Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Erdély

22 zetem szerint, érvénytelen kifogás. A jóakarat és türelem legyőzhetné a nehézségeket. Csodálatosnak találom, hogy Chován úr, mint szakavatott kántor és derék zenész még használja amaz unalmas, az áhitatot zavaró interludiumokat, melyeknek kora már lejárt, — manapság csak az egyes versek között használtatnak még. De mindamellett műve a szakemberek elismerésére számithat. Csak kár, hogy ily kitűnő férfiú nem egész magyar egyházunk javának szánta ismereteit és tehetségeit. Sok volna még itt a teendő, kivált egyházi énekünk érdekében. Frühwirth Samu, theol. akad. énektanító. Ritka dolog. Karácsonyi meglepetésben részesité a „Religio" bizonyosan nemcsak saját olvasó közönségét, de egyszersmind minket, az „eltévedt juhokat, lutheránus ellenfeleit" is, méltatván bennünket arra, a mit nevezett lap még igazságérzetétől sem remélhettünk volna soha, buzgón követendő példa gyanánt állitván a katholikusok szemei elé egy legnagyobb részt „lutheránus" nép hitéletének nyilvánulását. Három eszméből áll a „Krisztkindlije," melylyel olvasóinak kedveskedik. Az első természetesen âi ?jSzegény pápa tűrhetetlen helyzetének" élénk festéséből önként következő azon felszólítás : „kérjük tehát a kisded Jézust : vigasztalja meg szentséges atyánk lelkét és szabadítsa meg az egyházat a modern zsarnokoktól;" ez ellen semmi ellenvetésünk. A második azután ennek mintegy gyakorlati kivitelét tartalmazza, buzdítván a híveket a pápa jubileumára készülődésre, azaz : adakozásra ; ehhez sincs semmi megjegyzésünk. A harmadik „Krisztkindli," mely „egy cseppet sem csekélyebb eszme a pápaságra vonatkozó eme két eszménél" előkészítvén a népet a jövendő viharokra és küzdelmekre, az imát ajánlja hathatós ellenszerűi és ekként hozza már most a jelzett meglepetést : „A viharok közeledtével tekintsünk a poroszok példájára. Mikor ezt a népet e század elején I. Napoleon teljesen földre tiporta, királya kiadta a jelszót : Fel, az Istenhez ; hozzá emeljük sziveinket! III. Frigyes Vilmos 1813. aug. 10-én a neudorfi táborból ezt a rendeletet adta ki : „Minden reggel, azonnal a felkelés után, a katonaság térdeljen le. Az altisztek „le a csákót" — parancsoljanak." Reggel-este tiz perczig kellett a porosz hadseregnek térden állva imádkoznia. — A tábori papok mondták előttük az imákat. Vilmos császárnak pedig 1866-ban, a sadowai csata után a March mezején összegyűjtvén seregét, első gondolata volt, a tábori lelkészeknek mondani köszönetet. „A hadjárat, így szólt, rövid volt és dicsőséges. Ezt mi az önök imájának köszönjük. Tanítsák meg önök jól az én katonáimat arra, hogy Isten iránt hálásak legyenek és fel ne fuvalkodjanak." Hát még sem lehet az a protestáns nép és lelkészei olyan megátalkodott elkárhozni méltó rosz, a mikor azt, a mit a jámbor „Religio" népének meglepő újdonság gyanánt csak most ajánlani kegyeskedik, saját tanúsága szerint már legalább is közel száz év óta birja és gyakorolja. Ez aztán igazán „salus ex inimicis." • SLFAlBt.' A szász egyházi kormányzat utobajai. Erdély. — A brassómegyei evang. magyar esperesség hosszas küzdelem mellett s több oldalról ellene zúdított akadályok leküzdése után ideiglenesen és régebben megalakúit. Ujabban pedig Czékus István püspök ür beszüntetvén az ideiglenes állapotot : elrendelte a szabályszerű végleges szervezkedést s megalakulást. Az újbóli szervezkedés küszöbén sem hiányzanak körünkben az akadályok, mert 11 helyre kellene egyházközségi világi felügyelő', de felette csekély számú és alkalmas egyén van. A Brassó városában létező néhány tag még fele részben sem felelhet meg számban a kivánt igényeknek — s így az evang. magyar egyházak kényszerűive lesznek világi felügyelőket vagy messze vidékekről megválasztva alkalmazni, vagy pedig ezen fontos s az egyházi élet fejlődésére elhatározó befolyással biró állomást több helyen betöltetlenül üresen hagyni. Ugyan ily akadályok forognak fenn az egyházközségi jegyzők, egyházi segédkező hivatalnokok és vallástanítók alkalmazásánál is. A brassómegyei 10 magyar községben 19 nem evang. vallású egyén van a tanítói pályán alkalmazva. Mond meg nyájas olvasó létezik-e a Magyarbirodalomnak egyetlen egy megyéje 10 evang. hitközségében 19 idegen vallású s tényleg alkalmazott tanító ? Holott az ilyeneket — köztudomású dolog, hogy minden vallás-felekezet épen saját egyházi alkotmánya szerint — a jelzett hármas tér bármelyikében is nem alkalmazhatja. És mégis itt a felette nagylelkű s igen bölcs szász kormányzat alatt meg volt ez és meg van ma is. Midőn tehát a törvényesen bevett hitfelekezet rendszeresen szervezkedni akar, de nincsenek alkalmas és elegendő emberei : akkor már csak megbocsát a szabadelvűsködő s a vallás érdekeit fumigáló világ, hogy ily viszonyok között — az oly gyakran elitélni szokott felekezetieskedés — megczáfolhatlanúl és teljesen indokolt. Avagy hol látott valaki valaha kizárólag róm. kath. hitközségekben protestáns tanítókat alkalmazva? Ki hallotta, hogy a túlnyomólag evang. ref. vallású hitfelekezet bármily jellegű iskoláinál ily arányban ág. evang. tanítókat alkalmazott volna? Bíz ilyen gyakorlat úgy tudom a Magyar korona birodalmában sehol nem létezik. Tartsa is meg ki-ki a maga vallását s embereit — az mint már mondám — a leghelyesebb elv. Mikor pedig valaha eljő az általános protestáns unió, akkor majd a kik élnek — ám pengessenek más elveket, de ma még csak a létező érdekek szellemében s fenntartása mellett lehet csupán józanon s őszinteséggel beszélni.