Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Gusztáv-Adolf egylet 38-ik nagy gyűlése

•341 művei Hopfgarten jeles szobrász tanárnak. — Itt karének és „Wach' auf, du Geist, der ersten Zeugen" kezdetű közös ének után, dr. Achelis marburgi egyetemi tanár szónokolt Máté 5, 7: „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek" tétel felett s kifejtette, miszerint az irgalmasság a G. A. egyletnek lelke. A szónok magas szőke alakja, szép alkotású beszédének tartalma megtették az ünnepélyes hatást. Megrónivaló legfölebb az volt, hogy szónok beszéd közben gyakran lábujhegyre állva hintázkodott és hogy beszéde Wiesbadent és a helyi momentumokat nem vette tekintetbe s így inkább általános, mint alkalmi beszédet mondott. Hat órakor estve ismét összegyűltek a tagok a Victoria szálló nagy termében nem nyilvános ülésre, mit azután ismerkedési estély követett. A nem nyilvános ülésben megtörtént a gyűlési elnökök megválasztatása. Első elnöknek dr. Fricke, másodiknak dr. Firnhaber kormánytanácsos és a nasszai főegylet elnöke választattak meg. Megválasztattak a számadás vizsgálói; megerősíttetett Voerster lipcsei könyvkereskedő, mint, új egyleti pénztáros, az 52 évig pénztároskodott dr. Lampe az egylet dísztagjává választatott; az „osztrák jubileumi alap", papi, özvegy-, árvaés nyugdíjazási czélokra, 19.337 márka Összegben a bécsi G. A. főegyletnek adatott át. Végre pedig a brandenburgi főegylet indítványa, mely szerint a pózeni, elzasz-lothringiai, Galiczia és bukoviniai szórványokban lakó evangélikusok, kik vallási különbségen kivül, nemzetiségi nyomás miatt szenvedvén, bővebben gyámolíttassanak, elvettetett. Az egylet nem űzvén politikát, ennek látszatát is távol kívánja magától tartani. E helyett azonban határozta, hogy a központi bizottság előirányzata a befolyt segélyösszegekkel összehasonlíttassék és az előirányzatból elmaradt összegek kipótoltassanak a főegyletek által, hogy az előirányzatot készítő központi bizottság intencziói valósággá válván, az illető szórványok ne papíron, de tettleg részesüljenek a bővebb gyámolitásban. Szerdán, szeptember 10-én reggeli 7 órakor harangszó és chorálok a főtemplom tornyának plateaujáról voltak bevezetői az első ünnepnapnak és nyilvános ülésnek. Nyolcz órakor pedig megindult az 5 csoportból összeállított ünnepi menet, mely a fúvóhangszeres zene choráljai közt, a fellobogózott Wilhelm- és Burgstrassen át haladt a főtemplom felé. Ezen nagyszerű menet eleje már a Burgstrassen volt, mikor vége még a Vilmos-út. kezdetén mozgott. Templomban az oltári liturgia után főének volt az „Erős vár", melynek utolsó verse előtt dr. Sachsse, a herborni theologiai sémin arium tanára lépett szószékre. Jeles, de szinte nem alkalmi, beszéde 1. Kor. 15, 25 nyomán szólt: Jézus Krisztus király uralmáról, még pedig 1) ezen kir. uralom minőségéről, 2) szükségességéről és 3) czéljáról. Erczes hangon, folyékonyan és bámulatos dialectikával előadott és irt beszéde valóban épített. Erre azután tizenegyedfélkor nyilt meg az első nyilvános ülés a Bergkirchében. Megfelelően nevének, e templom csakugyan a város hegyes részén épült és 1879-ben vétetett használatba. Styljére nézve középkori északnémet téglaépítmények mintái után készült. A középső tér nyolczszegű s az oldalhajókkal együtt 500 ülésre való a berendezés. Külsőleg egy 62 méter magas középső tornyon kivül 4 kis sarok-torony emelkedik. Szobrászat, üveg- és falfestészet Krisztus életének főmozzanatait ábrázolják. A chorus alatt árad szét a központi légfűtés. Itt nyilt meg „Herr vor deinem Angesicht" kezdetű ének és dr. Ernst (bajuszos-szakállas) generál-superintendens imája után a gyűlés. Dr. Fricke elnöki beszéde visszapillantott az itt helyben, 32 évvel ezelőtt tartott G.-A. egyleti gyűlésre, mikor az egylet még csak tizedik gyűlését tartotta és még csak 47,219 tallérról rendelkezett s összehasonlította ezen bevételt a mostanival, mely annak hatszorosát képezi. Köszönetet mond az adakozó férfiaknak és nőknek, mindamellett azonban kicsinynek mondja áldozatkészségöket szemben azon összegekkel, melyeket a katholikus hívek összeraknak és szemben azon feladatokkal, melyeket a G.-A.-egyletnek meg kell oldania. A németországi evangélikusokat 27 millióra téve és minden egyes után átlag 10 fillért számítva, kerekszám 2.700,000 márkának kellene befolynia, melynél azonban még többre lenne az egyletnek szüksége. Rámutat még az angolok adakozó példájára is, kiknek sokkal jelentékenyebb segélyösszegeik folynak be évenként az egyház számára. Képződtek ugyan uj G.-A.-egyletek, de ennél még sokkal többet kell lendíteni. Míg a német haza most egygyé és nagygyá lett, addig a német evangelikus egyház szétszaggatottsága még folyton létezik és következménykép rámutat milliónyi ev. keresztyénnek, kivált a diasporában, elvesztésére. Ez csak akkor fordulhat jobbra, ha az ev. testvérek — miként erre a G.-A.-egylet törekszik — egymással egyesülnek és ha mindenek előtt a szenvedő ev. testvéreknek segítségére lesznek. Ezen nagy hatást keltett megnyitó beszéd után felolvasta a következő Írásbéli üdvözleteket, még pedig Magyarországból Czékusét az egyemes gyámintézet nevében és Sztehlo Andrásét, mint a G.-A.-egyleti ügynökségétől visszalépőét. Ugyanilyen iratokat küldött Müller lelkész Algírból, a ref. konzisztorium Párizsból, a société centrale protestante d' evangelisation Párizsból, Guyer lelkész Marseilleból, Weingärtner lelkész Boroszlóból. Báró dr. Goltz főkonzisztorialis tanácsos Berlinből mondotta ezután az első üdvözletet a berlini egyházi főtanács nevében. Különösen figyelmezteti az egyletet a földközi tenger partjain és a dunai tartományokban lakó testvérek ínségére és azon, a kath. egyház által szervezett támadásra, melynek a hitsorsosok Németország keleti részében ki vannak téve. Ezek érdekében az angolokéhoz hasonló gondoskodást kér, kik nem nyugszanak, míg szétszórt hitfeleiken nem segítettek. Dr. Ernst egyetemes superintendens a nassaui királyi konzisztorium nevében üdvözli az egyletet és hivatkozik azon egyetértő működésre, melyet a tartományi egyházi kormány és a tartományi G.-A.-egylet szabad jótékonysága kifejt. Dr. Teutsch erdélyi superintendens ugyanily üdvözletet és hálanyilvánítást tesz az erdélyi ág. hitv. ev. egyház nevében. Következett most a szegény egyházaknak szánt szentedények és egyéb ajándékok átadása. Mivelhogy erre alább vissza fogunk térni, röviden csak két adományozóról teszek említést. A wiesbadeni reálgymnasium növendékei felajánlva 2 úrvacsorai kelyhet, egy kancsót és egy úrvacsorai tányért, ezek szónokának Franz-nak, köszönete meilett,