. Jókedvű és maga­biztos. A hit és szeretet jó illatát árasztja maga körül a reménység. Csupa ragyogás, csupa fény és munkásságának jutalmát attól várja, aki őt szolgálatába állította. A reménységre Isten ígérete és hatalmas cselekedete a tanú, a keresztyén ember odaadása, magabiztos segítségé az eszköz a jó, az emberi, az igaz, a maradandó megvaló­sításához. Tisztítsuk meg reménységünket, éljünk a helyes, Urunk­tól vett reménység szerint, szolgáljuk vele Urunkat és kör­nyezetünket. Rédey Pál NAPROL-N APR A VASÁRNAP: I. MÓZ. 26, 3. — Isten várja tőlünk hi­tünk gyümölcseit. Mt. 6, 21; V. Móz. 34, 1—8; I. Pét. 5,1—a HÉTFŐ: AGG. 2, 8. — Mindent Istentől kaptunk és kapunk, azért hogy ajándékaival itt a földön szolgáljunk. — Mt. 6, 25; Jer. 29, 11—14a; I. Pét. 5, 10—14 KEDD: III. MÓZ. 25, 17. — Az jár Jézus Krisztus kö­vetségében, aki cselekszi a mennyei Atya parancsait — Lk. 16, 10; Lk. 12, 6—12; I. Kor. 1, 1—9. SZERDA: I. SÄM. 1. 27. — Isten Jézus Krisztust küldte a világ üdvözlésére, hogy aki hisz Benne, annak örök élete legyen — I. Jn. 5, 15; I. Jn. 2, 24—29; I. Kor. I, 10—17. CSÜTÖRTÖK: PÉLD. 25, 21—22. Mindennapi életünk­ben teszünk bizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitünkről. 44—451 Jn- 7’ 37~39: I- Kor. I, 18—25 (18.23.24.) P®NTEK: ZSOLT. 81, 8. — Imádkozzunk, mert Isten varja imáinkat. Könyörögjünk, mert ö meghallgat min­ket. — Róm. 8, 15; Zsid. 11, 32—40; I. Kor. 1, 26—31 (30—31). SZOMBAT: JER. 16, 21. — Isten semmit sem tesz ká- runkra. Még a „keresztek” is a mi üdvösségünkért vannak az életünkben. — I. Kor. 12, 3; Ezs. 41, 17—20- I Kor 2 1-5 (2); Ez. 36, 22-28. ’ ' ’ ................................................................................................. Kü lföldi egyházi hírek A KÍNÁVAL VALÓ KAPCSOLATOKÉRT A „The British Weekly“ cí­mű ismert angol lap egyik húsvét utáni száma felhívja a nyugati egyházakat a Kí­nával való kapcsolatok ápo­lására. „Korunkban, amikor a nemzetek a népek világtest­vérisége felé törekednek, az egyházaknak is ki kellene venni részüket a szakadékok áthidalásának és a kapcsola­tok elmélyítésének munkájá­ból” — írja a lap. — Ezutái megállapítja, hogy a nyugat keresztyéneknek kínai testvé retken gyakorolt kritikái; gyakran teljes híjával vol az alázatnak, sőt szinte a: ellenségességre emlékeztetett Ebből pedig az tűnik ki, hog: a nyugati keresztyénség ahe lyett, hogy türelemmel és alá zattal próbálná megérteni ki nai testvéreit, inkább a mag I nézeteit szeretné azokra rá l erőszakolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom