Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-02-26 / 8. szám

■

Evangélikus Elet

Sovány eredmények az ifjúsági munka ankétjén

E héten volt az Egyetemes Egyház székházában az ifjúsági munkások ankétje. Az ankéten résztvett mind a három püspök és a bánya- terület püspökhelyettese is, s az ifjúsági munkások csaknem mindegyike.

Viharos szóváltással kezdődött a konferencia. Kitűnt, hogy az 1947- lx:n kiásott „hitvallásos“ csatabár-» dók még ma is kéznél vannak, s elsősorban az Ev. KIÉ kapta a csapásokat. Aki a helyzettel ismerős, tudja, hogy elsősorban az ifjúsági munkában érvényesülnek legerősebben a munkások személyes adottságai, s az evangélizációs szellem, módszer és így persze igehirdetési alapvetés is meglehetősen egyéni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a munkaterületen az egyház munkastílusainak legeredetibb vonásaival találkozunk, s ezt val'amenyire tényként kell elfogadnunk akkor is,

Különös

„vallás-tisztelet“ Franco országában

Az amerikai lapok beszámolnak róla, hogy dr. John Sutherland Bonnet amerikai protestáns lelkész az európai államok vallásos életét tanulmányozva, eljutott Spanyolországba is. Ismeretes, hogy Franco kormánya állandóan hangsúlyozza, hogy politikáját a vallás iránti tisztelet befolyásolja a legerősebben. Valóban Franco és a Vatikán között szoros a kapcsolat. A pápa ismételten áldásban részesítette hű fiát.

Or. Bonnel tapasztalatairól elő- _ adást tartott, többek között Londonban is, ahol azt mondotta, hogy inkább szeretne a „vasfüggöny“ mögötti országokban prédikálni, mint Spanyolországban. Az Egyesült Államokba való visszatérése után pedig kijelentette — meg kell mondanom, hogy a vallásszabadságot illetőleg Európa legszomorúfcb országa Spanyolország. A következő jellemző adatokat közölte a spanyolországi vallásüldözésről:

F

r

anco 1945 június 17-én életbelépett „alkotmánya“ kimondja, hogy semmiféle szertartást, vagy nyilvános megnyilvánulást nem engedélyeznek más vallásnak, csupán a katolikusnak. A spanyolországi protestánsok csakis magánúton gyakorolhatják vallásukat. — Bezárták az összes protestáns iskolát és a protestáns gyermekek olyan iskolába járnak, ahol kötelező a római katolikus vallás tanulása. Számos protestáns hívőt börtönbevetettek, vagy magas bírsággal sújtottak azért, mert bibliatanulás és imádkozás céljából otthonukban összejövetelt tartottak. 1948. július 14-én Medina de Campoban 14 protestáns hívőt tartóztattak le egy ilyen összejövetelen. Gyakoriak az összetűzések is. 1918 júniusban Linaresben pl. 30.gumibottal és franciaálkulccsal felfegyverzett Franco-legény megtámadott egy protestáns gyülekezetét. A fiatal francoisták az „inkvizíció szellemi örököseinek“ nevezik magukat, és igyekeznek ehhez az elnevezéshez hűek is maradni.

Valóban nem minden tanulság nélkül való dr. Bonnet jelentése. Kii- lönösképen most, amikor a pápa Franco barátja és a nyugat reakciósai a megsértett vallásszabadság nevében zúdítják hazug, gyalázkodó cikkeiket a demokratikus Magyarország felé.

A Dunántúli Evangélikus egyházkerület gyülekezetei dr. Vélsz Aladár egyházkerületi felügyelőt Győrött március hó 4-én a győri evangélikus öregtemplomban ünnepélyesen iktatják be. Az ünnepség délelőtt 10 óra harmincperckor kezdődik.

amikor azon vagyunk, hogy kialakuljon az az egységes szellemű egyetemes egyházi ifjúsági munkánk, ami mindezeket a színeket elviselhető szivárványba fogná össze.

Mindenesetre farizeusi vonás egymás szemére hányni ezeket az egyéni vonásokat, s megütközést keltett, hogy a Fébé és más igazán különleges evangélizációs és kegyességi színt mutató közössegek képviselői is épen csak az Ev. KIÉ-ben akarták megtalálni a bűnbakot.

A vitát azonban sikerült levezetni, s az ifjúsági munkások Ígéretes találkozó tervében állapodtak meg, amelyben háromnapos együttes csendes napon fogják nézeteiket és hitüket közelebb imádkozni egymáshoz. Egész egyházunknak kell imádkoznia az egyetértés szelleméért épen ezen a munkaterületen, hiszen épen itt van a legkirívóbb elmaradottságunk. Ha a református egyház ezen a területen tett egységesítő lépéseit figyeljük, erősen sajnálkozhatunk, hogy még most sem sikerült az összes ifjúsági munkánkat egy nevezőre hoznunk.

Persze elmaradt az egyházi ifjúsági munka felsőbbvezetésének kiépítése is, aminek az volt az oka, hogy a jelenlevők szerint a csúcsszervezet nem alkotható meg, ha alul nincs rendben a szénánk.

Voltak ásatag megnyilatkozások is, a „politikamentességről“ és más idetartozó elvontságokról, amik láthatóan olyan körből jöttek, amelyek még ma sem engedik magukat zavartatni mindattól, ami történt hazánkban. Erre a „politikamentességre“ nézve az a véleményünk, hogy ezek az egyházi emberek elmulasztották a maguk számára tisztázni

Ábel megölése után Káin azzal a kérdéssel ütötte el Isten számonkérését, hogy „örizője vagyok-e cn az én felebarátomnak?“

A felvilágosodás óta kibontakozó és elhatalmasodó szekuláris életfelfogásnak, a ,,liberálizmus“-nak is ez a káini kérdés volt az etikai alapja. „Ki-ki magának!“ „Aki bírja, marja!“ És a „nagy hal megette a kis halat“. Sok-sok Ábel elpusztult, nyomorba sülyedt, tönkrement, pária lett, Káin pedig szemforgatva kérdezte: „Tehetek én róla? Avagy őrizője vgyok-e én az én atyámfiának?“

Jézus azonban örökre megadta a választ erre a káini kérdésre. Azt válaszolta egész Evangéliumával, hogy „Igen!“

Jézus Evangéliuma szerint illúzió a modern ember alapvető életszemlélete, hogy 5 „önmagának él“, hogy az ő egocentrikus mikrokozmosza öncélú. Végzetes, ostoba tévedés! Közülünk mindenki abszolút fiiggvé- nve a Teremtő Istennek, exiszten- ciánk, életünk, sorsunk Benne van meghatározva. Ö általa, ö reá nézve és 0 benne van minden, ö pedig az „egység“ Istene. A „közösségé “ A minden emberszív egységéé, melyben az Isten minden. Az emberszeretet nem lelki ékesség, nem erény, hanem a legmagasabb színvonalú „élet“. — Belesimulás, közösségre- lépés az Isten életével, aki maca is szeretetet, egységet, közösséget akaró Szeretet. •

Jézus, mikor alámerült a Jordán vizébe az elbukottakkal együtt, akkor ezt az isteni „egységakaratot“ kezdette el megvalósítani. Minden emberrel közösséget vállalt és közösséget" tartott. Az elbukottakkal, a gennyes testű bélpoklosokkal, a kitaszítottakkal, a kivégzett gonosztevőkkel . . . Ott, a keresztfa önkéntes kínjai és önkéntes borzalmai közt lett maximálissá ez a minden embert szívébe záró szeretet és Rajta keresztül valósult meg az elveszettek szeretetközössége az Atyával, az

azt a mondanivalót, amivel manapság meg lehetne közelíteni az ifjúságunkat. Néha még elkottyantják magukat a „Kárpátoktól az Adriáig“ stílusban: de azért már gondolják, hogy a huszas és harmincas évek, vagy különösen a negyvenes évek programját nem képviselhetik.

Így kifogytak a közlendőkből, s most valami sterilizált evangéliummal szeretnék megközelíteni azt az ifjúságot, amelyik minduntalan találkozik a légben Űrétől)!) elvi kérdésekkel. Az ifjúság arra kíváncsi, hogy „hogyan lehet keresztyén módra élni egy megváltozott világban“. Hogy képzelik ennek közlését „politikamentesen?“

Jézus azt mondta: mondjatok

igent és nemet. Minden dologban valamelyiket. Hitünk szerint nem a „politikamentességen“ kell tömünk a fejünket, hanem meg kell kísérnünk megfogalmazni az igent és a nemet minden kérdéssel kapcsolatban. Még az sem bújhatik ki a mai döntések elől, aki mivel csak nemet szeretne mondani, most inkább hallgatást tanácsol. Véleményünk szerint roppant komplikált hallgatva prédikálni. Az ifjúság szemében pedig csak az a prédikáció, amiben tanács is van, amin el lehet igazodni, s amin meg lehet indulni a mindennapos keresztyén életben.

Az ifjúsági munka ügyében tehát maradt a régi helyzet. Tervtelenség, tisztázatlanság, csoportérdek és kölcsönös áskálódás.

De mindeneseire reménység is, amit a márciusi újabb konferencia tárgyal.

Az egyház reformációjának lelki- szellemi feltételei vannak.

D.

egységet, isteni közösséget akaró Istennel.

„És amit cselekszetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, azt Én velem cselekszitek!“ — ez az értelme az utolsó ítéletről szóló tanításának. A ruhátlan felruházása, az éhező kenyérrel ellátása, a hajléktalan befogadása, a beteg, a fogoly meglátogatása mind-mind „közösség Krisztussal“ és „közösség Istennel“, mert, „aki szeretetben marad, az az Istenben marad“.

Krisztus híve tehát felelős minden embertársáért. Felelős az éhezőkért, a ruhátlanokért, a betegekért, a hajléktalanokért, a nyomorultakért . .. „Felelős“. — És ebben a felelősségben adva van a válasz a szocializmus legfőbb kérdéseire, hogy a krisztusi vallás-erkölcs milyen viszonyban van a szociális koreszmékkel? . .. Káini, gyáva kihújás az a felelősség alól, ha szemforgatva azt mondjuk, hogy a „hit közömbös a világ dolgai iránt“ és egyellen célja a túlvilág, az üdvösség. — Gyáva káini kibújás az, ha füstölgő kegyességbe bújok ez elől a felelősség elől és behúnyom a szemem a Krisztus parancsa előtt, hogy a világ sója, a világ kovásza, a világ világossága legyek és „e világ“ minden gazdasági, társadalmi kérdését világítsam meg Krisztus Igéjével és követeljem a Krisztus szellemében való megvalósítását. — Krisztus bőségesen adott „e világ“ részére elvégzendő munkát és feladatokat minden hívének. — A meddő, hereéletű, terméketlen díszfákat és hivalkodó, cif- rálkodó bokrokat kíméletlenül kivágja a kertjében és tűzre veti. — Krisztus „termést“ akar látni a jó földbe vetett magból. Szőlőt akar szedni a szőlővesszőkről. Tetteket követel tőlünk. Olyan tetteket, amelyek az isteni egvséget, az isteni közösséget valósítják meg ember és ember között, az egvmásért való felelősség, az egymás iránt való szeretet szellemében. — A Krisztus hívének „dolgoznia“ kell, nem napot

lopnia, csavarogni. Ha az Ö Atyja mindezideig „munkálkodik“, ha Neki az volt az eledele, hogy elvégezze a „munkát“, amit rábízott az Atya, akkor megértjük, miért íratta Isten a Bibliába azt a kategorikus imperativust, hogy „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék“! (II. Thess. 8.10.). — Krisztus etikája szerint az Isten hasonlóságára teremtett ember a maga munkájából éljen, mert ha parazita, ingyenélő, élősködő lesz, akkor lesüllyed t piócák és a tetvek társaságába. Krisztus etikája a legélesebben elítéli és kárhoztatja a „parazitaságot“, a kizsákmányoló, élősködő, nyerészkedő, dolog- talan életmódot, amely másokkal akarja eltartatni és hízlaltatni magát. — A parazitaság aljas „koldusmorál“. —- „Senkinek semmivel né tartozzatok“ -— követeli Isten igéje. — Aki ingyen, viszonzás nélkül fogad el bármit is, az parazita féreg és nem Krisztus híve, akármilyen füstölgő kegyesség máza vonja is be a lelke felületét. — Népünknek pedig sokkal vagyunk adósa azért az országért, azért a civilizációért, amelynek haszonélvezői vagyunk.

A honfoglaláskor! és a mai Magyarország különbségét: a szabályozott folyókat, a hidakat, vasutakat, országutakat, falvakat, városokat, telefonvezetékeket, intézeteket, a kultúrát és a vele járó hasznot mind-mind n vérző, verejtékező népnek, az elődjeinknek a jóvoltából, áld-i- zatábót örököltük. — Ezért „adósok“ vagyunk a népnek, ha nem vállaljuk a parazitaság aljas életét. Ezért „fizetnünk“ kell! Fizetnünk a százak, ezrek sorsát szívünkbe fogadó szeretet áldozatos, keménv munkájával, amely népünk életét akarja emberibbé tenni.

Az igaz keresztyén életnek egyik tengelye a „testvéri felelősség“ és az a szeretet, amely „az életét adja az ő barátaiért“. — Épen ezért a szociálizmus ideológiai lényege magából a Bibliából sarjad, az Isten Igéjéből, az Isten akaratából, mint isteni élet-parancs, amely kötelező Krisztus minden liivére és amelyért felelni fogunk mindnyájan a nagy ítéletkor. — „Éheztem és nem adtatok ennem ..., ruhátlan voltam és nem ruháztatok fel engem . . hajléktalan voltam és nem fagadtatok be engem! . ..“

Az Egyháznak kötelessége, hogy hirdesse, követelje a szociális irtc-ság-k megvalósítását Krisztus szelleméhen. Politikai hatalma és politikai eszközei nincsenek az Egyháznak a .szociálizmus megvalósítására és ez a társadalomra, az államra tartozik. Épen ezért a „szociálizmus megvalósítási módja és módszerei“ is gvakoriali politikai kérdések, amelyek épen ezért az Egyház hatáskörén kívül esnek. Az Egyház azonban a szooiáiH- rnus Eszményét hirdeti és követeli mindig, amíg Krisztus Evangéliuma alapján áll és nem ízetienül megv kezén a „világ sója“.

Krisztus szerint valótlant mondott Káin és valótlant mond Káin minden lelki rokona. — mert mi vala- mennyien, egytől-egyig „őrzői vagyunk a mi felebarátainknak“, felelős, számadó őrizői és ennek a kötelességnek a mikénti teljesítésééri felelni fogunk az Ur előtt. — Krisztus nem azt parancsolta, hogy „kiki magának éljen, vad közömbösséggel más iránt“, hanem azt, hogy mindnyájan egyek legyünk és egymás terhét hordozzuk, mert amit cselekszünk eggyel az ő legkisebbjei közül, azt ö vele cselekessziik.

Dr. Pass László

(6—12 éves) evangélikus fiút

intézetben, teljes ellátással és ruháztatassal

elhelyez

a Szerkesztőség

Okuménikus tanfolyamok Bosseyben 1949-ben

Az Egyházak Világtanácsa közli a Bosseyben működő Okuménikus Intézet 1919. évben rendezendő tanfolyamait. Közöljük őkel, hogy lelkészeink és laikus egyházi munkásaink felfigyelhessenek ezekre az alkalmakra, s jelentkezzenek részvételre. Egyházunk érdeke, hogy minél többen élvezhessék azt az ökumenikus tanulmányi lehetőséget, amit az Intézet nyújt. Az Intézet korlátolt számú magyar hallgatónak ösztöndíjat ad, a hallgatónak az útiköltséget vagy legalább annak felét kell megtérítenie. De megtérítheti ezt számára valamely Olyan egyházi testület is, amelynek érdeke a jelölt kiküldése. Utóbbi időben nincsenek betöltve az evangélikus helyek elég rendszerességgel, s ebben az is megnyilvánul, hogy egyházi munkásaink nem értesülnek a tanfolyamokról, s nem jelentkeznek felvételre. Az Egyetemes Egyház közvetíti a jelentkezéseket az Egyházak Világtanácsa Magyarországi Bizottságán keresztül Genfbe.

Márc. 2—9. „Evangélizáció a modern világban“ címmel konferencia. A tanulmány főleg nagyvárosok és ipari gócok evangélizációjára szorítkozik.

^ Márc. 14—21. Sajtó-konferencia. 1 árgyköre: a keresztyén meggyőződés sajtó útján való terjesztésének módjai, elvi kérdései, s a sajtószabadság kérdése keresztyén megvilágításban.

Márc. 18—31. „Az egyház és a zsidó nép“ c. konferencia. Tárgykörök: Az egyház és a zsidó nép a biblia megvilágításában. A zsidóság jelen helyzete és az egyház felelőssége. Cionizmus. Evangélizáció és türelem.

Április 1—4. Politikusok konferenciája. Tárgyköre: az egyház helyzete a jelen politikai helyzetben.

Apr. 8—12. A „Munka értelme“ című konferencia. Tárgyköre; A munka fogalma, „Tevékenység“ és „Hivatás“. A munka technikai és erkölcsi kérdései. Keresése azon kérdéseknek, amelyekben az egyház tanácsa és vezetése szellemi szükséglet.

Apr. 21—27. A világ laikus képző intézetének vezetői számára koordináló konferencia.

Apr. 29—máj. 3. „Férfi és nő“ az iparban című konferencia. Munkaadó és munkás viszonya, erkölcsi problémák.

Máj. 9—jún. 2. Ifjúsági vezetői tanfolyam. Témaköre: A jelenvaló világ, ökumenikus problémák, a keresztyén ifjúság feladata.

Jún. 8—24. Leiké szék tanulmányi konferenciája. Témája: A társadalmi erkölcstan keresztyén megalapozása, a laikusok jelentősége az egyházban,

Júl. 6—28. Teológiai hallgatók tanfolyama. Tárgyköre: Az Ó- és Újszövetség kapcsolata, az egyház természete, az egyház viszonya a világhoz.

Aug. 1-—7. A Keresztyén Diák világszövetség konferenciája ilyen témával: A történelem értelme. Lehetséges-e a történelem keresztyén értelmezése? Mi a keresztyén történetíró és kutató kötelessége?

Aug. 10—25. Keresztgének a nevelésben. Pedagógus-konferencia.

Aug. 31—szept. 5. Keresztgének a művészetben c. konferencia.

Szept. 9—15. Keresztyén orvosok harmadik konferenciája.

Nov. közepétől dec. közepéig: Fiatal laikus egyházi munkások kiképző tanfolyama.

A címekből megállapíthatjuk azt is, mivel foglalkozik a Bossey-i Intézet. Laikus munkások minden irányú érdeklődési körébe bevilágítani a keresztyén elhivatás és inspiráció világosságával. Imádkozzunk a világ keresztyénségének ezért a tanulmányi központjáért, hogy az egyház mind világosabban láthassa meg hivatását, találhassa meg mondanivalóját a mai emberhez, s megtd- lálja a módszerekét is, amelyekkel meg lehet közelíteni a ma emberét ' a: evangéliummal.

Válasz Káin kérdésére