Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-02 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET A békeíiarc valamennyiünk húsba-vérbe vágó személyes ugye — mondotta Bereczky Albert püspök az Országos Béketanács ülésén — GYÜLEKEZETI HÍREK 1954. május 2. Húsvét után 2. (Mlsericordia Domini = Az Űr kegyei­mével, 33. Zs. 5.) vasárnap. »A pásztorolt gyülekezet-“ — Igék: Jak. 5, 16—20. Mt. 18, 11—14. Sajtóvasárnap. — Liturgikus szín: íehér. Az Országos Béketanács kibővített ülésén az egyházaik vezetői közül megjelentek D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László evangélikus püspö­kök, Mihályfi Ernő, evangélikus egyetemes felügyelő, az Országos Béketanács alelnöke, D. Bereczky Al­bert és Péter János református püspö­kök, dr. Czapik Gyula egri érsek és a Katolikus Papok Országos Béke bi­zottságának több tagja. Parragi György, Kossuth-díjas új­ságíró, az Országos Béketanács el­nökségének tagja beszámolójában ki­emelte, hogy az európai népek közös életér­deke a népek békés együtt­élése. »Ennek a legegyenesebb, legbiztosabb útja az európai kol­lektív biztonságról szóló szovjet javaslatnak megtárgyalása és megvalósítása. Minden becsületes magyar hazafi a legnagyobb megelégedéssel fogadta a Magyar Népköztársaság kormányá­nak márc. 21-i nyilatkozatát, ame’y- ben csatlakozott a szovjet javasla­tokhoz.-“ Az amerikaiak legutóbbi hidrogénbomba-robbantási kísérle­teire utalva, a beszámoló kiemelte a stockholmi békefelhívásnak több, mint 500 millió ember aláírásával megerősített követelését, hogy »nyíl­vánítsák törvényen kívül állónak az atom- és más gyilkos fegyvereit hasz­nálatát, helyezzék nemzetközi ellen­őrzés alá az atomenergia felhaszná­lását.« A felszólalások során Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus leszögezte: »A békemozgalomnak most az a feladata, hogy azokat az erőket, amelyek a hidrogénbomba ellen fellépnek, összefogja a tömeg- pusztító fegyverek eltiltása elleni harcba.« Ezután dr. Czapik Gyula érsek, az Országos -Béketanács tagja szólalt fel: »Felszólalásom előtt elvi megál­lapítást kell, hogy tegyek — mondot­ta. — Kijelentem, hogy egyáltalában nem érintem a politikának egyik oldalát sem. Ez a megállapításom szoros egységben van a következő állásfoglalásommal. Álláspontom a 'hidrogénbomba és az atombomba fokintetóben annyira magától érte­tődő, hogy enélkül nem is lehetnék az az erkölcsi tényező, ami vagyok. A hidrogén- és atombomba léte, amely nemcsak a hadrakelt sereget éri és pusztítja, alapjában és elvében ellenkezik a háború erkölcsi törvé­nyeivel. Ha valaki azt kérdezné tőlem, megengedhetőnek tartom-e a hid­rogén- és atombombát, sértésnek venném, mert ez ugyanannyi volna, mintha azt kérdeznék tő­lem, hogy én, mint főpap, hí- szek-e az Istenben, vagy nem. Állásfoglalásom szerint tehát a hidrogén- és atombombát min­denképpen megengedhetetlen eszköznek tartom.« D. Bereczky Albert református püspök felszólalásában többek között a következőket mondotta: »A közel­múltban Vető Lajos evangélikus püspökkel együtt Németországban jártam és részt vettem a német evan­géliumi egyházak összzsinatán, ahol a Német Demokratikus Köztársaság­nak és a Német Szövetségi Köztársa­ságnak egyházi emberei együtt, egy tárgyalóasztal mellett ültek. A bé­kéért, a német újrafelfegyveraés el­len vívott harcban kiveszik a maguk részét az olyan egyházi emberek is, mint a Hitler koncentrációs táborá­ban közel nyolc esztendőt sínylődött Martin Niemöller. És ő nem áll egye­dül. Az a mélységes meggyőződés, ami a saját félrevezetett népük sor­sáért aggódó józan embereknek a lelkét betölti, kell, hogy megerősítse irántuk a tiszteletnek és a bizalom­nak az érzését bennünk.« A továb­biakban arról beszélt, hogy öt évvel ezelőtt ült össze az első békevilág­kongresszus. — »Boldog vagyok — mondotta —, hogy ezen részt vehet­tem. Amikor első szavam elhangzott ott, ahol már annyi kiváló békehar­cos, annyi nép kiváló fia és leánya jött össze, amikor azt az első monda­tot kimondtam, hogy én testestől-lel- kestől az egyház embere vagyok és mint az egyház embere szólók, olyan fergeteges tapsvihar fogadott, olyan meleg szeretet áradt felém, hogy én azt, amíg élek, sohasem tudom elfe­lejteni. A békemozgalom ügye nemcsak egyetemes és általános emberi ügy, hanem valamennyiünk húsba-vérbe vágó személyes ügye. Ebben szenvedélyünkkel, egész életünkkel kell helytáll- nunk!« Az Országos Béketanács ülése el­fogadta egy felhívásnak a szövegét, amelyet hazánk minden becsületes emberéhez intéztek a békeharc mai feladataival kapcsolatban. Mennyben lakó én Istenem... Mennyben lakó én Istenem, Vedd füledbe dicséretem! Téged dicsér egész világ. Neked köszön a kis virág. Erős vihar, kis gyönge szél. Tenger, patak hozzád beszél. Az ég, a föld telve veled — Dicsértessék A te neved! Mennyben lakó én Istenem, Könyörgök, légy mindig velem! A te neved kiáltozom, Légy jó Atyám, hű pásztorom! Ha kél a fény napkeleten: A te szemed rajtam legyen! És ha leszáll napnyugaton: Te légy Atyám, az oltalom. Zárd be szívem a rossz előtt, A jóra adj elég erőt! Terjeszd ki ránk védő kezed — Dicsértessék a te neved. BUDAPEST—DEÁK-TÉR. Dezséry László püspök május 1-i hatállyal kinevezte Hafenscher Ká­roly eddigi kőbányai segédlelkészt a Budapest—Deák-téri Egyházközség helyettes lelkészéül. Hafenscher Ká­roly e mellett tovább végzi a fóti egyházkerületi belmissziói otthon igazgatását is. EGYETEMES SAJTÓOSZTÁLY Püspökeink, mint az Egyetemes Sajtóosztály elnöksége, kinevezték Zap László eddigi Deák-téri segéd­lelkészt az Egyetemes Sajtóosztály ügyvivő-lelkészi tisztségére. Meg­bízatása május 1-én kezdődik. MÁTRASZENTISTVÁN A mátraszentistváni egyházi üdülő megkezdte ezidei működését. A há­zakat újra tatarozták. Az évi beru­házások során az Egyházegyetem és a két egyházkerület intézkedése so­rán az üdülőnek juttatott közegy­házi segélyből elsősorban az agyi felszerelést pótolták. Elkészült az üdülő úszómedencéje, mely nagy örömet fog okozni az ezévi üdülők­nek. Az üdülő a Déli Egyházkerü­let ajándékából egyéb sportszerek­hez és felszerelési tárgyakhoz is ju­tott. A Déli Egyházkerületben vi­rágvasárnap tartottak offertóriumot az üdülő céljaira. Ez az offertórium ismét megmutatta az egyházkerü­let gyülekezeteinek szeretetét és tá­mogató készségét az üdülő iránt. Dezséry László püspök a napokban megtekintette a tavaszi munkákat lassan befejező üdülőt. Az üdülő területén folyik az idei parkírozás s a konyhakert már be van vetve. Az üdülő 1950-ben telepített nagy gyümölcsöse idén már termést ígér. KÖLCSE Ifj. Benkóczi Dániel kölcáei h. lelkészt az egyházközség lelkészi ál­lásába folyó hó 25-én iktatja De Megyer Lajos Hajdu-Szabolcsí es­peres, ABAUJSZÁNTÖ Április 4-én ünnepélyes istentisz­telet keretében iktatták be tisztsé­gébe a gyülekezet új felügyelőjét: id. Tóth Istvánt, pénztárosát: Tóth Andort, presbiterét: Kiss Lászlót és a hernádbüdi szórvány gondnokát: Fieder Istvánt. A beiktatást az es­peres mgbízásából Hernád Tibor tállyai és Solti Károly helyi lelkész végezte. SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHELYE­ZÉSEK Csonka Albert segédlelkészt dr. Vető Lajos püspök május 15-1 ha­tállyal öriszentpéterről Csepelre he­lyezte át segédlelkészi szolgálatra. — Brebovszky Gyula segédlelkészt a püspök Csepelről Kissomlyóra he­lyezte át május 15-i hatállyal se- gédlelkészi szolgálatra. HÉVIZGYÖRK A hévízgyönki egyházközség 1950- ben anyásodott, miután hosszú ideig erőteljes filiája volt az aszódi egy­házközségnek. A hévízgyörki egy­házközség szép templommal rendel­kezik, melyet a kb. 900 lelket szám­láló egyházközségnek buzgó temp- lomlátogatói vasárnapról vasárnap­ra megtöltenek. Az egyházközség 1951-ben választotta első gyüleke­zeti lelkészét: Fekete Istvánt. A lelkésznek azonban nem tudott megfelelő lakást biztosítani, mert nem volt parókia. A gyülekezet már akkor buzgó adakozásba kez­dett, hogy lelkészlakást építsen ma­gának. 1952-ben a hévízgyörki egy­házközség éppen a parókia-építés céljaira elnyerte a Gyámintézet évi nagy szeretetadományát, és más egyházi közületek is hatható­san támogatták az egyházközséget építési terve végrehajtásában. Az Állami Egyházügyi Hivatal részéről is különböző nagylelkű támogatáso­kat kapott az egyházközség, többek között építési anyag kiutalás útján. A parókiaépítkezés ma már erősen előrehaladt. Az erősen megalapozott parókia immár a befedés előtt áll. Dezséry László püspök a • napokban megtekintette az építkezést és örö­mét fejezte ki a munka előrehala­dása felett. Fekete István lelkész beszámolt arról, hogy a hívek sok- ezer forintnyi munkát vállaltak el szeretetből a parókiaépítés közben. A nyár folyamán az építkezést be­fejezik. BORSOD-HEVESI EGYHÁZ­MEGYE Az egyházmegye lelkészi munka- közössége április 5-én és 6-án ülé­sezett Arnóton. 5-én a megjelent lelkészek felváltva rövid igehirde­téssel szolgáltak az esti istentiszte­leten. Másnap Balikó Zoltán lel­kész tartott reggeli áhítatot, Deine Károly pedig úrvacsorát osztott. Hernád Tibor: »Tanulmány Zaka­riás 4. alapján«, Zsigmondy Árpád: *A misszió és gyarmatosítás pro­blémája«, Balikó Zoltán: »A Szent­írás lutheránus használata« címen tartott előadást. Számszéki ügyek­ről Abaffy Gyula, a sajtóról Bu- challa Ödön sajtómegbízott lelkész adott tájékoztatót. Moravcsik Sán­dor esperes aktuális egyházi kérdé­seikről számolt be. Az 5 vezetése alatt a lelkészek és a köztük ven­dégként megjelent miskolci fel­ügyelő: Király Lajos, Turóczi Pál­nak, az egyházmegye volt espere­sének sírjánál tettek látogatást. A záróáhitatot Breuer Oszkár tokaji lelkész végezte. ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET Az Északi Evangélikus Egyház- kerület elnöksége Turcsányi Károly kerületi segédlelkészt egyházkerü­leti lelkésszé nevezte ki; SZARVAS Az Ujtemplomban március 28-án gyülekezeti nap volt. Délelőtt igét hirdetett Kiss György. Este a bé­késcsabai ifjúság Filippinyi János lelkész vezetésével és rendezésében gazdag műsort adott. Többek kö­zött előadták Sághy Jenő: A temp­lom felépül c. színdarabját. — Áp­rilis 11-én műsoros teaest volt a presbiterek és családjaik részére. Előadást tartott Fürst Ervin oros­házi lelkész »Ember, ki vagy?« cím­mel. PESTERZSÉBET Április 25-én délután zenés állí­tat volt a templomban. Igét hirde­tett Friedrich Lajos, a Lelkészne­velő Intézet igazgatója. A műsor de­rekát a gyülekezeti ének- és zene­kar szolgáltatta, a részvevők sze­rint minden eddigi szereplését felül­múló műsorral. Közreműködött Réti József, az Állami Operaház tagja s többek között egy eddig Magyaror­szágon még elő nem adott Bacli­dal t énekelt. ÖRISZENTPÉTER Bártfay Gusztáv lelkészt dr. Vető Lajos püspök az őriszentpéteri gyü­lekezetbe rendes lelkészként ki­küldte. ELJEGYZÉS Nagy Ágnest (Nyíregyháza) elje­gyezte Révész Balázs (Debrecen). HÁZASSÁG Juhász Géza s. lelkész és Mészá­ros Gizella április -24-én tartották esküvőjüket a pestlőrinci templom­ban. Az esketést D. Dezséry László püspök végezte. SZÜLETÉS Koszorús Oszkár Orosháza—Szen- tetornyai lelkészt és feleségét Isten negyedik fiúgyermekkel áldotta meg, aki a Ferenc Miklós nevet kapta. Kiss János kapolcsi lelkészeknek 1954. április 7-én Tapolcán Tünde nevű negyedik gyermekük született. Egészséges, tiszta erkölcsű szülők­től származó, fél—négy év közötti életkorban lévő két árva leánykát (az egyik esetleg fiú is lehetne) örökbefogadna gyermektelen házas­pár, Cím: Nyíregyházi evang. lel­készi hivatal. Alkalmazottakat keres a Diakónfai Osztály, Budapest, VIII., Ullői-út 24. Szükség van szeretetotthonba ki­segítő munkaerőre, szellemi fogya­tékosságú gyermekek mellé gondo­zónőre, Budapesten és vidéken. Korái dallamok másoltatását vál­lalja a Diakóniai Osztály, Buda­pest, VIII., Ullői-út 24. 140X80 cm nagyságú, felül ovális oltárkép: »Az angyal erősíti Jézust a Getsemánéban« — jó állapotban eladó. Érdeklődni lehet a csikóstöt- tösi evang. lelkészi hivatalban; PÖSA LAJOS MEGJELENT: „...MEGTARTÁSRA VALÓ NÉP...“ D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspökök díszdoktori székfoglaló beszédei. Ara 2.— forint Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Buda­pest, VIII., Puskin-utca 12. — Csekkszámiaszám: 220.278. Május 5-én lesz ötven éve, hogy Jókai Mór meghalt. Itt van eltemet­ve Budapesten. Félszázad óta nem csökkent, hanem növekedett Jókai Mór olvasóinak száma. Ma is Jókai Mór a legolvasottabb magyar író. Ahány százezerrel megnőtt a magyar olvasók száma az utóbbi éveikben szerte a magyar nyelv területén, annyi százezerrel növekedett a Jókai- olvasóké is. Tapasztalatból tudom, Jákai-regényeket kémek minden könyvtárban, Jókait elsőnek. Nem­rég olvasó-népszavazást rendezett az ország első könyvkiadója, a könyv­terjesztő hálózat segítségével. Az volt a kérdés: milyen írót kívánnak a magyar olvasók. A szavazatok har­minc százaléka a fővárosból futott be, másik harminc százaléka a fal­vakból s negyven százaléka vidéki városaikból. Mit kíván a magyar nép? Jókai Mórt az első helyen. Fiatalok és öregek, éi'telmiségiek és munká­sok, diákok és parasztok egyformán őt szeretik. Ismerik regényeinek va- rászlatos, életbűvölő címeit s amint a könyvtáros kérdezi, melyik kell, szakszerűen válogatnaik a száz kötet közül, s ha akad kettő, amit még nem olvastak, hozzácsapnak még kettőt, amit már ismernek, mert Jó­kait újból olvasni is jó, sőt époly jó, hint frissen. Ez.az igazi írói siker. Ez a nemzeti fhfr.halhatatlansága, aíkinck nem kell |L irodalomtörténet és a kritika: úí- j|.gyengetése, mert önnön erejéből él \Ts uralkodik a szívek fölött. A ma- j-f , r nemzet eleiében nincs ehhez ha­sonló írói siker, csak költői van, a Petőfié. S érdekes, hogy mindketten, akik jó pajtások voltak, nemzetük nyelvének határain túl is együtt lo­bognak a népszerűségben és világ­hírben. Jókai ugyanis nem csupán nemzeténél tartozik a kedvenc írók közé. Egész Közép-Európában ol­vassák. A csehek úgyszólván vala­mennyi Jókai-regényt lefordították s nemrég, a két világháború között, egész új sorozat jelent meg Prágában műveiből. A szlovákok is ismerik, megvan Jókai szlovákra fordítva, de csonkán. Hatásáról viszont szép val­lomást mondott Frantisek Hecsko, szlovént regényíró, mikor két éve Komáromban, Jólkai szülővárosában, visszaállították az 1945-ben szétsze­dett bronzszobrát. Ami gyémánt volt, gyémánt marad — idézte a szlovák író a Fekete gyémántok utolsó sorát az egész Jókai-életműre gondolva. Szeretik a lengyelek, hisz hasonlít Sienkieuiiczhez. Szeretik a románok, hisz senki nem-román író nem írt annyi szeretettel és megértéssel a- románolcról, mint Jókai. Gondoljunk csak a Szegény gazdagokra. Forrón népszerű író a délszlávoknál, különö­sen török tárgyú regényei révén, hisz a mi török világunk a szerbek, hor- vátok, szlovének török világa is volt s akkor szövődött össze a magyar­ság sorsa déli szomszédaival, mikor a török kivonult a Duna-tájról. Jó­kai sokat irt erről a tárgykörről s époly szeretettel szól horvátokról, szerbekről és bolgárákról, mint saját népe képviselőiről, És olvassák Jó­kai-regényeit két nagy szomszédunk­nál is, keleten oroszul s nyugaton német fordításokban. Ha ehhez hoz­závesszük az iró egyéb nyugati és keleti nyelveken megjelent müveit, elénk rajzolódik egy magyar író ha­tása a világra. Mi természetesen mindennél fon­tosabbnak tartjuk azt a hatást, amely közvetlenül rajtunk érezhető. A Jőkai-örökség elsősorban a miénk. Hisz Jókai legmaradandóbb regényei­ben a magyar történelemből húzza ki a mese aranyfonalát, magyar hő­söket szólít elő, magyar tájat ír le s magyar szenvedélyeket örökít meg. Száz évvel ezelőtt indult el Jókai nagy regényeivel a magyar olvasók­hoz, azóta ő a mi nagy mesemon­dónk. Nem lehet magyar, aki nem olvasta legalább tíz nagyobb regé­nyét. Száz év óta nagyot fejlődött a magyar regényírás. Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond hiteleseb­ben rajzolják a magyar valóságot, mint Jókai. Vannak íróink, akilk a múltat pontosan a történeti forrás- műveik adatai alapján írták meg s kerülték a fellegjáró képzelet út­vesztőit. Vannak íróink, akik lélek­tani rajzban valcszerűbbet írnak, mint ő. Vannak, akiknek a stílusa gondosabb, mint az övé. De senki sem képes úgy odaférkőzni a magyar ember szívéhez, mint ez a csodála­tos mesélő, akiben a magyar mese­mondó ember típusa valósult meg tökéletesen. Legfontosabbak azok a regényei, amelyekben saját korát írja meg, vagy a közvetlen félmult idézi fel, Az 1848—49-es szabadságharc s az azt megelőző reform-kor s az utána] jövő Bach-korszák és a kiegyezés kora volt az, amelyből Jókai a leg­értékesebbet szőtte. Hazánk minden tája ott van műveiben. Egy érzelmi térkép borul ki előttünk, amint könyveit felcsapjuk, Magyarország szívbéli térképe. Nem kétséges, hogy megszépítve szerepel a Jókai-regé- nyekben minden, ami magyar. Ez a megszépítés egyik formája a Jó- kai-nevelésnek. A valóság-ábrázolás, amit népek és tömegek kívánnak s amit számúikra magyaráznak ma­napság, nagyon jónak tartja azt a regényességet, amit Jókai is képvi­sel. Sikere azon múlik, mit mond, mi elvszerűt és véglegeset az olvasó­nak ... Jókai, mint ismeretes, biztató, de­rűlátó elvszerűséget jelent minden művében. Jókai regényeitől épül az ember: magyarságában és embersé­gében, ami egy. Ha jól odafigyelünk, észrevehetjük, hogy Jókai művei folytatják a szabadságharcot. Az egy magyar nabob, a Kárpáthi Zoltán, az Űj földesúr, A kőszívű ember fiai, a Rab Ráby, hogy csak néhá­nyat soroljak fel, egy új, szép, egyen­súlyban lévő, magyar világ vágyát hordozzák. Senki nem álmodott any­agit és oly fenségesen nagyot a ma­gyar valóságról, mint Jókai. Dagad a keblünk, forróbban ver a szí­vünk, amikor elénk teregeti a ma­gyar élet terveit, mind a valóság rajzait. Jókai hazaszeretetre tanít, de nem szűk nacionalizmussal, hanem egy nagy haza biztos, és becsületes em­berségével. Akárcsak Petőfi a sza­badságot, Jólcai is az emberséget, a humanizmust, a magyar ember jelle­mére bízta és bízza folyton folyvást, minden újraolvasásával. Jókai református volt s a protes- tántizmus magyar hagyományainak nem egy regényében kitűnő emléket emelt. De sohse volt a keresztyénség értelmezésében más, mint a magyar­ság értelmezésében. Azt tartotta, hogy a keresztyénség legfőbb ereje a szeretetben van s a szeretet valóra váltásával változik meg a világ. Utálta, megvetette, leleplezte, kipel­lengérezte a nemzeti és keresztyén lét haszonlesőit, kártevőit, tolvajait és vámszedőit. Világosan és egyér­telműen magyarázta meg, hogy csak becsületes és jellemes magyarral áll­hat fenn az ország és a magyar em­beriesség s csak tiszta és igaz ke­resztyénnel győzhet Jézus alapelve e világon. Varázsa s hatásának külső titka stílusában van. Irodalomtörténé­szeink száz év óta Jókai fölé helye­zik Eötvös József és Kemény Zsig­mond nagy regényeit. Csodálatos ol­vasó a nép. Jól tudja, ki szól hozzá, kit hallgasson meg. Jókai ebben is épületes tanulság mindenkinek. Jókai, alki ötven évvel ezelőtt el­ment közülünk, változatlanul velünk él ma is. Tisztelettel gondolunk rá, mint a nemzeti hagyományok mes­teri ápolójára, nemzeti és emberi magatartásunk egyik örökhagyójára, a nemzetek közötti béke és barátság fenntartójára. Kezünket kinyújtjuk könyvei után. Örökségünket vesszük magunhoz. Szalatnai Rezső Í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom