Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
77 kerületében, Turopolyán, ezen esp. határozat mellőzésével megválasztatott alfelügyelőnek. Mit szól e/.en választáshoz a nógrádi es- peresség? Tudomásul veszi-e, vagy megsemmisíti? Az érdeklődés itt annál indokoltabb, mert néhány év előtt, midőn a turopolyai egyház útfelügyelőt választott hívei sorából, egy buzgó, értelmes és vagyonos, földmives személyében, a választást az esp. közgyűlés megsemmisítette azon általános és nagyon gyenge indokolással, hogy az illető a bányakerületi utasításokban előadott minősítéssel nem bir, ámbár közelebbről legkevésbé sincs nyíltan kimondva, mely alfelügye- lői kellék nem fordult elő nála. (1. 1801. évi nógrádi esp. közgyűlés jegyzőkönyvének 3 pontját.) Ha tehát négy év előtt ily gyenge, pro- blematicus értékű indokolás elegendő volt a választás megsemmisitésére, mit mond az esperes- ség, különösen annak elnöksége a jelen választáshoz, mely egyenesen bele ütközik nem csak az esp. határozatba, de a zsinati törvénybe is és igv nyilvánvalóan törvényellenes. Az eredményre a környéken nem csak az intelligencia, de a nép is nagyon kiváncsi. Különben az eset jellemző a turopolyai lelkészre, a ki maga proponálta és óhajtotta ezen választást; a turopolyai egyházra pedig megszégyenítő, hogy bele ment az ily választásba. A turopolyaiak telső Nógrádiam eddig híresek voltak kemény lutheránus hithííségükről, a világ ilyeneknek ismerte és becsülte őket. A nógrádi esperesség nagyon helyesen és bölcsen járt el, a midőn azon határozatot hozta, mely szerint közigazgatási tisztviselő egyházfe- lügyelő nem lehet, nem különösen saját járásában. Bár a zsinat is felhasználta volna ezen nagyon indokolt határozatot Hiszen, ha megengedjük, hogy a közigazgatás hivatalnokai és alantas közegei egyházfelügyelői tisztet viselhetnek, akkor nagyban veszélyeztetjük egyházunk függetlenségét és minden autonómiánk daczára oda jutunk, hogy egyházkormány/atunk szálainak végpontja a főispáni termekbe lesz bevezetve! Nem is felel meg a zsinati törvény szellemének, ha alantas közigazgatási közeg a pap tekintélyének „őre.“ Az unió felé törekszünk akkor, midőn megengedjük, hogy egyes egyházaink felügyelőiül reformátusok szerepeljenek. Mire való ez a nevetséges kinálko- zás részünkről. A reformátusok egyházi tisztségre híveinket nem alkalmazzák. Ott, a hol ők túlnyomó többségben vannak, elszigetelten élő híveink formális áttérései követelik. (Tényekkel szolgálhatok.) A bánáti részekben, a hol eddig uniált egyházaink voltak, az uniót ők bontották meg. Az alfelügyelői állásra nézetünk szerint nincsen szükség; mert így az ikerséget még lehetetlenebbé teszszük a „hármasságok“ által. A zsinati törvény az alfél ügyelő választást nem rendeli el. Nekünk meg kár túlozni a felügyelői állások kreálásával — hiszen ma holnap csupa felügyelővel lesz megrakva egyházunk minden zege-zugja A református felügyelő választásba nem csak az esperességnek, hanem a kerületnek is van beleszólási joga s azt hiszszük egyik sem fogja tűrni a törvénytelenséget. Legújabb testamentom E czímen Stettner Gyula az „Ev. egyh. és isk.“ L9-ik számában kérdést intéz a pozsonyi thool. akadémia tanári karához, hogy váljon azon az alapon áll-o, melyet nem rég jelzett testnnientomában az akadémia távozó dékánja, Schnellor István. Az uj dékán, Masznvik Endre, az „örállów-ban, a kérdező szerint, a lelépő dékánt egy uj theologiai iskola megalapítójául nevezi, de arra nézve nőm ad felvilágosítást, hogy váljon ő is azon theologiai iskola hivo-e. ? A szerkesztő e kérdésre választ ad, hiszen ő is azon tho- ologiai akadémia egyik tanára. Zokon veszi, hogy most támadja a kérdező a lolépő dékánt, midőn az az akadémiáról eltávozott és hozzá férhetlen állásban van, holott 8 esztendőig minden tanév megnyitásánál hangoztatta a testamontomban kifejezeti eíveket. Nézetünk szerint a kérdező nem akarta a lelépő dékánt támadni, hanem arra nézve akart felvilágosítást szerezni, hogy váljon a theologiai akadémia a confossio álláspontján áll-e — sőt még ennél is kevesebbet kivan, midőn kérdést intéz az iránt, váljon az apostoli hitvallás második ágazatát elfogadja-o alapul ? A szerkesztő zokon veszi, hogy most már nem csak a „Cirkevné Listy“ a „Hajnal“ és az „Egyh. Szomlo“ intézik a támadást — hanoin már arról az oldalról is, ahonnan legkevésbé várták. A szerkesztő szerint Ronan, Strausz, Schwalb nem ártottak annyit az egyháznak, minta dogmatikai vitatkozások, csakhogy a kérdező nem dogmatikai vitatkozást kívánt provokálni, hanem tisztába jönni azzal, hogy váljon az alap, melyen a magyarhoni ág. h. ov. egyház egyetemes akadémiája áíl, csakugyan egyházunknak hitelveivol mogegye- ző-o, s váljon annak dékánjai és tanárai nem lici- tálják-o túl még Ronan, Strausz és Scliwalbot is? Egyházunk hitelvi alapja az augustana confossio. A lelkész esküjével kötelezi magát arra, hogy ez alapot, korlátot tanításában, megtartja. Ha a lelkésznek annak alapján kell állnia, úgy annak som szabad ezen alapot elhagynia, a ki a jövendő lelkészt tanítja. Az „Ur szerelmo “ melyre a szerkesztő mint olyanra hivatkozik, melyben a dogmatikai kü- lönvélomóny daczára is megtalálhatjuk a közös érintkezési pontúkat — nőm elég. Krisztus nem a „szerelmet,“ hanem a hitet kívánja tőlünk. A „fidos“ - nők koll atheologiu alapjául szolgálnia. Mi örülünk, ha theologiai professorainkra alkalmazható annak a wittenbergi theologiai professornak a hitvallása, a ki magáról azt vallhatta: „nam in cordo moo isto unus rognat articulus, scilicet, fidos Cristi; ex quo, por quem ot in quoin onmos woao diu noctu-
