Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-07-07 / 16. szám
KENYÉR ÉS IGE SZERETET ÉS HŰSÉG .A ratasban áll országunk földművelő népe. Izmos karok és aratógépek munkája nyomán rendekbe dől, kévékbe gyűlik, keresztekbe sorakozik magyar földünk hullámzó, vagy a nyári viharok súlya alatt mozdu- latlanságba merevedett búzatengere. Majd felbúg, szerte az országban, a cséplők zenéje s néhány héten belül zsákokba folyik és magtárakba ömlik a termés — népünk egy esztendei kenyere. Ez az évről-évre ismétlődő, de soha meg nem unható esemény teszi számunkra időszerű feladattá, hogy olvasóink figyelmét a nagyon megszokott, de mindig (nélkülözhetetlen kenyérre irányítsuk. Szük*éges, hogy a kenyérrel összefüggő néhány kérdést Isten igéje fényében és keresztyén bitünk világosságában tisztázzuk. tudományos és technikai élet területén elért nagy emberi eredményeink meg-megszédítik a ma emberét és szinte leküzdhetetlenné teszik számára a kísértést, hogy testi életünk első számú anyagi feltételét '— a kenyeret is kizárólagosan az emberi munka sikerének, és bizonyos természeti adottságok magától értődő eredményének tekintse. — Kétségtelen, hogy a kenyér születésének elmaradhatatlan, fontos tényezője az a munka, amelyet földműves testvéreink a szántástól az aratásig, majd meg ezt követően a malom- és sütőiparban dolgozó testvéreink verítékes orcával elvégeznek. Mi azonban, akik Isten igéjéből is táplálkozunk és keresztyén hitünk álláspontjáról szemlélődünk, meggyőződéssel valljuk, hogy bármennyire is fontos és nélkülözhetetlen az emberi munka, mégsem az egyetlen elégséges tényező. Hisszük, valljuk és hirdetjük, hogy a mindennapi kenyér termelésének és előteremtésének éppen olyan nélkülözhetetlen tényezője és feltétele a mindig munkálkodó és gondviselő Isten áldása. Emberi munka és Isten áldása, az ember verítéke és Isten felülről aláhulló permeteg esője, mindennapi kenyerünk két biztosítéka. Mi keresztyének csak így nézhetünk a kenyérre, mint termelési eredményre, Még akkor is, ha a tudományosan gondolkodó ember az emberi munkatényezőn kívül csak a földiben és időjárásban jelen lévő termelő erőket és tényezőket fogadja el, mint a kenyér emberen kívüli termelési feltételeit. Mi valljuk, hogy ezekben a természeti adottságokban is a mindig munkálkodó Isten, a mi gondviselő Atyánk örök törvényei hatnak és teszik a kenyeret Isten ajándékává. I _(itbeli meggyőződésünk szerint tehát a kenyér egyfelől a jól végzett * I emberi munka megszolgált bére, megérdemelt gyümölcse, és ugyanakkor, sőt azt megelőzően a gondviselő Isten soha ki nem érdemelhető ajándéka. Ezért indít bennünket az aratás és csűrbetakarítás lázas munkája révén népünk asztalára kerülő új kenyér mindenek előtt a gondviselő Isten iránt alázatos hálaadásra, de ugyanakkor országunk földműves dolgozói iránt lelkes köszönetmondásra. A kenyérbetakarítás szorgos napjaiban emlékezünk és emlékeztetünk arra is, hogy dr. Luther Márton Kis-Kátéja magyarázatában hogyan szélesítette ki a mindennapi kenyér fogalmát. Tanítása szerint a mindennapi kenyér fogalma alá nemcsak az étel és ital, mint a testi erő és élet szorosan vett feltétele tartozik, hanem a ruházat, az egészség, a hűséges hitvestárs, a szófogadó gyermekek, a jó szomszédok, a népe boldogulásán és felemelésén munkálkodó kormány, a jó rend és a béke és ezekhez hasonlók. Egyszóval minden, ami a puszta, vegetatív életet, magasabb rendű, valóban kívánatos, boldog — emberi életté teheti. N e felejtsük el: a kenyér — mindennapi kenyér. Érte munkálkodni — embereknek köszönetét mondani — Istennek hálát adni mindennapi kötelesség. Ezt a kötelességet leróni éppenúgy nem lehetséges az aratás táján szívünkből feltörő érzésekkel s az ajkunkra toluló szavakkal, mint ahogyan nem lehet életünket biztosítani, erőnket fenntartani évenként egyszer való táplálkozással. A kenyér azért mindennapi kenyér, mert egy napon sem nélkülözheted, egy napon sem hagyhatod abba az érte való munkát és egy napon sem felejtheted el az érte való hálaadást és köszönetmondást. M indezt akkor fogadjuk el így és akkor cselekesszük szívből, igazán, ha nem feledkezünk meg Jézus kijelentéséről, amelyet a pusztai kísértés alkalmával a Sátánnak mondott, Isten igéjét idézve: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik”. Erre igen fontos figyelnünk, mert ez örökérvényű kijelentés arról, hogy az élet feltétele nemcsak a szűkebb, vagy tágabb értelemben vett kenyér, hanem Istennek igéje is. E szerint az Ige is kenyér. Erőt adó, erőben tartó, életfenntartó, áldott kenyér. Ez pedig kizárólagosan Istennek ajándéka. Isten igéje, a belőle születő hit, a hitből fakadó új élet, az új élet növekedéséből kialakuló Isten-gyermekség, a vele járó mennyei örökség, maga az üdvösség az Ö ajándéka. Mindezt az Igében s a testté lett Igében, Jézus Krisztusban adja, aki ezt jelentette ki magáról: „Én vagyok az élet kenyere”, Kiss György. e— Beszámoló a Déli Egyházkerület közgyűléséről — Három esztendős szünet után 1957. június 26-án 'közgyűlést tartott a Déli Evangélikus Egyházkerület. A megnyitó istentiszteleten Dedinszky Gyula békéscsabai lelkész prédikált János 13, 34—35. alapján. Egyszerűen, de nagyon konkrétan és megragadóan beszélt arról, hogy a lelkészeknek szeretniük kell azokat a híveket, akik időben, pénzben, hűségben annyit áldoznak egyházukért; szeretniük kell pásztori felelősséggel azokat is, akik elszakadtak az egyháztól, s végül Jézus parancsa szerint szeretniük kell egymást is, hogy békességben és egységben tudják szolgálni Urukat. Az istentisztelet a Deák téri templomban volt, utána a résztvevők átmentek az Üllői úti imaterémbe, ahol D. Ordass Lajos püspök, és dr. Vetsey Aladár egyházkerületi főjegyző elnöklésével megkezdődött a gyűlés. A püspöki jelentés mindig feszült figyelemmel . várt tárgysorozati pontja volt a közgyűléseknek. Különösen éreztük ezt a feszült várakozást most, amikor majdnem egy évtized után ismét Ordass püspök állt a közgyűlés előtt, hogy beszámoljon egyházunk helyzetéről és feladatairól. Az egyház a világban él, feladata a bizonyságtevés, sorsa pedig a kereszt — kezdte el jelentését a püspök. De ez a kereszt nem feltétlenül elviselhetetlen és semmiképpen sem kudarcot jelentő tény. A kereszt az egyház diadalának is jele. Mi magyar evangélikusok tudjuk, hogy Isten 400 év alatt sok áldást adott a kereszt alatt. Egyházunk a maga szolgálatát a világegyház keretében és az Evangélikus Világszövetséggel való szoros, testvéri kapcsolatban végzi, — így folytatódott a jelentés. A püspök beszámolt egyházunk külföldi kapcsolatairól, a kölcsönös látogatásokról, konferenciákról, s kifejezte azt a meggyőződését, hogy ennek az egyre mélyülő és egyre testvéribbé váló viszonynak gazdag eredményei lesznek. Egyházunk a magyar hazában él és szolgál, ez volt a jelentés követA magyar református és evangélikus egyházak vezetői és lelkészei, mintegy háromszázan, 1957. július 11-cn értekezletet tartanak, hogy meghallgassák Péter Jánosnak, az Országos Béketanács egyik hivatalos colomból kiküldöttének beszámolóját a Béke Világtanács üléséről. A beszámolót megbeszélés Ö JÖN A BV/ZAFÖLDÖN ÁT Ringó kalásztenger dús ígéretében í láttak a Tizenkettővel: jössz felém, í kalászt tépve és a szemeket meresztve s közeledésedben, én drága Jézusom, a szántóvetőkre szórt áldásod érzem én ... Látlak, kétezer év aranyló ködében, munkát megszentelő, szorgalmas ácslegény, magvetők, pásztorok, halászok s barátja: s (ezer példázatod a munkát prédikálja.) Isten munkás Fia, Te vagy a munkáról zengő, legszebb költemény! GALLAY JÁNOS kező gondolata. Rámutatott a püspök arra, hogy hazánknak és egyházunknak a sorsa sok közös vonást hordoz. Mindkét közösség kereszt alatt él, külső és belső megpróbáltatásokban. Az egyház és állam viszonyáról szólva hangsúlyozta, hogy ezt a viszonyt az 1948-ban megkötött Egyezmény szabályozza. Az évek folyamán voltaik zökkenők, de egyház és állam a kölcsönös bizalom alapján túl tud jutni ezeken. Bízunk abban, hogy az állam jóindulattal nézi szolgálatunkat, melynek révén mi maradandó értékekkel tudjuk megáldani nemzetünket. Rámutatott arra is, hogy egyházunk lícéí kerületben végzi szolgálatát. de mindkét kerületben egy a Lélék. Bizalommal nézünk az Északi Egyházkerület elnökségére, s mivel megvan a kölcsönös bizalom és a jó együttműködés minden feltétele, remélhetjük együttes szolgálatunk ál* dósait. A továbbiakban arról beszélt a püspök, hogy az utolsó hónapok során feloldódott az egyházkerület gyülekezeteinek és lelkészeinek bénultsága s mindenütt láthatók az éledés jelei. Az egészséges és virágzó egyházi élet megindulását akarta szolgálni azzal, hogy kerületének minden egyházmegyei lelkészi munkaközösségét meglátogatta, ezenkívül 36 gyülekezetben végzett igehirdetést. Bizonyságot tett arról, hogy ezek a látogatások és beszélgetések neki is lelki gazdagodást jelentettek. Felsorolta az éledés jeleit: az egyházi sajtó megindulása, konferenciák, evangélizációk, konfirmációi oktatás, hitoktatás sfcb. Tapasztalatait két vallomásban foglalta össze. Az egyik az, hogy nagyon biztató jelenség a hívek egy- házszeretete és áldozatkészsége, a másik pedig az, hogy a gyülekezetek nagy anyagi ínségben élnek. Jelentése további részében az egyház feladatait a következőkben vázolta a püspök: Mivel lejárt a hatéves ciklus, meg kell választani a kerület tisztségviselőit, presbitériumát, törvényszékét és bizottságait. Elkerülhetetlenül szükség van az egyházi munkások bizonyságtevő életére és szolgálatára. A lehetőség keretein belül min* dent meg kell tenni a jövő nemzedék keresztyén hitben való nevelése érdekében. Van mód arra, hogy a gyermekeket hitoktatásban részesítsük, s hogy az iskolában Isten igazságát hirdethessük. Kérte munkatársait, hogy intsék az evangélikus szülőket gyermekeik iránti kötelességük: teljesítésére. Egyházunk jövője szempontjából nagyon fontos az, hogy szülők és lelkészek hűségesek legyenek ebben a szolgálatban. Bár nem kerületi, hanem egyetek mes ügy a gyülekezetek kölcsönös megsegítésének ügye, mégis szólt erről a fontos kérdésről Is. A Központi Alap munkáját a megindult jó úton tovább kell vinni, hogy valósággá váljék az ige: „Egymás terhét hordozzátok.” Ebben a keretben szólott a püspök a külföldi testvéregyházak adományairól. Sok ruha és élelem érkezett már eddig is. Most pénzsegélyt várunk égető kérdéseink megoldására, s a testvéri ígéretek alapján számíthatunk arra, hogy egy három évre kidolgozott terv alapján külföldi testvéreink segítségünkre lesznek a nélkülözhetetlen gyülekezeti építkezések végrehajtásában. Két fontos személyi kérdésről is tárgyalt a közgyűlés. Dr. Göitché Ervin ügyész ismertette D. Dezséry László püspök nyugdíjazását. Szálát- nai Rezső — miután kifejezte szere- tetét és bizalmát, a jog és igazság alapján újra az egyház és a nemzet szolgálatában álló Ordass püspök iránt, — arra 'kérte a közgyűlést, hogy szavazzon köszönetét D. Dezséry László ny. püspöknek azért, hogy megnyitotta az egyház számára a kibontakozás útját, de azért is, hogy nehéz időkben és kényes helyzetekben hűséggel szolgálta egyházát. A közgyűlés az indítványt magáévá tette és a köszönetét egyhangúan megszavazta. A másik fontos személyi kérdést, Darvas József kerületi felügyelő kérdését Hernády Nándor lelkész vetette fel. Örömét fejezte ki a törvényesség helyreállta felett, de hiányolta azt, hogy a kerületi felügyelőről nem történt említés. Javasolta, hogy a közgyűlés kérje fel Darvas Józsefet felügyelői szolgálatának folytatására. A közgyűlés dr. Kása Pál lelkész indítványára ebben a kérdésben nem foglalt állást. A választások során —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. —, kerületi ügyésszé dr. Bole- ratzky Lórándot, világi főjegyzővé dr. Vetsey Aladárt, egyházi főjegyzővé, aki egyúttal a püspök helyettese, ZászSkalicZky Pál fóti lelkészt választotta a közgyűlés. Az új kerületi presbitérium választott tagjai! Káldy Zoltán, Fónyad Pál, Koren Emil, Fürst Ervin, Ruttkay-MUdián Géza, Dedinszlky Gyula, Virányi Lajos, dr. Sólyom Jenő lelkészek, Jugovits Lajos, dr. Göttche Ervin, Szalatnai Rezső és dr. Karsay Gyula világiak. A különféle tisztségekre, a. törvényszékbe és a bizottságokb" megválasztottak neveit nem soroljuk fel, csak annyit említünk meg, hogy a választás egyhangúan történt s mindnyájan bizalommal nézünk szolgálatot vállaló testvéreinkre. Hűséget ígérek és kérek — ezek voltak a püspöki jelentés utolsó szavai s mi ezekkel szeretnőfc befejezni beszámolónkat. Azoknak, akik végighallgatták a 44 pontból álló tárgysorozatot, az volt az érzésük, hogy a szeretet új parancsának meghallgatásával kezdődő kerületi közgyűlés a hűséges szolgálatra való elszánással ért véget. Minden gyengeségünk ellenére, mindnyájan hűségesen akarjuk szolgálni Urunkat az egyházban. Mindnyájan bizalommal reméljük, hogy elöljáróink továbbra is a hűség jó példáját mutatják nekünk. Mindnyájan hisszük, hogy — ha mi hűtlenkednénk is — Isten mindvégig hű marad. dr. Kékén András Protestáns lelkészek értekezlete a béke ügyében követi, majd a határozati javaslat megvitatására kerül sor. Nézetünk szerint ez az értekezlet is bizonysága lesz annak, hogy a magyar protestáns egyházak — együtt a világ minden keresztyén egyházával — a világ békességét akarják, ezért imádkoznak, s a béke megőrzésének fontos feladatára figyelmeztetik a világ közvéleményét és a népek kormányait. Á Diakóniai Osztály Tanácsának gyűlése Az Evangélikus Egyetemes Egyház Diakóniai Osztályának Tanácsa 1957. június 28-án Turóczy Zoltán püspök elnökletével ülést tartott. Az ülés a személyi ügyeken kívül három fontos kérdésben hozott határozatot. Elhatározta, hogy a Diakóniai Osztály kezelésében Hajdúszoboszlón üdülőt létesít, megállapította a szeretetin- tézmények hároméves beruházási szükségleteit az Evangélikus Világ- szövetségtől várt segély keretében, s kimondta, hogy a Ferenczy Zoltán által készített tervezet szerint, az Egyezmény keretében, mielőbb 'meg kell kezdeni a szeretetszolgálat munkásainak képzését. í „A fi munkátok nem hiábavaló az Úrban" q Kor. 15, 58)
