Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Gusztáv-Adolf egylet 38-ik nagy gyűlése

•336 s azért ki merné azok áldásos voltát kétségbe vonni ? Mi legalább nem harangoztatunk valahányszor egy felhőcske támad a láthatáron : de bizunk erős hittel a mindezeket bölcsen kormányzó Isten hatalmában. S hogy épen kapocs lenne vagy lett volna a katholiczizmus a magy. állam népei között? Bizonyosan csak a magyar állam s katholikus népei között érti a szent békét hirdető lap. Mert hát miféle kapocs is lett volna az, a mely az evangyéliomnak minden áron kiirtását sürgette, mely fájdalommal emlékezik meg most is a béke bizonyos megzavarásáról, — ez alatt bizonyára a protestantizmussal folytatott küzdelmeket érti — s mely ugyan azon a helyen csak néhány sorral lejebb kárhoztatja a keresztyén " zsidó házasságra vonatkozó törekvéseket. Nem kapocs az már, hanem láncz, melynek ráerőszakolása ellen tiltakoznunk kell s szabad és független magyar nemzet és állam jól felfogott érdekében! — — Tűnődve sóhajt fel a béke ilyetén barátja, hogy hiába várta egy vezér csillag megjelenését, a mely kitűzze a „conservativ zászlót, mely után minden conservativ hazafi bátran mehet." Haj! elmultak azok az idők. Nem akad férfi nagy Magyarországon, a ki habár máshitű vagy felekezetű polgártársai nyugalmát, jólétét, szabadságát fel akarná áldozni Róma békéjeért. — Nincsen, a ki Róma uszály hordozója akarna lenni a magyar nemzet alkotmányos parlamentjében! Bizony jellemző dolgok ezek, a miket a M. K. oly bizalmas őszinteséggel elmond; de hát vigasztalja meg magát azzal, hogy még azért nem vesz el Magyarország, sőt hogy vannak az országnak oly polgárai is, a kik ezen tiszta őszinte szívvel örülnek, mert ebben látják a magyar nemzet szabadelvű haladásának biztosítékát. Legyen béke! De ez ne legyen a temető síri békéje, a hol eltemetve lenne minden szabad törekvés, s melynek keresztfáiról, az egyenlőség haladás, egyenlő jog, egyenlő igazság — teljes víszonyosság lenne olvasható. Legyen béke! De az ne az álló viz békéje legyen, melynek csendes tükréről tikkasztó párák emelkednek. Legyen béke, de az ne egy felekezet, vagy egy kaszt vagy rend békéje legyen; hanem legyen általános, hogy annak szárnyai alatt minden ember saját czélja megoldása félé haladhasson, s ne kényteleníttessék saját meggyőződése és akarata ellenére lelkiismeretén erőszakot elkövetni, s szolgálni czéloknak vagy érdekeknek, melyek már rég elavultak, s melyek felett kimondta Ítéletét a felvilágosodás! Ezt a békét mi is őszintén óhajtjuk, s szívesen üdvözöljük ! Csak hogy ez már nem a „Magy. Kor." békéje lesz! — Farkas Geyza. A Gusztáv-Adolf-egylet 38-ik nagygyűlése Wiesbadenban. — Eredeti tudósítás. — I. A zajos majnai Frankfurtot elhagyva, a Táunuszvasúton valamivel több mint egy óra alatt jut a vándor az idyllikus Wiesbaderibe, mely félkörben mérsékelt magasságit hegyektől van óva zord szelek ellen és Maincz s Frankfurt felé bir nyilt vidékkel. Erről a szép tájról mondja Müller Farkas: „Will über dies Gebirge die Natur — Denn ihres Reichthums ganze Fülle giessen ? — Wohin wir kamen, zog des Weges Spur — Durch Hügel sich, wo süsse Weine spriessen; — Aus ihren Tiefen aber sah't ihr hell — In Jugendlust kostbare Brunnen fliessen. — Gesundheit an dem klaren Quell, — Wen Krankheit traf auf schweren Lebenspfaden. — Kommt alle her, hier wächst die Heilung schnell, — Kommt alle her, die mühsam und be-aden." A város idylli jellegét nagyban emelik a szebbnél szebb villák és a fürdői palotán kivül a nagy kiterjedésű, két tóval biró fürdői park. Ha az ó városban ott nem volna a „pogányok falának" (Heidenmauer) s egy castellumnak maradványa s ha Plinius és Ammianus Marcellinus nem tennének műveikben említést e városról, bizony senkisem tekintené azt Krisztus előtt 54 előtti keletűnek, Julius Caesar foglalásának. Ezen a szép helyen tehát ütötte fel a Gusztáv-Adolfegylet ezidei vándorgyűlésének sátorát és szept. 8 —12-ig itt is előmozdíthatta Isten országa építésének nagy művét. Előző két napon már működött itt az egylet központi bizottsága és szept. 9-én d. u. 3 órakor gyűltek az egylet tagjai és vendégei a Victoria-Hotel nagyszerű dísztermébe ünnepélyes üdvözlésre. Dr. Ibell, első polgármester, a több felekezetből álló város nevében üdvözölte az egyletet, mint olyan testületet, mely a türelmesség és lelkiismereti szabadság zászlaját fennen lobogtatja és folyton dolgozik a „nemzeti gondolat" (a német 'egység) megtestesítésén is. — Utána Köhler, wiesbadeni lelkész, mondott üdvözletet eg}

7háza és a G.-A.-főegylet nevében. Üdvözli a vendégséget, mint „ismeretleneket és mégis ismeretekeket", kik az üdvözlőkkel egy alapon állva, egy úton járva, egy czél felé törekszenek, mely a Krisztus és daczára a nyelvek különbféleségének, egy közös nyelvet értenek, — ; a szeretet nyelvét, melyről egymásra ismernek. Emlékeztet egyúttal arra, hogy 1852-ben, az itt tartott G.-A.-egyleti gyűlésből minő áldás áradt szét, mit ez alkalommal is kíván. — E két üdvözletre felelt ezután, szokott lendületes beszédmodorában dr. Fricke a G. A. e. központi bizottságának elnöke. Elmondta, hogy Wiesbadenbe, mintegy hazajár az egylet; mert a hesszenhomburg-passzaui főegylet egyike a legbuzgóbbaknak volt mindenkor ott, a hol egyleti munkát kellett tenni. Megemlékszik Schulz, Wilhelmi és a nem rég elköltözött Ohlyról, mint ezen főegylet lelkes munkásairól és viszont biztosítja Wiesbadent, hogy békességben a kath. testvérekkel, kívánja a G. A. e. a kőmivesi kanalat kezelni, hogy a szórványban lévő hitsorsosok számára építhessen lelki házat, mely nélkül veszendőbe mennének. Most 32 év utáni találkozás alkalmával sem lehet más feladata az egyletnek, mint belekiáltani a diasporába: „Kelj fel, a ki aluszol, kelj fel halottaidból s akkor megszabadít téged a Krisztus!" Már beszéde végén hallható lett a nagy gót főtemplomnak harangszava, mely 4 órai istentiszteletre hívta a gyűlési tagokat. Ehez fogható oltárt utazásaim közben most először láttam. Az oltárasztal közepén, ettől jobbra, külön talapzatokon, állnak fehér márványból Máté és Márk, balra János és Lukács evangyélista és az asztal mögött a kezeit kiterjesztő, áldó Krisztus kolosszális szobraik. — Ezeknek hatása a nézőre meglepő; és áhítatra hangoló s