Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A mi egyházi zenénk (Tolnay József)

21 ennél elégséges egy ember, hogy működésbe jőjön; addig amazoknál egész csoportok szükségesek. Azonkívül az a nehézség is meg van nálunk, hogy mindig újra — meg újra kell őket hangolni; az pedig a kegyes hangulat emelésére nem igen emelő! Az orgonát hosszú, százados használat már teljesen egyházi zeneszerré avatta föl; aztán a czélnak elérésére, hogy t. i. az éneket vezesse, annak hatását emelje, az istenitiszteletet ünnepiesebbé tegye, teljesen elégséges; azért a zenekarok, s mi több egyes zeneművészek alkalmazását a nyilvános isteni tiszteleteknél én könnyen mellőzhetőknek mondhatnám, fölöslegesnek, czélszerütlennek tartom. — Igaz, hogy az ilyenek működése az embert mindig meghatja, figyelműnket leköti, fölkelti: de az is bizonyos, hogy mindez az isteni tisztelet czéljának, az épülésnek rovására történik ! Pedig a mester mondása szerént: Meg vagyon irva : az én házam imádságnak háza ! Igy vélekedem én énekeinkről, éneklésünkről, általában: „a mi egyházi zenénkről." Helyesen-e? nem tudom ! Tolnai József, bönyi helyett, evang. pap. A „Protest. Egyh. és Iskolai lap" múlt évi 49-dik számában ifj. Jeszenszky Károly úr -Énekügyi jegyzetek" alatt bírálat alá vette Chován Zsigmond choral-könyvét. E becses lapban is többször tanúsított buzgó hazafiúi törekvése, t. i. a magyarsághoz és a magyar állameszméhez, való hő ragaszkodása jellemzi idézett czikkét is. Bizony szép és utánzásra méltó eme szent törekvés, de nagyon könnyen megtörténhetik, hogy az ember túlcsap a mértékben. Ez megtörtént akkor, mikor Jeszenszky, úr egy néhány szokottabb egyházi ének eredetéről beszél. — „A magyar zene nem hogy a Thurzók és Illésházyak népét hagyta volna hidegen, de sőt a németeket is meghódítá. Ki sejtené ezen hires énekének „Befiehl du deine Wege" magyar eredetét? Pedig én meggyőződésemként merem állítani, hogy ezen felséges, lágy hangneme daczára annyi erélyt és lelkesedést kifejező dallamnak eredetije nem más, mint Szügyi úr mutatványában 4. sz. alatt közölt „kezdő ének". Nem tudom, honnan vette az ev. ref. egyház ezen dallamot, de hogy azt Magyarországon Gerhárd szereplése előtt egy félszázaddal már énekelték, azt bizonyítja Chován úr vezérkönyvében a 348. szám alatt található dallam, melynek szerzője Lányi Illés." E mondottakban úgy látszik egy kis összetévesztés fordul elő. Sem Lányi, sem Gerhard nem szerzője a dallamnak, mert Gerhárdot mint zeneszerzőt sehol sem ismerik, csak mint kiváló egyházi énekköltőt. A költőt és zeneszerzőt meg kell külömböztetni. Nagyon sajátságos azonkívül még ama kérdés: Hogyan került az a németekhez ? Hogy jutott ahhoz Gerhard, a kinek szereplése a 17-dik század második felére esik?" Ki csak egy kissé lapozgatott az egyházi ének történelmében, könnyen adhat erre feleletet. Nem oly nagy mesterség abból kitalálni, ki ama ének zeneszerzője. Nem találunk ott egy szót sem, hogy valaki Gerhardnak tulajdonította volna. És a költemény maga alig magyar eredetű. Felteszem, hogy minden evang. lelkész Gerhárd életrajzát ismeri, hogy ismeri egyszersmind azon körülményeket, melyek alatt irta Gerhard e gyönyörű éneket Akrostichon formában, aggódó nejének vigasztalásul. Először jelent meg Crüger J. „Praxis pietatis melica"-jában 1653. A dallamot Németországban már 1601-ben ismerték, de nem mint egyházi, hanem mint világi szerelmes éneket e szöveggel : Mein G-'müth ist mir verwirret, das macht ein' Jungfrau zart; Bin ganz und gar verirret, mein Herz, das kränkt sich hart. Hab' Tag und Nacht kein' Ruh, Führt all'zeit grosse Klag, thu' seufzen stets und weinen in Trauer schier verzag. Tehát legyen igaz, a mi igaz. Igaz és tény pedig az, hogy e dallam szerzője senki más, mint Hassler Leo János, korának legnagyobb orgonaművésze, — született Nürnbergben 1564. körül, mint Hassler Izsák zenész fia, ki kiképzését Velenczében Giovanni Gabrieli által nyerte. A velenczei iskolából került tehát ama lágy hangnemű, kellemes ének, — ott kell eredetét keresni. Először találták ezen énekgyüjteményben : „Lustgarten neuer teutscher Gesang, Palleti, Galliarden und Intraden mit vier, fünf, sechs und 8 Stimmen. Nürnberg bei Paul Kaufmann 1601." — Csak művész lehetett ezen öthangú éneknek szerzője. — Felvették az egyházi énekek közé 1611-ben; Demantius Threnodie-jében a szövege Knoll szép éneke : „Herzlich thut mich verlangen" (Szivem szerint kívánom). Említendő még a : „O Haupt voll Blut und Wunden," ugyanazon dallamra. Eredetileg a joniai egyházi hangnemben volt írva, de később Stobäus a phrygiaiba tette át. „Honnan vette a ref. egyház?" — arra is adhatok feleletet — t. i. nemcsak egy szép énekünk ment át a reform, egyházba, — péld. Luther „Mi atyánk "-ja náluk is kedvelt ének. — Vegyen csak schweiczi ref. énekeskönyvet kezébe, ott több ismerősre találhat. * * * Chován Zs. chorál-könyve a tót kántoroknak és gyülekezeteknek jó szolgálatot tehet, de egyetemes magyar egyházunknak nem igen, mert azt látjuk, hogy a tót ének külön állást foglal el egyházi éneklésünkben; állam az államban. Ezt elnézhetnők, ha az a 400 ének mind tót eredetű volna. De épen ez nem áll; habár a más eredetű melódiák nagyon is el vannak váriái va, kiismerjük a dallamokat. — Miért akarják, hogy hazánkban ugyanazon chorál minden nyelvben máskép énekeltessék? — Hol marad az egység? Melyikre tanítsák az ifjúságot a képzőintézetekben ? — Hogy a nép akarja a szokott váriánsokat! hogy azt arról leszoktatni nem lehet! az, né-