Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-29 / 4. szám
Evangélikus Elet J*(s'SÍl/€'C£'lc^ váltási úefyaM A szovjet evangéliumi egyház Nokiashi pasa, a néhány héttel ezelőtt meggyilkolt egyiptomi miniszterelnök még december 8-án rendeletet adott ki, amellyel betiltotta a hameáán T estvérek" egyesületének működését. Ez az egyesület különféle merényleteket készített elő, rendőrőrszemek, állami épületek, politikusok ellen, de egyszerű polgárok is' áldozatai lettek bosszúálló hadjáratuknak.. A „Mohamedán Testvérek“ című egyesület egy vallási organizáció mögött bujt meg, amely a merénylőket mindig védelemben tudta részesíteni, sőt azt is elérte, hogy az állami apparátus a bűntettesekkel szemben megszüntesse a nyomozást. Amikor a kairói Keleti Társaság épülete ellen és későbben Zakki pasa, Kairó rendőrfőnöke ellen merényletet követtek el, Nokrashi pasa kormánya nyíltan föllépett az egyesülettel szemben. A .,Mohamedán Testvérek“ társasága bosszút esküdött a miniszterelnök ellen és december 28-án megölték Nokrashi pasát. A „Mohamedán Testvérek“ céljai és segítői A Mohamedán Testvérek egyesületet 1943-ban Hosszan el Banna sejk alapította, aki vallási és szociális gondolatokat népszerűsített, de határozott politikai programja nem volt. Különösen az ifjúságot akarta hatalmas mozgalmának megnyerni. Később az egyesület politizálni is kezdett és a Mohamedán Testvérek között politikai pánarab agitátorokat képeztek ki. Hasszán el Banna a leghatalmasabb emberré nőtte ki magát Egyiptomban, aki számos ügyben döntőbíróként szerepelt. Későbben már a fiatalembereket katonai kiképzésben is részesítették. Felfegyverezték őket. Ezek a fiatalemberek, akik {/aovattá-nak, (íelvilágo- sítóknak) nevezték magukat, az egyesület rohamcsapatai voltak. A mozgalom Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában, Libanonban és Transzjordániában nagy sikereket ért el és az agitáció folytán népi mozgalommá fejlődött. Napilapot is adtak ki „Al Ikhvan al Mnszlimon“ címmel. Ezenkívül még néhány heti és havonta megjelenő lap is csatlakozott a szervezethez. Az egyesület évi 150.000 fonttal támogatta ezeket a lapokat. Nyomdát vásároltak, sőt nagy textil gyár birtokába jutottak, valamint a mozgalom anyagi ali- mentációja szempontjából nagy export- és import kereskedelmi házat állítottak fel. A vállalatok alkalmazottai és igazgatói ingyen dolgoztak. Ki ez a Hasszán el Banna sejk? El Banna, az egyesülés megalapítója, magas, sovány ember, fiatalos megjelenésű, rendkírül szerény, ami különösen az öltözködésében jut kifejezésre. Fekete szakáit hord, axc- kifejezése jámborságot árul el, a nevetésében azonban van valami titokzatosság. Nagyokat hallgat, nem szeret szerepelni, de előfordul, hogy sokszor órákon keresztül beszél. Úgy látszik, mintha passzívan tekintene arra, hogy a gondolatai miképen sarjadzanak tovább és örül annak, mikor a vallásos gondolatok a gonoszsággal vegyülnek össze. Már hatalmas férfiak pusztultak el az ő parancsára. Mindig nyugodt, és belső izgalmat sohasem árul el. Nokrashi pasa meggyilkolása nagy izgdSmat váltott ki. A nyomozás megállapította, hogy a gyilkos, Ahmed Hasszán, parancsszóra ölte meg a volt miniszterelnököt. A gyilkos hivatalnok fia, aki a miniszter- elnöktől sokszor segélyt is kapott. Sőt Nokrashi tette lehetővé a gyilkos számára azt, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse. A miniszterelnököt féltették a merénylettől, de a gyilkosnak, úgytátszik, olyan társai voltak, akik minden lépéséről «tudtak.. Az egyesületnek több mint száz tagját tartóztatták le, de El Banna ellen nem lehetett semmit sem tenni. Amikor egy politikus El Banna előtt sajnálkozásának adott kifejezést, hogy december 8-án feloszlatták az egyesületet, El Banna azt felelte: Sajnálja inkább azt az embert, aki feloszlatta az egyesületet. Nokrashi pasát sokra értékelték, azonban nem volt nagyon népszerű. Egyiptomban megállapítják, hogy halálával olyan ember távozott a politikai életből, akire Egyiptomnak nagy szüksége lett volna. (") Tökéletes egyéni üdülés, kényelem, bőséges étkezés, sí- és ródlitelepek. Mérsékelt árak! Papoknak és családtagjaiknak kedvezmény aBányakerület mátraszentisiváni üzemi üdülőiében Felvilágosítást ad Jesztrcbényi Pál, Mátraszentistván és az Evangélikus Püspöki Hivatal Bpest, VIII., Eszterházy-u. 12 A „Baptisták és Evangéliumi ke- keresztyének Szövetségéinek Tanácsa tíz tagból áll, akik közül öt Moszkvában székel. A többiek közül három Kievben, egy Rigában és egy Tallin- ban. A szövetség négy legnagyobb temploma Moszkvában van. A gyülekezetek száma ma meghaladja a négyezret. Minden gyülekezetét egy presbiter vezet, s vidékenkint ezek a gyülekezetek egy-egy vezető-presbiter irányítása alatt vannak. Ezek száma hetven. Sokszor 200 gyülekezet is tartozik egy ilyen esneres-féle vezetése alá. A gyülekezetek zöme a nyugati vidékeken van, a számszerűen legkisebb gyülekezetek Turkesztánban. A vezető-presbiterek nagyrészt 50—70 évesek, de van néhány 35—40 éves is köztük. Vizitációs kőrútjaik alkalmával sokszor a repülőgépet is igénybeveszik a nagy távolságok miatt, viszopt tesznek apostoli gvalogutakat is. A presbiteri szolgálat általában ingyenes. Csak a harmadrészük kap fizetést a gyülekezettől. Általában poLgári foglalkozásuk van s szabadidejükben lelkészkednek. Lapjuk hangsúlyozza, hogy munkájuk elsősorban lelkipásztorkodás, s részben missziói ^unka, aminek következményeként újabb gyüiekezetek alakulnak. Igen sok gyülekezeti munkát asszonyok végeznek. Körülbelül 400.000 beiratkozott gyülekezeti tag és több, mint négy millió istentisztelet- látogató tagja van ennek az egyházi szövetségnek. A • gyülekezetbe való felvétel a keresztség kiszolgáltatásával történik. A tagságot nemcsak egyszerű csatlakozásnak tekintik, de megkívánják az életújulást, s maguknak a Szentlélek vezetése alá helyezését. A gyülekezet régi tagjai adnak tanúsítványt arról, hogy a megkeresztelendő tanítván)' valóban keresztyén életet él, s élete gyümölcsei a gyülcv kezeiben is megmutatkoznak. Hálás, hű hívei vannak ennek az egj'ház- nak, akik sokszor kilométereket vándorolnak, hogy hallgassák az Isten igéjét. Az egyetemes presbitérium ülése Az egyetemes presbitérium 1949 február 2-án, déli fél 12 órakor tartja ülését. Tárgysorozatának főbb pontjai: Az egyetemes felügyelő megválasztásának elrendelése. Az egyház és állam között rendezendő kérdések tárgyalására összeállított bizottság kirendelése. Folyó ügyek stb. Az ifjúsági munka újjáépítése Az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Osztálya kiadta jelentését az ifjúsági munka újjáépítése érdekében kifejtett tevékenységéről. Jan Mirejovszky, az ifjúsági osztály újjáépítési titkára jelentése igen érdekes részleteket tartalmaz. Megállapítja, hogy az ifjúság mindenütt a világon mély szellemi és erkölcsi válságban él, amelyben az egyháznak fel kell ismerni a felelősségét. Igen sok ifjúsági vezető pusztult el a háborúban s a világ egyházainak sok ifjúsági Intézménye lett rommá. Az ifjúsági munka hivatalai, táborai, csaknem minden szervezete elemi szükségletekkel küzd Európában. Lehetetlen volt, észfe nem venni, hogy az egyházi ifjúsági munka lelki újjáépítése megköveteli az anyagi segítséget is. Az 1947-ben Lundban tartott konferencia vetette meg alapját az ifjúsági osztály önálló újjáépítési munkájának. Európai viszonylatban azután az 1947. őszén Presingeben tartott konferencián 11 ország kiküldötteinek jelenlétében a megadott jelentések alapján felvázolták az újjáépítési program részleteit s ezt a programot 1948-ban végre is hajtották. Presingeben 350.000 dolláros keretben készítettek újjáépítési tervet. Érdekes az elosztási terv és különösen az, hogy mit tudtak beváltani ebből. Az elosztási terv szerint Előirányoztak Megkapott dollárt dollárt Ausztriának 24.790 7.500 Belgiumnak 2.200 — Csehszlovákiának 17.946 6.000 Franciaországnak 20.000 v — N émetországnak 156.275 85.273 Hollandiának 6.000 2.000 Magyarországnak 12.625 11.895 Olaszországnak 30.510 17.158 Finnországnak 10.000 500 A nemzetközi munkatáborok és tanulmányi konferenciák előirányzott költségeit 'teljesen fedezték, viszont teljesen elmaradt a balkáni és skandináviai államok segítsége. Mie- rovszky jelentése szerint a szükségleteknek körülbelül 47 százalékát tudták fedezni. Így igen nagy eredmény, hogy a Magyarországnak szánt segély a legmagasabb az összesek közölt százalék arányban. Az Ígért összeg 94 százalékát megkaptuk. Viszont feltűnő, a Németországnak juttatott nagy segély, amit ugyancsak felerészben váltottak be és feltűnő a maroknyi olasz protestantizmus nagymérvű támogatása, bár ez egyben örvendetes is, mert itt csaknem az egész segélyt az agapei ifjúsági központ építésére fordították, ami nemzetközi használatban lesz és igen nagy jelentőségű már csak azért is, mert a latin államokban amúgyis nehéz gondokkal küzdő protestantizmus Olaszországban találkozik a legagresszívebb katolicizmussal. Ausztria a segélyt ifjúsági táborozásra fordította, Csehszlovákia ifjúsági vallásos irodalomra, tábori felszeretésekre és ifjúsági titkárainak fizetésére használta fel. Finnország egy nagy konferenciát rendezett belől^ Németország főképpen élelmezésre és ifjúsági vezetők munkaeszközeinek vásárlására és nyomtatványra és papírra fordította az ösz- szeget. Magyarország utazási költségekre, tábori felszerelésre, ennivalóra és papírra váltotta át a Segélyt, Olaszország ifjúsága hatalmasan előrejutott Agape felépítésében. Mirejovszky beszámol arról, hogy a segélyek zömét Észak-Amerika. Kanada, Anglia, Svédország ifjúsága gyűjtötte össze. Megállapítja azonban, bőgj' a gyűjtésben visszaesés állott be. Pedig az újjáépítési tervet erre az évre nézve is ki kell dolgozni, sőt tovább kellene fejleszteni. Ezt írja: „Semmiképpen sem szándékozunk korlátozni vagy megszakítani erőfeszítéseinket. Természetesen nincs kilátás most arra, hogy az 1949-ik év terveit határtalanra szabjuk. Mai tapasztalataink szerint lehetőségeink korlátozottak és szőkébbek lesznek, mint 1948-ban. Más igen fontos szempont, hogy az ifjúság jövőre szóló igénye valószínűen nemcsak újjáépítéssel számol, de sokkal inkább már munkája fejlesztésével és kiterjesztésével. Ezért meg kell növelni ifjúsági osztályunk költségvetését, fel kell fedezni bevételeink új forrását, fel kell ébresztenünk az adományozó országok ifjúságának érdeklődését az iránt, hogy fordítsák egyházaik figyelmét is Európa ifjúságának szükségleteire. A reménység jelének kell tartanunk és ez egyben a háborúutáni egyház újjáépítési eredménye, hogy eddigi segélyezett országok 1949-ben már adományozó országokká lépnek elő, (Hollandia, Norvégia) s az is örvendetes, hogy új országokban sikerült felébreszteni az érdeklődést az ifjúsági osztály újjáépítési osztály programja iránt Üjzé'anJ, Ausztrália, Argentina). Itt van az idő — fejezi be jelentését —, amikor a keresztyén ifjúság ökumenikus együttérzését kinyilvánítja olyanok felé, akik ugyanabban a szolgálatban állnak, de akiknek karjait meg kefl erősítenünk, szíveit fel kell bátorítanunk a keresztyén szeletet bizonyítékaival“. Az 1948 novemberében Presingeben tartott II. újjáépítési konferencia, melyen egyházaink ifjúsági munkáit magyar részről Benczúr László képviselte, magyar szempont bői igen Ígéretes tervet fogadott el. Hisszük, bogy a világ ifjúságának szolidaritása hazai ifjúsági munkánkat a következő esztendőben is hathatósan fogja támogatni. A bányai egyházkerület üzemi üdülője Megvallom, kisebbfajta idegenkedéssel hallottam, -hogy a bányai egyházkerület üzemi üdülőt létesített Mátraszentistvánon. Eszembe jutott egyik hasonló, de nem egészen sikerült egyházi vállalkozás. Nehéz lenne elfelejteni internálusi, szinte katonás rendjét: reggel könyörgés, este áhítat, utána lelkiklinika. És ha valamelyik közös összejövetelről elmaradt az ember, nem győzte szemét lesütni az üdülő nagytekintélyű vezetőjének rosszaié pillantásai előtt. Mialatt ezeken tűnődtem, az autóbusz felkapaszkodott az első mátrai emelkedőkön. Kijutottunk a szürke körhengerből és ragyogó napsütésben kezdte mutogatni csodás szépségeit a téli Mátra. Végtelen őserdők, egetostromló hegycsúcsok és végtelen fehérség, ameddig csak ellát _a szem. Talán csak a hatalmas lejtőkön szuszogó, nyögő autóbusz volt az egyetlen disszonáns jelenség ezen az Isten-alkotta tökéletes tájképen. De hát ez volt az autóbusz feladata: gyúrta benzingyomra és gumitalpai alá az emelkedőket és egymásután maradtak el a erdészházak meg a nagy üdülők. Már a gallyatetői nagyszálló is mögöttünk maradt, amikor bejelentette a kalauz: Mátraszentistván következik. Kiszálltam. Valami üdülő vagy szállószerű épületet kerestem, de nem láttam sehol. Békés, fehérre meszelt házak mosolyogtak rám a hegyoldalból. Hamarosan bekopogtattam a legközelebbi ajtaján és elmondtam, hogy a bányai egyházkerület üzemi üdülőjét keresem. — Akkor jó helyen jár, kérem — világosított fel egy barátságos úr s nyomban be is mutatkozott: Jesztre- bényi Pál vagyok, az üdülő gondnoka, — Nagyon örülök — mutatkoztam be én is — de hol az üdülő? — Persze ön valami szállodaszerűségre gondol — mosolygott a gondnok. — Hát itt olyan nincs. Üdülőnk a fél falu. Az történt ugyanis, hogy a falu lakosainak fele kitelepedeh. Az üresen maradt házakat kaptuk meg üzemi üdülő céljaira. A házakat rendbehoztuk, bebútoroztuk és így sikerült megoldanunk a tökéletes egyéni üdülést. Nálunk nincs hall, táncterem és közös nagy ebédlő, de minden üdülő személynek vagy családnak külön háza van. Mintha csak sajátjában üdülne. Így aztán egyik vendég nem zavarja a másikat. Nincsenek a közös épületből fakadó elkerülhetetlen kellemetlenségek. Mindenki akkor kel fel, jön haza vagy fekszik le, amikor akar, anélkül, hogy bárkit is zavarna. A mi vendégeink délutáni pihenését nem zavarhatják meg az ajtócsapkodások, de még az sem, ha valamelyik vendégünk éppen áriákat énekel szobájában. Pillanatok alatt eloszlott induláskor érzett idegenkedésem. Ez igazán pihenni vágyó embereknek való hely —• gondoltam. Gondolatom meggyőződéssé vált, amikor végignéztem az üdülő házait. Rend, ragyogó tisztaság, fény és kényelem mindenütt. « Mivel jól ki akartam használni rövid időmet, sílécem után nyúltam. Pestről nyirkos, nyúlós időben jöttem el, itt meg csábítóan hívogatott az igazi síöröm: a porhó. S nem kellett messze mennem. Az üdülővel szemben hatalmas, famentes hegyoldal, ideális síterep. De, ha valaki éppen ródlizni akar, az is megtalálja itt a maga paradicsomát Farkasétvággyal ültem az ebédhez. A sízés tette-e vagy a szakácsnő remekelt? Nem tudom. De tény, hogy ilyen pompás ebédet rég nem ettem már. A poharakban jófajta gyöngyösi bor csillogott. A gondnok mosolyogva jegyezte meg: — Ez sem kötelező kérem. Külön kívánatra szívesen szolgálunk friss forrásvízzel is. — De nem voltunk válogatósak, a gyöngyösi mellett maradtunk. A fekete mellett jövendő terveikről beszélgettünk. A gondnok — az üdülő Pali bácsija — kijelentette, hogy nem lesz, sőt nincs is olyan kívánság, amit ők itt teljesíteni ne tudnának. — Na, na Pali bácsi — ugrattam — én bizony olyasmit kívánok, amit maga se tud teljesíteni. •— Olyan nincs — ugrott fel. — Hát hogyne lenne, amikor én szeretnék egy jót úszni. — Csak ennyi az egész? — kacagott hatalmasat. — Fürdőnadrágot hozoi't-e? Nem? Akkor itt van kölcsönben az enyém. — Fiam — szólt most ki a fiának — a nagytiszteletű úr úszni akar. Kalauzold el az uszodába és vigyázz rá, hogy valami baj ne érje a mély vízben.^ — Na, az bizonyára huncutságon töri azt a székely-forma fejét —• gondoltam —, de azért elindultam fia kalauzolása mellett. Negyedórás gyönyörű erdei séta után Gallyatetön voltunk. És Pali bácsinak lett igaza, pompásat lubickoltunk a gallyatetői fedettuszoda kristály- tiszta vizében. Aztán befutott a pesti autó. Valóban sokat hozott, ha nem is éppen üdülőket. Mert a tyúkok és a malacok regimentjét masiroztatta ki a kocsiból. — Tudod, hogy később se szoruljanak meg vendégeink — magyarázta, mialatt a malacok megelégedett röfögéssel foglalták el mátrai szállásukat. — Hanem gyere, nézd meg teheneinket is — invitált. Éppen fejtek. A két jófajta svájci tehén ugyancsak bőven adta a habzó, meleg tejet. — Ilye! is régen ittam — gondoltam. Úgy látszik azonban Pali bácsi a vendégek gondolatát is kitalálja, mert már érkezett is, kezében két félliteres bögrével. És már kínált is bennünket a frissen fejt, édes tejjel. Remek jó volt. Sajnos, gyorsan végétért a szép mátrai nap. Indulnunk kellett vissza a városba. Búcsúzáskor Pali bácsi megkérdezte, van-e még valami kívánságom? — Már csak egy. — Szeretnék minél előbb visszajönni, de legalább egy hétre. — Hát akkor ne felejtse ám otthon fürdőruháját —■ köszönt el tőlünk hamis mosollyal. Mórocz Sándor Az Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken!
