Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-11 / 2. szám
kp. berm. bp. n. A hétköznapok egyháza — Lk. 2. 15—20 — Káldy Zoltán püspök igehirdetése a Deák téri templomban 1858. december 26-án, karácsony másnapján. Olyan nagyon szép tud lenni egy karácsony este: friss zöld fenyő, égő gyertyák, csillagszóró, angyalhaj, fülünkbe cseng a régi kedves dal: Csendes éj, szentsége» éj ... De ilyen este minden esztendőben csak egy van. 365 napból egy nap! Az év többi napja, vasárnapjaival együtt, ehhez képest csak hétköznap. De ez az egy karácsonyeste sem önmagáért van, hanem azért a többi 364 napért, ami utána következik: a hétköznapokért, amikor már nincs zöld karácsonyfa, nem égnek a gyertyák, az angyalhajat elfújta a szél és a fülünkbe bizony nem cseng a: Csendes éj, szentséges éj, hanem éljük a magunk hétköznapi, talán sokszor szürke, munkás, dolgos életét. Kezünkbe vesszük a ceruzát, mások a bányában a csákányt, az irodai alkalmazottak leülnek az írógép mellé, vagy felveszik a telefonkagylót, a pedagógus odaáll a katedrára. Igen, a héthétköznapok jönnek. De a hétköznapok is lehetnek karácsonnyá. Átsütheti őket a karácsony melege és fénye. Karácsony békessége benyomulhat modern házakba, irodai helyiségekbe, bányák mélyébe és karácsonnyá teheti a hétköznapokat is. Mi az egyház helyzete karácsony utón a hétköznapokban? Az, amiről így olvasunk: az angyalok elmentek a mennybe és a pásztorok ott maradtak munkájukban. Ez a valóság: elmentek az angyalok és az egyház minden romantika nélkül végzi szolgálatát éppen úgy, mint a pásztorok végezték a maguk munkamezején. A döntő az, hogy ebben a helyzetben hogyan éljen az egyház. • Azt kell mondanom, úgy, mint a pásztorok, akik ráálltak Isten ígéreteire. Azt mondták az angyalok: menjetek el egészen Betlehemig és lássátok meg: amit mondtunk, amit ígértünk nektek, az valóság. A pásztorok ráálltak az Isten szavára és elmentek Betlehembe. Az egyház, amely nem hisz Isten ígéreteiben, amely nem bízik az evangélium erejében és hatalmában, amelyben félelem van, az nem egyház. Az egyház addig egyház, amíg két lábbal rajta áll Isten ígéretén és él Isten evangéliumából. Az egyháznak a világban való helyzetéből adódhatnak problémák, de nekünk nem a világgal és állammal van bajunk, hanem magunkkal van bajunk, mert . nem merünk ráállni az igére, amelyen keresztül Isten az egyházat teremtette, megtartotta, megőrizte és meg is fogja őrizni. Igen, a hétköznapok egyháza: az Isten evangéliumára ráálló egyház. Továbbá: a hétköznapok egyháza az az egyház, amely a megbizonyosodás, a megtapasztalás útján jár. A pásztorok, akik Isten ígérete nyomán indultak el Betlehembe, megtalálták a betlehemi bölcsőben fekvő Jézust, úgy, ahogy az angyalok ígérték. Amikor ráálltak Isten ígéretére, vállalták az Isten ígéretére való hagyatkozás kockázatát, akkor Isten megmutatta nekik, hogy valósággá válnak ígéretei, igazak szavai. Az Isten ígéreteiből élő egyháznak Isten ma is ad számtalan tapasztalatot szeretetéről és hatalmáról. Azért merje a gyülekezet, ez a Deák téri gyülekezet is szaván fogni az Istent, hogy igazat mond. Majd ha feltétel nélkül merünk ráállni szavára, akkor fogjuk megtapasztalni, hogy milyen hatalmas Istene van az egyháznak. Aki az ő egyszülött Fiát adta jászolban és kereszten a világnak. Ahol olyan hívek vannak, akik bíznak is, meg nem is Isten ígéreteiben, ott nincs megtapasztalás. A hétköznapok egyháza az az egyház, amely mer bátran ráállni Isten ígéreteire és mer elindulni az Istentől való meggyőzés útján. A hétköznapok egyháza tehát engedelmes egyház. Ez a történet arról beszél, hogy a pásztorok engedtek a szónak, engedelmeskedtek az evangéliumnak, aszerint cselekedtek, aszerint éltek. Az a mi nagy bajunk, hogy mi ezt nem tesszük. Nem vesszük komolyan a drága ajándékot, Akit karácsonykor kaptunk és nem lépünk rá az engedelmesség útjára. Nem úgy járunk és nem úgy élünk, mint a pásztorok, akik elmentek egészen Betlehemig, engedelmeskedve az evangéliumnak. Mi félúton megállunk az engedelmességben. A mai gyülekezetek félmegoldásokat vállalnak, kicsit hisznek, kicsit nem, van ige, amit elfogadnak, van, amit nem. Itt arról van szó, hogy szeressük egymást •— ezt még vállaljuk. De ha azt mondom: ha valaki téged megüt, nyújtsd oda neki másik arcodat is, vagy aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele két mérföldre, vagy szeressétek még az ellenségeiteket is — ez már idegen tőlünk. Nekünk pedig minden embert szeretnünk kell fajra és vallásra való tekintet nélkül: ateistát és Jézusban hívőt és minden vonatkozásban engedelmes életet kell élnünk. Sajnos, mi úgy engedelmeskedünk, ahogy mi jónak gondoljuk és eZ a mi szégyenünk és ez a mi nyomorúságunk. Karácsonykor azt kellene a gyülekezetnek szívébe vésnie, hogy mi teljes engedelmességre hívattunk el a világba, pl. a béke munkálására is. Ha a gyülekezet a püspök, a lelkészek ajkáról a békéről hall, miért mondják, hogy politizálunk? Ha én arról beszélek, hogy nekem döntő a világ békéje, az politika? Ez nem tetszik az ó-embemek, mert itt nem akar engedelmeskedni. Az egész evangéliumnak kell engedelmeskednünk, vagy pedig nem mondhatjuk magunkat keresztyéneknek. Karácsonykor meg kell tanulnia az egyháznak, hogy a teljes evangéliumnak, nem pedig kiválogatott részeknek kel’ engedelmeskednie. Mennyivel boldogabb az az élet. ahol az emberek szívesen engedelmeskednek a teljes evangéliumnak. Most már csak egyet: a hétköznapokba visszatért pásztorokról olvassuk, hogy Istent dicsérték és magasztalták. Figyeljétek meg: ez az egyház helyes magatartása a mi világunkban. Dicsérték és magasztalták az Istent. Őszintén megmondom a Deák téri gyülekezetnek, hogy a fejüket lógató, pesszi(Folytatás a 2, oldalon) Lelkésziktatás a Deák téren December 26-án, karácsony második ünnepnapján iktatta be a Deák téri evangélikus egyházközség lelkeszi állásába Káldy Zoltán püspököt a Pesti Evangélikus Egyházmegye esperese: Koren Emil püspökhelyettes. A templomot zsúfolásig megtöltötték a hívek és a vendégek. Ott. volt D. dr. Vető I.ajos, az Északi Egyház- kerület püspöke, dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai dékán, a Teológiai Akadémia professzorai és a budapesti lelkészek közül sokan. A református testvéregyház képviseletében megjelent dr. Esze Tamás főgondnok és Karsa.v Dezső, a Szabadság téri református egyházközség lelkésze, a római katolikus egyház részéről dr. Halász György belvárosi apátplébános, a görögkeleti ortodox sze. b egyház képviseletében dr. Vujicsics Dusán püspöki vikárius. A beiktatás szent szolgálatát Koren Emil esperes 1. Jn. 4. 9—11., az ünnep előírt oltári igéje alapján végezte. Beszédében a többek között ezeket mondta: „Ebben az igében ezen az ünnepen Krisztus magasodik mindenek iáié. Ez a templom és ez a giiülekezet 'mindig gazdag volt a Krisztusról szóló bizonyságtételben. Nagynevű igehiraetök mutattak itt Krisztusra, oly erővel, hogy széles körben ismertté tették ezt a gyülekezetei. Székács József az ország papjaként állt ezen a szószéken s évtizedek óta úgy ismerik ezt a templomot, mint a püspök templomát. De ennek a gyülekezetnek is benne kell élnie a 'megtérés állandó folyamatában. A gyülekezet vezetőinek egyike mondotta, hogy most különösen is pál- fordulásnaik kell végbemennie. Fokozatosan Krisztus felé kell fordulnia a gyülekezetnek. Fogadja úgy a gyülekezet új püspök-lelkészét, mint Krisztus követét s fogadja sziliébe tőle a Krisztusra mutató bizonyságtevést éppúgy, mint a Krisztus szerétetéből és engedelmességéből fakadó eligazító szót a keresztyén élet mai feladataira mutató tanácsot.“ A beiktatási szertartás után Káldy Zoltán megtartotta beköszöntő prédikációját, melyet lapunk vezető helyén közlünk. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt, melyen először dr. Lörinczy Ervin, a Deák téri egyházközség felügyelője köszöntött* Káldy Zoltán püspoKot: „Az egyház melyben mi élünk, földi szervezet is, mely csak akkor vi- rágozhatik, ha az államhatalommal békességben élhet — mondotta a felügyelő. Mindnyájan bizalommal tekintünk Püspök Ür működése elé, mely a Mindenható seg tségé- vel ezt a belső bekéi megteremti és őrzi majd . Üj beiktatása nyomán tekintse a Püspök Űr ezt a Deák téri gyülekezetét sajátjának, váljék most ez virágzó gyülekezetévé Dr. Kékén András igazgatólelkész azok nevében köszöntötte, akik együtt szolgálnak a gyülekezetben a Püspökkel: lelkészek és laikus munkások. „A templom oldalán repedés van — mondotta —, m<eg kell erősíteni a templomot, hogy továbbra is az Isten hajléka maradhasson. Azt kérjük, hogy jöjjön közénk Püspök Űr a szeretetnek határozott irányító szavával. Jöjjön közénk annak a Krisztusnak a szereteté- vel, aki a megrepedt nádat nem töri el. Ígérjük, hogy a ayülekezet híveinek a szívét igazi lelki-hajlékká tesszük a Püspök Űr számára." Dr. Göttche Ervin, a Pesti Evangélikus Egyházmegye felügyelője üdvözlő beszédében megemlékezett azokról a meleg szálakról, amik a püspököt eddigi pécsi gyülekezetéhez fűzték, majd méltatta tudományos teológiai munkáját. Dr. H. Gaudy László, a régi pesti evangélikus egyház nevében köszöntötte a Püspököt. „Néhány éve valami hiányzik ebből a gyülekezetből — minden értéke és kiváló murikája ellenére is. Püspök Űrnak jó szeme van — mondotta. — Megismeri majd e gyülekezet szellemét. Hisszük, hogy megtalálja azt az utat, ámelyen járva és szolgálva, ez a gyülekezet ismét az lesz, ami egykoron volt“. Karsay Dezső Szabadság téri református lelkész Szamos- közy István esperes, a Budapest—Északi Református Egyházmegye és a Szabadság téri református egyházközség nevében mondott köszöntő szavakat. Dr. Halász György apát- plébános, a belvárosi római katolikus egyházközség nevében üdvözölte a Püspököt: „A jó Isten áldása, híveinek ragaszkodó szeretete kísérje a Püspök Urat egy boldog, lkegyelemben gazdag, igen hosz- szú életen át.” Dr. Vujicsics Dusán püspöki vikárius a budapesti görögkeleti ortodox szerb egyházközség nevében mondott üdvözlő szavakat. Régi szokás szerint az évforduló alkalmából legközelebbi munkatársaik és a budapesti gyülekezetek jókívánságaikkal köszöntötték püspökeinket. Január 1-én déli fél 1 órakor a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában gyülekeztek a pesti egyházmegye lelkészei, felügyelői és presbiterei. A 236. ének első versének eléneklése és imádság után Koren Emil esperes, püspökhelyettes köszöntötte a gyülekezetek és a püspöki hivatal dolgozói nevében Káldy Zoltán püspököt: „Az egyház, népének nevében vannak most itt a presbiterek” — mondotta Koren Emil — „akik a lelkészek mellett az egyházi szolgálat felelősségét és súlyát hordozzák. Tudjuk, hogy e felelősség legnagyobb súllyal a püspökre nehezedik. Most mellé szeretnénk lépni és segíteni ennek a tehernek a hordozásában. A mögöttünk levő esztendőnek különös jelentőséget ad, hogy súlyos és nehéz kérdéseket kellett az egyházkerületnek megoldani. Püspökünk hitének és szeretetének nagy része volt abban, hogy a kérdések megoldódtak. Tudjuk, hogy mit vállalt akkor, amikor a püspöki kereszttel felvette a szolgálat keresztjét is ebben az egyházkerületben. Most kinyújtjuk kezünket feléje, hogy felajánljuk segítségünket és szolgálatunkat s egyben kérjük is, hogy !kézenfogva vezessen bennünket tovább. Sok volt eddig egyházKáldy Zoltán püspök köszönő szavaiban többek között a következőket mondta: „Örülök, hogy püspöki szolgálatom közben gyülekezeti lelkész is lehetek. Eddig mindig gyülekezetben szolgáltam. Nem is tudnám a püspöki szolgálatot gyülekezeti háttér nélkül végezni. Nem is háttérnek tekintem, hanem, munkamezőnek. Döntő, hogy ennek a gyülekezetnek milyen levegője, irányító hatása van. Ha a Deák téri gyülekezetnek a hatása nem jó volna, az rontaná a többi gyülekezetét. Itt tényleg olyan gyülekezetnek kell lenni, amely a szocializmust építő új Magyarországban irányt mutat a többi felé az ige hallgatásával, élésével és minden jó munkának a támogatásával. Mindent elkövetek, hogy a helyi hatóságokkal a lehető legjobb viszonyt tartsuk fenn. Minden alkalmat felhasználurík arra, hogy a repedt templomot kijavítsuk, Karácsony előtt az Állami Egyházügyi Hivatal értesített, hogy a Deák téri templom renoválására nagyobb összeget bocsát rendelkezésünkre. Hálás köszönetét mondok államunknak, amiért segítettek és ismételten megmutatták, hogy a jó viszony érdekében munkálkodnak.” Végül köszönetét mondott mindazoknak, akik üdvözölték. Este meleg hangulatú szere- tetvendég volt a gyülekezeti teremben, ahol Hafenscher Károly másodlelkész és Mester házy László dr. másodfelügyelő köszöntötték a püspököt. Sülé Károly kerületünkben a bizonytalanság és tétovázás. Sok tusakodás ért célhoz akkor, amikor püspökünk átvette szolgálatát. Szeretnénk abból o. derűből és szerétéiből meríteni, ami egyéniségéből árad s szeretnénk biztos léptekkel követni Jézus Krisztust, akinek nyomdokain ö jár. Az a nagy feladatunk, hogy megismerjük a való életet és hogy tudjuk ebben az életben tolmácsolni Isten igéjét. Ezzel végezhetjük el azt a szolgálatot, amellyel a világnak tartozunk. Erre a szolgálatunkra kérjük az újesztendőben Isten megáldó kegyelmét.” Káldy Zoltán püspök megköszönte a meleghangú üdvözlést. „Drága nekem minden presbiter szolgálata” — mondotta a püspök — „akár a fővárosban, falun, vagy városon végezze azt, mivel egyházunkért és népünkért való szolgálat- Ebben a szolgálatban mind- nyájuriknak: egyháztagoknak, presbitereknek, lelkészeknek össze kell fognunk, hogy bátran és tétovázás nélkül járjunk azon az úton, amit Isten jelölt ki számunkra. Az útkeresés szakasza lezárult, most a megtalált úton a hit bátor Istenre hagyatkozásával és reménységgel, jó szívvel és örömmel kell járnunk, mint, akik tudják, hogy kinek szolgálnak. Arra fogtunk össze, hogy egyház akarunk lenni a szocializmusban. A Jézus Krisztussal és egymással való közösségben akarjuk járni azt az utat, amit Isten népünkben (Folytatás a 2. oldalon) Krisztus dicsősége A vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok, (idén két ilyen vasárnap van) Krisztus dicsőségéről beszélnek. Krisztus hatalmát prédikálják, hogy a keresztyén gyülekezetét az Ő dicsőítésére biztassák. Ezek a vasárnapok az élet különböző oldaláról mutatják be Krisztus dicsőségét, amely mindig a Ie- liajló és mentő emberszeretet- ben lesz nyilvánvaló. Idegen szóval úgy is szokták nevezni ezt az időszakot, hogy epifánia utáni idő. Vízkeresztnek ősi neve ez: epifánia. Ez a görög szó megjelenést jelent. Ebben az időben tehát különösen arra emlékezünk, hogy Krisztusban Isten megjelent, látható emberi formában jött el. Nem emberek látomásában, álmában vagy képzeletében, hanem valósággal. Ahol Krisztus Urunk megjelent az emberek között, hogy szóljon, cselekedjék és segítsen, ott maga az élő Isten jelent meg. Krisztus ezeknek a vasárnapoknak az igéiben ügy jelenik meg, mint aki Ura az otthonnak, a betegségeknek, a természet erőinek, az emberi történelemnek, vagyis az időnek. Uraságának jelei vannak: jelenlétével megszenteli a családi életet, erejével meggyógyítja a betegséget, legyőzi a természet emberre támadó erejét, megmenti az embert az ítéletben. Krisztus urasága nem csak a tanitványi körre szorítkozik, hanem kiterjed az egész világra a szentírás tanúsága szerint, bár azt, hogy Ö Űr, csak tanítványai ismerik fel, mások előtt rejtve marad ez egészen az utolsó napig. A tanitványi sereg, az egyház népe vallja és imádkozza már csaknem húsz évszázada: „Dicsőség Néked Krisztusunk!" A tanítványok tudják, hogy Krisztust dicsőíteni és egyben nyugodtan vétkezni nem lehet. Krisztust Urnák tartani azt jelenti, hogy nem a bűn az úr az életünkben, hanem a Krisztus. Krisztusnak vagyunk a szolgái, nem a bűnnek. Krisztus nélkül az ember könnyen vétkezik, nem fél vétkezni, crmészetesnek tartja a bűnt; a hazugságot, a paráznaságol, a rágalmat stb. Krisztus urasága tehát egyúttal mindig az emberi élet tisztulását, javulását is jelenti. Ezek a vasárnapok tulajdonképpen a teljes első parancsolatot prédikálják nekünk. Krisztusban mi olyannak ismerjük meg az Istent, mint aki egykor így jelentette ki magát: „Én vagyok az Ür, a le Istened, ne legyen más Istened!“ A mondat első felében Isten magára mulat és megmondja, kicsoda és milyen Ö: Ür. Hatalmas, erős, mindení- tudó és mindenek felett való Ür. A mondat második felében Isten megmondja, milyenek legyünk mi: egyedül Istennek dicsőséget adó emberek. Hafenscher Károly Reménységgel az új esztendőbe
