Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-04 / 1. szám

A BÉKÉÉRT A Nógrád megyei evangé­likus lelkészek munkaközös­sége 1958. december 12. ülésén foglalkozott D. H. Vogel ber­lini dékán 60 tételével, ame­lyet teológiai „kiskáténak” vehetünk az atomkérdésben. A tételek összegezése a követ­kező: 1—10: A tömegpusztító fegyverek puszta léte bűn. Is­ten és ember ellen. Tömeg- gyilkosság eszközei, melyek­nek káros következménye be­láthatatlan. 7—18: Az atom­bomba nem megoldás. Semmi­képpen sem lehet elképzelni valami olyan nagy célt, amely­nek eléréséért a tömegpusztító fegyveréket érdemes előállí­tani. £>őt éppen amit védeni akarnak vele, az embert pusz­títja el. 19—29: Az atombomba nem megoldás — ahogy a nyu­gatiak mondják —, elrettentés céljára sem. Kis hidrogénbom­ba sem megoldás. Valamit megoldani bűnös dologgal, a gondoskodó szeretet eszközé­nek tartani az atomfegyvere­ket, megfoghatatlan vakság, kificamodott erkölcsi gondol­kodás. 30—48: Minden olyan közösségnek a léte forog koc­kán, amely közösség akár éllam, akár egyház, lehetséges­nek tartja az atomfegyverek valamilyen formában való al­kalmazását. Lehet-e még ál­lam, vagy egyház keretében törvényekkel összefogni majd azokat, akik egy tömegmé- szárlás tettesei vagy nyomo­rékká silányított áldozatai lesznek. A keresztyén gyüleke­zet tartozik megmondani a vi­lágnak és saját tömegeinek, hogy az atomfegyver bűn Is­ten, az ember, sőt az egész te­remtett világ ellen. 49—60: Té­vednek azok, akik azt gondol­ják, hogy a bibliában meg­ígért utolsó ítélet, az atom­mal indul meg. Isten végítéle­te egészen más. Magában rejti az új kezdetet, új ég és új föld teremtését. A végítéletet az ember nem kényszerítheti ki. Isten nem adja ót az ember­nek a végítélet napját. A tö­megpusztító fegyverekben ugyanaz az ember képzeli ma­gáról, hogy a világ megsem­misítője lehet, aki egy új vi­lág teremtőjeként kelleti ma­gát. A Jézus Krisztus gyüle­kezetének semmiképpen sem szabad részt vennie cselekvő- leg egy pusztításban. Mi Nógrád megyei evangé­likus lelkészek valamennyien egyetértünk Vogel professzor fenti tételeivel, s azokkal jó lelkiismerettel, biblikus hitünk alapján megegyezünk. Éppen ezért elítélünk minden olyan szándékot és törekvést, amely bármilyen formában is lehet­ségesnek tartja az atomfegyve­rek gyártását és alkalmazását. Helyesnek tartjuk, hogy be­szüntessék az atomrobbantási kísérleteket. Kívánjuk, hogy ezt a hallatlan nagy energiát békés célokra használják fel. Ezúton is — a magunk szerény hangjával — felhívunk és fi­gyelmeztetünk minden keresz­tyén embert, vegye észre, hogy Isten ellen vétkezik, amikor az atomfegyver használatát megengedhetőnek tartja. Ezen vétkével önmagát is elpusztít­ja. Mi evangélikus lelkészek hitbeli meggyőződésünk alap­ján gyülekezeteink, de a 'kí­vülállók felé is határozottan képviseljük és munkáljuk az ezen nyilatkozatban foglalta­kat. Püspökválasztás Szlovákiában A Csehszlovákiai Evangé­likus Egyház keleti kerületé­nek püspöki tisztsége ez év május elsején Krcméry Gyula lemondásával megüresedett. Utódjára páratlan egyhangú­sággal adták le szavazataikat a Keleti Egyházkerület gyüle­kezetei. A választóbizottság október 6-án bontotta fel a szavazatokat és megállapítot­ta, hogy minden érvényes sza­vazatot a választás egyetlen jelöltje, Dr. Kátlovsky István kassai lelkész, a modori evan­gélikus teológiai kar tanára kapta. — Az aszódi egyházközség háborúban megsérült középső harangját újraöntöttók és de­cember 14-én ünnepi istentisz­telet keretében adták ét hiva­tásának. A SZERKESZTŐ KÖZLEMÉNYE Szeretettel felhívjuk azok­nak figyelmét, akik felkérés nélkül küldenek be cikket hoz­zánk, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az sem áll módunk­ban, hogy minden egyes cikk­írónak levélben válaszoljunk. Amennyiben írása lapunkban nem jelenik meg. ez azt jelen­ti. hogy nem volt közölhető. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204i2—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Egyház a világban A keresztyének felelősségéről beszélt Dr. Niemöller Márton Berlinben az evangélikus ifjú­ság bűnbánati napján. „Az em­ber eljutott oda, hogy kiolthat­ja az életet. A világban egyfe­lől éhség, másfelől bőségben való dúskálás található s lát­szólag nem lehet ezen a hely­zeten segíteni. Az emberek nem hagyják magukat zavar­tatni megszokott köreikben.” Ezért — mondotta dr. Niemöl- ler — azoknak kell felébresz­teni az alvó lelkiismereteket, akiket Isten állított vigyázóul. Dr. Niemöller Becsben is előadást tartott a Gusztáv Adolf templomban, Bécs leg­nagyobb templomában. Dr. Niemödler rámutatott arra, hogy a keresztyéneknek inga­dozás nélkül kell követndök Urukat akkor, amikor a világ biztonságáért és az életért küz­denek.' D. H. Vogel berlini profesz- szor, aki ősszel a debreceni egyházi békekonferencián is részt vett, istentiszteletet tar­tott egy Berlin mellett fekvő temetőben, ahol a háború utol­só napjainak mintegy 20 000 áldozata nyugszik. E holtak arra intenek — mondotta Vo­gel professzor —, hogy az em­beriségnek le kell térnie a fé­lelem, a gyűlölság és az öldök­lés útjáról. Emlékeztetett arra a még sokkal nagyobb temető­re, amit Hirosimában látott, ahol 200 000 áldozata fekszik az első atombombának. Isten azt akarja, hogy az ember ne csak a neki ígért örök üdvösségben, hanem itt, a jelenvaló világ­ban is éljen és jövőjében re­ménykedhessen. Délafrikóban „Keresztyén akció” néven szervezet alakult a faji üldö­zés áldozatainak védelmére. Legutóbb gyűjtést indítottak többségükben asszonyok —, azoknak a megsegítésére — akiket Johannesburgban azért tartóztattak le, mert vonakod­tak elismerni a faji megkülön­böztetést tartalmazó útlevél­rendelkezéseket. „Mi fehér emberek segítséggel tartozunk színes bőrű tcstvéreinlknek" — hangzik a szervezet egyik fel­hívása. A felhívást többek kö­zött két anglikán püspök is aláírta, valamint számos lel­kész és egyéb egyházi vezető. atomvita Svájcban Már hírt adtunk arról a he­ves vitáról, amely a svájci egyházban Svájc atomfelfegy­verzésével és általában az atomháború kérdésével kap­csolatban folyik. Több lelkész és professzor Barth Károly ve­zetésével most nézetét 8 tétel­ben kidolgozva erélyesen és határozottan foglalt állást eb­ben a vitában. Elöljáróban ki­jelentik, hogy az atomháborút nem lehet összeegyeztetni a Jézus Krisztus evangéliumá­nak való engedelmességgel. A tételekben kifejtik, hogy már magának a háborúnak a sze­repe Is, mint a népek és álla­mok közötti politikai vita vég­ső eszközének keresztyen szempontból rendkívüli kér­dése. Az atomháború azonban a résztvevők teljes kiirtását jelenti s a jövendő nemzedé­kek és általában minden te­remtett lénynek veszélybe döntését. Az atomháború a te­remtő Isten akaratának meg­tagadása. Svájc atomfegyve­rekkel való felszerelése önma­gában való ellentmondás és felelőtlen kaland, amit sem­mivel sem lehet indokolni. Nincsen különbség úgyneve­zett taktikai és stratégiai atomfegyverek között, mert aki ma jóváhagyja az egyiket, holnap kénytelen lesz másikat is vállalni. Amerikai protestán­sok Kína elismerését sürgetik Egy Clevelandijain tartott gyűlésen az Amerikai Nemze­teik Tanácsának 500 képviselő­Három dologról teszünk most említést, amik látszólag egymástól távolesnek, valójá­ban azonban szoros kapcsolat vám közöttük. Az első: hazánk párt- és kormányküldöttsége tárgya­láson járt Csehszlovákiában és onnan jó eredményekkel tért vissza. A két ország kap­csolatainak elmélyedése min­ket. evangélikusokat külön is megelégedéssel tölt el. A re­formáció egyházainak kapcso­lata a két ország népe között régi és mély történelmi gyö­kerű. A huszita reformáció je­lentős hatással volt az akkori Felvidék és Erdély népére — gondoljunk csak Budai Nagy Antalra — s benne az egyhá­zi megújulás törekvése és a társadalmi reform szándéka összetevődött. Később a luthe­ri reformáció magyar és szlo­vák gyülekezeteket teremtett és hatalmas lendülettel hódí­tott az akkori Cseh- és Morva­országban is. Népeink törté­nelmében sok közös emlék utal a nemzeti és a — vallás­szabadságért vívott közös har­cokra a Habsburg—német re- katolizáiö elnyomás ellenéiben. Népeinket idegen érdek állí­totta szembe egymással az idők során; a szocializmus tár­sadalmi rendjeiben önmaguk­ra találva szoros közelségbe kerültek. Ezen örvendezünk és e kapcsolat egyházi vonatkozá­sait szívesen segítünk építeni. A másik; a könnyűipari mi­niszter jelentése az áruböség­je követelte, hogy az Egyesült Államok kormánya Ismerje el a Kínai Népköztársaságot és vegyék fel az Egyesült Nemze­tek Szövetségébe. A nyilatko­zat hangsúlyozza, hogy a ke­resztyének kötelessége, hogy az Egyesült Államok kormá­nyát kínai politikájának meg­változtatására bírja. A Kínai Népköztársaság kizárása az Egyesült Nemzetek Szövetsé­gébe! ennek a Szövetségnek nagy kárára van. A nyilatkozat egy másik ré­sze azt ajánlja az egyházaknak, hogy lépjenek fel határozot­tan az amerikai iskolákban még fennálló fajkorlátozások megszüntetése érdekében. A konferencia nyilatkozata igen nagy hatást váltott ki. Hasonló nyilatkozatot tett az ismert német missziói tudós, D, dr. Walter Freytag profesz- szor. is, aki egy Arnoldshaim- ban tartott konferencián azt kívánta, hogy le kell győzni a kínai egyházzal szemben táp­lált nyugati előítéleteket. Üti beszámolójában hangsúlyozta a professzor, hogy a kínai egy­ház ' Krisztus egyháza akar lenni. S emellett pozitív mó­don akar részt venni a népi Kína felépítéséiben. röl, s általában azokról a je­lekről, amik népünk életszín- vonalánaík, általános jólétének emelkedésére mutatnak. Egy­házunk e jelenségek mellett sem mehet el tétlenül öröm­mel és Isten iránti hálaadás­sal vesz tudomásul mindent, ami ebbe az irányba mutat. És itt is felajánlja, az új esz­tendőre is segttő készségét mindabban, ami a köz javát szolgálja. A harmadik: annak a híre, hogy Habsburg Ottó Ausztriá­ban kíván letelepedni. E hír­re csak egy szavunk lehet: kí- sórtetjérás. Számunkra, a re­formáció egyházának számára, különössképpen is rossz emlé­kezetű az egész népünk életé­ben végzetes szerepet játszott Habsburg-ház. Karaffa, pozso­nyi véri örvény szék, gályara­bok, feldúlt templomok, csep- regii vérfürdő, erőszakos refca- taliziáiás és germanizálás — effélék jutnak az eszünkbe. Nem kérünk abból a „keresz­tyén egyesült új Európából”, amit értesülésünk szerint, az osztrák trónkövetelő személyé­vel kapcsolatban tervezgetnek azok, akik nem akarják tudo­másul venni, hogy a történe­lem kereke vissza nem fordít­ható. Pedig így van. A kísér­tetek térjenek vissza oda, ahonnét jöttek s a kísértés- űzésből az igazság világosságá­nak terjesztésével mi is szíve­sen kivesszük részünket. G. Evangélikus Figyelő ISTENTISZTELETI REND December hó 31-én BUDAPESTEN Deák tér du. 6 (úrv.), du. 12. Fasor du. 6. du. fel 12. Üllői út 24. du. 7. Rákóczi út 57/b. du. 7. Karácsony 5. u. 31. du. 6. Thaly K. u. 28. du. 6. Kőbánya du. 6. Zugló du. 6. Fóti u. 22. du. 6. Váci u. 129. du. 6. Üjpest du. fél 7. Pesterzsébet du. 7. Pestújhely du. 6. 3écsikapu tér du. 6. Toroczkó tér du. 6. Óbuda du. 7 (úrv.). XII., Tarcsay V. u. 11. du. fél 7, du. 12. Pesthidegkút du. 6. Kelenföld du. 6 (úrv.), du. fél 12. Németvölgyi u. 138. du. 5. Kelenvölgy du. 5. Budafok du. 6. Csillaghegy du. Csepel du. 7. Január hó l-én BUDAPESTEN Deák tér de. 9 (úrv), de. 11 (úrv.), du. 6. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. léi 3 0, de. 11. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromn. 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 11. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) du. 6. 'Gyarmat u. 14. de. fél 10. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.). Váci u. 129. de. 8. (úrv.). Üjpest de. 10. Perterzsébet de. 10. du. 6. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9, de. 10 (né­met úrv.), de. 11, du. 7. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9. Óbuda de. 10 (úrv.), du. 5. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. Budakeszi de. 9. Kelenföld de. 8 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6. Németvölgyi u. 138. de. 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény du. 3., Albertfalva de. 7. Csillaghegy de.’ fél 10. Csepel de. 11, du. 7. Január hó 4-én VASÁRNAP, BUDAPESTEN Deák tér de. 9 (úrv.). de. 14 (úrv.), du. 6. Fasor de. fél 10, de. 11, du. 6. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák), de. háromn. 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. féj 12. Zugló de. 9 (gyerm.), de. U (úrv.), du. 6. Gyarmat u. 14. de. fél 30. Rákosfalva de. fél 12. Fóti u. 22. de. 11. Váci u. 129. de. 8. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. du. 7. Soroksár-Üjtélen de. fél 9* Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kistémp- lom du. 3. Pestúihelv de. 10. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9, de 11, du. 7w Toroczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 9 (gyeim.), de. 10 (úrv.). du. 5. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 9- Pesthidegkút de. fél 3<. Kelenföld de. 8 (úrv.), de. U (úrv.), du. 6. Németvölgyi u. 138. du. 5. Buda­fok de. 11. Kele^ölsrv de. 9. Nagy^ tétónv du. 3. AlHer*ralira de. 7. rsíll•'"hegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 7. Január hó 6-án VlZKPRESZ'r Ü>tmePÉN BUDAPESTEN Deák tér de. 11 (úrv.). du. 5. Fasor de. 11, du. 6. Üllői út 24. du. 6. Rákóczi út 57/b. du. 6. Ka­rácsony S. u. 31. du. 7. Thaly K. u. 28. de. 11, du. 5. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. du. 7. Fóti u. 22. de. 11. Váei u. 129. de. 8. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10, du. 7. Bécsikapu tér de. 11. Óbuda du. 7. XtT., Tarcsay V. u. 11. de. 11, du. fél 7. Kelenföld de. 11. du. 6. Budafok du. 6. Csepel du. 7. . Mi Atyánk, kivagy a mennyekben! Az Űrtől tanult imádságnak ezekben a kez­dő szavaiban van a megszólítás. E nélkül nem lenne teljes az imádság. — Amikor a gyere­kek meg akarják kérdezni a mellettük el- menő bácsit, hogy hány óra van, akkor nem állíthatják meg egyszerűen a kérdésükkel, hanem meg is szólítják: bácsi kérem, hány óra van? Az iskolában is megszólítják a ta­nító nénit és csak utána mondják el, amit kérni, vagy kérdezni akarnak. Otthon a szü­leiket is megszólítják, amikor mondanak ne­kik valamit. A megszólítás, méghozzá az illő megszólítás, a tisztelet jele. Ezért az imád­ságot is megszólítással kezdjük. Jézus miért így\ tanít minket imádkozni? Nem használhatott volna más megszólítást? Az istentiszteleteken, a bibliaórákon ritkán szokott így kezdődni az imádság. Ha pedig megnézzük az imádságos könyveket, azt lát­juk, hogy azokban szinte minden imádság más és más megszólítással kezdődik. Miért használta Jézus éppen ezt a megszólítást? Először is azért, hogy akik elmondjuk ezt az imádságot, ne feledkezzünk meg arról, akihez imádkozunk. Tudnunk kell, hogy ő a mi mennyei Atyánk. Az egész teremtettség Ura. Az egész világmindenség teremtője, fenntartója és gondviselője. — Amikor a gye­rekek összevesznek, sőt verekedésre is kerül a sor, a gyengébb a legtöbbször úgy próbál kimenekülni kellemetlen helyzetéből, hogy segítségül hívja az édesapját. Vagy legalább is ezt helyezi kilátásba, ha a másik nem hagyja abba a verekedést. Aki mögött ott áll az édesapja, az bátrabb. Azért tanít tehát Jézus minket így imádkozni, hogy a meny- nyei Atyával való kapcsolat tegyen bátrakká minket az előttünk álló életútra. Másodszor azért, hogy Atyánk-nak ismer­jük meg azt az Istent, akihez imádkozunk. Nem valami idegen úr elé kell állnunk, aki szeszélyesen szól bele az életünkbe, aki előtt remegve állunk meg, mert még valami bajt is hozhat ránk • a közelsége. Éppen Jézus evangéliumából ismerjük meg Istent Atyá­nak. Gondoljunk például a tékozló fiú pél­dázatára. Az édesapjával bátrabban beszél a gyermek, mint az idegennel. Az édesapjához mindig bizalommal fordul, hiszen az mindig jót akar neki. Még akkor is, ha a gyermek talán szigorúnak, sőt esetleg igazságtalannak tartja az édesapját, az igazi édesapa akkor is gyermeke javát nézi, gyermeke életét sze­retné boldogabbá tenni. Jézus tehát azért ta­nít minket így imádkozni, hogy — amint Luther Márton mondja a Kis Kátéban — bátran és bizalommal forduljunk Isten felé, mint gyermekek az édesapjukhoz. Harmadszor pedig azért kezdődik így ez az imádság: Mi Atyánk, hogy vegyük észre: mindnyájan, akik imádkozzuk, egymás test­vérei vagyunk. Ezt az imádságot az egész vi­lágon minden keresztyén mondja. Napjában több mfflioszor hangzik el különféle szertar­tásokban. Különböző nyelvű, felekezetű, fajú emberek, ajkáról hangzik. Sőt ez által az imádság által testvéreinkké kell fogadnunk azokat is, akik nem szokták mondani ezt az imádságot, mert Isten azt akarja, hogy min­den ember üdvözüljön (I. Timoth. 2:4.). Ne csak mondjuk tehát ezt az imádságot, hanem éljünk úgy a mi embertársaink között, mint egy Atya gyermekei, mint jó testvérek. Ha ezt az imádságot nemcsak az ajkunk mondja, de a szívünk mélyéről fakad, akkor az ünnepünk, a hétköznapunk és az egész életünk is boldog lehet. Sőt nemcsak a mi életünk, hanem a körülöttünk élő embereké, az egész emberiségé is. LUTHER MARTON ÉNEKE: Ml Atyánk, ki vagy mennyekben. Hoz­zád sietünk lélekben. S miként magad parancsolod, Imádkozunk, mint egy család. Add fohászunk ne az ajkon, De szívünk mélyén fakad­jon. (27. ének 1. verse.) Jávor Pál ÁBEL A Biblia Ádám és Éva fiának mondja. Testvérével, Káinnál ő volt az első ember, aki erre a bűnös világra született. A bűn miatt Isten ítélete a világ felett áz, hogy a világ és minden, ami benne van, el­múlik egyszer. Az embernek is meg kell is­mernie a halált. Ábelnek, a bűnös világra született embernek a neve: lehelet, semmiség, hiábavalóság. Életünk valóban lehelet, pára, amely elszáll. Mégis Isten ennek az „ábel”- életünknek is értelmet akar adni: Jézus Krisztusban új, örök életet kínál. Ábel volt az első ember, aki hordozta a bűneset szörnyű következményét és meg­tapasztalta a bűn jót, életet pusztító, erejét és hatalmát: testvére. Kain, anélkül, hogy vétkezett volna ellene, ártatlanul megölte őt. Ez így történt: Ábel is és Kain is áldozni szoktak Isten­nek. Ábel mint pásztor, bárányt áldozott, Kain, aki földművelő volt, a föld terméséből vitt ajándékot Istennek. Amikor az emberek már nem láthatták többé Isten arcát. így pró­báltak hozzá közel jutni. Mert ha arcát nem is láthatták, szava, amit Ádámnák mondott, valamiképp ott csengett a szívükben: ezt nem tudták elfelejteni. Áldozatokkal kiáltottak hát Istenhez segítségért és bűnbocsánatért. Ne­künk Isten már megmutatta, hogy előtte az egyedüli áldozat és kedves ajándék bűnein­kért Jézus Krisztus, az Ö Fia, akit Ő áldozott fel a Golgotán értünk. Kain és Ábel külön-külön áldozott. Mind­egyik megépítette külön a maga oltárát és más-más ajándékot helyezett rá. Jézus nélkül nem is tehettek másképp. Csak Jézus tanított meg minket együtt, mint testvérek (egy oltár­nál) imádkozni: Melyik imádságban? Isten választása Ábelre esett: az ő áldoza­tát vette észre. Miért? Ezt nem kérdezhetjük Istentől. Neki így tetszett, ö szabadon ren­delkezik felettünk. És mégis ... noha Ábel sem volt méltó az Ö kegyelmére, mégis volt valami, amit Isten észrevett Ábelnél: a szí­vét. Egy dolog van a világban, amit az Isten mindig észrevesz, meglát és szívesen fogad: az alázatos, bűnbánó szív. Luther Márton is azt mondja: Isten olyan magasságban lakik, hogy csak azt látja meg, aki alázatos és aki alatta, lent, a bűnbánat mélységében jár. Aki magát föléje akarja emelni, öntelt, magabiz­tos, azt nem veszi észre, mert Isten felfelé nem tud nézni. Ábelre rátekintett az Isten mert Ábel magát egészen kicsinek tudta Isten színe előtt, aki egészen az Ő kegyelmére szo­rul. Kain nem bírta ki testvére tiszta, békessé- ges és szelíd tekintetét, amikor az imádkozá­saiból visszatért. Ahelyett, hogy megkérdezte volna, mitől van a szívében öröm; eltüntette a szeme elől örökre. Ábel vére az első csepp kiontott embervér, ami Istenhez kiált szabadulásért: Jöjjön el a Te országod! Kinczler Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom