Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-30 / 15. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA Hűség!?... ugyan kérem \ Jfiítsáq és höldoifsáíi — I. Fiafalok a boldogságról . FIÜ-TÄRSASAGBAN TÖRTÉNT: a lányokra került a szó. „Mi van Klárival?'“ kérdezték többen is Pistától, hisz Klári és Pista szinte jegye­sekként voltak elkönyvelve és még sakar: emlékeznek, hogy Pista mi­lyen boldog volt, mikor kapcsolatuk kezdődött. — „Helyes kislány“ — ^álaszolt Pista fölényes hangon — „de most nem igen érek rá vele foglalkozni, csudaklassz lánnyal ismerkedtem meg a strandon.“ Nagy hangzavar támadt. Többen lelkesen veregették Pista vállát: „Jól van öregem, csakhogy végre megjött az eszed.“ Váratlan „ünneprontásként“ hatott Kálmán csendes hangú kérdése: „És a hűség?” „Hűség?!” — for­dult felé idegesen Pista, majd gúnyosan legyintett: „ugyan kérem.“ NÉHÁNY ÉVE egy évfolyamtársammal beszélgettem az egyetemen. Búcsúzott, Elújságolta, hegy remek állás kínálkozik a számára. Nem bolond tovább „gürcölni.“ Az ösztöndíj kevés, hazulról nem támogatják, sokat kell tanulni és főleg, még ha végez, akkor is évekig tarthat, míg ilyen állásba jut. Meghánytunk-vetettünk minden szempontot, és a vé­gén félénken megkockáztattam a kérdést: „És a hűség? A hivatásod­hoz?“ — „A hűség?“ — nézett rám meglepődve. Látszott, nem tudja, komolyan beszálek-e, vagy csak ugratom. Végül csak ennyit mondott: „ugyan -kérem.“ GYŐRBEN TÖRTÉNT 1956 decemberében. Pesti vendég érkezett egy családhoz. Ütban Nyugat felé. Megszokott jelenség volt ez akkoriban. Vacsora után megindult a vita. „Azért nem értlek egészen” — fordult vendége felé a házigazda — „Van jó állásod, megbecsülnek, nem is kö­vettél el semmit, nincs mitől tartanod ...“ — „Na és, ott még többet ke­reshetek“ — hangzott nyers őszinteséggel a válasz A zavart csendben valaki megkérdezte inkább önmagától: „És a hűség? A hazához?“ — „A hűség?!“ — kapta fel fejét dühösen a vendég — „ugyan kérem.“ „NEM INDULHATOK VASÁRNAP a versenyen“ — mondta edző­jének Tamás, aki kiváló serdülő távolugró volt. „Miért?““ — kíváncsis­kodtak többen is. „Konfirmálok“ — vetette oda Tamás. „Az mi?“ — kérdezték a fiúk. — „Hát a templomban” — motyogta Tamás egyre na­gyobb zavarban. — „Meg vagy őrülve!“ — kiáltotta Vili, aki híres volt „modern“ elveiről. „Tudjátok a szüleim“ — igyekezett a kínos helyzet­ből szabadulni Tamás. — Hazafelé nagyon rosszul érezte magát. Mintha az a Jézus, akiről konfirmáció órákon hallott és aki eddig olyan megnyugtatóan távol volt, mint az iskolai anyag, kérdezte volna köz­vetlenül tőle: „És a hűség? Hozzám?“ — „Ugyan kérem“ — igyekezett szabadulni Tamás a kellemetlen belső hangtól. „ÉS A HŰSÉG?“ — Nap nap után felveti mindnyájunknak a kérdést e hétköznapok sok sok eseménye. Látszólag apró, de mégis lényeges, hű­séges döntéseken keresztül vezet az út a mindenki számára elérkező nagy kérdésekben való helytállásig. Mikor először szégyenli valaki, hogy keresztyén fiatal, mikor először cselekszik — esetleg jelentéktelennek látszó helyzetben — félelemből, vagy haszonlesésből, kezd el könnyel­műen, felelőtlenül egy kapcsolatot, akkor indul el a hűtlenség útján. Természetes, hogy azután sorsdöntő helyzetben nem marad más, csak a szélsőséges önzés szempontja. JÚNIUSI VASÁRNAPÓKON szerte a gyülekezetekben hűség-fogadal­mat tesznek fiatalok Jézus Krisztus és az Ö egyháza mellett. Ez a foga­dalom a keresztyén életút vállalását jelenti nemcsak az ún. „vallásos problémák“ területén, hanem az élet minden vonatkozásában. Hűséget a templomban, az iskolában, a munkában, a szerelemben, a -hazaszeretet­ben, a családban... Júniusi vasárnapok fiatalok fogadásának öröme mel­lett az idősebbeket elmúlt évek, évtizedek konfimandusait megkérdezik az útról, amit konfirmációjuk óta megtettek és kínálják a lehetőséget győzelmek és bukások után egyaránt a fogadalom megújítására, ha már nem is ünnepélyes külsőségek között, esetleg csak egy számvetö óra csendes magányában. NEHÉZ HŰSÉGESNEK LENNI. Vannak emberek, akiknek van tar­tásuk, akikre azt szokták mondani, gerinces ember. Nekünk, _fiatalok- nak különösen igyekeznünk kell ilyen emberekké lennünk. Ebben az igyekezetben támasz, tökéletes segítő Jézus Krisztus, aki hűséges akkor is, ha mi (hűtlenek vagyunk. Nem könnyelműségre, felelőtlenségre akar ezzel indítani, hanem azt akarja, hogy mikor elfáradunk, mert nehéz, mikor elvesztenénk tartásunkat, meginognánk, akkor legyen támaszunk, aki átsegít nehéz órákon. HŰSÉG. Megkopott szó sok mással együtt a XX. század szólamtenge­rében. „Ugyan kérem“ — legyintenek legtöbben, ha hallják. — Nem kell sokat beszélni róla, de belső életünkben központba kell állítani. Olyan szép, szívderítő érzés fiatalok lelkesedését figyelni és olyan fájdalmas évek múlva látni ugyenezeket a fiatalokat megkeseredve, derékbatört élettel, csalódott lélekkel kiábrándulva mindenből, ami érték. — Ahhoz, hogy a fiatalság lelkesedéséből maradandó, előrevivő, életreszóló érté­kek szülessenek, hűségre van szükség. Frenkl Róbert. „Én nem szeretek élni. Csa>k va­gyok és nem érdekel semmi. Tu­dom, különös ez egy ficttal lány ré­széről, de én nem tehetek róla. Nem szeretem az embereket. Rosszak. \Talán én is az vagyok... Nem aka- ii'afc férjhez menni. A házasság meg- öli a szerelmet. A házasságból rend­szerint gyermek lesz, és én nem akarom, hogy legyen. Szegény nem­zedék, amelyik már rám szorul... Egyedül akarok élni.” Mindannyiunkba fájón hasítanak bele ezek a kiábrándult, keserű sza­rvak. Vajon mi történhetett ezzel a (|15 éves diáklánnyal, hogy ilyennek látja az életet? Hogyan tűnhetett el szívéből a fiatalságra annyira jel­elemző ujjongó életöröm? Hát lehet, Jhogy ő nem boldogságra született? áNem! Testvérem, Te is a boldog- óságra születtél! Ifjúság, egészség, 4 boldogság az élet lényegéből faka­dóan összetartozó tények. Mégis ez A a természetes egység ifjú életünk­ében oly könnyen felbomlik s ezernyi ikis és nagy kérdés foglalkoztatja i naponta elménket, s ezernyi kis és inagy igazság világosodik meg előt­étünk. Hadd szólaljon meg néhány iezek közül. i D. Zoli III. gimnazista így ír: „Én óeddigi rövid”életemben azt tapasz­taltam, hogy a jómódú emberek is lehetnek nagyon boldogtalanok. Is­merek egy fiút, akinek az édesapja nagyon sokat keres. Gydkran jár külföldre, és fiának mindenféle cso­dálatos dolgokat hoz ajándékba. De a fiú nem tud már örülni semmi­nek. Minden vágya teljesül, s per­cek alatt ráun mindenre. Nekem ínincsenek értékes ajándékaim, de i amikor végre kaptam egy olcsó töl- ftőtollat, majd- kibújtam a bőrömből é örömömben. Ha egészséges vagyok, ha rendesen elvégzem iskolai mun­kámat, akkor tökéletesen elégedett T, OOCKDOOOCOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOCX;OOOOOOOOOCXXXXX> t TUDOD-E — hogy a Magyar Biblia t anács (|bibIiafordító bizotságának — amely iaz egész Szentírás revideált új kiadá­ssá t készítette és készíti elő — áz Üj- ^ sző vétség revideált fordításával fog- plalkozó munkaközössége négy éves limunkával készítette elő az Újszövetség iúj kiadását? Első ülésüket 1947. ^augusztus 22-én, az utolsót 1951. áp­rilis 14-én tartották. — hogy az Ószövetség revideált ki- fadásával foglalkozó munkaközösség <>munkájának felével készült el és a (Imunka befejezéséhez még 2—3 év szükséges? — hogy évtizedes előkészületek iután Németországban is befejeződött iaz Úljszövétség szövegének revíziója? 7 Az Ótestamentum új fordítása elő­készületben van, a munka még két révig tart. vagyok és még az sem zavar, ha egy fillér sincs a zsebemben. De ahhoz, hogy jól érezzem magamat, az is szükséges, hogy tiszta legyen a lelki- ismeretem. Tapasztalatból tudom, hogy ha valami rossz fát tettem a tűzre, mindent megkeserít a lelki­ismer etfur dalás.” P. Judith így vélekedik a boldog­ságról: „A boldogság sok kicsi öröm­ből tevődik össze. Egy jó szó, egy kedves mozdulat, egy (kis figyelmes­ség nagyon meg tudja változtatni az emberek életét. A szeretet me­leget, fényt ad. Az igazi boldogság nem lehet más, mint a — szív- öröm.” Íme az életnek mennyi értékes örömforrása tárul fel előttünk: a szeretet apró figyelmességei, a jól végzett munka, a tiszta lelkiismeret. Említsünk1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 meg még egy nagyon alapvető és gazdag forrást. Ez a csa­ládi élet. „Boldog az a gyermek, aiki a család meleg légkörében él. Né­melyeknek az a boldogság, ha jól­lakhatnak, másoknak, ha egy szép verset vagy egy szép zeneművet hal­lanak. Engem — mondta J. Lóránd — legjobban szüleim szeretete tud boldoggá tenni.” Lányok ugyanezt a kérdést már más oldalról nézik. Hallgassuk meg L. Máriát: „Én a boldogságot a női hivatás gyakorlásában látom. Ez pe­dig a gyermeknevelés, az otthon ba­rátságossá tétele. A férfinek élet­beli kötelessége a családalapítás és a család eltartása. Nekünk pedig 'kellemessé kell tennünk az ottho­nát. Életünket az ő és a gyermek boldogítására kell szentelnünk -. -. -. A szép házasélet alapja a kölcsönös megértés és a szeretet, gondosko­dás, gyengédség. A kölcsönös szere­tettel el tudjuk simítani egymás hi­báit.” Legyen ez bíztató válasz megke­seredett, csalódottszivű lánytestvé­rünknek is. Sajnos nem egyértelmű ez az életfelfogás, ez a boldog életigenlés az igazi értékek igenlése és megvaló­sítása a fiúknál sem. Egyikük így ír: „Az életnek nincs értelme. Szüle­tünk, élünk s elpusztulunk. Az élet­nek nincs „miért”-je, csak „ho- gyan"-ja.” Hát valóban így van ez? Vajon minden fiatalt a közömbösségnek és a céltalanságnak ilyen életsorvasztó érzése tölt el? K. Pista és B. Laci válaszolnak: „Az élet csak annak számára szép, csak az érzi igazán, hogy érdemes élni,aki szívesen dolgozik, alki tudja, hogy embertársai javát szolgálja.” „Az emberszeretet hatalmas ereje adta meg az erőt és a kedvet a nagy alkotóknak, (hogy remekmű­veiket az emberiség boldogítására megalkossák. Ez a magasztos ér­zés fűtötte Beethovent, mikor meg­írta halhatatlan IX. szimfóniáját, melyben magához öleli az emberi­séget. Ez az érzés öntötte tollába Miltonnak az Elveszett Paradicso­mot. Ezt fejezi ki Madách záró»- szavai, az Ember tragédiájában az „Ember küzdj és bízva bízzál!” Hozzájuk csatlakozik S. Jancsi is, aki úgy érzi, egyéni életének boldog­sága érzékenyen összefügg népének boldogságával. Azt írja: „A magyar nép sokkal boldogabb lehetne, ha az emberek nem az egyéni érdekü­ket néznék, hanem a másokét”. Hadd zárjuk be a sort egy érett­ségiző diák soraival, aki a boldogság­nak egy másik, de az eddigieknél mélyebb és kiapadhatatlanabb for­rásáról ír naplójában: „Vannak az életünkben olyan napok, amikor ön­magára talál az ember. Ilyenkor úgy tudunk örülni minden apróság­nak, könnyedén sikerül minden, bát­ran és vidáman győzünk le minden nehézséget, szeretet árad szét egész lényünkön és megfürdik benne az egész világ. A sötét, fájó múlt köddé válik, a sivár jövő nem ag­gaszt. A jelenben olvad fel a szív szomjasan és ugyanakkor megelé­gedve. Ilyenkor úgy érezzük, hogy még nehéz helyzetünkben is tudunk nemcsak megelégedettek, de boldo­gok is lenni. Nem kitörő ujjongó boldogsággal, hanem csendben, hal­kan, nagyon mélyen, a szív, a lélek mélyén. És ez olyan elvehetetlen, mert biztosan tudom, nem érhetnek meglepetések, csalódások. Tudom, mert boldogságomban is szerény maradók és Istenben bízó. Megértettem a titkát is ennék? önmagámra találtam újra, mert megtaláltam Istenemet. Egy-egy ilyen nap koronája keresztyén éle­tünk küzdelmes szakaszának.”' Kedves Lányok és Fiúk! Ti is, akik érzitek, hogy keserűen csalód­tatok már az életben és Ti is, akik­nek a boldogság muzsikál a szívé­ben, írjátok meg kérdéseiteket, megjegyzésteket a boldogságról. (Folyt, köv.) Rókusfalvy Pál Felhívjuk kedves fiatal olvasóink figyel» mét arra, hogy az ifjúság oldalán meg« jelenő minden cikk — legyen az vezércikk, beszámoló, riport, vallásos cikk, vagy ifjú­sági elvi kérdésekkel foglalkozó cikk — vitaindító. Nagy örömmel és szívesen vár­juk a hozzászólásokat, amelyek ifjúságunk életét, az ifjúság problémáit felvetik, előbb­re viszik, vagy megoldják. Az ilyen hozzá­szólásoknak helyt adunk lapunk ifjúsági oldalán. Az eddig beérkezett levelekkel a kővetkező számokban foglalkozunk. Levele­ket Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 12 címre kérjük „Ifjúság oldala“ felírással. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztésért és kiadásért felei: Dr. Kékén András szerkesztő. ZRÍNl’I NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. A bibliai rejtvénypályázat megfejtése KEDVES GYEREKEK! Rejtvény-pályázatunk első négy sorozatá­nak megfejtéseit most közöljük. Hasonlítsá­tok össze a magatok megfejtéseivel. I. 1. Salamon. Izrael legnagyobb királya (1 Kir 6,1). 2. Elvégeztetett! (Jn. 19,10). 3. „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.“ (Józs. 24,15). 4. Jeruzsálem mellett, a Golgota, hegyén (Mt 27,33). 5. János 17. 6. „ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig“ (Mt 28,20); „Vesztek erőt, minek­utána a Szentlélek eljő reátok“ (Csel. 1,8). 7. Pál apostol (Csel 16,10). 8. Sault, aki Izrael első királya volt (1 Sám 15,28). 9. Égő csipkebokorból szólt hozzá (2 Móz 3). 10. „A hazugság atyja“ (Jn 844). „A világ fejedelme“ (Jn 12,31) II. 1. „Ah, ah Uram Isten! íme, én nem tudok beszél­ni; hiszen ifjú vagyok én“ (Jer. 1,6). 2. Onesimus (File- nion 1,10). 3. ,,Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának . . . nevében ne­gyek ellened, akit te gyalázattal Illettél“ (1 Sam 17.45). 4. „És látta Isten, hogy minden amit terem­tett, ímé igen jó“ 0 M#óz 1,31). 5. 2 Móz 20 z 17 és 5. Móz 5,6—21. 6. „Békesség néktek!“ (Jn 2019) 7. A sínai hegyen a tíz parancsolatban (2. Móz 19—20). 8 Saul (Csel 8,1). 9. A zsidók babilóniai fogságba vitelekor, Krisztus előtt 6 szszad, Sedékiás király ui'alkodása alatt (2 Krón 36. Jer 52. 2 Kir 25). 10. „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád“ (1 Sám 3,10). Ill 1. „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket...“ (Mt 28,19—20). 2. Áron. Mózes testvere (2 Móz 4). 3. Pathmos (Jel 1.9). 4. Krisztus teste (Kol 1,24). 5. 2 Péter 3.13. 6. Mert hitt és engedel­meskedett Istennek (I Móz 6, 8). 7. Lukács. 8. Illést (2 Kir 2,1—11). 9. Engedelmesen figyelt Isten Igéjére (Mt 4,1—11). 10. 1 Kcrinthus 13. IV. 1. „Térjetek meg. mert elközelített a mennyek országa!“ (Mt 4,17). 2. Isten engedetlen prófétája (Jónás próféta könyve). 3. Tarsusban (Csel 22,3) 4. Jairus leánya, naini ifjú és Lázár (Mt 9,18—26), Lk 7 11—17, Jn 11). 5. János 20.29. 6. Jeruzsálem újjáépítéséről. 7. Jonathán, Saul király fia (1 Sám 18,1). 8. Jézus Krisztus küldötte. 9. Sóbálvánnyá változott (1 Móz 19,26). 10. Názáreti Jézus, a zsidók királya (Jn 19,19). * A beküldött megfejtéseket kiértékeltük és az alábbiakban közöljük, hogy ki hány pon­tot ért ei. Azoknak névsora, akik mind a négy rejt­vényt megfejtették. (Legmagasabb elérhető pontszám 100) 100 pontot értek el: Berzsenyi Janovics Éva IV. gimn., Celldömölk; Foltin Márta VII. o. t , Sopron- bánfalva; Kutas Adám VII. o. t.. Szeged; Szerdahelyi Éva és Julianna, Somogydöröcske. 97 pontot értek el: Fejér Gertrúd I. gimn., Székesfehérvár; Kendeh Mária V o. t-, Bpest; Kovács Erzsébet II gimn.. Székes- fehérvár, Katona Erzsébet és Zsuzsanna, Bpest; Menc* Zsuzsa IV. o. t„ Andocs; Szabó Péter IV. o. t. és Katalin VI. o. t„ Kaposvár; Szalay Tamás VII. o. t, Nagyszokoly; Terey Gábor IV. o. t., Hatvan. 95 pon« tot ért el: Mannó István VI. c. t.. Nyáregyháza. 91 pontot ért el: Németh Emilia IV. o. I.. Farád. 90 pontot ért el: Bárdy Éva V. o. t.. Esztergom; Ludmányi Éva III. o. t„ Debrecen; Mayer Magdolna VII. o. t„ Bpest. 88 pontot értek el: Hilgert Edit IV. o. t., Borjád; Martos Péer VII. o. t., Sárvár. 87 pontot értek el: Herényi István III. o. t., Bpest; Herényi Katinka II. o. t.. Bpest, Herényi Bulcsú óvodás, Bpest. 86 pontot értek el: Böröcz Enikő III. o. t., Szarvas. Ev. Árvaház; Nagydorogi Gyermek- bibliakör, Horváth Gyula V. o. t., Nádas. 85 pontot értek el: Kiss László V. o. t-, Szarvas; Prépost Tibor VII. o. t., Köcsk. 84 pontot értek el: Gyalog György VII. o. t„ Bpest. XV. kér.; Hallgas Mária IV. o. t., Pilis; 82 pontot értek el: Imolay Attila III. o. t, Görömböly; Kreidlmayer János VI. o. t„ Iklad; Mórocz Miklós V. o. t„ Beled 80 pontot értek el: Szatke Júlia VII. o t„ Nyíregyháza; Thierlng Etelka VI. o. t. és Márta IV. o. t., Rákosszentmihály. 79 pontot értek el; Krabovszky László III, a. t.. Békéscsaba; Kozma László VIIT. o. t„ Bakonybánk; Katona Erzsé­bet IV. o. t„ és Zsuzsa II. o. t„ Bpest. 77 pontot ért el: Németh Hona, Beled. 74 pontot ért el: Kárpáti Imre IV. o. t., Belecska (Tolna megye). 72 pontot értek el: Bede Gábor ül. o. t., Tiszaföldvár; Kovács Anna III. o. t., Tab. 71 pontot ért el: Szurovcsák András VI. o. t., Nyíregyháza 70 pontot ért el: ifj. Baditz Pál, Miskolc. 68 pontot ért el: Szalay Ildikó IV. o. t„ Nagyszokoly. 66 pontot ért el: Orsy Zoltán III. o. t„ Új-Szeged. 64 pontot ért el: Bóna Etelka IV. o. t„ Bpest. Azoknak névsora, akik három rejtvényt fejtettek meg (legmagasabb elérhető pont- szám 75). 75 pontot értek el: Csáky Ildikó IV. o. t., Bpest; Homola Anna III. gimn., Tatabánya; Lukonics Gábor VI. o. <t„ Aszód; Szajki Mihály I. gimn., Tatabánya. 72 pontot értek el: Bakonyi Mária VH. o. t., Kötcse; Dax János VI. o. t., Tatabánya; Kovács Ágnes III. o. t„ Kaposvár; Kovács Péter V. o. t„ Kaposvár; Mesterházy Zsuzsanna IV. o. t.. Kemenesmihályf a; Nagy Lóránt III. o. t., Kaposszekcső; 69 pontot ért el: Zászkaliczky Tamás VII. o. t., Főt 68 pontot értek el: Bárdy László III. o. t„ Esztergom; Ormos Anikó VII. o. t., Mohács. 66 pontot ért el: Józsa Klári VI. o. t., Celldömölk. 63 pontot ért el: Elekes Lászlóné Bpest (Pestimre). 64 pontot ért el: Vrabecz Éva V. o. t., Albertirsa. 61 pontot ért ei: Szabó Anna VI o. t.. Beled. 56 pontot ért el: Palaneczky Károly V. o. t-, Üj-Diósgyőr. 55 pontot ért el: Rajki József VII. o. t., Veszprém. 51 pontot ért el: Bálint József IV. o. t., Nyíregyháza. Azoknak névsora, akik két rejtvényt fej­tettek meg (legmagasabb elérhető pont­szám 50). 50 pontot ért el: Bukovszky Ákos IV. o. t„ Szolnok. 47 pontot értek el: Komjáthy Anikó VII. o. t-, Bpest; Komjáthy Ildikó I. gimn., Bpest; Kiss Jenő VETI. o. t., Mihályi 46 pontot ért el: Kriskó Matild VIII. o. t„ Szend. 45 pontot értek el: Csernák Teréz VIII. o. t., Bpest-Cinkota; Markauser János VII. o. t„ Hidas. 44 pontot értek el: Bolla Endre Vili. o. t-\ Tatabánya; Mód János V. o. t., Bpest 43 pontot értek el: Pánczél Márta VIII. o. t.. Szend; Reichert Gyula IV. o. t., Kötcse. 42 pontot értek el: Mesterházy Márta VI. o. t., Keszthely és Terey Margit IV. o. t., Balf. 40 pontot ért el: Ferstl János, Tatabánya-Felső* 37. pontot ért el; Szabó Magda VI. o. t„ Högby Skola MJÖLBY SVERIGE. 28 pontot ért el: Számúéi Erzsébet Zsuzsa III. o. t., Tótkomlós. 27 pontot ért el: Bara­nyai Györgyi III. o. t„ Nádasd. 23 pontot ért el: Bogdanovics Irén V. o. t., Bpest-Rákospalota. Azoknak névsora, akik egy rejtvényt fej­tettek meg (legmagasabb elérhető pont­szám 25). 25 pontot értek el: Baíkay Judit VII. o. t., Kapos­vár; Gábor István III. o. t.. Gerendás; Kiss Lid:a V. o. t., Cegléd; Kuthy Éva VIH. o. t.. Dombóvár; Lóhr Irán, \ Kötcse; Kiss Zsuzsa III. o. t., Békés­csaba; Makacs János IV. o. t., Nagycserkesz; Molnár Zoltán III. q. t*. Pápa; Pintér Judit V. o. t., Pilis; Sólyom Gyula VII. o. t„ Balatonszepezd, Szabó Ildikó VII. o. t., Pusztavám, Zelenka Irén, Orosháza. 24 pon­tot ért el: Pusztay Miklós VIII. o. t.. Tata 23 pontot crt el: Richter Sándor IV. o. t., Kötcse. 22 pontot értek el: Barthó Zsuzsanna VI. o. t , Luciáivá; Ficsor Hermin VIII. o. t„ Soltvadkert, Garas Ilona V. o. t., Kötcse; Kondacs Anna VII. o. t., Szarvas; Mácsay Zoltán VI. o. t„ Aszód; Vasgyári Leánykor, Miskolc. 19 pontot értek cl: Nemecz Mária IV. o. t„ Ácsa; Kiss József, Nyíregyháza. 18 pontot értek el: Hornyák János, öskü (Veszprém megye); Molnár Emma Tompa- ládony (Vas megye) ; Tar Piroska III. o. t„ Ménfő- csanak. 17 pontot ért el: Dusza András VI. o. t.. Győr; Papp Endre V. o. t., Szentmárton. 16 pontot ért el: Kiss Gábor, Nyíregyháza. 15 pontot ért el: Zátonyi János in. o. t., Csabacsüd. 14 pontot ért el: Lakatos Éva II. o. t„ Tápiöszentmárton. 12 pontot ért el: Fehér Erzsébet II. o. t.. Tápiószentmárton. 3 pontot ért el: Jancsó Erzsébet, Szarvas. A beküldött megfejtések között névtelenek is voltak. Ne felejtsük el nevünket és pontos lakcímünket mindig ráírni! * Nagy örömünkre szolgáit olvasni a szép és jó megfejtéseket. Bizonyára nektek is örömet okoz majd az egy-két napon belül megkül­dendő jutalom. Fogadjátok és olvassátok sze­retettel és vegyetek továbbra is részt ilyen buzgalommal és szorgalommal a rejtvény­rovat megfejtésében. A rejtvények megfejté­sébe sorozat közben is be lehet kapcsolódni. A megfejtéseket — a borítékra ráírva: rejt­vényrovat — a következő címre küldjétek: Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosztály, Buda­pest, VIII-, Puskin u. 12. A levélben azt is írjátok meg, hányadik osztályba jártok. Sok szeretettel köszönt Benneteket Géza bácsi VÁLASZOLJ! 1. Hogyan köszöntötte az angyal Jézus születésekor a mezön tanyázó pásztorokat? (1 pont) 2. Hol alapította Pál Európában az első gyüleke­zetét? (3 pont) 3. Ki volt Izrael első prófétája? (2 pont) 4. Hogyan került József Egyiptomba? (2 pont) 5. Hol van megírva: örvendezés van Isten angya­lainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. (4 pont) 6. Mit hirdettek a próféták? (3 pont) 7. Miről ismerik meg az emberek Jézus tanítvá­nyait? (2 pont) 8. Hol fogták el Jézust? (1 pont) 9. A Kréta szigeti keresztyéneknek ki volt a veze­tőjük? (5 pont) 10. Mit jövendöl meg Ézsaiás próféta könyvének 53» fejezete? (2 pont)

Next

/
Oldalképek
Tartalom