Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-01-29 / 4. szám
4 / Evangélikus Elet A hét érdekes embere Beszélgetés Jáoossy Lajossal, a Teológia dékánjává! Sopron házainak falait északnyugatról palával szokták védeni, mert onnét fújnak a bécsi szelek, s marják a maltert a határszéli városról. Itt ülésezett a „nemzetvezető1' utolsó „parlamentje“ s innen vette útját a legújabb „emigráció“ a Fertő felé. A várost angolszász bombaszőnyeg ébresztgette s talán a romok inspirálják ma is itt az új háború „reménységét“. Innen küldtek haza többezer „poncichter“-t hazájába s talán itt van az ország legriadtabb középosztálya. Baljóslatú háttér a megújhodó egyház lelkészneveléséhez. Ember legyen a talpán, aki ebben a környezetben a reménység teológiáját ki tudja bontani. A teológia a háború után belefulladt a szegénységbe A teológusok beköltöztek a Teológiára, betömték az üres ablakokat a matracokkal s télikabátban ették a szemináriumok padjain az „ökumenikus zabpelyhet isten különös hívással kihívta magának Jánossy Lajost, a gyakorlati teológia professzorát, hogy megtörje Sopron hallgatását, elszigeteltségéi, s életet öntsön a Teológiába. Amióta ez a betegeskedő ember hivatástudatra ébredt s a hivatását az elszigetelődés és „ressentiment1 felbontásában találta meg, új emberré lett. Hidakat vert Sopron és a Minisztérium, valamint az Egyetemes Székház közölt s a szegény teológusok és a lelkészne-- velés reformjának utazójává lett. Ankét után várjuk, amely ankét Sopront az Egyház érdeklődésének középpontjába állította. Az egyetemes egyház vezetői találkoztak a Teológia tanári karával s a teológus ifjúság választolt kiküldötteivel, hogy a lelkésznevelés reformját előkészítsék. Jánossy dékán sietve közli, hogy még hírzárlat van mindarról, amit odabent megbeszéltek, de néhány, a megbeszélések mögött álló kérdésben válaszra bírjuk. — Dékán úr, az egyház tele van érdeklődéssel a mai reform-ankét eredményeit illetően. Miért került sor erre az ankétre? —- 1945 óta szorgalmazta a Kar, hogy a lelkégznevelés kérdéseiről egyházunk vezetőségével beszélgetést folytathassunk. Most ez megvalósult, s bár az idő rövid volt, sok mindent meg tudtunk beszélni. — Miért szorgalmazták ezt a megbeszélést? — Legfontosabb kérdés volt a Teológusok Otthona lelkésznevelés keretén belüli szerepének tisztázása. Az akarjuk, hogy az Otthon ne csak szállás és menza legyen diákjaink számára, hanem valóságos lelkész- képző intézet, amelyben a hallgatók, az egyház lelkésznevelő programjának megfelelő kiképzésben részesüljenek. Ennek a kiképzésnek a Tudományegyetem keretében működő teológiai -fakultás adná meg a tudományos alapját, a gyakorlati kiképzést !>edig a lelkészhevelő intézetként működő Teológus Otthon nyújtaná. Jövendő lelkészeink akluális szolgálatának vetné meg alapját. — Miért nem tudja elvégezni ezt a munkát maga az egyetemi — Az a felfogás, hogy az egyetemi reform, amely a háború után öt évre tolta ki a kiképzést, magában véve nem oldotta meg a mai kívánalmak szerint felmerült kérdéseket. — Ennek a reformnak mi volt az alapgondolata? — Tapasztalatunk volt, hogy a középiskola nem adja a teológiád tanuláshoz szükséges görög és latin nyelv- ismeretet s a hallgatók bibliaismerete sem elégséges. Ezért egy előkészítő évet alkottunk a négyévi tudományos munka elé. Most kiderültek más hiányosságok is. Egyházi körök ebben a reformban csajt a tanulmányi idő elnyujtását látják s nem látják a lelkészek életre nevelő kiképzését csupán ezzel biztosítva. — Mik volnának a most esedékes tanulmányi reformok? — Ki akarjuk adni a tanárok könyveit, hogy azokból lehessen készülni, a tanárok pedig az órákon aktuális teológiai kérdésekkel foglalkoznának. Megerősítjük a társadalom- tudomány művelését, amelynek előadását éppen az én kezdeményezésemre kezdtük el 1946-ban, amikor a kultuszkormány erre a célra egy inlézeti tanár beállítását engedélyezte. Most ez vizsgatantárggyá lesz. — Nem fognak félni ortodox teológusok attól, hogy ezt a „világi“ tantárgyat szinte előkészítő stúdiumnak állítják bet — Ha a filozófia és a neveléstörténet lehet ilyen „prolegomena“, akkor a társadalomtudománynak is azzá kell lennie. Nélküle ekklézioló- giát, egyháztörténetet s gyakorlati teológiát sem lehet helyesen tani tani. — Dékán úr véleménye szerint honnan van az az egyházi közérzés, aminek alapján a soproni Teológia munkáját birálgatják? — Magából az elszigetelődés veszélyéből. Tudományos tekintetben ez az egyetem egyéb karaitól való elszigetelődést jelenti, társadalmilag a mai társadalmi átalakulástól, ezt a város levelőjelí jelenti, egyházilag onnan, hogy az a Teológia alapításakor virágzó egyházi háttér, amibe a Teológiát belehelyezték, ma megtépázott gyülekezeteket jelent. — Hogyan lehetne ezen változtatni? —- Kolléga úr, ki akar húzni belőlem egy pesti teológiára vonatkozó nyilatkozatot? — Nem, de arról hallottunk, hogy vezető egyházi emberek gondolnak pl. arra, hogy az ötödik évfolyamot Budapestre hozzák, ahol a laikus képzőintézettel forrasztanák egybe, s ahol egy inspirációra képes igazgató vezetésével, amolyan beszélgető iskola alakulna, melyben életszerű kapcsolatot vehetnének a hallgatók az egyház konkrét munkájával. A holland református egyház zsinata írásban fordult a kormányhoz az indonéz kérdésben. Rámutatott arra a nagy felelősségre, mely a kormányzatot terheli. Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Ázsia ébre- dezése új történelmi korszak kezdetét jelzi. Nyilatkozatukat a következő szavakkal zárták: A mind jobban növekvő feszültség és az Indonéz Köztársaság lehetetlen helyzetéből következő veszedelmek világos felismerésében a zsinatnak szilárd megegyőződése, hogy a helyzet fegyveres erőszakkal történő megoldása elkerülhetetlenül a legnagyobb nehézségeket fogja eredményezni. Eltekintve attól, hogy milyen nehézségek származnak ebből a jövő társadalmának felépítését illetően, bennünket elsősorban az érdekel, hogy miként lesz majd lehetséges ennek az új rendnek a keresztyénné tétele. Az erőszakos megoldás oly szakadékot támaszt az indonézek között és közöttünk, amely az egyház és a misszió számára is emberi szempontból áthidalhatatlan és katasztrofális következményeket von maga után. (ök. P. D„ Genf.) A holland kormány az egyház figyelmeztető szavát épp úgy nem — Ez a terv ma is szóbakerült, de nem tudok róla nyilatkozni. — Mi a Teológia legnagyobb problémáját — A szegénység. 83 teológus ellátási díja helyett csak harmincét tudjuk beszedni. A többit kedvezményként ki kell osztanunk. Az egyháznak a teológusok segítségére kell sietnie. A karácsonyi szupplikáció szép eredménnyel járt. Hatvan gyülekezetből 21.000 forint gyűlt össze. Húsvétkor és nyáron ezt a gyűjtőmunkát folytatjuk. — Mi újság az ifjúság körében? — Megalakult a MEFESz az egyetemi egységszervezet kari csoportja nálunk is. Ez már ki is küldte a rendeletben előírt három tagot a tanulmányi bizottságba, amely a közeljövőben a többi egyetemi karokhoz hasonlóan megkezdi az egyetemi reform kidolgozását. Örülök, hogy a- hallgatóság így tevékeny részt kap ebben a munkában. — Hogyan van megelégedve Dékán úr a mai ankét munkájával? — Az első lényeges lépésnek tekinthetjük. Az egyetemes gyűlés már hozhat valami újítást s júniusban elhatározó reform-ankétünk lesz. De sietek is — kolléga úr. Szaladok haza Sopronba. Egyébként nagy örömöm van. A kultuszminisztériumból egy egészen új úrvacsorái felszerelést kaptam a gyakorlati tanszék részére. Ez eredmény .. . Megköszönjük a nyilatkozatot s alig fordulunk kettőt, találkozunk Szeberényi Tamással, a teológiai kari MEFESz ideiglenes elnökével, aki az ifjúság kiküldöttje volt ezen az ankéten. Meg kell öt is kérdezni: — Mit szól az ifjúság a mai ankéthoz? — A főkérdés a lelkésznevelés korszerűsítése volt. Mi ezt akarjuk. A MEFESz megalakult, ha ugyan az egész ifjúság nem is csatlakozott hozzá. Mindenesetre úgy látjuk, hogy minden évfolyamból a legértékesebbek léptek be s mi egységesek vagyunk az ifjúság között. Azt tessék megírni, hogy a mi célunk az, hogy jobban és többet tanuljunk. A tanulóköröktől várjuk a legtöbbet. Meg akarjuk vitatni a tanulmányainkat ... D. csalódás, amit emiatt a holland ke- resztyénség érez, erőteljesen jutott legutóbb kifejezésre a holland keresztyén ifjúsági szövetség nyfilt levelében, ahol a következőket olvashatjuk: „Csalódtunk az ellenállásban, amely úgylátszik most csődöt mondott, amely legtöbbször csak figyelmeztető szóban jutott kifejezésre, de a parlamentben nem kapott visszhangot, így mindennek legföljebb elvi jelentősége van, de politikai jelentősége nincs. Most mégis arra kérjük kormányunkat, hogy vegye tekintetbe azokat a vétkeket, amelyeket Hollandia a múlt gyarmatosító politikájával az indonéz nép ellen elkövetett, ez legalább lehetővé tenné, hogy valamennyire alábbhagyjon az a fellengzős magatartás, amely minden vétket a másik oldalra szeretne áthárítani.“ (E. P. D„ Zürich.) A holland péida is azt mutatja, hogy csak mennyire relatív értelemben lehet ma „keresztyén nyugatiról beszélni. Nyugat még sok keresztyén tradíciót hordoz életformájában és elvileg az ú. n. nyugati keresztyén kultúra «letéteményesének vallja magái, de mikor gyakorlatilag kell dönteni, politikai döntésénél a materialista ökonómizmus szempontjai érvényesülnek. A nyugati keresz- tyénség problémái nem kívülről, hanem elsősorban önmagából vetődnek fel, Benezúr László gyobb része nincs abban a helyzetben, hogy testimunkát végezzen és igen sokan, a Szülői ház támogatása nélkül kénytelenek önmagukról gondoskodni. Szóval a diákságot a valutareform rendkívül súlyosan érintette. A hatóság és a jobbmódú Jakosság csekély mértékben tudott a diákság segítségére sietni. A menzák árát olcsóbbá tették, a lakbéreket előlegezték vagy redukálták és a hatóságok újabb munkalehetőségeket teremtettek. Frey- burgban például 500 diákot a város újjáépítésénél alkalmaztak, ezért az előadások nagyrészét az esti órákra tették át. Frankfurtban a diákok részére tartották fenn az idegenvezetői szolgálatot, Kiéiben leíró- és fordító- irodát rendeztek be részükre, Hannover városa a vizsgapénzekre kölcsönt adott a diákoknak. Mindezen jóaka- ralú intézkedések ellenére a diákok 40—70 százaléka nem tudja tanulmányait folytatni. A diákság helyzetének megoldásáról különféleképpen akartak gondoskodni. De a valutareform annyira belevágott a gazdasági éleibe, Kogv például az egyetemek alapítványait sem kímélték meg. A heidelbergi egyetem még 1948 nyarán 15.000 márka stipendiumot fizetett ki, ma már nincsen abban a helyzetben, hogy bárkin is segíteni tudjon. A katonák háborús megtakarításai, amelyből tanulmányaikat elvégezhették volna, a valutareform során teljesen elvesztek. A munkaalkalmak száma is nagyon ritka. De lehetetlen is ezt megoldani, hiszen egy medikus részére lehetetlen, hogy az előadás uián tízórás éjszakai munkát folytasson a gumigyárban. Azt a bölcsészt is nehezen lehet elképzelni, hogy komolyan elvégezze tanulmányait, ha 12 órán át kénytelen a vasútvonal helyreállításán dolgozni. A szociális főiskolai reform ezért elmaradhatatlan a német egyetemi életben. Ezt tanúsítja a heidelbergi diákoknak a württemberg- badeni kormányhoz intézett memoranduma, melyben a következőket írják: Szükségesnek tartjuk, hogy minden társadalmi osztályból felvegyék a tehetségeseket abból a célból, hogy az egyetemi utánpótlást biztosítani lehessen. A szellemi munka az összesség szempontjából igen nagy jelentőségű, és annak hiányát nem is lehetne lemérni. A diákok kérik a tandíjak elengedését és jelentős ösztöndíjakat kérnek. A megszálló hatóságok most tanulmányozzák ezt az ügyet és nagy kérdés, hogy milyen álláspontot fognak ezzel szemben elfoglalni. A nyugati zóna szellemi munkásai rámutatnak arra, hogy a keleti megszálló hatalom a diákokat az élei.'niszerk (osztásnál előnyben részesíti és a diákok részére a nehéz testimunkás- adagokat biztosítja. A német ifjúság problémájának megoldása nem egyszerű dolog s egyik vetülete az egész német problémának. (g-) Az indonéz háború és a holland kereszfyénség vette figyelembe, mint ahogy nem vette figyelembe az indonéz misszió vezetőinek a figyelmeztetését sem, akik még az összetűzés kitörése előtt kérték a kormányt, hogy ne folyamodjanak erőszakhoz. Az a mély Levél a szerkesztőhöz Nagytisztelet6 főszerkesztő úr! Az „Evangélikus Elet“ f. évi január 22-i számában közölt tudósí tásra vonatkozólag — mely „Temetés civilben“ címszó alatt jelent meg —, engedje meg az alanti észrevéte leimet megtenni: Nem tudom, hogy most, mikor majd az egész világon egy vallási világnézet körül dúl a harc és eb ben a harcban sajnos országunk igen előnytelen helyzetben van, helyes-e egy ilyen cikket közölni? Ez a leírás alkalmas arra, hogy a két egyház közti békét megbolygassa. Ha van A német egyetemi ifjúság problémái Münchenben, Heidelbergben, Marólúgban, Németország amerikai zónájának három egyetemi városában a/, elmúlt nyáron egyidejűleg akadémiai nyári kurzusokat tartottak. Mixet a valutareform is erre az időre esett, ennek következtében a nyári kurzusok megtartása elé óriási nehézségek tornyosultak. A katonai hatóságok bizonyos összegeket bocsátottak az egyetemek rendelkezésére, hogy az utolsó pillanatban a kurzusokat mégis megtarthatták. A három egyetemi városban jelentős szánpú külföldi diák, magántanár gyűlt ösz- sze, akik a német hallgatókkal szabad akadémiai előadásokon részletezték azokat a tárgyakat, amelyeket tulajdonképpen egyetemi felolvasásokon nem szoktak ismertetni. A német egyetemeken, a valutareform után, jó hangulatot teremteni nagyon nehéz volt és tulajdonképpen a valuta- reform jelenti ma a német egyetemek legnehezebb problémáját. Ma olyan generáció tanul, amelynek tulajdonképpen már régen kenyeret kellene keresnie. A normális korbeli diákság csak 27 százalékát teszi ki a beiratkozottaknak, a többi 73 százalékból 30 százalék már elmúlt 27 éves, 10 százaléka a diákoknak pedig harminc éven felüli korban van. A diákok 10 százaléka nős és ezeknek a fele már családapa vagy családanya. A beiratkozottak 40 százaléka ötesztendős katonai szolgálatot teljesített s a további 30 százalék háromesztendős háborús, vagy egyéb katonai szolgálatot tud kimutatni. A diákok 25 százaléka hadisérült. A beiratkozott tanulók 40 százaléka kapóit a valutareform előtt hazulról támogatást, a többi 60 százalék vagy a megtakarított pénzéből, vagypedig munkájából él. Egyharmada a diákságnak a valutareform után a megsemmisülés előtt áll. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a diákoknak legnagyobb része olyan korban tanul, amelyben mái' a vizsgát régen le keltett volna raknia, sőt esetleg mar alkalmazásban kellene állnia. A diákok legnaegy ilyen rossz rendelet a katolikusok részéről, mely sérti lelkészeink működését, úgy azt intézzék el egymás közt és ne publikálják az újságban. Fivérem temetésén lelkészünk teljes ornátusban vett részt, pedig szintén katolikus temetőben temettük el. Kérem Nagytiszteletű Főszerkesztő urat, hogy legközelebbi lapunkban erre válaszolni szíveskedjen. Maradtam hittestvéri tisztelettel Egy előfizető * A szerkesztő megjegyzése: Az eset megírásával nem ellentétek szítása volt a célunk, hanem egy abúzus- nak egyházi rendelkezésen alapuló sérelmes intézkedésnek jóvátétele.
