Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-02-26 / 8. szám
Evangélikus Élet 2 Utazás Galíleában Tel-Avivban óriási, lázas építkezés folyik. Utcákat, kévéházakat, kerteket építenek, hogy az ottani meggyarapodott lakosság lakásigényét ki tudják elégíteni. Nemcsak Tel-Aviv- ♦ban, hanem Haifában is a nagyobb és szebb házakat, nagy jeruzsálemi vörösszínű kövekből építik, az úgynevezett „mizi jehudi“-ból', ami arabul annyit jelent, „kemény, mint égy zsidó“. Amint autóval elhaladunk a saroni síkságon, olt látjuk Belh Jischak-kolóniát, amelyet a német cionisták Feuerring Izsákról nevetek el, aki tízezerfontos alapítványt tett, hogy a németországi középosztályból származó zsidók a hitleri időkben ott elhelyezkedhessenek. 1939-ben egy csomó németországi orvos, ügyvéd, kereskedő kooperatív alappn kis falut kezdett el építeni. A férfiak életkora átlagban 47 esztendő volt. Ma ez a kis kolónia 60 majorságból áll, amelynek 300 lakója van és naponta ezer liter tejet, 15.000 tojást és sok minden mást termelnek. Igen nagy nehézségeket kellett áthidalni. Nem messze a német-zsidók településétől van a cseh-zsidók telepe, ahol szövetkezeti alapon mezőgazdasággal foglalkoznak. De a falu másik része textilüzemben dolgozik. Innen nem messze találjuk az 1929-ben alapított Nathania várost, amelynek 12.000 lakosa van s amelyet olasz-zsidók alapítottak, akik itt belga munkások segítségével a második világháború alatt nagy gyémántcsiszolókat építettek, amely a szövetségesek számára nagyon fontossá vált, amikor az amszterdami csiszolókat a németek megszállták. A lakóházak még futóhomokon épültek, de már van Strandjuk, gyönyörű sétányuk és szép idők esetén szabadtéri színházukban vannak különféle művészi produkciók. Názárath és Genezáreth Názáretlitől nem messze van Jez- reel csatamező. Az évezredek folyamán folytak itt különféle háborúk, Barak és Deborahtól kezdve, Napóleonig és Allenby-ig Itt, ahol azelőtt mocsaras maláriavidék volt, most mindenütt zöld mezők terülnek él, amelyeket egy-két berek tarkíts A nagy mezőséget a zsidó kolóniák világos házai tarkítják. Az egész völgyet, a Szamária-hegység zöld koszorúja óvja a különféle szelektől. Názáreth előtt az utolsó arab falut teljesen elpusztították. Názáreth vidékét az UNO nem akarta a zsidóknak odaadni, de a zsidó csapatoknak sikerült a völgyet uraló pozíciókat elfoglalni s így a birtokukban maradt. Ebbén a völgyben van a zsidó nép egyik legrégibb bölcsője, templomok és kolostorok tornyai váltakoznak a különféle moschékkel s arról tesznek bizonyságot, hogy itt az Istent sokfélé módon és nyelven imádják. Apró arab gyermekek játszadoznak itt a mezőségen és festőién elfátyolozott asszonyok baktatnak a tornyok között, hátukon nagy fadarabokat cipelnek, vagy arab férfiak magasan megrakott tevéken közlekednek. A tevéket fehér fejkendős arabok irányítják, akik egy apró szamár hátán követik állatjaikat. Itt látjuk a Táborhegy vonulatát, amelynek csúcsán Péter apostol a következőket mondotta: Péter pedig megszólalván moinda Jézusnak: Mester jó nekünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet. A ferisík fölött óriási madarak rajzanak, mintha a Napot is el akarnák sötétíteni. Ezen a fensfkon keresztül vonulnak Európa madarai a lél elől. Amikor a fensík pereméhez érünk, csodálatos látvány tárul elénk: itt látjuk a Genezáreth tavát. A tó rézbarna hegycsúcsok közé van ágyazva, amely tavasszal, az esős idő után paradicsomi virágdíszt ölt. Tiberias 200 méterrel a tenger színe alatt fekszik és a modern hotelok terraszain itt pihennek a világ minden részéből a turisták. A fürdőben forró víz bugyborékol, éppen úgy, mint Hcródes idejében. Több zsinagógát látunk itt, többek között azt is, ahol Maimunidesz, a nagy zsidó tudós tanított és a középkorban a zsidóságnak nagyon jelentős teológiái voltak. A legrégibb kibuc A tó déli részén a Jordán kiöntött medrén túl van Deganya, a legrégibb kibuc. A kibuc egyik veteránja elmondja, hegy 1910-ben, amikor átlépték a Jordán-folyót, húsz felnőtt és négy gyermek, akik keletről jöttek, és mezőgazdasági munkások voltak, itt telepedtek le. Ma ez a kibuc nagyüzemben van: 400 embert táplál. Itt vannak a legszebb banánültetvények. Kapernaum közelében, a jeruzsálemi egyetem archeológiái ásatásokat végeztét, amely igen nagy eredményeket produkál. Á kutatások során megállapították, hogy mikor Jerikó trombitái megszólaltak, akkor Jerikóban földrengés volt és ettől omlottak esszé az egykori falak. Szafad, a szent város A Hulch-tó irányában 700 méter magas fensíkon fekszik Szafad, a szent város. Innen indult ki a zsidó misztikus kahbalisztika, ahová évszázadokon keresztül zarándokolnak a zsidók. Itt mindig megmaradt a zsidó lakosság, csak a két világháború között, amikor Szíria és Transzjordánia között az összeköttetések más irányt vettek, csökkent a zsidóság száma Szafadban. A zsidóknak a háború alatt sikerült az arabokat az egykori angol várból kiűzni. Ez az idén nyáron történt. Ezekben a harcokban, amely a zsidóságot ezeken a területeken megszilárdította, a cserkeszek, a druzok és a keresztény maroniták, i a zsidókkal együtt harcoltak az arabok ellen. Ennek volt a következménye, hogy a libanoni csapatok a zsidósággal szemben nem léptek fel túl- erélyesen. A háború azonban mégsem volt könnyű, mert több erődítményt az angolok kivonulásuk után az araboknak adtak át. De mindezeket az erődílményeket a zsidók elfoglalták és most mór a régi, megszentelt helveket, valamennyit a kezükben tartják. benne egészen addig, míg csak ékszerei nem kezdtek eltünedezni hazulról. Azután ruháira, és bundájára került a sor. Ilyenkor Péter, ha hazatérte után kijózanodott, olyan volt mint a megvert kutya. Szinte szűkölt a szégyentől, s elhatározta kéményen,hogy soha többet, egy kortyot se. De a nagy elhatározás csak másnap reggelig tartott, míg meg nem látta az első csapszéket. — Csak egy kortyot — biztatta önmagát — és megmutatom én ennek a nyomorult alkoholnak, hogy ki az erősebb. — És az első kortytól tizedik, a tizedikből századik lett, s Péter megint csak tántorogva tért haza az esti villanyfények alatt. •»Egy józan órájában megegyeztek feleségével, hogy ez nem mehet így tovább. Péter felajánlotta: váljanak el, hadd menjen egyedül a pusztulásba. Felesége hallani sem akart a válásról. Sikerült is rábeszélnie Pétert, hogy próbálja meg az elvonókúrát. Be is vonult Péter a zárt intézetbe. Igaz, hogy olyan volt mint a rab, de egészen jól érezte magát. Megszűnt keze remegése, arca tellett lett és legalább 10 évet fiatalodott hat hét alatt. Úgy érezte, hogy megújult ember lett belőle, mikor hat hét ulón elhagyta az intézetet. De másnap azért tett még egy próbát. Igaz, hogy csak egy korty erejéig. De ez az egy korty megint elindította a lavinát és Péter újra ott volt, ahol hat héttel ezelőtt abbahagyta. Felesége kétségbeesve mondta el Péter kezelőorvosának az eredményt. Valósággal könyörgött, hogy segítsen, ha tud. Az orvos lemondóan legyintett. — Itt már aligha van segítség, hacsak valami nagy lelki megrázkódtatás nem. Ez még segíthet, de ilyesmit nem lehet receptre előállítani. S ekkor kezdett Péter,felesége az utolsó csatába. Az egei kezdte ostromolni uráért, konok makacssággal, egész éjszakákon át, hogy akárhogyan, de tegye, rázza, teremtse emberré Pétert az Úristen. A vallástanítási ankét előtt Hitoktató, va'bVstanár, vallástaní- ló-lelkész három kifejezés. Egyben három külön korszak is. Mindegyikben más és más volt a katechéta jogi helyzete egyházunkban. Öreg és örök káplán, elérus minor, se nem pap, se nem tanár. Nem végleges, helyhez kötött és hí- ványos alkalmazott, hanem a szegőd- ményes gazdasági munkásnál is kevesebb jogú ember a gyülekezetben. Erős vár... Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk! Minden bajban jó mentségünk, Mely úrrá vált most tojtunk! Az ős ellenség Most támad csak még Nagy haddal, csellel, Irtó hadi szerrel! Nincs a föld hátán mást! Erőnk e harcra mit sem ér, Magunk menten elvesznénk! De küzd értünk a hős Vezér, Kit Isten rendelt mellénk! Kérded, hogy ki az? Jézus Krisztus az! Ég-föld Hadural Az egy Isten Fia! Ki lenne más a győztes? A poklok minden ördöge Ránktörhet, hogy elnyeljen! Minket meg nem szédít dühe, Olyan nincs, hogy ő nyerjen! E világ ura Gyűlt bár bosszúra! Mit sem árthat már! Reá Gyehenna vár! Az Ige veszte néki! Hagyja hát az Igét békén, Ki vesztét nem akarja! Győz velünk a Sátán népén Az Ur Szentlelke, karja! És kit szeretünk És mi mindenünk Ám rabolják el! Mire mennek ezzel? Miénk lesz a Menny mégis! Ford.: dr. Pass László Magán Péteren nem látszott meg az ostrom hatása. Nem javult és nem rosszabbodott állapota. Ivott makacsul és kitartóan. Egy hideg decemberi estén is jól elázva érkezett haza. Felesége szótlanul tette eléje vacsorának az üres főzeléket. — Tán disznó vagyok én — dadogta részegen Péter — hogy moslékot egyek? Még csak egy darab húsétel sincs ebben az ételben? .— Hát bizony Péter, abból amit te hozol haza, még erre sem tellenék — válaszolta csendesen az asszony. — Nem megmondtam, hogy váljunk el, támadt rá feleségére. —- Akkor nem kellene gondot viselned rám. — Igen, hogy két hét múlva szemétdombra kerülj — tört ki a keserűség feleségéből. — Hát még te is engem bántasz — hördült fel Péter. S halványan visszarémlettek mai sérelmei: állásából kitették, a kocsmában meg, ahol ivott, verekedésbe keveredett, s rövidebbet húzta. Most meg az asszony is őt szekálja? Ügy érezte, az egész világ összeesküdött ellene, s elégtételt kell vennie a bántalmak- ért. Alkoholgőzös agyát elöntötte a vér, s azt se tudta, mit csinált: megütötte az asszonyt. — Nem szégyenled magad Péter? — sikoltott fel kétségbe esve. De Péter nem szégyelte magát. Se látott, se hallott, csak azt érezte, hogy bosszút kell állnia bukásaiért, vereségeiért, szégyeneiért, s ütötte, rázta, verte feleségét, mintha csak saját szerencsétlen sorsán állna bosszút. Mikor érzte, hogy kihull kezéből az asszony és tompa puffanással terült el a szőnyegen* még egy utolsót rúgott bele, azután maga is egy székre esett, feje az asztalra bicsak- lott, s mély, részeg álomba merült. Világos nappal volt már, mikor magához tért. Feje zúgott, mintha kalapáccsal akarták volna belülről szétverni és agyában egyetlen gondolat sem volt. Csodálkozva látta, hogy felesége ágya mellett orvos áll. — Mit keres ez itt? — gondolta, miközben jeges borzadálv • szorította Mert nem a gyülekezet választotta. Csupán csak szolgál a gyülekezetben. Ennek az egyházi szolgának a keresztyén kurzus idején kevesebb volt a fizetése, mint a tanárnak. Legmagasabb fizetése, amit 70 éves korára elérhetett a IX. 2. fizetési fokozat volt. Minden más állami alkalmazott megelőzte őt fizetésben. A népi demokrácia óta lényeges változás van a vallástanító-lelkész javadalmazása tekintetében. Ma a leghosszabb szolgálatú vallástanító- lelkész benne van a pedagógus státus 15.,- teliát a középiskolai igazgatókkal egyenlő fizetési fokozatban. A kultuszminisztériumban folyó hó 15-én tartott egyeztető bizottsági ülésen jelentették ki az állami közegek azt a hivatalosaik látszó közlést, hogy 1953. január 1-e után szolgálatában ugyanúgy lép elő fenti dátum előtt. Javadalma és nyugdíja érintetlen marad. Az állam előzékenysége kötelességévé teszi az egyháznak és a gyülekezeteknek azt, hogy amit annyi egyetemes egyházi döntés és rendelet írt elő, immár végrehajtassák: azaz minden vallástanító-lelkész választassák meg gyülekezetében és jogok tekintetében egyenlő legyen a gyülekezeti lelkésszel. Ebben az új helyzetben ül össze a vallástanítási ankét. Adva lévén a megnyugtató kiinduló pont, a többi fontos tárgyalási anyag megoldása lehetővé válik. Az új tanterv készítése (középiskolai) két tantervjavas- lat-tervezet benyújtásával könnyen kidolgozható, Mindkettőt vallástanítási gyakorlat eredményé alapján állították össze és felületes áttekintéssel is meg lehet állapítani, hogy bármelyik elfogadása esetén, kevés átdolgozással jó tanterv remélhető, sőt annak a lehetősége is megvan, hogy a két tantervjavaslat egybedolgozható. A diák- és gyermekmisszió kérdéseinek részleteivel egy előző ankét már foglalkozott (lapunk más helyén ad erről tájékoztatót), úgyhogy a szakértekezlet tagjai a hivatalos anyag birtokában bizonyosan köny- nyen és az egyház lelkiismeretét megnyugtatóan tudnak döntést hozni. össze szívét. — Mi baj, doktorkám? — kérdezte Péter, nyugodt és kedélyes hangot színlelve. — Bizony Péter nagyon szomorú. Feleséged az éjjel olyan szerencsétlenül botlott meg és esett el, hogy arcát egyik széle támlájába ütötte s elvesztette félszemét. — Félszemét? — hasított Péter agyába villámként az emlékezés. Emlékezett már az elmúlt éjszakára, mikor felesége aléltan csúszott ki kezéből és elvágódott. -— Félszemét — visított minden porcikájában az iszonyat. S úgy csuklott össze maga is, mintha a föld indult volna meg alatta. — Félszemét, félszemét — rázta órákon keresztül a könnynélküli hangtalan zokogás. Sötét kétségbeesése lassan szörnyű undorba ment át. Utált mindent. Az alkoholt, a világot, de legjobban önmagát. Önmagát annyira, hogy le kellett fogni, mert le akart ugrani az emeletről. Így szeretett volna szabadulni nyomorúságából. — Ezt nem teheted Péter — hallotta felesége hangját. Ha szemern- világát elvesztettem, téged már nem veszíthetlek el. — És Péter megérezte, hogy igaza van az asszonynak. Valamit adni kell szerencsétlen életéért és elvesztett félszeméért. Belülről szörnyű kínok gyötörték, de többé rá se tudott nézni az alkoholra. És lassan, lassan hasonlítani kezdett a hajdani józan, szorgalmas Péterhez. Szembenézni azonban senkivel sem tudott, mert minden arcon felesége arcát látta, amint fél szemét fekete, kerek kis posztódarab takarja. Végül egy csendes vasárnao este melléje ült felesége, kezébe vette kezét, s csak ennyit mondott. — Nagyon boldog asszony vagyok Péter. — Te boldog? *— álmélkodott Péter. — Igen — felelte az asszony — félszememet elvesztettem, de egész embert kaptam helyette. Azóta Péter egészen a régi. Csak akik nem ismerik életét, csodálkoznak, miért mondeféatja Péter néha minden értelem nélkül: „Legnagyobb a szeretet.“ Mórocz Sándor PÉTER és az ALKOHOL Péter derék legény volt. Eszes,ivásból. Valósággal vadászott az alszerény és dolgos. Tanárai szép jövőt jósoltak neki. Valami lett is volna a dologból, ha Péter közben ösz- sze nem barátkozik az alkohollal. Maga se tudta hogyan kezdődőit a találkozás. Mert öröklött hajlama aligha volt rá. Családjában — ameny- nyire csak vissza tudtak emlékezni az elődökre — egy alkoholista sem akadt. Péternek pedig, amikor életében először kóstolta meg a bort, valósággal borsózott a háta, annyira nem Ízlett neki ez a furcsa, különös zamatú ital. Az érettségi banketten volt vele első komoly találkozója. Ö maga kezdetben alig-alig nyúlt a pohárhoz, de a többiek a férfiszabadság nyitott kapuját látva maguk előtt, sűrű „ex-ex“ buzdításokkal serkentették egymást s önmagukat a szapora ivásra. Nem is eredménytelenül. Mert 10 óra sem volt még és a társaság nagyobbik fele már csillogó szemmel, kipirult arccal hadonászott, nótázott, magyarázott nagy összevisszaságban. Péter meg egészen idegennek érezte magát ebben a mámoros társaságban. Azután gondolt egyet: eddig se húzta ki magát egy osztálycsinyből se, velük tart hát most is. Férfias becsülettel igyekezett utolérni a többieket. Még éjfél sem volt egészen, mire sikerült hátrányát ledolgoznia és együtt evezett a többiekkel a mámor vizén. Furcsa csak az volt az egészben, hogy a vendéglősfiúk, nagyszájú hencegők, meg a zúg-koesmahősök egymásután dőltek ki mellőle. S mikor a felkelő nap a Margit sziget felől betekintett az óbudai vendéglő ablakán, már csak annyit látott, hogy a bortócsákkal borítóit csatatéren Péter maradt a győztes. Feje . zúgott ugyan, gyomra kegyetlenül émelygett, de sikerült asztal alá innia a többieket. Ettől kezdve sportot csinált az kalmakra, hogy összemérhesse erejét az elismert híres ivókkal. Töretlen szervezete bírta a próbát. Minden párbajból győztesen került ki, és jókat mulatott elázott ellenfelei bukása felett. Csak akkor döbbent meg, amikor nehezére fordult felette az idő járása. Telt erszénye kiürült, s problémává vált a betevő falat kérdése is — Eh — legyintett Péter — nem iszom többet és megszűnnek anyagi gondjaim. — De furcsa rémüléssel vette észre, hogy nem tud meglenni alkohol nélkül. Ügy kellett neki az ital, mint tüdejének a levegő vagy szemének a fény. És be kellett térnie minden sarki csapszékbe, ahol fillérekért kínáltak enyhülést kínzó szenvedélyére. Azután siralmasan megkopott a hajdani vidám ifjú. Először apró értékeit, azután könyveit, befejezésül ruháit nyelte el az alkohol. És eltaposott sarkú utolsó pár cipőjében, foltozott, rojtos ruhájában olyan lett Péter a pesti utcákon, mint egy madárijesztő árnyéka. — Meg kell nősülnöd Péter — biztatták barátai és ismerősei. — Meglátod egy jó asszony embert farag belőled. — Péter hajlott is a szóra, hiszen maga is szabadulni szeretett volna nyomorúságából. S mert volt valaki, aki szívét szerette és nem nézett alkohol-itatta testére, Péter megnősült. A következő hónapok valóban enyhülést hoztak. Az otthon és a friss, tiszta asszony varázsa lekötötte Pétert. Ivott ugyan most is, de mértékkel. S ha néha, néha mégis beborozva tért haza, még csak szemrehányó szót sem kapott érte. Csupaszív felesége úgy bánt vele, mint egy beteg gyerekkel. És hitt a szeretet gyógyító hatalmában. Hitte, bogy végül is az ő nagy szeretete győz majd az alkohol felett. Hitt
