Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-29 / 22. szám

ARCKÉPEK c5?z élő SYlikszátí) ÉPPEN ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT HALT MEG ­1910 május 28-án — s az em­bernek nem a halál, hanem az élet jut az eszébe Mik­száth Kálmán nevénél. Nincs élőbb s egyre tágasabb kör­ben érvényesülő írónk, mint ő. Könyvkiadásunk élén jár, az ő művei jelennek meg a legnagyobb példányszámban. Alig írnak róla, nem magya­rázzák, nem vitáznak körü­lötte. Mikszáthot olvassák, akárcsak Jókait. Azt az írót olvassák így, akit töprengés nélkül értenek. Mikszáthot mindenki érti a magyar nyelv domíniumán. Értik másutt is, ahová fordításban érkezik, így elsősorban a szomszédoknál, ahol az élő nemzedék még emlékszik a közös élményekre, Mikszáth mondanivalójának anyagára. A fonál, amelyből az író ma­tériáját szövi, tudniillik rész­leteiben még látható, megfog­ható, élő növény, egy ország világa s egy nemzet jelleme. Mikszáth Kálmán nem kép­zeletére bízta meséjét, hanem emlékeire és . élményeire. Ezekkel ő soha nem lépte túl hazája határait, mint ahogy egy osztrák kirándulása kivé­telével maga sem járt ide­genben. Nem kívánkozott se­hova tágabb szülőföldjén kí­vül. Tökéletesen meg volt elégedve az itthoni benyomá­sokkal, örömre és káromlásra valót éppen eleget talált Ma­gyarországon. Mikor meghalt, az ország még a Mikszáth-ünneplés fé­nyeivel volt tele. Az író pá­lyafutásának negyvenedik év­fordulóját ünnepelték, ország és király, egyetem és egyhá­za, társaságok és megyék já­rultak az író elé, mint egy­kor Jókai elé, hogy megaján­dékozzák. De minden aján­déknál nagyobb volt az ol­vasók ragaszkodása hozzá. Az ajándékokat elfújta a szél, az olvasók megmaradtak s meg­szaporodtak. Az olvasók éb­resztették fel a kiadókat újabb és újabb Mikszáth-ki- adványokra. Már a jubileu­makor ismeretes volt Mik­száth angol, német és fran­cia sikere. Azóta a távolabbi külföld úgy ismerkedik Mik­száth műveivel, mint élő íróé­val. Ez a realizmus sikere és titka. Hiába hiú az író és ol­vasója a stílromantikára, az elképesztő képzelet játékra, el­szárad az, mint a tavalyi fű a valósághoz s a valóság meg- idézéséhez képest. Az em­bereknek a valósághoz ra­gaszkodó szemléletre van szüksége, nem pedig a való­ság semmibevevésére és ki­játszására. Ez nemcsak ránk vonatkozik, világ-tanulság ez. MIKSZÁTH REALIZMUSA nem külsőséges, nem csupán a leírásé, a hiteles figurák és események mellett ott van az író egyensúlya. Mikszáth rendíthetetlen erejű éppen a lelki egyensúlya révén. Ev­vel tűnt ki kortársai közül is, s evvel nevel és épít félszá­zada, már halott-élőként, mint senki más. Figyeljük csak meg bármely írásműve első hangütését. Tüstént bi­zalom gerjed bennünk az el­következő mondanivalók iránt, azonnal ott vagyunk a tör­ténetben, közvetlenül, egye­nes testtartással, őszinte ér­zésekkel. Ezt a hangot az író végig megtartja, őszinte, egy­szerű, igazmondó az utolsó mondatig. Pedig nem könnyű dolog igazat mondani meg­nyerő modorban, sőt porolni élőkkel és holtakkal egy olyan ország színe előtt, ahol az igazmondás kényes hely­zet volt s a régi latin mon­dást, hogy a halottakról csak jót illik mondani, vagy sem­mit, az élő magyarok és ma­gyarországiak is megkövetel­ték. Mikszáth mégis tudott szembeszállni evvel a felfo­gással s maga mondta, hogy soha nem hazudott, amit úgy is kell érteni, hogy soha nem szépített, nem szépelgett, nem túlozta a megismerést. Sőt, kiprédikálta az egész nemze­tet. Kiprédíkálta, mert Jókai után, aki eszményítette né­pünket és múltunkat, Mik­száth tűrtöztetés nélkül el­mondta rólunk a valódit és az igazat. Minden nagyobb írásműve egy-egy nagy lelep­lezés. Elbeszéléseinek zömé­ben csípős, orcapirító igaz­mondás van. Cikkei, főleg híres parlamenti beszámolói, úgy hatnak, mint egy-egy os­torütés. Mikszáth kíméletlen volt s megvesztegethetetlen abban a világban, mely a megvesztegetést politikai erénnyé avatta. Ady támadta csak így az uralkodó réteget, úri osztályunkat, tehetetlen­ségünket, rövidlátásunkat, múltból és jelenből okulni nem akaró végzetes beletö­rődésünket, társadalmi és po­litikai lehetőségeink ostoba elvesztegetését. De . Ady csak nagyobb hanggal támadott és ostorozott, Mikszáth anyagát, érveit, bátorságát, lankadat­lanságát nem múlta felül a prófétikus költő. S felfogás kérdése, felülmúlta-e a ha­raggal kitörő szenvedélyes Móricz Zsigmond? MIKSZÁTH BÍRÁLATA ÉS IGAZMONDÁSA olyan, mint a szigorú, de jóságos szívű édesapáé. Nem tudok jobb hasonlatot mondani az ő magatartására. Mosolyogva, anekdotába pólyáivá, köszön­tő mozdulattal vágta oda az igazat. Emberséges hanggal közölte rendkívüli bűneinket, elmaradásunkat, hiú begubóz- kodásunkat, hitvány mozdu­latainkat a látszatért, kicsi­nyes úrhatnámságunkat, os­toba és' értelmetlen sírvavíga- dásunk divatját, a nagyképű­séget és a pöffeszkedést, az élhetetlenséget. E hang révén fogadták el a keserű orvos­ságot. „Mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön” — mondja Pál apostol. Ez az igazságosztás­nak az a fajtája, melyet a szeretet diktál. Aki ezt az igazságot elfogadja s élete alapjává teszi, alighanem az igazi keresztyén. Mikszáth egész írói indulatában, úgy tűnik fel, ez az igazságosz­tás uralkodott. Ettől volt ő olyan megingathatatlan, mint a fenyő. A REALIZMUS AZ IRO­DALOMBAN nem fotografá- lás, holott mondják, a fény­kép is lehet művészi erejű. A realista író is eszményeket mozgat, vágyakat kelt az ol­vasóban, viszi az életet, mint a fény. Mikszáth csökönyös otthon-maradása témában, hasonlatban, felfogásban nem holmi egyoldalú nemzeti szel­lemiség, vagy pláne félszeg parlagiasság, vidéki szemlélet, melytől menekül a fentebb városi kedély. Mikszáth a magyarok közt és Magyaror­szágon maradt avval a ha­tározott tudattal, hogy csak itt bonthatja ki írói küldeté­sének vigasztaló és szórakoz­tató vonásait is. Nem téve­dett ebben sem. Egy ezeréves atomerőből merített, a szülő­földből. Alakjai, történetei, jellemei és színei szűkebb és tágabb szülőföldjéből valók. Népünk észjárását, természe­tességét, sorsszerű létét jele­nítette meg. Ki ne érezné, hogy ez a megjelenítés egy családi körből fakad? Az a bizalmas modor és mozdulat, amellyel Mikszáth előszólítja alakjait és tájait, a családi melegből . származik. Szeme ott élesedett, az ifjúkori kör­nyezetben. A serdülőkor eldöntő sza­kasza az egész emberi élet­nek. Lélekben ekkor alakul ki az ember, a további évek csak csiszolják, amit az érzé­keny első évek szereztek. Mikszáthnál is alapvető fon­tosságú az ifjúkor. A palóc falu, a magyar—szlovák nyelv­határon, ahol született, Rima­szombat, ahol hat éven át ne­velkedett a rendületlen jelle­mű 1848-as honvédtiszt-taná- rok keze alatt, és Selmecbá­nya, ahol befejezte gimnáziu­mi tanulmányait, a hegyek közt, a bányák fölött. Íróvá ott érett, kedélye, látása on­nan való, szülőföldjéről. „Hi­szi-e, Ilona, hogy a földnek szíve van? Ha ráborulok és a fülemet odaszorítom közös tápláló anyánk barna testé­hez, rejtélyes dobogást hal­lok” — mondotta egyszer Mik­száth a feleségének. Szülőföld­je volt az ő félelmetes ereje. Észjárásának egészséges ösz­töne népünket jelenti az ő műveiben. Nem ismerte a gyűlöletet, a féltékenységet, a félszeg irigységet, a sanda gyanút. Szívét kitárta, őszin­tén, titkolózások nélkül. A Felvidék szemléletét hozta ev­vel irodalmunkba? Azt az em­berséget hozta, mely legna­gyobb íróink ereje, Aranyé, Petőfié, Jókaié, Adyé, s amely bűneink lerázásával s ama kemény bűnhődéssel, amely osztályrészünk lett, immár új­ra s végképpen egész népünk jelleme. Töretlenül az is ma­rad. NEM VÉLETLEN,* hogy ezt az emberséges jellemet Mik- száthnak a szülőföld és derék kortársai mellett az a szellem is sugallta, mely gyermekko­rától körülvette. A reformá- ciós életérzés ez, mely egész lényén észlelhető volt mindig. Ez a nagy író hitbéli meg­győződését azonosította iro­dalmi meggyőződésével, a rea­lizmussal. Evangélikus prédi­kátorok utóda volt, kiprédi­kálta az egész országot a sze­retet erejével és szépségével. ,Azt hiszem, az igazmondás mindig e két kísérő angyal mellett válik társadalomfor­málóvá. Mikszáth élő életmű­ve a bizonyság rá. Szalattiaf Rezső A Sajtóosztály IRATTÉR JESZTÉSÉBEN KAPHATÓ Virágh: Evangélikus hittankönyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek III. o. 8*— Ft Bottá: Bibliai Történetek IV. o. 7,- Ft Dr. Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,—Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,-Ft Prőhle: Az evangélium igazsága VIII. o. 12,—Ft Evangélikus Gyermekek Könyve kötve 18,— Ft Cantate vasárnap Soltvadkerten Borús, esős szombat után igazi tavaszi vasárnapra éb­redt Soltvadkert. A teljes pompájában felvonuló tavasz a derű és öröm áradatával telítette meg még a legkisebb sejtet is. „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld” — hang­zik Cantate vasárnapjának zsoltárában a felszólítás s valóban minden, az ég mély kékje, a fák harsogó zöldje, a szőlők nyújtózó hajtásai, a kertek színpompája, a vetések hullámzó tengere, az egész teremtett világ zengte ezen a napon a Teremtő dicséretét. Ezen az ünnepi reggelen vi­rágcsokrot szorongató fehér­ruhás kisleányok, a gyülekezet apraja-nagyja igyekezett a gyülekezeti házba Káldy Zol­tán püspök és felesége ünne­pélyes fogadására. — Hálásak vagyunk ezért a találkozásért Istennek, mert így erősödhetünk egymás hi­te által — mondta üdvözlő szavaiban Sikter András es­peres, a gyülekezet lelkésze. A lelkész után a felügyelő és a presbiterek köszöntötték a kedves vendégeket virágcso­korral. Az istentiszteleten Káldy Zoltán püspök a 98. Zsoltár alapján hirdette az Igét. — Énekeljetek az Úrnak új éne­ket! — hangzik az ige felszó­lítása — mondotta. Erre a felszólításra szükség van, mert vannak köztünk panasszal teli kishitű keresztyének is. Pedig nincs igazuk, mert Isten csoda dolgai vesznek körül bennün­ket a teremtett világban, a Krisztusról szóló evangélium­ban és a mi életünkben is. Ezeket kellene meglátnunk. Az új ének titka az új szív. Mert az az ember tudja meg­látni Isten csoda dolgait, aki­nek új szíve van. Ha új szí­vünk van, nem törődhetünk bele abba, hogy felhők jelen­nek meg a világ felett. Ezért mi azt énekeljük, hogy béke. Mi • azt énekeljük, hogy bol­dog legyen az ember élete. Az igehirdetés után úrva­csorát vett az újonnan válasz­tott presbitérium, majd az es­kütétel után a. püspök 24 új presbitert iktatott be tisztsé­gébe. Az úrvacsorái igehirde­tést szintén Káldy Zoltán püs­pök tartotta János 15:5 alap­ján. Hangsúlyozta, hogy pres­biter csak úgy lehet valaki, ha megmarad a Krisztusban vetett hitben, mert csak így lehetünk gyümölcstermő ke­resztyénekké, akiknek a szol­gálatából áldást nyerhet a gyű lekezet és magyar népünk. Cantate vasárnapján volt miért hálát adnia a soltvad- kerti gyülekezetnek is. Ma­gasztalhatja Istent csoda dol­gaiért, mert él és szolgálhat a gyülekezet. Cs. S. Külföldi egyházi hírek HARC A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN A Keresztyén Asszonyok Szövetsége éles szavakkal kelt ki minden faji megkülönböz­tetés ellen Amerikában. Állást foglalt azok mellett, akik az utóbbi hetekben ülősztrájkok­kal tüntettek a vendéglátó- helyeken gyakorolt faji meg­különböztetés ellen. Minden eszközzel kívánja a Szövetség támogatni a tiltakozó akció­kat a négerek elnyomása el­len s azért, hogy a gyakor­latban is érvényesüljön az elv: Isten minden gyermeke egyenlő. A faji előítéletek meghazudtolják azt a híresz­telést, mintha az ország fáz USA) demokratikus eszmé­nyek földje lenne. — Az ülő­sztrájkok alkalmával a texasi Marsallban 80 sztrájkolót le­tartóztattak, köztük a fent említett Szövetség több tag­ját és Mae King-et is, a Nem­zeti Diáktanács elnöknójét. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Üllőt út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 5753)2 — Zrínyi Nyomda Két sajnálatos hír Columbiából A kolumbiai evangéliumi egyház sajtótájékoztatója hírt ad arról, hogy Juan Osorio 56 éves özvegyember három kiskorú fiát — Jorge, Abso- lom, f Miguel — mivel 3 év­vel ezelőtt a római katolikus egyházból a presbiteriár.us egyházba tért át, a rendőrség, mikor a fiúk a presbiteriá- nus egyház iskolájában vol­tak, elfogta és római katoli­kus nagybátyjuk lakására vit­te és ott őrizetben tartotta. Ez a rendőrségi akció Tulio Botero medellini érsek pa­rancsára történt április 4-én. A polgári hatóságoknak alá kell magukat vetni az egy­házi tekintély rendelkezései­nek. Azt a római katolikus tanítást akarják érvényesí­teni, hogy a kormányzatnak kötelessége a megkeresztelt gyermekeket „megmenteni” ha azok szülei kitérnek. Oso­rio gyermekeit csecsemő ko­rukban a római katolikus egyház részesítette a kereszt- ségben. A fiúk most 12, 11 és 9 évesek. Van egy 13 éves leánya is Osorionak, akit, mivel ő a presbiteriánus egy­ház iskoláját nem látogatja, apjánál hagytak. A gyerme­keitől megfosztott apa lelké­sze kíséretében szót emelt a fiatalkorúak bíróságánál. A bíróság elnöke felszólította, mutassa be házasságlevelét és gyermekeinek keresztleve­lét. Mikor ez megtörtént, kö­zölte az apával, hogy a ka­tolikus egyház intézkedésével szemben ő semmit sem tehet. Április 8-án az apa ügyvédje kíséretében a- rendőrségnél kísérletezett. A rendőr-felü­gyelő azonban éppen úgy, mint a fiatalkorú bíróság el­nöke, megtagadta a pártfo- golását. A gyermekek nagy­bátyja bigott katolikus, aki fivérének a presbiteriánus egyházba való áttérését a leghevesebben ellenzi. A másik hír La Plata (Huila megye)-ból érkezett A La Plata-i városi elöljáród ság február 10-én megtagad­ta a város protestáns gyüle­kezetétől azt a jogot, hogy templomot építsen. Az intéz­kedést azzal indokolják, hogy a protestáns templom a nyug­talanság és a nyilvános rend megzavarásának veszélyét hordja magában. A város la­kóit is fölizgatták a protes­tánsok ellen. A La Plata-i protestánsok egy évvel ezelőtt fordultak a megye hatóságaihoz építési engedélyért. Akkor a városi elöljáróság olyan utasítást kapott, hogy az engedélyt meg kell adni. Ezért kezdtek hozzá júliusban az építkezés­hez. Megvetették már a funda­mentumot, beszerezték a szükséges építési anyagokat és a munka folyamatosan ha­ladt. Egy gyülekezeti lelkész és a város püspöke azonban fellázította a lakosságot a protestánsok ellen. A városi elöljáróság intéz­kedése nyílt ellentmondás­ban van az igazságügyi ható­ságok és a kormány hatá­rozatával. 1959. június 18-án ugyanis az igázságügyminisz- tertől a megyei hatóságok a következő utasítást kapták: „Az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot; semmi alap nincs tehát arra, hogy egy protestáns templom építésé­nek engedélyezését megtagad­ják.” Ugyanilyen értelemben nyilatkozott a kormány kép­viselője is. Ezeknek a nyi­latkozatoknak ellenére a megyei hatóságok arra hivat­koznak, hogy mindaddig, amíg erre a püspöktől enge­délyük nincs, nem járulhat­nak hozzá az építkezéshez. Kolumbiában ez már meg­szokott praktika. Különösen az 1953. és 1957. között gyak­ran fordultak elő hasonlók. — ~ ■ - - Lengyel teológiai professzor Németországban Dr. Bartel lengyel egyház­történész április 25-én „Me- lanchton Lengyelországban” címen felolvasást tartott a lipcsei egyetem hittudományi karán. Nem szokatlan ugyan, hogy németországi egyeteme­ken külföldi vendégek tarta­nak előadást, dr. Bartel láto­gatásának mégis sajátos je­lentősége van. Erre utalt fel­szólalásában dr. Friedrich Haufe prodékán-professzor, amikor megállapította: „Te­kintettel azokra a szörnyű bűnökre, amelyek a német népet a lengyel néppel szem­ben terhelik, különösen jelen­tős a németek számára, hogy egy lengyel vendéggel ily testvéri körülmények között találkozhatnak.” De jelentős ez a látogatás azért is, mert dr. Bartel az első lengyel teológiai profesz- szor, aki Németországban ven­dégként felolvasást tart. D. dr. Dedo Müller professzor kife­jezte azt a kívánságot, hogy a lipcsei teológiai fakultás és a Varsó-Chylice-i keresztyén teológiai akadémia között te­gyék még szorosabbá a sze­mélyes kapcsolatokat. Dr. Bartel Lipcsében be­számolt a Lengyelországban élő protestantizmus jelenlegi életéről is. Bartel professzor Witten- bergben is tartott beszámolót, ahol a lelkészképző intézet kandidátusai előtt a Varsó- Chylice-i teológiai akadémia munkájáról adott tájékozta­tást. Ez az intézmény közös lelkészképző központja vala­mennyi nem római katolikus lengyelországi keresztyén fele- kézetnek. Jelenleg 101 hall­gatója van: Ezek: evangéliku­sok, reformátusok, methodis- ták, baptisták, adventisták* evangéliumi keresztyének, ókatolikusok (lengyel nemzeti katolikus egyház és mariavi- ták) és ortodoxok. Valameny- nyien nála, a lutheri-evangé­likus Bartel professzornál hallgatják az egyháztörténe­tet. Bartel egyike az akadé­mia kilenc docensének. Francia keresztyének íelkiismerete és Algéria A francia keresztyén diák- szövetség Montpellierben tar­totta évi kongresszusát. A kongresszus „botrány”- nak bélyegezte az algériai há­borút és felhívásban kérte: mindent kövessenek el »befe­jezésére és támogassák az algériai háború áldozatait. A kongresszus sajnálkozá­sát fejezte ki afelett, hogy ezt az immár hat éve tartó kon­fliktust az állam és az egy­ház is olyan magától értető­dőnek 'tekinti. A diákszövetség elítélte az algériai lakosságra gyako­rolt pszichológiai nyomás al­kalmazását és azokat az álla­potokat, melyek az áttelepí­tési-lágerokban és egyéb in­tézkedésekben megnyilvánul­nak — amelyekkel a kormány megkísérli • helyreállítani a rendet és a nyugalmat. Anélkül, hogy a maguk fe­lelősségét kisebbíteni akarnák a francia diákok, hazájuk ke­resztyénéinek szemére vetik, hogy a sajnálatos algériai konfliktusban nem érvényesí­tették erőteljesen a maguk tiltakozását. A diákszövetség felhívás­ban kérte a franciaországi protestáns gyülekezeteket, igyekezzenek az algériai ese­ményekről a tényeknek meg­felelően tájékozódni; ápolják a kapcsolatokat az ottani gyü­lekezeti tagokkal, és ha lelki­ismeretük azt diktálja, akkor is támogassák őket, ha ezzel a hatóság parancsaival kerül­nének szembe. A diákszövetség emlékez­teti a gyülekezeteket az állam iránti engedelmesség keresz­tyén kötelességére, ugyanak­kor azonban hangsúlyozza, hogy ez a kötelesség nem le­het feltétel nélküli. A diákszövetség végül arra kéri a lelkészeket, a világia­kat, de mindenekelőtt saját tagjait, hogy vállaljanak hosz- szú időre szóló kötelezéttse- get Algéria megsegítésére és felépítésére. Bartos Dezső nyug. igazgató-ta­nító, aki 1, évig Lapujtőn, majd 39 éven át Szúpatakon levita-ta­nítóként működött, életének 71. évében Galgagután május 3-án el­hunyt. Temetésén Gartai István esperes, Szende Miklós lucfalvi lelkész, az elhünyt hűséges barát­ja és Gérhát Sándor helyi lelkész szolgáltak. A szúpatak! fiókegy­házközség 10 tagú küldöttséggé! képviseltette magát a temetésen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom