Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-04 / 1. szám
A BÉKÉÉRT A Nógrád megyei evangélikus lelkészek munkaközössége 1958. december 12. ülésén foglalkozott D. H. Vogel berlini dékán 60 tételével, amelyet teológiai „kiskáténak” vehetünk az atomkérdésben. A tételek összegezése a következő: 1—10: A tömegpusztító fegyverek puszta léte bűn. Isten és ember ellen. Tömeg- gyilkosság eszközei, melyeknek káros következménye beláthatatlan. 7—18: Az atombomba nem megoldás. Semmiképpen sem lehet elképzelni valami olyan nagy célt, amelynek eléréséért a tömegpusztító fegyveréket érdemes előállítani. £>őt éppen amit védeni akarnak vele, az embert pusztítja el. 19—29: Az atombomba nem megoldás — ahogy a nyugatiak mondják —, elrettentés céljára sem. Kis hidrogénbomba sem megoldás. Valamit megoldani bűnös dologgal, a gondoskodó szeretet eszközének tartani az atomfegyvereket, megfoghatatlan vakság, kificamodott erkölcsi gondolkodás. 30—48: Minden olyan közösségnek a léte forog kockán, amely közösség akár éllam, akár egyház, lehetségesnek tartja az atomfegyverek valamilyen formában való alkalmazását. Lehet-e még állam, vagy egyház keretében törvényekkel összefogni majd azokat, akik egy tömegmé- szárlás tettesei vagy nyomorékká silányított áldozatai lesznek. A keresztyén gyülekezet tartozik megmondani a világnak és saját tömegeinek, hogy az atomfegyver bűn Isten, az ember, sőt az egész teremtett világ ellen. 49—60: Tévednek azok, akik azt gondolják, hogy a bibliában megígért utolsó ítélet, az atommal indul meg. Isten végítélete egészen más. Magában rejti az új kezdetet, új ég és új föld teremtését. A végítéletet az ember nem kényszerítheti ki. Isten nem adja ót az embernek a végítélet napját. A tömegpusztító fegyverekben ugyanaz az ember képzeli magáról, hogy a világ megsemmisítője lehet, aki egy új világ teremtőjeként kelleti magát. A Jézus Krisztus gyülekezetének semmiképpen sem szabad részt vennie cselekvő- leg egy pusztításban. Mi Nógrád megyei evangélikus lelkészek valamennyien egyetértünk Vogel professzor fenti tételeivel, s azokkal jó lelkiismerettel, biblikus hitünk alapján megegyezünk. Éppen ezért elítélünk minden olyan szándékot és törekvést, amely bármilyen formában is lehetségesnek tartja az atomfegyverek gyártását és alkalmazását. Helyesnek tartjuk, hogy beszüntessék az atomrobbantási kísérleteket. Kívánjuk, hogy ezt a hallatlan nagy energiát békés célokra használják fel. Ezúton is — a magunk szerény hangjával — felhívunk és figyelmeztetünk minden keresztyén embert, vegye észre, hogy Isten ellen vétkezik, amikor az atomfegyver használatát megengedhetőnek tartja. Ezen vétkével önmagát is elpusztítja. Mi evangélikus lelkészek hitbeli meggyőződésünk alapján gyülekezeteink, de a 'kívülállók felé is határozottan képviseljük és munkáljuk az ezen nyilatkozatban foglaltakat. Püspökválasztás Szlovákiában A Csehszlovákiai Evangélikus Egyház keleti kerületének püspöki tisztsége ez év május elsején Krcméry Gyula lemondásával megüresedett. Utódjára páratlan egyhangúsággal adták le szavazataikat a Keleti Egyházkerület gyülekezetei. A választóbizottság október 6-án bontotta fel a szavazatokat és megállapította, hogy minden érvényes szavazatot a választás egyetlen jelöltje, Dr. Kátlovsky István kassai lelkész, a modori evangélikus teológiai kar tanára kapta. — Az aszódi egyházközség háborúban megsérült középső harangját újraöntöttók és december 14-én ünnepi istentisztelet keretében adták ét hivatásának. A SZERKESZTŐ KÖZLEMÉNYE Szeretettel felhívjuk azoknak figyelmét, akik felkérés nélkül küldenek be cikket hozzánk, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az sem áll módunkban, hogy minden egyes cikkírónak levélben válaszoljunk. Amennyiben írása lapunkban nem jelenik meg. ez azt jelenti. hogy nem volt közölhető. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204i2—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Egyház a világban A keresztyének felelősségéről beszélt Dr. Niemöller Márton Berlinben az evangélikus ifjúság bűnbánati napján. „Az ember eljutott oda, hogy kiolthatja az életet. A világban egyfelől éhség, másfelől bőségben való dúskálás található s látszólag nem lehet ezen a helyzeten segíteni. Az emberek nem hagyják magukat zavartatni megszokott köreikben.” Ezért — mondotta dr. Niemöl- ler — azoknak kell felébreszteni az alvó lelkiismereteket, akiket Isten állított vigyázóul. Dr. Niemöller Becsben is előadást tartott a Gusztáv Adolf templomban, Bécs legnagyobb templomában. Dr. Niemödler rámutatott arra, hogy a keresztyéneknek ingadozás nélkül kell követndök Urukat akkor, amikor a világ biztonságáért és az életért küzdenek.' D. H. Vogel berlini profesz- szor, aki ősszel a debreceni egyházi békekonferencián is részt vett, istentiszteletet tartott egy Berlin mellett fekvő temetőben, ahol a háború utolsó napjainak mintegy 20 000 áldozata nyugszik. E holtak arra intenek — mondotta Vogel professzor —, hogy az emberiségnek le kell térnie a félelem, a gyűlölság és az öldöklés útjáról. Emlékeztetett arra a még sokkal nagyobb temetőre, amit Hirosimában látott, ahol 200 000 áldozata fekszik az első atombombának. Isten azt akarja, hogy az ember ne csak a neki ígért örök üdvösségben, hanem itt, a jelenvaló világban is éljen és jövőjében reménykedhessen. Délafrikóban „Keresztyén akció” néven szervezet alakult a faji üldözés áldozatainak védelmére. Legutóbb gyűjtést indítottak többségükben asszonyok —, azoknak a megsegítésére — akiket Johannesburgban azért tartóztattak le, mert vonakodtak elismerni a faji megkülönböztetést tartalmazó útlevélrendelkezéseket. „Mi fehér emberek segítséggel tartozunk színes bőrű tcstvéreinlknek" — hangzik a szervezet egyik felhívása. A felhívást többek között két anglikán püspök is aláírta, valamint számos lelkész és egyéb egyházi vezető. atomvita Svájcban Már hírt adtunk arról a heves vitáról, amely a svájci egyházban Svájc atomfelfegyverzésével és általában az atomháború kérdésével kapcsolatban folyik. Több lelkész és professzor Barth Károly vezetésével most nézetét 8 tételben kidolgozva erélyesen és határozottan foglalt állást ebben a vitában. Elöljáróban kijelentik, hogy az atomháborút nem lehet összeegyeztetni a Jézus Krisztus evangéliumának való engedelmességgel. A tételekben kifejtik, hogy már magának a háborúnak a szerepe Is, mint a népek és államok közötti politikai vita végső eszközének keresztyen szempontból rendkívüli kérdése. Az atomháború azonban a résztvevők teljes kiirtását jelenti s a jövendő nemzedékek és általában minden teremtett lénynek veszélybe döntését. Az atomháború a teremtő Isten akaratának megtagadása. Svájc atomfegyverekkel való felszerelése önmagában való ellentmondás és felelőtlen kaland, amit semmivel sem lehet indokolni. Nincsen különbség úgynevezett taktikai és stratégiai atomfegyverek között, mert aki ma jóváhagyja az egyiket, holnap kénytelen lesz másikat is vállalni. Amerikai protestánsok Kína elismerését sürgetik Egy Clevelandijain tartott gyűlésen az Amerikai Nemzeteik Tanácsának 500 képviselőHárom dologról teszünk most említést, amik látszólag egymástól távolesnek, valójában azonban szoros kapcsolat vám közöttük. Az első: hazánk párt- és kormányküldöttsége tárgyaláson járt Csehszlovákiában és onnan jó eredményekkel tért vissza. A két ország kapcsolatainak elmélyedése minket. evangélikusokat külön is megelégedéssel tölt el. A reformáció egyházainak kapcsolata a két ország népe között régi és mély történelmi gyökerű. A huszita reformáció jelentős hatással volt az akkori Felvidék és Erdély népére — gondoljunk csak Budai Nagy Antalra — s benne az egyházi megújulás törekvése és a társadalmi reform szándéka összetevődött. Később a lutheri reformáció magyar és szlovák gyülekezeteket teremtett és hatalmas lendülettel hódított az akkori Cseh- és Morvaországban is. Népeink történelmében sok közös emlék utal a nemzeti és a — vallásszabadságért vívott közös harcokra a Habsburg—német re- katolizáiö elnyomás ellenéiben. Népeinket idegen érdek állította szembe egymással az idők során; a szocializmus társadalmi rendjeiben önmagukra találva szoros közelségbe kerültek. Ezen örvendezünk és e kapcsolat egyházi vonatkozásait szívesen segítünk építeni. A másik; a könnyűipari miniszter jelentése az áruböségje követelte, hogy az Egyesült Államok kormánya Ismerje el a Kínai Népköztársaságot és vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szövetségébe. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a keresztyének kötelessége, hogy az Egyesült Államok kormányát kínai politikájának megváltoztatására bírja. A Kínai Népköztársaság kizárása az Egyesült Nemzetek Szövetségébe! ennek a Szövetségnek nagy kárára van. A nyilatkozat egy másik része azt ajánlja az egyházaknak, hogy lépjenek fel határozottan az amerikai iskolákban még fennálló fajkorlátozások megszüntetése érdekében. A konferencia nyilatkozata igen nagy hatást váltott ki. Hasonló nyilatkozatot tett az ismert német missziói tudós, D, dr. Walter Freytag profesz- szor. is, aki egy Arnoldshaim- ban tartott konferencián azt kívánta, hogy le kell győzni a kínai egyházzal szemben táplált nyugati előítéleteket. Üti beszámolójában hangsúlyozta a professzor, hogy a kínai egyház ' Krisztus egyháza akar lenni. S emellett pozitív módon akar részt venni a népi Kína felépítéséiben. röl, s általában azokról a jelekről, amik népünk életszín- vonalánaík, általános jólétének emelkedésére mutatnak. Egyházunk e jelenségek mellett sem mehet el tétlenül örömmel és Isten iránti hálaadással vesz tudomásul mindent, ami ebbe az irányba mutat. És itt is felajánlja, az új esztendőre is segttő készségét mindabban, ami a köz javát szolgálja. A harmadik: annak a híre, hogy Habsburg Ottó Ausztriában kíván letelepedni. E hírre csak egy szavunk lehet: kí- sórtetjérás. Számunkra, a reformáció egyházának számára, különössképpen is rossz emlékezetű az egész népünk életében végzetes szerepet játszott Habsburg-ház. Karaffa, pozsonyi véri örvény szék, gályarabok, feldúlt templomok, csep- regii vérfürdő, erőszakos refca- taliziáiás és germanizálás — effélék jutnak az eszünkbe. Nem kérünk abból a „keresztyén egyesült új Európából”, amit értesülésünk szerint, az osztrák trónkövetelő személyével kapcsolatban tervezgetnek azok, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a történelem kereke vissza nem fordítható. Pedig így van. A kísértetek térjenek vissza oda, ahonnét jöttek s a kísértés- űzésből az igazság világosságának terjesztésével mi is szívesen kivesszük részünket. G. Evangélikus Figyelő ISTENTISZTELETI REND December hó 31-én BUDAPESTEN Deák tér du. 6 (úrv.), du. 12. Fasor du. 6. du. fel 12. Üllői út 24. du. 7. Rákóczi út 57/b. du. 7. Karácsony 5. u. 31. du. 6. Thaly K. u. 28. du. 6. Kőbánya du. 6. Zugló du. 6. Fóti u. 22. du. 6. Váci u. 129. du. 6. Üjpest du. fél 7. Pesterzsébet du. 7. Pestújhely du. 6. 3écsikapu tér du. 6. Toroczkó tér du. 6. Óbuda du. 7 (úrv.). XII., Tarcsay V. u. 11. du. fél 7, du. 12. Pesthidegkút du. 6. Kelenföld du. 6 (úrv.), du. fél 12. Németvölgyi u. 138. du. 5. Kelenvölgy du. 5. Budafok du. 6. Csillaghegy du. Csepel du. 7. Január hó l-én BUDAPESTEN Deák tér de. 9 (úrv), de. 11 (úrv.), du. 6. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. léi 3 0, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromn. 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 11. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) du. 6. 'Gyarmat u. 14. de. fél 10. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.). Váci u. 129. de. 8. (úrv.). Üjpest de. 10. Perterzsébet de. 10. du. 6. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9, de. 10 (német úrv.), de. 11, du. 7. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9. Óbuda de. 10 (úrv.), du. 5. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. Budakeszi de. 9. Kelenföld de. 8 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6. Németvölgyi u. 138. de. 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény du. 3., Albertfalva de. 7. Csillaghegy de.’ fél 10. Csepel de. 11, du. 7. Január hó 4-én VASÁRNAP, BUDAPESTEN Deák tér de. 9 (úrv.). de. 14 (úrv.), du. 6. Fasor de. fél 10, de. 11, du. 6. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromn. 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. féj 12. Zugló de. 9 (gyerm.), de. U (úrv.), du. 6. Gyarmat u. 14. de. fél 30. Rákosfalva de. fél 12. Fóti u. 22. de. 11. Váci u. 129. de. 8. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. du. 7. Soroksár-Üjtélen de. fél 9* Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kistémp- lom du. 3. Pestúihelv de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9, de 11, du. 7w Toroczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 9 (gyeim.), de. 10 (úrv.). du. 5. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 9- Pesthidegkút de. fél 3<. Kelenföld de. 8 (úrv.), de. U (úrv.), du. 6. Németvölgyi u. 138. du. 5. Budafok de. 11. Kele^ölsrv de. 9. Nagy^ tétónv du. 3. AlHer*ralira de. 7. rsíll•'"hegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 7. Január hó 6-án VlZKPRESZ'r Ü>tmePÉN BUDAPESTEN Deák tér de. 11 (úrv.). du. 5. Fasor de. 11, du. 6. Üllői út 24. du. 6. Rákóczi út 57/b. du. 6. Karácsony S. u. 31. du. 7. Thaly K. u. 28. de. 11, du. 5. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. du. 7. Fóti u. 22. de. 11. Váei u. 129. de. 8. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10, du. 7. Bécsikapu tér de. 11. Óbuda du. 7. XtT., Tarcsay V. u. 11. de. 11, du. fél 7. Kelenföld de. 11. du. 6. Budafok du. 6. Csepel du. 7. . Mi Atyánk, kivagy a mennyekben! Az Űrtől tanult imádságnak ezekben a kezdő szavaiban van a megszólítás. E nélkül nem lenne teljes az imádság. — Amikor a gyerekek meg akarják kérdezni a mellettük el- menő bácsit, hogy hány óra van, akkor nem állíthatják meg egyszerűen a kérdésükkel, hanem meg is szólítják: bácsi kérem, hány óra van? Az iskolában is megszólítják a tanító nénit és csak utána mondják el, amit kérni, vagy kérdezni akarnak. Otthon a szüleiket is megszólítják, amikor mondanak nekik valamit. A megszólítás, méghozzá az illő megszólítás, a tisztelet jele. Ezért az imádságot is megszólítással kezdjük. Jézus miért így\ tanít minket imádkozni? Nem használhatott volna más megszólítást? Az istentiszteleteken, a bibliaórákon ritkán szokott így kezdődni az imádság. Ha pedig megnézzük az imádságos könyveket, azt látjuk, hogy azokban szinte minden imádság más és más megszólítással kezdődik. Miért használta Jézus éppen ezt a megszólítást? Először is azért, hogy akik elmondjuk ezt az imádságot, ne feledkezzünk meg arról, akihez imádkozunk. Tudnunk kell, hogy ő a mi mennyei Atyánk. Az egész teremtettség Ura. Az egész világmindenség teremtője, fenntartója és gondviselője. — Amikor a gyerekek összevesznek, sőt verekedésre is kerül a sor, a gyengébb a legtöbbször úgy próbál kimenekülni kellemetlen helyzetéből, hogy segítségül hívja az édesapját. Vagy legalább is ezt helyezi kilátásba, ha a másik nem hagyja abba a verekedést. Aki mögött ott áll az édesapja, az bátrabb. Azért tanít tehát Jézus minket így imádkozni, hogy a meny- nyei Atyával való kapcsolat tegyen bátrakká minket az előttünk álló életútra. Másodszor azért, hogy Atyánk-nak ismerjük meg azt az Istent, akihez imádkozunk. Nem valami idegen úr elé kell állnunk, aki szeszélyesen szól bele az életünkbe, aki előtt remegve állunk meg, mert még valami bajt is hozhat ránk • a közelsége. Éppen Jézus evangéliumából ismerjük meg Istent Atyának. Gondoljunk például a tékozló fiú példázatára. Az édesapjával bátrabban beszél a gyermek, mint az idegennel. Az édesapjához mindig bizalommal fordul, hiszen az mindig jót akar neki. Még akkor is, ha a gyermek talán szigorúnak, sőt esetleg igazságtalannak tartja az édesapját, az igazi édesapa akkor is gyermeke javát nézi, gyermeke életét szeretné boldogabbá tenni. Jézus tehát azért tanít minket így imádkozni, hogy — amint Luther Márton mondja a Kis Kátéban — bátran és bizalommal forduljunk Isten felé, mint gyermekek az édesapjukhoz. Harmadszor pedig azért kezdődik így ez az imádság: Mi Atyánk, hogy vegyük észre: mindnyájan, akik imádkozzuk, egymás testvérei vagyunk. Ezt az imádságot az egész világon minden keresztyén mondja. Napjában több mfflioszor hangzik el különféle szertartásokban. Különböző nyelvű, felekezetű, fajú emberek, ajkáról hangzik. Sőt ez által az imádság által testvéreinkké kell fogadnunk azokat is, akik nem szokták mondani ezt az imádságot, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (I. Timoth. 2:4.). Ne csak mondjuk tehát ezt az imádságot, hanem éljünk úgy a mi embertársaink között, mint egy Atya gyermekei, mint jó testvérek. Ha ezt az imádságot nemcsak az ajkunk mondja, de a szívünk mélyéről fakad, akkor az ünnepünk, a hétköznapunk és az egész életünk is boldog lehet. Sőt nemcsak a mi életünk, hanem a körülöttünk élő embereké, az egész emberiségé is. LUTHER MARTON ÉNEKE: Ml Atyánk, ki vagy mennyekben. Hozzád sietünk lélekben. S miként magad parancsolod, Imádkozunk, mint egy család. Add fohászunk ne az ajkon, De szívünk mélyén fakadjon. (27. ének 1. verse.) Jávor Pál ÁBEL A Biblia Ádám és Éva fiának mondja. Testvérével, Káinnál ő volt az első ember, aki erre a bűnös világra született. A bűn miatt Isten ítélete a világ felett áz, hogy a világ és minden, ami benne van, elmúlik egyszer. Az embernek is meg kell ismernie a halált. Ábelnek, a bűnös világra született embernek a neve: lehelet, semmiség, hiábavalóság. Életünk valóban lehelet, pára, amely elszáll. Mégis Isten ennek az „ábel”- életünknek is értelmet akar adni: Jézus Krisztusban új, örök életet kínál. Ábel volt az első ember, aki hordozta a bűneset szörnyű következményét és megtapasztalta a bűn jót, életet pusztító, erejét és hatalmát: testvére. Kain, anélkül, hogy vétkezett volna ellene, ártatlanul megölte őt. Ez így történt: Ábel is és Kain is áldozni szoktak Istennek. Ábel mint pásztor, bárányt áldozott, Kain, aki földművelő volt, a föld terméséből vitt ajándékot Istennek. Amikor az emberek már nem láthatták többé Isten arcát. így próbáltak hozzá közel jutni. Mert ha arcát nem is láthatták, szava, amit Ádámnák mondott, valamiképp ott csengett a szívükben: ezt nem tudták elfelejteni. Áldozatokkal kiáltottak hát Istenhez segítségért és bűnbocsánatért. Nekünk Isten már megmutatta, hogy előtte az egyedüli áldozat és kedves ajándék bűneinkért Jézus Krisztus, az Ö Fia, akit Ő áldozott fel a Golgotán értünk. Kain és Ábel külön-külön áldozott. Mindegyik megépítette külön a maga oltárát és más-más ajándékot helyezett rá. Jézus nélkül nem is tehettek másképp. Csak Jézus tanított meg minket együtt, mint testvérek (egy oltárnál) imádkozni: Melyik imádságban? Isten választása Ábelre esett: az ő áldozatát vette észre. Miért? Ezt nem kérdezhetjük Istentől. Neki így tetszett, ö szabadon rendelkezik felettünk. És mégis ... noha Ábel sem volt méltó az Ö kegyelmére, mégis volt valami, amit Isten észrevett Ábelnél: a szívét. Egy dolog van a világban, amit az Isten mindig észrevesz, meglát és szívesen fogad: az alázatos, bűnbánó szív. Luther Márton is azt mondja: Isten olyan magasságban lakik, hogy csak azt látja meg, aki alázatos és aki alatta, lent, a bűnbánat mélységében jár. Aki magát föléje akarja emelni, öntelt, magabiztos, azt nem veszi észre, mert Isten felfelé nem tud nézni. Ábelre rátekintett az Isten mert Ábel magát egészen kicsinek tudta Isten színe előtt, aki egészen az Ő kegyelmére szorul. Kain nem bírta ki testvére tiszta, békessé- ges és szelíd tekintetét, amikor az imádkozásaiból visszatért. Ahelyett, hogy megkérdezte volna, mitől van a szívében öröm; eltüntette a szeme elől örökre. Ábel vére az első csepp kiontott embervér, ami Istenhez kiált szabadulásért: Jöjjön el a Te országod! Kinczler Irén
