Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
76 sen a testvéri szeretet hatalmát hirdető részéről — úgy látszik — teljesen megfeledkeztünk. Gúnyos mosolyt von magára, a ki elég naiv hivatkozni ilyen kopott dolgokra. Pedig mégis bizonyos, hogy nem harag, nem a szenvedély, nem a fenyegetés, nem a tiprás fogja közös szent munkára egyesíteni a testvéreket, hanem egyedül azon testvéri szeretet, melyről abban a kopott régi könyvben megvágjon írva, hogy hegyeket képes kimozdítani helyeikről. Ha valaha, most volna ám száz okunk követni Pál apostolnak azon intését, melyet az efezusi egyházhoz intézett (4. 2,) mondván : „igyekezzetek megtartani a léleknek egységét a békességnek köteléke által!“ Egyesíteni az erőket, erősíteni a közös érdekeket, gyarapítani a testvériség nemes érzelmére alapított egyháznak vallás-erkölcsi hatalmát: ez volna az igazihazafiság feladata. A ki egyenetlenséget és szakadást idéz elő, az nem csak a protestáns egyháznak, hanem a magyar hazának is ellensége. Azért: videant Consules!4 — Fehér holló a mai felfordult világban az ilyen hang. Szerencsére nem irta azon sorokat oly férfiú, a kit a gyanúsítás eme korszakában bárki joggal illethetne a hazafiat- lanság vádjával. Egyházunknak egyik szép, nemes, hazafias tette lenne a nyelvkérdést az egyház körén belül méltányosan és igazságosan megoldani s legalább az egyház körén belől megóvni a régi testvéries viszonyt s nem alkotni egyes szigeteket — monakoi herczegségeket — az egyházkormányzat terén, nem képezni oly esperes- ségeket, melyek ma az egyik, holnap a másik kerülethez tartoznak s melyek helyzete ennek folytán sok tekintetben Mohamed koporsójához hasonlít !*) Jókai Mór hitvallása. Az ősz költőt egy római kath. atyafi arra hívta fel, hogy mivel regényeiben számos helyen igen rokonszenvesen szól a rom. katolikusokról, térjen át az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Jókai a „Nemzet“ április 27-iki számában közölt következő nyílt levélben felelt a különös felhívásra : „Tisztelt Uram! Nyitott ajtón méltóztatik zörgetni. Az én hitvallásom ugyanaz, a mi a római és a görög katolikusoké s abban ez áll: hiszek egy közönséges keresztyén anya- szentegyházat: (latin Credóban) „Credo in unam ecclesiam catholicam.“ A „katolikus“ jelző semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy „közönséges,“ a mint hogy Krisztus és az apostolok a keresztyén (a mi igy van Írva magyarul: quoniam derivatur non a „Cruce“ — kereszt, séd a „Christiana“) tehát a keresztyén vallást, felséges és szent alapitói *) Tudva levő ugyanis, hogy intéző köreink annak idején még czifrábbnak tervezték az arányosítást, — a tervezet szerint ugyanis egy esperesség közepén fekvő egyház más -területhez tartozott volna, mint az illető esperesség. minden nemzet, minden ország, minden népfaj számára alkották meg közönségesen. Ezért is a protestánsok szónokai és irói mindenha tiltakoztak az a „ a katholikus“ elnevezés ellen. Mi jövendő hazánkat ugyanott keressük, a hol minden keresztyének : az égben, -ugyanazon Szent-Háromság fényében, ugyanazon szenteknek boldogságában ; de ha földi hazák között kell választani, azt nem keressük sem Rómában, sem Görögországban, hanem itthon Magyarországon. „Dicsértessék — és kövelfessék — a Jézus Krisztus“. Jókai Mór. Érdekes összehasonlítás. A „Hajnal“ czimü belmissioi lap a következő, általunk is csak helyeselhető megjegyzést teszi: „Az újságok azt hiresz- telik, hogy a jövő nyáron az operaház a szokott 350,000 frt. subvenczion kívül még félmilliót kap az állam pénztárából. Látjátok református es evangélikus lelkészek és tanítók! Az ilyen dolgok ellen emeljétek tel harsányan tiltakozó szavatokat. A gazdag emberek mulatozására adnak 350,000 frtot évenként. Ti közületek meg sokan nyomorognak. Csak mindenitek szóljon a maga képviselőjével, hogy az ilyen rósz gazdálkodásnak vége legyen. A ki operázni akar, fizessen maga.“ Tisztázzuk a dolgot, A nógrádi egyházmegyébe kebelezett turopolyai ág li. ev. egyház folyó év márczius havában alfelügyelőt választott, helyi, turopolyai körjegyző, Bory Károly úr személyében. Ezen választásnál figyelemre méltó először az, hogy a megválasztott református vallá^ú s így megválasztása a zsinati törvény 51) §-ba ütközik, mely szerint felügyelő csak ,,evangélikus . . . . egyének sorából választandó.“ Másodszor pedig ezen választás ellentétben van a nógrádi espe- rességnekegy régibb határozatával is. — Nevezetesen az 1882 évi julius 6-án B.-Gyarmaton tartott nógr. esp. közgyűlés jegyzőkönyvének 28. pontja f.) bekezdése szóról szóra igy hangzik : „Végre a felügyelők minden oldalú függetlenségének, valamint az egyházhivek hivatalos befolyásolástól lehető megóvásának tekintetéből határoztatik, hogy a polgári közigazgatási tisztviselők saját hivatali köreikben felügyelőkül meg nem választható k.“ Hogy ezen határozatnak éle első sorban a körjegyzők ellen irányul, bizonyltja ezen jegyzőkönyvnek tartalom jegyzéke is, hol ezen pont tartalma következőképen van kifejezve : „körjegyzők . . . . saját kerületükben felügyelők nem lehetnek.“ — Már pedig a turopolyai körjegyző, - eltekintve attól, hogy református, — saját hivatali
