Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Porkoláb Gyula. Mégy egy válasz

Tizenhetedik évfolyam. {437 36. szam. Orosháza, 1899

. szeptember 7. img. MM es iskola. frt. Elöflzetéa dija Egész évre . . 6 Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frtKO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt » , • 1 , 30 kr. Radó Kálmán emlékezete. A kőszegi leánynevelő intézetnek szept. 7-én ünnepélyes felavatása alkalmából. Irta : Sántha Károly. Árván maradtunk. Üres a helye, Osak a szivünk van bánattal tele És sirva kérdjük a Mindenhatót : Mért vetted még el tőlünk, mért Radót? Elmentél bölcs, lángbuzgalmú vezérünk, De áldott lelked itt marad mivélünk. Mórt nem érhetted meg cz ünnepet? Mit Neked is köszönhetünk, Neked. Megnyílt a csarnok, szüzek csarnoka, Sarumegoldva léptünk be oda. Elhangzott a sziv buzgó szent imája, S áment rebegtél felülről reája. Áment rebegtél: s megadja az ég, Melyért könyörgünk s lelkünk lánggal ég: Sionunknak a szebb, dicsőbb tavaszt, Hol a család, e kert, bimbót fakaszt; A hit földjében ól ós meg se hervad, Táplálja vallás, ez az égi harmat. Már látjuk a dús koronájú fát, Sudárba szökken minden egyes ág. Szelid olajfa, oltványaidat, Termő lényedbe fogadd be, fogadd, S hogy Isten, ember kedvét benne töltse, Az áldott kertnek pirkadjon gyümölcse 1 Árván maradtunk. De nem árva az, Kinek örökségül nyit ily tavasz. \ Radónk, magas egedből nész le, nézz: Már zsendül, már mosolyg a magvetés. Kik itt munkálnak, hints áldást fejükre S biztass: jövőnknek mult s jelen a tükrei Még egy „válasz." Az „Ev. Egyh. és Iskola'- 26-ik számában megnevezetlen szerzőtől egy válasz jelent meg, feleletül a már jó minapában ugyancsak ezen lapban fölvetett azon kérdésre : „Megeskessük-e az olyan vegyes vallású jegyeseket, kik leendő gyermekeiket más egyháznak igérik?" Mivel a válasz Írójának nézete, a kérdést illetőleg, más, mint az enyém, ez oknál fogva bátorkodom nézetemet ón is kifejteni, — ha csak pár sorban is, — s merem ezt tenni annyival is inkább, mivel a „választ" egyéni véleménynek nevezi ismeretlenül is igen tisztelt irója, s igy nem kell attól tartanom, hogy soraim a „válaszszal" szemben támadásnak vétetnek, mert hisz, egy egyéni vélemény mellett bátran elfér egy másik szerény nézet is, a támadás legkisebb színezete nélkül. A válasz Írójának, a kérdést illetőleg, nézete a priori az, hogy igenis eskessük meg az ily vegyes vallású jegyeseket is. Ezen a priori föltett véleménye indokolásának sorát azzal kezdi meg, hogy mivel a kötelező polgári házasság törvénybe iktatása óta kötelező egyházi esketés nincs, a lelkész előtt nem történik házasságkötés; a lelkész a megkötött házasságot csupán megáldja. S éppen ezért — szerinte — a föltett kórdós helyesebb alakban igy volna formulázandó : „Megáldjuk-e az olyan vegyes vallású új házasok frigyét, kik leendő gyermekeiket más egyháznak igérik?" Ebben a válasz Írójával nem értek egyet; mert azzal, hogy a polgári házasság kötelezőnek törvényesen kimondatott, nem töröltetett el egyszersmind az egyházi házasságkötés. A polgári házasság törvénnyé emelése az egyházi házasságkötésnek csupán kötelező voltát vette el, de nem czélozta egyszers-